Júniusban olvasott könyveim

Hellósztok!

Hát, tudjátok az úgy volt, hogy én úgy gondoltam, hogy júniusban rengeteget fogok olvasni. A szokásosnál is kevesebb sulis tevékenység, nyár és azonnal egy naphosszatt lazulós nyaralás. 
A vicc az, hogy jól is kezdődött a június, 5 elolvasott könyvvel egészen az iskola végéig. Aztán hatalmas örömömre meghozta a postás az A Court of Wings and Ruin drágám pár nappal a suli vége előtt. Annak azonnal nekiálltam, de szép vaskos példány (nem eléggé, nem eléggé!) a maga 706 oldalával, ráadásul angolul van, így jó egy hétig azt olvastam. És persze imádtam!!! Pár napig utána még mindig ACOWAR lázban égtem így nem tudtam mást olvasni. Pár nap múlva gyorsan elolvastam a Vég napjait. Aztán napokig semmi. Ekkor a Varázslókat kellett volna olvasnom. Olvashattok róla az előző bejegyzésemben ide kattintva, hogy milyen problémáim voltak vele, amiért egyszerűen nem tudtam nekiállni és olvasni azt. Szégyenszemre egész napokon át csak neteztem, animét és sorozatot néztem. Úgy gondoltam, hogyha egyszer nekiállok, úgyis hamar végzek vele, hát nem. Rájöttem, hogy már csak egy hetem van, amikor lazulósan nyaralok így rengeteg időm lesz olvasni, viszont semmi kedvem ahhoz. Végül aztán csak kivégeztem, de másra már nem is maradt idő a hónapban.

Ezután a regénynyi hosszúságú bevezető után nézzük is pontosan miket olvastam és mit gondolok róluk.
(Még mindig olvasási sorrendben)

Júniusi első olvasásom. Kicsit hamarabb terveztem elolvasni, de végül elolvastam és ez a lényeg. Nagyon tetszett.Az eleje nekem nagyon lassan indult be. Nem volt unalmas, úgy magában, de mivel jó sokáig folytatódott így kicsit az volt már, de aztán időben beindultak az események.Megjegyzeném, hogy a legelejétől tudtam a csattanót, így ugyan nem lepődtem meg de imádtam azt a részt, amikor végül kiderül.

Bővebben írtam róla ide kattintva elolvashatjátok.

Hmm… Jobban tetszett, mint az első rész. Azt hiszem legalábbis. 
Lounak bűntudata van, majdnem ugyanolyan helyzetben van, mint régen, balesetet szenved aztán megint vissza a régi életébe, ahol már nem látják szívesen. Aztán betoppan egy ember, aki Willhez köti őt újra. Lou: képtelen változtatni, megmentés komplexusos, túl hamar vonja le következtetést, nem képes segíteni magán, gyászol és akárhogy is ellenkezik ellene igenis szentként kezeli Willt. Sajnálom is, hogy pont az erről szóló gyűlésen nem volt ott. Mindenről őt kérdezi, pedig én meg vagyok győződve róla, hogy ő se tudott volna segíteni a kialakult helyzeten. Nem volt mindenható, nem volt segítőkész és az első könyv alapján azt se hiszem, hogy olyan marhára jó ember lett volna, mint drága Louisank hiszi. Ő maga mondta, hogy nem jó ember! De természetesen ő erről valahogy megfeledkezett. 
Lehet szigorú vagyok, de én így látom. És ettől lesz borzalmasan emberi és hétköznapi. 
Ez a könyv annyira messze van azoktól, amiket olvasok! És mégis, valahogy tetszett. Nem volt rossz.

Angolórán olvastuk közösen az osztállyal, aztán megnéztük a filmet is. Nem rossz, rövid kis történet rengeteg furcsasággal és egy fiúval, aki balerina akar leni a bányastrike-ok idején Észak-Angliában.

Tetszett. Ugyan a disztópiákat nem szeretem igazán, de így, hogy a világvégét az angyalok hozták, így semmi bajom nem volt vele. Mármint magával a disztópiával nem. A világ vége dolog azért helyneként igen csak undorító helyzetbe torkollot, amit annyira nem bírok (gyerekek a fán, stb...). 

Az angyalok leírása tetszett, oda vagyok a hatalmas fehér szárnyért és igencsak szomorú és dühös vagyok, amiért az történt a végén vele, ami történ. Tudom! Világ vége van meg minden én meg az ellenség (azért az már leesett, hogy Rafi nem ellenség, ezzel senkit sem lepek meg) szárnyáért aggódok. De egyszerűen igazszágtalanság! Szegény Rafi!

Apropó Rafi! Ő meglepett! 

Bővebben a trilógiáról írtam egy értékelést az elolvasásához ide katt.

Nem fejlődött semmit az előző könyvhez képest, amin csodálkozok, mert általában nekem a sorozatok egyre jobban tetszenek. Ez nem.

Jó történet, szereplők stb... De kezdem nagyon úgy érezni, hogy ez nem nekem lett kitalálva.

Bővebben a trilógiáról írtam egy értékelést az elolvasásához ide katt.

„I missed you every moment,”

Kiolvastam és nincs jobb szó rá, mint, hogy TÖKÉLETES.

Nagyon vártam már, hogy megérkezzen és szerencsémre nem késett olyan sokat az ígérthez képest. Tudtam, hogy jó lesz és, hogy szeretni fogom, de hogy ennyire?! Arra nem számítottam.

IMÁDTAM minden egyes szavát, mondatát, oldalát, fejezetét.

Az előző rész elején eléggé utáltam Feyret, de az itteni viselkedése minden ellenszenvemet eltüntette vele kapcsolatban. Zseniális volt! 

Írtam róla egy széép hosszú értékelést, amit ide kattintva megtekinthettek.

Nem tudtam, hogy elolvassam-e ezt is, mert ahogy írtam tényleg kíváncsi voltam a végére, de aztán elspoilereztettem magamnak egy barátnőmmel, így tudtam mindent.Végül aztán mégis elolvastam, mint láthatjátok és nem is bántam meg.Jó szokás szerint, mint szinte minden sorozatnak ennek is az utolsó része tetszett legjobban. Hogy miért? Végre voltak rendes Rafi-Penryn jelenetek, mert hiába írta a 2. rész fülszövege, jó formán semmi szó nem esett a "szikrázó szenvedélyről" köztük. És ez nekem (hatalmas romantika rajongóként) nagyon hiányzott.

Bővebben a trilógiáról írtam egy értékelést az elolvasásához ide katt.

"… mire az ember megtesz mindent, hogy elérjen valamit, van úgy, hogy többé már nem is kívánja megszerezni."

A Mini-könyvklub 7. fordulójának a júniusi kötelező olvasmánya A varázslók volt A varázslók trilógia első kötete. Én pont pár hónapja, még mielőtt tudtam volna, hogy majd olvasnom kell vettem meg, mert tetszet a fülszövege. Hallottam, hogy elég vegyesek róla a vélemények, de én bíztam benne, hogy nekem tetszeni fog. Végül sokkal lassabban, mint gondoltam volna (kifejtem később miért) ma, egy nappal a határidő lejárta előtt sikerült kiolvasnom.

Tetszett is meg szenvedtem is vele, hogy legyen már vége.

Az eleje főleg nagyon tetszett. A mágia, a világ bemutatása érdekes, egyedi és tényleg nagyon tetszett. Volt benne rengeteg olyan jelenet, amitől egyálltalán nem hasonlított más, általam olvasott könyvre. Nem volt kiszámítható, klisés, nem tudtam mi fog történni nem csak az elején, de sehol sem a könyvben. 

Továbbiakért katt ide.

Ez lett volna az én júniusi olvasmánylistám. Végül 8 könyvet olvastam el, ami nem kevés, de többre számítottam a szabadidőm mennyisége miatt.

Az előző kettő, vagyis az áprilisban illetve májusban olvasott könyveimről készült bejegyzést megtekinthetitek ide kattintva

Szép olvasós júliust!

Jennifer A. Nielsen: The ​False Prince – A hamis herceg (Hatalom-trilógia 1.)

"Ha mindent elölről kezdhetnék, nem választanám ezt az életet. Ugyanakkor viszont kétlem, hogy valaha is volt választási lehetőségem."

Hamarabb terveztem olvasni, meg is tehettem volna, mert megvan már pár hónapja, de végül elolvastam és ez a lényeg. És milyen jól tettem!

"– (…) A karddal elboldogulsz? – Persze. Főleg, ha az ellenfelemnél nincs."

Fülszöveg:

Egy ​merész terv borzalmas útra és az árulás szélére sodor egy árva fiút. 
Carthya királysága polgárháború szélén áll. Hogy egyesítse a széthúzó népet, Conner, egy nemesember a királyi udvarból, ravasz tervet eszel ki: kitanít egy árva fiút, hogyan adja ki magát a király rég elveszett fiának, és bábhercegként trónra ülteti. 
Négy árva verseng a szerepért, köztük a makacs Sage is. Sage tudja, hogy Conner szándékai nem éppen nemesek, de mivel saját élete is cérnaszálon függ, nem tehet sokat – el kell érnie, hogy Conner őt válassza, vagy nem kerül ki élve a kalandból. 
Ahogy Sage az omladozó árvaházból Conner bámulatos birtokára kerül, egyre több hazugságra és árulásra derül fény, míg végül az igazság is kiderül, ami Conner minden tervénél veszélyesebbnek bizonyulhat. 
Hihetetlen kaland tele veszéllyel, izgalommal és hazugsággal. Az utolsó oldalig fogva tartja az olvasót.

"– Könnyebb lesz elfogadnom a halálom, ha tudom, hogy senki másnak nem fog fájni. – Ha senkinek sem tudsz fájdalmat okozni, akkor olyan sincs, akinek örömet szerezhetnél. (…) Senkik vagyunk, Sage."

Vélemény:

Nagyon tetszett.
Az eleje nekem nagyon lassan indult be. Nem volt unalmas, úgy magában, de mivel jó sokáig folytatódott így kicsit az volt már. Nem tudom miért, hiszen visszagondolva nem volt benne semmi unalmas, üzlet, kiképzés, terv, mégse éreztem izgalmasnak ott. De aztán időben beindultak az események.

"Apám többször is figyelmeztetett, hogy a nagy szám egyszer még bajba fog sodorni. Lehet, hogy többször kellett volna mondania."

Megjegyzeném, hogy a legelejétől tudtam a csattanót (Nem tudom, hogy. Nem olvastam el a végét.), így ugyan nem lepődtem meg de imádtam azt a részt, amikor végül kiderül. Szinte láttam a reakciókat, főleg az Övét. 

Nyugodj le és irányítsd Carthya-t

Sage szimpatikus volt végig. A hozzáállása, az a magabiztos, öntudatos, meghajolni nem hajlandó magatartása, az éles nyelve, ami annyira szimpatikus általában a könyvkarakterekben. És milyen jó színész! Szeretem. A legjobban a tervezési készsége tetszett.

"– Éles a nyelved, és elég arrogánsan tartod a fejed. Meg vagyok lepve, hogy Mrs. Turbeldy nem verte ki mindezt belőled. – Ezért igazán nem okolhatja őt. Ő tényleg a legjobb tudása szerint vert engem."

Conner egy patkány. Egy felségáruló, kétszínű, hazug patkány.

Mottot bírtam, nem csodálkozom, hogy rájött.
Tobias meglepett a végével. Őt az elején nagyon nem bírtam.
Roden is meglepett csak ő ellenkező képpen.
Imogenről nem tudom mit gondoljak, csak annyi, hogy szerintem tuti összejönnek.
Hosszú Spoiler : Ami a halott királyt illeti. Hogy tehette ezt? A fia volt basszus! És mégis otthagyta, hogy éhhezzen, szenvedjen TELJESEN EGYEDÜL?!!!!Még csak 10 éves volt! 10!!!!! Ez teljesen taccsra vágott. Azt még épphogy elfogadom, hogy nem mehetett vissza a kastélyba, de ne mondja már, hogy nem tudta volna elrejteni valahol!! Vagy több pénzt adni neki? Vagy valakit aki vele lett volna? Neeem ő egyszerűen otthagyta és elküldte egy árvaházba, ahol szinte ő lopta össze az ennivalót! Ez teljesen elfogadhatatlan! Még mindig teljesen kiakadok hacsak rá gondolok.
Lehet ő megbocsátott neki, de én nem.

"Az ördögök már hozzászoktak a szitkokhoz, amik az én nevem kíséretében érkeztek hozzájuk."

Az alapötlet, hogy egy rég elveszett hercegenek kiképezzenek fiúkat nagyon jó és jól ki is használták.
A vége parádés lett, pedig féltem, mert nem bírom ha nem úgy van, ahogy akarom vagyis nem hisznek a szereplőnek, amikor  igazat mond.

"– (...) Nem akarlak megölni. – Micsoda szerencsés egybeesés! Én pedig nem akarok meghalni."

A világ ábrázolás jó lett, egész szépen kidolgozott, bár korántsem szép vagy idilli, természetesen. A királyra nehéz feladat vár mindenképpen.

Olvasnám a következő részeket, de egyrészt nincsenek meg, másrészt meg akarok maradni kicsit ebben a jó érzésben, amit a vége okozott, mielőtt a következő részek rengeteg problémájával szembenéznék.

10/8

Olvasd el nyugodtan, bár egyelőre nem mondanám, hogy kihagyhatatlan!