Márciusi összegző

Sziasztok!
Márciusban olvastam és filmeket, sorozatokat néztem. Fotózni nem fotóztam, blogolni nem blogoltam. Na, nem mintha ez különös lenne, megszokhattátok már, hogy leghamarabb a hónap végén számíthattok rám :D De most itt vagyok és meglátjuk mi történt ebben a hónapban.

Filmek/sorozatok:

Tesómmal megnéztem az Így neveld a sárkányodat 3-mat és a Marvel Kapitányt a moziban. Apával egy rész Amerika: Az USA történetét, 4 rész John Olivert Suliban befejeztük a Bowling for Columbine – Kóla, puska, sültkrumplit. Néztem egy rész Jóbarátokat, 24 rész Agymenőket(befejeztem a 9. évadot és elkezdtem a 10.-et)Apával és nagybátyámmal megnéztük a Solo: Egy Star Wars történetet. Kicsivel újranéztem az Aang első részét. Megnéztem a Rossz tanárt és a Pappa Pia!-t. Családosan megnéztünk két random rész Mentalistát. Szüleimmel megnéztük a Vén rókákat.

Könyvek

Olvasások:
Márciusban 14 db könyvet olvastam. Ez összesen 5598 oldal. 4 angol. Nézzük őket!
Szöööörnyű! 
Én igenis elolvastam! Első oldaltól az utolsóig becsületesen végigrágtam magam rajta. Az már igazán nem az én hibám, hogy semmit nem értettem belőle! „Kicsit nehezen olvasható.” Erős eufemizmus. Teljesen érthetetlen. Így kb. annyit tudok róla, mint mindenki más az osztályban, aki nem olvasta, vagyis azt, amit a net ír. Sok értelme volt elolvasni. 
Ha nem ismerem magát a történetet még azt se találom ki ki ebben a „gonosz”. 
Ha ki akartok hagyni egy kötelezőt, javasolhatom ezt. Nem tart sokáig szerencsére pár óra alatt véget értek szenvedéseim, de semmi értelme elolvasni. Aztán lehet csak én vagyok ilyen suttyó, hogy ez meghaladta a képességeim, de erősen kétlem. :D 
Még a magyartanárnőnk is leszólja :D. „Ez azért nem Schiller vagy Shakespeare.” Hát tényleg nem.

★★★★★
Imádtam. A Tim Burtonos filmadaptációja a kedvenceim között van és a rajzfilmet is láttam, így a történetet ismertem, de most először olvastam el. Az osztálytársaim nincsenek valami elismerő véleménnyel róla(angolórára volt kötelező), mert, hogy túl őrült az egész, de nekem pont ezért tetszik. Imádom az őrült, de jól megírt könyveket és ez iskolapéldája azoknak. 
Tele van szóvicekkel, „nagyonbritt” mondatokkal és cselekedetekkel és olyan hülye kérdésekkel, amikkel a körülöttem lévőket szoktam boldogítani néhanapján. Pl.: 
"“Take some more tea,” the March Hare said to Alice, very earnestly.
“I ’ve had nothing yet,” Alice replied in an offended tone, “so I can’t take more.”
“You mean, you can’t take less,” said the Hatter: “it’s very easy to take more than nothing.”" 
Őrült és zseniális. Szórakoztató és érdekes. Mindenképpen újraolvasom normálisan is, ha nem utálom meg, mire befejezik a kikérdezést belőle :D. Illetve a film újranézéséhez is megjött a kedvem.

★★★★★
Újraolvasás után: 
Két nap alatt két kötelező(na nem mintha az Alice-szal bármennyit is szenvedtem volna) után igazán megérdemeltem egy kedvenc újraolvasást. 
Most, hogy már tudtam ki áll a dolgok mögött, majdnem eldobtam a könyvet, amikor megjelent a behízelgő személyiségével és aaargh, alig vártam, hogy eltűnjön és leessen nekik ki is volt. 
Calderon még mindig olyan mint Sherlock, imádom! Meg még másra is hasonlít, de nem jöttem rá kire, valaki álompasira az biztos. :D 
Imádom, imádom, imádom ezt az egész könyvet/sorozatot!♥♥♥♥ *_* Tipikusan az, amit végig fülig érő szájjal olvasok. 
Zseniális, annyira, hogy az én szerény halandó agyamat és felfogóképességemet durván megviseli az események láncolata. Szerencsére így újraolvasva szerintem már majdnem mindent megértettem. :D Ezen (meg persze a tudom ki a gonoszon) kívül olyan érzés volt, mintha elsőre olvasnám, pedig folyamatos kapcsolatokban vagyok a könyv idézeteivel. :D 
Izgalmas, magába szippant és 100%-osan lefoglal, csak úgy röpülnek a lapok és mindig túl hamar vége lesz. A humoron továbbra is hangosan röhögök minden egyes alkalommal. :D 
Ajánlom. Komolyan. Olvasd el!

★★★és fél
Ez a könyv nem igazán olyan volt, mint számítottam rá és nem jó értelemben. Valami laza, nyálas, szirupos szerelmi történetre és családias hangulatra vártam könyvekkel. Ezek közül megkaptam a többet a végére, de nem kezdődött a legfényesebben. Először is sokkal depisebb volt, mint gondoltam volna. Eleve azzal kezdődik és igazából az egész történet arról szólt, hogy a lánynak meghalt a mindenki által csodált apja(egy idő volt mondjuk rájönni, hogy nem nő :D). Aztán csak, hogy fokozzuk ezt egy kicsit megismerkedhettünk a múltjával is. Végig szomorú volt, de ahogy haladtunk előre már egyre kevésbé nyomasztó. 
Mély pontomon ezt írtam a jegyzeteimbe: Értem én hogy az emberek gyarlóságai is hozzátartoznak egy könyvhöz de 1.ettől a könyvtől nem ezt vártam 2.így egyszerre sok. De komolyan most nézzük mi is van: egy rég halott anya, nemrég meghalt apa, bolt veszélyben, elvesztett szerelem, házasságtörés, újabb elvesztett szerelem, zárkózott és magukat lenéző emberek, egy kleptomániás, aki nem elégedett azzal, hogy minden álma valóra vált, házassága elől alkoholba menekülő, feleségét elvesztő, majd ezt jól megbánó férfi, aki egy lyukban él a minden vagyonát hirtelen elvesztett anyjával… ennyi jutott eszembe, de biztos volt még valami. Szóval ez egy kicsit sok volt nekem. A mélyponton túl aztán elkezdtek javulni a dolgok és persze a végén megkaptuk a csöpögős happy endet. Mondhatnám, hogy minden jó, ha a vége jó, de igaz ez ebben az esetben? A Kísértés Rt.-nél bevált, de komolyan mondhatom, hogy ez a könyv nagyon tetszett, ha a végéig depis volt? És igazából nem is ez a legnagyobb probléma. Van olyan könyvem, ami a vége kivételével depis, mégis imádom. De ez még az előbb említetteket figyelmen kívül hagyva se tetszett. A szereplőket nem szerettem meg, történet nem volt(nem mintha elvárnám egy romantikus történetnél, de ha nem találsz a könyvben jó dolgokat, akkor elkezded mindenhol keresni), írásstílus az jóformán nincs, kis rosszindulattal semmitmondó, nagy jóindulattal bájoska, borító első ránézésre nem rossz, közelebbről megnézve cseppet fura. 
Na, azért ennyire nem volt rossz a könyv, csak alapos voltam és minden bajomat igyekeztem elmondani. Mi tetszett benne? Az alapötlet: könyvesbolt, könyvek, amik megváltoztatják az emberek életét. Minden tetszett, ami közvetlenül az olvasáshoz kapcsolódott. Voltak benne egész aranyos jelenetek, bár a romantikus szálak az én szememmel nézve igen lezáratlanok, de legalább mindenki azzal jött össze, akivel akartam. Vannak benne szép… dolgok. Nem vagyok meggyőző mi? Őszintén, nem bántam meg, hogy elolvastam, de abszolút kihagyható és felejthető regény, nem ajánlom. 
Milyen szép is lenne, ha lennének tényleg jó könyvek, amik ennyire az olvasásról szólnak! Vagy legalább egy!

★★★★és fél
Nézzük csak… Először is a borító gyönyörű! Már olvasás előtt is imádtam és ez csak fokozódott miután befejeztem. Mondom ezt úgy, hogy annyira nem szeretem a rózsaszínt, de ez cseresznyevirág színű, szóval teljesen más, ugye?! :D Gratulálok, Reni! :) 
A könyvet magát is imádtam, mert aranyos, jó hangulata van és még sosem olvastam Japán cserediákos könyvet, nagyon érdekes volt az egész, mint ahogy a Kicune dolog, az egész Japán kultúra is, a bölcsességek(rossz szó, nem tusok jobbat) pedig adtak egy mélységet a könyvnek, ami egyébként hiányzott volna belőle. Könnyen olvasható, leköti a figyelmed. A szereplők szerethetőek. 
De! Azok alapján, amit eddig elmondtam lehetett volna egy 5 csillagos könyv is, mégis határozottan nem az. Még elgondolkodtam azon is, hogy csak négyet kap, de lehet csak velem van a gond ezért inkább 4,5 lett. Ugyanis nem klappolt. Valami hibáddzot. Nem tudom, hogy én olvastam-e rosszul, vagy mi történt, de olyan volt, mint a víz. Szépen csillog, selymes és imádom, de megpróbálom kézbe venni és kifolyik az ujjaim között. Nem értem. Nem írt le eleget. Miért ne találkozhatna vele? Választhat, hogy milyen róka akar lenni? Vagy most mi? És történt egy-egy olyan dolog, aminek semmi értelmét nem találtam. 
A kicunékról nem árult el semmit. Lehet, hogy mások igen, de én speciel nagyon keveset tudok róluk. Annyira, hogy amit tudok azt összefoglalhatom egy mondatban: A kicunék rókaszellemek, van csintalankodók köztük. Ennyi. A könyvben, amit megtudtam az tényleg érdekes volt, de nem elég. Nem csak a kíváncsiságom nem elégítette ki(azt azért nehéz), de ahhoz se volt elég, hogy kellően megértsem az ezzel kapcsolatos történéseket. 
A másik dolog, hogy nem igazán éreztem az érzelmeket. Volt romantikus szál, nagy szerepe is volt, de nem éreztem köztük a szikrát, jóformán semmi mást se. Ennek az oka pedig szerintem a sajátos kommunikációjuk. Ha elmondta másnak is, hogy róka, Akirának miért nem tudja? Akinek persze szintén vannak titkai. 
És ez elvezet az utolsó negatívumhoz, ami csak félig az. Midori. Ritkán bírtam, legtöbbször semleges volt és gyakran nem bírtam/értettem őt. Olyan hülyeségeket csinált néha, elhatározott valamit, aztán az utolsó pillanatban meghátrált és sokszor a lehető legbénábban kezelte a helyzetet. 
Egyéni szocprobléma: mindenki dohányzik. Én egyszerűen ki nem állhatom, rosszul vagyok ha az utcán elmegyek bárki mellett, aki épp cigizek, vagy ha csak valakin érzem a szagát, így sajna minden szereplő, aki dohányzik begyűjt nálam egy rossz pontot :D
Végül szerencsétlenül sikerült többet beszélnem azokról a dolgokról, amik nem tetszettek, de én komolyan imádtam, ne tévesszen meg titeket az előző pár bekezdés. 
Meg is jött tőle a kedvem, hogy nézzek pár iskolás, romantikus animét :D. Meglátjuk mi lesz belőle. 
Összegezve rendkívül érdekes volt számomra, rengeteg új dolgot megtudtam a japán kultúráról, aranyos, vicces, könnyen olvasható, jó hangulatú és szép gondolatok vannak benne. A szereplőket is bírtam Fukuda senseit, Tristant, Reit, Akirát és Midorit is többnyire. Imádtam, amikor együtt bandáztak, beszélgettek, ahogy ott voltak egymásnak. Reinek nem sokon múlt, hogy nagyon ne szeressem, de aztán csak összekapta magát, így mondhatom, hogy az egyik kedvenc szereplőm volt. Chanellel hullámzó volt a kapcsoltom a végén lévő cselekményszál miatt, ami egyébként is a gyengébb dolgok közé tartozott a könyvben, haragudtam rá, de nem volt unalmas karakter, az biztos szóval tulajdonképpen bírtam. Nagyanyót nem szerettem. 
Bátran ajánlom mindenkinek, aki szereti a YA könyveket! :))

★★★★és fél
@Börtöntöltelék-nek köszönhetően várólistáztam ezt a könyvet is és ezúttal sem csalódtam. :D Imádtam!
A szereplők... totál dilisek :DDD A fejemet fogtam szinte végig a mosoly se akart letörlődni az arcomról. De jézusom, szerintem ti el se tudjátok képzelni mennyire, ha ezt nem olvastátok. :DD pl.: Az apja bejelenti, hogy randija lesz, erre valamiért a lány a fejében egész kis összeesküvés-elméletet sző a fejében arról, hogy az apja meleg és még mit tudom én milyen egyéb valóságtól elrugaszkodott(mármint abban a helyzetben) dolgok :DD. Amikor vacsorára megy a barátnőjéhez és megérkezve azonnal kiabálni kezdi a legcikibb dolgait és csak mondja és mondja :DDD És nem csak ő ilyen. Áááá rágondolok és nevetek :DDD A srác is... a kis egyetemi kalandjuk után, amikor felébred és azt hiszi ő vérzik ott :DDD, meg amikor találkozik a lány apjával és a lehető leghülyébb dolgok jönnek ki a száján, de tényleg én ilyet még nem láttam. :DD Persze mindennek a betetőzése az élőadásos jelenet volt. Áááá azt hittem engem fog elnyelni a föld helyettük. Kész voltam.
A kissrác imádnivaló, sok mindenben a kisöcsémre emlékeztetett, csak ő határozottan félénkebb különösen a családi körön kívül :D. Gavin távolról sem :D Néha már én gondoltam, hogy ez a kiskölyök komoly nevelésre szorul.
Az összes többi szereplőt is szerettem Lizt, Jimet, Drewt... Totál káosz egy csapat voltak együtt, de imádtam őket, látszik, hogy szeretik egymást. :) A főszereplő kicsit nyers stílusa, az írásmód(mert E/1-es) is nagyon tetszett.
A borító elég jó.
A szereplők, a nevetséges helyzetek és a humor vitte a hátán a könyvet, de nem is vártam többet egy NA könyvtől. Tökéletes nehéz napokra, amikor csak egy kis kikapcsolódásra vágysz mindenféle bonyodalom nélkül.
Azért voltak dolgok, amik nem tetszettek az egyértelmű dolgok mellett, mint a százszor használt alapötlet, a klisék, ezt félretéve is zavartak az utalások például. Nem szoktak, általában a sok utalást pozitívként szoktam felsorolni könyveknél, de itt rengeteg volt és ami nagyobb baj, hogy az ezerből, ha egyet értettem, hiába magyarázták meg mindig lábjegyzetben, az nem ugyanaz. A félreértések és az időhúzás, idióta döntések. Értem, hogy ezeknek is fokozniuk kéne az izgalmat, vagy humort kéne szolgáltatniuk, de nem tették. Mindegy is, ettől még imádtam.
Bátran ajánlom az NA könyvek kedvelőinek, akik szeretik a szirupos történeteket.

★★★★és fél
Az eleje se volt más, mint az eddigiek mégis valamiért félve kezdtem neki mintha nem is tudom, egy CoHo könyv lenne. Pedig tudom, hogy nem az. Nem tudom mi bajom volt :D. Aztán szerencsére ez elmúlt(senki ne higgye, hogy a CoHo könyveket, nem szeretem, csak azoktól mindig félek, mert kegyetlen egy nőszemély az írónő :D) és visszajött az Off-Campus érzés. 
Sabrina kicsit idegesítő volt, sőt a végére már nagyon megráztam volna, hogy könyörgöm kezdjen már valamit a kapcsolatával, de el kell ismernem, hogy nehéz dolga van. A családi helyzete gyászos, egész életében mindent megtett, hogy elérje az álmait, erre újabb akadályok állnak az útjába, a sznob seggfejek folyamatosan leszólják, a belét is kidolgozza, érzelmileg meg már születése óta szinte teljesen egyedül van, csak magára számíthat maximálisan. Idő kell hát neki, hogy megszokja, hogy valaki szereti. Miután a lelkiállapotát így kielemeztem, azért mondom, hogy tényleg elég idegesítő volt. Tucker egyértelműen bele volt esve az elejétől kezdve, bakker, mondta is! De a lány következetesen elutasította aztán még attól félt, hogy valaki mást szeret?! Itt jó erősen meg tudtam volna rázni. Tucker szerencsétlen meg csak vár és vár, határozottan több türelme volt, mint nekem. :D 
Tucker egy hamisíthatatlan cukipofa, imádom! Türelmes, nyugodt, összeszedett, úriember, kedves és határozott, megértő és az egész szívével szereti a hozzá közel állókat. Erre nem számítottam, de szerintem kiüti Garretet nálam a topról, pedig az első résztől ő volt a kedvencem. :D 
A kapcsolatuk tetszett, de…. Nem tudom. Minél többet gondolkozom rajta, annál kevésbé bírom Sabrinát és ez a kapcsolatukról alkotott véleményemre is kihat. Magukban tök cukik voltak és mindketten oda voltak egymástól, de engem nagyon kiborított, hogy nem mondtak szinte soha semmit egymásnak. Nem olyan árnyvadászosan nem kommunikálunk módon, hanem máshogy de tényleg nem kommunikáltak eléggé. Tucker azért, hogy ne ijessze el, a lány meg minden eddig felsorolt dolog miatt, hogy szépen fejezzem ki magam(már majdnem kiböktem, hogy mert egy idióta, de ez gonoszság lenne). 
Szórakoztatónak ez is szórakoztató volt. A baráti összejövetelek, a szülés(tudom, fájdalmas dolog lehet, de annyira viccesen volt leírva! :D)… A szereplőket imádom, nagyon szerethetőek. 
Érdekes volt, hogy ez egy ideig egy időben játszódott az előző résszel, eddig ilyen nem volt a sorozatban. Tetszett a baba szál is. 
Könnyed, egy kicsit több komolysággal mint eddig, romantikus és szórakoztató. Ez a rész is ugyanannyira tetszett, mint az eddigiek a hibái ellenére is. 
Vége a sorozatnak. Nekem nem lett kedvencem, mint sokaknak, de imádtam és bármikor szívesen levenném megint a polcról, ha kikapcsolódásra vágyom. És igazából ez egyáltalán nem egy sekélyes sorozat a látszat ellenére se, mindegyikben van valami komoly téma, de soha nem uralkodik el a történet fölött annyira, hogy nyomasztó vagy akár depis legyen. 
Ajánlom bátran mindenkinek, aki szereti az RP-s könyveket.

★★★★
"– Ezen a világon nagyon sokan vannak, akik megpróbálnak majd letörni téged. Szükségük van rá, hogy te kicsinek érezd magad, mert ők csak akkor lehetnek nagyok. Hagyd, hadd higgyenek csak, amit akarnak, de ne felejtsd el, hogy mindig küzdened kell a saját céljaidért."
Az előző rész nagyon meglepett azzal, hogy mennyire tetszett. Ez a rész egy kicsit már kevésbé, mert egyrészt nem ért meglepetésként, hogy ez egy jó sorozat, másrészt ez egy második rész, ami köztudattan az esetek nagy részében a trilógia legrosszabbika és harmadik részt talán kicsit tényleg rosszabb volt. Kicsit depisebb.
"Azon töprengek, hogy az én jövőm is ez lesz-e. Rossz döntések sorozata. Az biztos, hogy a jelenemet pont ilyennek érzem."
Szegény Cassel eléggé maga alatt volt végül. Minden oka megvolt rá persze, de a tény az tény, így nekem kevésbé tetszett. Hiányzott az energiája, a folyamatosan ravaszkodása, hogy mindig van egy terve. Utálom az anyját. Az előző részben az egyik legrosszabb dolog ezért a vége volt, maradt volna inkább börtönben. Lilát is utáltam már az előző részben is. Reméltem, hogy Cassel talál valaki mást. Jobbat érdemel. Most se szerettem meg, de elbizonytalanodtam. Létezik, hogy tényleg szerette? Ha igen akkor elég szarul mutatta ki… Mégis, ebben a részben voltak olyan megmozdulásai, amik nagyon erősen arra utaltak. Meglátjuk, nem zárkózok el attól, hogy a következő részben még megkedvelhetem.
Philip gyilkosát nem találtam ki.
Kicsit a mellékszereplők is megbolondultak. Nem azért nem jár veled, mert átokvető vagy hanem mert folyamatosan hazudtál neki b***ki! Viszont maga a fordulat tetszik, bízom bennük, hogy megoldják.
Nem tudom a végén mit akart Cassel, de nagyon nagyon rossz ötlet volt! Bárcsak ne lett volna igazam. Legalább nem sikerült. Ezt még hiszem, hogy vissza lehet csinálni(segített volna, ha Cassel nem csak áll ott, mint egy sükebóka) a következő részben. Persze egy "kicsi" probléma az útjukba kíváncsi leszek mit kezdenek vele. Kemény egy világ az, nem lesz egyszerű. Főleg, hogy nem is igazán akarnak megnyílni egymás felé.
"Mindenki szokott arról álmodozni, hogyan költene el, mondjuk, egymillió dollárt, de ha ugyanezt a játékot egymilliárddal játssza, akkor már nem olyan egyszerű a helyzet. Túlságosan sok lehetőség tárul fel előtte. Az a ház, amit egész életében szeretett volna megszerezni, hirtelen túl kicsinek tűnik. Az utazás túl olcsónak. Mindig arról álmodott, hogy egyszer meglátogat egy szigetet. Most meg már azon gondolkodik, hogy mi lenne, ha venne magának egyet."
Az átokvető gyűlölő szál még mindig érdekes és hiába fantasy nem olyan valóságtól elrugaszkodott sajnos.
"AKI MINDENKIT TESZTEL, SENKIBEN NEM BÍZIK!"
Összegezve, Casselt nem imádtam annyira, mint az előzőben, se a többi szereplőt, voltak gyengébb részei, de azért izgalmas és érdekes volt. Szóval nagyon tetszett és nem ijedek meg, mert ez egy második rész és várom, hogy mit fogok a 3. részhez szólni. Remélem az jobb lesz ennél. Ha nem igazából az se nagy baj, mert ez is nagyon jó. Csak érzem én, hogy ezt jobban is szerethetem. Minél hamarabb befejezem a trilógiát(különben elfelejtem ezt a részt, mint ahogy az most is történt).
Nagyon tetszett. Az a négy csillag szigorú osztályzás, jóindulatúan még 4,5-t is adhatnék rá.

★★★★★
“What is a book? Is it the binding, the ink, the pages, or the sum of the words contained?”
Nagy nehezen kibírtam hónapokig és csak most olvastam el a Gonosz fortélyok utolsó részét. Ez volt az első Cassandra Clare könyv, amit eredeti nyelven olvastam, mert úgy éreztem nem bírom ki a fordításáig. Nézzük, milyen volt!
Spoileres minden eddigi árnyvadász könyvre. Az erre a könyvre vonatkozó spoilereket kifeketéztem, jelöld ki őket, ha el akarod olvasni.

★★★★★
„You’ll never be able to find yourself if you’re lost in someone else.” –Nem feltétlenül. – mondta a romantikus könyveket olvasó lány.
Elgondolkodhatnék arról milyen hibái voltak a könyvnek, mint például, hogy egyes helyeken egy cseppet valóságtól elrugaszkodottnak tűnt, hogy idegörlő volt, hogy minden évben úgy kellett elválniuk, ahogy, illetve, hogy a vége felé kezdett komoly kommunikációzavar kialakulni körülöttük, ha gonosz lennék még klisésnek is mondhatnám… De nem fogom. Colleen Hoover könyvei közül szinte az összeset imádom, ott van a kedvenc szerzőim között és az előbb felsoroltak a legtöbb könyvében megtalálhatóak. De ezek nem számítanak. Így hagyjuk is őket.
Gyönyörű a borítója, nekem a kék van meg a nyaklánccal. Még nyáron rendeltem meg bookdeporól.
Most eljutottam az olvasásáig. Azonnal magába szippantott, nem bírtam letenni, csak hát muszáj volt, mert közben tanultam. Persze az önuralmam igen gyér, ha könyvekről van szó, így hát nem olvastam sokáig ezt se, egyik éjjel fentmaradtam tovább és befejeztem, mert nem bírtam ki, hogy ne.
„Goals are achieved through discomfort and hard work. They aren’t achieved when you hide out in a place where you’re nice and cozy.”
Már az eleje is olyan jóóó volt! Tiszta cuki, mosolyogtatós és megható már akkor imádtam. Annyira elfoglalt, hogy milyen aranyos, hogy egy kis ideig azt hittem megúszom. Hát nem. A titkok állandó szereplők az írónő könyveiben. Ebben is már az elejétől tudni lehetett, hogy van valami a háttérben, de erre határozottan nem számítottam, nem kicsi fordulat volt. Tipikus CoHo könyv, most sem maradunk összetört szív nélkül.
Érződött rajta azért, hogy ez ifjúsági, nem NA, így egy kicsit nyugodtabban olvastam.
A szereplőket szerettem. Imádtam, hogy a főszereplők a könyv nagy részében mennyire őszinték voltak egymással. Kimondták, amire épp gondoltak, nem rejtegették az érzéseiket/gondolataikat. Meg persze dilisek voltak, ami egy becsülendő tulajdonság :D. Kell nekem egy Ben. <3 Megjelent benne Miles és Tate! Először el sem akartam hinni, hogy tényleg ők azok! :DD Fallon anyja volt a kedvenc mellékszereplőm.
„“He’s put his scars on full display for you, and you need to show him the respect he showed you by not turning away from them.””
Az alaphelyzet is érdekes volt, csak a vége felé éreztem, hogy egy kicsit túlságosan befolyásolja a történetet. Mindegy.
Imádtam a rengeteg könyves/könyvmolyos megszólalást benne! Tökéletesek voltak!
Az írásstílus tekintetében az írónőjé az egyik kedvencem. Megtalálja a tökéletes szavakat, a megfelelő pillanatban, a legjobb formában.
"“Fucking beautiful,” I whisper.
She smiles and then ducks her head. “I feel stupid.”
“I barely know you, so I’m not about to argue with you over your level of intelligence, because you could very well be as dumb as a rock. But at least you’re pretty.”"
Nagyon romantikus, szenvedélyes, titokzatos, aranyos, humoros és megjelennek benne komoly kihívást jelentő helyzetek. Önmagunk elfogadása, megtalálása, gyász, szülő-gyerek viszony. Megmelengeti aztán összetöri a szíved, majd befoltozza. Igazi Colleen Hoover könyv, imádom! Nagyon ajánlom.
Drukkolok, hogy minél hamarabb lefordítsák, hogy több emberhez jusson el.

★★★★★
Nem vártam sokáig a Hammer of Thor óta. Igazából csak azért nem kezdtem el azonnal, mert tudom, hogy minden rész elején elmondja újra az előző történetét és ez, ha egymás után olvasod, zavaró tud lenni. De ennél tovább nem bírtam, főleg miután megláttam az első fejezetcímet: Percy Jackson Does His Level Best to Kill Me
Percy és Annabeth és Magnus és Alex bandáznak, beszélgetnek és váááá, imádtam!
„Try it again,” Percy told me. „This time with less dying.”
Magnus olyan kis cuki, de szegényt megviseli ez a nekem-és-a-barátaimnak-kéne-megmentenünk-a-9-világot dolog :D Mondjuk már négy barátjáról is közölték, hogy nem élik túl az utat. Ezután nem csoda. Nincs sok önbizalma szegény srácnak.
"Whether I could defeat Loki in a flyting…that remained to be seen, and I had the feeling that no matter how magical the mead was, my success would depend on me. Alas, me was my least favorite person to depend on."
Alex közelében meg egyenesen... ááá folyamatosan nevettem, nagyon zavarban volt :DD
„You're a strange person.”
„I prefer the term fabulously weird.”
Annyira shippeltem őket! És bejött! Amikor hirtelen megcsókolta! *_* És, amikor a flyting alatt Magnus csak úgy kiböki, hogy az a csók volt a legjobb dolog, ami történt vele <33 A végén meg, amikor megkereste.... De nem adott választ! Annyira belenéznék Alex fejébe! Biztos vagyok benne, hogy neki is tetszik Magnus, nem erre lennék kíváncsi, hanem úgy általánosságban a Magnusszal kapcsolatos gondolataira. off: nagyon zavaró, hogy ők is Alex és Magnus, hányszor mondtam félre Alexet Alecnek! És ilyenkor a tesóm persze nem tudta, hogy most melyik párról is beszélek :D
A flyting tetszett, egy új módja a fő konfliktus megoldásának, az biztos. Magnusnak sikerült Loki gyenge pontját megtalálnia, amit a saját terepén lehetetlennek tartottam. Nagyon aranyos volt Magnus miután belejött :)). Egészen meghatódtam <3 Előtte viszont a próbálkozásain odafelé nagyon nevettem. “I Become as Poetic as… Like, a Poetic Person” *tapsvihar* Magnus, elismerésem tényleg jól megy ez neked.
A germán istenek mellett a görögök tiszta hálával telinek és nagylelkűnek tűnnek :D Komolyan azt adták ajándékba a Ragnarök elodázásáért, hogy, aki még él az életben maradhat?! :D
A vége nagyon tetszett.
Gondolkodtam mi lehet az, amin Annabeth sírt a könyv végén. Na, megtudtam. Arrrrgh! Én csak békésen nézegettem a pinterestet ehhez a könyvhöz keresve képeket valaki meg kirakta oda hogy milyen dühös volt amikor valaki a metrón elspoilerezte neki a Burning Maze végét azt, hogy…. és erre leírja! Mit gondolt???!!!! Most én is dühös vagyok!! Arra gondoltam, hogy nem lehet baj elvileg az egész Magnus trilógiát olvastam franc se gondolta, hogy Trials of Apollót kiad The Ship of Dead keresési címszóra :(
És vége is ennek a trilógiának. Még van két kiegészítő arra is sort kerítek valamikor, de magának a történetnek vége, ezt sajnálom :( Foglaljuk kicsit össze a trilógiát.
Fantasztikus szereplők:
Magnus, aki különbözik minden eddigi hősünktől és szerintem nagyon könnyű vele azonosulni. Nyilván nem az élete-halála alapján, hanem maga a személyisége. Mint ahogy az előző részhez is írtam, nem hősködik, nem a harc az erőssége, nem is annyira az esze, nem az a kimondott bátor alkat, de a szeretteiért bármit megtesz. Szégyenlős, vicces, ironizál, barátságos, elfogadó, jószívű, őszinte... Imádom a srácot.
Alexet úgy érzem nem sikerült megismernünk. Ez igen sajnálatos és nem tudom miért intézte így Rick bácsi, de nagyon keveset tudunk meg róla. A kevés alapján őt is imádom. Egyedi karakter, betörhetetlen, kiáll azokért a dolgokért, amikben hisz, ő is jószívű.
Samet is nagyon megszerettem. A vallásának a szála is változatosabbá tette a könyvet. Erre nagyon törekszik Rick bácsi, ezt mindenképpen a javára kell írni, az övéinél változatosabb szereplőfelhozatalt még nem olvastam. Amirral pedig nagyon cukik :). Kitartó, fáradhatatlan, kedves és okos. Száz dolgot csinál, száz szerepkörben igyekszik megfelelni, őszintén csodálom, hogy még nem őrült meg, vagy merült ki teljesen.
Hearthnak nehéz múltja volt. Kirekesztették a siketsége miatt aztán nem hogy bűntudata volt a testvére halála miatt, de az apja még durván bántalmazta is érzelmileg emiatt. Csodálom, hogy túlélte. Ő és Blitz is remek karakterek, akik mindent megtesznek a barátaikért. Mindketten tehetségesek a saját területükön és segítőkészek.
Ebben az utolsó részben sokat többet tudtunk meg T.J., Halfborn Gunderson és Mallory múltjáról is. Egyiküknek se volt egyszerű dolga, de erre nem is számítottunk. Mindannyiukat megkedveltem. :)
A történet izgalmas. Nyilván mindenki számít rá, hogy a jó győz a végén, meg ilyenek, hiszen ez egy middle-grade könyv mégiscsak, de így is tud fordulatos lenni.
Összességében imádtam az egészet úgy, ahogy van, simán felkerült a Percy Jackson és az olimposziak mellé. Hihetetlenül egyedi, akciódús, elképesztően humoros és a karaktereket legszívesebben egyenként megölelgetnéd, rendkívüliek. Valamint még mindig csodálatosnak tartom, hogy Rick bácsi sorozatai a fantasztikus külső alatt, mélyebb rétegeket is felvonultatnak. Egy gyerekeknek és akár felnőtteknek is egyaránt szórakoztató módon tanít az elfogadásra, megmutatja milyen változatos világban élünk és természetesen ad egy alapműveltséget különböző kultúrák mitológiájából, de ez mellékes amellett, hogy jó embereket nevel a gyerekekből.
IMÁDOM, IMÁDOM, IMÁDOM! OLVASD EL!
Ui.:Ó, és ha van időtök olvassátok el @gabriellaeld értékelését annak a listának minden pontjával egyetértek: https://moly.hu/ertekelesek/3043382

★★★★★
Az első részt még valamikor az óidőben, majdnem másfél éve olvastam. Na, ez meg is látszódott a memóriámon, ezután el is határoztam, hogy amint lehet újraolvasom. Annyi azért megmaradt, hogy nehezen rázódtam bele, de aztán nagyon tetszett.
Ennél körülbelül 1 oldalba telt, hogy belerázódjak :D.
"A másodpilótaság látszatát fent tudja tartani, de a tehersiklót nem."
Mondhatni első olvasásra beleszerettem. Hogy azért, mert már ismertem a stílust, vagy mert jobb hangulatomban talált, vagy mert tényleg ennyivel jobb volt, azt nem tudom. Mindenesetre alig bírtam letenni és folyamatosan hangosan nevettem rajta. Hozzátenném, hogy suliban kezdtem el. Most képzeljétek el mennyire lehet jó, ha a zajt kizárva, gyorsan tudtam olvasni. Azt is elképzelhetitek, hogy nézhettek rám a többiek, hogy osztályfőnöki órán hangosan nevetgélek egy könyvön. Ezt én is csak elképzelni tudom, mint mondtam túlságosan belemerültem ahhoz a könyvbe, hogy a környezetemmel törődjek. :D Barátnőmnek azért felolvastam a legjobb részeket meg, amik szerintem neki tetszenének. Pl.: "Emlékei szerint soha nem mászott még fára, de azt jól tudta, hogy az ember a majomtól származik. Vajon genetikus alapokon sikerülhet feljutnia a magasba, ha muszáj?" Hamar meg is hoztam hozzá(az első részhez) a kedvét, siker!
Koncentráljunk most a könyvre.
"– (…) Az én életem a tiéden múlik tehát halljuk, mi történt az állkapcsoddal?
– Nekiütközött egy kemény tárgy. De nem tört el! Mármint a kemény tárgy, az ép még mindig. Bennem esetleg valami elrepedt, de nem oszt, nem szoroz!"
A humor zseniális. Még eggyel gyarapodott azoknak a könyveknek/íróknak a listája, amiken/akiknek a könyvei hangosan nevettem. Szinte folyamatosan. Már a fülszöveg is fantasztikus. De tényleg, ritkán találkozok ennyire találó fülszöveggel. Imádom Rejtő könyveit is és ez a regény sokban hasonlított rájuk humorban(mint, ahogy a fülszöveg is írja), hangulatban. Hangulatban még egy színházi komédiára is emlékeztetett. Sok szereplő. Az elején mindenki csak párat ismer, aztán egyre többet és viszonylag kötött a helyszín.
Szereplők:
"Tudod, ahhoz képest, hogy én azt tanultam, az Uniótól délre eső szavanna lakhatatlan és lakatlan, egészen nagy itt a forgalom."
Forgalom az bizony van a szavannán. :D Aztán meg az atombunkerben is, ami jobban tetszett a szavannánál, miután túlléptem azon, hogy amikor megérkeztek senkit nem érdekelt, hogy saját bevallásuk szerint minden víz és élelem nélkül lesznek ott hetekig. Aki bújt, aki nem, lövök!
Próbára is teszi a (név)memóriám, de az elején valahogy boldogultam később meg hullottak, őket kihúzhattam. Az is segíthetett, hogy rövid fejezetek voltak, senkiről nem lehetett megfeledkezni, általában úgyanúgy utalt valakire, nem feltétlenül a nevével, ez kedvezett a gyászos névmemóriámnak.
Sid új kedvenc szereplőm lett és nem csak a sorozatban az összes kedvenc szereplős listámra is felkerült. Imádom! "Megbízhatóan mázlista vagyok." Az biztos, de nem megbízható. Beleillik a kedvenc szereplőtípusomba, esélyem se volt nem szeretni. :D Nem is írom le milyen, a könyvben többször le van írva, amelyik tulajdonsága meg nincs, az kiderül. Olvasd el és megtudod!(profi értékelő vagyok, tudom :D)
Takamurán egyértelmű jelei látszódtak a félrenevelésnek. Egy ideig még azt hittem lehet rajta segíteni, de nem.
A három kedvenc szereplőm Sid, Mitzuki és Atieno.
"– Nézzük a helyzet jó oldalát! – szólalt meg hirtelen Sid.
– Nézni nézhetjük, de látni csak te fogod!"
Igazából, akit nem bírtam azt is érdekesnek találtam.
Történet:
Nagyon örültem, amikor végre kiszabadította Mitzukit! Ha akkor se sikerült volna kiakadok! Tudtam, hogy vak lett vagy valami ilyesmi. Valószínüleg a borítóból jöttem rá. Ezért is pluszpont.
Jézusom, az a kavarodás, ami egyes pontjain volt a könyvnek! Az a rengeteg félreértés, félismerettség, félinformáció és káosz! Feszültséget keltett és imádtam.
Ahogy az életfilozófiáját is a könyvnek.
"No, ha majd megöregednek, akkor rájönnek, hogy felesleges volt az a sok aggódás. Persze ha nem öregednek meg, mert tényleg lelövi őket valaki, nos, akkor volt okuk idegeskedni, de akkor meg nem mindegy?"
Egyetértettem Mitzukival, tetszett Sid életszemlélete.
Összegezve a legnagyobb erőssége az én szememben egyértelműen a humor, aztán a remek szereplők és az izgalmas sztori. A stílus, az írásmód profi, a hangulat magával ragadó és az egész könyv egy az egyben szerethető. Mondom ezt én, aki nem szereti a disztópiákat. Ez ilyen pozitív disztópia, ami nem összekeverendő az utópiával.
Nagyon ajánlom mindenkinek! Legszívesebben már a fele előtt kedvencnek jelöltem volna.
Nemsokára olvasom a Csillagok szikráit is. Még a Könyvfeszt előtt, hátha szerencsém lesz és dedikáltathatom mindkettőt, ha már tavaly nem jött össze.

★★★★és fél
Felmerülhet miért a legutolsó olvasott könyvemmel kezdem a hónap végi értékeléseket, amikor vár még rám 4 másik. Kérem szépen azért, mert nem bírom ki muszáj lesz még hétvégén elolvasnom a Sír innenső oldalánt, így ezt előtte gyorsan értékelnem kell.
Nem ez a kedvenc részem, ez egyértelmű, de felkészítettek erre :D. És még így is imádtam! Nézzük a jegyzeteim alapján, az a legkönnyebb.
Vigyázzatok a nővel Marie a következő fülszövege alapján ő gonosz. Na igen gondolom a következő részben majd jobban megismerem, egyelőre egyébként semleges nekem, volt, hogy szimpatikus is volt :D.
Az 1. pontot is kipipáltam a mi-nem-olyan-mint-az-első-lobbanásban listámról. Vagyis Cat vendégeskedett szomorúan Vlad kastélyában, amit majd a saját könyvében Leila látni is fog. Ez a rész annyira brühühü :(((( Megértem én, de Boooones! És Cat mi a francnak nem ölted meg Gregort?!!? Annyi fejfájástól megkímélted volna magatokat, de persze ez nem lehetett ilyen egyszerű.
Véleményeim Gregorról összegyűjtve: You, son of a b*tch! Kicsit Tamlines és szöööörnyű! Nem, drágám: Bonesnak vannak hangulatingadozásai, Gregor egy elmebeteg. Már csak abból is látszik, hogy ennyire biztos volt magában, hogy gondolhatta hogy az emlékei meggyőzik bármiről is? Nem éppen boldog szerelmesek voltak…. :DD
Cat, kérlek ne hagyd hogy bárki más tegye, mint Bones! Kérlek! Vlad jófej, de azért na! 3.pont is pipa Bones csinálta, halleluja!
Ti most komolyan be akarjátok hozni azt az “elmaradást” értelmetlen viták terén amiért imádlak titeket? Seriously? És ezzel el is érkeztünk ahhoz, ami miatt valószínüleg le kell majd vonnom fél csillagot. Az egyik legnagyobb oka, amiért ennyire imádom ezt a sorozatot, az Cat és Bones kapcsolata. Veszekednek, néha hülyén viselkednek egymással, de beszélnek, verekednek, egyéb és igyekeznek megoldani! Nem megsértődnek egymásra, visszatartják az érzéseiket, félrevezetik a másikat és nem kommunikálnak egymással! Ezek nem ők. Voltak. Eddig. Ebben a könyvben nagyon igyekeztek, hogy megharagudjak rájuk. De be kell látnom az első rész végi "kis félreértés" értsd Cat évekre elhagyta Bonest, mert úgy gondolta neki így jobb lesz természetesen anélkül, hogy megbeszélték volna után túl szép volt minden, hogy igaz legyen. Így ebben a részben hősiesen tűrtem, ahogy ezek ketten nevetségesen viselkednek és azt akarják, hogy mérges legyek rájuk. Hát nem sikerült. :D Még így is, hogy szerelmi szenvedésük maximumát nyújtották se tudtam rájuk megharagudni. Még így is kevésbé viselkedtek hülyén, mint sokan mások. És megoldották a dolgokat, maradandó károkat nem okoztak, ahogy most látom a dolgokat, így továbbra is imádom őket. De, még egy ilyen és nem leszek ilyen türelmes! Eljátszottátok az esélyeteket.
Szóval ez volt a legnagyobb bajom a könyvvel, ezért a fél pont levonás. Kisebb baj, de azért elég idegesítő:
Félreírások, amiket leírtam ezeken kívül is volt még soook: "Szét alart pattanni a fejem." elválasztás: "gyako-
rlata" Ez nem is félreírás basszus ezek következetesen "Tepe?"-t írnak! :DD
A jövőre nézve: Jajajajj Cat, hajajajajj Don láttam valamikor egy spoilert az most eszembe jutott. Don meg fog halni és szerintem Cat most látta utoljára és meg se ölelte, amikor elbúcsúzott. Ráadásul Vlad tudja mi a helyzet. Tippre azt mondamám, hogy meg tudná oldani, de Don ellenáll, így meg fog halni.
Caték mellett a mellékszereplőket is nagyon szeretem :))).
Összegezve még mindig imááádom, izgalmas, romantikus, szenvedélyes és csak úgy pörögnek a lapok miközben olvasom. Következő rész jövöööök!

★★★★★
Nem bírtam ki, hogy az előző rész után ne olvassam el azonnal ezt is.
Érzékelhetően eltelt jó pár hónap azóta, hogy láttam őket. Pár kiegészítő könyv cselekményéről le is maradtam. Azokat is el akarom majd olvasni, de se az Első csókot(Spádé könyve), se az Eternall Kiss of Darknesst nem tudtam megszerezni. Viszont számítottam rá, hogy ezeket olvasnom kellett volna, ezért nem ért meglepetésként, hogy Mencheres halálosan szerelemes Kirába és Spádé Denisebe. Ami meglepett, az az, hogy Denise alakváltó.
A fordító is megváltozott, ami kicsit zavart. Pl.:cicus cicuska helyett, húsfaló/hullazabáló ghoul helyett, Spádé meg maradt lefordítatlan Spade, ez legalább pozitív változás.
Erre hopp! Azt vettem észre, hogy a ghoulok már megint ghoulok! Még egy új fordító jött a könyv közepén!!! Nem tudom mi, biztos megvolt az oka ennek, de hogy gondolta ezt a kiadó? Egy sorozat, 3 különböző fordító és 2 egy könyvön belül?! Aztán persze lesz még egy, most hogy átvette a KMK a kiadását. 
Milyen csodás érzés volt Tepest leírva látni! És rájöttem hogy biztos a román farkincás ‘s’ miatt volt az előzőben az 's' helyett kérdőjel.
Cat és Bones látom tanultatok a hibáitokból! Köszönöm! Nem véletlenül imádlak én titeket! :D Szóval visszatértek az előző részbeni kilengésük után önmagukhoz, így teljes szívemmel imádom őket megint! Ráadásul ebben azok a szerelmi vallomások! És a romantikus jelenetek! Awww *_* Bones úgy tud hihetetlenül romantikus lenni, hogy közben megtartja a kemény vámpír imázsát :DD Amikor repülni tanítja! Azon a részen szakadtam, olyan aranyosak voltak! Amikor megjelent este, mert nem vette fel a telefont!
Cat és Vlad barátsága meg... xddd Imádom őket, folyamatosan nevettem a piszkálodásukon. Őszintén... mi a franc történt Vladdal az első lobbanásban, hogy én nem imádtam?! 
Mencheres és Kira a friss szerelemes pár... olyan cukik! :)) Amikor meglátogatták őket és khm khm... majdnem annyira zavarban voltam, mint Cat. Mondjuk ő nem sokáig... Aztán még rosszabb lett szegénynek, amikor Mencheres asszisztált a khm lenyugtatásában khm :DDD Jajjj de kínos volt szerencsétlen Catnek! :DDD
Valahogy Spadet és Deniset annyira nem szeretem.
Maga a bonyodalom annyira nem érdekelt, mindig valaki a halálát akarja, igazán nem új dolog.
Dont tudtam, mint írtam az előzőben. A végén viszont meglepődtem.
Marieról nem tudom mit gondoljak.
Szenvedély, szereplők, humor, romantika és izgalom. Ez a Cat és Bones sorozat, ezért imádom! Remélem minél hamarabb kiadják magyarul a többi részét is. Ha nem, akkor elkezdem angolul beszerezni.

Új szerzemények:

Még mindig tart a vásárlási tilalmam, szóval csak ez a három új szerzeményem van márciusban. Az Itt vagyok!-ot @lillsz-től kaptam egy ajándékozásra, a két Richelle Mead könyvet pedig cseréltem.


Jó olvasást mindenkinek!

Cassandra Clare: Queen ​of Air and Darkness (The Dark Artifices 3.)


“What is a book? Is it the binding, the ink, the pages, or the sum of the words contained?”
Sziasztok!

Nagy nehezen kibírtam hónapokig és csak most olvastam el a Gonosz fortélyok utolsó részét. Ez volt az első Cassandra Clare könyv, amit eredeti nyelven olvastam, mert úgy éreztem nem bírom ki a fordításáig. Nézzük, milyen volt!

Spoileres minden eddigi árnyvadász könyvre. Az erre a könyvre vonatkozó spoilereket kifeketéztem, jelöld ki őket, ha el akarod olvasni.

Fülszöveg:


Dark ​secrets and forbidden love threaten the very survival of the Shadowhunters in Cassandra Clare’s Queen of Air and Darkness, the final novel in the #1 New York Times and USA TODAY bestselling The Dark Artifices trilogy. Queen of Air and Darkness is a Shadowhunters novel

What if damnation is the price of true love?

Innocent blood has been spilled on the steps of the Council Hall, the sacred stronghold of the Shadowhunters. In the wake of the tragic death of Livia Blackthorn, the Clave teeters on the brink of civil war. One fragment of the Blackthorn family flees to Los Angeles, seeking to discover the source of the blight that is destroying the race of warlocks. Meanwhile, Julian and Emma take desperate measures to put their forbidden love aside and undertake a perilous mission to Faerie to retrieve the Black Volume of the Dead. What they find in the Courts is a secret that may tear the Shadow World asunder and open a dark path into a future they could never have imagined. Caught in a race against time, Emma and Julian must save the world of Shadowhunters before the deadly power of the parabatai curse destroys them and everyone they love.



Vélemény:

"“You cannot destroy destruction itself any more than you can cure poison with poison.”"
Angolul se volt nehezebb olvasni. Kicsit féltem tőle, mert emlékszem, hogy anno a Lady Midnightba beleolvastam angolul és alig értettem valamit, így az maradt meg bennem, hogy Cassandra Clare könyvet nem szabad angolul olvasni. Azóta, persze túl vagyok jó pár angol könyvön, így eszembe jutott az a kósza gondolat, hogy lehet most már érteném :D. És értettem szóval halleluja! Ami a fordítást illeti, kijelenthetem, hogy a magyar is szuper lett.

Húzzam még az időt? Abban jó vagyok... :D Jól van, akkor inkább elkezdem.

Jegyzetek alapján:

Az eleje nehéz volt. Az első pár fejezet... megterhelő. Szerencsére nem olyan sokáig, mint számítottam rá. Azért, hogy megnyugtassam magam nagyon szakszerűen, vagyis lehetőleg semmit sem elspoilerezve (kivéve, amire kíváncsi voltam) megnéztem a végét. Így jó lesz. Ki fogom bírni. Ki. Fogom. Bírni.

"“Is everything all right?” They were going to be asking each other that constantly for quite some time, he guessed. And it never would really be okay, but they would reassure each other anyway about the small things, the measure of tiny victories: yes, Dru slept a little; yes, Ty is eating a bit; yes, we’re all still breathing."
Többször sírtam/majdnem sírtam vagy csak megdöbbentem például, amikor a máglyánál megjelent Michael szelleme. :((
"A ghost, Kit thought.(...) he knew he was looking at the ghost of Robert Lightwood’s parabatai."
Én Horacet hallgatva: https://goo.gl/images/Pv4d3A Uuuutálom mindet! Az egész kegyetlen, gyűlölettel teli kis csoportjukat! Hogy lehet valaki ilyen szívtelen k***?!? Nem tudom, de Zara Bitchbornnak sikerült maximumra fejlesztenie a szívtelenséget a temetésen mutatott viselkedésével. Még szegény érzelmek nélküli Julianbe is több érzelem szorult, mint belé. Amikor ilyen karaktereket látok, mint a Cohort-tagok akkor hirtelen elszégyellem magam, hogy bármelyik másik karaktert nem bírtam. Mondjuk Claryt és Jacet. Mit az a 6 könyvnyi szerelmi huzavona hozzájuk képest?! Annyira, de annyira kiakadtam rájuk többször! És meg is ijesztettek, mert basszus sajnos nagyon ismerősen viselkednek. Ez az árnyvadász politika ijesztően valós. Utáltam, hogy ennyire hallgat rájuk a többség, hogy ilyen lehetetlenül addig csavarják a bűneiket, amíg hősként jönnek ki a helyzetekből. Amikor megválasztották inkvizítornak pár órával Livvy halála után, kb. ez volt a reakcióm: Neeeee! Nem tehetitek ezt! Nem lehettek ilyen befolyásolhatók!
"Horace reminded him of politicians shouting on TV, red-faced men who always seemed angry and always wanted you to know there was something you needed to be afraid of."
Nagyon aggódtam Tyért. És a helyzet ezesetben még rosszabb volt, mint számítottam rá.
"Sherlock doesn't do things without Watson."
Tulajdonképpen a jegyzeteim nagy része abból áll, hogy megpróbáltam (eredmény nélkül, minek is csodálkozom, hiszen kitalált karaktert próbálok meggyőzni :D) lebeszélni az őrült tervéről. Az, hogy ez egyáltalán eszébe jutott, neki a szabálykövető, inteligens Tynak ez a terv, (főleg, hogy pont a nekromancia miatt halt meg Liv is!)mutatja, hogy mennyire megviselte ez és távolról sem talált jó megoldást a gyászára. Dühítő volt, hogy mennyire nem veszi észre senki mi van vele, csak Kit, ő meg... Bírom én, tényleg szeretem, értem, hogy nehéz dolgokon megy keresztül, sok mindennel kell megbírkóznia, bonyolult a kapcsolata Tyjal, jó barátja akar lenni(vagy több) és láttam én, hogy próbálkozott. De nem eléggé. A nekromancia pontosan az a helyzet, amikor a barátod akaratát figyelmen kívül kell hagynod és a barátságotok elé helyezni, olyan kis dolgokat, mint a világ egyensúlya! De róluk majd később többet.
"„You need me?” Kit asked slowly. Ty nodded. „Yes.”"
Julian a legijesztőbb főszereplő Cassie sorozataiból. Imádom, de te jó ég, olyan félelmetes tud lenni! Főleg, most hogy érzelmei sincsenek. Ez persze egyáltalán nem csoda. 12 évesen elvesztette az apját, az idősebb testvéreit, túlélt egy háborút és neki kellett az intézet és a család élére állnia, titokban, miközben az árnyvadászok egy része megvetéssel tekintett rájuk. Közben beleszeretett a parabataijába, ami rohadtul törvényellenes és csak jöttek az újabb és újabb próbatételek. Ezek után komolyan nem csodálkozom, hogy bármit megtenne a szeretteiért és, hogy olyan lett amilyen. Ezen kívül persze zseniális a srác. Lemásoltatta a könyvet! Egyrészt ez nagyon ravasz ötlet, másrészt az egy k***a veszélyes könyv, nem volt elég belőle egy példány?!De az Office-Max, mint varázsló dolgon nagyon nevettem. Szeretem, amikor Cassie ilyen mondén dolgokkal oldja a helyzetet.

Kieran, Mark és Cristina. Annyira fura! ;DD Imádom! <3 *_* Csak összejött az az édeshármas! Olyan cukik! Az a magyarázat, hogy miért kell nekik hárman lenniük is tetszett. Kicsit még szokatlan, mert soha nem olvastam ilyet korábban, de már az előző könyvben is shippeltem őket, szóval örülök, hogy mind együtt vannak. Remélem sikerül így is maradniuk.

Ash a Tündérkirálynő fia?! Ezen ledöbbentem, erre még tovább fokozták! Ash a Tündérkirálynő és fricking Sebastian fia!

Aztán elkezdődött. Torlódtak a dolgok. Egyere feszültebb lett a helyzet, sok megoldhatatlan probléma egyszerre. Gyors szemszögváltások, rengeteg szál egyszerre futott, nehéz koncentrálni és szinte a levegő is vibrál a feszültségtől.

Dianat és Gwynt végig imádtam. Ők olyan megbízhatóan ott voltak, amikor szükség volt rájuk, aranyosan szerelmesek voltak egymásba és nem okoztak problémát. Ezzel szinte egyedül voltak a könyvben :D.


Egy ideig féltem, hogy amiket egészen véletlenül megláttam előrelapozva a képeken és a képek mellett és amit abból kitaláltam az igaz lesz, de aztán szerencsére kiderült, hogy eléggé félreértettem a dolgokat. Ezután már nyugodtabban olvastam tovább.

Ekkor jött egy rész, amire nem számítottam. Utazás egy alternatív világba(Thule). Őszintén, imádtam ezt a részt. Nyilván nem magát a világot, de legalább itt nem volt annyi feszültség, nem kellet százfelé figyelnem. A Jemma rajongó énem is boldog lehetett kicsit, nagyon cukik voltak.

"As long as you exist and I exist, I will love you."
Meg kicsit visszakaptuk az elvesztett szereplőinket, például Raphaelt. Ó, annyira hiányzik! :( Imádnivaló volt, ahogy a másik világban történtekre reagált, színtiszta Raphael volt. Illetve arra is jó volt, hogy kifejezetten elszégyeltem magam, hogy utáltam Claryt. 
Kíváncsi vagyok mit akar ezzel a szállal a későbbiekben kezdeni Cassie, mert biztos akar valamit, különben nem hozta volna be a képbe az utolsó részben és nem hagyta volna ott Asht.

Miután visszatértek, jött pár fantasztikus jelenet. Olyan jó volt, majdnem mindenki együtt! A kivétel ezek alól az, amikor Ty el akarta mondani erre Érzelemmentes Julian lekoptatta, ezzel elszúrva mindent.

És akkor a Cohort elkövette a számukra végzetes hibát. Kikiálltotta Claryéket halottnak egy félreértés miatt. Pedig nem halottak! Muhahaha!

Megijedtem, hogy Annabelletől sem sikerült megszabadulnunk, de nem ő volt, hála az égnek.

Julian szokás szerint megcsillogtatja az eszét, szerencsére ezúttal érzelmekkel. Bár azok a fekete vonalak nem tűnnek bíztatónak.

"“Faith isn’t never having any doubts; it’s having what you need to overcome them.”"
Elérkezett a jelenet, amitől az egész könyvben féltem és tudtam, hogy bármennyire is drukkolok nem fogom tudni megakadályozni. Pedig már többször úgy tűnt nem sikerül véghezvinnie. Például alternatív-Livvy levelénél. Arra gondoltam, ha ez nem, akkor semmi más sem fogja észhez téríteni. De persze számítottam a reakciójára, hogy ő nem az igazi, mert az ő Livvyje vissza akarna jönni hozzá... Olyan szomorú! És mégis ott állnak ketten a tóparton Ty, az eltévedt fiúcskánk és Kit a reménytelen szerelmes, aki egy kicsit túl későn jön rá, hogy tennie kéne talán valamit. Annyira szomorú az a jelenet! Fájt a szívem szegény Kitért. És most kezdődhet a várakozás a következményekre.
"Some lights were never meant to burn for long."
A Végső Csata. Fúúú. Hát, volt egy pár meglepetés az biztos. Ragnor él(az a póló! :DD)! Ennek nagyon örülök, de egy kicsit hirtelen jött. Lehet az a baj, hogy nem olvastam a Ghosts of the Shadow Market novellákat, így, amikor kiderült, ők csak úgy tök lazán közölték én meg azt se tudtam hirtelen, hogy mi a franc történt, lemaradtam valamiről?! Horacenek annyi! Zseniális volt. Amikor a Blackthornok és a szeretteik összeálltak, hogy visszaváltoztassák Emmát és Juliant, elkezdtem sírni, mert olyan gyönyörű volt.

És a végkifejlett. Vagyis lazán szerintem több, mint 100 oldal. Imádom, hogy Cassandra Clare nem hagyja abba a tetőpont után azonnal, hogy "na ez is megvolt, császtok én itt végeztem". Nem, ő szépen szinte minden szálat elvarr, mutat nekünk, szegény több száz oldal feszültség és fájdalom után megviselt olvasóknak, szép, aranyos és boldog jeleneteket. Meg ha már ott van, akkor persze elővezeti a következő trilógia bonyodalmait is, hogy azért ne nyugodhassunk meg. Profin csinálja. Sok mindent felróttam régebben neki, de a zseniális befejezéseit sosem vitattam. Az a jelenet Alicantéban. Jia lemond, nem meglepő, már rég tudjuk, hogy Alecot jelöli Jace a helyére. Mindenki szavaz. Alec győz! Jipppiajé! De nem örülhetünk sokáig és szerencsétlen consulsága első percében világrengető kérdésekben dönthet, amikor a Cohort csoportos öngyilkossággal fenyegetőzik. Te jó éj! Ezeknek komolyan elgurult a gyógyszerük, teljesen elmebetegek! Szóval szegény már vagy két perce consul Alec úgy dönt, hogy a jó árnyvadászok testületileg elhagyják Idrist és a Cohorték legyenek csak ott magukban bezárva. Na, hogy ebből mi a franc lesz, az jó kérdés.

"“We are all guilty. And therefore we will all vote, as a reminder that every voice counts, and when you choose not to use your voice, you are letting yourself be silenced.”"
Jó dolgok a végén:

1.Emma és Julian együtt, parabatai kötelék szerencsésen elégett anélkül, hogy belehaltak volna, vagy el kellett volna vágniuk az összes parabait köteléket.(sajnálom, de én Emmát akkor arra bíztattam, hogy tegye meg, szégyenszemre bedőltem a Tündérkirálnyőnek és elegem volt belőle, hogy szegények folyamatosan szenvednek, szinte elfelejttem milyen gyönyörű kapcsolat volt Jem és Will között)

2.Kieran, Mark és Cristina együtt. Tartottam tőle, hogy nem sikerül megoldaniuk, így hogy Kieran király lett(sok sikert neki, biztos nagyon jó uralkodó lesz!), rossz volt nézni milyen szomorúak, de megoldották, ez aaaaz!

3.Maleeeec esküvő(kibírtam a 3. pontig, hogy megemlítsem őket, szerintem díjat érdemlek). Vááááá imádom őket!!! Olyan gyönyörű volt és megható! És mindjárt jön a trilógiájuk! Kedvenc idézetem a könyvből, amit már az olvasása előtt megláttam nem törődve a spoiler figyelmeztetéssel és azóta is olvadozok rajta: 
"And when one day people look back on me and what my life meant, I don't want them to say, 'Alec Lightwood fought in the Dark War' or even 'Alec Lightwood was Consul once.' I want them to think, 'Alec Lightwood loved one man so much he changed the world for him.'"

4.Exclusive novella azonnal azután játszódik miután végetért a könyv. Jace és Clary össze fognak házasodni :))) Már nagyon szeretem őket, remélem boldogok lesznek. Csak hááát...

Rossz dolgok:

1.Ty és Kit szála. Az egyetlen, amit tényleg sajnálok is meg nem is, hogy elvarratlan maradt. Szomorú, mert... ez egyértelmű. Ugyanakkor erre lehetett számítani, már ha tudta az ember, hogy a következő ebben az évszázadban játszódó trilógia főszereplői lesznek(én nem tudtam). Valaki szépen elmagyarázta nekem, miért volt erre szükség, de akkor is fáj Kit döntése és kicsit gyávaságnak éreztem. Csak úgy ott hagyta őket. Nem csak Tyt, hanem mindenki mást is. Mint mondtam, tényleg nehéz volt neki, főleg hogy szerelmet vallott Tynek, amire ő nem lát viszonzást(én látok), de ő tudhatná, hogy Ty más. Szerintem egész egyszerűen meg se hallotta, éppen egy varázslat közepén volt. Tudom, hogy nem Tessa hibája, de emiatt már szinte rá voltam dühös(pedig egyik kedvenc szereplőm). Ebből látszik mennyire rosszul érintett a dolog. Számukra ez a könyv ugyan rosszul végződött, de kíváncsi leszek mi lesz velük a trilógiájukban.

2.Cohort bezárva amellett, hogy egyelőre jó, igencsak baljós dolog is.


3.Alternatív-Jace ahogy megjelenik Ashsel a Tündérkirálynőnél Claryt követelve. Na már most, gonosz-Jace, ez egy probléma. Tudod, Clarynek van egy saját Jace, nem kell neki kettő és téged biztos nem akarna. Persze mivel gonosz, ezt a kedves kis tanácsomat biztos nem fogadja meg. Ebből is baj lesz, ami meg fogja nehezíteni a friss jegyesek életét az biztos.

Szereplők:

"Shadowhunters are slow to love but once we love, we love forever."
Hol is kezdjem, van vagy ezer. Aki nem érdemli meg, arra több szót nem fecsérlek, nézzük kit miért szerettem.

Emma: Elismerésem. Érzelmi hullámvasút volt a könyv számára, tele próbatétellel, de kitartott. A
mikor Cristinának tanácsot adott ujjongtam :D Humoros, okos, igazi harcos.
"“You might be in the cage, Jules, but as long as you are like this, I am in the cage with you.”"
Julian: Róla már írtam kicsit. Imádom, könyves álompasi egyértelműen. Művész, de nem úgy, mint Clary, neki nem engedte meg az élet, hogy a művész szíve olyan bohókás vonásokat adjon neki. Ő sokkal hamarabb kezdte a harcot a családjáért, az életéért, a szerelemért. Kicsit ijesztő, de ez teljesen megalapozott és ez megkülönbözteti a többi főszereplőtől.
""Julian has always been able to make sacrifices that were difficult and hide the pain it caused him.”"
Diana és Gwyn: Írtam róluk, az továbbra is igaz.
"Gwyn. The thought of him lit a spark of warmth in her heart. She closed her hand carefully around the petals."
Kieran: Neki se volt egyszerű dolga. Hirtelen szembesült minden fájdalommal, amit másoknak okozott, rátalált a teljes szerelemre, majd megölte az apját, király lett. Imádom őt is.
“Let me through, my Land, for I belong to you.”
Mark: Cuki. Igazából róla sok véleményem nincs ezen kívül :D
"Mark must have had the same thought, for he bent down, took a handful of mud, and rubbed it firmly into Kieran’s surprised face, leaving smears of dirt on his cheek and nose. Kieran was not pleased. He glared. “You did that because you enjoyed it.”
Mark grinned like a little boy and tossed the remaining mud aside."
Cristina: Igazi belevaló csaj, mindegy melyik dimenzióban vagyunk. Nagyon bírom, jó barátja Emmának. Igazán nem csodálom, hogy két pasit érdemel :D.
“Cristina, of all the people I know, you're the most generous, and you spend the most time thinking about what makes other people happy. I think you should do whatever makes you happy. You deserve it.”
Ty: Szemszögét egyszer, ha kaptunk lehet annyiszor se. Nagyon érdekes karakter, de ebben a részben nem voltam vele kibékülve, fentebb leírtam miért. Drukkolok nekik a következő könyvekben.
"“Ty’s not my shadow,” said Kit crossly. “My apologies. I suppose you’re his.”"
Kit: Ugyanígy, róla is sokat írtam feljebb. Bírom a srácot, a vége ellenére. Hihetetlenül aranyos volt végig. :D Szegény halálra volt rémülve a saját érzéseitől. :/ :D A tündéres dolgán meglepődtem. A humora még mindig ott van :D
"“Sometimes you need to guard people against the things they want, as well as the things they fear.”"
Jace: Ebben a könyvben nagyon Jace volt. Ennyit tudok mondani. :D
"“I’ll find you something. Something that says Herondale.”
“I could slay with my deadly sense of humor and wicked charm,” said Kit.
“Now that says Herondale.” Jace looked pleased."
Clary: Sajnálom, hogy utáltalak titeket, remélem nincs harag :D. Mostmár szeretlek titeket, jók voltatok!
"“This is probably a bad idea,” Jace said. “Like, a record-breakingly bad idea. Like a go-down-in-history bad idea. But—” Clary bounced to her feet. “What he means is, we’re in,” she said. “We love bad ideas.”
“That’s true,” Jace admitted, a smile breaking over his face. Suddenly he looked seventeen again."
Simon és Isabelle: Keveset szerepeltek, de azért nem hagyhatom ki őket.
"Isabelle shook her head, then bent down and unclipped a chain from one slender ankle. She held it out to Emma. “This is blessed iron. Poisonous to faeries. Wear it and you can pack a hell of a kick.” “Thanks.” Emma took the chain and wrapped it twice around her wrist, fastening it tightly.
“Do I have anything iron?” Simon looked around wildly, then reached into his pocket and pulled out a small miniature figure of an archer. “This is my D&D character, Lord Montgomery—”
“Oh my God,” said Isabelle.
“Most figurines are pewter, but this one’s iron. I got it on Kickstarter.” Simon held it out to Julian. “Just take it. It could be helpful.”
“I don’t understand about half of what you just said, but thanks,” said Jules, pocketing the toy."
Magnus és Alec: Annyira rossz volt nézni, ahogy Magnus egyre gyengébb ebben a részben, ahogy Aec félti :(
Mint az alábbi idézetben is leírja Magnus, hihetetlen Alec mekkora utat járt be. A szemem előtt nőtt fel *hüpp, hüpp* :D Emlékszem, hogy nem bírtam az elején, aztán igen, aztán egy elvakult szerelmes idióta volt, azt helyrehozta. Most meg itt van.... és erre szavak sincsenek. Egyik kedvenc párom valaha.

"Then Magnus had met Alec. He had felt drawn to him in a way he couldn’t have explained or anticipated: He had wanted to see Alec smile, to see him be happy. He had watched Alec turn from a shy boy with secrets to a proud man who faced the world openly and unafraid. Alec had given him the gift of faith, a faith that Magnus was strong enough to make not just Alec happy, but a whole family happy. And in their happiness, Magnus had felt himself not just free, but surrounded by an unimaginable glory.
Some might have called it the presence of God.
Magnus just thought of it as Alexander Gideon Lightwood."
Dru: Azt hiszem ő is főszereplő lesz a Wicked Powersben. Kíváncsi leszek milyen szálat kap. Ashsel esetleg(egész jó kis szóvicc:D)? Ebben a részben odatette magát, várom már, hogy jobban is megismerhessük. Főleg, amit a csata előtt véghezvitt... le a kalappal, meg azért az ületasszonyos színjátékért is. Emelett támogatott, akit csak tudott.
"“Don’t remain silent about what you want, or you may never get it.” “You are very wise,” Kieran said gravely.
“Well,” said Dru. “I actually saw that on a mug.”
“Mugs in this world are very wise.”"
Helen és Aline: Alinenek van egy temperamentuma, nagyon bírtam. Szegény Helen meg eléggé kétségbe volt esve, hogy nem ismeri a családját, de biztos hamar újra összeszokik velük :)
"„You can tell me anything, Helen.” „They hate me,” Helen said in a small voice.
„Who hates you?” Aline demanded. „I'll kill them.”"
Jia: Őt is bírtam, kitartó és bölcs. Évekig igyekezett nem elsüllyedni a Klávé ingoványán, amit a Cohort és a hidegbéke okozott, miközben a tulajdon lánya számüzetésben volt.
"“The world can change so quickly,” Jia said. “One day the future seems hopeful, and the next day clouds of hate and bigotry have gathered as if blown in from some as yet unimagined sea.”"
Adaon: Igazából az alábbi egy jelenetért került be ide, de azelőtt is bírtam. Látszik, hogy szereti Kierant, örülök, hogy a képességeihez mérten támogatta őt, amikor senki más a családjukból nem tette.
"“You would do that, Adaon? You would give me your cottage?”"
Alternatív-emberkék: Raphael, Cameron, Livvy, Diana...
"„And tell Magnus and Alec to rename their child!”"
Ash?: Na, róla aztán keveset tudunk. Sok gonosz ember között még nem egyértelműen gonosz, szóval van számára remény.
"„I hope that was a learning experience,” he said to Ash.
„I learned not to wear white to an execution,”"
Jaime, Diego és barátai: Emberek, akik megleptek, hogy mennyire bírtam őket. A börtönös jelenet Jaimevel és Diego megható...
"“Okay, everyone,“ Dru said. “These weapons are Diana's, and after today, they have to be returned to the store.“ “No worries,“ said Jamie. “I have written out a receipt.“
“He has not written out a receipt,“ said Diego.
“I considered it,“"
Összegezve
Imádtam, egyértelműen a kedvencem részem lett a trilógiából. Humor szokásos, hangosan röhögsz a legfeszültebb helyzetben is. A karakterek csodásan összetettek és imádnivalóak. Az érzelmek valódiak és befészkelik magukat a te szívedbe is. A történet izgalmas, fenntartja a figyelmed. Az írásmód profi, Cassandra Claretől már nem is várunk el kevesebbet. Váratlan fordulatok, szenvedély, életigazságok, romantika, izgalom, tervek, nyomozás, harc, gyász, család, akció, szeretet, szerelem, élet, halál, démonok, tündérek, angyalok... egy árnyvadász könyvben jóformán mindent megtalálsz. Kivéve persze az egyszerű életeket.

"He would be as everyone was, especially Shadowhunters: a patch-work of love and grief, of gains and losses. The love helped you accept the grief. You had to feel it all."



Olvasd el!
10/10*

Képek Pinterestről

Kiemelt bejegyzés

On Sai: Artúr (Szivárgó sötétség 3.)

Molyos adatlap Sziasztok! Derült égből villámcsapásként tudom, de új blogposzt született! Az első az évben! Tudom, csúnyán elhanyagolta...

Címkék

romantikus értékelés könyv fantasy kedvenc KMK ifjúsági a hónapban olvasott könyveim kritika vörös pöttyös sorozat Blogprojekt booktag havi összegző Sarah J. Maas film kaland Cassandra Clare Arany pöttyös történelem Üvegtrón angol nyelven VII.Könyvmoly Párbaj Árnyvadászok ACOTAR Joss Stirling On Sai kihívás komoly tündérek Harry Potter LOL karácsony lista Book A Sloth Box Leiner Laura Outlander Rubin Pöttyös időutazás manó könyvek scifi Delta Vision J.K.Rowling Lélektársak Maxim Kiadó Summer Forever Projekt móra kiadó vígjáték Agave kiadó Alexandra kiadó Dream válogatás Gabo kiadó Gaura Ágnes Halloween Kedvenc karakterek Kedvenc kiadó Kedvenc író Könyvfesztivál Leigh Bardugo Mini-Könyvklub 7. Tilos az Á könyvek angyalok ikrek krimi thriller trilógia vizek vámpírok zafír pöttyös A Karib-tenger kalózai A varázslók-trilógia Along for the ride Atheneum Borbíró Borbála Colleen Hoover Crystal Debora Geary Erin Morgenstern Fumax Hatalom trilógia Holdbéli krónikák Jennifer L. Armentrout Kaméleon könyvek Kerstin Gier Maggie Stiefvater Magyar vándor Misty Modern boszorkány Phoenix Read-a-thon Richelle Mead Rick Riordan Sarah Dessen Vámpírakadémia borítók cirkusz dan wells disztópia horror karel capek könyvesdoboz városok Álom két keréken Éjszakai cirkusz 100 A különös Wilcox lányok A mobil Anna és a francia csók Cartaphilius Egy ikerpár titkos naplója Egymás szemében Fabrice Colin Főnix Kiadó Gayle Forman Hollófiúk Időfutár Jojo Moyes Kelly Oram Kiera Cass Kiválasztottak Legenda Legszebb könyvborítók Libri London vámpírjai Luxen sorozat Marie Lu Mielőtt megismertelek NA Nyereményjáték Salazar bosszúja Sky Stephen King Szent Johanna Gimi Szivárgó sötétség Szűcs Vanda a lány a vonaton a néma lány az ördög egyetlen barátja beth flynn démonok frankenstein hans rosenfeldt harc a szalamandrákkal izgalmas kass morgan kilenc perc krakatit költészet mary shelley michael hjorth milk and honey mutáció napló nem akarlak megölni nem vagyok sorozatgyilkos nyomozás pablo de santis paula hawkins párizsi rejtély retelling robin cook rossz rupi kaur sebastian bergman spanyol krimi szörnyeteg úr tej és méz vakság vers véres zene