Márciusban olvastam és filmeket, sorozatokat néztem. Fotózni nem fotóztam, blogolni nem blogoltam. Na, nem mintha ez különös lenne, megszokhattátok már, hogy leghamarabb a hónap végén számíthattok rám :D De most itt vagyok és meglátjuk mi történt ebben a hónapban.
Filmek/sorozatok:
Tesómmal megnéztem az Így neveld a sárkányodat 3-mat és a Marvel Kapitányt a moziban. Apával egy rész Amerika: Az USA történetét, 4 rész John Olivert Suliban befejeztük a Bowling for Columbine – Kóla, puska, sültkrumplit. Néztem egy rész Jóbarátokat, 24 rész Agymenőket(befejeztem a 9. évadot és elkezdtem a 10.-et)Apával és nagybátyámmal megnéztük a Solo: Egy Star Wars történetet. Kicsivel újranéztem az Aang első részét. Megnéztem a Rossz tanárt és a Pappa Pia!-t. Családosan megnéztünk két random rész Mentalistát. Szüleimmel megnéztük a Vén rókákat.
Könyvek
Olvasások:
Márciusban 14 db könyvet olvastam. Ez összesen 5598 oldal. 4 angol. Nézzük őket!
Márciusban 14 db könyvet olvastam. Ez összesen 5598 oldal. 4 angol. Nézzük őket!
★
Szöööörnyű!
Én igenis elolvastam! Első oldaltól az utolsóig becsületesen végigrágtam magam rajta. Az már igazán nem az én hibám, hogy semmit nem értettem belőle! „Kicsit nehezen olvasható.” Erős eufemizmus. Teljesen érthetetlen. Így kb. annyit tudok róla, mint mindenki más az osztályban, aki nem olvasta, vagyis azt, amit a net ír. Sok értelme volt elolvasni.
Ha nem ismerem magát a történetet még azt se találom ki ki ebben a „gonosz”.
Ha ki akartok hagyni egy kötelezőt, javasolhatom ezt. Nem tart sokáig szerencsére pár óra alatt véget értek szenvedéseim, de semmi értelme elolvasni. Aztán lehet csak én vagyok ilyen suttyó, hogy ez meghaladta a képességeim, de erősen kétlem. :D
Még a magyartanárnőnk is leszólja :D. „Ez azért nem Schiller vagy Shakespeare.” Hát tényleg nem.
★★★★★
Imádtam. A Tim Burtonos filmadaptációja a kedvenceim között van és a rajzfilmet is láttam, így a történetet ismertem, de most először olvastam el. Az osztálytársaim nincsenek valami elismerő véleménnyel róla(angolórára volt kötelező), mert, hogy túl őrült az egész, de nekem pont ezért tetszik. Imádom az őrült, de jól megírt könyveket és ez iskolapéldája azoknak.
Tele van szóvicekkel, „nagyonbritt” mondatokkal és cselekedetekkel és olyan hülye kérdésekkel, amikkel a körülöttem lévőket szoktam boldogítani néhanapján. Pl.:
"“Take some more tea,” the March Hare said to Alice, very earnestly.
“I ’ve had nothing yet,” Alice replied in an offended tone, “so I can’t take more.”
“You mean, you can’t take less,” said the Hatter: “it’s very easy to take more than nothing.”"
Őrült és zseniális. Szórakoztató és érdekes. Mindenképpen újraolvasom normálisan is, ha nem utálom meg, mire befejezik a kikérdezést belőle :D. Illetve a film újranézéséhez is megjött a kedvem.
★★★★★
Újraolvasás után:
Két nap alatt két kötelező(na nem mintha az Alice-szal bármennyit is szenvedtem volna) után igazán megérdemeltem egy kedvenc újraolvasást.
Most, hogy már tudtam ki áll a dolgok mögött, majdnem eldobtam a könyvet, amikor megjelent a behízelgő személyiségével és aaargh, alig vártam, hogy eltűnjön és leessen nekik ki is volt.
Calderon még mindig olyan mint Sherlock, imádom! Meg még másra is hasonlít, de nem jöttem rá kire, valaki álompasira az biztos. :D
Imádom, imádom, imádom ezt az egész könyvet/sorozatot!♥♥♥♥ *_* Tipikusan az, amit végig fülig érő szájjal olvasok.
Zseniális, annyira, hogy az én szerény halandó agyamat és felfogóképességemet durván megviseli az események láncolata. Szerencsére így újraolvasva szerintem már majdnem mindent megértettem. :D Ezen (meg persze a tudom ki a gonoszon) kívül olyan érzés volt, mintha elsőre olvasnám, pedig folyamatos kapcsolatokban vagyok a könyv idézeteivel. :D
Izgalmas, magába szippant és 100%-osan lefoglal, csak úgy röpülnek a lapok és mindig túl hamar vége lesz. A humoron továbbra is hangosan röhögök minden egyes alkalommal. :D
Ajánlom. Komolyan. Olvasd el!
★★★és fél
Ez a könyv nem igazán olyan volt, mint számítottam rá és nem jó értelemben. Valami laza, nyálas, szirupos szerelmi történetre és családias hangulatra vártam könyvekkel. Ezek közül megkaptam a többet a végére, de nem kezdődött a legfényesebben. Először is sokkal depisebb volt, mint gondoltam volna. Eleve azzal kezdődik és igazából az egész történet arról szólt, hogy a lánynak meghalt a mindenki által csodált apja(egy idő volt mondjuk rájönni, hogy nem nő :D). Aztán csak, hogy fokozzuk ezt egy kicsit megismerkedhettünk a múltjával is. Végig szomorú volt, de ahogy haladtunk előre már egyre kevésbé nyomasztó.
Mély pontomon ezt írtam a jegyzeteimbe: Értem én hogy az emberek gyarlóságai is hozzátartoznak egy könyvhöz de 1.ettől a könyvtől nem ezt vártam 2.így egyszerre sok. De komolyan most nézzük mi is van: egy rég halott anya, nemrég meghalt apa, bolt veszélyben, elvesztett szerelem, házasságtörés, újabb elvesztett szerelem, zárkózott és magukat lenéző emberek, egy kleptomániás, aki nem elégedett azzal, hogy minden álma valóra vált, házassága elől alkoholba menekülő, feleségét elvesztő, majd ezt jól megbánó férfi, aki egy lyukban él a minden vagyonát hirtelen elvesztett anyjával… ennyi jutott eszembe, de biztos volt még valami. Szóval ez egy kicsit sok volt nekem. A mélyponton túl aztán elkezdtek javulni a dolgok és persze a végén megkaptuk a csöpögős happy endet. Mondhatnám, hogy minden jó, ha a vége jó, de igaz ez ebben az esetben? A Kísértés Rt.-nél bevált, de komolyan mondhatom, hogy ez a könyv nagyon tetszett, ha a végéig depis volt? És igazából nem is ez a legnagyobb probléma. Van olyan könyvem, ami a vége kivételével depis, mégis imádom. De ez még az előbb említetteket figyelmen kívül hagyva se tetszett. A szereplőket nem szerettem meg, történet nem volt(nem mintha elvárnám egy romantikus történetnél, de ha nem találsz a könyvben jó dolgokat, akkor elkezded mindenhol keresni), írásstílus az jóformán nincs, kis rosszindulattal semmitmondó, nagy jóindulattal bájoska, borító első ránézésre nem rossz, közelebbről megnézve cseppet fura.
Na, azért ennyire nem volt rossz a könyv, csak alapos voltam és minden bajomat igyekeztem elmondani. Mi tetszett benne? Az alapötlet: könyvesbolt, könyvek, amik megváltoztatják az emberek életét. Minden tetszett, ami közvetlenül az olvasáshoz kapcsolódott. Voltak benne egész aranyos jelenetek, bár a romantikus szálak az én szememmel nézve igen lezáratlanok, de legalább mindenki azzal jött össze, akivel akartam. Vannak benne szép… dolgok. Nem vagyok meggyőző mi? Őszintén, nem bántam meg, hogy elolvastam, de abszolút kihagyható és felejthető regény, nem ajánlom.
Milyen szép is lenne, ha lennének tényleg jó könyvek, amik ennyire az olvasásról szólnak! Vagy legalább egy!
★★★★és fél
Nézzük csak… Először is a borító gyönyörű! Már olvasás előtt is imádtam és ez csak fokozódott miután befejeztem. Mondom ezt úgy, hogy annyira nem szeretem a rózsaszínt, de ez cseresznyevirág színű, szóval teljesen más, ugye?! :D Gratulálok, Reni! :)
A könyvet magát is imádtam, mert aranyos, jó hangulata van és még sosem olvastam Japán cserediákos könyvet, nagyon érdekes volt az egész, mint ahogy a Kicune dolog, az egész Japán kultúra is, a bölcsességek(rossz szó, nem tusok jobbat) pedig adtak egy mélységet a könyvnek, ami egyébként hiányzott volna belőle. Könnyen olvasható, leköti a figyelmed. A szereplők szerethetőek.
De! Azok alapján, amit eddig elmondtam lehetett volna egy 5 csillagos könyv is, mégis határozottan nem az. Még elgondolkodtam azon is, hogy csak négyet kap, de lehet csak velem van a gond ezért inkább 4,5 lett. Ugyanis nem klappolt. Valami hibáddzot. Nem tudom, hogy én olvastam-e rosszul, vagy mi történt, de olyan volt, mint a víz. Szépen csillog, selymes és imádom, de megpróbálom kézbe venni és kifolyik az ujjaim között. Nem értem. Nem írt le eleget. Miért ne találkozhatna vele? Választhat, hogy milyen róka akar lenni? Vagy most mi? És történt egy-egy olyan dolog, aminek semmi értelmét nem találtam.
A kicunékról nem árult el semmit. Lehet, hogy mások igen, de én speciel nagyon keveset tudok róluk. Annyira, hogy amit tudok azt összefoglalhatom egy mondatban: A kicunék rókaszellemek, van csintalankodók köztük. Ennyi. A könyvben, amit megtudtam az tényleg érdekes volt, de nem elég. Nem csak a kíváncsiságom nem elégítette ki(azt azért nehéz), de ahhoz se volt elég, hogy kellően megértsem az ezzel kapcsolatos történéseket.
A másik dolog, hogy nem igazán éreztem az érzelmeket. Volt romantikus szál, nagy szerepe is volt, de nem éreztem köztük a szikrát, jóformán semmi mást se. Ennek az oka pedig szerintem a sajátos kommunikációjuk. Ha elmondta másnak is, hogy róka, Akirának miért nem tudja? Akinek persze szintén vannak titkai.
És ez elvezet az utolsó negatívumhoz, ami csak félig az. Midori. Ritkán bírtam, legtöbbször semleges volt és gyakran nem bírtam/értettem őt. Olyan hülyeségeket csinált néha, elhatározott valamit, aztán az utolsó pillanatban meghátrált és sokszor a lehető legbénábban kezelte a helyzetet.
Egyéni szocprobléma: mindenki dohányzik. Én egyszerűen ki nem állhatom, rosszul vagyok ha az utcán elmegyek bárki mellett, aki épp cigizek, vagy ha csak valakin érzem a szagát, így sajna minden szereplő, aki dohányzik begyűjt nálam egy rossz pontot :D
Végül szerencsétlenül sikerült többet beszélnem azokról a dolgokról, amik nem tetszettek, de én komolyan imádtam, ne tévesszen meg titeket az előző pár bekezdés.
Meg is jött tőle a kedvem, hogy nézzek pár iskolás, romantikus animét :D. Meglátjuk mi lesz belőle.
Összegezve rendkívül érdekes volt számomra, rengeteg új dolgot megtudtam a japán kultúráról, aranyos, vicces, könnyen olvasható, jó hangulatú és szép gondolatok vannak benne. A szereplőket is bírtam Fukuda senseit, Tristant, Reit, Akirát és Midorit is többnyire. Imádtam, amikor együtt bandáztak, beszélgettek, ahogy ott voltak egymásnak. Reinek nem sokon múlt, hogy nagyon ne szeressem, de aztán csak összekapta magát, így mondhatom, hogy az egyik kedvenc szereplőm volt. Chanellel hullámzó volt a kapcsoltom a végén lévő cselekményszál miatt, ami egyébként is a gyengébb dolgok közé tartozott a könyvben, haragudtam rá, de nem volt unalmas karakter, az biztos szóval tulajdonképpen bírtam. Nagyanyót nem szerettem.
Bátran ajánlom mindenkinek, aki szereti a YA könyveket! :))
★★★★és fél
@Börtöntöltelék-nek köszönhetően várólistáztam ezt a könyvet is és ezúttal sem csalódtam. :D Imádtam!
A szereplők... totál dilisek :DDD A fejemet fogtam szinte végig a mosoly se akart letörlődni az arcomról. De jézusom, szerintem ti el se tudjátok képzelni mennyire, ha ezt nem olvastátok. :DD pl.: Az apja bejelenti, hogy randija lesz, erre valamiért a lány a fejében egész kis összeesküvés-elméletet sző a fejében arról, hogy az apja meleg és még mit tudom én milyen egyéb valóságtól elrugaszkodott(mármint abban a helyzetben) dolgok :DD. Amikor vacsorára megy a barátnőjéhez és megérkezve azonnal kiabálni kezdi a legcikibb dolgait és csak mondja és mondja :DDD És nem csak ő ilyen. Áááá rágondolok és nevetek :DDD A srác is... a kis egyetemi kalandjuk után, amikor felébred és azt hiszi ő vérzik ott :DDD, meg amikor találkozik a lány apjával és a lehető leghülyébb dolgok jönnek ki a száján, de tényleg én ilyet még nem láttam. :DD Persze mindennek a betetőzése az élőadásos jelenet volt. Áááá azt hittem engem fog elnyelni a föld helyettük. Kész voltam.
A kissrác imádnivaló, sok mindenben a kisöcsémre emlékeztetett, csak ő határozottan félénkebb különösen a családi körön kívül :D. Gavin távolról sem :D Néha már én gondoltam, hogy ez a kiskölyök komoly nevelésre szorul.
Az összes többi szereplőt is szerettem Lizt, Jimet, Drewt... Totál káosz egy csapat voltak együtt, de imádtam őket, látszik, hogy szeretik egymást. :) A főszereplő kicsit nyers stílusa, az írásmód(mert E/1-es) is nagyon tetszett.
A borító elég jó.
A szereplők, a nevetséges helyzetek és a humor vitte a hátán a könyvet, de nem is vártam többet egy NA könyvtől. Tökéletes nehéz napokra, amikor csak egy kis kikapcsolódásra vágysz mindenféle bonyodalom nélkül.
Azért voltak dolgok, amik nem tetszettek az egyértelmű dolgok mellett, mint a százszor használt alapötlet, a klisék, ezt félretéve is zavartak az utalások például. Nem szoktak, általában a sok utalást pozitívként szoktam felsorolni könyveknél, de itt rengeteg volt és ami nagyobb baj, hogy az ezerből, ha egyet értettem, hiába magyarázták meg mindig lábjegyzetben, az nem ugyanaz. A félreértések és az időhúzás, idióta döntések. Értem, hogy ezeknek is fokozniuk kéne az izgalmat, vagy humort kéne szolgáltatniuk, de nem tették. Mindegy is, ettől még imádtam.
Bátran ajánlom az NA könyvek kedvelőinek, akik szeretik a szirupos történeteket.
★★★★és fél
Az eleje se volt más, mint az eddigiek mégis valamiért félve kezdtem neki mintha nem is tudom, egy CoHo könyv lenne. Pedig tudom, hogy nem az. Nem tudom mi bajom volt :D. Aztán szerencsére ez elmúlt(senki ne higgye, hogy a CoHo könyveket, nem szeretem, csak azoktól mindig félek, mert kegyetlen egy nőszemély az írónő :D) és visszajött az Off-Campus érzés.
Sabrina kicsit idegesítő volt, sőt a végére már nagyon megráztam volna, hogy könyörgöm kezdjen már valamit a kapcsolatával, de el kell ismernem, hogy nehéz dolga van. A családi helyzete gyászos, egész életében mindent megtett, hogy elérje az álmait, erre újabb akadályok állnak az útjába, a sznob seggfejek folyamatosan leszólják, a belét is kidolgozza, érzelmileg meg már születése óta szinte teljesen egyedül van, csak magára számíthat maximálisan. Idő kell hát neki, hogy megszokja, hogy valaki szereti. Miután a lelkiállapotát így kielemeztem, azért mondom, hogy tényleg elég idegesítő volt. Tucker egyértelműen bele volt esve az elejétől kezdve, bakker, mondta is! De a lány következetesen elutasította aztán még attól félt, hogy valaki mást szeret?! Itt jó erősen meg tudtam volna rázni. Tucker szerencsétlen meg csak vár és vár, határozottan több türelme volt, mint nekem. :D
Tucker egy hamisíthatatlan cukipofa, imádom! Türelmes, nyugodt, összeszedett, úriember, kedves és határozott, megértő és az egész szívével szereti a hozzá közel állókat. Erre nem számítottam, de szerintem kiüti Garretet nálam a topról, pedig az első résztől ő volt a kedvencem. :D
A kapcsolatuk tetszett, de…. Nem tudom. Minél többet gondolkozom rajta, annál kevésbé bírom Sabrinát és ez a kapcsolatukról alkotott véleményemre is kihat. Magukban tök cukik voltak és mindketten oda voltak egymástól, de engem nagyon kiborított, hogy nem mondtak szinte soha semmit egymásnak. Nem olyan árnyvadászosan nem kommunikálunk módon, hanem máshogy de tényleg nem kommunikáltak eléggé. Tucker azért, hogy ne ijessze el, a lány meg minden eddig felsorolt dolog miatt, hogy szépen fejezzem ki magam(már majdnem kiböktem, hogy mert egy idióta, de ez gonoszság lenne).
Szórakoztatónak ez is szórakoztató volt. A baráti összejövetelek, a szülés(tudom, fájdalmas dolog lehet, de annyira viccesen volt leírva! :D)… A szereplőket imádom, nagyon szerethetőek.
Érdekes volt, hogy ez egy ideig egy időben játszódott az előző résszel, eddig ilyen nem volt a sorozatban. Tetszett a baba szál is.
Könnyed, egy kicsit több komolysággal mint eddig, romantikus és szórakoztató. Ez a rész is ugyanannyira tetszett, mint az eddigiek a hibái ellenére is.
Vége a sorozatnak. Nekem nem lett kedvencem, mint sokaknak, de imádtam és bármikor szívesen levenném megint a polcról, ha kikapcsolódásra vágyom. És igazából ez egyáltalán nem egy sekélyes sorozat a látszat ellenére se, mindegyikben van valami komoly téma, de soha nem uralkodik el a történet fölött annyira, hogy nyomasztó vagy akár depis legyen.
Ajánlom bátran mindenkinek, aki szereti az RP-s könyveket.
★★★★
"– Ezen a világon nagyon sokan vannak, akik megpróbálnak majd letörni téged. Szükségük van rá, hogy te kicsinek érezd magad, mert ők csak akkor lehetnek nagyok. Hagyd, hadd higgyenek csak, amit akarnak, de ne felejtsd el, hogy mindig küzdened kell a saját céljaidért."
Az előző rész nagyon meglepett azzal, hogy mennyire tetszett. Ez a rész egy kicsit már kevésbé, mert egyrészt nem ért meglepetésként, hogy ez egy jó sorozat, másrészt ez egy második rész, ami köztudattan az esetek nagy részében a trilógia legrosszabbika és harmadik részt talán kicsit tényleg rosszabb volt. Kicsit depisebb.
"Azon töprengek, hogy az én jövőm is ez lesz-e. Rossz döntések sorozata. Az biztos, hogy a jelenemet pont ilyennek érzem."
Szegény Cassel eléggé maga alatt volt végül. Minden oka megvolt rá persze, de a tény az tény, így nekem kevésbé tetszett. Hiányzott az energiája, a folyamatosan ravaszkodása, hogy mindig van egy terve. Utálom az anyját. Az előző részben az egyik legrosszabb dolog ezért a vége volt, maradt volna inkább börtönben. Lilát is utáltam már az előző részben is. Reméltem, hogy Cassel talál valaki mást. Jobbat érdemel. Most se szerettem meg, de elbizonytalanodtam. Létezik, hogy tényleg szerette? Ha igen akkor elég szarul mutatta ki… Mégis, ebben a részben voltak olyan megmozdulásai, amik nagyon erősen arra utaltak. Meglátjuk, nem zárkózok el attól, hogy a következő részben még megkedvelhetem.
Philip gyilkosát nem találtam ki.
Kicsit a mellékszereplők is megbolondultak. Nem azért nem jár veled, mert átokvető vagy hanem mert folyamatosan hazudtál neki b***ki! Viszont maga a fordulat tetszik, bízom bennük, hogy megoldják.
Nem tudom a végén mit akart Cassel, de nagyon nagyon rossz ötlet volt! Bárcsak ne lett volna igazam. Legalább nem sikerült. Ezt még hiszem, hogy vissza lehet csinálni(segített volna, ha Cassel nem csak áll ott, mint egy sükebóka) a következő részben. Persze egy "kicsi" probléma az útjukba kíváncsi leszek mit kezdenek vele. Kemény egy világ az, nem lesz egyszerű. Főleg, hogy nem is igazán akarnak megnyílni egymás felé.
"Mindenki szokott arról álmodozni, hogyan költene el, mondjuk, egymillió dollárt, de ha ugyanezt a játékot egymilliárddal játssza, akkor már nem olyan egyszerű a helyzet. Túlságosan sok lehetőség tárul fel előtte. Az a ház, amit egész életében szeretett volna megszerezni, hirtelen túl kicsinek tűnik. Az utazás túl olcsónak. Mindig arról álmodott, hogy egyszer meglátogat egy szigetet. Most meg már azon gondolkodik, hogy mi lenne, ha venne magának egyet."
Az átokvető gyűlölő szál még mindig érdekes és hiába fantasy nem olyan valóságtól elrugaszkodott sajnos.
"AKI MINDENKIT TESZTEL, SENKIBEN NEM BÍZIK!"
Összegezve, Casselt nem imádtam annyira, mint az előzőben, se a többi szereplőt, voltak gyengébb részei, de azért izgalmas és érdekes volt. Szóval nagyon tetszett és nem ijedek meg, mert ez egy második rész és várom, hogy mit fogok a 3. részhez szólni. Remélem az jobb lesz ennél. Ha nem igazából az se nagy baj, mert ez is nagyon jó. Csak érzem én, hogy ezt jobban is szerethetem. Minél hamarabb befejezem a trilógiát(különben elfelejtem ezt a részt, mint ahogy az most is történt).
Nagyon tetszett. Az a négy csillag szigorú osztályzás, jóindulatúan még 4,5-t is adhatnék rá.
★★★★★
“What is a book? Is it the binding, the ink, the pages, or the sum of the words contained?”
Nagy nehezen kibírtam hónapokig és csak most olvastam el a Gonosz fortélyok utolsó részét. Ez volt az első Cassandra Clare könyv, amit eredeti nyelven olvastam, mert úgy éreztem nem bírom ki a fordításáig. Nézzük, milyen volt!
Spoileres minden eddigi árnyvadász könyvre. Az erre a könyvre vonatkozó spoilereket kifeketéztem, jelöld ki őket, ha el akarod olvasni.
★★★★★
„You’ll never be able to find yourself if you’re lost in someone else.” –Nem feltétlenül. – mondta a romantikus könyveket olvasó lány.
Elgondolkodhatnék arról milyen hibái voltak a könyvnek, mint például, hogy egyes helyeken egy cseppet valóságtól elrugaszkodottnak tűnt, hogy idegörlő volt, hogy minden évben úgy kellett elválniuk, ahogy, illetve, hogy a vége felé kezdett komoly kommunikációzavar kialakulni körülöttük, ha gonosz lennék még klisésnek is mondhatnám… De nem fogom. Colleen Hoover könyvei közül szinte az összeset imádom, ott van a kedvenc szerzőim között és az előbb felsoroltak a legtöbb könyvében megtalálhatóak. De ezek nem számítanak. Így hagyjuk is őket.
Gyönyörű a borítója, nekem a kék van meg a nyaklánccal. Még nyáron rendeltem meg bookdeporól.
Most eljutottam az olvasásáig. Azonnal magába szippantott, nem bírtam letenni, csak hát muszáj volt, mert közben tanultam. Persze az önuralmam igen gyér, ha könyvekről van szó, így hát nem olvastam sokáig ezt se, egyik éjjel fentmaradtam tovább és befejeztem, mert nem bírtam ki, hogy ne.
„Goals are achieved through discomfort and hard work. They aren’t achieved when you hide out in a place where you’re nice and cozy.”
Már az eleje is olyan jóóó volt! Tiszta cuki, mosolyogtatós és megható már akkor imádtam. Annyira elfoglalt, hogy milyen aranyos, hogy egy kis ideig azt hittem megúszom. Hát nem. A titkok állandó szereplők az írónő könyveiben. Ebben is már az elejétől tudni lehetett, hogy van valami a háttérben, de erre határozottan nem számítottam, nem kicsi fordulat volt. Tipikus CoHo könyv, most sem maradunk összetört szív nélkül.
Érződött rajta azért, hogy ez ifjúsági, nem NA, így egy kicsit nyugodtabban olvastam.
A szereplőket szerettem. Imádtam, hogy a főszereplők a könyv nagy részében mennyire őszinték voltak egymással. Kimondták, amire épp gondoltak, nem rejtegették az érzéseiket/gondolataikat. Meg persze dilisek voltak, ami egy becsülendő tulajdonság :D. Kell nekem egy Ben. <3 Megjelent benne Miles és Tate! Először el sem akartam hinni, hogy tényleg ők azok! :DD Fallon anyja volt a kedvenc mellékszereplőm.
„“He’s put his scars on full display for you, and you need to show him the respect he showed you by not turning away from them.””
Az alaphelyzet is érdekes volt, csak a vége felé éreztem, hogy egy kicsit túlságosan befolyásolja a történetet. Mindegy.
Imádtam a rengeteg könyves/könyvmolyos megszólalást benne! Tökéletesek voltak!
Az írásstílus tekintetében az írónőjé az egyik kedvencem. Megtalálja a tökéletes szavakat, a megfelelő pillanatban, a legjobb formában.
"“Fucking beautiful,” I whisper.
She smiles and then ducks her head. “I feel stupid.”
“I barely know you, so I’m not about to argue with you over your level of intelligence, because you could very well be as dumb as a rock. But at least you’re pretty.”"
Nagyon romantikus, szenvedélyes, titokzatos, aranyos, humoros és megjelennek benne komoly kihívást jelentő helyzetek. Önmagunk elfogadása, megtalálása, gyász, szülő-gyerek viszony. Megmelengeti aztán összetöri a szíved, majd befoltozza. Igazi Colleen Hoover könyv, imádom! Nagyon ajánlom.
Drukkolok, hogy minél hamarabb lefordítsák, hogy több emberhez jusson el.
★★★★★
Nem vártam sokáig a Hammer of Thor óta. Igazából csak azért nem kezdtem el azonnal, mert tudom, hogy minden rész elején elmondja újra az előző történetét és ez, ha egymás után olvasod, zavaró tud lenni. De ennél tovább nem bírtam, főleg miután megláttam az első fejezetcímet: Percy Jackson Does His Level Best to Kill Me
Percy és Annabeth és Magnus és Alex bandáznak, beszélgetnek és váááá, imádtam!
„Try it again,” Percy told me. „This time with less dying.”
Magnus olyan kis cuki, de szegényt megviseli ez a nekem-és-a-barátaimnak-kéne-megmentenünk-a-9-világot dolog :D Mondjuk már négy barátjáról is közölték, hogy nem élik túl az utat. Ezután nem csoda. Nincs sok önbizalma szegény srácnak.
"Whether I could defeat Loki in a flyting…that remained to be seen, and I had the feeling that no matter how magical the mead was, my success would depend on me. Alas, me was my least favorite person to depend on."
Alex közelében meg egyenesen... ááá folyamatosan nevettem, nagyon zavarban volt :DD
„You're a strange person.”
„I prefer the term fabulously weird.”
Annyira shippeltem őket! És bejött! Amikor hirtelen megcsókolta! *_* És, amikor a flyting alatt Magnus csak úgy kiböki, hogy az a csók volt a legjobb dolog, ami történt vele <33 A végén meg, amikor megkereste.... De nem adott választ! Annyira belenéznék Alex fejébe! Biztos vagyok benne, hogy neki is tetszik Magnus, nem erre lennék kíváncsi, hanem úgy általánosságban a Magnusszal kapcsolatos gondolataira. off: nagyon zavaró, hogy ők is Alex és Magnus, hányszor mondtam félre Alexet Alecnek! És ilyenkor a tesóm persze nem tudta, hogy most melyik párról is beszélek :D
A flyting tetszett, egy új módja a fő konfliktus megoldásának, az biztos. Magnusnak sikerült Loki gyenge pontját megtalálnia, amit a saját terepén lehetetlennek tartottam. Nagyon aranyos volt Magnus miután belejött :)). Egészen meghatódtam <3 Előtte viszont a próbálkozásain odafelé nagyon nevettem. “I Become as Poetic as… Like, a Poetic Person” *tapsvihar* Magnus, elismerésem tényleg jól megy ez neked.
A germán istenek mellett a görögök tiszta hálával telinek és nagylelkűnek tűnnek :D Komolyan azt adták ajándékba a Ragnarök elodázásáért, hogy, aki még él az életben maradhat?! :D
A vége nagyon tetszett.
Gondolkodtam mi lehet az, amin Annabeth sírt a könyv végén. Na, megtudtam. Arrrrgh! Én csak békésen nézegettem a pinterestet ehhez a könyvhöz keresve képeket valaki meg kirakta oda hogy milyen dühös volt amikor valaki a metrón elspoilerezte neki a Burning Maze végét azt, hogy…. és erre leírja! Mit gondolt???!!!! Most én is dühös vagyok!! Arra gondoltam, hogy nem lehet baj elvileg az egész Magnus trilógiát olvastam franc se gondolta, hogy Trials of Apollót kiad The Ship of Dead keresési címszóra :(
És vége is ennek a trilógiának. Még van két kiegészítő arra is sort kerítek valamikor, de magának a történetnek vége, ezt sajnálom :( Foglaljuk kicsit össze a trilógiát.
Fantasztikus szereplők:
Magnus, aki különbözik minden eddigi hősünktől és szerintem nagyon könnyű vele azonosulni. Nyilván nem az élete-halála alapján, hanem maga a személyisége. Mint ahogy az előző részhez is írtam, nem hősködik, nem a harc az erőssége, nem is annyira az esze, nem az a kimondott bátor alkat, de a szeretteiért bármit megtesz. Szégyenlős, vicces, ironizál, barátságos, elfogadó, jószívű, őszinte... Imádom a srácot.
Alexet úgy érzem nem sikerült megismernünk. Ez igen sajnálatos és nem tudom miért intézte így Rick bácsi, de nagyon keveset tudunk meg róla. A kevés alapján őt is imádom. Egyedi karakter, betörhetetlen, kiáll azokért a dolgokért, amikben hisz, ő is jószívű.
Samet is nagyon megszerettem. A vallásának a szála is változatosabbá tette a könyvet. Erre nagyon törekszik Rick bácsi, ezt mindenképpen a javára kell írni, az övéinél változatosabb szereplőfelhozatalt még nem olvastam. Amirral pedig nagyon cukik :). Kitartó, fáradhatatlan, kedves és okos. Száz dolgot csinál, száz szerepkörben igyekszik megfelelni, őszintén csodálom, hogy még nem őrült meg, vagy merült ki teljesen.
Hearthnak nehéz múltja volt. Kirekesztették a siketsége miatt aztán nem hogy bűntudata volt a testvére halála miatt, de az apja még durván bántalmazta is érzelmileg emiatt. Csodálom, hogy túlélte. Ő és Blitz is remek karakterek, akik mindent megtesznek a barátaikért. Mindketten tehetségesek a saját területükön és segítőkészek.
Ebben az utolsó részben sokat többet tudtunk meg T.J., Halfborn Gunderson és Mallory múltjáról is. Egyiküknek se volt egyszerű dolga, de erre nem is számítottunk. Mindannyiukat megkedveltem. :)
A történet izgalmas. Nyilván mindenki számít rá, hogy a jó győz a végén, meg ilyenek, hiszen ez egy middle-grade könyv mégiscsak, de így is tud fordulatos lenni.
Összességében imádtam az egészet úgy, ahogy van, simán felkerült a Percy Jackson és az olimposziak mellé. Hihetetlenül egyedi, akciódús, elképesztően humoros és a karaktereket legszívesebben egyenként megölelgetnéd, rendkívüliek. Valamint még mindig csodálatosnak tartom, hogy Rick bácsi sorozatai a fantasztikus külső alatt, mélyebb rétegeket is felvonultatnak. Egy gyerekeknek és akár felnőtteknek is egyaránt szórakoztató módon tanít az elfogadásra, megmutatja milyen változatos világban élünk és természetesen ad egy alapműveltséget különböző kultúrák mitológiájából, de ez mellékes amellett, hogy jó embereket nevel a gyerekekből.
IMÁDOM, IMÁDOM, IMÁDOM! OLVASD EL!
Ui.:Ó, és ha van időtök olvassátok el @gabriellaeld értékelését annak a listának minden pontjával egyetértek: https://moly.hu/ertekelesek/3043382
★★★★★
Az első részt még valamikor az óidőben, majdnem másfél éve olvastam. Na, ez meg is látszódott a memóriámon, ezután el is határoztam, hogy amint lehet újraolvasom. Annyi azért megmaradt, hogy nehezen rázódtam bele, de aztán nagyon tetszett.
Ennél körülbelül 1 oldalba telt, hogy belerázódjak :D.
"A másodpilótaság látszatát fent tudja tartani, de a tehersiklót nem."
Mondhatni első olvasásra beleszerettem. Hogy azért, mert már ismertem a stílust, vagy mert jobb hangulatomban talált, vagy mert tényleg ennyivel jobb volt, azt nem tudom. Mindenesetre alig bírtam letenni és folyamatosan hangosan nevettem rajta. Hozzátenném, hogy suliban kezdtem el. Most képzeljétek el mennyire lehet jó, ha a zajt kizárva, gyorsan tudtam olvasni. Azt is elképzelhetitek, hogy nézhettek rám a többiek, hogy osztályfőnöki órán hangosan nevetgélek egy könyvön. Ezt én is csak elképzelni tudom, mint mondtam túlságosan belemerültem ahhoz a könyvbe, hogy a környezetemmel törődjek. :D Barátnőmnek azért felolvastam a legjobb részeket meg, amik szerintem neki tetszenének. Pl.: "Emlékei szerint soha nem mászott még fára, de azt jól tudta, hogy az ember a majomtól származik. Vajon genetikus alapokon sikerülhet feljutnia a magasba, ha muszáj?" Hamar meg is hoztam hozzá(az első részhez) a kedvét, siker!
Koncentráljunk most a könyvre.
"– (…) Az én életem a tiéden múlik tehát halljuk, mi történt az állkapcsoddal?
– Nekiütközött egy kemény tárgy. De nem tört el! Mármint a kemény tárgy, az ép még mindig. Bennem esetleg valami elrepedt, de nem oszt, nem szoroz!"
A humor zseniális. Még eggyel gyarapodott azoknak a könyveknek/íróknak a listája, amiken/akiknek a könyvei hangosan nevettem. Szinte folyamatosan. Már a fülszöveg is fantasztikus. De tényleg, ritkán találkozok ennyire találó fülszöveggel. Imádom Rejtő könyveit is és ez a regény sokban hasonlított rájuk humorban(mint, ahogy a fülszöveg is írja), hangulatban. Hangulatban még egy színházi komédiára is emlékeztetett. Sok szereplő. Az elején mindenki csak párat ismer, aztán egyre többet és viszonylag kötött a helyszín.
Szereplők:
"Tudod, ahhoz képest, hogy én azt tanultam, az Uniótól délre eső szavanna lakhatatlan és lakatlan, egészen nagy itt a forgalom."
Forgalom az bizony van a szavannán. :D Aztán meg az atombunkerben is, ami jobban tetszett a szavannánál, miután túlléptem azon, hogy amikor megérkeztek senkit nem érdekelt, hogy saját bevallásuk szerint minden víz és élelem nélkül lesznek ott hetekig. Aki bújt, aki nem, lövök!
Próbára is teszi a (név)memóriám, de az elején valahogy boldogultam később meg hullottak, őket kihúzhattam. Az is segíthetett, hogy rövid fejezetek voltak, senkiről nem lehetett megfeledkezni, általában úgyanúgy utalt valakire, nem feltétlenül a nevével, ez kedvezett a gyászos névmemóriámnak.
Sid új kedvenc szereplőm lett és nem csak a sorozatban az összes kedvenc szereplős listámra is felkerült. Imádom! "Megbízhatóan mázlista vagyok." Az biztos, de nem megbízható. Beleillik a kedvenc szereplőtípusomba, esélyem se volt nem szeretni. :D Nem is írom le milyen, a könyvben többször le van írva, amelyik tulajdonsága meg nincs, az kiderül. Olvasd el és megtudod!(profi értékelő vagyok, tudom :D)
Takamurán egyértelmű jelei látszódtak a félrenevelésnek. Egy ideig még azt hittem lehet rajta segíteni, de nem.
A három kedvenc szereplőm Sid, Mitzuki és Atieno.
"– Nézzük a helyzet jó oldalát! – szólalt meg hirtelen Sid.
– Nézni nézhetjük, de látni csak te fogod!"
Igazából, akit nem bírtam azt is érdekesnek találtam.
Történet:
Nagyon örültem, amikor végre kiszabadította Mitzukit! Ha akkor se sikerült volna kiakadok! Tudtam, hogy vak lett vagy valami ilyesmi. Valószínüleg a borítóból jöttem rá. Ezért is pluszpont.
Jézusom, az a kavarodás, ami egyes pontjain volt a könyvnek! Az a rengeteg félreértés, félismerettség, félinformáció és káosz! Feszültséget keltett és imádtam.
Ahogy az életfilozófiáját is a könyvnek.
"No, ha majd megöregednek, akkor rájönnek, hogy felesleges volt az a sok aggódás. Persze ha nem öregednek meg, mert tényleg lelövi őket valaki, nos, akkor volt okuk idegeskedni, de akkor meg nem mindegy?"
Egyetértettem Mitzukival, tetszett Sid életszemlélete.
Összegezve a legnagyobb erőssége az én szememben egyértelműen a humor, aztán a remek szereplők és az izgalmas sztori. A stílus, az írásmód profi, a hangulat magával ragadó és az egész könyv egy az egyben szerethető. Mondom ezt én, aki nem szereti a disztópiákat. Ez ilyen pozitív disztópia, ami nem összekeverendő az utópiával.
Nagyon ajánlom mindenkinek! Legszívesebben már a fele előtt kedvencnek jelöltem volna.
Nemsokára olvasom a Csillagok szikráit is. Még a Könyvfeszt előtt, hátha szerencsém lesz és dedikáltathatom mindkettőt, ha már tavaly nem jött össze.
★★★★és fél
Felmerülhet miért a legutolsó olvasott könyvemmel kezdem a hónap végi értékeléseket, amikor vár még rám 4 másik. Kérem szépen azért, mert nem bírom ki muszáj lesz még hétvégén elolvasnom a Sír innenső oldalánt, így ezt előtte gyorsan értékelnem kell.
Nem ez a kedvenc részem, ez egyértelmű, de felkészítettek erre :D. És még így is imádtam! Nézzük a jegyzeteim alapján, az a legkönnyebb.
Vigyázzatok a nővel Marie a következő fülszövege alapján ő gonosz. Na igen gondolom a következő részben majd jobban megismerem, egyelőre egyébként semleges nekem, volt, hogy szimpatikus is volt :D.
Az 1. pontot is kipipáltam a mi-nem-olyan-mint-az-első-lobbanásban listámról. Vagyis Cat vendégeskedett szomorúan Vlad kastélyában, amit majd a saját könyvében Leila látni is fog. Ez a rész annyira brühühü :(((( Megértem én, de Boooones! És Cat mi a francnak nem ölted meg Gregort?!!? Annyi fejfájástól megkímélted volna magatokat, de persze ez nem lehetett ilyen egyszerű.
Véleményeim Gregorról összegyűjtve: You, son of a b*tch! Kicsit Tamlines és szöööörnyű! Nem, drágám: Bonesnak vannak hangulatingadozásai, Gregor egy elmebeteg. Már csak abból is látszik, hogy ennyire biztos volt magában, hogy gondolhatta hogy az emlékei meggyőzik bármiről is? Nem éppen boldog szerelmesek voltak…. :DD
Cat, kérlek ne hagyd hogy bárki más tegye, mint Bones! Kérlek! Vlad jófej, de azért na! 3.pont is pipa Bones csinálta, halleluja!
Ti most komolyan be akarjátok hozni azt az “elmaradást” értelmetlen viták terén amiért imádlak titeket? Seriously? És ezzel el is érkeztünk ahhoz, ami miatt valószínüleg le kell majd vonnom fél csillagot. Az egyik legnagyobb oka, amiért ennyire imádom ezt a sorozatot, az Cat és Bones kapcsolata. Veszekednek, néha hülyén viselkednek egymással, de beszélnek, verekednek, egyéb és igyekeznek megoldani! Nem megsértődnek egymásra, visszatartják az érzéseiket, félrevezetik a másikat és nem kommunikálnak egymással! Ezek nem ők. Voltak. Eddig. Ebben a könyvben nagyon igyekeztek, hogy megharagudjak rájuk. De be kell látnom az első rész végi "kis félreértés" értsd Cat évekre elhagyta Bonest, mert úgy gondolta neki így jobb lesz természetesen anélkül, hogy megbeszélték volna után túl szép volt minden, hogy igaz legyen. Így ebben a részben hősiesen tűrtem, ahogy ezek ketten nevetségesen viselkednek és azt akarják, hogy mérges legyek rájuk. Hát nem sikerült. :D Még így is, hogy szerelmi szenvedésük maximumát nyújtották se tudtam rájuk megharagudni. Még így is kevésbé viselkedtek hülyén, mint sokan mások. És megoldották a dolgokat, maradandó károkat nem okoztak, ahogy most látom a dolgokat, így továbbra is imádom őket. De, még egy ilyen és nem leszek ilyen türelmes! Eljátszottátok az esélyeteket.
Szóval ez volt a legnagyobb bajom a könyvvel, ezért a fél pont levonás. Kisebb baj, de azért elég idegesítő:
Félreírások, amiket leírtam ezeken kívül is volt még soook: "Szét alart pattanni a fejem." elválasztás: "gyako-
rlata" Ez nem is félreírás basszus ezek következetesen "Tepe?"-t írnak! :DD
A jövőre nézve: Jajajajj Cat, hajajajajj Don láttam valamikor egy spoilert az most eszembe jutott. Don meg fog halni és szerintem Cat most látta utoljára és meg se ölelte, amikor elbúcsúzott. Ráadásul Vlad tudja mi a helyzet. Tippre azt mondamám, hogy meg tudná oldani, de Don ellenáll, így meg fog halni.
Caték mellett a mellékszereplőket is nagyon szeretem :))).
Összegezve még mindig imááádom, izgalmas, romantikus, szenvedélyes és csak úgy pörögnek a lapok miközben olvasom. Következő rész jövöööök!
★★★★★
Nem bírtam ki, hogy az előző rész után ne olvassam el azonnal ezt is.
Érzékelhetően eltelt jó pár hónap azóta, hogy láttam őket. Pár kiegészítő könyv cselekményéről le is maradtam. Azokat is el akarom majd olvasni, de se az Első csókot(Spádé könyve), se az Eternall Kiss of Darknesst nem tudtam megszerezni. Viszont számítottam rá, hogy ezeket olvasnom kellett volna, ezért nem ért meglepetésként, hogy Mencheres halálosan szerelemes Kirába és Spádé Denisebe. Ami meglepett, az az, hogy Denise alakváltó.
A fordító is megváltozott, ami kicsit zavart. Pl.:cicus cicuska helyett, húsfaló/hullazabáló ghoul helyett, Spádé meg maradt lefordítatlan Spade, ez legalább pozitív változás.
Erre hopp! Azt vettem észre, hogy a ghoulok már megint ghoulok! Még egy új fordító jött a könyv közepén!!! Nem tudom mi, biztos megvolt az oka ennek, de hogy gondolta ezt a kiadó? Egy sorozat, 3 különböző fordító és 2 egy könyvön belül?! Aztán persze lesz még egy, most hogy átvette a KMK a kiadását.
Milyen csodás érzés volt Tepest leírva látni! És rájöttem hogy biztos a román farkincás ‘s’ miatt volt az előzőben az 's' helyett kérdőjel.
Cat és Bones látom tanultatok a hibáitokból! Köszönöm! Nem véletlenül imádlak én titeket! :D Szóval visszatértek az előző részbeni kilengésük után önmagukhoz, így teljes szívemmel imádom őket megint! Ráadásul ebben azok a szerelmi vallomások! És a romantikus jelenetek! Awww *_* Bones úgy tud hihetetlenül romantikus lenni, hogy közben megtartja a kemény vámpír imázsát :DD Amikor repülni tanítja! Azon a részen szakadtam, olyan aranyosak voltak! Amikor megjelent este, mert nem vette fel a telefont!
Cat és Vlad barátsága meg... xddd Imádom őket, folyamatosan nevettem a piszkálodásukon. Őszintén... mi a franc történt Vladdal az első lobbanásban, hogy én nem imádtam?!
Mencheres és Kira a friss szerelemes pár... olyan cukik! :)) Amikor meglátogatták őket és khm khm... majdnem annyira zavarban voltam, mint Cat. Mondjuk ő nem sokáig... Aztán még rosszabb lett szegénynek, amikor Mencheres asszisztált a khm lenyugtatásában khm :DDD Jajjj de kínos volt szerencsétlen Catnek! :DDD
Valahogy Spadet és Deniset annyira nem szeretem.
Maga a bonyodalom annyira nem érdekelt, mindig valaki a halálát akarja, igazán nem új dolog.
Dont tudtam, mint írtam az előzőben. A végén viszont meglepődtem.
Marieról nem tudom mit gondoljak.
Szenvedély, szereplők, humor, romantika és izgalom. Ez a Cat és Bones sorozat, ezért imádom! Remélem minél hamarabb kiadják magyarul a többi részét is. Ha nem, akkor elkezdem angolul beszerezni.
Új szerzemények:
Még mindig tart a vásárlási tilalmam, szóval csak ez a három új szerzeményem van márciusban. Az Itt vagyok!-ot @lillsz-től kaptam egy ajándékozásra, a két Richelle Mead könyvet pedig cseréltem.
Jó olvasást mindenkinek!
Jó olvasást mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése