Cassandra Clare: Queen ​of Air and Darkness (The Dark Artifices 3.)

“What is a book? Is it the binding, the ink, the pages, or the sum of the words contained?”

Sziasztok!

Nagy nehezen kibírtam hónapokig és csak most olvastam el a Gonosz fortélyok utolsó részét. Ez volt az első Cassandra Clare könyv, amit eredeti nyelven olvastam, mert úgy éreztem nem bírom ki a fordításáig. Nézzük, milyen volt!
Spoileres minden eddigi árnyvadász könyvre. Az erre a könyvre vonatkozó spoilereket kifeketéztem, jelöld ki őket, ha el akarod olvasni.

Fülszöveg:

Dark ​secrets and forbidden love threaten the very survival of the Shadowhunters in Cassandra Clare’s Queen of Air and Darkness, the final novel in the #1 New York Times and USA TODAY bestselling The Dark Artifices trilogy. Queen of Air and Darkness is a Shadowhunters novel

What if damnation is the price of true love?

Innocent blood has been spilled on the steps of the Council Hall, the sacred stronghold of the Shadowhunters. In the wake of the tragic death of Livia Blackthorn, the Clave teeters on the brink of civil war. One fragment of the Blackthorn family flees to Los Angeles, seeking to discover the source of the blight that is destroying the race of warlocks. Meanwhile, Julian and Emma take desperate measures to put their forbidden love aside and undertake a perilous mission to Faerie to retrieve the Black Volume of the Dead. What they find in the Courts is a secret that may tear the Shadow World asunder and open a dark path into a future they could never have imagined. Caught in a race against time, Emma and Julian must save the world of Shadowhunters before the deadly power of the parabatai curse destroys them and everyone they love.


Vélemény:

"“You cannot destroy destruction itself any more than you can cure poison with poison.”"

Angolul se volt nehezebb olvasni. Kicsit féltem tőle, mert emlékszem, hogy anno a Lady Midnightba beleolvastam angolul és alig értettem valamit, így az maradt meg bennem, hogy Cassandra Clare könyvet nem szabad angolul olvasni. Azóta, persze túl vagyok jó pár angol könyvön, így eszembe jutott az a kósza gondolat, hogy lehet most már érteném :D. És értettem szóval halleluja! Ami a fordítást illeti, kijelenthetem, hogy a magyar is szuper lett.

Húzzam még az időt? Abban jó vagyok... :D Jól van, akkor inkább elkezdem.

Jegyzetek alapján:

Az eleje nehéz volt. Az első pár fejezet... megterhelő. Szerencsére nem olyan sokáig, mint számítottam rá. Azért, hogy megnyugtassam magam nagyon szakszerűen, vagyis lehetőleg semmit sem elspoilerezve (kivéve, amire kíváncsi voltam) megnéztem a végét. Így jó lesz. Ki fogom bírni. Ki. Fogom. Bírni.

"“Is everything all right?” They were going to be asking each other that constantly for quite some time, he guessed. And it never would really be okay, but they would reassure each other anyway about the small things, the measure of tiny victories: yes, Dru slept a little; yes, Ty is eating a bit; yes, we’re all still breathing."

Többször sírtam/majdnem sírtam vagy csak megdöbbentem például, amikor a máglyánál megjelent Michael szelleme. :((

"A ghost, Kit thought.(...) he knew he was looking at the ghost of Robert Lightwood’s parabatai."

Én Horacet hallgatva: https://goo.gl/images/Pv4d3A Uuuutálom mindet! Az egész kegyetlen, gyűlölettel teli kis csoportjukat! Hogy lehet valaki ilyen szívtelen k***?!? Nem tudom, de Zara Bitchbornnak sikerült maximumra fejlesztenie a szívtelenséget a temetésen mutatott viselkedésével. Még szegény érzelmek nélküli Julianbe is több érzelem szorult, mint belé. Amikor ilyen karaktereket látok, mint a Cohort-tagok akkor hirtelen elszégyellem magam, hogy bármelyik másik karaktert nem bírtam. Mondjuk Claryt és Jacet. Mit az a 6 könyvnyi szerelmi huzavona hozzájuk képest?! Annyira, de annyira kiakadtam rájuk többször! És meg is ijesztettek, mert basszus sajnos nagyon ismerősen viselkednek. Ez az árnyvadász politika ijesztően valós. Utáltam, hogy ennyire hallgat rájuk a többség, hogy ilyen lehetetlenül addig csavarják a bűneiket, amíg hősként jönnek ki a helyzetekből. Amikor megválasztották inkvizítornak pár órával Livvy halála után, kb. ez volt a reakcióm: Neeeee! Nem tehetitek ezt! Nem lehettek ilyen befolyásolhatók!

"Horace reminded him of politicians shouting on TV, red-faced men who always seemed angry and always wanted you to know there was something you needed to be afraid of."

Nagyon aggódtam Tyért. És a helyzet ezesetben még rosszabb volt, mint számítottam rá.

"Sherlock doesn't do things without Watson."

Tulajdonképpen a jegyzeteim nagy része abból áll, hogy megpróbáltam (eredmény nélkül, minek is csodálkozom, hiszen kitalált karaktert próbálok meggyőzni :D) lebeszélni az őrült tervéről. Az, hogy ez egyáltalán eszébe jutott, neki a szabálykövető, inteligens Tynak ez a terv, (főleg, hogy pont a nekromancia miatt halt meg Liv is!)mutatja, hogy mennyire megviselte ez és távolról sem talált jó megoldást a gyászára. Dühítő volt, hogy mennyire nem veszi észre senki mi van vele, csak Kit, ő meg... Bírom én, tényleg szeretem, értem, hogy nehéz dolgokon megy keresztül, sok mindennel kell megbírkóznia, bonyolult a kapcsolata Tyjal, jó barátja akar lenni(vagy több) és láttam én, hogy próbálkozott. De nem eléggé. A nekromancia pontosan az a helyzet, amikor a barátod akaratát figyelmen kívül kell hagynod és a barátságotok elé helyezni, olyan kis dolgokat, mint a világ egyensúlya! De róluk majd később többet.

"„You need me?” Kit asked slowly. Ty nodded. „Yes.”"

Julian a legijesztőbb főszereplő Cassie sorozataiból. Imádom, de te jó ég, olyan félelmetes tud lenni! Főleg, most hogy érzelmei sincsenek. Ez persze egyáltalán nem csoda. 12 évesen elvesztette az apját, az idősebb testvéreit, túlélt egy háborút és neki kellett az intézet és a család élére állnia, titokban, miközben az árnyvadászok egy része megvetéssel tekintett rájuk. Közben beleszeretett a parabataijába, ami rohadtul törvényellenes és csak jöttek az újabb és újabb próbatételek. Ezek után komolyan nem csodálkozom, hogy bármit megtenne a szeretteiért és, hogy olyan lett amilyen. Ezen kívül persze zseniális a srác. Lemásoltatta a könyvet! Egyrészt ez nagyon ravasz ötlet, másrészt az egy k***a veszélyes könyv, nem volt elég belőle egy példány?!De az Office-Max, mint varázsló dolgon nagyon nevettem. Szeretem, amikor Cassie ilyen mondén dolgokkal oldja a helyzetet.

Kieran, Mark és Cristina. Annyira fura! ;DD Imádom! <3 *_* Csak összejött az az édeshármas! Olyan cukik! Az a magyarázat, hogy miért kell nekik hárman lenniük is tetszett. Kicsit még szokatlan, mert soha nem olvastam ilyet korábban, de már az előző könyvben is shippeltem őket, szóval örülök, hogy mind együtt vannak. Remélem sikerül így is maradniuk.

Ash a Tündérkirálynő fia?! Ezen ledöbbentem, erre még tovább fokozták! Ash a Tündérkirálynő és fricking Sebastian fia!

Aztán elkezdődött. Torlódtak a dolgok. Egyere feszültebb lett a helyzet, sok megoldhatatlan probléma egyszerre. Gyors szemszögváltások, rengeteg szál egyszerre futott, nehéz koncentrálni és szinte a levegő is vibrál a feszültségtől.

Dianat és Gwynt végig imádtam. Ők olyan megbízhatóan ott voltak, amikor szükség volt rájuk, aranyosan szerelmesek voltak egymásba és nem okoztak problémát. Ezzel szinte egyedül voltak a könyvben :D.

Egy ideig féltem, hogy amiket egészen véletlenül megláttam előrelapozva a képeken és a képek mellett és amit abból kitaláltam az igaz lesz, de aztán szerencsére kiderült, hogy eléggé félreértettem a dolgokat. Ezután már nyugodtabban olvastam tovább.

Ekkor jött egy rész, amire nem számítottam. Utazás egy alternatív világba(Thule). Őszintén, imádtam ezt a részt. Nyilván nem magát a világot, de legalább itt nem volt annyi feszültség, nem kellet százfelé figyelnem. A Jemma rajongó énem is boldog lehetett kicsit, nagyon cukik voltak.

"As long as you exist and I exist, I will love you."

Meg kicsit visszakaptuk az elvesztett szereplőinket, például Raphaelt. Ó, annyira hiányzik! :( Imádnivaló volt, ahogy a másik világban történtekre reagált, színtiszta Raphael volt. Illetve arra is jó volt, hogy kifejezetten elszégyeltem magam, hogy utáltam Claryt. 
Kíváncsi vagyok mit akar ezzel a szállal a későbbiekben kezdeni Cassie, mert biztos akar valamit, különben nem hozta volna be a képbe az utolsó részben és nem hagyta volna ott Asht.

Miután visszatértek, jött pár fantasztikus jelenet. Olyan jó volt, majdnem mindenki együtt! A kivétel ezek alól az, amikor Ty el akarta mondani erre Érzelemmentes Julian lekoptatta, ezzel elszúrva mindent.

És akkor a Cohort elkövette a számukra végzetes hibát. Kikiálltotta Claryéket halottnak egy félreértés miatt. Pedig nem halottak! Muhahaha!

Megijedtem, hogy Annabelletől sem sikerült megszabadulnunk, de nem ő volt, hála az égnek.

Julian szokás szerint megcsillogtatja az eszét, szerencsére ezúttal érzelmekkel. Bár azok a fekete vonalak nem tűnnek bíztatónak.

"“Faith isn’t never having any doubts; it’s having what you need to overcome them.”"

Elérkezett a jelenet, amitől az egész könyvben féltem és tudtam, hogy bármennyire is drukkolok nem fogom tudni megakadályozni. Pedig már többször úgy tűnt nem sikerül véghezvinnie. Például alternatív-Livvy levelénél. Arra gondoltam, ha ez nem, akkor semmi más sem fogja észhez téríteni. De persze számítottam a reakciójára, hogy ő nem az igazi, mert az ő Livvyje vissza akarna jönni hozzá... Olyan szomorú! És mégis ott állnak ketten a tóparton Ty, az eltévedt fiúcskánk és Kit a reménytelen szerelmes, aki egy kicsit túl későn jön rá, hogy tennie kéne talán valamit. Annyira szomorú az a jelenet! Fájt a szívem szegény Kitért. És most kezdődhet a várakozás a következményekre.

"Some lights were never meant to burn for long."

A Végső Csata. Fúúú. Hát, volt egy pár meglepetés az biztos. Ragnor él(az a póló! :DD)! Ennek nagyon örülök, de egy kicsit hirtelen jött. Lehet az a baj, hogy nem olvastam a Ghosts of the Shadow Market novellákat, így, amikor kiderült, ők csak úgy tök lazán közölték én meg azt se tudtam hirtelen, hogy mi a franc történt, lemaradtam valamiről?! Horacenek annyi! Zseniális volt. Amikor a Blackthornok és a szeretteik összeálltak, hogy visszaváltoztassák Emmát és Juliant, elkezdtem sírni, mert olyan gyönyörű volt.

És a végkifejlett. Vagyis lazán szerintem több, mint 100 oldal. Imádom, hogy Cassandra Clare nem hagyja abba a tetőpont után azonnal, hogy "na ez is megvolt, császtok én itt végeztem". Nem, ő szépen szinte minden szálat elvarr, mutat nekünk, szegény több száz oldal feszültség és fájdalom után megviselt olvasóknak, szép, aranyos és boldog jeleneteket. Meg ha már ott van, akkor persze elővezeti a következő trilógia bonyodalmait is, hogy azért ne nyugodhassunk meg. Profin csinálja. Sok mindent felróttam régebben neki, de a zseniális befejezéseit sosem vitattam. Az a jelenet Alicantéban. Jia lemond, nem meglepő, már rég tudjuk, hogy Alecot jelöli Jace a helyére. Mindenki szavaz. Alec győz! Jipppiajé! De nem örülhetünk sokáig és szerencsétlen consulsága első percében világrengető kérdésekben dönthet, amikor a Cohort csoportos öngyilkossággal fenyegetőzik. Te jó éj! Ezeknek komolyan elgurult a gyógyszerük, teljesen elmebetegek! Szóval szegény már vagy két perce consul Alec úgy dönt, hogy a jó árnyvadászok testületileg elhagyják Idrist és a Cohorték legyenek csak ott magukban bezárva. Na, hogy ebből mi a franc lesz, az jó kérdés.

"“We are all guilty. And therefore we will all vote, as a reminder that every voice counts, and when you choose not to use your voice, you are letting yourself be silenced.”"

Jó dolgok a végén:

1.Emma és Julian együtt, parabatai kötelék szerencsésen elégett anélkül, hogy belehaltak volna, vagy el kellett volna vágniuk az összes parabait köteléket.(sajnálom, de én Emmát akkor arra bíztattam, hogy tegye meg, szégyenszemre bedőltem a Tündérkirálnyőnek és elegem volt belőle, hogy szegények folyamatosan szenvednek, szinte elfelejttem milyen gyönyörű kapcsolat volt Jem és Will között)

2.Kieran, Mark és Cristina együtt. Tartottam tőle, hogy nem sikerül megoldaniuk, így hogy Kieran király lett(sok sikert neki, biztos nagyon jó uralkodó lesz!), rossz volt nézni milyen szomorúak, de megoldották, ez aaaaz!

3.Maleeeec esküvő(kibírtam a 3. pontig, hogy megemlítsem őket, szerintem díjat érdemlek). Vááááá imádom őket!!! Olyan gyönyörű volt és megható! És mindjárt jön a trilógiájuk! Kedvenc idézetem a könyvből, amit már az olvasása előtt megláttam nem törődve a spoiler figyelmeztetéssel és azóta is olvadozok rajta: 

"And when one day people look back on me and what my life meant, I don't want them to say, 'Alec Lightwood fought in the Dark War' or even 'Alec Lightwood was Consul once.' I want them to think, 'Alec Lightwood loved one man so much he changed the world for him.'"

4.Exclusive novella azonnal azután játszódik miután végetért a könyv. Jace és Clary össze fognak házasodni :))) Már nagyon szeretem őket, remélem boldogok lesznek. Csak hááát...

Rossz dolgok:

1.Ty és Kit szála. Az egyetlen, amit tényleg sajnálok is meg nem is, hogy elvarratlan maradt. Szomorú, mert... ez egyértelmű. Ugyanakkor erre lehetett számítani, már ha tudta az ember, hogy a következő ebben az évszázadban játszódó trilógia főszereplői lesznek(én nem tudtam). Valaki szépen elmagyarázta nekem, miért volt erre szükség, de akkor is fáj Kit döntése és kicsit gyávaságnak éreztem. Csak úgy ott hagyta őket. Nem csak Tyt, hanem mindenki mást is. Mint mondtam, tényleg nehéz volt neki, főleg hogy szerelmet vallott Tynek, amire ő nem lát viszonzást(én látok), de ő tudhatná, hogy Ty más. Szerintem egész egyszerűen meg se hallotta, éppen egy varázslat közepén volt. Tudom, hogy nem Tessa hibája, de emiatt már szinte rá voltam dühös(pedig egyik kedvenc szereplőm). Ebből látszik mennyire rosszul érintett a dolog. Számukra ez a könyv ugyan rosszul végződött, de kíváncsi leszek mi lesz velük a trilógiájukban.

2.Cohort bezárva amellett, hogy egyelőre jó, igencsak baljós dolog is.

3.Alternatív-Jace ahogy megjelenik Ashsel a Tündérkirálynőnél Claryt követelve. Na már most, gonosz-Jace, ez egy probléma. Tudod, Clarynek van egy saját Jace, nem kell neki kettő és téged biztos nem akarna. Persze mivel gonosz, ezt a kedves kis tanácsomat biztos nem fogadja meg. Ebből is baj lesz, ami meg fogja nehezíteni a friss jegyesek életét az biztos.

Szereplők:

"Shadowhunters are slow to love but once we love, we love forever."

Hol is kezdjem, van vagy ezer. Aki nem érdemli meg, arra több szót nem fecsérlek, nézzük kit miért szerettem.

Emma: Elismerésem. Érzelmi hullámvasút volt a könyv számára, tele próbatétellel, de kitartott. Amikor Cristinának tanácsot adott ujjongtam :D Humoros, okos, igazi harcos.

"“You might be in the cage, Jules, but as long as you are like this, I am in the cage with you.”"

Julian: Róla már írtam kicsit. Imádom, könyves álompasi egyértelműen. Művész, de nem úgy, mint Clary, neki nem engedte meg az élet, hogy a művész szíve olyan bohókás vonásokat adjon neki. Ő sokkal hamarabb kezdte a harcot a családjáért, az életéért, a szerelemért. Kicsit ijesztő, de ez teljesen megalapozott és ez megkülönbözteti a többi főszereplőtől.

""Julian has always been able to make sacrifices that were difficult and hide the pain it caused him.”"

Diana és Gwyn: Írtam róluk, az továbbra is igaz.

"Gwyn. The thought of him lit a spark of warmth in her heart. She closed her hand carefully around the petals."

Kieran: Neki se volt egyszerű dolga. Hirtelen szembesült minden fájdalommal, amit másoknak okozott, rátalált a teljes szerelemre, majd megölte az apját, király lett. Imádom őt is.

“Let me through, my Land, for I belong to you.”

Mark: Cuki. Igazából róla sok véleményem nincs ezen kívül :D

"Mark must have had the same thought, for he bent down, took a handful of mud, and rubbed it firmly into Kieran’s surprised face, leaving smears of dirt on his cheek and nose. Kieran was not pleased. He glared. “You did that because you enjoyed it.”
Mark grinned like a little boy and tossed the remaining mud aside."

Cristina: Igazi belevaló csaj, mindegy melyik dimenzióban vagyunk. Nagyon bírom, jó barátja Emmának. Igazán nem csodálom, hogy két pasit érdemel :D.

“Cristina, of all the people I know, you're the most generous, and you spend the most time thinking about what makes other people happy. I think you should do whatever makes you happy. You deserve it.”

Ty: Szemszögét egyszer, ha kaptunk lehet annyiszor se. Nagyon érdekes karakter, de ebben a részben nem voltam vele kibékülve, fentebb leírtam miért. Drukkolok nekik a következő könyvekben.

"“Ty’s not my shadow,” said Kit crossly. “My apologies. I suppose you’re his.”"

Kit: Ugyanígy, róla is sokat írtam feljebb. Bírom a srácot, a vége ellenére. Hihetetlenül aranyos volt végig. :D Szegény halálra volt rémülve a saját érzéseitől. :/ :D A tündéres dolgán meglepődtem. A humora még mindig ott van :D

"“Sometimes you need to guard people against the things they want, as well as the things they fear.”"

Jace: Ebben a könyvben nagyon Jace volt. Ennyit tudok mondani. :D

"“I’ll find you something. Something that says Herondale.”
“I could slay with my deadly sense of humor and wicked charm,” said Kit.
“Now that says Herondale.” Jace looked pleased."

Clary: Sajnálom, hogy utáltalak titeket, remélem nincs harag :D. Mostmár szeretlek titeket, jók voltatok!

"“This is probably a bad idea,” Jace said. “Like, a record-breakingly bad idea. Like a go-down-in-history bad idea. But—” Clary bounced to her feet. “What he means is, we’re in,” she said. “We love bad ideas.”
“That’s true,” Jace admitted, a smile breaking over his face. Suddenly he looked seventeen again."

Simon és Isabelle: Keveset szerepeltek, de azért nem hagyhatom ki őket.

"Isabelle shook her head, then bent down and unclipped a chain from one slender ankle. She held it out to Emma. “This is blessed iron. Poisonous to faeries. Wear it and you can pack a hell of a kick.” “Thanks.” Emma took the chain and wrapped it twice around her wrist, fastening it tightly.
“Do I have anything iron?” Simon looked around wildly, then reached into his pocket and pulled out a small miniature figure of an archer. “This is my D&D character, Lord Montgomery—”
“Oh my God,” said Isabelle.
“Most figurines are pewter, but this one’s iron. I got it on Kickstarter.” Simon held it out to Julian. “Just take it. It could be helpful.”
“I don’t understand about half of what you just said, but thanks,” said Jules, pocketing the toy."

Magnus és Alec: Annyira rossz volt nézni, ahogy Magnus egyre gyengébb ebben a részben, ahogy Aec félti :(
Mint az alábbi idézetben is leírja Magnus, hihetetlen Alec mekkora utat járt be. A szemem előtt nőtt fel *hüpp, hüpp* :D Emlékszem, hogy nem bírtam az elején, aztán igen, aztán egy elvakult szerelmes idióta volt, azt helyrehozta. Most meg itt van.... és erre szavak sincsenek. Egyik kedvenc párom valaha.

"Then Magnus had met Alec. He had felt drawn to him in a way he couldn’t have explained or anticipated: He had wanted to see Alec smile, to see him be happy. He had watched Alec turn from a shy boy with secrets to a proud man who faced the world openly and unafraid. Alec had given him the gift of faith, a faith that Magnus was strong enough to make not just Alec happy, but a whole family happy. And in their happiness, Magnus had felt himself not just free, but surrounded by an unimaginable glory.
Some might have called it the presence of God.
Magnus just thought of it as Alexander Gideon Lightwood."

Dru: Azt hiszem ő is főszereplő lesz a Wicked Powersben. Kíváncsi leszek milyen szálat kap. Ashsel esetleg(egész jó kis szóvicc:D)? Ebben a részben odatette magát, várom már, hogy jobban is megismerhessük. Főleg, amit a csata előtt véghezvitt... le a kalappal, meg azért az ületasszonyos színjátékért is. Emelett támogatott, akit csak tudott.

"“Don’t remain silent about what you want, or you may never get it.” “You are very wise,” Kieran said gravely.
“Well,” said Dru. “I actually saw that on a mug.”
“Mugs in this world are very wise.”"

Helen és Aline: Alinenek van egy temperamentuma, nagyon bírtam. Szegény Helen meg eléggé kétségbe volt esve, hogy nem ismeri a családját, de biztos hamar újra összeszokik velük :)

"„You can tell me anything, Helen.” „They hate me,” Helen said in a small voice.
„Who hates you?” Aline demanded. „I'll kill them.”"

Jia: Őt is bírtam, kitartó és bölcs. Évekig igyekezett nem elsüllyedni a Klávé ingoványán, amit a Cohort és a hidegbéke okozott, miközben a tulajdon lánya számüzetésben volt.

"“The world can change so quickly,” Jia said. “One day the future seems hopeful, and the next day clouds of hate and bigotry have gathered as if blown in from some as yet unimagined sea.”"

Adaon: Igazából az alábbi egy jelenetért került be ide, de azelőtt is bírtam. Látszik, hogy szereti Kierant, örülök, hogy a képességeihez mérten támogatta őt, amikor senki más a családjukból nem tette.

"“You would do that, Adaon? You would give me your cottage?”"

Alternatív-emberkék: Raphael, Cameron, Livvy, Diana...

"„And tell Magnus and Alec to rename their child!”"

Ash?: Na, róla aztán keveset tudunk. Sok gonosz ember között még nem egyértelműen gonosz, szóval van számára remény.

"„I hope that was a learning experience,” he said to Ash.
„I learned not to wear white to an execution,”"

Jaime, Diego és barátai: Emberek, akik megleptek, hogy mennyire bírtam őket. A börtönös jelenet Jaimevel és Diego megható...

"“Okay, everyone,“ Dru said. “These weapons are Diana's, and after today, they have to be returned to the store.“ “No worries,“ said Jamie. “I have written out a receipt.“
“He has not written out a receipt,“ said Diego.
“I considered it,“"

Összegezve

Imádtam, egyértelműen a kedvencem részem lett a trilógiából. Humor szokásos, hangosan röhögsz a legfeszültebb helyzetben is. A karakterek csodásan összetettek és imádnivalóak. Az érzelmek valódiak és befészkelik magukat a te szívedbe is. A történet izgalmas, fenntartja a figyelmed. Az írásmód profi, Cassandra Claretől már nem is várunk el kevesebbet. Váratlan fordulatok, szenvedély, életigazságok, romantika, izgalom, tervek, nyomozás, harc, gyász, család, akció, szeretet, szerelem, élet, halál, démonok, tündérek, angyalok... egy árnyvadász könyvben jóformán mindent megtalálsz. Kivéve persze az egyszerű életeket.

"He would be as everyone was, especially Shadowhunters: a patch-work of love and grief, of gains and losses. The love helped you accept the grief. You had to feel it all."

Olvasd el!

10/10*

Képek Pinterestről