A könyv első felét állítom, hogy majdnem két hétig olvastam. Nagyon döcögős volt, nem értettem az ilyesmi kritikákat:
"Elképesztő lélektani thriller - a Hátsó ablak találkozása a Holtodiglannal."
"Paula Hawkins első thrillere azonnal a bestsellerlisták első helyezettje lett."
Jó, jó, persze, egy krimiben először alaposan meg kell ismernünk a szereplőket a múltjukkal együtt. De én már túlzottan elnyújtottnak éreztem az előkészületeket, még ha a karakterek jelleme így jól ki is lett dolgozva.
De aztán (már éppen eszembe jutott, hogy hagyom a fenébe a könyvet), belekezdtem a második felébe. Egy délután alatt fejeztem be. Szinte minden oldalon történt valami hihetetlen, vagy kiderültek az apró, de annál lényegesebb részletek. Imádtam, és mikor vége lett, alig hittem el. A nehézkes eleje ellenére lebilincselő olvasmánynak találtam.
A szereplők közül Rachel lett a kedvencem. Már az elejétől szimpatizáltam vele, mert pont úgy gondolkodik, ahogy én. (Van egy olyan hülyeségem, miszerint csak azokat a könyveket szeretem, amiben a főszereplő legalább egy kicsit hasonlít rám - ez a könyv teljesen megfelelt ennek.)
Anna pont Rachel ellentéte, nem csoda, hogy gyűlöltem végig. Olyan, mint egy kis kényes hercegnő, aki csak magával foglalkozik.
Megan se lett a kedvencem. Mindenkivel lefeküdt, és ő is csak magára tudott gondolni. Azt hiszem, van rá egy szép szavam, de azt jobb lenne nem leírnom.
Scottot a bunkóságai és egyéb tettei ellenére bírtam. Spoiler: ha nem őrült volna meg néha egy-egy pillanatra, és nem zárta be volna Rachelt, tök jó kis párost alkothattak volna. spoiler vége
Tom egy gyáva alak, még a saját újszülött és leendő gyerekei sem érdekelték, na meg persze minden nővel csak szórakozott.
A történet a legtöbb krimivel ellentétben egész hihető, mindenesetre én teljesen bele tudtam magam élni. A több szemszögből való írás zavarni szokott, de itt nagyon jól meg volt oldva, és könnyedén futottak egybe a szálak. Mint már említettem, az elején nem sok minden történt, de később rendesen felpörögtek az események. És minden megvolt benne, ami egy jó thrillerhez elhanyagolhatatlan: szenvedélybeteg főszereplő, sötét múltak, titkos telefonhívások, hazugságok, gyilkosságok, és egy kevés vér. Bár kitaláltam, ki volt a gyilkos, de mégis voltak nagyon váratlan fordulatok.
Végül az egyik kedvenc könyvem lett, mindenkinek ajánlom legalább egy olvasásra, aki szereti ezt a műfajt.
