★★★★és fél
Nagyon tetszett ez a rész. Az első közelebb állt a szívemhez, mert imádom a görögöket, de ez is jó volt. Sok mindenről épp csak pár hete tanultunk. Na nem mintha a tananyagot követte volna. Inkább ráment a mögöttes dolgokra, ezért is veszett össze a Jótanulóval. Nagyon sok érdekes dolgot írt le, amin érdemes elgondolkodni. Engem megfogott magának az biztos.
A szerkesztésének hála nem lesz túl tömény, de a végére már jócskán túladagolódtam belőle, lehet, hogy hosszabb ideig kellett volna olvasni.
A humor még mindig szuper, hogy a könyves/filmes utalásokról ne is beszéljünk :D A legkomolyabb, legnehezebb témát is képes megfoghatóbbá tenni, közelebb hozni az idők távlatából hozzánk. Közben meg persze egy részén a könyvnek igencsak előjött a mindent meg lehet kérdőjelezni taktika, amin, ha sokat gondolkodsz megőrülsz. El kell engedni…
Valamint megfigyeltem, mennyire zseniálisan keresztény On Sai Scarja. Eddig nem tűnt fel nekem minden csak a legegyértelműbb dolgok, hiszen nem vallásos ember lévén nem tudok valami sokat a Bibliáról. Ezt elolvasva viszont már láttam, mennyi minden van ilyen téren is a Scarban. :D
Érdekes, szórakoztató, szerintem kötelező olvasmánynak kéne lennie. Nem lexikai tudást ad, elgondolkodtat, ami ritka az iskolarendszerünkben valljuk be!
Nagyon szerettem, ajánlom mindenkinek!
★★★★
Jobban tetszett, mint a Remek! Csak túl hosszú. Nagyszerű és eredeti ötlet. Jó paródia, kicsit talán a Horrorra akadvára hasonlít csak horror helyett bűnügyi filmeket parodizál. Leiner Laurás de nem a mostani humor, dögivel. Király lett volna akár öt csillag is. Ha nem nyolc, hanem kettő történetből áll. Mert később mindig ugyanazok a poénok, fordulatok jöttek elő, unalmas és kiszámítható lett. Azért jó volt, tetszett.
★★★★és fél
2015-ben kaptam a könyvet nagybátyámtól, de igazából lehet, hogy 2014-ben mert akkoriban még nem volt molyom. Nem olvastam el akkor, mert hát képzeljétek el a 11-12 éves énemet ahogy meglátja ezt a borítót. Nem erre gondoltam, amikor mondtam nagybátyámnak, hogy olvasok fantasyt és nem olvasok már olyan mesés könyveket, amiket vett nekem addig. :/ Kicsit nagy volt a váltás a között: https://moly.hu/konyvek/bolemant-eva-kempelen és e között.
Aztán néha az évek alatt nekiálltam, de még mindig nem nyert meg. Legutóbb karácsony előtt álltam neki az olvasásának. Most viszont végre elhatároztam, hogy akkor is kiolvasom. Elolvastam a 2. novellát (igen, az első olvasását az évek alatt sikerült abszolválnom :D) és hihetetlen, de tetszett! És az összes többi is! Két nap alatt kiolvastam és tényleg tetszett. A főszereplő szimpatikus, azt leszámítva, hogy én is félnék tőle élőben :D. A történetek izgalmasak. És ami nagyon meglepett, azok a mesék. Nézzetek rá a borítóra, el tudjátok képzelni, hogy EBBEN szerepel Hófehérke, Csipkerózsika, Hamupipőke, az az Ördög, aki versenyzik az egyik magyar népmesében, illetve a szintén általam magyar népmeséből ismert Sün? Nem, ugye? Pedig ők mind ott vannak, csak többnyire más néven és egy kicsit durvább történettel. Mint a különbség az eredeti Grimm mesék mögötti történetek és a Disney filmek között :D.
Azt, hogy videójáték adaptáció, meg nem mondtam volna, ha nem tudom előre. Jól meg van írva, nem gagyi.
Közben pedig az egész nagy történet is nagyon tetszik. Érdekes volt, ahogy a végén gondolkodott a szörnyek és az emberek közötti viszonyról.
Viszont a fejezetek közötti összefüggést először nem értettem. Egyszer itt voltunk, másszor ott néha láttuk, hogy ezek egymás után vannak, néha nem, volt normális hosszúságú történet és volt pár lapos. Aztán hihetetlen következtetéssel rájöttem, hogy is van ez! Az I. Belső hang kivételével a Belső hangok egymás után jönnek időben és ugyanott látszódnak az első, strigás történet után. A többi pedig egymástól többnyire független novella Geralt életéből.
Mindenképpen olvasom tovább, ha nagybátyám odaadja a második részt, ami elvileg már nem ilyen novellás lesz.
★★★★★
Megadjam az öt csillagot? Legyen!
Valamiért Krisztiánba nem szerettem bele teljesen. Szeretem oké, de nem annyira, mint szoktam a főszereplő pasikat. Mindegy.
Lilla viszont nagyon jó főszereplő. Értelmes, nem idegesít, van személyisége. Eléggé különbözik tőlem, de engem sosem érdekelt, hogy hasonlít e rám a főszereplő. És Krisztiánnal nagyon cukik, tetszett, hogy a komoly témáról is többet beszéltek, hogy tudták, hogy minden problémát meg kell beszélniük. Ezt valahogy sokan elfelejtik a való életben és a fikciókban is.
A többi szereplőt is kedveltem.
Tökéletesen leírja a könyv, a pályaválasztás nehézségeit, a barátoktól való elválás fájdalmát, vagy azt, amikor valamiért széthúz a csapat. A barátságok energiát igényelnek, folyamatos munkát, ha nem köt össze a mindennapos iskola, a közös órák, akkor nagyon nehéz. Én már csak tudom :).
Nem szépít, nem túloz, leírja pár 12.-es fiatal utolsó évét.
Imádtam, szórakoztató olvasmány. Semmi hibát nem találtam benne, nem lett kedvenc, de az 5 csillagot úgy döntöttem megérdemli.
A borítója ennek se tetszik.
Ajánlom mindenkinek bátran, aki egy romantikus ifjúsági történetre vágyik.
Ui.: Én se akarok felnőni! Valaki állítsa meg ezt száguldó időt!
★★★★és fél
Büszke vagyok erre a részre. Az előző rész szörnyűségének csak nyomait találtam meg benne az elején. EZT vártam, erre számítottam az első rész alapján. Így megteszem a sorozatnak azt a szívességet és igyekszem elfelejteni, hogy volt ennek második része is. Már majdnem feladtam az előző után, de szerencsére megérezhettem, hogy az csak egy tévedés volt, így megvettem az utolsó részt is. Milyen jól tettem!
Imádtam!
Az elején kb. 4 fejezet erejéig nagyon hasonlít a szerencsétlen második részre, de aztán helyrezökken a sztori. Onnantól már érdekes, izgalmas. A kapcsolatukat végre nem kínszenvedés volt figyelni, hanem élvezet.
A főszereplők agya helyreállt szerencsére, akkor is ha ez Kestrelnek az emlékeibe került. A mellékszereplőket is megszerettem.
A tervezést is jól csinálták, a fordulatokat nem láttam előre. Volt története, szépen volt megírva. A vége szuper.
Összességében Arin és Kestrel kapcsolata, ami az előző részt teljesen hazavágta az itt az egyik legjobb szál volt. Komolyan rá se ismertem volna, de emlékeztem, hogy az első rész is ilyen jó volt. Beszélnek, nem titkolóznak, megoldják a problémákat, haladnak és nem egyhelyben toporognak.
Különösen tetszett, hogy Kestrel elvesztette az emlékeit, ha klisé is, akkor is amondó vagyok, hogy nagyon jót tett a könyvnek és én személy szerint nagyon szeretem ezt a klisét. Szép jeleneteket lehet belőle kihozni és ezt meg is tette az írónő.
A stílus, ami az előző könyvben csak rontott az összképen, most csodás volt.
Ajánlom mindenkinek! De ha rám hallgattok akkor a 2. részt kihagyjátok. Én bármikor vállalom, hogy elmondom a lényegét, de ne tegyétek ki magatokat annak a szenvedésnek.
★★★★
Kevésbé tetszett, mint az 1; 1,5.. Pedig bírtam Bethet az előző részekben de a fejében lenni nem kellemes. Tényleg nem.
Ryan apjára kiakadtam. Homofób barom!
Ryan és Beth kapcsolatában mondhatjuk, hogy Beth viseli a nadrágot. Ryan szűz, naiv, de olyan kis jószívű, csak engedi irányítani magát.
Rohadék, rohadék, rohadék emberek! Mindenkinek elment az esze??! Vagy nem is. Hogy születhettetek mind ilyen idiótán??!!! Felnőttek! Hahó! Csak úgy hagyják, hogy Bethel ez történjen! Az anyja is! Mit is, ő legfőképpen! Még Noahtól és Isiahtól féltik?! Trentről meg már ne is beszéljünk, az egy beteg állat. Csak szerintem rohadtul nem normális, ha a lány tizenéves kora óta gondoskodik az anyjáról?! És még neki van bűntudata!
A kapcsolatuk amikor már volt cuki volt. de őszintén semelyikőjüket nem tudtam úgy igazán megszeretni.
Azért tetszett, volt, hogy kevésbé, volt, hogy nagyon. Folytatom majd a sorozatot.
★★★★és fél
Másodlagosként kezdtem el az ACoWaR mellett (hogy kitartson addig, amíg megérkezik az ACoFaS), de a találgatást már nagyban megkezdtem az elején. Első tipp: Theo ja ő meleg, akkor Ethan A kihívás miatt gondoltam gyorsan elolvasom. Nem valami hosszú.
Nagyon reméltem, hogy ezzel nem járok úgy mint első -A-val a PLLben. Ott ugyanis nagyon sokáig meg voltam róla győződve, hogy akit -A-nak mondanak az nem -A biztos lesz valami fordulat. De aztán nem lett így bár ő volt én máig nem hittem el:D. Itt is volt valaki akit végig mondták, hogy ő VS, én meg meg voltam róla győződve, hogy nem ő az. És igazam lett! Amikor már ő is elkezdte Ethant remélni, akkor elbizonytalanodtam, mert sosem az, akire a főszereplő gondol, de mégis, szóval örültem.
Ez az!!!! Komoly spoiler! Ethan az Ethan az Ethan Nagyon megtetszett ez az ismételgetés.
Imádtam. Kedvenc nem lett, de tényleg szuper könyv. Amikor olvastam: Egész nap minden szünetben amikor volt pár szabad percem a Három dolgot mondj-ot olvastam. Olyan izgalmas! Minden belépő tanárt átkoztam, hogy miért nem olvashatok tovább?! Egész nap bennem volt a feszültség, hogy ki VS?!! Ebéd ráér, gyorsan befejeztem a könyvet. A vége szuper lett, így megérdemli, hogy imádjam.
De tényleg ha más lett volna a vége akkor azt mondtam volna hogy nem, ez nem jó. De így <3
Jessienek ugyan voltak tulajdonságai, amiket nehezen viselek el, de mellé olyan gondolkodásmódja volt, hogy nem tudtam rá nagyon haragudni.
A stílus egyedi, úgy érzem közel áll hozzám és nagyon tetszett.
Sajnálom, hogy a vége ilyen rövid. Kellett volna még epilógus vagy ilyenek. Nem szeretem amikor a legjobb résznél(előtte) van vége!
A borítója letisztult, tetszik.
A gondolatok, amik benne vannak fontosak. És itt is érvényes, amit írtam a stílusról. Valahogy úgy írja le, hogy bele tudod élni magad a helyzetbe. Mintha a te gondolataid lennének. Nagyon valóságos az egész.
Ajánlom bátram mindenkinek! Imádtam!
★★★★★
„I missed you every moment,”
Kiolvastam és nincs jobb szó rá, mint, hogy TÖKÉLETES.
Nagyon vártam már, hogy megérkezzen és szerencsémre nem késett olyan sokat az ígérthez képest. Tudtam, hogy jó lesz és, hogy szeretni fogom, de hogy ennyire?! Arra nem számítottam.
IMÁDTAM minden egyes szavát, mondatát, oldalát, fejezetét.
Az előző rész elején eléggé utáltam Feyret, de az itteni viselkedése minden ellenszenvemet eltüntette vele kapcsolatban. Zseniális volt!
★★★★★
Természetesen imádtam. Hogy is ne imádnék egy Sarah J. Maas könyvet?
Ez egyszerűen kellett. A háborúnak vége, de a béke se egyszerű. Mégse éreztem úgy, hogy na újabb problémák, inkább lett volna vége az előző könyvvel. Az előző vége is egyértelművé tette, hogy lesznek itt még megoldandó dolgok. Ebben mégsem a megoldásukon volt a hangsúly, hanem a pihenésen, a sebek gyógyulásán.
Tetszett, hogy több szemszögös, de mégis a legnagyobb része Feyre-Rhys volt. Olyan gyönyörű a kapcsolatuk és áhh imádom őket, Rhyst erre szavak sincsenek. *_* *_* <3
A többi szereplő… örülök, hogy Elain valamiféle haladást mutatott az előző részhez képest, csak akkor voltam ideges, amikor Lucien is bekerült a képbe, ő meg úgy csinált mintha ott se lenne. Nem tett vagy mondott semmit!
Luciennel meg most mi van? Létbizonytalanságba került? Nem volt nagy szerepe, nekem semleges. De Elain adhatna neki egy esélyt szerintem is.
Azrielnek nem volt nagy szerepe, szemszöget sem kapott. Őt szeretem, semmi különös.
Csak az, hogy Elain láthatólag nem közömbös az irányában, ami meghazudtolja a kifejtett véleményét, ami mindenkire vonatkozott! Akkor most mi van?
Morral ugyanez a helyzet. Mármint, hogy szeretem, javult az előző részbeni viselkedése után, vagy jobban megértettem nem tudom. Ebben kicsi szerepe volt.
Tamlin szerepelt. Igazából én sajnálom kicsit. Örülök, hogy neki is volt része. De egyetértek, megérdemelte, ő tehet róla. Attól még sajnálom.
Cassianről megtudtam valamit, ami eddig nem szerepelt a történetben, de gondolom a továbbiakban lesz jelentősége, meg bizonyos témákban képviselt álláspontját is magyarázza. Az ajándékozás után, nagyon büszke voltam rá, hogy ez az! Végre! Akárhogy is végződött.
Nesta. Nesta, Nesta, Nesta. *lemondó hangsúly és fejrázás* Mit kezdjek veled te nő?! Próbáltam átérezni a helyzetét, de pár csodával határos másodpercnél tovább sose ment. Meghalt az apja, akit látszólag az élete nagy részében ki nem állt, miután hozzájárult nagyban a sikerükhöz. Fae lett és szenvedett a Cauldronban. Kiszakították az életéből, amit nem szeretett egyébként sem. Most meg úgy néz ki nincsenek érzései és durván elzüllőt. Nem, nem tudom megérteni őt. Per pillanat a legellenszenvesebb szereplő a sorozatban. És a kövi rész egyik főszereplője. Na, az érdekes lesz. Az előző rész tartalmából rész vége tetszett. Az elején csak szimplán forrongott a Nesta utálatom, de a vége szerintem szuper. Hogy Feyra ezt így kitalálta. Jót fog Nestának tenni. Talán megtanul másra is gondolni önmagán kívül. Utálom nézni, ahogy tönkreteszi saját kezűleg az életét.
Amit imádtam benne:
1. borító
2. Feyre – Rhys jelenetek, vagy csak, amikor beszélnek róluk, mint egy álompárról <33
3. Solstice kvázi Karácsony, ami meg a kedvenc ünnepem.
4. Ajándékozás!
5. Velaris télen.
6. Pár új mellékszereplő.
7. Együtt a csapat! Szinte.
8. Az egészben volt egy kis szomorkás érzés, de szinte végig mosolyogtam, nevettem. Nem emlékszem, hogy az eddigi könyveken nevettem volna, de ha igen, akkor sem annyit, mint ezen. – Nem futok! –Jó akkor gyanúsan gyorsan sétálsz. :DDD Szakadtam.
Kidolgozott, csodás, csodás, csodás!
És rövid. De úgy érzem nem hiányzott belőle semmi.
Kíváncsi vagyok a következő részre, bár komoly félelemmel állok majd hozzá.
Ajánlom mindenkinek! Nem tudom kifejezni a nagyszerűségét, így kénytelen leszel elolvasni, hogy te is meglásd! Olvasd el!
★★★★és fél
Ez a könyv nem volt jó, vagy olyasmi, ami általában tetszik, de igazán tanulságos volt.
Nagyon féltem tőle. De tök komolyan, még sosem féltem ennyire könyvtől, mert jócskán megelőzte a híre. És igaz, ami igaz komoly, dühítő és elkeserítő témája volt, szerencsére mégsem volt olyan durva, mint számítottam rá.
Először is a borító gyönyörűséges! És illik a történethez.
A stílusa szokásosan magával ragadó CoHo stílus. Különösen tetszett benne a még hozzá képest is kiemelkedő mértékű dolgok kimondása.
Tudtam, hogy kit lehet szeretni, kit nem, sajnos. Persze ez nem állított meg abban, hogy szeressem, akit nem kéne, de ez a lényege. Ez nekem is sok szempontból felvilágosítás volt. Én is az voltam, aki azt mondta, volna ilyen helyzetben, főleg, ha az anyagi helyzete is megengedi a nőknek, akkor miért nem lépnek le? Miért maradnak? De ezután a könyv után teljesen megértem. Nem értek egyet hiszen nem szabad maradni, de megértem mennyire szörnyen nehéz döntés ez.
Lily hihetetlenül erős, önálló és kitartó nő. Figyelemreméltó ahogy az életben boldogul.
Ryle, Ryle, Ryle. Nem éppen az a szimpatikus karakter, számomra legalábbis is biztos nem mégis beleszeretsz. Főleg a róla alkotott véleményem miatt sajnálom, hogy körülbelül tudtam mi lesz, olvastam a könyvről véleményeket. Először nem bírtam, aztán igen, aztán na. Végül pedig megszívta, szar neki, de valamilyen szinten ő tehet róla ez van Viszont ahogy kezeli az rendben van.
Atlas. Na, róla is sokat hallottam. A könyvet olvasva bele is szerettem. (mondjuk a helyzete először jól meglepett) Amikor kiderült mi történt a négy év után akkor kicsit dühös voltam rá. Mert basszus legalább odamehetett volna! Amin még meglepődtem és sajnáltam, hogy aktívan olyan keveset szerepelt a könyvben. Főlega végéről hiányoltam nagyon.
A vége tetszett.
A figyelmem végig fenntartotta legszívesebben egyhuzamban elolvastam volna, mint a legtöbb CoHo könyvet.
A könyvháttértörténete rengeteget emel rajta, még tanulságosabbá teszi. Ha az nincs lehet, hogy egyes dolgokat valóságtól elrugaszkodottnak mondtam volna.
Ellen folyamatos emlegetése miatt, betegség alatt jobb dolgom nem volt én is megnéztem egy csomó részt, bár nem teljes adást az igaz. Egy kis IVE:https://moly.hu/karcok/1104730
Aisha nagyon szimpatikus volt, a kedvenc mellékszereplőm lett a könyvben.
A komoly témát tekintve nem lehet ez nekem kedvencem illetve nem kaphat első olvasásra 5 csillagot, de ennél jobbat ilyen témával elképzelni se tudok.
Annak örülök, hogy az Elviselhetetlen szintjét nem ütötte meg durvaságban.
Mindenképpen újraolvasom majd valamikor, meglátjuk akkor milyen véleménnyel leszek róla.
Ajánlom bátran. Igazából szórakoztató, vannak benne vicces jelenetek, beszélgetések, olyan részek amikor csak mosolyogsz :)) Ezek teszik a lehető legelviselhetőbbé, nagyszerűvé ezt a könyvet.
Jó, most ellentmondok magamnak, ez mégis jó volt és én igazán szerettem. Bőven megérdemli azt a 4,5 csillagot. És az újraolvasás után fenntartom a változtatás jogát.
Még mindig a Maybe Someday a kedvenc könyvem az írónőtől.
Tanulságos, mosolygós, szomorú, életkedvet leszívó és erőt adó, CoHos :D Komolyan mondom, olvasd el!
★★★★★
Körülbelül a 10. oldalnál jártam, amikor tudtam, hogy én ezt imádni fogom. És így is lett. Amin most gondolkodok az az, hogy kedvenc legyen-e. Haladjuk szép sorban, aztán a végére majd csak meglátom.
A borítójába első látásra beleszerettem és élőben még szép is, mint képen! A színe nagyon szép, illik a minta is a történethez a hátulja meg csak tovább fokozza ezt. Egyszerűen tökéletes! És igenis sokat számít, ha egy borító szép. Vagy éppen csodás, mint ez.
Az elején így néztem: what?! Ez most egy fantasy csak én nem tudok róla? Mi folyik itt és miért? Aztán megértettem, hogy ez is olyan könyv, mint a Hollófiúk ilyen szempontból. El kell engedni. Igen, fura, ez van. Nincs magyarázat, ilyen az élet. Ennek semmi értelme, nem baj az!
Ettől lesz rendkívüli és a rendkívüliség az egyik legfontosabb dolog számomra a könyveknél. Említettem már? Mindig ugyanazokat a mondatokat ismétlem, amikor véleményt írok valamiről? I hope not
Helenát imádom, lökött, zakkant, nagyon üdítő karakter. És láthatólag Harry Potter mániás! Ez egy nagy jó pont! Felkerül a kedvenc könyves főhősnők listájára.
Kit cuki, de sajnos a kinézetét egyszerűen nem tudtam elképzelni. Valamint kicsit keveset tudunk meg róla. És csinál pár megmagyarázhatatlan dolgot, de ugye azt már megbeszéltük, hogy az ilyeneket elengedjük.
Dellát ki nem állhatom. Mi ő egy ötéves?! Aztán meg egy ne kelljen már mondanom mi lesz. Vagy hát, mindig is az volt, de aztán végre Helena is rájön. Hogy lehettek ezek legjobb barátnők?
A stílus nagyszerű, minden elismerésem az írónőé. Beszippant.
Szórakoztató, vicces és szenvedélyes. Mindezek mellett, elrejtve a néha értelmetlen máz alatt, tanulságos. Helena keresi önmagát, a világban elfoglalt helyét, hogy mi a jó és mi a rossz, milyenek az emberek.
Szóval tényleg imádtam, de… úgy érzem lehetett volna jobb. A vége felé nagyon kilengett a történet. Nincs rá jobb szó, kilengett. Elkövetett egy-egy hibát az írónő, ami a történetet illeti. Olyan érthetetlen szál jött be a végén, amit már nem tudtam elengedni. Muslim. Amikor először találkoztak, akkor minden szuper. De amikor ez nem egyszeri eset volt. Mi a franc?!! Ennek mégis mi a jó ég értelme volt?! Minek kellett ez?! Egy kidolgozatlan, sehova nem vezető, szerintem a történethez semmit hozzá nem tevő szál. Nem, nem és nem! Nem csak hogy felesleges volt, de az imádott Kit-Helena szerelembe is belepiszkált nekem! Nagy levegő, kifúj, elengedjük és visszatérünk a könyvre.
Egy részében a könyvnek Helena és Kit kapcsolata is fura volt, mármint a szokásosnál is furább, ezúttal rossz értelemben. Helena drága, azt akarod, hogy szeressen, bevallja, hogy szeret. Ilyenkor nem közölheted vele, hogy nem is!!! Kit, ha tudod, hogy szeret és te is szereted, akkor mégis miért nem csinálsz valamit?!
Ez nem jó, most ezekkel elrontottam, amit az elején jónak írtam. Hjajj. Miért ilyen bonyolult ez a könyv? Jó, olvastam pár idézetet, visszazökkentem a megfelelő pályára.
Szóval összességében a vége felé voltak hibái (innentől kezdve azon leszek, hogy Muslimról megfeledkezzek) én mégis imádtam! Kedvenc nem lett, de öt csillagot megérdemli és bátran ajánlom mindenkinek. Szórakoztató, tanulságos, vicces, szenvedélyes és rendkívüli. <3 Azért egy kicsit hosszabb epilógust elfogadtam volna, amiben végre együtt vannak meg ilyenek. Újraolvasós.
★★★★★
Kicsit aggódtam. Tudom, Rick Riordanben minek is kételkedtem, de az a helyzet, hogy komoly okom volt rá. A Vörös Piramis nem tetszett. Megeshetett volna, hogy csak a Percy könyveket szeretem tőle. Azért nagy szerencsémre adtam neki egy esélyt és jó olcsón lecsaptam rá a Könyvfesztiválon. Milyen jól tettem! Imádtam! Nem érdekel, hogy első rész, ez simán 5 csillag és a kedvencelést is kapja azonnal.
Magnust már a bevezetőben azonnal megszerettem. Hatalmas a csávó! :DD A humora, mint Percyé, de ezen kívül nagyon különböznek, szóval azt se mondhatjuk, hogy az előző sorozatok újramesélése lenne egy másik mitológiában.
Ó, a humor! Hangosan röhögtem minden fejezetben. :DD A filmes, könyves, zenei utalásokon szakadtam, ahogy Magnus iróniáján és beszólásain is. Mire végeztem elfogyott az összes sárga post-it-em, mert annyi vicces részt jelöltem be.
A karakterek a rossz és a jó oldalon is fantasztikusak.
Tetszett, hogy Hearth karakterével a jelbeszéd is kapott helyet a könyvben.
Mindenkit imádok! A Marvel fan énem is sokszor előjött. Lokii!!!
Annabeth pedig megjelent és ááááh ott is szakadtam :DD Minden kicsi Percy Jackson sorozatos utaláson szintén :”DDD. Csak a végén úúúgy meghallgattam volna a teljes beszélgetésüket! Remélem a következő részben benne lesz.
Ötletes, egyedi, izgalmas, szerethető karakterek (mit szerethető, imádható, de az furán hangzik:D) és rengeteg humor. A borító sajnos nekem a narancs-citrom tűzfarkasos, mert a másik, ami sokkal jobban tetszik az több ezer forinttal drágább. Mindig ez van :(. Azért ez se rossz, de az amerikai csodás!
Minél hamarabb folytatom. Akkor is, ha a pénztárcám ellenkezik. Imááádtam! OLVASD EL!
★★★★és fél
Ez egyre jobb! Nem terveztem elolvasni, gondoltam még várok vele, de így szokásosan beleolvastam, hogy na, hogy kezdődik a történet és nem tudtam letenni. Olyannyira, hogy bár ez már este volt, addig nem tudtam abbahagyni, míg be nem fejezem és ez a pillanat éjfélkor jött el.
Tetszett. Így olvastam, izgultam értük, Laket annyira nem értettem, de aztán minden jóra fordult, már örülök. Erre BUMM! Teljesen kiakadtam, hogy miért pont most?? Már pont jó volt!
Igen ez most már biztos a szereplők ritka szerencsétlenek.
A gyerekeket még jobban imádtam, mint az előző részben. A két slammük fantasztikus volt, ahogy természetesen Willé is.
A cím már megint jó és most magyarul is.
Határozottan nagyon tetszik ez a sorozat.
Hosszabban: https://molybirodalom.blogspot.hu/2017/07/colleen-hoover-slammed-szivcsapas.html
Újraolvasás után: Plusz fél csillag
Új szerzemények:
Büszke vagyok magamra csak 5 lett és ebből kettőt már rég előrendeltem.
Ennyi lett volna.
Igyekszem tényleg írni bejegyzéseket! Nyár van, több az időm is.
Jó olvasást!
Nem is kérdés, mindenki tudhatta előre, hogy róla biztos írok. A mai fantasy könyvek közül a Sarah által leírt városnak mindenki a csodájára jár, imádja, olyan részletesen, csodásan és élettelien írta le. A város szinte szó szerint az ACoTaR világának ékköve, amit nem ért el a háború, az elnyomás. A titkos város, ami maga a szeretet és egy jobb világ reménye. A kincs, amit az Álmok udvara az életük árán is véd. Szép nappal, de lenyűgöző éjszaka. *_* Azt hiszem az ömlengésemből ennyi elég is egyelőre, a lényeg, hogy az egész úgy ahogy van csodás és én imádom! "Ha valaki Velaris környékére repül vagy errefelé utazik, csak a csupasz kősziklákat látja, ha pedig valaki átgyalogolna rajta, hirtelen azon kapja magát, hogy meggondolta magát."
"This is what Velaris is known for: the artists' quarter. You'll find a hundred galleries, supply stores, potters' compounds, sculpture gardens and anything in between. They call it the Rainbow of Velaris."
Ahogy Sarah leírja a várost... egyszerűen csak beleszeretsz.
