Kerstin Gier: Időtlen szerelem

Kerstin Gier Időtlen szerelem trilógiája három részből áll, Rubinvörös, Zafírkék és Smaragdzöld. 
A könyvek külső érdekessége, hogy mindegyiket a címének megfelelő színű betűkkel írták. 
A trilógiából film is készült, aminek az első két része nekem nagyon tetszett, a harmadikon kiakadtam és nem igazán követi a könyv történése sorrendjeit így mindenki előbb a könyvet olvassa! A film egyébként német, nincs hozzá magyar szinkron csak felirat. 
Na de kezdjük is a könyvet. 
Nincsenek az értékelésemben SPOILEREK.

Történet:

Bájos főszereplőnk Gwendolyn Shepherd, aki egy igencsak különleges családből származik, ugyanis a női ágon öröklődik egy időutazó gén. 
De semmi baj, hiszen nem ő fogja örökölni Sir Isaac Newton számításai alapján, hanem az unkatestvére Charlotte Montrose, akit ennek megfelelően egész életében az időutazásra képeztek ki. Egész gyerekkorában játék helyett, történelem, etikett, tánc, hangszer tanulás, harcművészetek és minden egyéb. De megéri neki, hiszen a jóképű Gideon de Villiers-el (aki a saját családjában férfi ágon öröklődő időutazó gén büszke birtokosa) utazhat majd az időben. 
De ez így túl egyszerű lenne igaz? Hol lenne akkor a történet? 
Hát sehol, szóval mindenki nagy meglepetésére kiderül, (bocsika Charlotte) hogy jééé nem is ő örökölte a gént, hanem Gwendolyn! 
Rá hárul a feladat, hogy az ismételten mondom jóképű, de arrogáns és nagyképű Gideonnal megoldaja a küldetést. 

"– Tényleg olvas az ember gondolataiban?- suttogtam. – A lakáj? – suttogta vissza Gideon. – Remélem, nem. Épp arra gondoltam, hogy egy menyétre hasonlít. Csak nem egy leheletnyi humor fültanúja lehettem? Tényleg egy tréfa hagyta el Mr. Elazútból Fontosmissziót Teljesítek száját?"

Közben megismeri az Őrzők Páholyának és a családjának csúnya kis titkait. 
Miért kell bezárni a vérkört? 
Miért akarta ezt megakadályozni Lucy és Paul? 
Ki igazából St. Germain Gróf és mit akar tőlük? 
Hogy szólnak a jövendölések? 
Mi a holló hatalma? 
Miért olyan  nehéz menüettet táncolni? 
És miért nem tud Gwendolyn kiigazodni Gideon szándékain? 
Erre mind fény derül a három kötet során (jó az utolsó igazából örök rejtély marad :D).

"Fejjel lefele függeszkedett az ajtó fölötti baldachinon, és károgó hangon kántálni kezdett: – Gidi és Gwendolyn, csókot lát a baldachin, a baldachin recsegett, Xemerius nevetett."

Vélemény:

Nagyon sokan ajánlották, azért vettem ki az első részt a könyvtárból, de engem és később a testvéremet is magába szippantott, szóval kiolvastuk a trilógiát és meg is vettük.
Kerstin Giernek valami elképesztően fantasztikus stílusa van, könnyed, elképesztően vicces, szerethető karakterekkel. És ez más könyveiben is megmutatkozik (igazából csak a Silbert olvastam ezen kívűl, de az is tagadhatatlanul az ő írása).

A történet izgalmas, folyamatosan történnek az események miután az eljén beindul a láncolat. 

Gideont imádtam, hiszen helyes, nagyképű, de melegszívű és vicces igazi jó-pasi karakter. Néha voltak fura dolgai, például, amikor megsérült, meg később, de egyébként imádtam. Ahogy azt is, ahogy Gwendolyn beszólásaira reagált, bár ez inkább Gwenny érdeme, nem az övé.

"Az ilyen szemeket be kellene tiltani. Vagy hozni kellene egy törvényt, hogy az ilyen szép szemű fiúknak kizárólag napszemüvegben szabad megjelenniük."

Gwendolynt sikerült jól elviseltem kicsit hisztis, sírós, néha idegesítő, de elnéztem neki, mert nem semmi egy hónapon ment keresztül. A szarkasztikus humora nagyon ütős volt, nagy részét képezte a könyvnek. Mint mondtam imádtam a beszólásait és a veszekedéseiket.

"Egy ideig gondolatainkba mélyedve bámultuk a szemközti falat. Fekete betűkkel egy latin mondás volt a festésre pingálva. – Tulajdonképpen mit jelent ez? – kérdezte végül Leslie. – Ne felejtsd el feltölteni a hűtőszekrényt? – Nem – felelte Raphael. – Ez egy idézet Leonardo da Vincitől. A de Villiers-k ellopták tőle, és családi mottójukként állították be. – Ó, akkor biztosan valami ilyesmit jelent: Nem csak tettetjük, tényleg jó fejek vagyunk. Vagy: Mindent tudunk, és mindig igazunk van! Felkacagtam. – Kösd a szekeredet egy csillaghoz – mondta Raphael. – Ezt jelenti."

Visszatérve az egy hónapra. Ez egy becslés csak hiszen pontosan nem nézem utána, viszont kb ennyi lehetett, ami alatt MINDEZ történt. Ez a része kicsit hihetetlen, hiszen őszintén, ennyi idő alatt történtek a dolgok. Ez alapján egy cseppet NAGYON elhamarkodottnak tűnik a vége. De szóljon, ha valaki tudja, hogy nincs igazam és valójában hónapok teltek el! 

Az idő meghatározása nélkül is nagyon összecsapott a vége, ki lehetett volna jobban fejteni, ugyan nagyon ütős volt, én imádtam, de igazán lehetett volna hosszabb. Ezt most nem olyan fangirlösen mondtam, tényleg összecsapott. Kb így: végső bonyodalom, kis gondolkozás, eltitkolt megoldás, tetőpont, csipetnyi megoldás és hopp vége is! Konkrétan egyet pislogsz és lemaradsz róla.



A mellékszereplők is viszonylag jól kidolgozottak, viccesek és a maguk módján mind fontosak a történetben. Mr. Bernard: az inas, aki többet tud mint gondolnád, Xemerius: akinek a második résztől a poénok 80%-át kapjuk, Leslie: a kutató és támogató legjobb barátnő és így tovább...

Kedvencem természetesen az utolsó könyv voltm, mint mindig.

Kedvenc részem a bál volt, izgalmas, vicces, csavarokkal teli egy esemény volt, mit ne mondjak!

Külön IMÁDTAM a versikéket hiába szólta le őket úgy Xemerius:

"– Hát, annyi szent, hogy ezeket nem Goethe írta – vélekedett Xemerius. – Többségük úgy hangzik, mintha néhány részeg összeült volna, hogy összehozzon valami rejtjelezett handabandát. Hé, emberek! Mi rímel a nefritrókára? Csip-csip-csóka? Neeem, vegyük inkább a libikókát, az hukk! sokkal rejtélyesebb!"

Szerettem a fejezetek közti verseket, családfákat és idézeteket is, nagyon találóak voltak, tényleg fantasztikusak egyedül az időutazási feljegyzések voltak néha kicsit unalmasak, de lényegesek a történet szempontjából.

Tetszett, hogy a kötetek elején és végén volt egy Lucy és Paul szemszög, bár igencsak Spoileresek voltak a történetre, könyvekkel hamarabb elárultak csavarkat, ha picit is szemfüles volt valaki, tudta.

Maga az alaptörténet is egy jó pont nálam, mert imádom az időutazós sztorikat, ha jól vannak kidolgozva. Ebben ugyan volt egy nagy logikai baklövés az időutazás könyvben felállított szabályait kicsit kijátszották, de azon kívűl, egyszerűen megérthető és logikus volt.

Imádtam a ruhákat, az időutazásra felkészítő órákat, a nyomozásokat, estélyeket és egyéb múlthoz köthető dolgot.

"– És… mit csinálsz ma este? – érdeklődött ártatlanul Gideon, elővéve lehető legbarátságosabb stílusát. – Természetesen szorgalmasan gyakorolom a menüettet, elalvás előtt pedig olyan mondatokat próbálok majd alkotni, amelyekben nem fordul elő a porszívó, a vérnyomásmérő, a jogging és a szívtranszplantáció – feleltem csípősen."

A filmeket láttam, első két rész nagyon tetszett is, annak ellenére, hogy mint említettem teljesen felrúgják a könyv eseményeinek történési sorrendjét plusz pont neki, hogy egyszerűen érthető angol szinkronnal. A harmadikon nagyon kiakadtam, mert miiiii???? Mi a csuda történt?? Teljesen megváltoztatták az egészet és a VÉGÉT is!!! Azt mondhatjuk maximum rá, hogy nyomokban tartalmazza könyvet, de kábé annyira, mint ahogy egy zacskónyi natúr szárított almaszelet nyomokban mogyorót tartalmaz. Igen. Ennyire durván különbözik.

Összegezve ez egy szórakoztató, nagyon vicces és izgalmas trilógia nekem pont megfelelő mennyiségű (szóval viszonylag sok) romantikával, IMÁDTAM.

10/10


Olvasd el!