Mini-Könyvklub 7. és Gaura Ágnes: Vámpírok múzsája

Jelentkeztem a Mini-Könyvklub 7. fordulójára, aminek a témája, az egyik kedvencem: fantasy. Többet megtudhattok a Mini-Könyvklubról, pontosabban a 7. fordulóról, ha ide kattintotok. 
Már előző fordulónál is szemeztem vele, de az akkori könyvek annyira nem jöttek be, így kihagytam. Most viszont, nagyon is kíváncsi vagyok az olvasandó könyvekre, amelyek az alábbiak:

Májusban:

Gaura Ágnes:
Vámpírok múzsája

Júniusban:

Lev Grossman:
A varázslók

Júliusban:

Naomi Novik:
Rengeteg

Augusztusban:

Szabadon választott
fantasy regény

Ezekről várhatók értékelések a megadott hónapokban, közülük a májusit már olvastam, de nem értékeltem, így jöjjön is az értékelésem Gaura Ágnes Vámpírok múzsájáról. Teljesen spoilermentes.

Fülszöveg:

Borbíró ​Borbála a magyarországi Vámpírkutató Intézet alkalmazottja, bakancsos tudós és magánéleti szerencsétlenség, akinek a munkája a mindene – ám amikor hatalomra kerül az Emberfeletti Összefogás Pártja, az intézet az élőholtak megnövekedett politikai befolyásának köszönhetően bezárja kapuit. Mit tehet egy állástalan vámpírkutató egy olyan Magyarországon, ahol a vámpírok lassan teljes jogú állampolgárokká válnak, és ahol a háttérben köttetett szerződések különleges kiváltságokat is megadnak nekik?

Az állás, amely végül az ölébe hull, jóval több és veszélyesebb, mint amiről valaha is álmodott, és rejtélyes, új főnöke hamarosan hajmeresztő feladat elé állítja: be kell épülnie a kormány tanácsadói, az IQ vámpírok közé, hogy kiderítse, mit titkolnak emberi szövetségeseik elől. Bori nem tudja, képes lesz-e átverni Magyarország legokosabb vámpírjait úgy, hogy csupán eszére és alaposan felvágott nyelvére támaszkodhat, de a vérét, életét és emberségét megőrizze.

Magyar nyakba magyar szemfog!

"Az ember elvből nem utasít vissza édességet, lenyomja, még ha belepusztul is, mondja ki az íratlan Borbíró családi ebédkódex."

Én és a könyv (avagy első Könyvhét, első Delta Vision könyv):

Az úgy volt, hogy tavaly júniusban életemben előszőr kijutottam a Könyvhétre. Mamámék jóvoltából, rengeteg könyvvel tértem haza, egészen pontosan 12 könyvvel (tudom sok, de több ingyen volt és most nem ez a lényeg), amiből 3 a Delta Vision kiadótól volt. Azelőtt életemben nem vettem/olvastam tőlük könyvet, de itt az ideje új dolgokat kipróbálni, így rövid nézegetés után, nagyon megtetszett a Vámpírok múzsája, így gondoltam megveszem. És itt jön az, amit azóta már a Könyvfesztiválon is megtapasztaltam, hogy a kiadónak határozott eladási stratégiája van. Fizettem volna a Vámpírok múzsájáért, de jött a kérdés : "Tudom, hogy ez egy sorozat?" igen, észrevettem, de nem szoktam megvenni több részt sorozatból , ha semmit sem tudok se könyvről, se az íróról, se a kiadóról. "De ha megveszem a 2. részét is, akkor a 3. már ingyen van" Húha! Ez egy tagadhatatlanul jó ajánlat, egyszerűen nem hagyhattam ki! Így lett, hogy hazatértem a Borbíró Borbála sorozat első 3 részével. Aggódtam ugyan, hogy mi lesz ha nem tetszik az első se én meg megvettem 3-at! De feleslegesenek bizonyult az aggodalmam, mert nagyon is tetszett.

"– Elmúlt a népmesei varázsod – közöltem vele. – Hacsak paraszt mivoltodat nem tekintem annak."

Történet:

Főszereplőnk Borbíró Borbála a magyarországi Vámpírkutató Intézet alkalmazottja, akarom mondani csak volt, ugyanis az intézetet felszámolták, Borit meg kirúgták. Mihez kezdjen egy egyiptológusi diplomával, meg jó pár év vámpírkutatói tapasztalattal, ha egyszer az egyetlen vámpírkutató intézet megszünt. Mehetne külföldre és egy közvetlenül a könyv elején lévő utazása során kap is egy csábító ajánlatot, de akkor még nem tudja, hogy amint hazaér nem lesz munkája, így visszautasítja az ajánlatot. 

"– Nekem anyukám annak idején azt mondta, mindegy, mit csinálsz, édes kislányom, csak a legjobb legyél benne.  – Okos asszony lehet.  – Igaza volt. És mivel nem volt semmi, amiben a legjobb lettem volna, hát kitaláltam valamit, amivel senki sem foglalkozott. Nem kunszt a legjobbnak lenni abban, amit egyedül te csinálsz."

Milyen szerencse, hogy ezek szerint nem is olyan kevesen keresnek egy jó vámpírológust, hiszen kap még egy állásajánlatot. Bár meg kell mondani ez jóval veszályesebb az eddigi munkájánál, meg a korábban felajánlott állásnál is. Ugyanis titokzatos és heves temperamentumú új főnöke Attila, azzal bízza meg, hoy épüljön be az IQ vámpírok közé, akik inteligensebbek nemcsak az összes vámpírnál, de az emberek többségénél is, nem hiába hívják őket IQ vámpíroknak. Borinak tehát felvételt kell nyernie közéjük és kideríteni, hogy mit titkolnak, mert valamit határozottan, mindezt a valódi szándékai és munkája felfedése nélkül. Hiszitek vagy sem, ez pontosan olyan nehéz feladat, mint aminek tűnik és rengeteg fáradsággal, vérrel, dartsal, elixírrel és szellemes néha provokatív megjegyzéssel jár.

"Attila, ez Budapest! Honnan a lószarból kerítünk szűzlány-vért? Itt előbb bukkansz rá egy Nobel-várományos zombira, mint egy szűz lányra!"

Mit titkolnak az IQ vámpírok? Mit titkol Attila? Véghez tudja vinni Bori a feladatot? Túléli egyáltalán? (van még minimum 5 könyv, szerintem túléli :D)

Vélemény:

Meglepően tetszett!

Jó annyira nem volt meglepő, de nem ilyenre számítottam.

"Olyan meglepett és feldobott voltam, mint egy hím imádkozósáska, aki túlélte a nászéjszakáját."

Kicsit különbözik az általam általában olvasottaktól, mert nem ifjúsági, de ez nem zavart, sőt kifejezetten tetszett a változatosság, hogy nem tudom előre mikor és mi fog történni. 

A történet, nagyon érdekes volt. Ilyenfajta leírásával még nem találkoztam a vámpíroknak. Nagyon eredeti volt a szó hagyományos és egyedülálló jelentésében is. Mintha tényleg itt és most játszódott volna, csak mondjuk egy másik dimenzióban, ahol létezik a természetfeletti. Ugyanolyan emberek, helyzetek, mint a valóságban csak éppen spéci erőkkel, meg fantasy elemekkel megspékelve. Vagyis nem olyan, mint a legtöbb fantasy regény, amit olvasok, nincs egy főgonosz, nincs szerelmespár, akiket szétválasztanak (szóval nem ifjúsági), csak mindennapi helyzetek, amik, ha léteznének természetfeletti lények és a társadalomba tartoznának, akkor akár valósak is lehetnének.

"Jöhetsz, de jobb lesz, ha egyedül beszélek Bélával. – Melyik Bélával? Tetves Béla vagy Fülbenyalós Béla? – Fúj, egyik rosszabbul hangzik, mint a másik. Nem tudom. Tetvet nem láttam a hajában, és a fülembe se nyalt, hála az égnek. Viszont mindig hosszú, fekete bőrkabátot hord, mintha valami hollywoodi produkcióhoz szerződtették volna. – Á, Bőrkabátos Béla!"

A legjobb az egészben a humor volt. Rengetegszer nevettem fel a helyzeteken, beszólásokon. Ez főleg Borinak volt köszönhető. Hihetetlen stílusa van a nőnek! Csak néztem, a reakcióin, meg a reakciókon, amit az éles nyelvével vált ki az emberekből, meg persze sokat nevettem. 

A humorán kívűl, ami a szarkazmusából és szerencsétlenségéből fakadt főleg, még tetszett a kitartása, az, hogy nem ilyen kis anyámasszony katonája, de nem is az a tipikus fantasy hős, aki legyőzhetetlen.

"A véres ruhaneműk a szakmámhoz tartoztak, mégsem adott soha senki ruhapótlékot a fizetésemhez. Az élet néha olyan igazságtalan tud lenni."

A könyvben nagyon tetszett, hogy ennyire magyar volt. Teljesen hű volt az országhoz, az emberekhez, jót és rosszat egyaránt visszaadott. Az, ahogy Borinak nem lesz munkája az országban, mehetne külföldre, dolgozhatna ott, ahol meg is becsülnék rendesen és mégis marad, mert szükség van rá itt is, akkor is, ha valakik ezt el akrják lehetetlenítneni.

A többi szereplő is jól kidolgozott volt Borin kívűl is, bírtam őket. Az IQ vámpírok voltak a kedvenceim, rendkívűl stílusosak, jó néha undorítóak, meg szörnyszerűek, de az se taszított. Attila feleségét nem bírtam, mert nem is tudom, talán mert Borinak se volt szimpatikus és általában igazodok a főszereplő véleményéhez.

"– Nem olyan egyszerű azonosítani a problémát – magyarázta. – A szóváltás ugyanis órákkal az ominózus incidens előtt történt. Telefonon. Aztán iderepült, hogy sörözzünk egyet, találkoztunk, behúzott egyet, én visszaütöttem, aztán söröztünk, nem mondta meg, miért húzott be, és visszarepült Párizsba dolgozni. Van munkamorálja a srácnak, ezt mindig is tudtam."

Bátran állíthatom, hogy letehetetlen volt, mert lehet az én rossz felmérő képességem miatt, de hajnali fél háromig olvastam, mert akkor tudtam befejezni és egyszerűen nem tudtam letenni. Persze ez lehet azért, mert olyan trükkös a könyv felépítése, hogy éjfélkor úgy gondoltam a hátralévő lapokat nézve, hogy már mindjárt végzek. Ja, mindjárt két és fél óra múlva. Ezzel a legkésőbbi órán olvasott könyvem lett.

Összesítve ez egy rendkívűl humoros, eredeti fantasy könyv, ami nekem nagyon tetszett.

A további részek is érdekesnek ígérkeznek, milyen szerencse, hogy azóta már az összes megvan, sőt a másodikat is sikerült elolvasnom már.

10/10

Olvasd el!