Michelle Hodkin: The ​Unbecoming of Mara Dyer – Mara Dyer eszmélése

Ma a sokak által kedvelt Mara Dyer eszmélése könyvről hoztam, egy nem annyira pozitív véleményt.

Fülszöveg:

Mara Dyer azt hiszi, az élete furcsább már is nem lehet, miután egy kórházban tér magához, és nem emlékszik, hogy került oda. Pedig lehet.

Amnéziája ellenére meggyőződése, hogy a barátait megölő, őt viszont titokzatos módon életben hagyó baleset nem egyszerű véletlen volt. Tényleg nem.

Nem hiszi, hogy mindazok után, amin keresztülment, lehet még szerelmes. Nagyon téved.

"– (…) Néha az elménk megvéd minket bizonyos dolgoktól, amíg készen nem állunk arra, hogy megbirkózzunk velük."

Történet:

Történetünk főszereplője Mara Dyer, aki családjával Floridába költözik a Marát ért tragédia után. Marára és barátaira ugyanis rádomlott a város hírhedt elhagyatott diliháza. Senki nem élte túl, csak Mara. Viszont ő még arra sem emlékszik, hogy hogy kerültek egyáltalán oda. Azóta halucinál dolgokat, főleg a halott barátait, akik közül nem is mind voltak a barátai. Úgy gondolják, az új környezet segíteni fog neki, de csak minden rosszabb lesz. Azt kivéve, hogy találkozik Noah Shawal. Talán a fiú segíthet neki kideríteni mi is történt. Közben fura dolgok kezdenek történni körülötte (igen a halucinálásnál is furábbak). Addig viszont nem tudja kiiktatni a rá és a körülötte élőkre irányuló veszélyt, amíg nem érti honnan jön.

"– Kösz szépen! De komolyan, tuti van neked jobb dolgod is, mint reménytelen esetekre pazarolni az idődet. – Párszaszóul már megtanultam. Mi mással foglalkozhatnék? – A tünde nyelvekkel. – Te igazi, ezerszázalékos könyvmoly vagy. Imádom."

Noah

Vélemény:

Sokat vártam, hogy elolvashassam. Előszőr sokat gondolkodtam, olvassam, ne olvasam. Aztán, amikor eldöntöttem, hogy elolvasom és mindenféle várólistára feltettem, meg hirtelen eltűnt a boltokból, így vártam hátha magától megjelenik újra, de nem. Szóval megrendeltem és megjött. És a megérkezése után egy héttel végre neki is álltam. 

"– Tudod, figyelmeztettek ám veled kapcsolatban.
És azzal a jellegzetes félmosolyával, amitől elkárhoztam, Noah azt felelte:
– Mégis itt vagy velem."

Érdekes volt, de még gondolkodok, hogy tetszett-e. 


Nekem túl depis volt. Mara: szenved(sokat), halucinálgat(folyamatosan), titkol(öntudatlanul is) és menekül(minden elől, de főleg a megoldás elől). Nem az én stílusom. 


Aztán ott van Noah. Szimpatikus srác, tetszik, hogy ennyire nyílttá teszi Marát. Jó nem nyílttá de nem olyan borzalmasan zárkózott vele, mint mindig. De a csudába is miért nem tudta akár egyszer is megcsókólni normálisan??? Nagyon nagyon idegesített. Tetszenek egymásnak, akarják egymást, ezt közlik a másikkal, de nem, nem csókolóznak, azért sem.. 

"Fél szemmel hunyorogva sandítottam rá. – Neked meg mi bajod van? – kérdezte. – Éppen ferde szemmel nézek rád – folytattam a hunyorgást. – Hát úgy festesz, mint akinek épp szélütése van."

A halálestek mögött álló dologra a kutyás után rájöttem, nem lepett meg, amikor végre ők is. 
De a vége! Az aztán nagyon meglepett! Áldom magam, amiért most sikeresen megálltam és nem olvastam el a végét, ezt kár lett volna lelőni előre. 

Mara

Néhol izgalmas volt, helyenként vicces, tetszett Mara szarkazmusa (egyetlen dolog ami tetszett benne), de az átkötés a jó részek között nem jött be. Kicsit össze-vissza. Nem tetszett a stílusa. Nem magyarázza meg a dolgokat, alig ír le valamit.
De nem volt rossz. Egyelőre úgy vagyok vele, hogy se nem volt rossz, se nem jó. Nem mondom, hogy tetszett, de azt se, hogy nem. (Ezt aztán sikerült, érthetően megfogalmaznom :D) Ha nagyon muszáj lenne választanom, akkor nem tetszett, de tagadhatatlanul voltak benne jó beszólások.

"– Úristen, olyan vagy, mint a pestis! – Mint a mesterien megírt, hatásosan visszafogott, mégis nagyszabású és időtlen erkölcsi tanulságú parabola? Nahát, köszönöm! Ez az egyik legkedvesebb dolog, amit valaha mondtak nekem! – felelte szemtelenül derűsen. – A betegségre gondoltam, Noah, nem a Camus-könyvre. – Ezt a módosítást figyelemre sem méltatom."

Nem kaptam kedvet a következő rész elolvasásához, biztos nem veszem meg. Ha esetleg beszerzi a könyvtár akkor talán elolvasom, de nem valószínű, engem nem nyűgözött le, főleg, hogy a rengeteg jó vélemény miatt sokkal többet vártam tőle.

A borítója nem rossz, bár a színvilága nem tetszik.

Ez az én véleményem volt, de ha szeretnél egy másik értékelést is olvasni ezt mindenképpen tekintsd meg: http://kkonyvei.blogspot.hu/2017/04/michelle-hodkin-mara-dyer-eszmelese.html

Következő részről bővebben itt olvashatsz: https://moly.hu/konyvek/michelle-hodkin-the-evolution-of-mara-dyer-mara-dyer-valtozasa


Értékelés: 10/5

Tőlem elolvashatod neked lehet jobban fog tetszeni, mint nekem, végülis sikerkönyv miért ne tetszene?