Leiner Laura: Bexi sorozat

Mivel több, mint két hete megjelent Leiner Laura Bexi sorozatának az utolsó, 6. része, ezért úgy gondoltam itt az idő, hogy készítsek róluk értékelést. Először külön-külön akartam az összesről, de kicsit nem lenne arányos, hogy mondjuk a Valahol értékelés nagyon hosszú, mert csak fél éve olvastam a Késtélt meg több, mint kettő így arra kevésbé emlékszem. Ezért az összesről írok egyben. Ahol írtam azonnal az olvasás után véleményt molyra, ott bemásolom a könyv alá külön az összesített értékeléstől.

Késtél:

"Attól szép ez a világ, hogy sokfélék vagyunk, sokféle ízléssel." 

Fülszöveg:
Budai Rebeka élete tizenhat évesen fenekestül felfordult, amikor posztolt a barátja falára egy szemrehányó, egy szál gitáros dalt, a Késtélt. 
Azóta ő Bexi, aki immár a második lemezén dolgozik, a dal ugyanis óriási sláger lett és országos hírnevet hozott számára. 
Körte, a tetoválóművészből avanzsált menedzser épp egy tévés fellépést szervezett le a Pop/Rock sztár leszek! döntőjébe, ahol Beki a legesélyesebb versenyző duettpartnere lesz. 
Nagy Márk nemcsak az énekhangjával, hanem külsejével is belopta magát a női nézők szívébe, de Bekivel már nehezebb dolga lesz…

"– Amúgy, kivel fog duettezni? – kérdezte Anti, akinek elsőként jutott eszébe ez az apró részlet.
– Nagy Márkkal – felelte Körte.
(...) – Hogy kivel?"

Hullócsillag:

"– Ó, a régi sebek…
– Begyógyultak, csak kicsit érzékenyek a hegek."

Fülszöveg:Már bő egy év eltelt azóta, hogy Budai Rebeka posztolta barátjának a Késtélt, és ezzel immár Bexiként berobbant a köztudatba. 
Azóta megjelent második lemeze, az Offline, melynek sikere végleg kiírta Bexit az egyslágeres előadók sorából. 
Úgy tűnik, Gerivel is rendeződhetnek a dolgaik, bár ezt Körte, Lili, Anti és a Fogd be Aszád eszement (nevű) tagjai egy emberként elítélik. És persze ott van még Ő is. Nagy Márk, akinek a Pop/Rock sztár leszek! döntője után nagyobb szüksége van a barátaira, mint valaha.

"Repítette a hírnév, Ő szárnyra kapott, Bárki bármit ígér, én Hullócsillag vagyok. Repült a felhőkön, És tudtam, hogy mosolyog, Mosolyog azon, hogy Hullócsillag maradok. "

Illúzió:

"Minden ember életében vannak olyan meghatározó pillanatok, amikor kicsúszik a kezéből az irányítás, és tehetetlenül nézi, ahogy süllyedni kezd a világa."

Fülszöveg:
Bexi – civil nevén Budai Rebeka – második albumának sikere, egy londoni út és a Nagy Márkkal való el sem kezdődött kapcsolatának vége után hirtelen elveszti a talajt a lába alól. Geriben csalódnia kellett, Márk szóba sem áll vele, de talán a zenei sikertelenségtől rendül meg leginkább. Szerencsére még mindig mellette áll a családja, valamint Anti, Evelin, Körte, az agyontetovált menedzser, és a Fogd be Aszád vérbeli trolljai. Így a szakmai és magánéleti mélypont sem tarthat sokáig…

"Zene be, világ ki. A legtökéletesebb időtöltés."

Nélküled:

"– Ohó! Mit látnak szemeim? – kérdezte vigyorogva. – Mi van, Hullócsillag, lehullottál? – fordult Márk felé rosszindulatúan. […]
– Tudhatnál mindenről, ha nem Késtél volna – felelte Márk frappánsan."

Fülszöveg:
Bexi és Nagy Márk története sosem volt egyszerű. Az, hogy Márk leütötte Beki exét egy tévéműsor kellős közepén, nem sokat segített a kapcsolatukon, sőt. Vajon lehet újra Berk, esetleg Márxi, vagy a Fogd be Aszád tagjai újabb vicces párneveken törhetik a fejüket? És hogyan fog hatni mindez Körte, Evelin és Aszádék, Anti és a trágár csellista jól összeszokott csapatára? Van helye köztük újabb embereknek is, vagy végleg széthull a társaságuk?

"„Utállak, Márk, komolyan” – küldtem el indulatosan. „Nem, Beka. Te még mindig szeretsz engem” – válaszolta. „Csak szeretnéd, hogy szeresselek!” – kontráztam. „Csak szeretnél nem szeretni!” – reagált azonnal"

Vélemény:
Imádtam és ezt már nemtudom hova fokozni. 
Zseniális, egész végig vagy röhögtem vagy a fejemet fogtam, hogy, hogy történhet ez. 
Azt hittem szeretem Nagy Márkot(az előző rész óta), hát ez most megváltozott, mostmár nagyon nagyon imádom. Néha bunkó, de az csak vicc. Kedvenc szereplőm a könyvben. 
Egyszerre olvastam el az egészet, egyszerűen nem tudtam letenni. Az eleje az olyan jó volt, elment, szokásos jó könyv eleji írás kis ismétlés a többiből, de aztán jön Nagy Márk és szóhoz se jutok. 

"G. Sz.: Miért nem hívod Bexinek vagy Rebekának, esetleg Bekinek, mint mindenki más? Nagy Márk: Mert én nem vagyok neki mindenki más."

Miért ilyen rövid? És hogy fogom kibírni őszig? Pedig tudtam, hogy nem szabadna azonnal elolvasnom, de az előző vége után persze nem bírtam. 
Olvastam a kérdezz-felelekben, hogy erősen függővége lesz és az is volt, de szerencsére nem olyan durva. Az 5. kötetből vett részletből lehet következtetni sajnos. Nagyon remélem, hogy rosszul gondolom. 
Geri nekem most fura volt, a szokásos seggfejség mellett olyan mintha most… nem tudom lehet, hogy csak lenyugodott a műsor után de az előző kötet(ek) beli ámokfutásához képest nem csinált semmi különöset (következő rész olvasása után: egyértelműen a Valaholra tartogatta magát). 
Kedvencem kétségtelenül Márk, bár ezt már mondtam, de ismételgetni sosem árt. Miért habozik Beki? És nagyon szívesen elolvasnám az egész Hullócsillag könyvét de az az egy kis részlet is nagyon jó volt, beleláthattunk a fejébe. 
Tűkön ülve várom a következő részt és már most félek, hogy mindjárt vége a sorozatnak és akkor nem lesz többé Nagy Márk de addig is még van két rész amit várhatunk. 

"– Nagy hibát követsz el. – Geri – néztem rá kedvesen. – Bárcsak igazad lenne, de az a helyzet, hogy nálad nagyobb hibát már nem követhetek el. Na szia."

Valahol:

"– Legjobb csajozós szövegem három szóval? – Aha. – Nagy Márk vagyok – felelte egyszerűen (…)"

Fülszöveg:
Márk vagy Tomi? Bexi sokáig azt gondolta, hogy ez a kérdés nem létezik: Márkkal való kapcsolata már a múlté. A legutolsó szakításuk óta eltelt időben Bexi élete végre nyugvópontra jutott, és ebben fontos szerepe volt Tominak is az Üres Utcák együttesből. A nyári turné azonban felforgatott mindent a zenészek életében. Fesztiválok, koncertek, fülledt turnébusz, őrült bulik Aszádékkal, zsarolás… Valahol a Balaton-parton.

"Lehetsz jó fej, lehetsz kedves, lehetsz nyájas, lehetsz rendes, a végén megszívod, mert aki neki kell, az úgy is az az óriási seggfej"

Vélemény(szörnyen SPOILERES!! és hosszú rajongói vélemény):
OMG! Ezt nem hiszem el! 
Én azt gondoltam hogy a Nélküledet semmi se múlja felül. Hogy én mekkorát tévedtem! 
Imádtam, imádtam, imádtam, imádtam, imádtam, imádtam!!! Minden egyes sorát imádtam az elejétől a végéig! 
Ilyen könyv hiányzott nekem eddig a sorozatból egy könyv amiben végre Beki boldog, Márk boldog, nem nyúzzák, egymást (igazából) és együtt vannak!!! Végre végre végre!!! 
Olyan nagyszerű volt az egész! 
Még az eddigieknél is viccesebb volt (pedig ez nagyon nagyon nehéz tekintve az előző könyvek rengeteg poénját). Ahogy bújkáltak! Én ott minden egyes megmozduláson szakadtam a röhögéstől, most komolyan szekrényben? Órákon át? Kazánházban, kanapé mögött, ágy alatt, zuhanyzóban? Erre a viccességi fokra már nincsenek szavak! Erre csak is Laura képes, sok más könyv is nagyon vicces, de teljesen másképp ezt a stílusú humort csak ő képviseli. 
A szereplők már megint remekeltek és még jobban beásták magukat a szívemben. De komolyan, hogy nem jöttek rá, hogy összejöttek? Jó nagyon gyanakodtak mindenfélére, de azért mégiscsak, „Mi kapar a szekrényben? Csótány. Ja jó oké nem is kérdezősködünk tovább.” Meg nem tűnt fel, hogy hónapokig meglepően sok különös eset történt és mindketten megváltoztak. 
„Amikor Körte Londonban volt” szállóige lett nagyon élveztem. 
Geri egy utolsó kis csótánytól tanulhatna egy kis tartást, mert amit ebben a részben művelt (gondolok itt főleg a végére) azt még belőle se néztem volna ki (jó egy kis igazság van abban a bizonyos cikkben ami Baloghot illeti de még hogy Beki és Márk pénzhajhászok!), de akkor is! 
Na és Nagy Márk. Az előzőben megimádtam, de a mostaniban egyenesen… mit tudom én szobrot neki! világ legjobb barátja / legjobb könyves pasi / legnagyobb sztár / könyvesvilág legjobb embere ( Bekivel osztozkodva a díjon) / legjobb felsőtest .. ( ja, az már van :D ) 
Tomi elsétált, ez az ez az ez az !!! Szegényke pedig semmi baj nincs vele azon kívűl hogy unalmas és sose érhet fel Nagy Márkhoz, de nyugodtan boldogítson valaki mást csak ne Bekit. 
Ennek a résznek tetszik legjobban a hangulata is eddig sorozatból, meleg, napsütés, Balaton-part, hotelszobák,zene . 
Balogh úr **** meg , végül is igaza van de akkor is! (szóismétlésért gratulálok magamnak) 
És igen ugyan most sikerült uralkodnom magamon meg suli miatt sikerült két napra húznom az olvasási időt, de ez is túl gyors! 
Miért, miért, miért van vége??!? És miért csak egy rész lesz már?? Hogy fogom kibírni Nagy Márk nélkül ( az újra olvasás mondjuk jól hangzik)?? 
Szerencsére az előzőhöz képest ez egyáltalán nem függővég de ha azért szomorú Beki a részlet a 6-részbőlben, mert már megint szakítottak , én kinyírok valakit! 
Szóval most kicsit könyebb fél év vár ránk de komolyan fél év?? Az olyan sok! 
Imádom Nagy Márkot (lehet ezt már említettem? :D nem baj, nem árt ismételgetni)! 
Körte és Daniella csendben bámulták a tévét, én pedig az ujjaimat tördelve minden egyes alkalommal összeszorítottam a fogaimat, amikor a gardróbból azt hallottam, hogy Márk mogyorót rág. 

"– Mi ez a hang? – nézett körbe Körte kizökkenve a filmből. – Csótány – vágtam rá azonnal. – Mi? – kérdezték egyszerre. – Tele van a hotel. Láttam is – hazudtam. – Jó nagyok. És ropogtatnak. – Ropogtat? Ropogtat a csótány? – meredt rám Körte unottan. – Igen. Eszik az épületet – erősködtem, megpróbálva meggyőzni őket ezzel a baromsággal."

Amikor megláttam, hogy van a könyvesboltban ahol nem is vártam rá ilyen hamar, akkor szerintem ilyen őrült vigyor ülhetett ki az arcomra, mert kicsit elcsodálkoztak az eladók, de már ismernek szóval csak mosolyogtak. Nem törlődött le az arcomról a mosoly (megszakítva sokszor hatalmas nevetésekkel) csak aztán, amikor hatalmas önuralommal félbe hagytam (az egyik legjobb jelenet végénel amikor a szobájába settenkedik vissza :D) a könyvet illetve amikor ma befejeztem. 
Egyszerűen eszembe jut és vigyorgok, de megérte várni erre fél évet (így utólag már könnyű mondani). 
Minden meg volt ebben ami az eddigiekből vélelenül hiányzott csókok, vallomások, nem lehet betelni velük és azt is tovább fejlesztette ami már megvolt, poénok, remek társaság, barátok, beszólások és a magyar popsztárság bemutatása hátulütőkkel együtt. 
Szóval igen imádtam és alig várom már az utolsó és legnagyobb sajnálatomra utolsó kötetet. 
Mit kezdünk én és Márker társaim utána? Hogy fogjok kibírni Nagy Márk nélkül? És mit fogok írni a következő részről amikor Laura megkerülve a lehetetlent még ennél is jobb könyvvel fog előállni hitem szerint. Miért nincsen több csillag? 
!Spoiler vége!

"– Jó, mert ha jön a PTNMSZ, akkor szükséged lesz rám, és melletted akarok lenni – morgott kelletlenül. – Mi az a PTNMSZ? – Poszttraumás Nagy Márk szindróma – közölte szórakozottan, én pedig hunyorogva meredtem rá."

Egyszer:

""Üdv, asszonyom, Szeretnék gratulálni a Késtél-videójához! Ha bármi segítség kell, vagy tré a helyzet, akkor szóljon, és jövök. Úgy látom, kicsit túlpörögtek a dolgok, szívesen segítek leállítani. Üdvözlettel: Körte, zenei menedzser Ui.: Írtam a gyereknek is a Facebookon, de cseszett visszaírni." – Ki ez a modortalan hobó? – hajolt közelebb anyu a képernyőhöz, hogy szemügyre vegye a profilképet."

Fülszöveg:

Bexi kezd besokallni a popszakmától. A lehetőség, hogy folytathatja tanulmányait, ráadásul olyasmivel foglalkozhat, amit igazán szeret, miközben megmaradnak neki a barátai, Aszádék, Antiék, Körte és persze a legfontosabb, Nagy Márk… túl szép, hogy igaz legyen. 
Azután az őrült hét után a balatoni nyaralóban minden megváltozott, Bexi és Nagy Márk kézen fogva léptek be, hogy együtt nézzenek szembe a kiadó tulajdonosával, de nem biztos, hogy a kapcsolatuk kibírja mindazt, ami rájuk vár.

Vélemény:

EZ BORZASZTÓAN TÖKÉLETES LEZÁRÁS VOLT!
Hihetetlen!
Nem volt még ilyen Leiner Laura könyv, de ezen határozottan sírtam.
Az elején igen erősen elgondolkodtam rajta, hogy akkor most menjek-e megölni az írónőt. Mert ezt miért kellet? Miééért??? Az eddigi könyvek után még egy jó kis öklös a gyomorszájba. Azt hittem, hogy meglepődtem és dühös vagyok erre puff, épp csak elkezdtem feltápászkodni a földről, és már lökött is vissza. De kellett ez is.
Aztán…
Ez a könyv tökéletes lezárása volt ennek a fantasztikus sorozatnak!
Teljesen más volt a hangulata, mint az eddigieknek. A végéig olyan volt, mintha az összes eddigi részt összegyúrták volna valami csodás befejezéssé, de a vége az teljesen új volt. Mert Laura így fejez be egy sorozatot, gyönyörűen és fájdalmasan.
Még mindig a Valahol a kedvencem a hangulata miatt, de egyben ez is. Nem lehet egyszerre említeni a többivel. Lehet csak a nagyon új olvasási élmény miatt, de ez teljesen más lett és mégis Bexi!
Az eddigi könyvek voltak a történet. Ez pedig az a videó, amit évfordulókon, szülinapokon mutogatnak, hogy „Ilyen volt! És nézzétek hol vagyunk most!”. Az ami összefoglalja az egészet, ami után garantáltan nem marad száraz senki szeme. Amik az én nagy gyengéim, ha sírásról van szó.
És a Vége után! Arra már tényleg nincsenek szavak. Az utolsó mondatot többször is elkezdtem elolvasni, de mivel már az agyam érzékelte a szavakat és tudta mit jelentenek… folyamatosan újra sírásban törtem ki, a boldogságtól, a nevetéstől, a búcsútól és az egész tökéletességétől.
És vége a Bexinek. Nincs több Nagy Márk! És azt kell hogy mondjam, ez így jó. Ennél jobban nem lehett volna lezárni, bármi ezen kívűl már fölösleges lenne.
Imádtam, amikor utáltam akkor is. csak hogy egy klasszikust idézzek
Imádtam a szereplőket, a történetet, a hangulatot, a stílust, a humort és külön Nagy Márkot, mert ő Nagy Márk.
Ebben az értékelésben nem emelek ki mást, pedig lenne mit, de vagy megtettem már, vagy inkább azt mondom, hogy olvasd el Te is és érezd!
Köszönöm Laura, hogy megint ilyen emlékezeteset alkottál (ha ezt nem is látod). Rengeteg órányi nevetést köszönhetek neked. Barátokat. Könyveket. Csak így tovább!
#márker

és akkor most jön újabb fél év szemvedés Leiner Laura könyv nélkül, amíg megjelenik az új könyv, addig marad jó barátom az újraolvasás

"– Tudom. De most már jól leszel – nyugtattam óriási gombóccal a torkomban, amiért ilyen kiszolgáltatottnak és elesettnek láttam. – Alszol egy jó nagyot – suttogtam. – Igen – bólogatott, aztán indokolatlanul elnevette magát. – És ha kialudtad magad, holnap reggel felkelsz, én pedig itt leszek, és minden rendben lesz – tervezgettem. – Aztán pedig megöllek – fejeztem be."

Összesített értékelés:

 (ez szerintem  már eléggé összeszedettre sikeredett, minimális rajongással)
Hatalmas Leiner Laura fanként, amint tudtam lecsaptam a 2014-ben megjelent Késtélre és el is olvastam. Nem tetszett annyira, mint a Szent Johanna Gimi utolsó részei, nyilván hiszen ez egy első rész volt és azokat sosem szeretem annyira, mint az utolsókat.

Az első részben nem szerettem Nagy Márkot. Hihetetlen tudom, azoknak akik már végigolvasták a sorozatot, többek között nekem is, de igaz első kettő, két és fél könyvben nem bírtam. Beképzelt, felszínes, kiakasztja Bexit, csak magával törődik. Persze ez a véleményem azóta hatalmas változáson ment keresztül, de akkor így éreztem.

Tetszett maga a történet, hogy egy lány belecsöppen a zenészszakmába és megismeri annak árnyoldalait. Hiába mondják páran, hogy "jajj szegény híres és mindenki ismeri "nagyon nehéz lehet neki"", szerintem igenis nehéz, ez nem egy kreált probléma.

A szereplők mind nagyon részletesen ki voltak dolgozva, róluk szólt a történet. Egyetlen egy is hiányzik belőlük és már megérezni. A kapcsolatok köztük nagyon valósak és szorosak, összetartóak, hűségesek egymáshoz. A negatív szereplők is valósághűek, látni az inditékaikat és jól lehet őket utálni.

 Körte a legjobb menedzser, akit egy énekes kívánhat magának, bár nyilván nem értek hozzá és nagyszerű barát.

Beki néha idegesítő, kicsit hisztis, naiv, de jó szíve van, tetszik a humora, hatalmas karakterfejlődésen megy keresztül és a barátai segítségével, vagy önerőből rendszeresen felkel a padlóról, ahova a szakma küldte. A hibáival együtt lesz valós karakter. 

Márk. Hát igen Nagy Márk, akibe annyian beleszerettek a könyvben és a könyvön kívűl is a sorozat alatt. Akit annyian tökéletesnek tartanak és ha röviden akarom dícsérni én is azt mondom, hogy tökéletes és mégis tele van hibákkal. Ezeket a hibákat, amik megtörik a tökéletesség képét főleg a 4. és 5. kötetben láthatjuk meg igazán. Ott tekinthetünk be a múltjába, amikor még nem volt sztár. A hibái... hát lássuk csak, igencsak beképzelt, önimádó, egy ideig csak magával törődik, naiv, kicsit felszínes, hirtelen vérmérsékletű, ha Róla van szó és támogatást igényel. Ennyit bírtam összeszedni és ezek fele egymás szinonímája, vagy változik a könyvek során. Ellenben ott vannak a jó tulajdonságai, hogy végtelenül törődő (ami cseppet megcáfolj az előző mondatom), odafigyel, ha a barátairól van szó, hatalmas szíve van, jól néz ki, meglepő pillanatokban hihetetlenül értelmes tud lenni és hát Ő Nagy Márk! 

A mellékszereplők is nagyon fontosakm sőt szinte ugyanolyan fontosak, mint az előbb említettek. Aszádék, Betty, Evelin, Anti, Daniella, Üres utcák, stb... Mind színesítik a történetet, értelmet adnak a legfontosabb részének. Hogy a csapat összetart és bármit megtesznek egymásért.

A humor itt is hatalmas, Laura könyvein tudok a legtöbbet nevettni, újraolvasva is, nincs még egy ilyen írónő.

A dalokat külön kiemelem. Ugyan nem tudtam hozzájuk dallamot elképzelni, de versként is imádtam őket. Személyes kedvenceim 

a Nem bírom:

"Nem akarom, hogy hívj, hogy írj, hogy várj, hogy bánd, 

hogy gondolj rám egy unalmas órán. 
Hogy félts, hogy kérj, hogy békét remélj, hogy lásd, van más, utánam akár."

 a Nélküled:
"Egyszerűbb lenne utálni téged, 
ha hagynád, hogy szeresselek 
Mégis ezer napot választanék egyedül ha még egyet eltölthetnék veled"

és az Egyszer:
"Egyszer azt mondtad, ez a közös harcunk. 
Mi ketten mindenki ellen. 
Együtt leküzdjük az akadályokat, nincs ellenfelünk. Azt mondtad egyszer." 

Amikor az Egyszert olvastam akkor konkrétan bőgtem, igencsak megviselt az utolsó rész, na.

Ez nem egy olyan könyv, ahogy Laura semelyik könyve nem olyan, amiben oldal hosszú tájleírások, metaforák vagy hatalmas mély mondanivaló van. Egyáltalán nincsenek benne természetfeletti elemek, szokatlan dolgok. Teljesen beleilleszkedik a való világba, csak néha izgalmasabb, vagy jobb annál.

A csavarok fájdalmasak voltak és meglepőek, a függővégek gyilkosak. A jó pár könyvön át tartó szenvedés Köztük fárasztó, idegesítő és vicces volt, de megérte. És csak párszor terveztem merényletet az írónő ellen ez idő alatt.

Nagyon tetszett továbbá, hogy az összesben volt egy-két "valódi" (megzenésített, híres) szám. A Gotye dalt már ismertem, de az összes többi új volt és majdnem mindegyik kedvenc is lett (most például az Egyszer megjelenése óta az Idlewildot és a Say itet hallgatom).

Imádtam, kedvenc lett és hiányozni fog, de tökéletesen le van zárva, így ennél többet nem akarok ebből.

Ez lezárult, de nagyon várom már az új sorozatot.

Mégegyszer köszönöm Laura, hogy megírtad ezt nekünk! Szeretjük az írónőnket!

Márker Örökre!


10/10*


Olvasd el!