Read-a-thon 2017. eredménye

Az előző bejegyzésemben a Read-a-thonról volt szó. Most lett tegnap vége, így itt is vagyok, hogy megosszam veletek, milyen eredménye lett ennek a kis kihívásnak, milyen könyveket sikerült elolvasnom és hogy tetszettek. De előtte elmondom újra július 31-én, hétfőn kezdődött és tegnap vasárnak ért véget. Ez alatt a 7 nap alatt kellett elolvasni 5+1 téma szerint 6 könyvet. Ez átlagosan 1 könyvet jelent egy nap, ezért igyekeztem rövid könyveket választani. De nézzük is, hogy hogy sikerült! Olvasási sorrend alapján írok róluk, de odaíróm, hogy melyik témához választottam, hány oldalas és az értékelésemet róla.
Kezdjük!

Hétfőn ezzel a könyvvel kezdtem és még aznap befejeztem. 246 oldalas. A nyári könyv témához választottam, mivel nagy része nyáron játszódik.

Értékelésem:
Ez meg mi a franc volt? 
Ez volt az első Read-a-thonos olvasmányom és sikerült is ma befejeznem. De úr isten ez a könyv! 
Ne nézz utána! Ne érdekeljen, hogy miről szól! Ne nézz róla értékelést! Csak. Olvasd. El. Tényleg! 
Ennyi.

Szóval első nap pipa!









Kedden aggódtam, hogy mennyire fogok tudni olvasni, mert strandolni mentünk, de végül kiderült, hogy teljesen felesleges volt, mert a déli órákban úgysem lehet fürdeni, hát olvastam. 306 oldalas. A 2013 előtti könyv kategóriához választottam. Muszáj volt már valahogy rávennem magam az olvasására, mert az elsőt még januárban olvastam és azóta szerettem volna ezt is. Pláne miután csodával határos módon áprilisban sikerült az egész sorozatot megvennem OLCSÓN. Ez szinte lehetetlen, mert boltokban már nem árulják és a használtan eladók többsége tisztában van azzal, hogy ezért mennyit is ér egy könyv (8000ftt simán elkérnek érte). Szerencsére nekem sikerült megvennem olcsón, nagyon örültem.

Értékelésem:
Rose egy vagány szerű karakter, de néha a hajamat tépem tőle. Fogja már be! Nem az hogy a stílusa idegesítő lenne, vagy túl sokat beszélne. De mint ahogy azt ő is tudja, mindent a lehető legalkalmatlanabb pillanatban mond és nem képes leállni. De amikor épp nem egy ilyen pillanatát éli, bírom. Dmitrijvel össze kell jönniük! Izgalmas cselekmény, jó stílus, szuper könnyen olvasható. 

Második nap pipa!

Szerdai könyv. 312 oldalas és a +1, szabadon választható könyvem lett.

Értékelésem:

Nagy bajban vagyok a csillagozással, mert nem tudom mit gondoljak erről a könyvről. 
Érdekes volt mindenképp. Minden nap egy más élet, más test ugyanaz a személyiség. Rengeteg problémát felvet a könyv, nagyon elgondolkoztató. Joga van-e hogy azt csináljon a testtel, amit akar? Ha nincs, akkor mit követett el, hogy nem lehet normális élete? Szörnyen sajnáltam őt. Mert igaza van, ha senki nem tudja, hogy létezel, akkor létezel egyáltalán? Hiszen a lét bizonyítéka, hogy valaki más is tanuskodik róla. Borzalmas lehet úgy élni, hogy személy szerint veled senki sem foglalkozik. Ha meghalnál (és a testet nem rántanád magaddal) senki sem venné észre, hogy nem vagy többé. 
De ki is tulajdonképpen „A”? Mit lehet tudni róla? Hiszen minden nap máshogy néz ki és oké nem a külső a lényeg, de a kívülállóknak jelen esetben Rhianonnak igenis számít. Így tényleg nem lehet kapcsolatban élni. 

Szóval ez egy nagyon érdekes könyv volt. „A” kicsit végletes volt, egyes dolgokban nagyon bölcs egyesekben meg teljesen tudatlan és naiv. 
A végét utáltam, sírtam is rajta. 
Ettől függetlenül mégis tetszett, könnyen lehetett olvasni. 
Másik szemszögből nem fogom elolvasni.

Harmadik nap pipa!

Csütörtökön szinte biztos voltam benne, hogy nem végzek, mert addig ez volt a leghosszabb könyv a maga 364 oldalával és este 9-10-kor még a felénél se jártam. Aztán hirtelen beindultak az események és hajnali kettőig, amíg nem olvastam ki, nem tudtam letenni. A sorozatfolytatás kategóriához választottam.

Értékelésem:

Imádtam! Tökéletes lezárása lett a sorozatnak. 
Természetesen a végkifejletig foggalmam sem volt mi lesz a megoldás, de tetszett és a nagyon gyenge, szinte nem is létező nyomozósi készségemmel is megértettem körülbelül mi hogyan történt. Ez nagy szó! Most, hogy vége, újra kéne olvasnom a sorozatot hátha, teljesen megértem. 
Imádtam a szereplőket, Adriennt, a stílust, a poénokat, a nyomozást (akkor is ha sokszor nem bírtam követni). 
Hihetetlenül izgalmas volt a felétől. 
Ez egy fantasztikus sorozat volt! A továbbiakat majd egy blogbejegyzésben fejtem ki, valamikor. Ajánlom mindenkinek!

Negyedik nap pipa!

Ironikus módon, ez volt a legrövidebb könyvem 232 oldallal és mégis ezt olvastam a legtovább. Pénteken és szombaton is. Ezt a kék könyv, a tenger jegyében témához csatoltam. Bár egyértelműen nem tengeres inkább téli, de mindegy!

Értékelésem:

Jó volt és tetszett, de nem fogott meg. 
Semmi különösebb bajom nem volt vele, csak hogy úgy éreztem, hogy ebből sok minden hiányzik. Ötletes volt, de mégse varázsolt el. Lehet rossz hangulatomban talált az volt a baj. 
A vége cuki, megfordult a fejemben, hogy nem olvasom tovább a trilógiát, inkább a képzeletemre bízom, de mégis elolvasom majd valamikor. 
A borítója gyönyörű.

Ötödik nap két nap alatt ugyan, de pipa!

És ezután az utolsó napon, vasárnap jött a probléma. Ezt a könyvet kellett volna olvasnom. Nem számítottam rá, hogy sikerül kiolvasnom, mert bár nagyon szeretem nem valami könnyen olvasható sorozat és 486 oldal. Ha lett volna más választásom, nem is válogatom be, de a szerzők kevencei közül egyedül ez tetszett, úgyis olvastam már az első részt. Nagyon vártam már, hogy olvashassam egészen vasárnap reggelig. Vasárnap reggel minden kedvem elment az olvasásától, nem tudom miért! Egyszerűen elkezdtem volna olvasni, de az agyam meg így: nem nem nem! Én nem veszekszek magammal mostanában nem hiányzik egy olvasói válság nyáron, köszönöm szépen! Így fogtam magam és olvastam valami mást.

Ezt. Pénteken vettem és azonnal el is akartam olvasni a Read-a-thon után. Aztán ugye vasárnap nem sikerült a kijelölt könyvet olvasnom, így inkább ezt kezdtem el. És fejeztem is be pár óra múlva.

Értékelésem:

Hála istennek, hogy ez jobb volt, mint az előző! Az eleje nagyon nem úgy indult és féltem, mert ha pont az utolsó két rész tetszik ennyivel kevésbbé akkor az a sorozat élményére is rányomta volna a bélyegét. De nagyon tetszett! Nem indult jól. Rossz múlt, elzárkózó lány ezen már nem is csodálkozunk egy Lélektársak regényben, de ebben még deprimálóbban hatott. 
Summer szülei… szerintem mindketten energia/érzelem vámpírok. Különböző módszerekkel és különböző okokból de az eredmény ugyanaz. 
Am Halt illeti őt nagyon bírtam. Sokkal jobban, mint Marcust, nyilván nem annyira, mint a Benedict testvéreket, de mondjuk annyira, mint Alexet. Cukik együtt. Viszont magyarul szörnyű, hogy így hívják! Hal. :DD 
Victort sikerült jobban megismernünk itt és még kell hogy mondjam kicsit meglepett a szökésével. A komoly Victor fogja magát és a tilosban járva egy szó nélkül megszökik, hogy megszöktesse a lélektársát? Semmi értelme nem lenne az előző mondatnak és ha a könyv elolvasása előtt mondják nekem el se hinném a lélektárs szó nélkül. De így, hogy benne van épp csak egy picit meglepő, hiszen Victort pont olyannak képzeltem, hogy mindig óvatos, meg szabálytartó egészen addig, amíg nem a lélektársáról van szó, mert akkor az örök jófiú rosszfiúba megy át. Vagány volt. A lélektársa is szimpatikus. 
Határozottan tetszett, hogy ebben nem spóroltak annyira a Benedictekkel és a lélektársakkal(jó belőlük egy kicsit kevés volt). Mindegyikük jókor, jó helyen volt lélegzetelállító.
Summer okostojás és határozottan mártírkodásra hajlamos (mint szinte mindenki ebben a sorozatban az elején illetve a végkifejlet előtt). Egyébkként nincs komoly bajom vele. 
A vége csodaszép és szirupos és imádom a Lélektársak könyv végeket! 
A borítóját ennek is imádom. 

Hatodik nap pipa??

Így sikerült hát az én Read-a-thonom. Elolvastam 5 könyvet az elvártaknak megfelelően aztán meg, mivel az agyam fellázadt egy 6. könyvet teljesen random. Én sikeresnek könyvelem el. Többet olvastam el, mint számítottam rá. 

Remélem hamarosan hozok pár bejegyzést, de őszintén kételkedek benne, mert van egy olvasatlan Feledés 3-am, Szitakötő borostyánban-om és egy Empire of Storms-om!! Ha csak rágondolok arra, hogy mindjárt olvashatom az EoSt fangörcsöt kapok, így lehet most egy jó pár napig nem leszek beszámítható állapotban, bocsi :DD.

Jó olvasást mindenkinek! 

Kerstin Gier: Időtlen szerelem

Kerstin Gier Időtlen szerelem trilógiája három részből áll, Rubinvörös, Zafírkék és Smaragdzöld. 
A könyvek külső érdekessége, hogy mindegyiket a címének megfelelő színű betűkkel írták. 
A trilógiából film is készült, aminek az első két része nekem nagyon tetszett, a harmadikon kiakadtam és nem igazán követi a könyv történése sorrendjeit így mindenki előbb a könyvet olvassa! A film egyébként német, nincs hozzá magyar szinkron csak felirat. 
Na de kezdjük is a könyvet. 
Nincsenek az értékelésemben SPOILEREK.

Történet:

Bájos főszereplőnk Gwendolyn Shepherd, aki egy igencsak különleges családből származik, ugyanis a női ágon öröklődik egy időutazó gén. 
De semmi baj, hiszen nem ő fogja örökölni Sir Isaac Newton számításai alapján, hanem az unkatestvére Charlotte Montrose, akit ennek megfelelően egész életében az időutazásra képeztek ki. Egész gyerekkorában játék helyett, történelem, etikett, tánc, hangszer tanulás, harcművészetek és minden egyéb. De megéri neki, hiszen a jóképű Gideon de Villiers-el (aki a saját családjában férfi ágon öröklődő időutazó gén büszke birtokosa) utazhat majd az időben. 
De ez így túl egyszerű lenne igaz? Hol lenne akkor a történet? 
Hát sehol, szóval mindenki nagy meglepetésére kiderül, (bocsika Charlotte) hogy jééé nem is ő örökölte a gént, hanem Gwendolyn! 
Rá hárul a feladat, hogy az ismételten mondom jóképű, de arrogáns és nagyképű Gideonnal megoldaja a küldetést. 

"– Tényleg olvas az ember gondolataiban?- suttogtam. – A lakáj? – suttogta vissza Gideon. – Remélem, nem. Épp arra gondoltam, hogy egy menyétre hasonlít. Csak nem egy leheletnyi humor fültanúja lehettem? Tényleg egy tréfa hagyta el Mr. Elazútból Fontosmissziót Teljesítek száját?"

Közben megismeri az Őrzők Páholyának és a családjának csúnya kis titkait. 
Miért kell bezárni a vérkört? 
Miért akarta ezt megakadályozni Lucy és Paul? 
Ki igazából St. Germain Gróf és mit akar tőlük? 
Hogy szólnak a jövendölések? 
Mi a holló hatalma? 
Miért olyan  nehéz menüettet táncolni? 
És miért nem tud Gwendolyn kiigazodni Gideon szándékain? 
Erre mind fény derül a három kötet során (jó az utolsó igazából örök rejtély marad :D).

"Fejjel lefele függeszkedett az ajtó fölötti baldachinon, és károgó hangon kántálni kezdett: – Gidi és Gwendolyn, csókot lát a baldachin, a baldachin recsegett, Xemerius nevetett."

Vélemény:

Nagyon sokan ajánlották, azért vettem ki az első részt a könyvtárból, de engem és később a testvéremet is magába szippantott, szóval kiolvastuk a trilógiát és meg is vettük.
Kerstin Giernek valami elképesztően fantasztikus stílusa van, könnyed, elképesztően vicces, szerethető karakterekkel. És ez más könyveiben is megmutatkozik (igazából csak a Silbert olvastam ezen kívűl, de az is tagadhatatlanul az ő írása).

A történet izgalmas, folyamatosan történnek az események miután az eljén beindul a láncolat. 

Gideont imádtam, hiszen helyes, nagyképű, de melegszívű és vicces igazi jó-pasi karakter. Néha voltak fura dolgai, például, amikor megsérült, meg később, de egyébként imádtam. Ahogy azt is, ahogy Gwendolyn beszólásaira reagált, bár ez inkább Gwenny érdeme, nem az övé.

"Az ilyen szemeket be kellene tiltani. Vagy hozni kellene egy törvényt, hogy az ilyen szép szemű fiúknak kizárólag napszemüvegben szabad megjelenniük."

Gwendolynt sikerült jól elviseltem kicsit hisztis, sírós, néha idegesítő, de elnéztem neki, mert nem semmi egy hónapon ment keresztül. A szarkasztikus humora nagyon ütős volt, nagy részét képezte a könyvnek. Mint mondtam imádtam a beszólásait és a veszekedéseiket.

"Egy ideig gondolatainkba mélyedve bámultuk a szemközti falat. Fekete betűkkel egy latin mondás volt a festésre pingálva. – Tulajdonképpen mit jelent ez? – kérdezte végül Leslie. – Ne felejtsd el feltölteni a hűtőszekrényt? – Nem – felelte Raphael. – Ez egy idézet Leonardo da Vincitől. A de Villiers-k ellopták tőle, és családi mottójukként állították be. – Ó, akkor biztosan valami ilyesmit jelent: Nem csak tettetjük, tényleg jó fejek vagyunk. Vagy: Mindent tudunk, és mindig igazunk van! Felkacagtam. – Kösd a szekeredet egy csillaghoz – mondta Raphael. – Ezt jelenti."

Visszatérve az egy hónapra. Ez egy becslés csak hiszen pontosan nem nézem utána, viszont kb ennyi lehetett, ami alatt MINDEZ történt. Ez a része kicsit hihetetlen, hiszen őszintén, ennyi idő alatt történtek a dolgok. Ez alapján egy cseppet NAGYON elhamarkodottnak tűnik a vége. De szóljon, ha valaki tudja, hogy nincs igazam és valójában hónapok teltek el! 

Az idő meghatározása nélkül is nagyon összecsapott a vége, ki lehetett volna jobban fejteni, ugyan nagyon ütős volt, én imádtam, de igazán lehetett volna hosszabb. Ezt most nem olyan fangirlösen mondtam, tényleg összecsapott. Kb így: végső bonyodalom, kis gondolkozás, eltitkolt megoldás, tetőpont, csipetnyi megoldás és hopp vége is! Konkrétan egyet pislogsz és lemaradsz róla.



A mellékszereplők is viszonylag jól kidolgozottak, viccesek és a maguk módján mind fontosak a történetben. Mr. Bernard: az inas, aki többet tud mint gondolnád, Xemerius: akinek a második résztől a poénok 80%-át kapjuk, Leslie: a kutató és támogató legjobb barátnő és így tovább...

Kedvencem természetesen az utolsó könyv voltm, mint mindig.

Kedvenc részem a bál volt, izgalmas, vicces, csavarokkal teli egy esemény volt, mit ne mondjak!

Külön IMÁDTAM a versikéket hiába szólta le őket úgy Xemerius:

"– Hát, annyi szent, hogy ezeket nem Goethe írta – vélekedett Xemerius. – Többségük úgy hangzik, mintha néhány részeg összeült volna, hogy összehozzon valami rejtjelezett handabandát. Hé, emberek! Mi rímel a nefritrókára? Csip-csip-csóka? Neeem, vegyük inkább a libikókát, az hukk! sokkal rejtélyesebb!"

Szerettem a fejezetek közti verseket, családfákat és idézeteket is, nagyon találóak voltak, tényleg fantasztikusak egyedül az időutazási feljegyzések voltak néha kicsit unalmasak, de lényegesek a történet szempontjából.

Tetszett, hogy a kötetek elején és végén volt egy Lucy és Paul szemszög, bár igencsak Spoileresek voltak a történetre, könyvekkel hamarabb elárultak csavarkat, ha picit is szemfüles volt valaki, tudta.

Maga az alaptörténet is egy jó pont nálam, mert imádom az időutazós sztorikat, ha jól vannak kidolgozva. Ebben ugyan volt egy nagy logikai baklövés az időutazás könyvben felállított szabályait kicsit kijátszották, de azon kívűl, egyszerűen megérthető és logikus volt.

Imádtam a ruhákat, az időutazásra felkészítő órákat, a nyomozásokat, estélyeket és egyéb múlthoz köthető dolgot.

"– És… mit csinálsz ma este? – érdeklődött ártatlanul Gideon, elővéve lehető legbarátságosabb stílusát. – Természetesen szorgalmasan gyakorolom a menüettet, elalvás előtt pedig olyan mondatokat próbálok majd alkotni, amelyekben nem fordul elő a porszívó, a vérnyomásmérő, a jogging és a szívtranszplantáció – feleltem csípősen."

A filmeket láttam, első két rész nagyon tetszett is, annak ellenére, hogy mint említettem teljesen felrúgják a könyv eseményeinek történési sorrendjét plusz pont neki, hogy egyszerűen érthető angol szinkronnal. A harmadikon nagyon kiakadtam, mert miiiii???? Mi a csuda történt?? Teljesen megváltoztatták az egészet és a VÉGÉT is!!! Azt mondhatjuk maximum rá, hogy nyomokban tartalmazza könyvet, de kábé annyira, mint ahogy egy zacskónyi natúr szárított almaszelet nyomokban mogyorót tartalmaz. Igen. Ennyire durván különbözik.

Összegezve ez egy szórakoztató, nagyon vicces és izgalmas trilógia nekem pont megfelelő mennyiségű (szóval viszonylag sok) romantikával, IMÁDTAM.

10/10


Olvasd el!

Sarah J. Maas: Üvegtrón 2.: Éjkorona

Aki, nem olvasta az Üvegtrónt az NE olvassa el, mert SPOILERES, arra nézve!

"– És milyen jellegű munkát végez a nagybátyámnak? (..)Celaena visszamosolyogva így válaszolt: – Elkaparom az ellenségeit ott, ahol soha senki nem fogja őket megtalálni."

Történet:

Celaena a király bajnoka lett, de nem hajlandó a királyért gyilkolni, ezért áldozatai halálát megjátsza. Ha ez kiderül, az nemcsak Celaenára, hanem szeretteire is halálos lehet. Az ő érdekükben nem mondja el senkinek, hogy a halottakat nem ő ölte meg, hullaházból lettek szalasztva, az áldozatok, messze földön élnek és virulnak továbbra is. Ekkor viszont érdekes megbízást kap. Archert, egykori ismerősét kell megölni, mert állítólag lázadó szervezetet irányít. Neki a halálát viszont nehezebb lenne megjátszani, hiszen Résvárban él és közismert ember, de lehet, hogy mégis meg kéne ölnie? Vagy olyan információkkal rendelkezik, amikre szüksége van Celaenának? Mindeközben a szívét is odaadja valakinek, és nyomozást folytat rég elfeledett titkok után, ha tetszik neki, he nem.

"– Csodálkoznál, hogy az emberek milyen könnyen azt látják, amit látni akarnak."

Vélemény:

IMÁDTAM! Jó ez nem fura a legtöbb könyvről ezt mondom, már kezd unalmas lenni, de mit tegyek, ha egyszer csupa csodálatos könyvet olvasok? 

Az eleje viszonylag lightos volt, kis kémkedés, szerelem alakulása, nagyon tetszett, aztán a felénél felpörögtek a dolgok, és hát megkezdődőtt az öldöklés. Tudtam, tudtam, hogy annak a bizonyos nagyon rövid fejezetes beszélgetésnek, még nagyon rossz vége lesz:

"– Nem fogja megérteni. És ha átlépi a határt, akkor már nem lesz semmi, ami vissza tudja őt tartani."

Pontosan, akkor senki se állíthatja meg,  mert ő az egyik legkirályabb főszereplő a könyves világban!

Hihetetlen mennyi titok van ebben a történetben! Az előzőben és itt is, folyamatosan nyomoz. Találkozhatunk még több sötét elhagyatott folyósóval, szörnnyel, rémjellel és sajnos vérrel, de ezen túl tudom tenni magam.

Több romantika volt benne, mint az előzőben, ez tetszett. És az is, hogy Celaenát nem változtatta meg, nem lett puhány vagy liba.

Chaolt imádtam! Előzőben is neki szurkoltam, így amikor Doriannal "járt" akkor kicsit elszontyolodtam, de tudtam, hogy valamikor eljön majd Chaol ideje is. :))) Olyan cuki volt végig! Ő tényleg mindent megtett!

"– Csupán annyit akarok mondani, hogy néhanapján szívesen megennék egy csokitortát.A kapitány behunyta a szemét.– És egy almás sütit, egy vekni kenyeret, egy jó adag marhasültet, egy halom kekszet és egy…Celaena ekkor finoman fejen rúgta, de Chaol nevetve elkapta a lábát, és nem engedte el, hiába próbálta kiszabadítani.– Nem túloztam, és ezt te is nagyon jól tudod, Laena.– És ez miért baj? Nem érdemeltem ki azt a jogot, hogy annyit egyek, amennyit és amikor akarok?"

Celeanát még jobban megszerettem. Most megismerhettük több oldalát is. Eddig nagyon még nem láttuk őt ilyen helyzetben, mint itt az, körülbelül a felénél nagyon durva volt, most bebizonyította, miért volt/van ő a leghírhedtebb orgyilkos. Egyáltalán nem irigylem szerencsétlent, se azt aki ilyenkor megpróbálja az útjár állni, mondjuk Chaollal azért nem így bántam volna.

Éppen olvastam, amikor kiírták, hogy meg fog jelenni a 4. rész, ezért elolvastam a hátulját és hát kár volt. Mert olyan Spoiler van rajta, hogy teljesen lefagytam, azt hittem, hogy a 3. rész poénját is lelőttem ezzel, de aztán olvastam, hogy ezzel a nagyon megdöbbentő fordulattal van vége a 2-nak. De így is, hogy előre tudtam, wow! Tudtam, hogy van valami titok, na de ez! És, hogy a francba titkolta eddig?

"Átlépte a határt."

Mindjárt kezdem is a következő részt.

10/9,5(szigorú vagyok jobb volt az előzőnél, de tud ez még jobb lenni!)

Olvasd el!

Marie Lu: Legenda

"Esküszöm, hogy a hatalmas Amerikai Köztársaság hűséges állampolgára leszek. Becsülettel szolgálom Első Polgárunkat, híven támogatom a Kolóniák elleni összefogást, és fogadom, hogy a küszöbönálló győzelmet legjobb tudásom szerint elősegítem."

A Legenda Marie Lu Legenda című sorozatának az első része. További kötetek: 2. Születet tehetség, 3. Bajnok.

Történet:

"De annak sosincs jó vége az utcán, ha beleesik valakibe az ember. Ennél veszélyesebb gyengeséged már nem is lehetne, azt leszámítva, hogy a családod karanténban reked, vagy egy csellengő árvát veszel a gongjaidba."

A könyv Day és June szemszögből írodott. Történetünk egy disztópia, a két részre, a Köztársaságra és a Kolóniákra, szakadt Ameriában játszódik. A két rész hadban áll. Főhőseink minkette a Köztársaságban élnek, de igen különböző életük van. Day ahol tudja, kárt tesz a köztársaságban, lop, rongál, betör és ezzel a legkeresettebb bűnöző lesz. De mindeközben igyekszik segíteni a Lake szektorban, vagyis az egyik nyomor szektorban élő családját. June a Rubin szektorban az egyik gazdag szektorban él, mindene megvan anyagilag, de meghaltak a szülei, így a százados bátyja a mindene. Így amikor a bátyját meggyilkolják és a legfőbb gyanúsított Day lesz, akkor megfogadja, hogy bosszút áll. Mindeketten rendkívűli szellemi és fizikai erővel rendelkeznek, remek a megfigyelési képességük és bármit megtennének a szeretteikért. De a Köztársaság több sötét titokot rejteget, mint gondolnák.

Én és a könyv:

Sok helyen láttam már, hogy milyen jó meg ilyenek, de eddig nem nagyon jutottam el az olvasásáig. Aztán megláttam,hogy bent van a sulikönyvtárban, ezt egy jelnek vettem és elkezdtem olvasni. 
Nem szertem a disztópiákat. Beavatottnaak csak az első része tetszett, Éhezők viadalának is bár ott konkrétan nem bírom elolvasni a 2. részt. Túl nyomasztóak, nem az én világom. 

Ne de ez! 

Vélemény:

"Összpontosíts, emlékeztetem magam dühösen. Aki pánikba esik, az meghal."

Day

Az elejétől láttam, hogy ez nem olyan, mint a többi. És nagyon nagyon tetszett. 
Érdekes volt, izgalmas, fordulatos, a főszereplők fantasztikusak és magabiztosak! Igen még a lány is pedig ők általában nem tetszenek, mert olyan kis semmilyenek vagy kimondottan idegesítűek (tisztelet a kivételnek, Tessa, Celeane). 
De June bámulatos, nem nyafog, a sarkára áll, nem értetlenkedik túl sokat, logikusan gondolkodik, kitartó.

"Rám néz. Hiába van sötét, nem bírom levenni róla a szemem. Az eső tisztára mosta az arcát. A véres csík kiázott a hajából. Csak néhány horzsolás látszik rajta. Úgy néz ki, mint egy angyal, még ha csak egy bukott angyal is."

Dayt imádom, rosszfiú, de jó cél érdekében, helyes, ügyes, okos, törődő, kitartó.

"– Ugye te nem fogsz elhagyni? Velem maradsz, nem úgy, mint Anyu és Apu. Metias megcsókolta a homlokomat. – Örökkön-örökké, kicsim, amíg már eleged lesz belőlem, és unni fogod a képemet."

Imádom amikor a szereplők megfigyelő zsenik! Olyan felüdölés amikor a terv nem a hülyeségük miatt megy fuccsba! 

"Ha lázadni akarsz a rendszer ellen, kezdd el belülről bomlasztani! Sokkal többre mész, mint aki kívülről próbál meg küzdeni ellene. És ha úgy döntesz, hogy teszel valamit, én is benne akarok lenni!"

A történet nem sablonos és nagyon izgalmas. 
Nem kimondottan vicces, de a többi körülmény ezt kompenzálja. 
A környezet szokásos disztópia, elnyomó nagyfőnök, tudatlan emberek, szinte robot katonák, megszervezett élet, kísérletek és lázadók. 
Nagyon nagyon tetszett. Szerintem, ha ez így folytatódik akkor kedvenc gyanús lesz a trilógia. 

Várom a következő részt.

10/9 (csak, mert disztópia)OLVASD EL!

Kelly Oram: Csókelvonó kockáknak

A történet a Szívzűrterápia strébereknek után játszódik, ami szintén fantasztikus el kell olvasni, de ez anélkül is érthető, viszont Spoileres az első részre nézve (nem mintha nem tudná kitalálni mindenki, hogy mi szokott a LOL-os könyvek vége lenni)

Történet:

A főszereplőnk Libby Garret, Avery Shawnak (az előző rész főszereplője) a legjobb barátnője, a tudóscsapat tagja. És nem mellesleg Owen függő. Egy éve járnak, de ezt Owen nem hajlandó kimondani, nem mondja el senkinek, egyszóval titkolja. A lány mégis a megszállotjává vált, mert szerinte egy duci, kocka lány (saját jellemzése) nem kaphat jobbat a kosaras, tökéletes testű Owennél. De a kapcsolata nem egészséges, ugyanúgy elrontja, mint másokat a drog. Elhanyagolja a barátait, a családját és teljesen elveszíti eredeti személyiségét. Ezt megelégeli Avery és a kockakommandó és segíteni próbálnak neki. Ennek a része, hogy Avery megkéri a főnökét a fiatal (20 éves), húgát egyedül nevelő Adam Koeppet, hogy csinálja Libbyvel végig a függőknél használt 12 lépéses leszoktatást. Adam igent mond. De Libby tényleg le akar szokni? Képes lesz e újra önmaga lenni? És miért kezdi megkedvelni Tahó Presszós Adamet? 

Vélemény:

Imádtam! 

Ez is beszált a kedvenc LOLos könyveim közé, a Cinder és Ella, a Segítség, Youtubesztár lettem és a Szívzűrterápia strébereknek mellé(hogy csak a legkedvencebbeimet említsem). 

A történet LOL-os könyv révén (tisztelet a Cinder és Ellának abban már azért van valami) nem egy nagy cucc. Hasonlít a Szívzűrterápia strébereknekre, nemhiába azonos az író, a szereplők és ennek is egy tudományos kísérlet általi szívgyógyítás az alapja. Nagyon vicces, vannak benne megkapó jelenetek. 

Ami Libby és Adam között van nagyon édes, nem éreztem mesterkéltnek, főleg nem Adam részéről. Libbyéről se annyira épp csak egy cseppet, sokat segített a hitelességen a limuzinos jelenet.

Szóval igen imádtam a könyvet, szokásos gyenge sztoritól eltekintve (ami annyira nem volt most gyenge, csak hát kiszámítható, na!), de attól még mindig tetszik ez a gyógyítsunkbeszívettudománnyal dolog. 

Szereplők:

Adamet egyszerűen imádom! Cuki és hűséges és lovagias és törődő és awww ❤️❤️
Nagyon felnőtt és mindenkit többre tart magánál (jó Owent nem) főleg a testvére boldogságát és jövőjét. A magabiztosság és önértékelés dologban Libbyvel igazi vak vezet világtalant helyzet alakult ki. 

Libby igazi jellemfejlődésen megy át és nem csak légből kapottan, hanem nehezen veríték árán. Jó abban a vèleményem még ingadozik, hogy mennyire is volt komoly a problémája, de többnyire a komoly probléma volt felé hajlok. Hatalmas személyiség (amikor van neki) a cicás pólóival és sajátos szóhasználatával ("neoncica jó arc"), mindent megmond ami eszébe jut, őszintén (jó nem annyira őszintén és mindig, mint Adam) amikor a legelején megdicsérte Adam mosolyát Owen előtt, akkor ez nyilvánvaló lett. De amikor épp maxon volt a függősége, minden jelenetben felpofoztam volna párszor.

A szülei nagyon jó fejek vicces, ahogy folyamatosan húzzák szegényt :D :D 

A mellékszereplők fantasztikusak. A támogatásuk és a humoruk tette még jobbá ezt a könyvet. 

Adam húga, nagyon kedves és kemény csaj. Amikor feldíszití... akkor rendesen elérzékenyültem.

Owent nem teljesen rossz arc. Csak egész egyszerűen nem érti, hogy amiket tesz vagy nem tesz miért fájnak Libbynek, ő nem akar direkt ilyen, lenni, mert nem is látja mit csinál és az miért rossz. De igyekszik, magát viszont nem változtathatja meg.

Idézetek:

"Szép vagy. Próbáld ezt észben tartani."213. oldal

"Nem csak simán jó arc vagy, hanem neoncica jó arc!"
364. oldal

"Nem szeretnék olyan sráccal járni, aki azért éri be velem, mert élvezi, hogy többnek érzi magát mellettem. Én olyan sráccal akarok járni, aki mázlistának tartja magát, amiért velem lehet. Aki szépnek lát kívül és belül."373. oldal

"Tiszteld önmagad! És követelj másoktól is tiszteletet! Azt érd el, hogy önmagadért imádjon valaki, nem azért, amit tenni tudsz érte."

"Pontosan tudom, milyen annyira vágyni valaki más szeretetére, hogy inkább hagyjuk, hogy tönkretegyen, csak szeressen."119. oldal

"Miért mindig a tahókra buknak a csajok? Minden lány, a szép, a csúnya, a kedves, a bunkó, a bizonytalan, a magabiztos, az okos, a buta – mind egyforma.Ha belökünk egy csajt a pasikkal teli szobába, és arra kérjük, válasszon, ő egészen biztosan a legönteltebbet, legbunkóbb, legönzőbb,legarrogánsabb, legprimitívebb alakot fogja választani."

Értékelés: 10/9*

Olvasd el!

J. K. Rowling – John Tiffany – Jack Thorne: Harry Potter és az elátkozott gyermek

A VII. Könyvmoly Párbajon az első olvasónaplóm:

A Harry Potter 8. része, vagyis a Harry Potter és az elátkozott gyermek nem egy regény, hanem egy színdarab szövegkönyve.

Történet:

A történet 19 évvel később kezdődik, amikor Harry középső gyereke, Albus iskolába megy. De nem nézzük végig a napjait éveit, hanem egy pár kisebb jelenet múlva a beosztásról, roxfort expresszen való barátkozásról, máris a történetünk tényleges kezdetére ugrunk Albus negyedik évének a kezdetére. A minisztérium talált egy évekre vissszavivő időnyerőt. Erre tart igényt Amos Diggory, hogy visszahozza Cedricet. Harry nemet mond letagadja, hogy van időnyerő és az időt egyébként se szabad megbojgatni. De Albus ezt meghallaja és elhatározza, segít Amosnak és kijavítja apja hibáját, megmenti Cedricet. De az időt nem szabad megbolygatni! Mi lesz ha sikerül nekik? Egy nagyon kicsi beavatkozás is teljesen felboríthatja az időt és minden rosszra fordulhat. A sötét erők ébredeznek. Voldemortnak lehet, hogy van gyereke? Helyre tudják hozni elkövetett hibáikat, vagy már túl késő? Senki se mehet vissza a múltba súlyos következmények nélkül. És végképp nem változtathatja meg azt.

Vélemény:

Igazából ez a 2. olvasásom, mert angolul, már elolvastam, amikor megjelent.
Nagyon nagyon tetszett. 

Nem, egyáltalán nem olyan, mint az eredeti részei. Annak megvolt a maga hangulata egy könyv egy év, iskolába járás, mindent kidolgozott szép lassan. Viszont itt már mindent tudunk, szóval valami teljesen új kellett. És sikerült? 

Hát persze, hogy sikerült! A történet pörgős, izgalmas, folyamatosan történik valami, azért is, mert ugye ez egy színdarab. Engem egyáltalán nem zavart. Más volt ugyan, de az egész teljesen más, mint az eddigiek. Ez nem is igazán folytatás, hanem olyan, mint egy kiegészítés azoknak, akik még mindig nem tudták elengedni a könyvet, megtudhatják mi történt velük 19 évvel később. Olyan kis semmiségekkel de érdekes dolgokkal egészíti ki a sorozatot, mint például a Büfés boszorkány. 

Albust nem bírtam. Az elején nagyon nem, csak így néztem, hogy ennek meg mi baja? Előbb még normális volt! Amit az apjával művel kicsit túl megy szerintem a szokásos kamaszos hisztin, jó nehéz lehett a nagy Harry Potter fiaként felnőni, de nem ennyire.

Scorpiust imádtam, nagyon szerethető és vicces személyiség volt, igazán megnevelhetné Albust. Tetszik, hogy a saját személyes tragédiái és a róla terjesztett rosszindulatú pletykák ellenére is nagyon, pozitív. Ő képviseli az észt és az óvatosságot a könyvben.

Augurán

Harryt megértem. Jó nem a legjobb apa (főleg amikor Scorpiusról van szó), de nagyon igyekszik és tényleg nem volt apja akiről mintát vehetett volna.

Draconak megbocsátottam, a 7 könyvnyi gerinctelen viselkedését. Nem szeretem, de legalább, már nem utálom.

Ron az eddigi legjobb formáját hozta nagyon vicces volt és nagyon aranyosak Hermionével.

Szerintem elég komor hangulata van, szóval, aki a 7. rész Happy Endjét nem akarja megtörni, ne olvassa el! De ettől, még nagyon jó.

Én nagyon örülök, hogy elolvastam, mindkét nyelven. Nem olyan jó , mint az eredeti, mert ott pont a hangulat tett pontot a nagyszerűség i-jére, de attól még ez is remek lett, nagyon kár lett volna kihagyni.

Idézetek:

"HARRY: A szeretet vakká tesz. Mindketten úgy jártunk, hogy nem azt adtuk a fiunknak, amire szüksége volt, hanem azt, amire nekünk szükségünk volt. Miközben buzgón próbáltuk átírni a saját múltunkat, tönkretettük az ő jelenüket."

"RON: Csináltál valamit a hajaddal? HERMIONE: Meg szoktam fésülni. RON: Nagyon… jól áll a… fésülés."

Értékelés: 10/9

Olvasd el!

VII. Könyvmoly párbaj

Miután megláttam, hogy van olyan, hogy Könyvmoly Párbaj és pont most kezdődik, gondoltam idén én is részt veszek rajta. Aki nem tudná mi ez és érdekelné itt hosszasan kifejtik, én is mindent innen néztem:

http://konyvmolyparbaj.blogspot.hu/2016/10/konyvmolyparbaj-7.html

Én a 7 könyv elolvasását+ olvasónaplót vállaltam így elsőre. Az olvasónaplókat ide a blogra fogom felrakni, de azthiszem fent lesznek a könyvmoly párbaj oldalán is.

Végül jöjjön a legfontosabb vagyis a könyvek. 

A listáim (az A listát tervezem teljesíteni a B-n lévő könyvek tartalékok amire cserélhetek, ha valamelyik nem jönne össze):

A:

Richelle Mead: Vámpírakadémia 

Sarah J. Maas: Crown of Midnight – Éjkorona

Sarah J. Maas: The Assassin's Blade – Az orgyilkos pengéje és más történetek 

Douglas Adams: Viszlát, és kösz a halakat! 

Mindee Arnett: The Nightmare Affair – A Rémálom-ügy

J. K. Rowling – John Tiffany – Jack Thorne: Harry Potter és az elátkozott gyermek

Kelly Oram: Csókelvonó kockáknak

B:

Marie Lu: Legend – Legenda

Csendes Nóra: Zápor utca

Michelle Hodkin: The Unbecoming of Mara Dyer – Mara Dyer eszmélése 

Kerstin Gier: Silber – Az álmok első könyve

Gayle Forman: Hová tűntél?

Emily Murdoch: Ha megtalálsz

Meg Cabot: Suzie és a szerelmes kísértet

 Frissités: Kicseréltem a Rémálom ügyet (olvastam de nem tudok róla értékelést írni úgy érzem) a Legendára. És a Viszlát és kösz a halakatot a Ha megtalálszra.