A Harry Potter 8. része, vagyis a Harry Potter és az elátkozott gyermek nem egy regény, hanem egy színdarab szövegkönyve.
Történet:
A történet 19 évvel később kezdődik, amikor Harry középső gyereke, Albus iskolába megy. De nem nézzük végig a napjait éveit, hanem egy pár kisebb jelenet múlva a beosztásról, roxfort expresszen való barátkozásról, máris a történetünk tényleges kezdetére ugrunk Albus negyedik évének a kezdetére. A minisztérium talált egy évekre vissszavivő időnyerőt. Erre tart igényt Amos Diggory, hogy visszahozza Cedricet. Harry nemet mond letagadja, hogy van időnyerő és az időt egyébként se szabad megbojgatni. De Albus ezt meghallaja és elhatározza, segít Amosnak és kijavítja apja hibáját, megmenti Cedricet. De az időt nem szabad megbolygatni! Mi lesz ha sikerül nekik? Egy nagyon kicsi beavatkozás is teljesen felboríthatja az időt és minden rosszra fordulhat. A sötét erők ébredeznek. Voldemortnak lehet, hogy van gyereke? Helyre tudják hozni elkövetett hibáikat, vagy már túl késő? Senki se mehet vissza a múltba súlyos következmények nélkül. És végképp nem változtathatja meg azt.
Vélemény:
Nagyon nagyon tetszett.
Nem, egyáltalán nem olyan, mint az eredeti részei. Annak megvolt a maga hangulata egy könyv egy év, iskolába járás, mindent kidolgozott szép lassan. Viszont itt már mindent tudunk, szóval valami teljesen új kellett. És sikerült?
Hát persze, hogy sikerült! A történet pörgős, izgalmas, folyamatosan történik valami, azért is, mert ugye ez egy színdarab. Engem egyáltalán nem zavart. Más volt ugyan, de az egész teljesen más, mint az eddigiek. Ez nem is igazán folytatás, hanem olyan, mint egy kiegészítés azoknak, akik még mindig nem tudták elengedni a könyvet, megtudhatják mi történt velük 19 évvel később. Olyan kis semmiségekkel de érdekes dolgokkal egészíti ki a sorozatot, mint például a Büfés boszorkány.
Albust nem bírtam. Az elején nagyon nem, csak így néztem, hogy ennek meg mi baja? Előbb még normális volt! Amit az apjával művel kicsit túl megy szerintem a szokásos kamaszos hisztin, jó nehéz lehett a nagy Harry Potter fiaként felnőni, de nem ennyire.
Scorpiust imádtam, nagyon szerethető és vicces személyiség volt, igazán megnevelhetné Albust. Tetszik, hogy a saját személyes tragédiái és a róla terjesztett rosszindulatú pletykák ellenére is nagyon, pozitív. Ő képviseli az észt és az óvatosságot a könyvben.
 |
| Augurán |
Draconak megbocsátottam, a 7 könyvnyi gerinctelen viselkedését. Nem szeretem, de legalább, már nem utálom.
Ron az eddigi legjobb formáját hozta nagyon vicces volt és nagyon aranyosak Hermionével.
Szerintem elég komor hangulata van, szóval, aki a 7. rész Happy Endjét nem akarja megtörni, ne olvassa el! De ettől, még nagyon jó.
Én nagyon örülök, hogy elolvastam, mindkét nyelven. Nem olyan jó , mint az eredeti, mert ott pont a hangulat tett pontot a nagyszerűség i-jére, de attól még ez is remek lett, nagyon kár lett volna kihagyni.
Idézetek:
"HARRY: A szeretet vakká tesz. Mindketten úgy jártunk, hogy nem azt adtuk a fiunknak, amire szüksége volt, hanem azt, amire nekünk szükségünk volt. Miközben buzgón próbáltuk átírni a saját múltunkat, tönkretettük az ő jelenüket."
"RON: Csináltál valamit a hajaddal? HERMIONE: Meg szoktam fésülni. RON: Nagyon… jól áll a… fésülés."
Értékelés: 10/9
Olvasd el!
