 |
| Molyos adatlap |
Derült égből villámcsapásként tudom, de új blogposzt született! Az első az évben! Tudom, csúnyán elhanyagoltam a blogot. Ezen továbbra sem fogok változtatni. :D
A lényeg viszont, hogy most kedvem támadt hozzá, tehát írtam egy értékelést On Sai Szivárgó sorozatának 3.részéről, az Artúrról, ami az idei évem egyik kedvenc olvasmánya lett. Mindenképpen ajánlom, olvassátok el, nézzük is, hogy miért! Erre a kötetre vonatkozóan ez a bejegyzést spoilert nem tartalmaz, de cselekményleírást részben igen.
Aki nem olvasta az eddigi részeket, tegye meg, írtam az első részről is ide kattintva megnézhetitek.
"– Don, nem szabad! Teszed le szépen azokat a molekulákat!"Fülszöveg:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Javában dúl a háború.
A frontvonal lassan odaér a Szürke szobákhoz, ahol Scar börtönben ül.
Kiderül, hogy valaki elárulta a harctéren dolgozó ügynököket, így Őfelségének kell egy új csapat. De vajon Scar hűséges még hozzá?
Lucy láthatatlan ellenségként hálót sző, amin Chester fennakadhat.
Miközben a mentálok elől is rejtőzködik, szívósan nyomoz a legnagyobb titok után, tudni akarja, miért jelentek meg az entitások?
Kiderül, hogy valaki elárulta a harctéren dolgozó ügynököket, így Őfelségének kell egy új csapat. De vajon Scar hűséges még hozzá?
Lucy láthatatlan ellenségként hálót sző, amin Chester fennakadhat.
Miközben a mentálok elől is rejtőzködik, szívósan nyomoz a legnagyobb titok után, tudni akarja, miért jelentek meg az entitások?
Don öntudatra ébred, de olyan különös szemmel látja a létezést, mely mások számára felfoghatatlan.
Képes már érzékelni a transzcendens csatázásait is.
Képes már érzékelni a transzcendens csatázásait is.
Az emberiség vesztésre áll.
Miközben világméretű dolgok zajlanak, mindenki megfeledkezik a kisemberekről: a néma, láthatatlan szerelőkről.
Artúr úgy dönt, ideje cselekedni.
És a csend leple alatt elkezdi megváltoztatni az erőviszonyokat…
És a csend leple alatt elkezdi megváltoztatni az erőviszonyokat…
Az utóbbi idők legsikeresebb magyar space fantasy sorozata.
Mélyedj el lenyűgöző részleteiben!
"– Vigyázok rád – mondta Don. Semmije nem volt, csak ez a hangsor, ez, ami valami jót jelent, valami mindörökkét és szeretetet."Én és a könyv:
A sorozatot még több, mint 3 éve kezdtem el, amikor alacsony elvárásokkal kivettem a Scart a könyvtárból, mert nem volt más KMK-s könyv bent, ami akár tetszhet is. Messze felülmúlta az elvárásaim, a második résznél már új kedvencet avattam és a rajongásom a sorozat iránt azóta csak nőtt. Megszereztem az egészet papírkötésesben, elolvastattam két barátnőmmel, egy tanárnőmmel és a célom, hogy még több emberhez eljusson, mert zseniális, úgy ahogy van.
2 évet vártam rá, hogy megjelenjen az Artúr(mások ötöt, én még jó helyzetben voltam :D), de végre itt van és bőven megérte a várakozást!
Véleményem:"– Nem verheted meg a császárt!
– Még nincs megkoronázva. Szerintem akkor még verhető – tűnődött Késes."
Ez nem az a sorozat, amit csak úgy nyugodtan elolvasol, aztán becsukod, hogy na ez is megvolt és pár hónap múlva már nem is tudod, hogy mi volt benne. Nem, ez befészkeli magát az agyadba és a szívedbe és nem ereszt. *_*
"Én a jelenben hiszek. Nincs eleve vesztett helyzet, mindig van új út, új lehetőség."
Lassan elérek arra a szintre, ahol annyira imádom ezt a sorozatot, hogy egy értelmes mondatot se fogok tudni leírni róla, csak ilyeneket, hogy: Vááááááá, Jééééé, Juhúúúú, Neeee, Miééééért, Hooooogy?
Most azért még megpróbálok valamit összekaparni róla, aminek van valami kis értelme is :D.
Már a Lucynál levett a lábamról a sorozat, ez azóta se változott.
Azt hiszem harmadjára is újra kell olvasnom a sorozatot(ezt a könyvet meg másodjára), mert egyrészt imáááádom, és olvasni akarom, másrészt meg annyira össze vagyok zavarodva, hogy csak na! Legjobb lesz, ha újra kezdem, hátha úgy jobban felfogom. Sokszor úgy érzem egyszerűen nem vagyok elég okos ezekhez a könyvekhez :D. Egyelőre a legtöbbet ismételt kérdésem a sorozattal kapcsolatban a: Mi a franc? :O
Elkezdtem a dedikáláson olvasni már sorban állva, de aztán pár oldal után inkább abbahagytam, mert annyira letehetetlen, hogy éreztem, még pár oldal és engem úgy kell záráskor kikergetni a könyvesboltból, mert együltő helyemben elolvasom. :D Végül egy másik nap, de pár óra alatt ki is olvastam.
A bárcsaklüszi-vágy (;DD) volt az egyik kedvenc apróság a könyvben. Egyszerre sírtam és nevettem ezen, több okból is.
"Don rácsodálkozott, mitől jött a nő ilyen izgalomba, de aztán egy levél fotoszintézise elterelte a gondolatait."
Ó, Don, szegénykém! Edna majdnem pánikba esett, neked meg egy levél fotoszintézise elterelte erről a gondolataid? :D Annyira aranyos! Imádom! ;D Ebben a részben úgy körül lengte őt a béke és az élet szeretete, üdítő volt! Ráadásul vonzotta a hangosan nevetős részeket, legszívesebben minden megmozdulását kiidéztem volna(így se állok tőle messze :D). Azt hiszem az én két kedvenc szereplőm Scar és Don. Persze a többieket is szeretem, de állítólag a négyes társaságból 2-t kiemelkedően kell szeretnem, és az egyértelmű, hogy ők azok. Ők állnak a lelkemhez a legközelebb.
Valamiért úgy emlékeztem, hogy Ednát utáljuk, de lehet csak túl régen olvastam a Szürke szobákat. Mindenesetre, most őt is igazán megkedveltem, nélküle sokkal rosszabb lett volna a helyzet.
"Ki ismerne fel egy ellenséges hadvezért virágos szoknyában?"
Jajj, Lucy! Jajjajjajj! Ennél jobban nem tudom kifejezni magam.
Chestert is sajnálom. Sok bajt okoz, de annyira igyekszik! És őszintén, rohadt nehéz dolga van. Mármint nagyon-nagyon-nagyon nehéz dolga. Bizonyos információk kiderülése után mindent újra kellett értékelnem vele és a sorozat főívével kapcsolatban, teljesen le voltam döbbenve és nem értek semmit.
Artúrral talán kezdek jóban lenni… lassan. A találkozásuk Scarral mindenképpen az egyik kedvenc részem volt a könyvben és azt kell, hogy mondjam: nagyon ideje volt már! *_* :DD
Huh ez a könyv érzelmileg és szellemileg és megterhelő. Artúr kiborulása… Meg úgy minden más is! Szórakoztató, de közben mindig úgy érzem magam olvasás közben, mintha épp maratont futnék. Az a könyv, amit a legnagyobb hangzavarban is tudok olvasni, mert annyira kikapcsol. Arról meg nem is beszélve, mert már sokszor említettem, hogy sokszor hangosan nevetek rajta, ami mindig nagyon jó érzés :D. Közben néha a feszültségtől mondjuk visítottam, de szerencsére ez a szobámban egyedül nem keltett feltűnést :D.
"A művészet egyik fele, ha az ember tud lőni, a másik fele az, ha nagyon pontosan tud mellélőni."
Túúúúl jó.
Így, hogy felkészültem, hogy függővége lesz, nem ért váratlanul :D. Tegyük hozzá, hogy szerintem az előző résznek is függővége volt már, ez se különbözik annyira. És az egyszerűen nem lehet, hogy... Ilyen nincs. Nem is lesz a közeljövőben. Értem, hogy háború van, de akkor se lehet!
Az írásstílus természetesen fantasztikus, minden szó a helyén van, minden mondat idéznivaló :D.
Még áradozhatnék róla órákig, de remélem, hogy így is átment a lényeg :D. Ha nem, az előző részeket értékelve is őrülten dicsértem, azóta csak összetettebb és még szuperebb lett a sorozat, szóval azok jól kiegészítik ezt.
Összességében ZSENIÁLIS, letehetetlen, szórakoztató, imádnivaló és összetett. Kikapcsol, lefáraszt és felpörget. A szereplőkért folyamatosan izgulok. Nincs mese, kell a következő rész, mert tudni akarom már, hogy mi folyik itt!
"– Harcot vársz?
– Várja a halál, jön az magától."
IMÁDOM, IMÁDOM, IMÁDOM! OLVASD EL!
10/10*
Olvasd el!
Itt veheted meg, ha kedvet kaptál hozzá:
E-könyvként: https://konyvmolykepzo.hu/products-page/arany-pottyos-konyvek-ebook/on-sai-artur-szivargo-sotetseg-iii-9153
Képek: Sajátok és pinterestről vegyesen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése