On Sai Scar (Szivárgó sötétség 1.)

Molyos adatlap

"A világ olyan, amilyenné formáljuk."

Sziasztok!

Újraolvastam On Sai lélegzetelállító sorozatát, amiből eddig két teljes regény és két kisregény jelent meg, a Szivárgó sötétség sorozatot. Rengeteg gondolatom van róla. A nagy része, rajongás és kiakadás, de úgy gondoltam azért írok róla. Első rész a Scar. Ezt először kevesebb, mint egy éve olvastam, tavaly tavasszal. Akkor is írtam róla véleményt, aztán most is mindkettőt megtaláljátok, ha tovább olvastok. Remélem sikerül meggyőznöm titeket, mennyire megéri elolvasni.

Fülszöveg:
Scar ​körül sok a titok.
Titok a vallása, mert kereszténynek született egy olyan világban, ahol a kalózok megnyúzzák, a császáriak pedig agyonlövik a hívőket. Titok, hogy szerelmes Artúrba. Titok az álma, amit követve navigátornak áll.
Artúr körül sok a halál.
Előbb azt hiszi, Scar meghalt, kétségbeesésében csatlakozik egy keresztény csempészhajóhoz, és az űrben bolyongva egyre mélyebben megismeri a sötétséget. Mikor úgy érzi, minden kegyetlenséget megtapasztalt, megtudja, hogy Scar nem halt meg. Hanem áruló lett.
Don körül nagy a csend.
A renegát mentál önkéntes száműzetéséből figyeli a világ eseményeit, ám az ijesztő dolgokról nem beszélhet senkinek. Hallgatása mögött más is lapul: egy titok, és egy régi, fájó szerelem emléke.
Lucy körül nagy a rend.
Don egykori társa majdnem hibátlan. A világegyetem egynyolcadának ura, aki a végső tökéletességet keresi, gyűlöli az érzelmeket és a vércseppek gömbjében lapuló π számot. Könyörtelenül kiiktatja mindazt, ami nem illik a társadalom rendjébe.
Ők négyen furcsa események sodrában találják magukat. Fogalmuk sincs, ki vagy ki mozgatja a szálakat.
Lehet, hogy pusztán játékszerek Isten és a Gonosz kezében?
Létezik egyáltalán szabad akarat?
A szerelem, melyet elpusztítottál magadban, pislákolhat-e még a másikban?
Egyvalaki sejti csupán, hogy ők négyen alkotják a tengelyt, melyen megfordul az emberiség sorsa.
A regény a Szivárgó sötétség sorozat első kötete.

"Bámulta a plafont, a villódzó zöld folyondárt, és azon tűnődött, mi köti az élethez. Hirtelen ráébredt, hogy a kíváncsiság: az a Valami, melyet Scar agyában látott. És Lucy bosszantása. Ostoba célok, de talán holnapig megteszi. Elég csak a holnapokat megélni."

Vélemény:

Első olvasás után:
De hát, de hát, de hát!!! Mi ez a vég? Ez nem lezárás! Még jó, megjelent már a következő rész is!

Mater bolygó

Kicsit az elején bele kellett rázódni a világba, de aztán nagyon élvezetes volt. Szokatlan, néhol különös, érdekes könyv. A világ tetszik, a mentálok, a vallás. A csempészek és a kalózok kevésbé, de elnéztem.

"Scar néha megjegyezte, hogy Isten nem egy automata, hogy az ember felül bedobja az imát, és alul kipotyog a süti."

Scar, Don, Lucy szemszöge tetszett, Artúré nem. Nem tudnám pontosan megmondani miért, egyszerűen nem tetszett a hangulata.
Lucy mániás porszem számolgatásába és abból gyököt vonásába, illetve a köpenylényekbe külön beleszerettem (bár Lucy többi dolga legtöbbször idegesített). 

"Lucy idegesen megszámolta a teremben lévő porszemeket, majd gyököt vont a számukból."

Idegesített továbbá az Artúr és Scar illetve Don és Lucy közti folyamatos érzelmi félreértés. Túl jó színész mindegyik! Tipikusan azok a helyzetek voltak, ahol szurkolok, hogy fakadjon már ki valamelyik, vagy gyengüljön meg a mentális védelme könyörgök! De, nem kitartottak és tovább idegesítettek.
Egyébként átröhögtem az egészet, egyesek véleménye a keresztényekről, a mentálok felfogása bármiről… :DDD
Szóval nagyon tetszett, hamarosan elolvasom a következő részt is.

Újraolvasás után:
Így, hogy már a világban ismerős vagyok és egyszer már olvastam is, már SEMMI negatívumot nem találok bennne. 

"Nincs jobb álca, mint a pontos adófizetés."

A világ összetett, nem cukros-mázos, szépen kidolgozott. Második olvasásra is teljesen le tudott kötni, egyszer sem untam, annyira sokrétű. Ez az a könyv, amit újra és újra elolvashatsz mindig felfedezel benne valami újat, amit eddig nem vettél észre. 

"– Nincsenek vitatkozó mentálok – fordult felé Don. – Évszázadok óta én vagyok az egyetlen, és Lucy azon dolgozik, hogy minél hamarabb nullára csökkenjen ez a szám. Ami meg a kísérleteket illeti, megnyugodhat. A népen erős diktatúrában él, eddig csak a gondolataikat ellenőrizték, biztos vagyok benne, hogy ezentúl a kísérleteiket is. – Diktatúra? De hát demokrácia van maguknál! – Ötven óra közmunka az emberiség dezinformálásért – közölte Lucy. – És még hatszáz, mert fiatal mentálok is hallgatták! – Erről beszélek. A más vélemény azonnali büntetést és kiközösítést von maga után."

A szereplők briliánsan változatosak és remekül megírtak. Vannak azok a könnyed, szórakoztató könyvek, amiket szeretek, de a szereplők egyformák a különböző könyvekben és egy könyvön belül is, és aztán van ez, ami egy teljesen más súlycsoportba tartozik. Mindenkinek olyan erőteljesen különbözik a személyisége a többiekétől! 

"Aztán rájött, mi történik. A kadét őt is „formálja”, a maga sajátos, idegesítő módján. Spontán rátenyerel mások gyenge pontjaira. (…) (…) Mintha egy tükör lenne a lány, amiben a másik ember megpillanthatja önmagát."

Scar fantasztikus! Tartok tőle, hogy első olvasásra nem értékeltem eléggé, de a második és a másfeledik könyv után már ebben is az egyik kedvenc szereplőm lett. Most már az első könyvben is imádom.

"Isten végül megszólalt, de csak hogy elmondja, a jövőben nem szól bele az életébe. Felnőtt, és a továbbiakban igazán gyakorolhatná a „szabad akaratot”. Scar cserébe elmagyarázta, hogy ez a szabadakarat-mánia kóros Istennél, és ne aggódjon, amúgy se szokta megfogadni a tanácsokat."

Igyekszem nem ugyanazokról beszélni, mint első olvasás után, de muszáj megemlítenem, hogy a mentálok még mindig érdekesek, Dont és Lucyt is imádom bár kétségtelenül vannak hülye húzásaik, főleg Lucynak. 

Ha már a hülye húzásoknál tartunk…. Artúr! Hogy lehetsz ilyen szerencsétlen? Az első olvasáskor még nem tudtam a helyén kezelni a könyvet, ezért nem fogtam fel, mennyire bunkón cseszte el. De máshol is zavart. Zavart, hogy Scart ennyire az astori mércével látja, hogy szenved, hogy kiégett egy alak, önző. Mindezek ellenére sem utálom mert tud ő normális is lenni, de különösen itt a sorozat elején szörnyen zavaró tud lenni. 

Valamint, utálom ezennel a visszaemlékezéseket az elején és a végén ahogy elkezdődik és véget ér a történet. Mert mi a franc van??? Tudom, hogy ő akkor nyilván él a továbbiakban is. De teljesen más, mint ahogyan a „jelenben” látom és szeretem őt. Feszültség fokozó az biztos. 

Igyekszem a lehető legjobban összerakni a képet, de néhol még mindig homályos. 

Kedvenc rész: a kiképzés
Sajnálom: ahogy Scarral bántak mindig is és a szörnyűségeket.
Vicces, elgondolkodtató és lenyűgöző. A stílus egyedi, utánozhatatlan és magával ragadó.
IMÁDOM, IMÁDOM, IMÁDOM!
Újraolvasom az összes eddig megjelent részt, jöjjön a Lucy!

"Az élet apró örömökből áll. Ki kell élvezni."

10/10*

Olvasd el!

Itt veheted meg, ha kedvet kaptál hozzá: https://konyvmolykepzo.hu/products-page/arany-pottyos-konyvek/on-sai-scar-6494