Megnéztem négy filmet. Barátnőmmel a Jumanji 2. részét és a Horrorra akadva 2. részét. Tesómmal pedig a Koe no Katachi animefilmet és a Legnagyobb showmant. Illetve néztem két rész Lucifert és két rész Agymenőket.
Hallgatni a Legnagyobb showmanből hallgattam a dalokat (kedvenceim az Otherside és a Million dreams), Mika–Grace Kellyt, a Sweeney Todd betétdalait és a The Script–Flarest.
Jöjjön a lényeg a könyvek. Sikerült negatív rekordot produkálnom. 7 könyvet olvastam és egyet elkezdtem újra olvasni. Ebből egy nagyon rövid, egy pedig nagyon hosszú, ráadásul angolul van. Nézzük mik ezek!
★★★
Árhh nem tudom! Nagyon rosszkor olvastam. Nem szívesen ítélek meg könyvet, amit érzem, hogy rosszkor olvastam, de mivel semmi kedvem újraolvasni, muszáj lesz most.
Gondoltam egy könnyed RP-s könyv. Arra lett volna szükségem a töri tanulás fáradalmai mellett. Az eleje jobban is tetszett, mint a Legdrágább mostohabátyám, de aztán eldurvultak a dolgok a 2. részben. Ahelyett, hogy kikapcsolt volna jól lehangolt. Nem az a része hangolt le, de meg kell jegyeznem, hogy tiszta Jane Eyre vagy Szonáta gordonkára és kávédarálóra. Őszintén… ez valami divat? Amikor nem lehangolt akkor csak simán kiakasztott. Pedig tényleg nem volt szerintem rossz könyv, csak most nem erre volt szükségem. Azért kiolvastam. Ez zavaros volt, tisztábban: Az eleje eléggé tetszett, szokásos RP-s könyv, pici humor, kicsi szenvedés. Atán jött az első buktató amikor nem jöttek össze. Oké, nem lepődök meg. Aztán összejöttek, de éreztem, hogy nem tart sokáig is pontosan láttam, hol siklott minden félre, nem volt nehéz észrevenni. Itt kezdődött a 2. rész és a szemszög váltás. Ezzel együtt a könyv mélyrepülése számomra. Szenvedés, szenvedés, szenvedés, tragédia, szenvedés. Öszejö..mégse, végre..mégse, na majd mo..mégse És nevetséges dolgok miatt! De ekkor már kitartottam, a vége úgyis biztos jó lesz. Közeledik a jó… hopp egy bukkanó egy kis félelem, vége na most már biztos minden happy, most jön az összes könyv legjobb része, az utószó és boldogan élte…. miiii??? Ne szórakozzanak már? Egy utószónak nekem nem ezt kell tartalmazni! Ez maximum abban a folytatásban van benne, amit úgysem akarok elolvasni, EZ NEM UTÓSZÓ! Ebben egyetértünk osztálytársammal. Ott volt a könyv esélye, hogy egy kicsit jobb szájízzel tegyem le, hogy egy kicsit többet gondolkozzak rajta, hogyan értékeljem. De nem. Ez nem tetszett. Kár érte. Pedig az idézetek alapján nagyon ígéretesnek tűnt. De hát ugye a könyv „tanulsága” (ami szintén csak egy vicc), hogy nem minden az, aminek látszik. Hát ez a könyv se az.
★★★★és fél
Barátnőmtől kaptam kölcsön. Már viszonylag rég el akartam olvasni.
Összetettebb volt, mint gondoltam. De most nincs energiám valamiért ezt végig gondolni, szóval csak így felületesen.
Cath fura. Wren köcsög a könyv nagy részében. Az apjukkal nincs baj, annak ellenére, hogy egyértelműen van. Levit szerettem és nagyon érdekes az olvasáshoz a hozzáállása. Jók együtt.
A stílus fura, néha nem igazán jött be. A hangulat elég jó. Az írás része tetszik, bár sokszor inkább visszatértem volna a Fangirl történetéhez, mint hogy Simon Snowt olvassak.
Összességében tetszett kicsit fura, de így utólag a furasága pozitív irányba dől. 4 vagy 4,5? Na, jó kegyes hangulatban vagyok és túl lusta ahhoz, hogy mélyebben végig gondoljam. Legyen 4,5.
★★★★
Én és a könyv egy könyvtárismeret órán találkoztunk először, őt kaptam példaként, hogy írjak róla bibliográfiai leírást. Miután kész voltam kicsit beleolvastam, tetszett. Másodszorra szintén egy ilyen órán láttam viszont a dolgozat során, megint őt kaptam. Miután kész voltam a dogával volt egy csomó időm szóval elkezdtem megint olvasni. Elég sokat sikerült olvasnom belőle és tetszett. Ki is vettem volna, de tudtam, hogy otthon úgyis megvan. Igen megvolt (anya azért megkérdezte miért is kell 9-ben Voltaire-t olvasnunk nem a középkort kéne inkább vennünk? Mondtam, hogy magamtól olvasom :D) bár sajnos csak egy csúnyább borítóval. Két napra elosztva pár óra alatt el is olvastam. Tényleg tetszett. Volt, hogy nagyon undorító és beteg volt, de már komikusan. A stílusa, az írásmódja nagyon tetszett, legelőször is az ragadta meg a tekintetem. Azt hiszem ezt hívják fekete humornak. Nagyszerű volt, könnyen olvasható és szórakoztató.
Valamint tetszett még benne a történelmi személyek felbukkanása, Károly Edwárd (aka Bonnie Prince „Mark me” Charlie) és Rákóczi csak hogy az általam leginkább ismerteket említsem.
A könyv egyértelműen túlzóan ír a világ szörnyűségeiről. Így az öreg filozófus töretlen optimizmusa is túlzás, nevetséges „Minden a lehető legjobban van ezen a legeslegjobb világon”. Én optimistának tartom magam, de a szörnyűségek nem jók, hanem szükségszerű borzalmak, hogy a világ egyensúlyban legyen. Mindegy ebbe most nem mennék bele.
Könyv tanulsága? „Vár a munka a kertben.” :D
★★★
Kamilla előtt már egy osztálytársam is nagyon ajánlotta nekem, de csak a Blogprojekt hatására jutottam el most az olvasásáig.
Határozottan nem csupa pozitív a véleményem, de azért kezdem a könyv erősségeivel
"(…) a tett szebben szól ezer szónál."
Celeste a könyv elején egy számomra nagyon szimpatikus főszereplő volt. Aztán ez megváltozott.
★★★★★
"„I came to not only save my people, but all peoples of this world.”"
Kicsit féltem ettől a könyvtől, mert Chaollal volt egy kis összezördülésem.
Ott kezdődik majdnem, ahol elbúcsúztunk Chaoltól és Nesryntől, csak egy hajóúttal később, már a palotában vannak. A céljuk, hogy Chaol meggyógyuljon és lehetőleg a khagan támogatását is elnyerjék. Semelyikőjüknek sincs valami jó kedve, Chaol szenved a kerekesszékében, ahol nem tud harcolni, de még csak normálisan térden állva könyörögni se.
Kezdem azzal, akiről még nem beszéltem. Yrene. Nagyon megkedveltem őt.
A khagan családja nagyon érdekes.
Kevésbé volt izgalmas, mint az 5., inkább más dolgokon volt a hangsúly.
Összefoglalva a szereplőket többnyire imádtam, kevésbé, mint az EoS, de izgalmas volt, a helyszínek nagyszerűek (a könyvbeli kultúra felépítésére nagy hatással voltak az írónőre a mongolok, Dzsingisz kán endszere), fordulatok voltak, nem is kell ezt tovább ragozni mi mást is kaphatnék Sarah J. Maastól, mint egy ilyen csodát? És lenyűgözött, ahogy MINDEN SZÁL ÖSSZEFUT mindegyik egy helyre vezet.
Imádtam!
Utolsó gondolat:
„Let's begin.”
Valamint, hol van már az az utolsó rész?? Mikor lesz már október?
Hosszabban: https://molybirodalom.blogspot.hu/2018/03/sarah-j-maas-tower-of-dawn-throne-of.html
★★és fél
Nem volt annyira rossz, mint az elején számítottam rá, nem is tetszett.
Az eleje szörnyű volt. MINDEN idegesített benne. A Ellen ribi húga és a nyafogása, Ellen maga, ezzel a munka, mindent elrontottam, nekem annyi, munka, szeretem a húgom, utálom a húgom, munka, titok, szenvedééés. Az első fejezet után fellélegeztem volna, hogy huh férfi szemszög, az övé biztos jobb lesz, erre mi történik?! Jan is ugyanolyan idegesítő! Titok, random információ, munka, elszúrtam, titok, szenvedéééés. És mindent nem egyszer nem kétszer, hanem vagy százszor végig kellett hallgatnom! Ha nem fenyegetnek meg, hogy olvassam el a legelején leraktam volna, mert láttam, hogy ez nem fog tetszeni. Jó egy idő után javult a dolog, de nem lett sokkal jobb. A titkok így teljesen random derültek ki, mint ahogy szereplőink élete is. Kb így: elmondja, hogy van egy titok, megismétli százszor, hogy van egy titok, aztán egyszer csak random benyögi, hogy mi is az.
A szereplők unszimpatikusak, a hangulat nem tetszik, a történet nem jött be, a stílus mégúgyse. Görögországért adnék egy pontot, de még ezt se sikerült kihasználnia!
A szerelmi szál légből kapott és túl hirtelen ezen kívül egész jó. És kb. ennyi pozitívumot tudok megemlíteni, hogy a valótlan szerelmi szál egész jó, illetve, amikor nem őrjöngtem az idegességtől (a rossz fajtától) akkor könnyen lehetett olvasni.
Összegezve annyira nem rossz ez, csak sokkal többet is ki lehetett volna belőle hozni és úgy általánosságban valótlan és gyenge.
Az eleje szörnyű volt. MINDEN idegesített benne. A Ellen ribi húga és a nyafogása, Ellen maga, ezzel a munka, mindent elrontottam, nekem annyi, munka, szeretem a húgom, utálom a húgom, munka, titok, szenvedééés. Az első fejezet után fellélegeztem volna, hogy huh férfi szemszög, az övé biztos jobb lesz, erre mi történik?! Jan is ugyanolyan idegesítő! Titok, random információ, munka, elszúrtam, titok, szenvedéééés. És mindent nem egyszer nem kétszer, hanem vagy százszor végig kellett hallgatnom! Ha nem fenyegetnek meg, hogy olvassam el a legelején leraktam volna, mert láttam, hogy ez nem fog tetszeni. Jó egy idő után javult a dolog, de nem lett sokkal jobb. A titkok így teljesen random derültek ki, mint ahogy szereplőink élete is. Kb így: elmondja, hogy van egy titok, megismétli százszor, hogy van egy titok, aztán egyszer csak random benyögi, hogy mi is az.
A szereplők unszimpatikusak, a hangulat nem tetszik, a történet nem jött be, a stílus mégúgyse. Görögországért adnék egy pontot, de még ezt se sikerült kihasználnia!
A szerelmi szál légből kapott és túl hirtelen ezen kívül egész jó. És kb. ennyi pozitívumot tudok megemlíteni, hogy a valótlan szerelmi szál egész jó, illetve, amikor nem őrjöngtem az idegességtől (a rossz fajtától) akkor könnyen lehetett olvasni.
Összegezve annyira nem rossz ez, csak sokkal többet is ki lehetett volna belőle hozni és úgy általánosságban valótlan és gyenge.
★★★★és fél
Wow, na ez hirtelen volt. Enyhén letaglózott. Imádtam!
Hirtelen ötlettől vezérelve vettem csak ki, mert elmaradt az utolsó órám, még nem mehettem haza, szerencsére tanulnivalóm nem volt ezért gondoltam kiveszek egy rövid kis könyvet. Egy délután alatt ki is olvastam. Olyan rég volt már a várólistámon, hogy már nem is igazán tudtam mit várjak tőle, de az biztos, hogy erre nem számítottam.
Az elején azonnal meghalt a kedvenc szereplőm Nathan és ami durva, hogy ez nem az első dolog volt, ami lesokkolt. Ebben a könyvben sokk sokk után ért.
Hihetetlenül izgalmas volt, le se tudtam tenni, csak olvastam és olvastam, még szerencse, hogy ilyen rövid, mert, ha hosszabb biztos, hogy hétköznap ellenére éjszakába nyúlóan olvastam volna. Marhára pörgős és izgalmas volt! Már azon a szinten amikor, nem tudtam eldönteni tegyem le egy kicsit és nyugodjak le, vagy csak olvassam tovább, ha agyvérzést is kapok, mert nem bírom ki, ha nem tudom meg mi történik.
Brilliánsan volt leírva, tetszett a stílus. A szereplők szimpatikusak voltak, kár, hogy az első kedvenc szereplőm után a második Timothée is meghalt. vagy nem.
Legkevésbbé Morgannel szimpatizáltam, rájöttem, hogy nem szeretem a népszerű lány karaktereket.
A rejtélyek és a titkok wow. Nem gondoltam, hogy fantasy lesz, de nem bántam, hogy az lesz.
A kicsike romantikus szálak is tetszettek.
Szóval imádtam az egészet.
Az a fél csillag levonás a rövidség miatt, a helyenként előforduló furcsaságok illetve a vége miatt van. A vége ugyanis kikészített. Mégis, hogy képzelik ezt? Mi a franc történt? Mi fog ezután? Akkor ők most? What? És nincs még második rész!!! Argh!
Mindenkinek ajánlom!
És, amit elkezdtem újraolvasni:
Újraolvasás előtt:
★★★★és fél
De hát, de hát, de hát!!! Mi ez a vég? Ez nem lezárás! Még jó, megjelent már a következő rész is!
Kicsit az elején bele kellett rázódni a világba, de aztán nagyon élvezetes volt. Kicsit szokatlan, néhol különös, érdekes könyv. A világ tetszik, a mentálok, a vallás. A csempészek és a kalózok kevésbé, de elnéztem.
Scar, Don, Lucy szemszöge tetszett, Artúré nem. Nem tudnám pontosan megmondani miért, egyszerűen nem tetszett a hangulata.
Lucy mániás porszem számolgatásába és abból gyököt vonásába, illetve a köpenylényekbe külön beleszerettem (bár Lucy többi dolga legtöbbször idegesített).
Idegesített továbbá az Artúr és Scar illetve Don és Lucy közti folyamatos érzelmi félreértés. Túl jó színész mindegyik! Tipikusan azok a helyzetek voltak ahol szurkolok, hogy fakadjon már ki valamelyik, vagy gyengüljön meg a mentális védelme könyörgök! De, nem kitartottak és tovább idegesítettek.
Egyébként átröhögtem az egészet, egyesek véleménye a keresztényekről, a mentálok felfogása bármiről… :DDD
Szóval nagyon tetszett, hamarosan elolvasom a következő részt is.
Márciusban remélhetőleg lesz több időm olvasni.
Ezeket szereztem februárban:
Bejegyzés tőlem szerintem most egy darabig nem lesz, maximum egy értékelés, még meglátom. Jó olvasást mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése