On Sai: Artúr (Szivárgó sötétség 3.)

Molyos adatlap

Sziasztok!
Derült égből villámcsapásként tudom, de új blogposzt született! Az első az évben! Tudom, csúnyán elhanyagoltam a blogot. Ezen továbbra sem fogok változtatni. :D 
A lényeg viszont, hogy most kedvem támadt hozzá, tehát írtam egy értékelést On Sai Szivárgó sorozatának 3.részéről, az Artúrról, ami az idei évem egyik kedvenc olvasmánya lett. Mindenképpen ajánlom, olvassátok el, nézzük is, hogy miért! Erre a kötetre vonatkozóan ez a bejegyzést spoilert nem tartalmaz, de cselekményleírást részben igen.
Aki nem olvasta az eddigi részeket, tegye meg, írtam az első részről is ide kattintva megnézhetitek.

"– Don, nem szabad! Teszed le szépen azokat a molekulákat!"

Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Javában dúl a háború.

A frontvonal lassan odaér a Szürke szobákhoz, ahol Scar börtönben ül.
Kiderül, hogy valaki elárulta a harctéren dolgozó ügynököket, így Őfelségének kell egy új csapat. De vajon Scar hűséges még hozzá?
Lucy láthatatlan ellenségként hálót sző, amin Chester fennakadhat.
Miközben a mentálok elől is rejtőzködik, szívósan nyomoz a legnagyobb titok után, tudni akarja, miért jelentek meg az entitások?

Don öntudatra ébred, de olyan különös szemmel látja a létezést, mely mások számára felfoghatatlan.
Képes már érzékelni a transzcendens csatázásait is.

Az emberiség vesztésre áll.

Miközben világméretű dolgok zajlanak, mindenki megfeledkezik a kisemberekről: a néma, láthatatlan szerelőkről.

Artúr úgy dönt, ideje cselekedni.
És a csend leple alatt elkezdi megváltoztatni az erőviszonyokat…

Az utóbbi idők legsikeresebb magyar space fantasy sorozata.

Mélyedj el lenyűgöző részleteiben!

"– Vigyázok rád – mondta Don. Semmije nem volt, csak ez a hangsor, ez, ami valami jót jelent, valami mindörökkét és szeretetet."

Én és a könyv:
A sorozatot még több, mint 3 éve kezdtem el, amikor alacsony elvárásokkal kivettem a Scart a könyvtárból, mert nem volt más KMK-s könyv bent, ami akár tetszhet is. Messze felülmúlta az elvárásaim, a második résznél már új kedvencet avattam és a rajongásom a sorozat iránt azóta csak nőtt. Megszereztem az egészet papírkötésesben, elolvastattam két barátnőmmel, egy tanárnőmmel és a célom, hogy még több emberhez eljusson, mert zseniális, úgy ahogy van. 
2 évet vártam rá, hogy megjelenjen az Artúr(mások ötöt, én még jó helyzetben voltam :D), de végre itt van és bőven megérte a várakozást! 

"– Nem verheted meg a császárt!
– Még nincs megkoronázva. Szerintem akkor még verhető – tűnődött Késes."

Véleményem:

Ez nem az a sorozat, amit csak úgy nyugodtan elolvasol, aztán becsukod, hogy na ez is megvolt és pár hónap múlva már nem is tudod, hogy mi volt benne. Nem, ez befészkeli magát az agyadba és a szívedbe és nem ereszt. *_*

"Én a jelenben hiszek. Nincs eleve vesztett helyzet, mindig van új út, új lehetőség."

Lassan elérek arra a szintre, ahol annyira imádom ezt a sorozatot, hogy egy értelmes mondatot se fogok tudni leírni róla, csak ilyeneket, hogy: Vááááááá, Jééééé, Juhúúúú, Neeee, Miééééért, Hooooogy?

Most azért még megpróbálok valamit összekaparni róla, aminek van valami kis értelme is :D.

Már a Lucynál levett a lábamról a sorozat, ez azóta se változott.

Azt hiszem harmadjára is újra kell olvasnom a sorozatot(ezt a könyvet meg másodjára), mert egyrészt imáááádom, és olvasni akarom, másrészt meg annyira össze vagyok zavarodva, hogy csak na! Legjobb lesz, ha újra kezdem, hátha úgy jobban felfogom. Sokszor úgy érzem egyszerűen nem vagyok elég okos ezekhez a könyvekhez :D. Egyelőre a legtöbbet ismételt kérdésem a sorozattal kapcsolatban a: Mi a franc? :O

Elkezdtem a dedikáláson olvasni már sorban állva, de aztán pár oldal után inkább abbahagytam, mert annyira letehetetlen, hogy éreztem, még pár oldal és engem úgy kell záráskor kikergetni a könyvesboltból, mert együltő helyemben elolvasom. :D Végül egy másik nap, de pár óra alatt ki is olvastam.

A bárcsaklüszi-vágy (;DD) volt az egyik kedvenc apróság a könyvben. Egyszerre sírtam és nevettem ezen, több okból is.

"Don rácsodálkozott, mitől jött a nő ilyen izgalomba, de aztán egy levél fotoszintézise elterelte a gondolatait."

Ó, Don, szegénykém! Edna majdnem pánikba esett, neked meg egy levél fotoszintézise elterelte erről a gondolataid? :D Annyira aranyos! Imádom! ;D Ebben a részben úgy körül lengte őt a béke és az élet szeretete, üdítő volt! Ráadásul vonzotta a hangosan nevetős részeket, legszívesebben minden megmozdulását kiidéztem volna(így se állok tőle messze :D). Azt hiszem az én két kedvenc szereplőm Scar és Don. Persze a többieket is szeretem, de állítólag a négyes társaságból 2-t kiemelkedően kell szeretnem, és az egyértelmű, hogy ők azok. Ők állnak a lelkemhez a legközelebb.

Valamiért úgy emlékeztem, hogy Ednát utáljuk, de lehet csak túl régen olvastam a Szürke szobákat. Mindenesetre, most őt is igazán megkedveltem, nélküle sokkal rosszabb lett volna a helyzet.

"Ki ismerne fel egy ellenséges hadvezért virágos szoknyában?"

Jajj, Lucy! Jajjajjajj! Ennél jobban nem tudom kifejezni magam.

Chestert is sajnálom. Sok bajt okoz, de annyira igyekszik! És őszintén, rohadt nehéz dolga van. Mármint nagyon-nagyon-nagyon nehéz dolga. Bizonyos információk kiderülése után mindent újra kellett értékelnem vele és a sorozat főívével kapcsolatban, teljesen le voltam döbbenve és nem értek semmit.

Artúrral talán kezdek jóban lenni… lassan. A találkozásuk Scarral mindenképpen az egyik kedvenc részem volt a könyvben és azt kell, hogy mondjam: nagyon ideje volt már! *_* :DD

Huh ez a könyv érzelmileg és szellemileg és megterhelő. Artúr kiborulása… Meg úgy minden más is! Szórakoztató, de közben mindig úgy érzem magam olvasás közben, mintha épp maratont futnék. Az a könyv, amit a legnagyobb hangzavarban is tudok olvasni, mert annyira kikapcsol. Arról meg nem is beszélve, mert már sokszor említettem, hogy sokszor hangosan nevetek rajta, ami mindig nagyon jó érzés :D. Közben néha a feszültségtől mondjuk visítottam, de szerencsére ez a szobámban egyedül nem keltett feltűnést :D.

"A művészet egyik fele, ha az ember tud lőni, a másik fele az, ha nagyon pontosan tud mellélőni."

Túúúúl jó.

Így, hogy felkészültem, hogy függővége lesz, nem ért váratlanul :D. Tegyük hozzá, hogy szerintem az előző résznek is függővége volt már, ez se különbözik annyira. És az egyszerűen nem lehet, hogy... Ilyen nincs. Nem is lesz a közeljövőben. Értem, hogy háború van, de akkor se lehet!

Az írásstílus természetesen fantasztikus, minden szó a helyén van, minden mondat idéznivaló :D.

Még áradozhatnék róla órákig, de remélem, hogy így is átment a lényeg :D. Ha nem, az előző részeket értékelve is őrülten dicsértem, azóta csak összetettebb és még szuperebb lett a sorozat, szóval azok jól kiegészítik ezt.

Összességében ZSENIÁLIS, letehetetlen, szórakoztató, imádnivaló és összetett. Kikapcsol, lefáraszt és felpörget. A szereplőkért folyamatosan izgulok. Nincs mese, kell a következő rész, mert tudni akarom már, hogy mi folyik itt!

"– Harcot vársz?
– Várja a halál, jön az magától."

IMÁDOM, IMÁDOM, IMÁDOM! OLVASD EL!

10/10*

Olvasd el!

Itt veheted meg, ha kedvet kaptál hozzá:

Papírkötésben: https://konyvmolykepzo.hu/products-page/arany-pottyos-konyvek/on-sai-artur-8401

E-könyvként: https://konyvmolykepzo.hu/products-page/arany-pottyos-konyvek-ebook/on-sai-artur-szivargo-sotetseg-iii-9153

Képek: Sajátok és pinterestről vegyesen

On Sai: Lucy (Szivárgó sötétség 2.)

Moslyos adatlap

"– Elnézést. Don szerint allergiás vagyok az emberiségre."

Sziasztok!

Az egyedülálló Szivárgó sötétség sorozat 2. része az elsőnél (értékelés a Scarról) is zseniálisabb és kiakasztóbb Lucy. Mert Lucy mindenkinél zseniálisabb és kiakasztóbb. Olvassátok a sorozatot és, hogy mit gondolok én róla! Jó olvasást!

"Mi marad, ha a logika kevés? A hit. Hinnie kell. (...)különben már most feladhatná a harcot. "

Fülszöveg:

A ​kalózkirály megindult a végeken. Senki sem tudja, a mentálok mit tesznek, védik az emberiséget, vagy a sorsukra hagyják őket.

Don rájön, hogy az események láncolata mögött a Gonosz áll, és a Navran bolygón élők kiirtását akarja. Mi a bölcsesség útja, beavatkozhat-e az emberiség sorsába egy mentál erőszakkal? És mit forral Lucy az árnyas, tóparti fák alatt?

Lucyt felkavarja Don jelenléte, és felbosszantja Chester politikai ügyeskedése. Rendet akar a világegyetemben, és úgy avatkozik be a harcba, amire senki sem számít. Ám a segítségnek ára van, és Lucy megfizet érte. Vajon elhiszi neki valaki, hogy helyes döntéseket hoz?

Scar még Artúr szerelmi vallomásán dühöng, miközben a katonai központban elkezdi az ügynökképzést. Megpróbál beilleszkedni, de rögtön gyanússá válik. Főleg, hogy megérkezik Don, és egy akció után a feje tetejére áll a titkosszolgálat.

Mindeközben Artúr az események sűrűjében próbál helyt állni, az életét kockáztatja, hogy véghez vigye az astori szerelőkkel a lehetetlent. Ráadásul találkozik Scarral. Vajon el tudja mondani, mit érez? Isten vagy a Sátán kísértése az a különös éjjel?

És mit tesz mindeközben Chester?

Lehet-e a jó ügyért rosszat tenni? Feláldozhatók-e mások magasabb célokért?

Mi a szerelem? Felszabadító erő, pusztító sötétség, vagy egy váll, ahol békére találsz?

"Egy háborúban nincsen jó vagy rossz oldal. Minden oldal gonosz."

Vélemény:

MI A FRANCOS FRANC??!!!!
Kikészültem.
Te magasságos Entitás! Ez a könyv (is) kikészített! IMÁDTAM!

"Minden elmúlik, még a szenvedés is, ez az élet legnagyobb titka."

A Scar ugyan kicsi már elfelejtettem, de egy segítőkész molynak hála, sikerült felidéznem amikor elkezdtem olvasni ezt. Az elején kicsit rá kellett hangolódnom a könyvre, de aztán pörögtek a lapok, mintha fújnák őket.

Scar az egyik kedvenc női főszereplőm lett. Hihetetlen, amit művel és még a lapokon is átjön, amit éreznek a szereplők is, hogy mennyire élettel teli. Tetszett, hogy mindenkinél jobb. Az még jobban tetszett volna, ha ezt az orruk alá is dörgölheti többször, de hát nem kaphatok meg mindent.

"A tegnap elmúlt, minek foglalkozni vele, a holnap csak jön, ráér akkor aggódni rajta, ha itt lesz."

Artúr… néha utálom, néha szeretem. Néha eléggé hülye tud lenni. Végre tisztázták Scarral! Végre! 1 pár rendben van a 2-ből, haladunk! De vannak jó húzásai is. Hmm, azért főleg idegesít.

A mentálokat még mindig imádom főleg Dont és Lucyt. Azt leszámítva, hogy hihetetlen, hogy több száz éve kerülgetik egymást! És most már olyan közel voltak! Olyan közel! Mindketten többször is majdnem elintézték végre az ügyet, de ezek a szerencsétlenek persze mindig pont akkor bizonytalanodnak el, amikor a másik felbátorodik! Tetszik a tudásuk, a számításuk, az elemzésük! Imádom őket! De ha a következő könyvben végre nem… *rájön, hogy mi is volt a vége*, neee.

"A Gonosz legvonzóbb csábítása: jó ügyért harcolni. Pénz, buja szex, hatalom nem ennyire részegítően hívogató, mint az, hogy „felsőbbrendű vagyok, igaz vagyok”. Ez a gondolat felment minden aljasság alól. A legnagyobb bűnöket mindig egy „igaz ügy” nevében követik el."

Szörnyen izgalmas volt, mindig történt valami. Azok a folyamatos döntéshelyzetek kimerítőek, így természetesen azokat is imádtam.

Aztán voltak benne olyan fordulatok, hogy csak fogam a fejem. Helyenként már azt se tudtam mi történik, félreolvastam/kihagytam-e valamit. Chester, Al, Alfa… És a vége! Na, ilyen gyilkos véget is rég láttam már! MI A FRANC TÖRTÉNT??? Egyik pillanatban ez volt aztán már az, észrevétlenül meg amaz. Minden félrecsúszott, vártam, hogy szépen megoldódjon vagy valaki megoldja a helyzetet, lapoztam egyet.. ÉS VÉGE!!! Fúúú, de kiakadtam!

Spoileres kiakadásom: Don észhez tért és megkérte Lucyt, de Lucy megbolondult épp ezért VISSZAUTASÍTOTTA!!? Eztán Donnak KITÖRÖLTÉK AZ AGYÁT!! Ami olyan tragikus, hogy majdnem sírok! Nincs többé Don?! Neeem az NEM lehet! Lucyt elbocsátják, de az utolsó pillanatban még nem tudom mi történik, megjelenik a gonosz és harcolni kezdenek a Főmentállal?! És Lucynak menekülnie kell. Közben Scar majdnem átmegy azon az idióta vizsgán, de hála Don ábrájának megjelenik a Gonosz és ezért a Szürke szobába zárják Scart! Amikor neki életeket kéne mentenie! Kiderül, hogy Al=Adalbert pap??? Legalább Artúrék sikeresen meglógnak. Na, de ez még nem minden! Nem elég, hogy ez mind megtörténik, én össze vagyok zavarodva és ki vagyok akadva. Óóó neem! Még rátesz egy lapáttal Chester és Szilla beszélgetésével. Miii???!! Egyszerűen NEM ÉRTEM! Bármikor beszélgetnek azok ketten, nem értem! Mikor beszélgetnek? Miért mutatja, meg ezt nekünk? Mi történt és ezek miért tudják, ha mi nem? Ezek komolyan visszatekintések a jövőből? Akkor Chester tuti túlélte.

Ó, igen teljesen kiakadtam. Kikészített ez a könyv. De imádtam a benne lévő rengeteg humort, remek szereplőket, izgalmas történetet, hatalmas fordulatokat és az egyedi és nagyszerű On Sai stílust. Zseniális írónő sürgősen beszerzem a Calderont is. Néha ugyan egy helyben toporgunk, vagy újra és újra ugyanaz történt, de ezen túl kell lépni, ez van.

Ráadásul rengeteg nagy kérdést is felvet, nagy bátorságra vall, hogy megmeri ezeket lépni. Tényleg komoly gondolatok vannak benne: szabad akarat, élet értelme, vallás, nagyobb jó… De ezek olyan formában vannak tálalva, hogy emészthetőek és nekem sincs velük bajom. Sokat lehet gondolkodni egy-egy helyzeten, mégse lesz fárasztóan filozófikus.

"Ez volt az a dolog, amiben a lány különbözött másoktól. Vajon mit tanított neki az entitás, amelyik éveken át látogatta? Nem bibliamagyarázatokat, az biztos. Inkább úgy tűnik, hogy szeretni és bízni tanította. Olyannak látni a világot, amilyen. Scar nem félelemből cselekszik, és nem saját kivetítéseire reagál, hanem magára a világra, a többi emberre, az élet hozta helyzetekre. "

A borító gyönyörű.
IMÁDOM, IMÁDOM ez a könyvet! On Sai minden könyvét! Zse-ni-á-lis!
Kell a következő rész!!! Addig is olvasom a novellákat.
Mindenkinek ajánlom, nyilván az első résszel kezdve. :D

Újra olvasás után:
Utálom. A. Jövőből. Visszatekintést. Idegörlő! Nem árul el annyit, hogy megnyugodhassunk, hogy "huh ez és az is élni fog még", mert épp csak annyit mond, hogy felmerüljön bennük a kérdés, amire aztán nem kapunk választ! Mi ez az iskola? Chester miért adja ki magát tanárnak? Hány év telt el? Szillán, Chesteren és Ednán kívül él még valaki? Miért mesél? Mi történt a jelenben??? Vagy múltban, ahogy tetszik. Legszívesebben a földhöz csapdostam volna a könyvet (már csak az hiányzott volna neki! Az egyik kedvenc könyvem, de olyan szörnyű állapotban van! Ráfojott a táskámban a vizem, amikor megvettem hozzáütődött a rollimhoz a gerince és a hátulja, ezért tele van göröngyökkel, bemélyedésekkel, véletlenül összetollaztam alulról a lapokat, megpróbáltam eltávolítani még rosszabb lett, olyan szomorú vagyok szegény könyv miatt!) idegességemben. Azt hittem másodszorra jobban fogom érteni, de csak még jobban elbizonytalanodtam, olyan kérdéseket vettem észre amiket eddig nem.

"Bár nem biztos, hogy Krisztus pont erre gondolt, de Scar szerint a Biblia olyan volt, mint egy platformfüggetlen, jó szoftver, bármire ráhúzható."

A könyv zsenialitására, már eleget áradoztam szerintem, most csak az egyik új felfedezésemet osztanám meg, amire ez a sorozat világított rá. Nem mondom, hogy minden, de a legtöbb dolog nézőpont kérdése. Olvasok egy helyzetet egy szemszögből, egyértelmű, de aztán szemszögváltás és azonnal meginog a stabilnak tartott elképzelésem. Nagyon nehéz és nem is szabad, úgy ítélkezni, hogy nem ismered a teljes történetet. És ha ismered akkor is biztos, hogy teljesen máshogy fogod értelmezni azt, mint mindenki más. Mindenki változtatja és értelmezi a valóságot a saját eddigi tapasztalatai és gondolkodásmódja alapján.

"– Legyen hitetek! Miért gondoljátok, hogy baj van? Fényt a sötétségben érdemes gyújtani, a mécsesnek mi értelme a napfényben? Nem látszik belőle semmi. Fáklyák vagytok, és Isten oda visz titeket, ahol szükség van rátok. Nem ezt akartátok?"

Artúrt könyvek óta próbálom elhelyezni valahova, most már mindent újra is olvastam, de még mindig nem érzem magam közelebb a megfejtéséhez.

IMÁDOM, IMÁDOM, IMÁDOM! MINDEKI OLVASSA!

"Mert mi sem voltunk hősök, esendők voltunk, de tudtunk szeretni és küzdeni, még akkor is, ha körülöttünk szivárgott a sötétség."

10/10***
OLVASD EL! 
Innen tudod megrendelni: https://konyvmolykepzo.hu/products-page/arany-pottyos-konyvek/on-sai-lucy-szivargo-sotetseg-sorozat-ii-6839

Képek pintetestről.

On Sai Scar (Szivárgó sötétség 1.)

Molyos adatlap

"A világ olyan, amilyenné formáljuk."

Sziasztok!

Újraolvastam On Sai lélegzetelállító sorozatát, amiből eddig két teljes regény és két kisregény jelent meg, a Szivárgó sötétség sorozatot. Rengeteg gondolatom van róla. A nagy része, rajongás és kiakadás, de úgy gondoltam azért írok róla. Első rész a Scar. Ezt először kevesebb, mint egy éve olvastam, tavaly tavasszal. Akkor is írtam róla véleményt, aztán most is mindkettőt megtaláljátok, ha tovább olvastok. Remélem sikerül meggyőznöm titeket, mennyire megéri elolvasni.

Fülszöveg:
Scar ​körül sok a titok.
Titok a vallása, mert kereszténynek született egy olyan világban, ahol a kalózok megnyúzzák, a császáriak pedig agyonlövik a hívőket. Titok, hogy szerelmes Artúrba. Titok az álma, amit követve navigátornak áll.
Artúr körül sok a halál.
Előbb azt hiszi, Scar meghalt, kétségbeesésében csatlakozik egy keresztény csempészhajóhoz, és az űrben bolyongva egyre mélyebben megismeri a sötétséget. Mikor úgy érzi, minden kegyetlenséget megtapasztalt, megtudja, hogy Scar nem halt meg. Hanem áruló lett.
Don körül nagy a csend.
A renegát mentál önkéntes száműzetéséből figyeli a világ eseményeit, ám az ijesztő dolgokról nem beszélhet senkinek. Hallgatása mögött más is lapul: egy titok, és egy régi, fájó szerelem emléke.
Lucy körül nagy a rend.
Don egykori társa majdnem hibátlan. A világegyetem egynyolcadának ura, aki a végső tökéletességet keresi, gyűlöli az érzelmeket és a vércseppek gömbjében lapuló π számot. Könyörtelenül kiiktatja mindazt, ami nem illik a társadalom rendjébe.
Ők négyen furcsa események sodrában találják magukat. Fogalmuk sincs, ki vagy ki mozgatja a szálakat.
Lehet, hogy pusztán játékszerek Isten és a Gonosz kezében?
Létezik egyáltalán szabad akarat?
A szerelem, melyet elpusztítottál magadban, pislákolhat-e még a másikban?
Egyvalaki sejti csupán, hogy ők négyen alkotják a tengelyt, melyen megfordul az emberiség sorsa.
A regény a Szivárgó sötétség sorozat első kötete.

"Bámulta a plafont, a villódzó zöld folyondárt, és azon tűnődött, mi köti az élethez. Hirtelen ráébredt, hogy a kíváncsiság: az a Valami, melyet Scar agyában látott. És Lucy bosszantása. Ostoba célok, de talán holnapig megteszi. Elég csak a holnapokat megélni."

Vélemény:

Első olvasás után:
De hát, de hát, de hát!!! Mi ez a vég? Ez nem lezárás! Még jó, megjelent már a következő rész is!

Mater bolygó

Kicsit az elején bele kellett rázódni a világba, de aztán nagyon élvezetes volt. Szokatlan, néhol különös, érdekes könyv. A világ tetszik, a mentálok, a vallás. A csempészek és a kalózok kevésbé, de elnéztem.

"Scar néha megjegyezte, hogy Isten nem egy automata, hogy az ember felül bedobja az imát, és alul kipotyog a süti."

Scar, Don, Lucy szemszöge tetszett, Artúré nem. Nem tudnám pontosan megmondani miért, egyszerűen nem tetszett a hangulata.
Lucy mániás porszem számolgatásába és abból gyököt vonásába, illetve a köpenylényekbe külön beleszerettem (bár Lucy többi dolga legtöbbször idegesített). 

"Lucy idegesen megszámolta a teremben lévő porszemeket, majd gyököt vont a számukból."

Idegesített továbbá az Artúr és Scar illetve Don és Lucy közti folyamatos érzelmi félreértés. Túl jó színész mindegyik! Tipikusan azok a helyzetek voltak, ahol szurkolok, hogy fakadjon már ki valamelyik, vagy gyengüljön meg a mentális védelme könyörgök! De, nem kitartottak és tovább idegesítettek.
Egyébként átröhögtem az egészet, egyesek véleménye a keresztényekről, a mentálok felfogása bármiről… :DDD
Szóval nagyon tetszett, hamarosan elolvasom a következő részt is.

Újraolvasás után:
Így, hogy már a világban ismerős vagyok és egyszer már olvastam is, már SEMMI negatívumot nem találok bennne. 

"Nincs jobb álca, mint a pontos adófizetés."

A világ összetett, nem cukros-mázos, szépen kidolgozott. Második olvasásra is teljesen le tudott kötni, egyszer sem untam, annyira sokrétű. Ez az a könyv, amit újra és újra elolvashatsz mindig felfedezel benne valami újat, amit eddig nem vettél észre. 

"– Nincsenek vitatkozó mentálok – fordult felé Don. – Évszázadok óta én vagyok az egyetlen, és Lucy azon dolgozik, hogy minél hamarabb nullára csökkenjen ez a szám. Ami meg a kísérleteket illeti, megnyugodhat. A népen erős diktatúrában él, eddig csak a gondolataikat ellenőrizték, biztos vagyok benne, hogy ezentúl a kísérleteiket is. – Diktatúra? De hát demokrácia van maguknál! – Ötven óra közmunka az emberiség dezinformálásért – közölte Lucy. – És még hatszáz, mert fiatal mentálok is hallgatták! – Erről beszélek. A más vélemény azonnali büntetést és kiközösítést von maga után."

A szereplők briliánsan változatosak és remekül megírtak. Vannak azok a könnyed, szórakoztató könyvek, amiket szeretek, de a szereplők egyformák a különböző könyvekben és egy könyvön belül is, és aztán van ez, ami egy teljesen más súlycsoportba tartozik. Mindenkinek olyan erőteljesen különbözik a személyisége a többiekétől! 

"Aztán rájött, mi történik. A kadét őt is „formálja”, a maga sajátos, idegesítő módján. Spontán rátenyerel mások gyenge pontjaira. (…) (…) Mintha egy tükör lenne a lány, amiben a másik ember megpillanthatja önmagát."

Scar fantasztikus! Tartok tőle, hogy első olvasásra nem értékeltem eléggé, de a második és a másfeledik könyv után már ebben is az egyik kedvenc szereplőm lett. Most már az első könyvben is imádom.

"Isten végül megszólalt, de csak hogy elmondja, a jövőben nem szól bele az életébe. Felnőtt, és a továbbiakban igazán gyakorolhatná a „szabad akaratot”. Scar cserébe elmagyarázta, hogy ez a szabadakarat-mánia kóros Istennél, és ne aggódjon, amúgy se szokta megfogadni a tanácsokat."

Igyekszem nem ugyanazokról beszélni, mint első olvasás után, de muszáj megemlítenem, hogy a mentálok még mindig érdekesek, Dont és Lucyt is imádom bár kétségtelenül vannak hülye húzásaik, főleg Lucynak. 

Ha már a hülye húzásoknál tartunk…. Artúr! Hogy lehetsz ilyen szerencsétlen? Az első olvasáskor még nem tudtam a helyén kezelni a könyvet, ezért nem fogtam fel, mennyire bunkón cseszte el. De máshol is zavart. Zavart, hogy Scart ennyire az astori mércével látja, hogy szenved, hogy kiégett egy alak, önző. Mindezek ellenére sem utálom mert tud ő normális is lenni, de különösen itt a sorozat elején szörnyen zavaró tud lenni. 

Valamint, utálom ezennel a visszaemlékezéseket az elején és a végén ahogy elkezdődik és véget ér a történet. Mert mi a franc van??? Tudom, hogy ő akkor nyilván él a továbbiakban is. De teljesen más, mint ahogyan a „jelenben” látom és szeretem őt. Feszültség fokozó az biztos. 

Igyekszem a lehető legjobban összerakni a képet, de néhol még mindig homályos. 

Kedvenc rész: a kiképzés
Sajnálom: ahogy Scarral bántak mindig is és a szörnyűségeket.
Vicces, elgondolkodtató és lenyűgöző. A stílus egyedi, utánozhatatlan és magával ragadó.
IMÁDOM, IMÁDOM, IMÁDOM!
Újraolvasom az összes eddig megjelent részt, jöjjön a Lucy!

"Az élet apró örömökből áll. Ki kell élvezni."

10/10*

Olvasd el!

Itt veheted meg, ha kedvet kaptál hozzá: https://konyvmolykepzo.hu/products-page/arany-pottyos-konyvek/on-sai-scar-6494

Blogprojekt #6– Egymásnak ajánlva 3.nap: Film

Sziasztok!
Blogprojekt utolsó napja. Ezúttal a filmeké a főszerep. Nekem Felhő ajánlott és megint sikerült szinte teljesen eltalálnia az ízlésem az Aludj csak, én álmodokkal (kár, hogy ez fordítva már nem annyira működött ;)).

Snittes adatlap

Fülszöveg:
Lucy élete eléggé magányos, pedig szemrevaló lány. A metrón árulja a jegyeket, egyedüli boldogsága egy kedves fiú, aki minden nap elrobog előtte. Lucy véletlenül megmenti a vágányok közé esett fiú életét. Peternek hívják és ájultan talán még helyesebb: szerelem ez második látásra. Azonban a gond súlyosabb, Peter kómába esik. Lucy meglátogatja őt a kórházban, ahol a nővér Peter barátnőjeként mutatja be őt a családnak. Rögtön befogadják Lucyt, aki életében először érzi a család melegét. 

Vélemény:
Aranyos és valóságszerűtlen romantikus vígjáték volt.
Mivel most több a pozitívum ezért a negatívumokkal kezdem, hogy gyorsan túlessünk rajta.

"Lucy: Te megbuggyantál! Jerry: Méghogy én? Te vagy hűtlen egy eszehagyotthoz."

Első számú kivetnivalóm, hogy voltak benne igencsak életszetűtlen. Például ki tartja elképzelhetőnek, hogy egy ilyen szerető és törődő család ilyen jókedvvel és könnyű szívvel ünnepel, amikor a család egyik kis büszkesége KÓMÁBAN VAN! Ez engem eléggé zavart. Nem azt várom el, hogy akkor 0-24 órában mindenki ott szobrozzon az ágya mellett és imádkozzon, de jóformán egyáltalán nem szomorkodnak, vagy foglalkoznak vele. A másik persze az egész helyzet valószínűsége és az, hogy a lány hajlandó lett volna egy nap ismeretség nélkül elvenni Petert aztán meg hozzáment Jackhez egy hét ismeretség után. És nem, szerintem ez nem spoiler hiszen rajta vannak a plakáton, elég egyértelmű.

Ezeken kívül nagyon tetszett és még ezeket is el tudom nézni, hiszen ez egy romantikus vígjáték, senki nem várja el, hogy teljesen életszerű legyen. De nézzük is mi tetszett benne!

A párbeszédek, a poénok. Ez nem olyan film volt, mint amiből sok van mostanában (és egyébként szintén szeretem őket), hogy viccesek a történések, az akció. Nem, itt a párbeszédek komikusságán volt hangsúly és ebben nagyon jó volt a film.

"Jerry: Lucy, az ember beleszületik egy családba, és nem csatlakozik hozzá, mint a haditengerészethez."

Lucy olyan kis aranyos személyiség, néha kicsit idegesített meg nem minden döntésével értettem egyet, de úgy általánosságban bírtam őt, a végén ki tudott állni magáért, nem szenvedett tovább csendben, viszonylag őszinte volt és hatalmasak voltak a beszólásai :D. Szerintem nem hibás a történtekért, természetes, hogy nem akart magányos lenni.

"Lucy: Egyszerűen csak arról van szó, hogy kislánykoromban mindig arról ábrándoztam, hogy milyen leszek, vagy hol is leszek, és mi mindenem lesz, amikor idősebb leszek. Tudja, olyan szokványos dolgokról, mint egy ház, a család, meg ehhez hasonlók… A világért se higgye azt, hogy panaszkodni akarok, elvégre van egy macskám, van egy lakásom… hmm… Kizárólagos tulajdonosa vagyok egy távirányítónak, ami lényeges! …De egyelőre még nem találtam senkit, akivel együtt tudnék nevetni."

A család és a többi szereplő szimpatikus volt, mindenkinek volt szerepe, vicces hozzászólása, a kvázi negatív szereplőket is bírtam, mint ahogy az a vígjátékokban lenni szokott.

A színészek szerintem jól játszottak.

Összességében nagyon vicces volt, aranyos, jó volt a hangulata, szóval nekem nagyon tetszett. Kedvenc nem lett és a világot sem fogja megváltani, de a valóságszerűtlenségek ellenére se volt bugyuta vagy idegesítő. Ajánlom mindenkinek, aki egy könnyed, szórakoztató filmre vágyik.

"Peter évekkel később egyszer megkérdezte: Mi volt az első gondolatom mikor magához tért a kómából. S még akkor sem mertem bevallani, hogy azt gondoltam: Aludj csak, én álmodom."

10/8

Én Kamillának ajánlottam filmet az ő bejegyzését megtalálhatjátok itt: Könyves Boldogság blog.

Nézzetek be a többiekhez is:

Kamilla (Könyves Boldogság blog)

Lili (Howler from a Muggle)
Felhő (Felhő olvasónaplója blog)
Vhrai (Libellum blog)

Kerri Maniscalco: Stalking ​Jack the Ripper (Stalking Jack the Ripper 1.)

Molyos adatlap

Sziasztok!

“There’s nothing better than a little danger dashed with some romance.”

Ez egy ebben a könyvben szereplő idézet és véletlenül tökéletesen leírja magát a művet.
Ma egy 19. században játszódó krimiről hoztam értékelést. Sajnos magyar fordítása nincs, így csak azok olvashatják, akik tudnak angolul. Lehet, hogy egy pár éven belül valamelyik magyar kiadó lecsap rá, de eddig semmi konkrét. Drukkolok! Addig is ismerkedjünk meg Miss Audrey Rose-zal, aki megkísérli lerántani a leplet a hírhedt Hasfelmetsző Jackről. (A Könyv címe magyarra fordítva: Követni (zaklatni/nyomozni/kémkedni utána) Hasfelmetsző Jacket.)

"The clouds were rolling in, covering the last sliver of the moon.
It was the perfect night to hunt a murderer on the streets of Whitechapel."

Fülszöveg(angolul, magyarul elmondom később):

Seventeen-year-old Audrey Rose Wadsworth was born a lord's daughter, with a life of wealth and privilege stretched out before her. But between the social teas and silk dress fittings, she leads a forbidden secret life.

Against her stern father's wishes and society's expectations, Audrey often slips away to her uncle's laboratory to study the gruesome practice of forensic medicine. When her work on a string of savagely killed corpses drags Audrey into the investigation of a serial murderer, her search for answers brings her close to her own sheltered world.

The story's shocking twists and turns, augmented with real, sinister period photos, will make this dazzling debut from author Kerri Maniscalco impossible to forget.

Történet(fülszöveg magyarra fordítása):

A 17 éves Audrey Rose Wadsworth egy lord lánya, aki a gazdagok és előjogokkal rendelkezők életét éli. De a társadalmi események és bársony ruhadíszek mellett, tiltott és titkos életet is él.

Zord apja és a társadalmi elvárásokkal szembemenve, Audrey gyakran elszökik a nagybátyja laborjába, hogy az igazságügyi orvostan hátborzongató gyakorlatait tanulja. Amikor a kegyetlenül meggyilkolt emberekről folyó munkája belekeveri a nyomozásba egy sorozatgyilkos után, a válaszok keresése közel viszi őt a saját védett világához.

Én és a könyv:

Először a nagyszerű borító fogott meg a könyvben, amikor megláttam a barátnőmnél. Kölcsön is adta, de valahogy hónapokig nem olvastam kölcsönkönyveket. Aztán nekikezdtem. Nincs kimondottan az a már-az-elején-se-tudom-letenni eleje. Annyira, hogy le is tettem miután leesett, hogy három oldalon keresztül boncol. Másnap már egy másik könyvvel mentem suliba, amit még csak el se kezdtem ugyanis amikor le akartam venni ezt a várólistámról megláttam @Nymeria96 értékelését és hirtelen sürgősen el akartam mégis olvasni. Így kihagyva az első három oldalt elkezdtem és itt vége is az értékelés mesélős részének, mert a könyv magába szippantott és csak olvastam.

Vélemény:

“The young lady has made her case, Doctor. From this point forward I shall pretend she’s as capable as a man.”
I glared harder. “Pretend I am as capable as a man? Please, sir, do not value me so little!”

Audrey is azon szerencsések egyike, aki felkerülhet a még mindig rövid, de szépen lassan azért bővülő „kedvenc női főszereplőim” listámra. Határozott véleménye van, okos, kitartó és nem nyavalyog. Megfelelően reagál a legtöbb dologra és eléggé logikusan cselekszik általában. Embereket boncol, de közben szereti a csipkés, szép ruhákat. Ebben hasonlít bizonyos orgyilkos nőszemélyre, aki tagadhatatlanul a kedvencem, így mindig jó pont, ha egy szereplő hasonlít valamiben rá.

“You look about ready to mount a horse and go gallivanting into some epic battle. Might you pass your uncle the bone saw before you run off and save the world?”

Thomast imádtam! Ő is hasonlít egy másik kedvenc karakteremre, aki megfigyelő képességéről, hideg logikájáról, gyors észjárásáról és magabiztos, önimádó magatartásáról híres(remélem kitaláltátok:D). Na, Thomas is ilyen körülbelül. (Szerintem az ilyen személyiségű szereplőkről is listát fogok vezetni:)) Tenyérbemászó és pimasz, el van telve magával, de őszintén, van is mivel.

I couldn’t tell if I wanted to kiss him or kill him.
(…)
Kill him, then. I definitely wanted to murder him.

A nyomozás tetszett ugyan, de sajnos ez egyben az első negatívuma is. Ugyanis a nyomozás nem egy gyors dolog. Volt, hogy fejezeteken keresztül nem igazán történt semmi. Unalmas sosem volt, de egy kicsit több pörgősséget azért elviseltem volna.

I was beautiful and dangerous at once. A rose with thorns.
I was precisely who I wanted to be.

Másik negatívum a boncolós, orvosi véres jelentek. Fújj! Szerencsére mivel angolul olvastam sok szakszót nem értettem, így nem tudtam elképzelni teljesen a leírás szerint. Jobb volt ez így. Azok nélkül is túl sokat értettem meg, ha valamit mégsem a képek gondoskodtak rólam :D. Egyébként az undorítóakat leszámítva a többit és magát a tényt, hogy igazi régi képek voltak benne imádtam! 

Audrey harca azért, hogy őt is egyenrangúként kezeljék a férfiakkal lenyűgöző. Nem viszi túlzásba, ha azt tenné akkor ebben a korban elkönyvelnék instabilnak és egy szavát se hinnék többet, de nem veszi természetesnek társadalma berendezkedését.

„Girls should be concerned with lace, not moral disgrace,” she'd say.
I dreamed of a day when girls could wear lace and makeup–or no makeup at all and don burlap sacks if they desired–to their chosen profession without it being deemedinappropriate.

Hiszen miért lehet egy férfi orvos, ha egy nő nem? Miért lenne egy nő kevesebb csak azért egy férfinél, mert… nő? Őszintén örülök, hogy nem abban a korban élek. Ha csak belegondolok, hogy mondjuk pár évtizeddel a könyv előtt még a kényszerházasság is teljesen elfogadott volt és majdnem itt is… Hozzákényszeríthetett az apád vagy a bátyád valakihez és te nem tehettél semmit! Felháborító. Sajnos még biztos most is vannak helyek a Földön, ahol ez a szokás, de ez akkor sem jó. Hogy bárkinek hatalma legyen fölötted, mert ellenkező nemű vagy, vagy más a bőrszíned akár. Elkalandoztam, vissza a könyvhöz!

A többi szereplő is megfelelően ki volt dolgozva. Közülük Liza és a nagybácsi a kedvencem. Azt ugyan nem értettem, hogy a nagynénjét hogyan szeretheti Audrey ennyire, ha egyszer így bánik vele, de ez már kicsiség.

„Wield your assets like a blade, Cousin. No man has invented a corset for our brains. Let them think they rule the world. It's a queen who sits on that throne. Never forget that. There's no realson you can't wear a simple frock to work, then don the finest gown and dance the night away. But only if it pleases you.”

Semmi nem idegesített a könyvvel kapcsolatban ez egy nagyon jó pont. :D
A rejtély…. nyilván nem tudják ma sem, hogy ki volt Hasfelmetsző Jack és szerintem már soha nem is derül ki, de kíváncsi voltam, hogyan oldják meg. Szerintem nagyon jó lett. Meglepődtem az biztos.
Összefoglalva imádtam a könyvet. Remek főszereplő, egy rejtély, kicsi romantika, nagyszerű borító, régi képek, egy különleges mű. Kedvenc nem lett, de még lehet a trilógia valamelyik része. Minden angolul tudónak ajánlom! Nem sietek a második rész elolvasásával és nem is tudok, mert nincs a Bookdeponál raktáron. De jó lezárása lett, a következő részbe is betekinthettem, így ráérek.

Reménység a következő részre: Remélem egy picivel lesz benne több romantika. Tudom, tudom nem tehetek róla én ilyen vagyok!

És a következő rész borítója:

Olvasd el!

10/10

Képek Moly.hu-ról.

Beth Flynn: Kilenc perc

Az ​akkor tizenöt éves Ginny Lemont 1975. május 15-én elrabolják egy bolt elől Fort Lauderdale-ben. Az elkövető az egyik legbrutálisabb dél-floridai motoros banda tagja. 
Ginny élete ekkor örökre megváltozik. Új nevet kap, új identitást és egy új életet az Everglades mocsár szélén – egy ijesztő, durva és erőszakos világban, ahol mindenkinek álneve van, a hűség pedig a túlélés kulcsa. 
Az egésznek pedig Grizz áll a középpontjában: termetes, sötéten jóképű és ijesztő férfi, aki Ginnyvel valahogy mégis olyan gyengéd, hiszen ő élete egyetlen igaz szerelme. 
Így kezdődik az érzelmi megszállottságról és a manipulációról szóló mese, amiben egy környezetéből kiszakított lány kénytelen az egyetlen emberre támaszkodni, akitől figyelmet, szeretetet és gondoskodást kaphat. A fogva tartójára. Ginny okos és intelligens, de még csak tinédzser. Nehezen alkalmazkodik az új életéhez, eleinte küzd ellene. Aztán belenyugszik a feltételekbe. 
Vajon megmentik? Vagy elmenekül? Kiszabadul élve, ha egyáltalán kiszabadul valahogy?


Sziasztok! A fülszöveg alapján nekem rögtön megtetszett a történet. Bár kicsit másra számítottam, de egyáltalán nem volt csalódás, sőt azt hiszem, elolvastam az egyik legérdekesebb könyvet életemben. Beth Flynn Kilenc perce szerintem hiánypótló kortárs alkotás, nekem az egyik kedvencem lett. Nézzük részletesebben a kritikát. Ezúttal ígérem, teljesen spoilermentesen!

Először is, az nagyon jó volt a regényben, hogy az alapsztori elég egyedi. Persze van több hasonló könyv is, de ez hihetően írja le az egész történetet. Ahogy olvastam, már az elején teljesen beszippantott ez a furcsa világ, ahol minden más, mint a mi életünkben. Pedig egyáltalán nem fantasyról van szó, éppen ezért megdöbbentő és durva is. (Zárójeles megjegyzés: bár a könyv végig azt sugallja, hogy "örülj, hogy nem veled történik mindez", azért én nem bánnám, ha egy a Sátán Seregéhez hasonló motoros banda elrabolna... :D)
A történet másik nagy erőssége a fordulatos események. Amikor már azt hiszed, minden nyugodt lesz egy ideig, jön egy váratlan csavar, ami megváltoztatja az egész történetet. Éppen ezért imádtam! Egyetlen unalmas rész sem volt a könyvben, és gyorsan olvastatta magát.

A szereplőket is nagyon megkedveltem. Szinte csoda történt, de alig volt olyan karakter, akit nem bírtam. (Más könyvek esetében ez fordítva szokott lenni.) Valami miatt mindenki szerethető volt, a hibáikkal együtt. Végülis, bűnözőkről beszélünk, tehát el kell tekinteni az agresszivitástól, néhány gyilkosságtól meg egyéb apróságoktól! :D Persze azért Willow nem volt a szívem csücske, de nem zavart túl sok vizet. A kedvenc szereplőim egyébként Grunt, Grizz, Moe és természetesen Ginny voltak. A többiek pedig szintén jól "beleillettek" a bandába. Igen, az is nagyon tetszett, ahogyan a tagok mindig együttműködtek, segítették egymást. Néha azt éreztem, tényleg olyanok, mint egy család, és ezt jól bemutatta az író.

Összességében, imádtam a könyvet! Szerintem ez tipikusan egy olyan alkotás, amit mindenkinek el kellene olvasnia. Nekem a maga sokkoló jeleneteivel megváltoztatta az életemet. Volt, hogy olvasás közben majdnem sírtam, de nagyon sokszor nevettem is. Egyes részeket pedig jobb, ha az ember nem vesz komolyan, mert tényleg nagyon durva.
Mindenesetre, csak egy dolgot ismételnék így a végén: olvasd el! Most az egyik kedvenc könyvem. (Lehet, hogy ezt már említettem...) Lényegében mindegy, hogy ki vagy, mit szeretsz vagy milyen műfajt szoktál olvasni, 15 éves kor fölött a Kilenc perc must read! ;)

Eric Lindström: Nem ​a szemeddel látsz

Molyos adatlap

"Nem lehet valakinek bekötni a szemét, elvezetni valahová, és várni a meglepetést, ha a szemkötőt nem veszik le."

Sziasztok!

Nagyon lassan, de biztosan gyarapodik a remek vaksággal/süketséggel foglalkozó művek általam olvasott/látott listája. Engem ugyanis nagyon érdekel a téma és szívesen olvasok ilyen könyveket, nézek ilyen filmeket, amenyiben nem jár együtt súlyos depresszióval. A mai könyv egy szórakoztató és érdekes olvasmány volt. Mindenkinek ajánlom. Nézzük is miről van szó!

Fülszöveg:

Parker Grantnek nincs szüksége a szemére ahhoz, hogy átlásson rajtad. Ezért alkotta meg a szabályait is: ne bánj vele máshogy csak azért, mert vak, de soha ne élj vissza a helyzettel! Ha egyszer hibázol, nincs több esélyed.
Amikor Scott Kilpatrick, a fiú, aki összetörte a szívét, újra megjelenik az életében, a lány tudja, csakis egyet tehet: olyan durván tudomást sem vesz róla, hogy fájjon. Van elég dolga így is: be akar kerülni a gimis futócsapatba, tanácsokat kell adnia fájdalmasan naiv osztálytársainak és meg kell birkóznia az élet adta újabb és újabb feladatokkal is. Ám hamar bebizonyosodik, hogy a múltja elől nem menekülhet. Ahogy többet és többet megtud arról, valójában mi történt – Scottal és az apjával is –, egyre jobban elbizonytalanodik, vajon tényleg minden az-e, aminek látszik.
A Nem a szemeddel látsz azokra a vakfoltokra világít rá, amelyek mindannyiunk életében ott vannak, akár látók vagyunk, akár nem.
A kamaszkor legszebb könyve.

Vélemény:

IMÁDTAM!! 

Parker egy nagyszerű főszereplő a rengeteg hibájával együtt. Szarkasztikus, őszinte, kitartó, erős. Sokszor önközpontú, de ezen nem kell meglepődni, nehéz lehet úgy másokra figyelni, hogy nem látod őket. Igaza volt már nem is tudom kinek elég végletes személyiség. Vagy utál valakit, vagy teljes szívéből szeret. Én szerettem őt, remek karakter. Felszabadító érzés volt, hogy megmondta az embereknek, amit gondolt nyíltan, őszintén, kegyetlenül. Humoros, őszinte, kiáll magáért és nem szenved sokat mégse tökéletes, vannak hibái. Ezekből egyenesen következik, hogy kedvenc női főszereplők listámra felkerült. Ja, igen a listája is nagyon tetszett, nagyszerű jellemrajzot ad róla. Elolvashatjátok a poszt alján. Imádtam a stílusát is a szemkendőit, a hozzáállását az élethez és szinte mindenhez.

"Scott Kilpatrick. Parker Grant egyes számú ellensége."

Scott aranyos és törődő. Nagyon-nagyon sajnálom, hogy róla és a kapcsolatukról nem tudtunk meg többet. Ő az a tipikus teljes szívével szerető fiú, szerettem. 

"Scott Kilpatrick. Az első szabály megszegője. Alávetve a végtelenedik szabálynak, mindörökre."

Az egész történet nagyon valóságos, nem cukormázas, nem valóságtól elrugaszkodott. Mindennapi, életszerű. 

A stílusa könnyed. Nagyon gyorsan olvasható. Konkrétan délelőtt, amikor a karácsonyi ajándékaim fotóztam, kicsit belelapoztam, már akkor beszippantott, ezért vittem magammal mamáékhoz. Ott a karácsonyozás után elkezdtem olvasni és arra eszméltem este 8 körül otthon, hogy vége a könyvnek. 

A borítója nem rossz, de nem is tetszik különösebben. Amíg nem kezdtem el olvasni azt hittem egy fiú van rajta :D. Viszont nagyon tetszik, hogy braille írással is ki vannak írva egyes dolgok, például a cím. A cím... hát nem az angol fordítása az tuti. Az eredeti címe Not if I See You First, ami a könyvben megismert párbeszéd második mondata. 

"– Akkor holnap látlak! – kiált utánam.
A szabad kezemmel a fejem fölött intek hátra.
– Vagy én téged!"

Szóval az angol cím inkább ez a Vagy én téged, szó szerint Nem ha én látlak meg először .  De a Nem a szemeddel látsz is egy szuper cím, hiszen ez van a kitűzőjén.

Rendkívül érdekes volt. Engem az Emma meg én óta nagyon érdekelnek a vakokkal, siketekkel foglalkozó könyvek és filmek, ha ezek nem párosulnak egész művet kitöltő depresszióval. Sajnos nagyon kevés ilyen van. Kiemelkedő és hiánypótló alkotás.

U.I.: Aki tud további műveket, legyen szíves ne tartsa magába és ossza meg velem! 

Imádtam olvasni, ahogy egyes helyzeteket megold, a már rég kidolgozott taktikáját használja. Külön elcsodálkoztam azon mennyire tetszettek a azok a részek, ahol futott. Én utálok futni. Mégis olyan szépen volt leírva, hogy Parker futás iránti szenvedélyét teljesen át tudtam érezni. Tekintve a nehezítő körülményeket (nem lát!) ezek voltak a könyv legizgalmasabb jelenetei.

"Vajon milyen gyorsan tudok futni? Mármint úgy igazából? Épp itt az ideje, hogy megtudjam!"

Voltak kisebb hibái is, de ezeket elnézem, mert imádtam. Azért a teljesség kedvéért leírom ezeket is. 

1.Nagyon elhúzták a végét, persze így volt igazán életszerű, de már majdnem nem tetszett. 

2.Nem vitték túlzásba a magyarázást, egyes helyzetekben azt se tudtam hirtelen miről van szó, mert nem írták le! Ilyenkor vissza kellett olvasnom, hogy kilogikázzam. Érdekes, hogy ebben a Modern boszorkány sorozatra emlékeztet, ami meg ugye a legkedvencebb könyvsorozatom. Lehet ezekre bukom :D. 

3.Voltak dolgok amiket az előbbivel ellentétben túl sokat ismételgettek. 

Ennyi. Nem találtam több hibát. Kedvenc lett, mindenkinek ajánlom!
De tényleg, aki úgy is érzi, hogy nem szereti az ilyen könyveket az is olvassa el! A kedvenc könyveimnél, ennél is úgy érzem, hogy nem tudom kifejezni, hogy mennyire mélységesen imádtam és ajánlom mindenkinek! Nincsenek az unalomig ismételt szavaknál jobbak, hogy kifejezzem, mennyire csodás ez a könyv!

OLVASD EL!

10/10

Parker Grant szabályai:
Szabályok 

1. szabály: Ne csapj be! Soha. Főleg ne a vakságomat kihasználva. Főleg ne mások előtt. 

2. szabály: Ne érj hozzám, mielőtt megkérdeznéd vagy figyelmeztetnél! Nem látom a közeledést, ezért mindig meglepődöm, és valószínűleg fájdalmat okozok neked. 

3. szabály: Ne érj se a botomhoz, se az egyéb dolgaimhoz! Fontos, hogy pontosan ott legyenek, ahol én hagytam őket. Nyilvánvaló. 

Braille írás

4. szabály: Ne segíts, hacsak nem kérem! Különben csak útban vagy és zavarsz. 

5. szabály: Ne beszélj direkt hangosan! Nem vagyok süket. Meg lennél lepve, hányszor fordul elő. Ha nem vagy meglepve, nézz magadba! 

6. szabály: Ne beszélj úgy a velem lévő emberekkel, mintha a gyámjaim lennének! Igen, ez is gyakran megesik. 

7. szabály: Ne beszélj helyettem sem! Senkihez, még a saját barátaidhoz vagy gyerekeidhez sem. Ne feledd, te sem vagy a gyámom! 

8. szabály: Ne kezelj úgy, mintha hülye lennék vagy gyerek! A vakság nem jelent szellemi visszamaradottságot, úgyhogy ne beszélj lassan, ne használj kicsinyítő képzőt! Magyarázzam ezt tovább? 

9. szabály: Ne menj el mellőlem anélkül, hogy szólnál! Különben nem tudhatom, ott vagy-e még. Alapvető udvariasság. 

10. szabály: Ne adj ki hangokat, hogy segíts vagy vezess! Idétlen és durva, és hidd el, a végén te fogsz hülyének tűnni; te leszel zavarban, nem én. 

11. szabály: Ne akadj fent! Komolyan, azon kívül, hogy mindig csukva van a szemem, pontosan olyan vagyok, mint te, csak sokkal okosabb. 

Végtelenedik szabály: NINCS második esély. Játszd el a bizalmam, soha többé nem bízom benned! Az árulás megbocsáthatatlan.