Leigh Bardugo: Crooked Kingdom (Six of Crows 2.)(Grishaverse)

"The really bad monsters never look like monsters."

Ez a könyv fájt. Zseniális. Lenyűgöző. Egyedi. Wow!

Spoileres az előző részre, erre vonatkozó spoilerek feketék.
Fülszöveg:

Kaz Brekker and his crew have just pulled off a heist so daring even they didn't think they'd survive. But instead of divvying up a fat reward, they're right back to fighting for their lives. Double-crossed and left crippled by the kidnapping of a valuable team member, the crew is low on resources, allies, and hope. As powerful forces from around the world descend on Ketterdam to root out the secrets of the dangerous drug known as jurda parem, old rivals and new enemies emerge to challenge Kaz's cunning and test the team's fragile loyalties. A war will be waged on the city's dark and twisting streets―a battle for revenge and redemption that will decide the fate of magic in the Grisha world.

This is a thrilling and satisfying sequel to the #1 New York Times-bestselling Six of Crows.

Véleményem:

Az előző résznek igen függővége volt, azóta akartam olvasni ezt. Csodálom a türelmem, bírtam 3-4 hónapig. Aztán nekiestem.

Szerencsére itt már nem volt a nyelvezettel problémám a legtöbb szó derengett az előző részből.

"„Has anyone noticed this whole city is looking for us, mad at us, or wants to kill us?”„So?” said Kaz.
„Well, usually it's just half the city.”"

Igazából nem sok minden változott az előző rész óta, csak minden feljebb került egy szinttel. Jobban ismerjük a szereplőket, izgalmasabb jelenetek vannak már az elején is míg az elsőben csak a közepétől, még több visszaemlékezés, nagyobbak a tétek és a játékosok is már egy másik szintet képviselnek.

"If you couldn't beat the odds, you changed the game."

De akármennyire is izgalmas és fordulatos a történet a könyvet még mindig a szereplők viszik a hátukon, és ezt nem negatívumnak szánom, hanem a karaktereket dicsérem vele.

"“I would come for you. And if I couldn’t walk, I’d crawl to you, and no matter how broken we were, we’d fight our way out together—knives drawn, pistols blazing. Because that’s what we do. We never stop fighting.”"

Mindenki előtt Kaz Brekker. Már az előző könyvben belezúgtam. Más, mint mindenki, egyedi és megismételhetetlen, Kaz Brekker. Annyi mindent imádok benne, hogy azt se tudom, hol kezdjem. Akkor az agyánál. Nem tudom eldönteni, hogy szörnyen kíváncsi vagyok mi zajlódhat le a fejében belül, vagy inkább okosan távol kéne magamat tartanom onnan. Valószínűbb az első. Hihetetlen amit művel, a hatalmas mindenre kiterjedő tervei, utánozhatatlan stratéga. Nemhogy mindenki más de néha saját maga előtt jár két lépéssel. Azt hiszik mindjárt elkapják és nem veszik észre, hogy már ők maguk a foglyok. Csak ámultam és bámultam végig. Ebben a könyvben a szokásos zsenialitása mellett még jó mélyenszántó beszédeket is lenyomott :D Sokrétegű karakter. Olvashattunk arról, hogyan szerezte a kesztyűit és akkor annyira sajnáltam.

"“We can endure all kinds of pain. It’s shame that eats men whole.”"

Még mindig shippelem Inejzsel. Összeillenek. Szerintem abból látszik mennyire is imádom ezt a könyvet, hogy úgy is tetszett, hogy az írónő kb. kettő fél romantikus jelenettel szúrta ki a szemünk a részükről. Na, de az milyen volt! És ez nem baj, csak szeretném, ha mindketten boldogak lennének és lehetőleg együtt. Ugyan értek el haladást, de nem sokat és az már látszik, hogy Kaz nem fog megváltozni teljesen, ami szuper! Ő olyan amilyen a maga kegyetlen, számító módján, a változás az életébe kerülne. Húúú most eszembe jutott az a jelenet a Barrelben, te jó ég! Azt hittem ott kapok szívrohamot. Kaz pedig tökéletes volt. De nem csak ott, végig. És az az út, amin elindultak Inejzsel meg úgy az egész kapcsolatuk a maga különös módján, olyan gyönyörű és rendkívül érdekes. 

Inejről is megtudhattunk többet, ahogy kötéltáncolni tanult. A vége nagyon megható volt. :))

"“You're weak because you're afraid of people seeing your weakness. You're letting shame decide who you are.”"

Wylan ebben a könyvben kapott csak szemszöget, gondolom azért, hogy ne lője le az írónő az előző rész poénját. Nehéz neki, hiszen a kegyetlen apja ellen kell harcolniuk, de ő minden fiához intézett rossz szó ellenére is az apja. És Wylan néha amikor nagyon elmerül a bűntudatban, akkor nem is az apját, hanem magát hibáztatja, mert tudott olyan fia lenni, akit az az idióta akart. Szerencsére okos kissrác, tudja, hogy ez nem így van, így hamar észhez tér általában vagy valaki észhez téríti. Az ő gyerekkorát is jobban megismerjük és felfed a könyv pár igazán meglepő dolgot vele kapcsolatban. A végén örültem, hogy megkapta, amit megérdemelt.Térjünk is Jesperre.

Kétségkívül vannak hibái. Szerencsejáték-függő és nem gondolkodik mielőtt cselekedne. Ő a legimpulzívabb a csapatban. Ez bizonyos helyzetekben jó, de legtöbbször rossz. Olyan mintha még mindig gyerek lenne, akire a többieknek kell vigyázni. De nagyon oda tudja tenni magát és jó szíve van. Nem ismer félelmet, ha veszélyes helyzetekről van szó, ami megint csak jó és rossz tulajdonsága egyben. Wylannel a közös jeleneteiket imádtam, kivéve amikor elcseszte. Az gáz volt. Pedig milyen jól indult! A gyerekkora máshogy volt nehéz, mint a többieknek. Nagyon érdekes volt megismerni milyen szoros kapcsolat fűzte az édesanyjához, hogy lett az aki, hogyan fojtotta el a halála után az apja a képességét merő féltésből.Amikor meghalt az anyja szerintem akkor is könnyeztem.

Ninát nagyon megkedveltem ebben a részben is. Az elején szegény nagyon szenvedett a drogtól, azt nem volt jó olvasni, de aztán felülemelkedett ezen. Erős, kitartó és bátor. És szeeeeegééééény. Ő kapott a legtöbb romantikus jelenetet. Nagyon viccesek voltak és aranyosak.

""Why do you guys say that, anyway? No mourners, no funerals? Why not just say good luck or be safe?”
“We like to keep our expectations low.”"

Matthiasszal kapcsolatos ellenszenvemből szinte semmi nem maradt ebben a könyvben. Őt is ugyanúgy megszerettem, mint a másik ötöt. Ráadásul ő megy keresztül a legnagyobb karakterfejlődésen. Pár hónap alatt, el kell nyomnia, amit beléneveltek éveken keresztül, mert már látja, milyen elvakult dolgokat is sulykoltak beléjük. Nem könnyű feladat, de hősiesen végzi. Csak a vége....Annyira sírtam! Olyan igazságtalanság! Túlélik, sikerrel járnak erre arra jár egy random agymosott fjerdai és egész egyszerűen megöli?! Ilyet nem lehet csinálni!!! Miéééért???! És odavonszolja magát Ninához, és megmondja, hogy szereti és vigye haza őt és segítsen a fjerdaiaknak és meghaaal :'''((( Ninát annyira sajnáltam! Annyi mindenen ment keresztül, de végül majdnem kapott egy boldog véget a szerelmével, erre azt megölik! Nagyon sajnáltam és csodáltam, hogy ennyire össze tudta szedni magát.

Kapunk pár új mellékszereplőt is. Jesper apját bírtam, megértő. És pár régi-újat a Grisha trilógiából. Amikor megláttam, hogy megjelent Nikolaiiii aww imádom őt is, ha nem is annyira, mint Kazt. Kíváncsi lesz a saját sorozatára.A történet tehát izgalmas, fordulatos, legtöbbször én se tudtam, most mi fog történni. Jó, kit akarok becsapni, sosem tudtam! A terveket jobb szeretem utólag megtudni, mert akkor szerencsére kevésbé valószínű, hogy félrecsússzanak. Mondjuk, Kaz terveiről beszélünk, szóval valószínűtlen, hogy félrecsúszna bármi is. Ettől függetlenül tetszett, hogy szinte mindig csak utólag világosítottak fel. Annyi minden történt egyszerre, hogy csak kapkodtam a fejem, volt, hogy igen nehéz volt követni mi is folyik itt. Bedőltem Kazék minden trükkjének.

A stílus, az írásmód fantasztikus. A párbeszédek humorosak és remekül meg vannak írva. Nincs sok belőlük, de ami van azon érződik, hogy ez jól át lett gondolva. Több mondanivalót sűrít egy négy soros párbeszédbe, mint más több oldalnyiba. De tényleg, azok a mondatok már Saraj J. Maas mondatait közelítik meg nagyszerűségben.

A világ sötét, de nagyszerűen van felépítve. Kerch egyértelműen Hollandia.

A végéig meg voltam róla győződve, hogy erre a könyvre minden további gondolkodás nélkül felrakom a kedvenc címkét, DE! Nagyon dühös voltam a vége miatt. Viszont csak az én egyéni szocproblémám, hogy ilyen érzékeny lelkecském van, szóval a könyv ettől még tökéletes volt és elnyerte minden elismerésem. Érdekes, izgalmas, csodás, zseniális, egyedi! Az utolsó fejezetnél jobbat nem lehetett volna kitalálni.

Szülinapomra kaptam nagynénémtől és csodálatosan néz ki! Olvasás előtt és közben is folyamatosan csodáltam. Hatalmas, a levehetős borítója, amit általában utálok, jó mínőségű, a borító, a vörös lapszélek gyönyörűek, a térképek fantasztikusak, a díszítés is nagyszerű. Beleszerettem.

Kedvenc, mindenkinek ajánlom és mindenképpen újraolvasom az első részt.

Ó, és nagyon örülök, hogy mégse duológia lesz. Még van ebben a történetben potenciál.

10/10*
Olvasd el, olvasd el, olvasd el!

Képek a pinterest táblámról.

Leigh Bardugo: Six ​of Crows (Six of Crows 1.) (Grishaverse)

“No mourners.”
“No funerals.” 

('Nincsenek gyászolók.' 'Nincsenek temetések.')

Spoilerek ki vannak feketézve. Angolul olvastam, a magyar fordítás még nem készült el. Az idézeteket angolul írtam ki, de lefordítom magyarra, ahogy tudom. 

Fülszöveg:

Ketterdam: nyüzsgő nemzetközi kereskedelmi csomópont, ahol jó pénzért minden megkapható, és ezt senki nem tudja jobban, mint Kaz Brekker, a kivételes tehetségű bűnöző. Kaz veszélyes küldetésre kap megbízást, és cserébe olyan gazdagságot kínálnak neki, ami legvadabb álmait is felülmúlja. Egyedül viszont képtelen sikerre vinni a vállalkozást…

Egy bosszúszomjas elítélt.

Egy szerencsejáték-függő mesterlövész.

Egy különleges múltú szökevény.

Egy Kísértet néven ismert kém.

Egy varázserejét a nyomornegyedben kamatoztató szívtörő.

Egy tolvaj, aki a leglehetetlenebb helyzetekből is kiszabadul.

Hat veszélyes törvényenkívüli és egy lehetetlen vállalkozás. Kaz csapata az egyetlen, ami megmentheti a világot a pusztulástól – ha előbb ki nem nyírják egymást.

"Six people, but a thousand ways this insane plan could go wrong."(Hat ember, de ez az őrült terv ezer féle képpen tud elromlani.)

Vélemény:

A Grisha trilógiával voltak komoly bajaim, mint az idegesítő főszereplő szerelmespár, unalmas részek, kiszámíthatóság és fura történések. Ezt a könyvet mégis megvettem, mert rengetegen dicsérték és mindenki hangsúlyozta, hogy jobb, mint a trilógia. Ó, de még mennyivel! Imádtam!

Először is a borító gyönyörű, nekem puhakötéses, szóval nem színesek a lapszélek, de így is szeretem. <3

Az alapötlet, amit a fülszöveg jól leír már kapásból szuper történetnek tűnt. 6 bűnöző, egy lehetetlen küldetés.

Elkezdtem tehát olvasni. Borzalmasan lassan haladtam vele, de ez teljes mértékben az én hibám volt. Két percenként szótáraznom kellett, mert ha nem tettem annyira feltorlódtak az ismeretlen szavak, hogy érthetetlen lett a szöveg nagy része. Így hát, mint a jó kisdiák szótáraztam (telefonnal, azért mazochista nem vagyok! :D) folyamatosan és reménykedtem, hogy lassan belelendülök. Örülök, hogy nem az elsők között olvastam ezt angol könyvként, mert ha így lett volna, lehet simán abbahagyom. De az angol könyvek titka, hogy az eleje mindig ijesztően nehéz, de nem szabad feladni, mert később jobb lesz. És végre valahára így is lett, egyre kevesebbet kellett szótáraznom, gyorsabban haladtam, jobban élveztem a könyvet.

A Grisa trilógiával a legnagyobb bajom az volt, hogy Alina szemszögéből néztük illetve, hogy kevés szereplőt tudtam megkedvelni. Itt távolról sem ez volt a helyzet. Mondhatjuk, hogy 5 szemszögből(igen egyikőjüknek nincs szemszöge) láttuk a történetet (+2 egy az elején egy a végén) és én mindannyiukat megszerettem, valakit jobban, valakit kevésbé. Nézzük őket.

"“Who'd deny a poor cripple his cane?” “If the cripple is you, then any man with sense.”" 

('Ki tagadná meg egy szegény bénától a botját?' 'Ha az a béna te vagy, akkor bárki akinek van sütnivalója.')

A kedvenc férfi főszereplőm egyértelműen Kaz. Kaz egy bűnöző zseni. Imádom a zseniket, őt is. Kaz személyiségét erősen megváltoztatta a múltja, ami hatással van a jelenére. Dirtyhands(a beceneve) kegyetlen és számító. Tervez, lő és célba talál. Mindig. Ketterdam szerte félnek tőle. Ó, szegény szegény kisfiú. Épp hogy csak sínen voltak, az apjuk halála után a bátyjával, mire rútul átverték őket, elszegényedtek, elkapták a himlőt. Kaz egy napot töltött hullák között majd a testvére holttestébe kapaszkodva úszott vissza a városba. Fúúúúj. Őszintén, ki csodálkozik, hogy szegény olyan lett, amilyen? Borzalmas gyorsasággal kellett felnőnie egy kegyetlen világban. Nem akart ő lenni az áldozat, meg akarta bosszulni a testvérét, így mindent megtett, hogy ezt elérje. Szörnnyé vált, hogy megmeneküljön a szörnyek elől, hogy jobb legyen náluk. Nagyon erős háttérsztorija van.

"Brick by brick, I will destroy you."(Tégláról téglára foglak elpusztítani.) 

Imádtam a humorát, az eszét, ahogy gondolkodott, az erősségeit és a gyengeségeit. Kaznek a kesztyűi a gyenge pontjai. Az után a szörnyű nap után a hullákkal, nem állhatja az emberi érintést, ezért jár teljesen beöltözve, kesztyűben. Fantasztikus volt látni, ahogy egyre több érzelmet megenged magának Inej felé. Nem tudom a vége ezt mennyire változtatja meg, hiszen azt mondja engedte a régi énjének, hogy előjöjjön, de ezt nem engedheti meg magának ezért visszacsúszik a Brekker-Dirtyhands énjébe. 

"“Scheming face,” Inej murmured. Jesper nodded. “Definitely.”"('Cselszövő arc' mormolta Inej. Jesper bólintott 'Határozottan.')

Manipulál és kívülről olyan mintha tévedhetetlen és sérthetetlen lenne. Mindig van újabb trükkje, meglepetése, félelmetesen bízik saját magában, az ösztöneiben, az eszében. Lenyűgöző nézni őt, ahogy a halál szélén táncol folyamatosan. Imádom őt, nincs mese.

"He needed to know she believed in him."('Tudnia kellett, hogy a lány hisz benne.')

Inej a kedvenc női főszereplőm. Eszméletlen a csaj. Csak megy és megy és megy, mindegy milyen magas fal állja az útját, ő felmászik a tetejére anélkül, hogy bárki is észrevenné őt. Badass és jószívű egyszerre. Kazzel nagyszerű csapatot alkotnak, szüksége van rá a fiúnak. Tetszett, hogy a végén nem adta fel újdonsült álmát két szép szóért Kaztól. És ezt úgy mondom, hogy nagyon-nagyon drukkolok nekik, hogy összejöjjenek, de Kaznek tényleg meg kell nyílnia ehhez legalább Inej előtt. A lány nem érheti be kevesebbel. 

"One minute he made her blush and the next he made her want to commit murder."(Egyik pillanatban elpirult miatta a következőben meg akarta ölni.)

Inejt és Kazt tehát nagyon hamar megkedveltem Ninával együtt. Nina egy grisa. Vele létre is jött egy kis kapcsolat eközött és az előző trilógia között. Nina nehéz helyzetben van a szíve két felé húzza (nem szerelmi háromszög). Követ el hibákat, de folyamatosan azon van, hogy ezeket helyrehozza. Nagyon erős, nem engedi, hogy mások a földre lökjék őt, határozott. Ami a szívén az a száján és ezt nagyon értékelem a karaktereknél. Inejzsel pedig imádtam a barátnős jeleneteiket. Nagyon remélem, hogy átvészeli a végén történtek ellenére. Én hiszem, hogy erősebb, mint a jurda parem. Érdekes kapcsolata van Matthiasszal a következő főszereplőnkkel.

"“We are all someone's monster.”" ('Mindannyian valaki szörnyetegei vagyunk.')

Matthias drüskelle, vagyis boszorkányvadász, magyarul a grisákat keresi és "bíróság elé állítja" a csapatával. Minden grisát, akit csak sikerül elfogniuk, mindegy, hogy nem követett el semmit. Minden grisa születésétől fogva bűnös, így tartják a fjerdaiak. Matthias összeakadt tehát Ninával a múltban, történtek köztük dolguk, amik oda vezettek, hogy a könyv során amikor először találkoznak Matthias meg akarja fojtani Ninát.

"„It's not natural for women to fight.” „It's not natural for someone to be as stupid as he is tall, and yet there you stand. (…)”"('Nem természetes a nőknek harcolniuk.' 'Nem természetes, hogy valaki olyan hülye legyen, mint amilyen magas, és mégis ott állsz.')

A kapcsolatuk sokkal összetettebb ennél. Mindketten a másikat tartják szörnynek. Sőt nem is a másikat, hanem a népük a másik népét tartja szörnynek. Érdekes egy felállás, elgondolkodtam rajta. Matthiasnak komoly döntéseket kell hoznia, megkérdőjelezni mindent, amit eddig tanult. Az elején őszintén nem bírtam, de aztán észhez tért, megváltozott és őt is megszerettem. Szurkolok neki és Ninának.

"“The life you live, the hate you feel – it’s poison. I can drink it no longer.”" ('Az élet, amit élsz, a gyűlölet, amit érzel – méreg. Nem tudom tovább inni.')

Akit nem tudtam annyira megszeretni, mint a többieket az Jesper. Félreértés ne essék szeretem őt, a humora fantasztikus, az alakuló kapcsolata is érdekes Wylannel, de túl keveset tudunk meg róla. Amit megtudunk az se mindig járul hozzá ahhoz, hogy szeressem. A szerencsejáték szenvedélyét egyszerűen nem tudom átérezni. Eljön otthonról egyetemre, majd betéved egy szórakozóhelyre és rákap a szerencsejátékra, kimarad, eljátssza az összes pénzét, hiteleket halmoz, hazudik az apjának. Ő nagyon bele lett rakva a vicces sidekick szerepkörbe.

"Jesper always felt better when people were shooting at him. It wasn't that he liked the idea of dying (in fact, that potential outcome was a definite drawback), but if he was worrying about staying alive, he couldn't be thinking about anything else."(Jesper mindig jobban érezte magát, amikor lőttek rá. Nem mintha szerette volna a halál lehetőségét(valójában ez a lehetséges fejlemény egy határozott hátrány volt), de ha azon aggódot, hogy maradjon életben, akkor nem tudott semmi másra gondolni.)

Wylannek nem volt szemszöge, de őt is megszerettem. A végén meglepődtem az apa kegyetlenségén és a gyerekkorán. A szóváltásait Jesperrel bírtam. :D

"“I don’t want to kill people, not really.” “That’s a solid policy until people want to kill you. And in our line of work that happens a lot.”"('Nem akarok embereket ölni, nem igazán.' 'Ez egy szilárd irányelv addig, amíg nem akar valaki téged megölni. És a mi munkakörünkben az sokat előfordul.')

Mind a hatan küzdenek. A világ újra és újra a földre taszítja őket, ők pedig újra és újra felállnak. Mindannyian más módszert találtak ki, hogy túléljék a mát, aztán a következő napot és az azutánit. Napról napra élnek. 

Nekem is meg kell említenem, hogy tényleg jobb lett volna, ha pár évvel idősebbek. Nem változtatott volna semmit, akkor is fantasztikusak lettek volna, de talán egy kicsit könnyebb lett volna elképzelni azt a szintet, amin ők állnak. Egyébként engem annyira nem zavart, ez egy YA könyv. 

Imádom, hogy így összekovácsolódtak egy csapatba, mindig is szerettem az ilyeneket.

"The water hears and understands. The ice does not forgive."(A víz hallgat és ért. A jég meg nem bocsát.)

A történet egy kicsit lassan indul. Ezt így elsőre a hiányos angoltudásomnak tudom be(28 szót írtam ki, annál is többet szótáraztam és ebből 25 a könyv elején), meglátjuk újraolvasás után mit fogok gondolni róla. De amikor beindul végre, akkor le sem tudod tenni. Folyamatosan pörögnek az események közben pedig folyamatosan kapunk visszaemlékezéseket a szereplők múltjából. Kazé rendesen lesokkolt. A többieké is durva.

A világ már a grisa trilógiában is tetszett. A grisák erejének a leírása új és tetszetős. A helyszínek ebben viszont sokkal jobbak voltak. Ketterdam a maga veszélyes, bűnözőkkel teli sötétségével. Az Ice Court a szörnyűségekkel, a csodákkal és a védelmi rendszerrel. Imádtam.

Nem tudtam számítsak-e függővégre, reméltem, hogy nem az lesz. Az lett. Kell a következő rész!!

"What bound them together? Greed? Desperation? Was it just the knowlegde that if one or all of them disappeared tonight, no one would come looking?" (Mi kötötte össze őket? Mohóság? Kétségbeesés? Vagy csak a tény, hogy ha valamelyikük, vagy mindannyian eltűnnének ma éjjel, akkor senki nem keresné őket?)

Összegezve a karakterek vitték a pálmát Kaz, Inej, Nina, Matthias, Jesper, Wylan. Imádom illetve szeretem őket. A szerelmi szálak nem bontakoznak ki igazán, de nem bántam, mert amikor kicsit rájuk kerül a hangsúly akkor egyedi és nagyon cuki. Komolyan, ilyen kifejezését a szeretetnek/szerelemnek még nem láttam, pedig olvastam már egyet, s mást. Alig várom, hogy többet is megtudhassak róluk. 

"He needed to tell her…what? That she was lovely and brave and better than anything he deserved. That he was twisted, crooked, wrong, but not so broken that he couldn't pull himself together into some semblance of a man for her. That without meaning to, he'd begun to lean on her, to look for her, to need her near. He needed to thank her for his new hat."(Na, itt teljesen elolvadtam. Nem fordítom le kicsit spoileres, aki nem tud angolul majd meglátja a magyarban. :D)

A tolvajos, tervezős, betörős sztori teljesen lenyűgözött, egy élmény volt nézni őket, ahogy újabb és újabb helyzeteket/problémákat oldanak meg. Kicsit a Szemfényvesztőkre emlékeztetett és mivel az az egyik kedvenc filmem ez határozottan bók a részemről. Kicsit sötétebb volt, de sok egyezést és hasonlóságot találtam. 

"„One day you'll run out of tricks, demjin.” „You'd better hope it's not today.”"('Egy nap kifogysz a trükkjeidből démon.' 'Reméld, hogy ez a nap nem ma van.')

Egyedi, szórakoztató, izgalmas, letehetetlen, humoros, fordulatos, ZSENIÁLIS! 

A következő részt akarom olvasni!

A fél csillag levonás az elejéért van meg egyéb apróságokért. Újraolvasás után ez majd még változhat, de elsőre az egész könyvet nézve nem voltam 100% megelégedve vele.

Mindenkinek ajánlom! Azoknak is akiknek nem tetszett vagy nem is olvasták a Grisa trilógiát.

10/9

Olvasd el!

Magyarul is nemsokára megjelenik a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában, úgy mint az írónő eddigi könyvei. Pontos dátumot még nem tudni, de vagy idén vagy jövőre kiadják.

Képek: Pinterestről

Leigh Bardugo: Shadow ​and Bone – Árnyék és csont (Grisa trilógia 1.)

"A hasonlók vonzzák egymást."

Sziasztok!
Kicsit eltűntem tudom, bekeményítettek a tanárok, de addig is ellátott titeket Babypsycho értékelésekkel. :)

Olvasni azért olvastam. Hoztam is most egy értékelést egy könyvről, ami igencsak elnyerte e tetszésem, alig várom, hogy elkezdhessem a következő részt.

Ez Laigh Bardugo Grisa-trilógiájának az első része.

SPOILERMENTES Azt a pár spoilert kifeketéztem.

Fülszöveg:
Alina ​Starkova sosem várt túl sokat az élettől. A határháborúk során elveszítette a szüleit. Árvaként csupán egyvalakire számíthatott. Egy másik kis földönfutóra, Malra, a legjobb barátjára. Ám mostanra már rá sem számíthatott. Mindkettőjüket besorozták hazájuk, Ravka anyácska hadseregébe. A két fiatalnak életveszélyes küldetésre kell indulnia az Árnyzónába. Ezen az iszonyatos helyen a földöntúli sötétség az úr, ahol valósággal hemzsegnek az emberevő szörnyetegek. Amikor támadás éri a katonai konvojukat, mindannyiuk élete veszélybe kerül. Ám Alina ekkor olyan titokzatos erőnek adja tanújelét, amiről mindaddig még ő sem tudott. A csodálatos megmenekülés kiszakítja a hétköznapok világából.. . Meg sem áll a fővárosig, az uralkodó udvaráig, ahol az árva lány is a Grisa testvériség tagja lesz. Vezetőjük, a titokzatos Kom úr úgy véli, Alina az, akire oly régóta vár Ravka sokat szenvedett népe. A legfőbb varázsló szerint az Alinában rejtőző erő képes lesz elpusztítani az Árnyzónát. A cári udvar fényűző forgatagában sokan Kom úr új kegyeltjének tartják a lányt, aki csak nehezen tud beilleszkedni Mal nélkül. Miközben hazája egyre nagyobb veszélybe kerül, feltárul előtte egy hajmeresztő összeesküvés. Dönteni kell. Szembeszáll a birodalom leghatalmasabb nagyuraival? Egyedül a múltja mentheti meg… hogy Alina megmenthesse a jövőt.

Vélemény:

Húha!
Ez jobban tetszett, mint számítottam rá.
Da vágjunk is a közepébe. Éjúr. Szerettem. Tipikusan az a szereplő volt, aki gonosz, hatalamas meg minden, de aztán úgyis a jó oldalra kerül és ez így is történt. Egészen a fordulatig. Hi-he-tet-len! Erre nem számítottam. Ez tényleg gonosz! 

"– Tényleg azt hiszed, hogy kettőnk története máris véget ért?"

Úgy éreztem, hogy ebbe a könyvben tényleg át tudtam érezni a dolgokat, el tudta velem hitetni amit akart. Nagyon nehéz ezt elmagyarázni, de megpróbálom. Általában sejtem mi fog történni, vagy ha nem is az akkor is teljesen más, mint itt volt. Ugyanúgy nem tudtam eldönteni, hogy mit akar az Éjúr vagy Mal, mint Alina. Nem tudtam volna azt mondani, hogy „Hülye vagy választ már azt, látszik, hogy szeret téged!” mint a legtöbb könyvben. Nem tudtam, amit nem tudott Alina, így jobban át tudtam érezni a helyzetét. Persze ettől még sokszor idegesített meg különösebben nem kedveltem, de egészen együtt tudtam érezni vele. Mondjuk azt hittem kicsit erőteljesebb főszereplő lesz. Jó, na nem egy Celaena Sardothienre számítottam, hiszen nincs még egy olyan mint ő, de nem hittem volna, hogy ilyen nyávogós kislányt kapok. Nem volt olyan vészes, csak néha: „Mal így, Mal úgy, miért viselkednek így velem.”. Meglepően kevés dolgot bír ahhoz képest, hogy egy háborús országban élő, exkatona árva.
A fordulatok meglepőek voltak, a történet izgalmas, a hangulat is megnyert magának. A közepén kicsit nekem túl sok volt a nyomorúságos, szomorú hangulat, de még időben vége lett.

"– De hiszen te remegsz – szólalt meg a férfi. – Nem igazán szoktam hozzá ahhoz, hogy meg akarnak ölni. – Tényleg? Én már szinte észre sem veszem, amikor végezni akarnak velem."

Szereplők közül a legérdekesebb egyértelműen az Éjúr. Őt imádtam! Bááár lehet, hogy kicsit összemosom Rhys drágámmal. Éjúr- Éjszaka udvarának ura, fekete haj, jóképű kinézet, rengeteg leélt év, nagy hatalom, rossz hírnév. Igencsak hasonlít az első ACOTAR részben lévő Rhysandre. A végkifejlet ugyan más, mert mint kiderült és amit még nem tudok elhinni az Éjúr tényleg gonosz, Rhys meg egy drágaság.

"A trónra emlékeztető székben ülő férfi azonban alig lehetett valamivel idősebb nálam. Éles metszésű, gyönyörű arca volt. Sűrű, fekete haja valósággal kiemelte kvarcként csillogó, tiszta, szürke szemét."

Különösen senkit nem kedveltem meg rajta kívűl. Tényleg nem tudom még meddig fogom egyáltalán őt szeretni, mert igencsak alkalmazkodni szokott a véleményem a történethez, de egyelőre szeretem. Igazából a végén még jobban megszerettem, pedig esküszöm én nem szoktam ilyet! :DD 

Malt nem különösebben sikerült megkedvelnem. 

A többi szereplőnek nem volt valami nagy szerepe. A Zsenyával való barátságát nem igazán értettem. Odarendelik a nőt, ő lecsúnyázza, egy óra múlva már barátnők. Mi ez?? Aztán meg a végén miután hónapokat töltöttek együtt, kitalálja, hogy lehet mégsem voltak barátnők. Ki érti ezt? Mellesleg Zsenyát bírtam.

"– Ti ketten egyébként miről szoktatok beszélgetni? – kérdeztem kíváncsian. (…) Nagyot sóhajtott. – Csak a szokásos dolgokról. Az életről, a szerelemről, a vasérc olvadásfokáról."

A világ felépítés tetszett, a térkép szép, bár több helyet is bejelölhettek volna rajta. Tetszettek az erők, a varázslat ábrázolása.
Sokszor meglepett a könyv annyira, hogy leesett az állam szó szerint (jó azért nem teljesen, ügyeletre nem kellett mennem:D). 

Valamint megvolt benne az az egyediség, az a plusz. Kedvencem még nem lett , de ez még változhat a többi részben. Várom már, hogy olvashassam őket, de szerintem megvárom míg megjelenik az utolsó rész és csak akkor folytatom.
Nagyon tetszett.
Ajánlom mindenkinek, aki szereti a High Fantasykat, amiben van romantikus szál is, de nem teljesen a megszokott módon.


10/9
Olvasd el!

További információkért, értékelésekért irány a könyv moly.hu-s adatlapja.

Képek Pinterestről.