Blogprojekt #6– Egymásnak ajánlva 3.nap: Film

Sziasztok!
Blogprojekt utolsó napja. Ezúttal a filmeké a főszerep. Nekem Felhő ajánlott és megint sikerült szinte teljesen eltalálnia az ízlésem az Aludj csak, én álmodokkal (kár, hogy ez fordítva már nem annyira működött ;)).
Snittes adatlap

Fülszöveg:
Lucy élete eléggé magányos, pedig szemrevaló lány. A metrón árulja a jegyeket, egyedüli boldogsága egy kedves fiú, aki minden nap elrobog előtte. Lucy véletlenül megmenti a vágányok közé esett fiú életét. Peternek hívják és ájultan talán még helyesebb: szerelem ez második látásra. Azonban a gond súlyosabb, Peter kómába esik. Lucy meglátogatja őt a kórházban, ahol a nővér Peter barátnőjeként mutatja be őt a családnak. Rögtön befogadják Lucyt, aki életében először érzi a család melegét. 

Vélemény:
Aranyos és valóságszerűtlen romantikus vígjáték volt.
Mivel most több a pozitívum ezért a negatívumokkal kezdem, hogy gyorsan túlessünk rajta.
"Lucy: Te megbuggyantál! Jerry: Méghogy én? Te vagy hűtlen egy eszehagyotthoz."
Első számú kivetnivalóm, hogy voltak benne igencsak életszetűtlen. Például ki tartja elképzelhetőnek, hogy egy ilyen szerető és törődő család ilyen jókedvvel és könnyű szívvel ünnepel, amikor a család egyik kis büszkesége KÓMÁBAN VAN! Ez engem eléggé zavart. Nem azt várom el, hogy akkor 0-24 órában mindenki ott szobrozzon az ágya mellett és imádkozzon, de jóformán egyáltalán nem szomorkodnak, vagy foglalkoznak vele. A másik persze az egész helyzet valószínűsége és az, hogy a lány hajlandó lett volna egy nap ismeretség nélkül elvenni Petert aztán meg hozzáment Jackhez egy hét ismeretség után. És nem, szerintem ez nem spoiler hiszen rajta vannak a plakáton, elég egyértelmű.

Ezeken kívül nagyon tetszett és még ezeket is el tudom nézni, hiszen ez egy romantikus vígjáték, senki nem várja el, hogy teljesen életszerű legyen. De nézzük is mi tetszett benne!

A párbeszédek, a poénok. Ez nem olyan film volt, mint amiből sok van mostanában (és egyébként szintén szeretem őket), hogy viccesek a történések, az akció. Nem, itt a párbeszédek komikusságán volt hangsúly és ebben nagyon jó volt a film.
"Jerry: Lucy, az ember beleszületik egy családba, és nem csatlakozik hozzá, mint a haditengerészethez."
Lucy olyan kis aranyos személyiség, néha kicsit idegesített meg nem minden döntésével értettem egyet, de úgy általánosságban bírtam őt, a végén ki tudott állni magáért, nem szenvedett tovább csendben, viszonylag őszinte volt és hatalmasak voltak a beszólásai :D. Szerintem nem hibás a történtekért, természetes, hogy nem akart magányos lenni.
"Lucy: Egyszerűen csak arról van szó, hogy kislánykoromban mindig arról ábrándoztam, hogy milyen leszek, vagy hol is leszek, és mi mindenem lesz, amikor idősebb leszek. Tudja, olyan szokványos dolgokról, mint egy ház, a család, meg ehhez hasonlók… A világért se higgye azt, hogy panaszkodni akarok, elvégre van egy macskám, van egy lakásom… hmm… Kizárólagos tulajdonosa vagyok egy távirányítónak, ami lényeges! …De egyelőre még nem találtam senkit, akivel együtt tudnék nevetni."
A család és a többi szereplő szimpatikus volt, mindenkinek volt szerepe, vicces hozzászólása, a kvázi negatív szereplőket is bírtam, mint ahogy az a vígjátékokban lenni szokott.
A színészek szerintem jól játszottak.
Összességében nagyon vicces volt, aranyos, jó volt a hangulata, szóval nekem nagyon tetszett. Kedvenc nem lett és a világot sem fogja megváltani, de a valóságszerűtlenségek ellenére se volt bugyuta vagy idegesítő. Ajánlom mindenkinek, aki egy könnyed, szórakoztató filmre vágyik.
"Peter évekkel később egyszer megkérdezte: Mi volt az első gondolatom mikor magához tért a kómából. S még akkor sem mertem bevallani, hogy azt gondoltam: Aludj csak, én álmodom."
10/8

Én Kamillának ajánlottam filmet az ő bejegyzését megtalálhatjátok itt: Könyves Boldogság blog.

Nézzetek be a többiekhez is:

Blogprojekt #6 –Egymásnak ajánlva 2.nap: Könyv


Sziasztok!
A tegnapi kilengésem után a zenekritikák felé visszatérünk a megszokott talajra, a könyvkritikákhoz. A második kategória, amiben ajánlottunk egymásnak, a könyvek voltak. Nekem Kamilla ajánlotta Cecelia Ahern: A Vétkes-t. 
"Tökéletlenné kell válnom ahhoz, hogy bebizonyítsam, tökéletes vagyok."
Molyos adatlap
Fülszöveg:
A skarlát betű és A beavatott izgalmas és gondolatébresztő ötvözete a bestsellerszerző, Cecelia Ahern lélegzetelállító regényében.
Celestine North minden szempontból tökéletes életet él. Példás testvér és gyermek, osztálytársai és tanárai kedvelik, és a barátja is lenyűgöző pasi. Egy nap azonban váratlan helyzetben találja magát, és ösztönösen dönt. Szabályt szeg, ez pedig hatással lehet egész életére. Akár börtönbe is kerülhet. Kiközösíthetik, megbélyegezhetik, billogot süthetnek rá. Lehet, hogy Vétkessé nyilvánítják.
Az ismert sikerszerző, Cecelia Ahern fiatal felnőtteknek írt első regényének társadalmában csak az engedelmeseknek van helye, a lázadást csírájában elfojtják. Egy fiatal lány, aki kiáll magáért, mindent elveszíthet.
A Vétkes és folytatása, a Perfect hamarosan a mozivásznon is látható lesz, filmes jogaikat nemrégiben megvásárolta a Warner Bros.
Vélemény:
Kamilla előtt már egy osztálytársam is nagyon ajánlotta nekem, de csak a Blogprojekt hatására jutottam el most az olvasásáig. 
Határozottan nem csupa pozitív a véleményem, de azért kezdem a könyv erősségeivel.

"(…) a tett szebben szól ezer szónál."

Celeste a könyv elején egy számomra nagyon szimpatikus főszereplő volt. Logikus gondolkodású, következetes és valóságos. Visszásnak tűnhet az elején mutatott teljes odaadása a rendszer felé, de én valahogy teljes bele tudtam magam képzelni a helyzetébe. Szerintem az elején ettől a nem hősies vagy lázadó viselkedése tette valóságossá és ekkor még bírtam.
"Eddig soha nem volt időm regényeket olvasni, a való világot részesítettem előnyben. A matematikát, bizonyos megoldásokat, olyan dolgokat, amik közvetlen hatással voltak az életemre, de most már értem, miért olvasnak az emberek kitalált történeteket, miért szeretnek belefeledkezni mások életébe. Némelyik mondatnál felkapom a fejem, mert olyan dologról szól, amit én is éreztem, de soha nem fogalmaztam meg magamnak. Bele akarok bújni a könyv oldalába, elmondani a szereplőnek, hogy megértem az érzéseit, hogy nincs egyedül, és én sem vagyok egyedül, hogy nem baj, ha ilyeneket gondol. Aztán megszólal az ebédszünet végét jelző csengő, a könyv becsukódik, és én visszazökkenek a valóságba."
A könyv nagy erőssége az, hogy izgalmas. Amikor nem is bővelkedik sok akcióban akkor is fenntartja a figyelmet, feszültséget kelt, ezt ugyan nem viselem jól, de tényleg izgalmas volt.

Másik nagy erőssége a Vétkes rendszer. Gondolom ez kicsit hasonló a Skarlát betűhöz, de mivel azt nem olvastam ezt nem tudom megítélni, így a Vétkes az első könyv, amiben billogozási rendszer, a büntetés ilyen szervezett formájával találkoztam. Szörnyű és kegyetlen, de szépen kidolgozott a rendszer, nekem legalábbis nem jut eszembe most semmilyen hiba benne. A billogozás volt azt hiszem az egyetlen jelenet, amin sírtam a könyvben, de azon nagyon. Hogy lehet ilyen beteg és kegyetlen???
"A marketingesek mindenbe lelket akarnak önteni, mindennek személyiséget adnak, az embereket mégis megfosztják az érzéseiktől. Emberivé teszik a tárgyakat, és embertelenné az embereket."
Pár mellékszereplő is szimpatikus volt néha.

Az utolsó erőssége a történet, mint az első ponttal ezzel sem voltam végig kibékülve, de úgy összességében a történet szerintem jó volt, ha nem is a legeredetibb. A rendszert megbuktatni akaró (vagy nem akaró, de akkor is az lesz a vége) rosszsorsú lány története nem először fordul elő az olvasmányaim során, de még nem is sokaltam be belőle (ennek is megvan az oka), így itt pozitívumként emlegetem.


Ennyi volt a pozitív része, most jöjjenek a negatív dolgok.

Celeste. Amennyire bírtam az elején, annyira idegesített egyes jelenetekben, a tetőfokát a hülyeségnek abban a bizonyos jelenetben érte el, amire biztos mindenki emlékszik, aki már olvasta. Nem spoilerezek, de ott nagyon, nagyon kiakadtam rá, mert, hogy lehet ilyen naiv hülye?? És míg a gondolkodásmódja alapja tetszik a többi rétegében már találtam kivetnivalókat, ésszerűtlenségeket egy szóval olyanokat, amik idegesítettek.
"– Nem rajongsz a nyilvános szereplésért? – Ha nem tudom, hogy miről beszélek, akkor nem. – Pedig az ilyenek szeretnek a legjobban szónokolni…"
Carrick. Eddig nem gondoltam volna, hogy nagyon szigorú lennék azon téren, hogy mennyi kell ahhoz, hogy valakik egymásba szeressenek, de ez és egy másik azóta olvasott könyvem miatt lehet, hogy ezt újra kéne gondolnom. Egyszerűen nem hiszem el azt, hogy SEMMI beszélgetés vagy ismerkedés után Celeste olyan érzéseket és gondolatokat fűzött Carrickhez. Nézte egy üveglapon keresztül, besorolta valahova magában tévesen aztán körülbelül annyi alapján, mint először besorolta máshova. Mintha ülnél valakivel a vonaton eldöntenéd, hogy fekete bőrkabátban van, veszélyesen néz ki, rossz ember. Aztán leszállnátok egy időben a vonatról, néznéd ahogy elmegy a másik irányba és legközelebb, amikor látod, már semmi kétség nem lenne benned, hogy egy jótét lélek, egy hős. Milyen hülye vagy, hogy elsőre a kinézete alapján tévesen ítélted meg. Persze hülye vagy, mert a kinézet alapján ítélsz, de mi is késztetett téged, hogy hirtelen megváltoztasd a véleményed? SEMMI. És mivel ez egy könyv, még azt is biztosra tudnád, hogy másodszorra van igazad. Annyi ilyen dolgot csinált Celeste (igen megint visszatérünk hozzá)! Valamit kiötlött abban a korlátolt agyában, legtöbbször a semmire alapozva és a könyv hátralevő részében azt nekünk tényként kellett kezelnünk! Egy jobb könyvben az ilyeneknek a könyv végére be kellett volna bukniuk. Szóval Carrick és a "köztük kialakult különleges kapcsolat" csak a probléma egy része.


A világfelépítés az újabb negatívum. Ez, egy disztópiához képest szörnyen gyengén kidolgozott. Mi történt pontosan, hogy ide jutottunk? Hogy működik a Vétkes rendszeren kívüli világ? Említettem a Vétkes rendszert pozitívumként, mert az tényleg jó volt, de mint ahogy abban a világban mindenki az írónő is túlságosan csak arra koncentrált. Lehet azért, mert a többi nem érdekes, de az én fejemben akkor is ott van az üres folt emiatt. Mintha egy írónő, aki eddig sosem írt disztópiát kitalálta volna, hogy most mégis csak megpróbálkozik eggyel. Várjunk... pont ez történt. Ezzel persze nincs semmi baj, próbálkozni lehet, de az eredményét nekem akkor sem muszáj szeretnem.
"Ha valaki soha nem hibázik, hogyan tanulja meg, mi a helyes, és mi nem, hogyan ismeri meg önmagát? Honnan tudja, mit képes megtenni, és mi nem illik a személyiségéhez? Minél több hibát követ el az ember, annál többet tanul."
A maradék szereplő közül említettem, hogy voltak, akik szimpatikusak voltak, de sokat nem bírtam. Erre most nem térnék ki bővebben, mert, ha elkezdeném a regélést a tesóiról, a szüleiről, a szomszédokról, újságírókról és változás pártiakról holnap is itt ülnék, már így is hosszúra nyúlt ez a vélemény.

Az utolsó negatívum a stílus és a hangulat, mint legszemélyesebb szempont nem jött be, nekem nem hozta a várt disztópiás hangulatot. Amit akár pozitívumként is mondhatnék tekintve, hogy nem szeretem a disztópiákat (kis mínuszpont a könyvnek).

Összegezve nem volt rossz könyv, gyorsan lehetett olvasni, sikerült megsiratnia, voltak jó tulajdonságai és el tervezem olvasni a második részét is, de az biztos, hogy nem újraolvasós és azt sem mondanám, hogy kimondottan tetszett. Inkább olyan so-so. Disztópia létére eléggé tetszett, ami számomra azt mutatja, hogy disztópiának nem jó. Nem bántam volna meg, ha kimarad az életemből, de az olvasása se viselt meg túlzottan, ha már ennyien ajánlották illet elolvasnom. A második részt még meglátjuk. Blogprojekt második napja mérsékelt siker.
"Eddig feketének és fehérnek láttam a világot, de hirtelen minden szürke lett."
10/6 

Következő rész:


Én könyvet Felhőnek ajánlottam, a bejegyzését elolvashatjátok ide kattintva.

Nézzetek be a többiekhez is:
Lili (Howler from a Muggle)
Felhő (Felhő olvasónaplója blog)
Vhrai (Libellum blog)

Képek moly.hu-ról és Pinterestről.

Blogprojekt #6 – Egymásnak ajánlva 1.nap: Zene


Sziasztok! 
Itt a február vége, gyorsan ideért és ezzel együtt a 6. Blogprojektünk is.
Szerintem a mostani témánk az eddigi legjobb. Azt találtuk ki, hogy ebben a hónapban egymásnak ajánlunk zenét, filmet és könyvet, amiről aztán írunk. Hogy még érdekesebb legyen azt, hogy ki kinek és mit ajánl teljesen véletlenszerűen választottuk ki. Egyszerűen kihúztam a neveket egy tálból minden kategóriához. Felhő készített egy nagyszerű gyűjtőt a posztokhoz amit ide kattintva megnézhettek
Nekem a zenét Felhő ajánlotta a The Script–Flares-t. Itt megnézhetitek azzal a videóklippel, amit a Project Sonder készített, hogy egy komoly témáról és jól illik hozzá a dal: https://www.youtube.com/watch?v=I9A6rBvIObY
Szövege

Eredeti dalszöveg

Flares
Did you lose what won't return?
Did you love but never learn?
The fire's out but still it burns
And no one cares, there's no one there

Did you find it hard to breathe?
Did you cry so much that you could barely see?
In the darkness all alone
And no one cares, there's no one there

Well did you see the flares in the sky?
Were you blinded by the light?
Did you feel the smoke in your eyes?
Did you? Did you?
Did you see the sparks feel the hope? You are not alone
Cause someone's out there, sending out flares

Did you break but never mend?
Did it hurt so much you thought it was the end?
Lose your heart but don't know when
And no one cares, there's no one there

Well did you see the flares in the sky?
Were you blinded by the light?
Did you feel the smoke in your eyes?
Did you? Did you?
Did you see the sparks feel the hope? You are not alone
Cause someone's out there, sending out flares
Someone's out there, sending out flares

Did you lose what won't return?
Did you love but never learn?

But did you see the flares in the sky?
Were you blinded by the light?
Did you feel the smoke in your eyes?
Did you? Did you?
Did you see the sparks filled with hope? You are not alone
Cause someone's out there, sending out flares

Well did you see the flares in the sky?
Were you blinded by the light?
Did you feel the smoke in your eyes?
Did you? Did you?
Did you see the sparks feel the hope? You are not alone
Cause someone's out there, sending out flares
Someone's out there, sending out flares


Magyar dalszöveg
Lángok
Elvesztetted azt, ami már sosem fog visszatérni?
Szerettél, de sosem tanultál?
A tűz kialudt, de még mindig éget,
És senkit sem érdekel, senki sincs ott...

Úgy érzed nehéz lélegezni?
Olyan sokat sírtál, hogy már alig látsz?
A sötétben egyes egyedül,
És senkit sem érdekel, senki sincs ott...

De láttad a lobbanásokat az égen?
Elvakított a fény?
Érezted a füstöt a szemeidben?
Érezted? Érezted?
Láttad a reménnyel teli szikrákat? Nem vagy egyedül
Mert valaki ott van, küldi a lobbanásokat..

Voltál már törött úgy, hogy utána nem gyógyultál meg?
Annyira fájt, hogy azt hitted véged van?
Elvesztetted a szíved, de nem tudok mikor
És senkit sem érdekel, senki sincs ott...

De láttad a lobbanásokat az égen?
Elvakított a fény?
Érezted a füstöt a szemeidben?
Érezted? Érezted?
Láttad a reménnyel teli szikrákat? Nem vagy egyedül
Mert valaki ott van, küldi a lobbanásokat..
Mert valaki ott van, küldi a lobbanásokat..

Elvesztetted azt, ami már sosem fog visszatérni?
Szerettél, de sosem tanultál?

De láttad a lobbanásokat az égen?
Elvakított a fény?
Érezted a füstöt a szemeidben?
Érezted? Érezted?
Láttad a reménnyel teli szikrákat? Nem vagy egyedül
Mert valaki ott van, küldi a lobbanásokat..

De láttad a lobbanásokat az égen?
Elvakított a fény?
Érezted a füstöt a szemeidben?
Érezted? Érezted?
Láttad a reménnyel teli szikrákat? Nem vagy egyedül
Mert valaki ott van, küldi a lobbanásokat..

Véleményem
Én eléggé jóban vagyok a zenékkel egy-egy műfajon kívül, minden számot meg tudok szeretni, ha meghallgatom párszor. Ez a szám is nagyon tetszett. Jó a dallama, van normális szövege és úgy egészében nagyon szép dal, tényleg tetszett. Féltem, hogy mi lesz, ha nem fog, de nem kellett volna aggódnom emiatt, ennek örülök :).
Az együttes
A The Scriptről ezelőtt még sosem hallottam, de ezután mindenképpen meg fogom hallgatni több számukat is.
A Wikipédiáról pár tény róluk:
A The Script egy ír együttes, ami Dublinban alakult 2001-ben. Tagjai Danny O'Donoghue, Mark Sheehan és Glen Power. 2008 augusztusában adták ki debütáló albumjukat, Angliában és hazájukban is megszerezték a lemezeladási listák első helyét. A korongon olyan dalok kaptak még helyet, mint a The Man Who Can't Be Moved, a Breakeven és a Before the Worst. 2009-ben színpadra léphettek a Take That, a U2 és Paul McCartney koncertjein is. Az album Írországban és az Egyesült Királyságban első helyen szerepelt az eladási listákon. Második albumjukat, a Science & Faith című albumot 2010 szeptemberében dobták piacra, ezen a For the First Time és a Nothing is hallható, ez az album is sikeres volt, hiszen szintén első lett Írországban és az Egyesült Királyságban, valamint harmadik helyezést ért el az amerikai Billboard 200-on. Harmadik albumjuk, ami a #3 nevet viseli, első lett Írország listáin és második az Egyesült Királyságban.
Zenéjüket olyan népszerű műsorokban hallhattuk, mint például a 90210, a The Hills, a Szellemekkel suttogó, a Waterloo Road, az EastEnders, a Made in Chelsea és a Vámpírnaplók.
Díjak és elismerések:
2008 - World Music Awards – az eladási listákon legjobban szerepelt ír együttes díja
2009 - Meteor Ireland Music Awards – legjobb ír zenekar díja
2009 - Meteor Ireland Music Awards – legjobb album díja (The Script)
2010 - Meteor Ireland Music Awards – legjobb élő produkció díja

Ez a mai ilyen rövid nap volt nem vagyok zenekritikus, nem igazán tudok egy dalról többet írni ennél. :D De tetszett, hogy ebben is kipróbáltam magam. Az első napot sikerként könyvelem el. :))
Én zenét Lilinek (Howler from a Muggle) választottam az ő bejegyzését elolvashatjátok a blogja linkjére kattintva.

Nézzetek be a többiekhez is:

Dan Wells: Az ördög egyetlen barátja

Sziasztok! Nemrég fejeztem be a Dan Wells Nem vagyok sorozatgyilkos-trilógiáját folytató trilógia első részét. Vagy talán egyszerűbb, ha úgy fogalmazok, hogy a negyedik részt, Az ördög egyetlen barátját.



A könyv tényleg olyan kicsit, mintha egy új sorozat kezdődne vele, hiszen teljesen más helyszínen játszódik a történet, és a főszereplőkön kívül eddig ismeretlen karakterek is feltűnnek.
A sztori jellegében is eltér a korábbi részektől: eddig John egyedül vadászott a sorozatgyilkos démonokra, most pedig egy titkos nyomozócsapattal dolgozik együtt. Ez nekem az elején nagyon nem tetszett, mert valahogy unalmasabban indult a történet, mint eddig, sok idő elment az új szereplők bemutatásával és a környezet leírásával. (Mindezek ellenére eltartott egy ideig, amíg megjegyeztem a neveket - szerintem már zavaróan sok új karaktert vezetett be az író). De egy idő után a sztori beindult, méghozzá fordulatosan és véresen, ahogy Dan Wellstől megszokhattuk. Innentől tényleg nem csalódtam: megkezdődött a démonvadászat, és tényleg nagyon váratlan volt minden történés. Minden nagyon tetszett, bár néhány rész túl bonyolultra sikerült, amitől kevésbé hihető a sztori. (Bááár... mit is várok egy démonos thrillertől? :D Mindegy, értitek, mire gondoltam.)
A szereplők, mint már említettem, többnyire újak. Egyedül John és Brooke maradt meg az előző könyvekből, és az ő személyiségük nem is változott. (Na meg persze a Sorvadtak, és az övék sem.) John még mindig ugyanolyan szociopata, és tudom, hogy ezzel sokan vitatkoznának, de szerintem még mindig ugyanolyan ártalmatlan jófiú, mint eddig. Brooke pedig még mindig ugyanaz az idegesítő csaj, csak félig démonlélekkel. A többi nyomozótársnak is egész jól kidolgozott karaktere van, bár valahogyan egyiket sem tudtam megkedvelni. Ha az író direkt akarta mindet unszimpatikusnak feltüntetni, akkor egyértelműen elérte a célját. Egyedül talán dr. Trujillo-val szimpatizáltam, pedig talán ő volt az egyik legjelentéktelenebb szereplő mind közül.
Összegzés: nagyon tetszett a könyv, de még mindig tartom magam ahhoz, hogy a harmadik rész a legjobb. Persze azért folytatni fogom, főleg, hogy enyhén függővége van, ami kicsit bosszantó. Ja, és még valamivel volt problémám: a címmel. John igazán aranyos, és ebben a részben különösen sok érzelmet mutat, tehát szerintem nem illik rá "az ördög egyetlen barátja" kifejezés. Inkább mondjuk... A hősies gyújtogató? :D
Ajánlom mindenkinek, aki szerette az eredeti trilógiát. Megéri elolvasni!

Pokémon Go Book Tag

Sziasztok!
Ma egy Book Taget hoztam. Ugyan nem ismerem a Pokémont, de mint mindenki már én is hallottam róla. @Fruzsi829(Könyvimádat felsőfokon blog)-nak köszönöm, hogy kihívott engem. Az ő bejegyzését ide kattintva tudjátok megnézni. Az én kihívottaim persze, ha csak van idejük meg kedvük és még nem töltötték ki. @Arwen (A penchant for fantasy blog), Babypsycho, Börtöntöltelék (moly). Úgy érzem, mintha ezt már kitöltöttem volna, de megint csak nem találok rá bizonyítékot, szóval kitöltöm újra.
#1 A könyv, ami miatt megszeretted az olvasást
Szent Johanna Gimi. Előtte is szerettem olvasni, mióta csak tudok, de ez indított el igazán a könyvmollyá válás útján.

#2 Egy igazán ikonikus klasszikus, amit mindig szeretni fogsz
Az előbb említett, az előbb említett ok miatt. Nem tudom, hogy számomra klasszikust kéne-e mondanom vagy olyat ami tényleg az. Csak, mert klasszikusokat nem igazán olvasok és ha mégis egy sincs, amit mindig szeretni fogok. Ha csak számomra klasszikus akkor a legtöbb kedvenc könyvem. Nem vagyok jós, Delphoiban se jártam mostanában így nem tudom melyik könyvet fogom mindig is szeretni, de nagy valószínűséggel onnan fog kikerülni.

#3 Egy könyv, ami szó szerint mindenhol szembejön veled és pont emiatt nem is érdekel
Ami mindenhol szembejön velem az egy idő után nagyon elkezd érdekelni, nem vagyok az a menjünk szembe a sodrásiránnyal és csak azért se szeressük és olvassuk azt, mint mindenki más :D. Persze olvastam már olyan könyvet, aminek számomra nagyobb volt a hypeja, mint a lángja, de ezek valamikor érdekeltek szóval ide nem sorolhatok. Aztán vannak olyanok, amik mindenhol szembejönnek velem, de nem akarom olvasni őket valamilyen okból, de ez sosem az, hogy csak mert nem érdekel, túl nagy a rajongás.

#4 Egy könyv, ami emlékeztet egy másikra, de te ettől függetlenül szereted
A YA könyvek hasonlítanak egymásra, mégis szeretem őket. Na, nem az összeset, de sokat. Például szerintem a Tökéletes kémia hasonlít a Feszülő húrra, mégis mindkettőt imádom.

#5 Egy könyv/sorozat, amit a hosszúsága miatt nem kezdtél el
Nincs ilyen konkrétan. A hosszúság nálam előny. (Fruzsi shhh! :D) Ha mégis muszáj lenne mondanom valamit akkor az a Trónok harca. Jó lett volna újra nekifognom novemberben egy kihíváshoz, de már csak két hét volt hátra és az alatt biztos voltam benne, hogy nem olvasom el, így közvetve a hosszúsága miatt nem kezdtem (újra) akkor. Még mindig tervezem.

#6 Egy könyv, ami miatt sokáig fent voltál éjszaka
Legutóbbi: januárban hajnali 1 óra 24 percig olvastam a Szelídíts meg!-et, azelőtt decemberben hajnali 2-ig tartott, míg kiolvastam a Napszemű Pippa Kennt. Látjátok az összefüggést ugye? Azokat olvasom ennyire későig, amik nem igazán tetszenek és érzem, ha akkor nem fejezem be, akkor másnap már semmi kedvem nem lesz. Persze vannak kivételek...

#7 Kedvenc könyves párod
Malec, Rowaelin, Feysand, TainaxCalderon... és a többi és a többi....

#8 Egy könyv, amit nagyon gyorsan elolvastál
Relatív. Kiolvastam pár napja az Edenbrook örökösét kb egy óra alatt, de volt vagy 70 oldal, őszi szünetben 4-5 nap alatt az Őszi dobszót az meg 1190 oldal. Olvasási sebességet meg nem fogok számolni a lapok számának és az olvasási időnek a hányadosából. :D
#9 Egy könyvsorozat, amelynek a spin-offjait sosem fogod megunni
Sarah J. Maas és On Sai könyvek spin-offjait. Ugyan a SJM még egy spin-offot se adott ki, de fog és tudom, hogy nem fogom tudni megunni. On Sai se kimondottan spinn-offokat ír, inkább novellákat de hamarabb szeretném meg a fizikát, mint hogy azokat megunjam. :D

#10 Egy könyv/sorozat, ami meglepően jó
Most épp a Stalking Jack The Ripper, meglepődtem, hogy milyen jó volt.

#11 Egy túlhypeolt sorozat, amit miatt még mindig izgatott vagy és alig várod, hogy olvashasd
Papír hercegnő 2. része a Megtört herceg.

#12 Egy gyűjtői kiadás, amit nagyon szeretnél birtokolni
Névre szóló ACOFAS. De attól tartok a gyűjtögetős énem nem fog 4-szer annyit kiadni érte egy dedikálás miatt :/.

#13 Egy új könyv, amit már nagyon vársz
ACOFAS nagyon új, még meg se jelent. Azért ezt mondom most folyamatosan, mert ennek a legközelebbi ismert megjelenési dátuma és láthattuk a borítóját!

#14 Egy olyan író, akinek a könyveit gondolkodás nélkül megveszed
Már megint? On Sai, Sarah J. Maas, Leiner Laura.

#15 Egy könyv, aminek a megjelenését már nagyon régóta várod
Bizonyos mértékű ismétlődést vélek felfedezni. Vagy csak én értelmezem félre a kérdéseket? Azok közül, amikről írtam a 2017-es összegzésben, hogy a legeslegjobban várom őket, legrégebb óta a Blood of Olympus magyar fordítását várom.

Remélem tetszett!
Jó olvasást mindenkinek!

Januári összegző

Sziasztok!
Nem vagyok szörnyen megkésve! Úgy érzem haladok, most 2-3 napot kések lehet legközelebb már eggyel kevesebbet!
De nézzük mi volt januárban. 

Újrakezdődött a suli, a maga szörnyűségeivel. A félév láttán bár az "nem számít semmit" teljesen megőrültek a tanárok számonkérés számonkérést követett én meg minden mellett még töriversenyre készültem. Továbbjutottam, most két hét alatt kellett 1000 évnyi anyagot megtanulnom. Egyelőre nem sikerült, de még küzdök. A félévim kitűnőt lett ennek örülök, de ez tényleg nem számít sokat évvége a lényeg és ha így haladunk addigra már azt se fogom tudni mit jelent az a szó, hogy kémia, annyira el vagyok veszve az órákon. Múltkor már majdnem megértettem csak aztán rohamtempóban megint törit kellett tanulnom. Sorozatot néztem egy kicsit, Riverdalet, kicsit behoztam a lemaradásom. Illetve két filmet a Vasember 3-mat és az Utolsó Jediket. Szerintem ennyi is volt a hónapom személyes része, most jöjjenek a köyvek.

Összesen 11 könyvet olvastam el. Tekintve az évi célkitűzésem (100) ez több, mint jó. Ennek most nem tudom örüljek e vagy sem. Az a 100 azért csak 100, hogy ne olvassak annyit, de úgy látszik ez eddig nem sikerült. Akkor ezek szerint ennek nem szabad örülnöm :DD. Jó mondjuk, hogy 9-et olvastam hiszen kettő 100 alatti volt az még nem is könyv! Így már örülhetek. :) Ebből 2 könyvet angolul olvastam, ami tényleg remek, terveztem többet olvasni angolul.

Nézzük magukat a könyveket!
(Szokásos időrendi sorrend)

★★★
Nekem igazán nagyon tetszett az első rész. 
Ezért meg sem fordult a fejemben, hogy ezzel kapcsolatban máshogy érezhetek majd. Meg is vettem a 2;3. részt is. 
A feléig nem is volt különösebb baj, a szereplőket még mindig szeretem. Cole bár elsőre nem volt szimpatikus később, megkedveltem Isabellel együtt. Aztán viszont az elején nem annyira feltűnő komor légkör állandóvá vált és súlyosbodott. Cole szenvedélybeteg és öngyilkos hajlamú, minden mindegy neki, Grace beteg de nem mondja el senkinek, inkább 0-24-ben szenved, Sam erről nem akar tudomást venni. És nem történik semmi! 
Egyszer már majdnem félbehagytam, de már csak 100 oldal volt hátra, azt már végigszenvedtem inkább. 
Grace szüleit utálom! Hogy képzelik?! 
A végét előre tudtam(igen lespoilereztem magamnak). Probléma az előtti lévő jelenetek meg ráadásul undorítók is. 
Összegezve, ez még mindig nem egy rossz könyv, de nekem személy szerint nem igazán tetszett. Túl drámai és költői, túl sokat szenvednek benne és búskomor, ami nekem nem jön be. Viszont Sam és Grace nagyon cuki és szép gondolatok vannak benne. Megpróbálkozom a 3. résszel is.

★★★★★***
Vááá!!!! Hogyan lehet valami ilyen k*** jó és tökéletes?????!!!!! Mindig ugyanaz a kérdés minden On Sai könyvnél. Hogyan képes ilyenre?♥♥♥♥♥♥♥ 
Ahogy elkezdtem a világ azonnal beszippantot és csodaszép hétvége várt rám ezt olvasva. Szó szerint ugráltam (!!! utálok ugrálni szóval inkább sasszéztam/szökdécseltem) a boldogságtól, hogy ilyen zseniálisan, hihetetlenül nagyszerű és tökéletes könyvet olvasok. Családom már ismer, megjelentem az ebédnél fülig érő szájjal, szökdécselve és már át is látták a helyzetet. Mi jót olvasok? Mondtam, hogy On Sait!!!!! Aztán kifejtettem abbeli szomorúságomat, hogy ez az utolsó megjelent könyve, most az új megjelenésig, ami ki tudja mikor lesz nem olvashatok tőle! :(( 
De addig is ez… Calderonba telesen beleszerettem már az előúző részben szóval ezt nem tudtam tovább fokozni, de azért mondom hogy még minidig nagyon nagyon imádom! 
Tainával tökéletes pár, a kapcsolatuk csodaszép és zseniálisak amikor együtt dolgoznak. 
Oregont is megszerettem. Hihetetlen fazon, a végén jól meglepett, de nagyon tetszett ez a fejlemény. 
Calderon apját és Matteot is megszerettem Oregonhoz hasonlóan hihetetlen fazonok, bár teljesen más módon. 
Áhh, nem tudok normálisan írni erről a könyvről, mert szavak sincsenek mennyire imádom. Szóval minden ömlengős mondat után képzeljetek oda még húsz továbbit. <333 
Szenvedélyes, lenyűgöző, izgalmas, de annyira hogy kiugrasz tőle a bőrödből, annyira humoros, hogy abba kell hagynod az olvasását, mert ilyen szintű nevetés közben nem lehet olasni, a világ gyönyörű, a Japán kultúra bevonásáért további pár száz jó pont (a YAOIkon szakadtam :DD), fordulatos, a szereplőket pedig nem lehet nem szeretni, még a gonoszakat is szereted valamilyen szinten, mert olyan zseniálisan ravaszak és kidolgozottak. IMÁDOM, IMÁDOM, IMÁDOM!!! 
A borító is csodaszép. 
Egyetlen negatívum, amit mondani tudok is azt bizonyítja, hogy mennyire nagyszerű könyv. Egyetlen problémám ugyanis az, hogy túl korán lett vége! Perverz nem perverz, de mondjuk inkább hogy romantikus alkat vagyok és szívesen olvastam volna Taina és Calderon történetét egy-két fejezettel tovább ;)) 
OLVASD EL! Ha az első részét nem olvastad akkor olvasd el azt! MOST!

★★★és fél
Ez már tetszett. Ezek szerint csak a második rész volt számomra a hullámvölgy. 
A történet izgalmas és végre halad valahova. A megoldás nem rossz, de lehetett volna sokkal jobb is. A tudást pedig szinte teljesen elvették tőlünk. Jó, szuper Cole egy zseni, szeretem is. De mire is jött rá? Ha nem hidegre akkor mire változnak? Miért instabilak a fiatalok? Mi a gyógymód? Vagy nincs és 15 év múlva mindneki meghal? Át fognak változni vérfarkassá vagy nem? Mi van Shelbyvel? Mi van a vadászattal? 
Ezekre a kérdésekre vagy nem kapunk választ vagy nem jó a szövegértésem. 
A stílus még mindig nem a kedvencem, de idézetezni tényleg gyönyörűen lehet belőle. Csak ha minden oldalon ilyen drámai, világmegváltó gondolatok vannak tele mély érzelmekkel akkor az számomra egy idő után idegesítővé válik. 
A szereplőket bírtam, volt akit szerettem is. Csak legtöbbször nem értettem őket. Miért teszik azt amit? Miért viselkednek így? Nem ilyen reakciót várok el az ilyen helyzetekben! A viselkedésükben az én értelmezésem alapján nagyon sok logikátlanságot találtam. 
Az utolsót lehet elolvasom. Bár az újabb bonyodalom nem hiányzik, de megszerettem Isabelt és Colet, akkor is ha ők is szörnyen logikátlanul viselkednek. 
Összességében nem bántam meg, hogy elolvastam a trilógiát. Azt bánom, hogy megvettem, inkább olvastam volna könyvtárból, de hát ott nem volt meg. Az első rész volt a kedvencem. 
Mot pedig imádozok, hogy a Hollófiúk sorozat stílusa ne kezdjen el idegesíteni, mert azt tényleg nagyon szeretném szeretni és az első részt sikerült is.

★★és fél
A kapcsolatunk érdekesen kezdődött. Láttam, hogy meg fog jelenni a könyv, nagyon megtetszett. Aztán olvastam egy hosszabb részletet belőle és ááá inkább nem. Megjelent, jött pár nagyon jó részlet belőle főleg az olvasásról, akkor megint meg akartam venni. Pár rosszabb véleméyn után eldöntöttem, hogy nem, mégsem veszem meg. Aztán ezt a dillemát eldöntötte helyettem a BASC, mert a karácsonyi dobozban ez volt az egyik könyv. Meg is örültem neki, hiszen ha ezt kapom akkor ez egy jel, el kell olvasnom. Háát… azzal a karácsonyi BASC dobozzal könyvek terén mégsem jártam olyan jól, a Csók New Yorkban se tetszett és igazából ez se nagyon. Persze attól még örülök, hogy ezeket kaptam, mert tartok tőle, hogy előbb-utóbb ígyis-úgyis (mik ezek a folyamatos páros szavak? :D) megvettem volna őket. De nézzük, hogy is volt ez velem és a könyvvel. 
Belekezdtem egy héttel a tényleges elolvasása előtt. Nem tetszett, félretettem majd később. 
Aztán egy hét múlva muszáj volt elolvasnom, mert ez jött a VP-s csoportban hetitémának és én is hozzá akartam szólni, ha már megvan a könyv és olvasni is akartam. 
Naaagyon nehezen indult. Róka a tűrésküszöbömig idegesített a folyamatos, egyhangú káromkodásával, ki-nem-sz@rja-le stílusával, a folyamatos nyomizással, lekezelő és egyéb fej fejlesztegetéssel. Volt már „szerencsém” jó pár idegesítő főszereplőhöz de ő mindenképpen a topba került be. Már majdnem másodjára is abbahagytam, de Mariann mondta, hogy őt is idegesítette, de a 80. oldalnál van egy fordulópont, onnantól jobb lesz szerinte. Hát jó, akkor még addig elolvasom, aztán ha nem tetszik nem erőltetem tovább. Addig is lassan teltek a lapok, közben elkezdtem a Sinnert és pár oldalt olvastam a ToD-ból, netezgettem nem igazán akartam haladni vele, meg egyébként is szombati mamánál voltam, ott nehéz olvasni. Aztán bár már nem is reménykedtem benne a 80. oldaltól tényleg jobb lett! Kisherceget bírtam és azt is ahogy a munkákat „nézegette” együtt tudtam érezni vele és az összes arra vonatkozó gondolatával, hogy nem tudja mi legyen és nem akar felnőtt lenni. 
Rókát tényleg utáltam, ha a fordulóponttól vissza is fogta magát. Pökhendi és azt hiszi mindent tud de a legnagyobb óvatlanságok, mondhatni hülyeségek egyikét elköveti! 
A borító csodaszép! 
A Kisherceges elemek kimondottan tetszettek, ahogy minden meg volt oldva, jó lett. Visszaemlékezetem, hogy Rózsát, mennyire nem szerettem soha és azt se ahogy Kisherceg kezeli őt. Jó, jó gáláns meg blabla, de akkor sem egészséges szerintem. 
Amilyen az alma olyan a fája és nem esett messze az alma a fájától, amit Rókát és szüleit illeti. 
Nem bántam volna meg azt sem ha kihagyom, de nem is viselt meg nagyon, hogy elolvastam. Néha tetszett, az elején szenvedtem, Rókát utáltam. Összességében talán a nem tetszetthez közelebb van, mint a tetszetthez. DE! Kedvet kaptam tőle újraolvasni a Kis herceget. 
Kedvenc részek: a munkák és a nem-akarok-felnőni jelenetek, az olvasásos gondolatok.

★★★★
Ez tetszett a legjobban az első rész után. 
Cole és Isabel kapcsolata már az előző részekben is tetszett, heves és kevésbbé elmélkedős, mint Saméké (övékét is imádom, de na!). 
Könnyen és gyorsan olvasható volt. Néha a fejemet fogtam. Még mindig vannak benne olyan logikátlan és random dolgok, hogy ihajj! 
Tetszett vagy nem is tudom, fura volt, hogy ők mások mint a legtöbb pár. Nem igazán tudnám megfogalmazni miben és nem feltétlenül pozitív irányban de bár klisésnek tűnnek, nem azok! 
Tetszett a helyszínváltás és az új hangulat. Jeremyt megkedveltem. 
Összességében tetszett, megéri elolvasni, ha nem is imádom a sorozatot.

★★★★
Barátnőm adta kölcsön. Tetszett. Elején csak szünetekben tudtam olvasni, annyit tanultam a héten, de aztán normálisan nekiálltam hétvégén. Előszőr a Riverdale aztán ez és közben a Tizenkét dühös embert is megnéztem… tiszta bűnügyi hangulatba kerültem :D. 
Voltak tippjeim ki a gyilkos, de nem találtam ki. A magyarázat ötletes, nem éppen szörnyen megdöbbentő, de nem is kiszámítható. 
A színes lapszél nagyon jó! 
A váltott szemszög is tetszett, bár ahogy az megszokott szinte mindig a legizgalmasabb pillanatban vált egyikről a másikra. 
Kedvenc párjaim: Bronwyn és Nate nagyon szurkoltam nekik a végén legszívesebben kupán vágam volna Natet, de minden jó, ha a vége jó! és Cooper meg Kris, róluk szívesen megtudtam volna többet. Rajtuk is eléggé megdöbbentem, de számíhattam volna rá. 
Tetszett a stílus, a történet és a hangulat. Voltak benne szerintem irreális dolgok, de túlléptem rajtuk. Az angolja se volt nehéz különösebben aszó amit emlékszem, hogy ebből tanultam/találtam ki a sober. (Vezetek fejben egy milyen szót tanultam az angolul olvasott könyveimből listát.) 
A legmegdöbbentőbb az egészben Officer Hank Budapest volt. Igen, egy rendőrtiszt neve ebben a semmilyen magyar vonatkozással nem rendelkező, magyarra még csak le sem fordított könyvben az volt, hogy Budapest. Nem hallucináltam, több osztálytársam is bizonyította. Ha valaki talál rá bármilyen magyarázatot kérem jelezze!

★★★★
Jobban tetszett, mint számítottam rá. 
Még anno, az ősidőkben valamiért úgy döntöttem, hogy ezt a LOL-os könyvet nem fogom olvasni, aztán ez a véleményem megváltozott, de akkor a barátnőm kölcsönadta valakinek, akinél több, mint egy évig kallódott a könyv :D. De most, végre hozzám is eljutott és el is olvastam. 
Lennie szörnyen idegesítő. Tudom, meg kéne értenem gyászol, de egyszerűen képtelen vagyok megérteni őt! Miért teszi ezt vele?? És neki mint idősebbnek miért nincs elég esze, hogy leállítsa? Az nekem nem válasz, hogy ők se tudják! Ha nem tudják, ne csinálják! Megérteném őszintén, ha szerelmesek lennének előfurdul ez van, de hogy nem azok és így is!!! Miközben ott van Joe!!! Szörnyen idegesített ez a része. Tobyt utálom. 
Joeit imádom! A tesóit is. Bírom az ilyen tesós szálakat. 
Lennie családjának a furcsaságai… nagyyon furák és ezen kívűl még több dolog is a könyvben, ez se tetszett. 
Cakkumpakk viszont eléggé tetszett. Könnyen olvasható, mint minden LOL könyv (tisztelet a kivételnek Gyilkos a vonal végén :D), nem szenved annyira sokáig, tenni akar valamit, szókimondó, ami egy jó tulajdonség szerintem bárkinél. A szerelmi szál (az igazi!) irtó jó, és imádtam, Joe<333 
Összességében talán 4,5-öt is adhatnék rá, de az elején mondott dolgok miatt inkább csak 4. Kicsit más volt, mint a többi ez jó pont, a tragédia és az idegesítés pedig rossz, így marad a 4.

★★★★és fél
Az elsőhöz hasonlóan imádtam! Rossz voltam, mert ezt a barátnőmnek vettem szülinapjára, de nem bírtam ki és gyorsan elolvastam mielőtt odaadtam volna. Volt amivel nem tudtam azonosulni, volt amivel nagyon is! A borítón nagyon jó a szőrös puha, betű és pulcsi dísz. Kedvenceim a könyvesek. Szóval még mindig nagyszerű, de hacsak nem valakinek még ajándékba a többi részét se tervezem megvenni.

★★★★★
(Ezt már egyszer megírtam csak kitörlődött, itt van mégegyszer :/)
Előszőr a nagyszerű borító fogott meg a könyvben, amikor megláttam a barátnőmnél. Kölcsön is adta, de valahogy hónapokig nem olvastam kölcsönkönyveket. Aztán nekikezdtem. Nincs kimondottan az a már-az-elején-se-tudom-letenni eleje. Annyira, hogy le is tettem miután leesett, hogy három oldalon keresztül boncol. Másnapp már egy másik könyvvel mentem suliba, amit még csak el se kezdtem ugyanis amikor le akartam venni ezt a várólistámról megláttam @Nymeria96 értékelését és hirtelen sürgősen el akartam mégis olvasni. Így kihagyva az első három oldalt elkezdtem és itt vége is az értékelés mesélős részének, mert a könyv magába szippantott és csak olvastam.
Audrey is azon szerencsések egyike, aki felkerülhet a még mindig rövid, de szépen lassan azért bővülő "kedvenc női főszereplőim" listámra. Határozott véleménye van, okos, kitartó és nem nyavalyog. Megfelelően reagál a legtöbb dologra és eléggé logikusan cselekszik általában. Embereket boncol, de közben szereti a csipkés, szép ruhákat. Ebben hasonlít bizonyos orgyilkos nőszemélyre, aki tagadhatatlanul a kedvencem, így mindig jó pont, ha egy szereplő hasonlít valamiben rá.

★★★★
Nem terveztem elolvasni, @Börtöntöltelék se hozta meg éppen a kedvem hozzá ;D. Aztán amikor a VP-s csoportban sorra került annyira megtetszettek az idézetek és annyira sok pozitív vélemény érkezett, hogy gondolttam elolvasom. Nem bántam meg. 
Könnyen, nagyon gyorsan lehet vele haladni. Voltak vele problémáim, mondjuk Elec és Greta kapcsolata. Nem az, hogy testvérek, hanem hogy Elec nagyon végletesen viselkedik vele, és fura nekem hogy Gretának ez tetszik is, más dolgokról khm nem is beszélve. 
Elecnek bár voltak szép mondatai, sajnáltam néha, meg szurkoltam persze hogy legyenek boldogok együtt mégse nyerte el igazán a tetszésem. Nem tudom mikor lettem ilyenkevésbbé felszínes de voltak dolgok, amik vele kapcsolatban tényleg zavartak, no matter mennyire jól néz ki, vag ynem mert nem éppen a zsánerem. 
De igazából nem is kell jobban belemenni ezekbe a dolgokba, szórakozható könnyed olvasmány volt, egynek tökéletesen jó, az elvárásaimat teljesítette, lekötött és tényleg nagyon tetszett. A komoly családi háttér az hááát… olyan amilyen, szörnyű de nem egy valaki hibája hanem mindenkié. Egy jó NA könyv, nekem semmi különöset mást nem nyújtott, de tényleg nagyon tetszett. 
–fél csillag, mert semmi különös 
–fél csillag az egyéb problémáim

★★★★
Jó volt megismerni kicsit jobban Philip gyerekkorát, a közvetlenül történetünk előtt történő eseményeket. Már én másztam a falra helyette a nőktől. Szívesen láttam volna kicsit több jelenetet, amikor Mariannevel van, mondjuk amikor levelet írnak, vagy amikor elvassa a végén a lány levelét.. ezeknél nagyon kíváncsi lettem volna a gondolataira. Hát nem kaptam meg. Azért tetszett, nagyon jó volt. 
A borító távolról jó, de az a férfi közelről nézve naaaagyon nem Philip.

A hónapban egy könyvet se vettem, de hála a névnapomnak kaptam egy csomót:


Zenék, amiket januárban legtöbbet hallgattam:
Pitch Perfect 3 Soundtrack
Sweeny Todd Soundtrack
Arctic Monkeys-Do I Wanna Know?
Imagine Dragons
Pink-White Rabbit
Riverdale Cast- Mad world

Ez volt a januárom. Remélem a február kicsit lazább lesz, ami a sulit illeti. Lesz egy hét síszünetem, így erre jó esély van. Most először megpróbálom megjósolni mit fogok olvasni. Most épp ezeket tervezem februárra: 





Hogy ez hogyan fog sikerülni az egy nagyon jó kérdés én arról vagyok ismert, hogy amit mondok hogy olvasni fogok azt pont nem fogom. :D

Jó olvasást mindenkinek és szép hétvégét!



Kiemelt bejegyzés

On Sai: Artúr (Szivárgó sötétség 3.)

Molyos adatlap Sziasztok! Derült égből villámcsapásként tudom, de új blogposzt született! Az első az évben! Tudom, csúnyán elhanyagolta...

Címkék

romantikus értékelés könyv fantasy kedvenc KMK ifjúsági a hónapban olvasott könyveim kritika vörös pöttyös sorozat Blogprojekt booktag havi összegző Sarah J. Maas film kaland Cassandra Clare Arany pöttyös történelem Üvegtrón angol nyelven VII.Könyvmoly Párbaj Árnyvadászok ACOTAR Joss Stirling On Sai kihívás komoly tündérek Harry Potter LOL karácsony lista Book A Sloth Box Leiner Laura Outlander Rubin Pöttyös időutazás manó könyvek scifi Delta Vision J.K.Rowling Lélektársak Maxim Kiadó Summer Forever Projekt móra kiadó vígjáték Agave kiadó Alexandra kiadó Dream válogatás Gabo kiadó Gaura Ágnes Halloween Kedvenc karakterek Kedvenc kiadó Kedvenc író Könyvfesztivál Leigh Bardugo Mini-Könyvklub 7. Tilos az Á könyvek angyalok ikrek krimi thriller trilógia vizek vámpírok zafír pöttyös A Karib-tenger kalózai A varázslók-trilógia Along for the ride Atheneum Borbíró Borbála Colleen Hoover Crystal Debora Geary Erin Morgenstern Fumax Hatalom trilógia Holdbéli krónikák Jennifer L. Armentrout Kaméleon könyvek Kerstin Gier Maggie Stiefvater Magyar vándor Misty Modern boszorkány Phoenix Read-a-thon Richelle Mead Rick Riordan Sarah Dessen Vámpírakadémia borítók cirkusz dan wells disztópia horror karel capek könyvesdoboz városok Álom két keréken Éjszakai cirkusz 100 A különös Wilcox lányok A mobil Anna és a francia csók Cartaphilius Egy ikerpár titkos naplója Egymás szemében Fabrice Colin Főnix Kiadó Gayle Forman Hollófiúk Időfutár Jojo Moyes Kelly Oram Kiera Cass Kiválasztottak Legenda Legszebb könyvborítók Libri London vámpírjai Luxen sorozat Marie Lu Mielőtt megismertelek NA Nyereményjáték Salazar bosszúja Sky Stephen King Szent Johanna Gimi Szivárgó sötétség Szűcs Vanda a lány a vonaton a néma lány az ördög egyetlen barátja beth flynn démonok frankenstein hans rosenfeldt harc a szalamandrákkal izgalmas kass morgan kilenc perc krakatit költészet mary shelley michael hjorth milk and honey mutáció napló nem akarlak megölni nem vagyok sorozatgyilkos nyomozás pablo de santis paula hawkins párizsi rejtély retelling robin cook rossz rupi kaur sebastian bergman spanyol krimi szörnyeteg úr tej és méz vakság vers véres zene