A könyv tényleg olyan kicsit, mintha egy új sorozat kezdődne vele, hiszen teljesen más helyszínen játszódik a történet, és a főszereplőkön kívül eddig ismeretlen karakterek is feltűnnek.
A sztori jellegében is eltér a korábbi részektől: eddig John egyedül vadászott a sorozatgyilkos démonokra, most pedig egy titkos nyomozócsapattal dolgozik együtt. Ez nekem az elején nagyon nem tetszett, mert valahogy unalmasabban indult a történet, mint eddig, sok idő elment az új szereplők bemutatásával és a környezet leírásával. (Mindezek ellenére eltartott egy ideig, amíg megjegyeztem a neveket - szerintem már zavaróan sok új karaktert vezetett be az író). De egy idő után a sztori beindult, méghozzá fordulatosan és véresen, ahogy Dan Wellstől megszokhattuk. Innentől tényleg nem csalódtam: megkezdődött a démonvadászat, és tényleg nagyon váratlan volt minden történés. Minden nagyon tetszett, bár néhány rész túl bonyolultra sikerült, amitől kevésbé hihető a sztori. (Bááár... mit is várok egy démonos thrillertől? :D Mindegy, értitek, mire gondoltam.)
A szereplők, mint már említettem, többnyire újak. Egyedül John és Brooke maradt meg az előző könyvekből, és az ő személyiségük nem is változott. (Na meg persze a Sorvadtak, és az övék sem.) John még mindig ugyanolyan szociopata, és tudom, hogy ezzel sokan vitatkoznának, de szerintem még mindig ugyanolyan ártalmatlan jófiú, mint eddig. Brooke pedig még mindig ugyanaz az idegesítő csaj, csak félig démonlélekkel. A többi nyomozótársnak is egész jól kidolgozott karaktere van, bár valahogyan egyiket sem tudtam megkedvelni. Ha az író direkt akarta mindet unszimpatikusnak feltüntetni, akkor egyértelműen elérte a célját. Egyedül talán dr. Trujillo-val szimpatizáltam, pedig talán ő volt az egyik legjelentéktelenebb szereplő mind közül.
Összegzés: nagyon tetszett a könyv, de még mindig tartom magam ahhoz, hogy a harmadik rész a legjobb. Persze azért folytatni fogom, főleg, hogy enyhén függővége van, ami kicsit bosszantó. Ja, és még valamivel volt problémám: a címmel. John igazán aranyos, és ebben a részben különösen sok érzelmet mutat, tehát szerintem nem illik rá "az ördög egyetlen barátja" kifejezés. Inkább mondjuk... A hősies gyújtogató? :D
Ajánlom mindenkinek, aki szerette az eredeti trilógiát. Megéri elolvasni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése