Áprilisi olvasásaim

Úgy gondolom itt az ideje nyitni egy új rovatot az értékelések és az elenyésző számú Book Tag (de fog jönni nemsokára az is) illetve élménybeszámoló, filmértékelő bejegyzés mellett. Így mostantól nálam is lesz minden hónap elején (kivéve most, mert ez hónap közepén készül) egy bejegyzés az előző hónapi olvasásaimról. Lesz róluk egy kis értékelés, más nem szóval közel se lesznek olyan hosszúak az egy-egy könyről írt vélemények. Remélem tetszeni fog nektek!
Mivel most határoztam el magam, ezért ez az első rendhagyó lesz és bár már május 24. van, ez a bejegyzés az áprilisi olvasmányaimról fog szólni.
Kezdjük!
(a könyvek olvasási/időrendi sorrendben vannak, nem tetszés szerint, vagy ilyesmi)

Ez egyre jobb! Nem terveztem most elolvasni, gondoltam még várok vele, de így szokásosan beleolvastam, hogy na, hogy kezdődik a történet és nem tudtam letenni. Olyannyira, hogy bár ez már este volt, addig nem tudtam abbahagyni, míg be nem fejezem és ez a pillanat éjfélkor jött el. 

Tetszett. Így olvastam, izgultam értük, Laket annyira nem értettem, de aztán minden jóra fordult, már örülök. Erre BUMM! Teljesen kiakadtam, hogy miért pont most? Már pont jó volt!

Igen ez mostmár biztos a szereplők ritka szerencsétlenek. 

A kisgyerekeket mégjobban imádtam, mint az előző részben. A két slammük fantasztikus volt, ahogy természetesen Willé is. 

Ez jobban tetszett, mint az első a szemszögéből, mert az olyan volt, mintha újra elolvastam volna a könyvet. De Kaaaty! Ne már! Hogy viselkedhet így? Minek neki Blake? Van egy Daemonje! De nem neki csak azért is kifogásokat kell keresnie! Ez így Daemon szemszögéből még idegesítőbb volt. Blaket folyamatosan meg akartam ölni, a jövőért meg a jelenért. 
Amikor Daemon udvarolt olyan cuki volt! Azt is imádtam még mindig, amikor veszekedtek. Az Ónixban ekkor még ugyan nem imádtam őt, de az ő szemszögéből már igen! 
Nagyon tetszett.

Karácsony óta olvasni akartam, de mindig volt más, így csak most jutottam el hozzá. 
Nagyon nagyon tetszett! Tetszett, hogy Echo nem emlékszik és bár igen sokat szenvedett, ebben a könyvben nem találtam idegesítőnek, vagy deprimálónak. Noaht nagyon bírtam. Azt ahogy az öccsivel törődik, néha már-már mániákusan, azt ahogy Echot látja. És bár ők is voltak így-úgy egymással mégsem idegesített, nagyon cukik voltak. Szóval röviden ennyi, nagyon jó könyv, elolvasom a sorozat többi részét is.

Ez a rész kevésbé volt agyzsibbasztó, mint az előzőek. Mondjuk a harmadiknál már nem is lehett volna jobban, az nagyon durva volt. Ez a Földön játszódott, így viszonylagos ép ésszel lehet olvasni. 

De még mindig IMÁDOM!! Agyzsibbasztó, zűrzavaros és zseniális az egész! 
Olvasd el! Ne ess pánikba!

Jobban tetszett, mint az előző történetek. A Marlees volt a kedvencem (kedvenc:D) A királynés érdekes volt, mármint hogyan lett Clarksonból az aki és a felesége, hogy nem vette észre, ha meg észrevette miért hagyta? Az Igazi után a másik kedvencem lett, mert hát Maxon…

Nagyszerű utolsó rész, épp, mint a sorozat többi része. A vége durva. És fura. De ez igazán nem újdonság már.

Nagyon tetszett. Sam nem az a szívtipró, jóképű pasi. Nem ő aranyos és törékeny. 
Grace farkasos mániája nagyon tetszett, teljesen átéreztem mennyire csodálatos teremtményeknek tartja őket. A kapcsolatuk is nagyon tetszett, nem siettek, megismerték egymást, aranyosak voltak és nem volt egyszerű dolguk. Nem igazán találok benne kivetnivalót. Nagyszerű volt és kész. Hosszabb értékelésememet ide kattintva megtekintheted.

Egy picivel kevésbé tetszet, mint az első. A közepe táján nagyon lelassultak az események és nekem kellett volna még egy picivel több romantika.Zsarátot bírtam. Brigant is. Íjászt nem értettem. A „kisfiútól” kirázott a hideg. Nagyon megszenvedtem vele, nem mert nem tetszett hanem, olyannyira izgultam értük!

Jobban tetszett az előző résznél is. Néha azért engem is elfogott majdnem a letargia, hogy mi értelme bármit is megpróbálni, ha úgyis tuti, hogy rosszul sül el. Attila tehetsége tetszett, remélem ez még sokáig folytatódik. Bori még mindig fantasztikus.

Ez tetszett a legjobban a trilógiából, olyan aranyosak voltak! Kevésbbé volt fájdalmas, mint az eddigiek. Nem tudom mit mondjak, még imádtam és kell nekem egy Will Cooper (jó igazából van egy teljesen hozzáillő felesége szóval nem:D). 

De hát, de hát, de hát!!! Mi ez a vég? 
Kicsit az elején bele kellett rázódni a világba, de aztán nagyon élvezetes volt. Kicsit szokatlan, néhol különös, érdekes könyv. A világ tetszik, a mentálok, a vallás. Csempészek kalózok kevésbé, de elnéztem. Scar, Don, Lucy szemszöge tetszett, Artúré nem. 
Idegesített továbbá az Artúr és Scar illetve Don és Lucy közti folyamatos érzelmi félreértés. 
Egyébként átröhögtem az egészet, egyesek véleménye a keresztényekről, a mentálok felfogása bármiről… :DSzóval nagyon tetszett, hamarosan elolvasom a következő részt is.

Az elején azt hittem idegesíteni fog, titkolózás, betegség 
(amit utálok könyvben erre rendszeresen kifogom) hősködés, stb. És néha tényleg az volt, de kevésbbé, mint gondoltam. 
Cole egy cukipofa, kétbalkezes, melegszívű, nagyon bírtam! 
Liliahnak van szerintem a három lány közül a legkevésbbé balsorsa. 
Tetszett.

Ez lett hát az április könyveim listája, nemsokára jön a májusi, addig is tervben van egy értékelés és egy Book Tag.

Jó olvasást mindenkinek!