Molybirodalom: Sarah J. Maas: Üvegtrón 4.: Árnyak királynője

Éééés végre elolvastam! Már vagy egy hónapja vagy kettő, el akartam kezdeni, nem jött össze, na de most! Ugye milyen fantasztikus a borítója?Az értékelés erősen Spoileres, a valaki nem olvasta az előző 3 részt, erre a részre, viszont nem spoileres.

"Ő a tűz örököse.Maga a tűz, a fény, a hamu és a parázs. Tűzszívű Aelin, aki nem hajbókol senki és semmi előtt, csak a koronája előtt hajlandó meghajolni, azért a vérét adja, mindent túlél és győzedelmeskedik."

Történet:

Celaena végre teljesen elfogadta, hogy Aelin Ashryver Galathynius, Terrassen királynője. Miután az előző könyvben legyőzőtt pár valg herceget és lánga borította a környéket és a király katonáit, ezzel igencsak feldühítve azt, visszatér Résvárba.

"Bizalom nélkül nehéz fenntartani egy barátságot."

De a carranamja a tündérherceg Rowan nélkül, akivel az előző részben igencsak közel kerülte egymáshoz, olyan "véresküt teszek neked" közel.

Sok elintézni valója van, régi tartozásokat kell megfizetnie, alias bosszút állnia. Főleg régi mesterén az orgyilkosok királyán Arobynen, aki megparancsolta szerelme, Sam brutális megölését és aki távolvégbe jutotta őt. Ezenfelül, mint utóbb kiderült a nagyerejű családi ereklyéjét is ellopta, Orynth amulettjét.

Aelin és Rowan

Visszatérve, szörnyű dolgok várják. Mindennapi kivégzések, halál és a városban hemzsegnek a valg katonák. És ez még csak a felszíne a dolgoknak. Azt kell látnia, hogy Chaol, Arobynnel üzletel és ráadásul, elhagyta a királyt és a palotát. Hogy miért? Ja, csak olyan kis semmiségért, mint, hogy Aelin régen látott unokatestvérét Aediont bebörtönözték, őt magát is (jogosan) árulónak nevezték és elmeneküléséért barátja, a trónörökös Dorian a szabad akaratával fizetett. Ugyanis az apja fekete rémkőgallért kényszerített rá, miután megölte a szerelmét, így most a herceg testét egy valg herceg uralja.

Aedion kivégzése pár nap múlva esedékes, Chaol teljesen ki van akadva Aelinre és Arobyn is vissza akarja hódítani a lányt. Van mivel megbirkóznia bőven. És egyéb nem várt bajok is fenyegetik.

"– És te felfogtad milyen volt nekünk itt? Miközben te a mágiáddal játszadoztál, és a tündérhercegeddel szórakoztál, addig mi történt velem és Doriannel? Felfogod mi zajlik minden áldott nap ebben a városban? Mert a te wendlyni bohóckodásod nagyon is oka lehet mindennek."

Közben az újdonsült szárnyparancsnok Manon, se elégedett a helyzetével. Hiába nevezték ki, csak Perrington herceg és Vernon Lochan csicskája Morathban. Olyan parancsokat kap, amik teljességel elfogadhatatlanok és nem tűrnek ellenkezést. Meddig engedelmeskedjen Manon? Mi készül Morathban? És mi a szerepe a nyomorék, láncra vert Ellide Lochannek? A helyzetük a tizenhármak között is feszültséget szít.

Huh ez jó hosszú lett. Esemánydús egy könyv, na. Mondjuk ki csodálkozik? Kell valamit írni arra a 809 oldalra.

Vélemény:

Morath

OMG.
Befejeztem.
Miért van vége?
Jó oké 809 oldal volt, de az is szörnyen kevés egy ilyen jó sztorihoz!
Imádtam mondanám, hogy mindenestül, de azért a rengeteg vérrel és társaival nem barátkoztam meg.
Na, de ezen kívűl mindenestűl imádtam!
Előszőr is Aelin! A legjobb női karakter ever. Kész az övé a díj. A tervezési készsége, az esze, a mágiája, a hűsége, a bosszúvágya, a hatalmas szíve a barátai, népe és bajbajutottak iránt, az önbizalma, a humora és a rengeteg szenvedés után se szunnyadó reménykedése! Sosem várja el mástól, hogy helyette dolgozzon, de mégse tűnik hősködésnek, amit csinál. Tud hideg, számító orgyilkos lenni, ugyanakkor ott van az az oldala, amit itt főleg Lysandrával láthatunk, amikor nevetgél, csokit és édességet zabál és ruhákról beszélget.

"– Valaki megtanított téged arra, hogy mi az alázat?– Te se tanultad meg, nekem miért kellett volna?"

IMÁDTAM.

És Rowan. Én mindig is Chaol párti voltam és az előzőbe nem is nyert meg magának a tündér, annak ellenére, hogy mindenki isteníti, aki olvasta, de most! Ezt hajtogatom folyamatosan, de már őt is nagyon imádtam! Csatlakoztam a Rowant istenítők csapatába. Hiába, hogy nagyképű, néha rideg, kicsit túlféltő (Aelin szerint, szerintem tök jogos, de hát más világ van nyilván) és cseppet mogorva. Ez mind (szerintem nem sok rossz tulajdonság, lehet még van neki de ennyi jutott eszembe) lényegtelen, hiszen, törődő, jóképű, harcos, jószívű is és nem mellesleg bármit megtenne Aelinért.

"– De ha a halál választana el… Akkor is megtalálnálak. Nem érdekel hány szabályt kellene megszegnem érte. Akkor is megtalálnálak, Aelin, ha ezért mind a három kulcsot meg kellen szereznem és ki kellen nyitnom egy kaput."

Ja és finom az illata. Jó ez nagyon furán hangzik és tényleg komoly megszállotságra vall, hogy amikor megláttam, hogy azt írták, hogy az előttük álló férfinak fenyő és hó illata van, akkor azonnal elolvadtam és ujjongtam, mert MEGJÖTT ROWAN!!

"– De miért sírsz? – kérdezte Rowan, és próbálta kissé eltolni magától, hogy a szemébe tudjon nézni. (…) – Azért sírok – szipogta –, mert annyira bűzlesz, hogy könnyezik a szemem.""Harminc perccel később Rowan még mindig fogcsikorgatva bámulta a mennyezetet. Próbált megnyugodni, mert az ereiben dübörgő vér azzal fenyegetett, hogy elveszíti az önuralmát.Ez az átkozott hálóing!A francba!Jó nagy bajba került miatta."

Jó, lenyugodtam. Folytassuk.
Ennél nem mennék bele jobban (pedig higgyétek el, tudnék), mert aki olvasta tudja, aki meg nem olvasta, azonnal menjen és kezdje el!

És Lysandrát, Manont, Asterint, Chaolt, Nesrynt, Aediont is nagyon nagyon szerettem.

A végén annyira izgultam, hogy már nem bírtam olvasni se mindig kellett pár másodperc, hogy lenyugodjak. Olyan izgalmas, fordulatos, ahh hihetetlen!

A történet, ahogy halad sokat igérő, alig várom már, hogy magyarul is megjelenjen a következő rész.

Addig is olvassunk mást az írónőtől. Tüskék és rózsák udvara, jövök!

További képek: