Kezdjük is.
Az alapsztori szerint a pár száz éve lakatlan Földre küldenek száz fiatalkorú bűnözőt egy idegen bolygóról. Mondhatjuk úgy is, hogy velük tesztelik, sugárzik-e még a Föld. A kancellár szerint az elítélteknek úgyis mindegy, hiszen a tizennyolcadik születésnapjuk után a kivégzésüket tervezik. Aztán kiderül, hogy talán a Föld biztonságosabb az ő bolygójuknál...
Hm, kár, hogy nem ez a kis ízelítő került a könyvre fülszövegként. És kár, hogy a könyv maga nem ilyen izgalmas.
Az egyik probléma a szereplők jelleme. Úgy tűnik, ebben a regényben minden és mindenki fekete-fehér, nincsenek igazán valóságos, emberi karakterek. Olyan nincs, hogy valaki ilyen szent vagy kegyetlen lenne, mint az itt felsorolt szereplők.
Clarke például a tökéletes lány, akiért minden pasi odavan, de természetesen szerény és bátor is egyben, mert miért ne?
Octavia is hasonló, csak kicsit szerencsétlenebb sorsú, félénkebb és ártatlanabb, bár ő fiatalabb is.
Wells, Glass, Luke és Bellamy mindent megtesznek azokért, akiket szeretnek, és még ha néha meg is bántanak valakit, gyorsan kiderül, hogy ezzel mindenki más életét megmentették.
Az alkancellár, Rhodes, na meg Graham, a hatalommániás, valószínűleg súlyos kisebbségi komplexust kompenzálni próbáló srác pedig kétségtelenül a rosszfiúk. Soha egy jó szó nem hagyja el a szájukat, egy jó cselekedetük nincs.
Karakterek túltárgyalva.
Mint már utaltam rá, a történet nem olyan izgalmas, mint amilyennek először hittem. Nem mondom, hogy ez a földreküldős disztopikus szál teljesen egyedi, de többet ki lehetne belőle hozni, mint ez a könyv. Például, ha nem botlanánk minden tizedik oldalon ilyen szörnyű klisékbe:
" - Clarke, te véget vethetnél ennek. - A saját nyögése szakította félbe. - Kérlek, vess véget neki! Az egész csak idő kérdése...
Clarke elfordította a fejét, hogy Lilly ne lássa a könnyeit. - Nem lesz semmi baj - suttogta, és mosoly erőltetett az arcára. - Megígérem."
Jó, jó, értem én, hogy kell a dráma, de ez enyhe túlzás szerintem.
"-Tudom, nem érdemlem meg, hogy megbocsássatok nekem, de annyit hadd kérjek, hogy adjatok nekem egy esélyt az újrakezdésre. [...] Itt mindenki ugyanerre vágyik. Tudom, hogy sokan csináltunk olyasmit, amire nem vagyunk büszkék, de most esélyt kaptunk az újrakezdésre."
Nagyon remélem, hogy a csaj a beszéde újrakezdéséről beszél.
Már ezek is nyálasak, arról meg ne is beszéljünk, hogy olvasás közben jobban megismerhettük a szereplők csókolózási szokásait, mint a világot, ahol élnek. És ez az egyik legzavaróbb rész az egész könyvnek: egy kis smárolással mindent, upssz spoiler lesz, még az oxigénhiányos állapotot is meg akarják oldani! Megőrjít. (Nyugi, a spoilernek vége, és nem is lesz több.)
Az összesített véleményem alapján a sztoriban fel-felbukkanó ütős részek, meg a földi körülmények megtapasztalásának életszerű leírása miatt nem rossz ez a könyv, de a többi részhez nincs sok kedvem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése