Csendes Nóra: Zápor ​utca



Sziasztok! 
Meglepően sok gondolatot váltott ki belőlem a legutóbb olvasott könyvem, így bár nem terveztem írok róla. Még januárban vettem meg, azóta nem jutottam el az olvasásáig. Talán nem is baj szerintem most voltam a legjobb hangulatban hozzá. Kezdjük is! 
Molyos adatlap

"Miért akar az ember mindig többet?"

Fülszöveg:

Kockáztatnál ​a szerelemért?
Két történet – két tizennyolc éves lányról.

Ötven év választja el őket egymástól, és az életük nem is lehetne különbözőbb, mégis összeköti őket valami.
Bogi félénk gimnazista, Gergő pedig igazi vagány, aki több lányt bolondított már magába, mint amennyit meg tudna számolni. De mikor a szülők baráti nyaralása egy fedél alá kényszeríti őket, Bogi meglátja a kemény külső mögött az érzékeny művészt, aki a színpadra lépve álomszerű játékával önti dallamokba a benne lakozó fájdalmat.

Vajon lehet szerelem ennyire különböző emberek között?

Gergő különleges ajánlatot kap, és Boginak döntenie kell.
Egy kemény korszak sötét éveiben, az alföldi táj varázslatos ege alatt egymásra talál két fiatal. Amikor mindkettőjüket Budapestre küldi a családja, a lány azt hiszi, végre boldogok lehetnek együtt. De a fiú többre vágyik, kiútra… és a lány kegyetlen válaszút elé kerül.
Ki ez a lány, és hogyan fonódik össze a sorsa Bogi életével?
A regény a IV. Aranymosás Irodalmi Válogató nyertes műve. Az író a tizennyolc évével a kiadó legfiatalabb szerzője.
Megfordulhat az élet egyetlen pillanaton?
Kövesd a szíved!


Vélemény:
Hát ez bonyolult. Ha sikerül is megírnom ezt az értékelést, akkor is rengeteg egymásnak ellentmondó dolog lesz benne.
Kezdjük az egyszerűbbekkel vagyis ami tényleg tetszett benne.
"Sok ember leéli az életét úgy, hogy sose szeretett igazán senkit. Mi viszont legalább pár évig igazán szerettük egymást. Érted ezt?"
Képtalálat a következőre: „budapest 1950s”
A borító. Letisztult, szép és illik is a könyvhöz. Szerintem ezért is vettem meg még februárban.
Egyedi. Sok bajom van vele, amit majd később kifejtek de vitathatatlanul sajátos hangulata, stílusa van. Az hogy ez nekem nem tetszett másik lapra tartozik.
Az ötlet. Két párhuzamos történet egy a múltban egy a jelenben. Remek alap rengteg mindent ki lehetett volna hozni belőle.
Romantikus volt. Definitely, de ebben épp csak ennyi tetszett, hogy ez volt a műfaja.
Az írásmód igényes, költői. 

Ennyi jut eszembe.
Most jönnek a komplikáltabb dolgok.
"Ha elvétjük a pillanatot, nincs semmi baj. Új pillanat jön, és újra próbálkozhatunk. Előttünk az élet, hogy sikerüljön."
A stílus. Az írónő stílusa tökéletesen illet az ’50-es évekhez. Erre nincs panaszom, ezt az időtt szerintem nagyszerűen sikerült leírnia, a hangulatát átadnia. Bár nyilván nem éltem akkor, nem tudhatom, hogy valós-e. Hol a probléma? Ott, hogy a stílus, ami annyira illet a 20. századba egyáltalán nem illet a 21.-be. Márpedig tényleg semmilyen különbséget nem lehetett érezni köztük. Néha azt se tudtam mikor vagyunk olyan egyforma volt. Ez a szereplőkre és egyéb leírásokra is igaz. A múlban szuper, de a jelenben. Miii??? 

Két kedvenc részem.: (a kilencéves ikrekről) „Okosak, nyíltak és közvetlenek. Megfelelő neveléssel értékes emberekké válhatnának.”
MI A FRANC? Értékes? Értékes emberekké? VálhatNÁnak? A két aranyos kisgyerek, egy 18 éves lány szerint megfelelő neveléssel értékes emberré válhatna? Ez csak nekem nem stimmel?!

Másik: (Gergő ügysen csocsózik) "Kicsit gyanakodtam, honnan van ekkora gyakorlata egy kocsmai sportban, de nem volt időm ezen gondolkozni.
Gyanakodott? Mert ügyesen csocsózik? Kocsmai sport? Gyanakodott, hogy honnan van ekkora gyakorlata egy 23 éves srácnak egy „kocsmai sportban” alias a csocsóban?
Nekem ezek nagyon furák.
"Azt hiszem, mikor feltesszük az első kérdést anyánknak, amire nem tud válaszolni, aznap ér véget az igazi gyerekkor. Utána pedig jön ez a homályos, bizonytalan tapogatózás, mikor hirtelen rájövünk, hogy azok, akikre felnéztünk, nem tökéletesek, és nincs olyan, hogy normális. Ez talán a legijesztőbb. Az ember meg akar felelni, de nem tudja, kinek és miért és hogyan, úgyhogy csak tengődik."
Bogi olyan, mintha ő maga is az ’50-es évekből jött volna. Hogy egy találó véleményt idézzek: „mint egy ’50-es nénike… Már vártam, hogy mondja, hogy „a háború…””. Teljesen egyetértek.
Nem internetezik, nem néz filmeket (jó, egyszer elmegy a családjával a moziba), de még csak nem is olvas. Művész mégsem fest soha, imádja a zenét, de nem tud róla semmit és nem is játszik hangszeren. Buliba nem jár, barátai nem igazán vannak, vagy hát programja nincs velük. Akkor mit csinál? Tanul? Néz ki a fejéből?
És szörnyen naiv! Bakker 18 éves és a barátnőjének kell felvilágosítania róla, hogy mit akar a barátja, amikor az mondja, hogy aludjon nála? Olyan, mint egy kislány! Nem hiába a becenév. Nem tud beindítani egy mosógépet, ez is fura, de oké. Nagyobb baj, hogy hogy feledkezhet meg a teregetésről? Nem jut eszébe, hogyha ott egy nagy kupac vizes ruha, akkor azt ki kéne teregetni száradni? Vagy mit hitt, jön anyu és megcsinálja? Tudom gonosz vagyok és lehet ez szőrszálhasogatás, de szerintem példákkal tudom a legjobban bemutatni, hogy miért tartom őt furának.
"Nem ő volt a legszebb, legerősebb, legcsinosabb férfi, akit valaha láttam. De ha az ember szeret valakit, valahogy megszereti a hibáit is, hogy kicsit hosszabb az orra, vagy cingárabbak a lábai."
A múlt, mint mondtam jobban tetszett. Bár nem tudtam miért is lenne baj, ha tudnának a szülei Samuról, de ezt betudtam annak, hogy nem ismerem az akkori házasodási viszonyokat.
A vége nem tetszett. Nem happy end, ami nálam egy hatalmas mínusz pont. Gergő és Bogi úgy kezelik az elválást, mintha legalább is önkéntes katonai szolgálatra indulna a fiú. Megint csak a múltban teljesen meg tudtam érteni. Samu szökik az országból vagyis a véglegesség, a szomorúság, meg az ilyenek teljesen jogosak. Elkaphatják, megölhetik, a lány nem tudja követni. De az, hogy Gergő kapott egy nagyszerű lehetőséget, Amerkába utazhat és csak kicsit több mint egy évig lesz távol a 21.században, ezt és a körülötte kialakult nagyjelenetet bármennyire is próbáltam megérteni nem sikerült. Főleg, hogy addig miért nem járnak? Vagy ha Gergő ennyire maga alatt van ettől, akkor miért megy? Élete nagy lehetősége meg minden, de ha ennek a tudata sem tudja felvidítani, akkor miért nem marad otthon?
"Vannak emberek, akik olyanok, mint a szél. Nem tudod irányítani őket, csak behunyni a szemed, ha a szellő végigsimít az arcodon, és elfogadni, hogy tovább fúj."
Ráadásul nem is lepődtem meg a „nagy lelepleződésen”, pedig állítólag meg kellett volna. Viszont én mióta előszőr találkoztunk a nénivel tudtam ki ő. Azt hittem ez egyértelmű. 

Képtalálat a következőre: „ávh”Összegezve. Ez egy egyáltalán nem rosz könyv, különösen azt figyelembe véve, hogy milyen fiatal az írónője. De nekem nem jött be, szenvedtem vele. Nem tetszik a stílus, a furcsaságok idegesítettek, a hangulat nyomasztott és a megkönnyebbülést a végén sem kaptam meg. Történni nem történik semmi, a szerelmi szálak amiről szól ez a könyv, pedig fádalmasak. Néha-néha aranyosak, de rengeteg benne a szenvedés, a félreértés.
"…ha láthatnánk az apró mozzanatokat, amelyek pillanatok alatt sorsokat alakítanak át, talán nem követnénk el újra és újra ugyanazokat a hibákat."
A két szál a két különböző időben pedig ugyan jó ötlet, de teljesen felesleges, mert nem lett kihasználva. Az egyik tükörképe a másiknak a különbség csak az, hogy az egyik illik a saját idejébe a másik nem. 

Nem is tudom, olyan erőltetettnek éreztem az egészet. Ugyancsak egy másik értékeléssel egyetértve ez a könyv túl. Túl költői, túl bölcs, túl naiv, túl szenvedős, túl nyomasztó, túl semmilyen.

Tanulság nincs, lezárás nincs. Ilyen az élet? Lehet. De a könyvet olvasva ennek nem volt sok értelme. Elszalasztott lehetőségek. Nem éreztem azt, hogy életszerű lenne pedig ezzel a jelzővel sokat illetik, pozitívumént. A helyzet talán életszerű (azért szerintem az se teljesen), de a hangulat abszolút nem.

Tényleg nem mondom, hogy rossz de az biztos, hogy it's not my cup of tea, nem az én stílusom. Rossz érzést hagy maga után. Magány, üresség, kilátástalanság. De vannak benne gondolatok és ha több időt szánnék rá talán ki is tudnám fejezni őket. Ennek ellenére nem tervezek többet az időmből ezzel tölteni.
Nem tetszett.


10/6

2 megjegyzés:

  1. Nálam a Zápor utca már elég régi olvasmány, de én még most sem tudom eldönteni, hogy tetszett-e. Ez az értékelés viszont tökéletesen megfogalmazta azokat a gondolatokat, amik bennem is vannak.
    Nagyon jó poszt lett, teljesen egyet értek veled! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt jó hallani :). Köszönöm szépen!

      Törlés

Kiemelt bejegyzés

Michael Hjorth - Hans Rosenfeldt: A néma lány (Sebastian Bergman 4.)

Sziasztok! A blogunk szülinapján (tegnap) akartam egy új bejegyzéssel jelentkezni, de úgy alakult, hogy csak ma posztolom. A lényeg, h...

Címkék

értékelés könyv romantikus kedvenc fantasy KMK ifjúsági kritika sorozat vörös pöttyös Blogprojekt booktag a hónapban olvasott könyveim Sarah J. Maas film kaland Cassandra Clare Arany pöttyös havi összegző történelem Üvegtrón VII.Könyvmoly Párbaj ACOTAR Joss Stirling kihívás komoly Árnyvadászok Harry Potter LOL On Sai lista tündérek Book A Sloth Box Leiner Laura Rubin Pöttyös karácsony manó könyvek Delta Vision J.K.Rowling Lélektársak Maxim Kiadó Outlander Summer Forever Projekt angol nyelven időutazás móra kiadó vígjáték Agave kiadó Alexandra kiadó Dream válogatás Gabo kiadó Gaura Ágnes Halloween Kedvenc karakterek Kedvenc kiadó Kedvenc író Mini-Könyvklub 7. Tilos az Á könyvek angyalok ikrek krimi scifi thriller trilógia vizek vámpírok zafír pöttyös A Karib-tenger kalózai A varázslók-trilógia Along for the ride Atheneum Borbíró Borbála Colleen Hoover Crystal Debora Geary Erin Morgenstern Fumax Hatalom trilógia Holdbéli krónikák Kaméleon könyvek Kerstin Gier Könyvfesztivál Leigh Bardugo Maggie Stiefvater Magyar vándor Misty Modern boszorkány Phoenix Read-a-thon Richelle Mead Rick Riordan Sarah Dessen Vámpírakadémia borítók cirkusz dan wells disztópia karel capek könyvesdoboz városok Álom két keréken Éjszakai cirkusz 100 A különös Wilcox lányok A mobil Anna és a francia csók Cartaphilius Egy ikerpár titkos naplója Fabrice Colin Főnix Kiadó Gayle Forman Hollófiúk Időfutár Jennifer L. Armentrout Jojo Moyes Kelly Oram Kiera Cass Kiválasztottak Legenda Legszebb könyvborítók Libri London vámpírjai Luxen sorozat Marie Lu Mielőtt megismertelek NA Nyereményjáték Salazar bosszúja Sky Stephen King Szent Johanna Gimi Szivárgó sötétség Szűcs Vanda a lány a vonaton az ördög egyetlen barátja beth flynn démonok harc a szalamandrákkal horror izgalmas kass morgan kilenc perc krakatit költészet milk and honey mutáció napló nem akarlak megölni nem vagyok sorozatgyilkos nyomozás pablo de santis paula hawkins párizsi rejtély retelling robin cook rossz rupi kaur spanyol krimi szörnyeteg úr tej és méz vakság vers véres zene