"– Lépjetek át a határaitokat, hisz azért vannak!"
Ma Colleen Hoover Slammed – Szívcsapás trilógiájáról hoztam értékelést, hasonló képpen, mint az Angelfall és a Csitt, csitt trilógiáról. Minden könyvről szóló rész spoileres az előtte lévőre, de magára a könyvre nem, ami mégis az azt kihúzom feketével, aki látni akarja csak jelölje ki az egérrel.
A látszat ellenére ezek voltak az első Rubin Pöttyös könyveim, nem a Maybe Someday csak erről valamiért még nem írtam.
A látszat ellenére ezek voltak az első Rubin Pöttyös könyveim, nem a Maybe Someday csak erről valamiért még nem írtam.
Na de most!
1. Slammed – Szívcsapás:
Apja váratlan halála után a 18 éves Layken lesz édesanyja és öccse legnagyobb támasza. Bár kívülről erősnek tűnik, valójában teljesen reményvesztetté válik.
Ekkor lép életébe egy fiatalember, aki mindent megváltoztat. Az ország másik végébe költöző Layken megismerkedik új szomszédjával, a huszonegy éves, jóképű Will-lel, aki szenvedélyesen rajong a slam költészet iránt. A fiatalok hamar egymásra találnak, és a lányban újra feléled a remény.
Csakhogy egy megdöbbentő felfedezés már az első csodálatos randevú után kettejük közé áll. Ettől fogva minden találkozás fájdalmassá válik számukra. Meg kell találniuk az egyensúlyt az egymás iránt táplált érzelmek és az őket szétszakítani akaró erők között.
Percekig ültem csak a csillagozás felett kíváncsi vagyok egy szöveges értékelés meddig fog tartani.
Sosem olvastam még Rubin Pöttyös könyvet, így eléggé tartottam tőle. Úgyszintén nem olvastam még Colleen Hoovertől, pedig őt is sokan dicsérik, meg ezt a könyvet is. Aki olvasta az mind ajánlotta nekem, mégis vártam vele.
Végűl tegnap elkezdtem este és ma reggel befejeztem.
Nagyon zavarosak a gondolataim a könyvvel kapcsolatban.
Előszőr is, a főszereplők kora már kicsit fölötte van az általam legtöbbet olvasottnak.
Na eléggé eltértem a tárgyról, vissza a könyvre.
Az előbb felsorolt dolgok miatt, rengeteg okom lenne, hogy ne szeressem ezt a könyvet. És mégis, most, hogy ezt írom és már gondolkodok rajta egy ideje, azt veszem észre, hogy ezek ellnére is tetszett. Nagyon.
Az a kitartás, ahogy ezeket a helyzeteket kezelték. Ők aztán nem bújtak el előle.
A kisöcsék nagyon cukik voltak és picit őrültek igen, igazi kilencévesek. Hihetetlen jól kezeltek mindent.
A Slam Poetry amiről, a könyv a címét kapta és amit még jó hogy ráraktak angolul a könyvre, mert a magyar címnek nem sok köze van hozzá, teljesen WOW. Hallottam már korábban róla, de csak most hallgattam meg több előadást és lenyűgöző. Azon kívűl, hogy mint az egész könyv, ellentétes az életszemléletemmel, mégis tetszett és a könyv története teljesen illik hozzá.
Layken és Will hááát. Amiko rmegtudtam elsőre egy sorozatos pár jutott eszembe, aki nézi tudja miért Aria és Ezra PLL, akiket nem bírok és azóta ezt a fajta bonyodalmat se, de itt határozottan jobb volt. Igazibb. Nem idegesítettek annyira, épp csak egy picit. Kicsit fura volt, vagy inkább nagyon, hogy ismerik egymást vagy 3 napja „és máris olyan, mintha már ezer éve ismernék egymást”, lehet túl szkeptikus vagyok, pedig nem szoktam megkérdőjelezni a love storykat, de ez azért túlzás! Három nap? Na persze! De ezután tényleg megismerték egymást, így tényleg egymásba szerethettek oké.
Elolvasom a következő részt is valamikor.
Fülszöveg:
A sok viszontagság, szívfájdalom és sorscsapás ellenére a Layken és Will szerelme tovább él, és egyre biztosabbnak tűnik, hogy ők ketten összetartoznak.
A két fiatal azonban még nem is sejti, hogy mindaz, ami összehozta őket, egy idő után kettejük közé állhat. Kapcsolatuk komoly veszélybe kerül, és elképesztő akaraterőre lesz szükségük ahhoz, hogy megmentsék. Layken nem biztos benne, hogy Willel való viszonya a megfelelő alapokra épült, Will pedig nem tudja, hogyan bizonyíthatná szerelmét egy olyan lánynak, aki továbbra is „töklámpásokat farag”.
Miközben válaszokat keresnek a kérdéseikre, egy még nagyobb erőpróba vár rájuk – valami, ami nemcsak az ő életükre, de megmaradt szeretteik életére is végzetes hatással lehet…
Vélemény:
Tetszett. Így olvastam, izgultam értük, Laket annyira nem értettem, de aztán minden jóra fordult, már örülök. Erre BUMM! Teljesen kiakadtam, hogy miért pont most?? Már pont jó volt!
Igen ez mostmár biztos a szereplők ritka szerencsétlenek.
A gyerekeket méjobban imádtam, mint az előző részben. A két slammük fantasztikus volt, ahogy természetesen Willé is.
A cím már megint jó és most magyarul is.
Határozottan nagyon tetszik ez a sorozat.
Fülszöveg:
Colleen Hoover, a New York Times bestseller írója a viharos szerelemmel, szenvedéllyel és fájdalommal teli Szívcsapás-sorozattal számos olvasót ejtett rabul.
Miután Layken és Will szerelme a legnagyobb próbatételeket is kiállta, az immár házasságban élő fiatal pár végre kezdi biztonságban érezni magát a kapcsolatban. De bármennyire is élvezi Layken az új, közös életüket, néhány kérdés nem hagyja nyugodni. Noha Will szeretné magában tartani a múlt fájdalmas emlékeit, Layken mindent tudni akar róla. Will végül beadja a derekát, és elmeséli saját történetét, mely során felszínre kerülnek legbelsőbb érzelmei és gondolatai. Miközben újraéli jó és rossz pillanatait, a Laykennel való első találkozásáról is meglepő dolgok derülnek ki.
Az Ez a lány-ban Will a saját szemszögéből meséli el Laykenhez fűződő, bonyolult kapcsolatát. Kettejük jövője azon múlik, hogyan birkóznak meg a múlttal a közkedvelt Szívcsapás-sorozat záró részében.
Ez tetszett a legjobban a trilógiából, olyan aranyosak voltak! Kevésbbé volt fájdalmas, mint az eddigiek. Nem tudom mit mondjak, még imádtam és kell nekem egy Will Cooper (jó igazából van egy teljesen hozzáillő felesége szóval nem:D).
Mellesleg minden jó pasi Will vagy inkább minden Will jópasi? Herondale, Benedict, Cooper, Willem, Tudor (aki Sebastiant fogja játszani a Shadowhunters sorozatban és zabálnavaló kinézete és akcentusa van*_*)
Ezzek a trilógiával kicsit kiléptem a komfortzónámból, de nem bántam meg, sőt! Imádtam! Will egy reménytelenül romantikus alkat és egy cukipofa, akinek mint az összes többi szereplőnek is rengeteg mindenen kellett átmennei. De, tényleg! Ez egy ritka szerencsétlen banda és ezt most úgy értem, hogy nincs szerencséjük és nem úgy bénák lennének, mert nem azok. Nézzük csak röviden mi történik velük három könyvön keresztül. Aki nem olvasta őket az most ugorja át a következőket.
SPOILER
Szóval, pár éve Willnek meghaltak a szülei, aztán átvállalta az öccse gyámságát, ezért szakított vele a barátnője, nem járhatott az egyetemre, ahova akart és fel is vették. Dolgozni kezdett, tanárnak tanult és közben nevelte az öccsét.
Laykennek a könyv legelején meghal az apja, ezért elköltöznek Texasból, az otthonukból, Willékkel szembeni házba. Beleszeret Willbe (első látásra két nap után...mindegy), kiderül, hogy Will a tanára, nem járhatnak. Aztán az is kiderül, hogy az anyja régóta rákos, nem lehet rajta segíteni max egy éve van hátra és azt akarja, hogy Lake helyett a barátnője legyen az öccse gyámja. Aztán Lake kiharcolja, hogy ő legyen inkább a gyám. Így amikor az anyja meghal kevesebb, mint egy év múlva ő is ottmarad egy kisgyerekkel.
Eközben Wille felmodott, hogy együtt lehessenek, de túlságosan egymásba gabalyodnak túl hamar, ami nem tetszik az akkor még élő anyukának és megígérteti velük, hogy egy évig nem fekszenek még le egymással.
Következő részbe felbukkan Will exe, akit megölel, Lake bedilizik, összevesznek, nagyon aranyosan Slammesen kibékülnek, szuper megint minden jó erre hazafelé viszont autóbalesetet szenvednek. Lake nagyon súlyosan megsérül. A kórházi ágyánál Will megkéri a kezét, amikor felélbred és a sérülési miatt, meg a "kibírjuk még a nászútig" hozzáállásuk miatt, addig tényleg nem fekszenek le.
THE END SPOILER VÉGE
Szóval az élet csúnyán elbánt velük, de kibírták. Imádom Lake és Will kapcsolatát. Imádom az öcsikéiket, hihetetlen cukik és szeretem a kis barátnőjüket is Kiersten.
Lake édesanyjával nem igazán tudok, mit kezdeni néha nagyon nem értettem és voltak fura dolgai, de mindig segíteni akart nekik a halála után is.
A Slammelős részt imádtam, mindegyik slam gyönyörű vagy legalábbis erőteljes volt, nem csak Willé, de Eddieé és az öcsikéké is.
Ez egy nagyszerű és megható trilógia, ami megmuatja, hogy mindig fel kell állni és fel is lehet, mert az élet nem meggyengíteni akar a csapásaival, hanem megerősíteni, ahogy Will mondta (csak szebben).
Mindenkinek ajánlom, aki szereti a romantikus történeteket.
Nekem kedvencem lett!
10/10 (öszesítve, külön-külön nem adnék az összesnek ennyit)
Olvasd el!
Nagyon tudom ajánlani, hogy akit érdekel nézzen youtubeon slammelős videókat, nagyon sok tehetségees(amennyire én ezt meg tudom itélni) magyar slammer van, hallgassátok őket!
Jó olvasást!
"– Három kérdés van, amire egy nőnek igennel kell válaszolnia, mielőtt elkötelezné magát – vág bele. – Ha bármelyikre is nemmel felelnél, akkor jobb, ha gyorsan odébbállsz.Fülszöveg:
(…)
– Az első kérdés, hogy mindig tisztelettel bánik-e veled. A második, hogy ha tudod, hogy húsz év múlva is éppen olyan lesz, mint most, akkor hozzámennél-e feleségül. A harmadik pedig, hogy általa jobb emberré válhatsz-e. Ha találsz valakit, akivel kapcsolatban mindhárom kérdésre igen a válasz, szerencsésnek érezheted magad."
Apja váratlan halála után a 18 éves Layken lesz édesanyja és öccse legnagyobb támasza. Bár kívülről erősnek tűnik, valójában teljesen reményvesztetté válik.
Ekkor lép életébe egy fiatalember, aki mindent megváltoztat. Az ország másik végébe költöző Layken megismerkedik új szomszédjával, a huszonegy éves, jóképű Will-lel, aki szenvedélyesen rajong a slam költészet iránt. A fiatalok hamar egymásra találnak, és a lányban újra feléled a remény.
Csakhogy egy megdöbbentő felfedezés már az első csodálatos randevú után kettejük közé áll. Ettől fogva minden találkozás fájdalmassá válik számukra. Meg kell találniuk az egyensúlyt az egymás iránt táplált érzelmek és az őket szétszakítani akaró erők között.
"– Mióta vagytok együtt Gavinnel? – kérdezem.Vélemény:
– Második óta. Elütöttem a kocsimmal – feleli mosolyogva.
Szerelem volt első csattanásra."
Percekig ültem csak a csillagozás felett kíváncsi vagyok egy szöveges értékelés meddig fog tartani. Sosem olvastam még Rubin Pöttyös könyvet, így eléggé tartottam tőle. Úgyszintén nem olvastam még Colleen Hoovertől, pedig őt is sokan dicsérik, meg ezt a könyvet is. Aki olvasta az mind ajánlotta nekem, mégis vártam vele.
Végűl tegnap elkezdtem este és ma reggel befejeztem.
Nagyon zavarosak a gondolataim a könyvvel kapcsolatban.
Előszőr is, a főszereplők kora már kicsit fölötte van az általam legtöbbet olvasottnak.
"– Ne vegyétek túl komolyan az életet! Ha kell, adjatok neki egy jó nagy pofont, és nevessetek a szemébe!"Én nem szeretek szomorú könyvet olvasni, mint ahogy azt már többször is mondtam. A legjobb példa rá a viszonyom a Csillagainkban a hibával. És ez igenis szomorú volt, borongós, egyes részeknél jelentősen lecsökkent tőle az életkedvem. Az a rengeteg tragédia, ami mindannyiukat éri, egyszerűen borzalmas, hogy jöttek össze így? Mert hinni akarom, hogy annyira nem lehetett könnyű, csak nem minden második embernek van ilyen élete? Ott vannak 3-an Lake, Will és Eddie. Lakenek előszőr meghal az apja, aztán az anyja is. Willnek évek óta halottak a szülei. Eddiet eladta az anyja, állami gondozott. És ketten a könyv végére gyereket nevelnek. Mondja nekem valaki kérem, hogy nem ez az átlag!
"– Te jó ég, Layken, hogy csinálod ezt? – kérdezi szipogva.Igyekszem minnél meszebbről kerülni a halált a könyvekben. Ilyen tekintetben bekötöm a szemem, a fülem, zsákot húzok a fejemre és a talajba fúrom, mint a strucc. Amit nem látok, az nincs. Rossz hozzáállás, lehet, valószínüleg. Ezen igyekszem változtatni, de nehéz és lassan megy.
Kifújja az orrát és kivesz még egy zsebkendőt.
– Mit hogy csinálok? – kérdezem.
– Hogy bírod megállni, hogy ne szeress belé?
Újra folyni kezdenek a könnyeim. Nekem is kell még egy zsepi.
– Nem bírom megállni. Egyáltalán nem bírom megállni."
Na eléggé eltértem a tárgyról, vissza a könyvre.
Az előbb felsorolt dolgok miatt, rengeteg okom lenne, hogy ne szeressem ezt a könyvet. És mégis, most, hogy ezt írom és már gondolkodok rajta egy ideje, azt veszem észre, hogy ezek ellnére is tetszett. Nagyon.
Az a kitartás, ahogy ezeket a helyzeteket kezelték. Ők aztán nem bújtak el előle.
A kisöcsék nagyon cukik voltak és picit őrültek igen, igazi kilencévesek. Hihetetlen jól kezeltek mindent.
"Akinek nincsenek kérdései, az sosem találja meg a válaszokat."
A Slam Poetry amiről, a könyv a címét kapta és amit még jó hogy ráraktak angolul a könyvre, mert a magyar címnek nem sok köze van hozzá, teljesen WOW. Hallottam már korábban róla, de csak most hallgattam meg több előadást és lenyűgöző. Azon kívűl, hogy mint az egész könyv, ellentétes az életszemléletemmel, mégis tetszett és a könyv története teljesen illik hozzá. Layken és Will hááát. Amiko rmegtudtam elsőre egy sorozatos pár jutott eszembe, aki nézi tudja miért Aria és Ezra PLL, akiket nem bírok és azóta ezt a fajta bonyodalmat se, de itt határozottan jobb volt. Igazibb. Nem idegesítettek annyira, épp csak egy picit. Kicsit fura volt, vagy inkább nagyon, hogy ismerik egymást vagy 3 napja „és máris olyan, mintha már ezer éve ismernék egymást”, lehet túl szkeptikus vagyok, pedig nem szoktam megkérdőjelezni a love storykat, de ez azért túlzás! Három nap? Na persze! De ezután tényleg megismerték egymást, így tényleg egymásba szerethettek oké.
"Úgy érzem, hogy együtt, összefogva sikerül pofon vágnunk a halált."Szóval ez a könyv nagyon kívűl esett a komfortzónámon és mégis nagyon tetszett, le vagyok nyűgözve. Bár sírni nem sírtam rajta, pedig a borító alján kis értékelés azt írta kellene (:D), mondjuk nem is nevettem, így azt figyelmen kívűl hagyom.
Elolvasom a következő részt is valamikor.
"Menj, és éld az életed!"2. Point of Retreat – Visszavonuló:
"Te vagy a tervem. Minden áldott nap te vagy."
Fülszöveg:A sok viszontagság, szívfájdalom és sorscsapás ellenére a Layken és Will szerelme tovább él, és egyre biztosabbnak tűnik, hogy ők ketten összetartoznak.
A két fiatal azonban még nem is sejti, hogy mindaz, ami összehozta őket, egy idő után kettejük közé állhat. Kapcsolatuk komoly veszélybe kerül, és elképesztő akaraterőre lesz szükségük ahhoz, hogy megmentsék. Layken nem biztos benne, hogy Willel való viszonya a megfelelő alapokra épült, Will pedig nem tudja, hogyan bizonyíthatná szerelmét egy olyan lánynak, aki továbbra is „töklámpásokat farag”.
Miközben válaszokat keresnek a kérdéseikre, egy még nagyobb erőpróba vár rájuk – valami, ami nemcsak az ő életükre, de megmaradt szeretteik életére is végzetes hatással lehet…
Vélemény:
"A dobozra pillant, amit továbbra is bontatlanul tart a kezében.Ez egyre jobb! Nem terveztemelolvasni, gondoltam még várok vele, de így szokásosan beleolvastam, hogy na, hogy kezdődik a történet és nem tudtam letenni. Olyannyira, hogy bár ez már este volt, addig nem tudtam abbahagyni, míg be nem fejezem és ez a pillanat éjfélkor jött el.
– Te tudod, mi van benne? – kérdezi.
– Halvány sejtelmem sincs róla, de szívből remélem, hogy nem egy kiskutya – felelem. – Ugyanis ez a csomag négy hónapja hever az ágyam alatt."
Tetszett. Így olvastam, izgultam értük, Laket annyira nem értettem, de aztán minden jóra fordult, már örülök. Erre BUMM! Teljesen kiakadtam, hogy miért pont most?? Már pont jó volt!
Igen ez mostmár biztos a szereplők ritka szerencsétlenek.
A gyerekeket méjobban imádtam, mint az előző részben. A két slammük fantasztikus volt, ahogy természetesen Willé is.
A cím már megint jó és most magyarul is.
Határozottan nagyon tetszik ez a sorozat.
"– Mit választanál, kire hasonlítsak inkább: Hugh Jackmanre vagy George Clooney-ra?3. This Girl – Ez a lány:
– Johnny Deppre – feleli. (…)
– Ne már, Lake! Azt kellett volna mondanod, hogy Willre. Hogy azt szeretnéd, ha pontosan úgy néznék ki, mint most.
– De hát ez nem volt a lehetőségek között – mosolyog.
– Ahogy Johnny Depp sem! – kiáltok fel."
"De néha…
Nem túl gyakran,
de ha szerencsések vagyunk,
és nagyon keressük,
megtaláljuk
a tökéletes párunkat.
A kirakós egy darabját, amely éppen a miénkhez illik,
amelynek körvonalai összeolvadnak a miénkkel."
Fülszöveg:Colleen Hoover, a New York Times bestseller írója a viharos szerelemmel, szenvedéllyel és fájdalommal teli Szívcsapás-sorozattal számos olvasót ejtett rabul.
Miután Layken és Will szerelme a legnagyobb próbatételeket is kiállta, az immár házasságban élő fiatal pár végre kezdi biztonságban érezni magát a kapcsolatban. De bármennyire is élvezi Layken az új, közös életüket, néhány kérdés nem hagyja nyugodni. Noha Will szeretné magában tartani a múlt fájdalmas emlékeit, Layken mindent tudni akar róla. Will végül beadja a derekát, és elmeséli saját történetét, mely során felszínre kerülnek legbelsőbb érzelmei és gondolatai. Miközben újraéli jó és rossz pillanatait, a Laykennel való első találkozásáról is meglepő dolgok derülnek ki.
Az Ez a lány-ban Will a saját szemszögéből meséli el Laykenhez fűződő, bonyolult kapcsolatát. Kettejük jövője azon múlik, hogyan birkóznak meg a múlttal a közkedvelt Szívcsapás-sorozat záró részében.
"– Szeretnéd hallani az én fénypontomat? – kérdezem.Vélemény:
Bólint. Megpuszilom a homlokát.
– Te vagy az. Mindig te leszel az."
Ez tetszett a legjobban a trilógiából, olyan aranyosak voltak! Kevésbbé volt fájdalmas, mint az eddigiek. Nem tudom mit mondjak, még imádtam és kell nekem egy Will Cooper (jó igazából van egy teljesen hozzáillő felesége szóval nem:D).
Mellesleg minden jó pasi Will vagy inkább minden Will jópasi? Herondale, Benedict, Cooper, Willem, Tudor (aki Sebastiant fogja játszani a Shadowhunters sorozatban és zabálnavaló kinézete és akcentusa van*_*)
"– Will! – könyököl fel Lake az ágyon. – Kérdezhetek valamit?Összegezve:
Végigsimít a mellkasomon, és megpihenteti a kezét a szívem fölött.
– Mindennap tíz kört futok az egyetemi pályán, plusz naponta kétszer száz felülést csinálok – felelem.
Kérdő arckifejezéssel néz rám, mire a hasamra mutatok.
– Nem a hasizmomra vársz magyarázatot?
Felnevet, és játékosan a karomba bokszol.
– Nem, képzeld, nem a hasizmod érdekel – mondja, majd lehajol, és puszit nyom a pocakomra. – Nem mintha nem tetszene."
SPOILER
Szóval, pár éve Willnek meghaltak a szülei, aztán átvállalta az öccse gyámságát, ezért szakított vele a barátnője, nem járhatott az egyetemre, ahova akart és fel is vették. Dolgozni kezdett, tanárnak tanult és közben nevelte az öccsét.
Laykennek a könyv legelején meghal az apja, ezért elköltöznek Texasból, az otthonukból, Willékkel szembeni házba. Beleszeret Willbe (első látásra két nap után...mindegy), kiderül, hogy Will a tanára, nem járhatnak. Aztán az is kiderül, hogy az anyja régóta rákos, nem lehet rajta segíteni max egy éve van hátra és azt akarja, hogy Lake helyett a barátnője legyen az öccse gyámja. Aztán Lake kiharcolja, hogy ő legyen inkább a gyám. Így amikor az anyja meghal kevesebb, mint egy év múlva ő is ottmarad egy kisgyerekkel.
Eközben Wille felmodott, hogy együtt lehessenek, de túlságosan egymásba gabalyodnak túl hamar, ami nem tetszik az akkor még élő anyukának és megígérteti velük, hogy egy évig nem fekszenek még le egymással.
Következő részbe felbukkan Will exe, akit megölel, Lake bedilizik, összevesznek, nagyon aranyosan Slammesen kibékülnek, szuper megint minden jó erre hazafelé viszont autóbalesetet szenvednek. Lake nagyon súlyosan megsérül. A kórházi ágyánál Will megkéri a kezét, amikor felélbred és a sérülési miatt, meg a "kibírjuk még a nászútig" hozzáállásuk miatt, addig tényleg nem fekszenek le.
THE END SPOILER VÉGE
Szóval az élet csúnyán elbánt velük, de kibírták. Imádom Lake és Will kapcsolatát. Imádom az öcsikéiket, hihetetlen cukik és szeretem a kis barátnőjüket is Kiersten.
Lake édesanyjával nem igazán tudok, mit kezdeni néha nagyon nem értettem és voltak fura dolgai, de mindig segíteni akart nekik a halála után is.A Slammelős részt imádtam, mindegyik slam gyönyörű vagy legalábbis erőteljes volt, nem csak Willé, de Eddieé és az öcsikéké is.
Ez egy nagyszerű és megható trilógia, ami megmuatja, hogy mindig fel kell állni és fel is lehet, mert az élet nem meggyengíteni akar a csapásaival, hanem megerősíteni, ahogy Will mondta (csak szebben).
"Néha az élet közbeszól.Van, hogy mindenben az utadba áll.De nem azért gördít akadályokat eléd, mert aztakarja, hogy csak úgy feladd, és átadd neki az irányítást.Az élet azért gördít akadályokat eéd,mert azt akarja, hogy állj félre, és sodródj az árral.Az élet azt akarja, hogy harcolj.Tanulj meg egyedül boldogulni. "A borítok nem igazán tetszettek, de rossznak se nevezném őket tetszettek a slam székek rajtuk.
Mindenkinek ajánlom, aki szereti a romantikus történeteket.
Nekem kedvencem lett!
10/10 (öszesítve, külön-külön nem adnék az összesnek ennyit)
Olvasd el!
Nagyon tudom ajánlani, hogy akit érdekel nézzen youtubeon slammelős videókat, nagyon sok tehetségees(amennyire én ezt meg tudom itélni) magyar slammer van, hallgassátok őket!
Jó olvasást!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése