Naomi Novik: Rengeteg

"– Egy könyvnek nem kell mágikusnak lennie ahhoz, hogy értéket képviseljen."

A könyv a Mini-könyvklub 7. fordulójának júliusi kötelező olvasmánya és ezzel az utolsó megszabot kötelező olvasmánya, mert jövő hónapban már szabadon választott fantasy van. Végre. Nekem valahogy ezek a júniusi, júliusu olvasmányok nem akartak csúszni. Előző hónapban a Varázslók, most meg ez... Lehet Lev Grossman tehet róla, azt írta ezt meg ajánlotta... Gyanús!
De lássuk is, hogy mi a véleményem róla!

"A mi sárkányunk nem falja fel az elrabolt lányokat, akármit is mondjanak róla a völgyön kívül."

Fülszöveg:

Agnyeska szereti csendes faluját a völgyben, az erdőket és a csillogó folyót. Kis világának peremén túl azonban a gonosz varázslattól sötétlő Rengeteg burjánzik, melynek árnyéka a lány életére is rávetül.

Népét egy szigorú varázsló oltalmazza a Rengeteg hatalmától, a Sárkányként ismert mágus azonban szörnyű árat követel a segítségéért: tízévente egy hajadont. Ahogy közeleg a kiválasztás ideje, Agnyeska félelme egyre nő, mert tudja, hogy legjobb barátnőjére, a szépséges és bátor Kasjára fog esni a Sárkány választása, és senki sem mentheti meg a rá váró rettenetes sorstól.

Amikor azonban a Sárkány eljön, nem Kasja lesz az, akit elragad.

„A Rengetegben minden megvan, amit Novik írásaiban szeretek, és ráadásnak némi óvilági mágia és a sötét tündérmesék zamata.” Patrick Rothfuss, A szél neve szerzője

„Vad, pezsdítő és mélyen, sötéten mágikus. Azonnal a klasszikusok közt a helye.” Lev Grossman, A varázslók szerzője

Vélemény:

"– Nem… ugye nem…?– Ha nem akarsz embert ölni, ne vágd fejbe sokszor egymás után egy nehéz tárggyal! – csattant fel a Sárkány."

Ez a könyv nekem, valahogy nem akart csúszni. Tök tetszett egy darabig, kb a 40%-áig egy huzamban ki is olvastam, de aztán... elakadt. Nem volt még ilyen olvasmányom, ami pont a közepén akad el és ezzel ront a végén is. Eddig vagy az eleje nehezen indult be, de azon segített a közepe és onnan pörgött vagy a végét nem tudtam elolvasni, az romlott el.
De itt! Tetszett az eleje, meg minden aztán meg hopp szenvedtem a könyv maradék részében, de főleg úgy 60-70%-ig. Gondolkoztam, hogy miért.

"A Rengeteg hatalma nem valami vakon gyűlölködő fenevad. Gondolkozni, tervezni képes, és a saját céljaira törekszik. Belelát az emberek szívébe, hogy mérge erősebben hasson."

Gondoltam arra, hogy kicsit olyan, mint a Gyűrűk Ura tetszik, izgalmas történésekkel teli, de minden ooolyan laaaassan történik, hogy szörnyű! Nagyon részletes, túlságosan is ráadásul nem a párbeszédeket nyújtja, mert azzal még nem lenne bajom, hanem a leíró részeket, amiket egyébként sem szeretek. Párszor annyira belefeledkezik a leírásba, hogy a cselekményt szinte el is felejti. Pl.: Sárkányt mondjuk majdnem bekebelezi egy fa, ő megmenti aztán elkezdi leírni a támadóik kinézetét vagy a Rengeteget körülöttük, én meg így: Mi van a Sárkánnyal? Kifeküdt a csata közepén, nincs baja? És tényleg egy szó se esik róla órákon keresztül, így az a kép van a fejemben végig, hogy a Sárkány fekszik a földön kiütve. Hogy mi van azóta vele az jó kérdés!

"Bizonyára minden történet ugyan úgy ért véget: az utolsó kimerült harcos hazafelé baktat a halált lélegző mezőkről, de ezt a részt már senki sem énekelte el."

Aztán arra gondoltam, hogy talán mégse ez az ok, hanem a pozitív, előremutató történés majdnem teljes hiánya. Az elején még vannak pozítív, haladást mutató történések, Agnyeska fejlődése, a közte és a Sárkány közti dolgok kibontakozása. Jó nem kibontakozása, mert azt egyáltalán nem nevezném annak, amilyen tagadóak mindketten. Szóval történnek kisebb jó dolgok az elején, de aztán ezek eltűnek és minden, ami jónak tűnik később kiderül, hogy rossz. És ez a semmi sikerélmény nekem nagyon lelombozó tud lenni. Minek olvassam, ha úgyis csak rossz történik és még rosszabb? Szóval végül is úgy gondolom ez volt az oka annak, hogy nem csúszott a könyv.

"Az igazság semmit sem jelent, ha nincs kivel megosztani, az ember egész életében szünet nélkül kiabálhat az ég felé, semmi haszna nincs, ha senki sem jön oda meghallgatni."

Valamint kevés volt benne a romantika nekem. Tudom, tudom ez nem is annak készült, de már ha raknak bele kicsit akkor dolgozzák ki rendesen!
Valamint nem bírtam még benne a sook undorító, kicsit horrorrisztikus részt, de nem mondhatnám, hogy megviselt volna.
Most, hogy jól kitárgyaltam az elején, ami nem tetszett, jöhet az, ami tetszett.

Leginkább a Sárkány/Szarkan karaktere. Morcos "öreg" varázsló, aki 10 évenként elrabol egy lányt aztán ott tartja magánál 10 évre, míg jön a következő. Ennek ellenére vagy ezzel együtt nagyon szerettem őt és szurkoltam nekik Agnyeskával, aminek persze megint olyan végkifejlete lett... Morcos, meg régimódi, de mégis hajlandó változtatni, nyitott az új ötletekre, vagy hát nyitottabb, mint egyesek.

"Tíz percig magából kikelve ordítozott velem, aztán amíg nagy nehezen eloltotta az ádáz mágikus tüzet, többször is megjegyezte, hogy közönséges disznópásztorok birkaeszű fattya vagyok – amikor meg tiltakozva kijelentettem, hogy az apám favágó, azt vicsorogta, hogy fejszelóbáló tahók vagyunk."

Agnyeskát az elején nagyon nem bírtam. Volt olyan barátom, meg a tesóm is olyan volt, akire igaz volt, mint a legtöbb kisgyerekre, hogy a játszást, nem úszta meg kosz vagy sérülés nélkül. De Agnyeska nem kisgyerek! Megértem, ha azt mondják, hogy az erdőben azért lett olyan, mert a fák lenyúltak érte direkt, meg erdőben én se tudnék végigmenni szoknyában úgy, hogy ne tele karcolással meg kosszal jöjjek ki. De mi a mentsége a házban történtekre? Mintha a kinézete nem bírná elviselni, ha rendezett. Emellett még a viselkedése se tetszett. Aztán a végére egészen megkedveltem a végén, az erdőben kimondottan szimpatikus volt már.

"– Nem akarok több józan észt! – fakadtam ki hangosan a terem döbbent csendjében. – Ha a józan ész azt jelent, hogy többé senkit sem fogok szeretni. Az embereken kívül mihez van értelme ragaszkodni?"

Ó, igen a vége! Előszőr marhára nem értettem, hogy mi történt, de aztán sikerült rájönnöm. Összességében a végén a legerőteljesebb érzelmem a VÉGRE! Volt, mégsem voltam vele teljesen elégedett. De nem volt rossz.
A varázslás leírása tetszett.

"Olyan íze volt a bűbájnevének, mint a tűznek és a szárnyaknak, a tekergő füstnek, a kifinomultságnak, az erőnek és az egymáshoz dörzsölődő pikkelyeknek."

Most, hogy így nézem kicsit kevés minden tetszett benne, pedig tényleg nem volt olyen rossz. Belegondolva, lehet, hogy azért, mert a Varázslóknak már elmúlt a rámgyakorolt hatása, ennek meg még nagyon friss, de úgy gondolom ez kevésbé tetszett, mint az. El se hiszem, hogy ezt mondom, mert azzal több ideig szenvedtem, de mégis volt benne az a furcsaság, ami érdekesebbé tette, különlegesebbé, ez meg olyan kis átlagos.

Összességében nekem nem igazán nyerte el a tetszésem, semmilyen komolyabb reakció, érzelmet nem sikerült kiváltania belőlem. Az a történet, amit oké egyszer elolvastam, de ha nem let volna muszáj elolvasnom és tudtam volna előre, hogy ilyen lesz, akkor nem olvasom el.
A borítója tetszett.

10/5

Elolvashatod a könyvről AniTiger igencsak pozitívabb véleményét ide kattintva.

Bocsánat utólag a kisebb kimaradásért, mostanában tervezek írni többet.

Jó olvasást!