Colleen Hoover: Maybe ​Someday – Egy nap talán (Egy nap talán 1.)

"A vágyat könnyen le lehet küzdeni, főleg, ha csak testi vonzalmon alapul. A szív ellen harcba szállni már sokkal nehezebb feladat."

EZ HIÁNYZOTT NEKEM! 

Ez a könyv LENYŰGÖZŐ volt.
Kirángatott életem első olvasói válságának a széléről.
IMÁDTAM!
Nem számítottam rá, hogy ez ilyen csodás lesz, de hatalmasat csalódtam pozitívan.
Eredetileg nem is gondoltam hogy írni fogok róla, mert egy laza kis NA biztos nem lesz róla sok gondolatom. Viszont, ahogy az olvasási kedvemet is visszahozta úgy a leírható gondolatokat is kicsalogatja belőlem. Szóval íme az értékelésem Colleen Hoover Egy nap talánjáról teljesen SPOILER MENTES:


Fülszöveg:
„Egy ​mindent elsöprő szerelem csodás, mégis valószerű rajza. Csupa érzelem, csupa bonyodalom.” – Tracey Garvis Graves, New York Times bestsellerszerző
A huszonkét éves Sydney élete maga a tökély: egyetemre jár, jó állása van, stabil kapcsolatban él egy remek sráccal, Hunterrel, és a legjobb barátnőjével, Torival közösen bérel lakást. De minden megváltozik, amikor rájön, hogy Hunter megcsalja, és egyik pillanatról a másikra el kell döntenie, hogyan tovább.
Sydney egyszer csak vonzódni kezd a titokzatos, jóképű szomszéd sráchoz, Ridge-hez. Nem tudja levenni róla a szemét, és valósággal megbabonázza a fiú szenvedélyes gitárjátéka esténként az erkélyen. Ridge sem közömbös iránta, és hamarosan ráébrednek, hogy több szempontból is szükségük van egymásra.
Az Egy nap talán egy szenvedélyes történet barátságról, megcsalásról és szerelemről, ami az első oldaltól kezdve beszippantja az olvasót Sydney izgalmakkal teli világába.
„Csodálatos lelkek. Csodálatos dalok. Csodálatos történet.” – GwendolynGrace, LibraryThing
„Egyedi, más, mint a többi… ne habozz, olvasd el!” – Tamara Webber, New York Times bestsellerszerző, az Egyszeregy írója


Vélemény:
Véleményem egy részét azonnal leírtam hajnali fél kettő és kettő között molyra, így az eleje kicsit sokkos (a könyvtől) és kómás (az álmosságtól) állapotban íródott.
Ez úton is köszönöm @Virág_Blogger-nek, hogy tetszett neki a könyv és ezt sikerült olyan fantasztikusan leírnia, hogy én is kedvet kaptam hozzá és azonnal meg is vettem.
Ez hihetetlen! Három-négy hete minden egyes könyvemet úgy olvastam, hogy mikor lesz már vége. Néztem a lapokat, hogy mennyit kell még olvasnom belőle. Egyik sem tudott magába szippantani. Féltem, hogy ez hova vezet, mert egy jó kis olvasói válság marhára nem hiányzott 39 elolvasatlan könyvvel a nyár elején.
Ezt meg elkezdtem fél ötkor és most itt vagyok talán kilenc órával később (ilyenkor még annyira se megy a matek mint nappal), a lényeg, hogy hajnali fél kettőkor, mert eddig nem tudtam letenni.
Imádtam! Az egyik legjobban azt, hogy Ridge siket. Furán hangzik tudom, de ezt az alapból átlagosnak mondható történetet, olyan különlegessé tette, hogy többek között ennek is hála kikerekedett belőle egy egyáltalán nem átlagos könyv. 

"Nem kell hallanom. Elég, ha érzem."

Gyönyörű volt minden pillanat, ahogy megpróbálták eltörölni a kommunikációs akadályokat (Arra azért én is kíváncsi lennék miért smsben kommunikáltak főleg és hogy volt rá ennyi pénzük. Mármint jegyzetben is írhattak volna és mutogathatták volna egymásnak, ingyen, vagy ha nagyon ragaszkodnak a saját telefonhoz akkor végig írhatták volna chaten, nem csak amikor hosszú beszélgetést folytattak.). Én egyébként is imádom azokat a könyveket meg filmeket amik a siketekkel vagy a vakokkal foglalkoznak ilyen formán. (Ki is használom az alkalmat, hogy ajánljam a Bélier család című filmet siketekről és az éneklésről illetve az Emma meg én című könyvet(eket) vakokről.) És amikor megláttam, hogy nem hall! Na OTT szerettem bele a könyvben. Ami szeretet persze tovább bővült a könyv során.

Imádtam, hogy meg lehet hozzá hallgatni a dalokat! Nem hallgattam neg az összeset eme késői óra miatt, de ameddig igen, addig gyönyörű volt. Egyértelműen a Maybe Someday a kedvencem majdnem elsírtam magam rajta olyan szép. Most is azt hallgatom, ahogy ezt írom. Mondjuk az I'm in trouble is szinte ugyanolyan jó, de csak szinte.

"És ha most nem lehetsz velem,én itt várok rád türelmesen.Amíg eljössz,eljössz egy éjszakán.Egy nap talán.Egy nap talán."

Imádtam a kapcsolatukat! És még egyszer mondom: utálom a szerelmi háromszögeket! De ez! Azt hiszem kezdte megközelíteni a Jem-Tessa-Will kapcsolatot. Hozzájuk azért nem ért fel, de második helyezett lett. De komolyan, írtó aranyosak! Ki ne mondaná ezt, amikor látja őket együtt zenét szerezni?

"Hiszem, hogy az életben találkozunk néha olyanokkal, akiknek a lelke teljesen kompatibilis a miénkkel. Egyesek lelki társaknak nevezik őket, míg mások igaz szerelemnek."

Imádtam, hogy olyan őszinték egymáshoz! Utálom amikor a szereplők kerülgetik a forró kását, tagadnak, színészkednek, ők ezt tökéletesen mellőzték és tényleg hihetetlen mennyivel könnyebb volt így.
Imádtam Ridget, akitől pont azt vették el, amit a legjobban szeret.
Szerettem Maggiet, akivel kibabrált az élet, de ő mégis erős és törhetetlen maradt, imádtam a hozzáállását.

"– Nem izgat, ha ott lakik. A legrosszabb, ami megtörténhet, hogy megcsalsz vele. Én elhagylak, megszakad a szíved, mindketten egy életre boldogtalanok leszünk, és te úgy magadba zuhansz, hogy soha többet nem áll fel. Szóval, ha megcsalsz, gondoskodj róla, hogy az legyen életed legjobb dugása, mert több úgysem lesz." (Ezen nagyon röhögtem)

Bírtam Sydneyt, aki nem idegesített annyira, mint a többi főhős szokott. Mondhatni jó személyisége volt. 

"Szia, szív! Hallasz? Te és én mostantól hivatalosan is harcban állunk."

Nagyon bírtam Warrent, aki törődő, nyers és hűséges barát és fura mód összeillenek Bridgettetel. 

"A mai nap nagyon gáz volt, Syd. Nagyon, nagyon, nagyon gáz. De néha szükségünk van egy-egy ilyen napra, hogy értékelni tudjuk a jókat."

És foggalmam sincs miért, imádom a borítóját. Tényleg nem olyan, amilyeneket szeretni szoktam de valahogy nyugalmat sugároz magából.
Annyi mindenről tudnék még írni és remélem fogok is, csak nem most hajnalban :D A könyvtől kapott adrenalin múlóban van és nekem mindjárt leragad a szemem.


Utolsó összegző gondolatom, mielőtt bevágom a szunyát, hogy ez egy gyönyörűségesen csodaszép könyv, pontosan erre volt most szükségem és lehet, hogy főleg ezért de lehet hogy mindenképpen ez lett volna, hogy IMÁDTAM!

"Őrület, hogy néhány percnyi ölelés után milyen üresnek érzi magát az ember, ha már nem ölelik. Abban a pillanatban, amikor elenged, úgy érzed, mintha egy darabka hiányozna belőled."

Most, hogy hét óra alvás után frissen felkeltem (frissen, haha), folytatom a komolyabb mondanivalójával a könyvnek (igen az is volt neki!), ami fura, de nem zavart. Téma a megcsalás.
A könyv legelején kiderül, hogy Sydneyt csalja a "tökéletes" pasija Hunter a "legjobb" barátnőjével és szobatársával Torival. A tökéletes és a legjobb barátnő szerintem ilyen helyzetben sipirc alatt elvesztik az igazi jelentésüket és igazságtartalmukat. Hunter úgy mentegetőzik, hogy az a dolog Torival csak szex volt, semmit nem jelent neki Sydneybe szerelmes és nem igazán érti akkor miért zavarja a lányt. Erre lenne egy olyan válaszom Hunternek, hogyha nem érti, hogy ez miért zavarja őt, akkor miért nem mondta el? Miért nem mondta el, hogy ja, igényeim kielégítéséhez nem vagy elég a barátnőddel is kavarok? Hiszen úgyse kéne, hogy zavarja ez ugye? Mégse mondta el. Ez is mutatja, hogy tisztában van vele, hogy ez igenis rossz, így ez a "remek" érve már a születésénél odalett.
Aztán Sydney valahogy a sors fintoraként hasonló helyzetben találja magát Ridgedzsel és Maggievel. De ők nyilvánvaló kölcsönös vonzalmuk ellenére nem akarnak Hunter és Tori lenni Maggiet meg Sydneyvé változtatni. Kicsit idegesítő ugyan a folyamatos visszafogás, de a kis ártatlan pillanataik bőven kárpótolnak érte. Hihetetlen milyen erősek, hűségesek és érett gondolkodásúak (többnyire).
Nem tudtam, hogy fogják megoldani ezt a kis háromszöget, mert amiket eddig olvastam, ott mindig megoldották a körülmények (Pl.: Pokoli szerkezetekben SPOILER is mindenféle rosszakarás nélkül és a történtek teljes imádásával mondom, hogy igencsak jól jött szegény Jem édesem "halála", de ott szerintem brilliánsan megoldotta az írónő a teljes happy endet), így gondoltam itt is valami hasonló lesz, bár már kíváncsi lennék egy olyan szerelmi háromszögre, ahol ők oldják meg (azért annyira nem, hogy további ilyeneket olvassak :D). 

"Senki sem ura a szívének. Csak a tetteinket irányíthatjuk"

A tetőpont utáni megoldáshoz vezető utat is imádtam. Azt a tökéletesen valóságos bizonytalanságot és mégis erőteljes vonzalmat! Az utolsó előtti jelent meg awww (nekem nagyon hasolított az írónő másik könyve a Slammed-Szívcsapás trilógia második részének békülős slam előadására, azt is imádtam).
Az utolsó jelenetet is imádtam, ezt is sokkal összetetteb lett, mint számítottam rá, nem zavarta le az írónő egyszerűen, szépen kidolgozta és jelentést adott neki.
Még egyszer mondom, hogy imádtam a kapcsolatukat. Olyan különleges, szívszaggató ás aranyos volt! A közös zeneszerzések, Ridge siketsége és múltja, az sms és chat beszélgetések, ahogy próbálták visszafogni magukat, mert mindketten olyan jó lelkek... gyönyörű! Nem rinyáltak (csak egy icipicit), nem volt félreértés teljesen más volt, mint amit vártam és amilyen általában szokott lenni egy ilyen könyv.
Ismét összegezve ez egy csodaszép történet és annak ellenére, hogy nem teljesen az én stílusom, vagy eddig legalább is nem volt az mégis imádtam és kedvenc lett. Indul a 2017-es év top 10-es versenyén is nálam. Colleen Hoover is a kedvenc írónőm lett, amint lehet a Reménytelent is elolvasom és a többi könyvét is.

10/10*

Olvasd el!

További értékelést olvashatsz a könyvről Virágblogger blogján ide kattintva.

A dalokat és egyéb érdekességeket megtalálod ide kattintva.

Akit velem együtt érdekel a jelnyelv nézze meg Maris jelnyelv oktató videóit a YouTube-on!

A Slammed-Szívcsapás trilógiáról nemsokára hozom a bejegyzést, meg persze folytatom a projekthetet.


Jó olvasást mindenkinek!