Diana Gabaldon: Az ​idegen (Outlander 1.)

"Rendszeresen tűnnek el emberek. Kérdezzék meg bármelyik rendőrt! Vagy még jobb, ha egy újságírót kérdeznek meg. Az újságírók részben az eltűnt emberekből élnek."
Teljesen össze vagyok zavarodva ettől a könyvtől és csakis azért írok róla, ilyen kevéssel az olvasása után (mert biztos értelmesebb lenne, ha hagynám kicsit leülepedni), mert sürgősen el akarom kezdeni a belőle készült sorozatot és nem akarom, hogy az megváltoztassa a könyvről alkotott véleményem. (Körülbelül százszor néztem meg az előzetest a könyv olvasása közben.) Ezért lehet, hogy ez most enyhén össze-vissza lesz, de igyekszem azért rendezni a gondolataim. A sorozatról is szeretnék majd írni valamilyen formában, miután végeztem az első évaddal. A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz, de a spoilereket a fekete védi, aki látni akarja őket, húzza ki őket az egérrel.
De kezdjük is!
"Ó, leányom, a nyeréshez csak szerencse kell. A vesztéshez tehetség."
Fülszöveg:

1945-öt írunk. Claire Randall, a volt hadiápolónő éppen a második nászútját tölti a férjével a háború után. Egészen addig, míg óvatlanul keresztül nem sétál a brit szigetek rengeteg ősi kőkörének egyikén. Hirtelen „sassenach” válik belőle, vagyis idegen – a háborútól és portyázó klánoktól sújtott Skót Felföldön Urunk… 1743. évében.
Számára ismeretlen erők visszasodorták az időben. Claire olyan intrikák és veszedelmek között találja magát, amelyek az életét veszélyeztetik… és összetörhetik a szívét. Mert találkozik Jamie Fraserrel, egy lovagias ifjú harcossal, és innentől úgy érzi, kettészakítja a hűség és a szenvedély, amely a két teljesen különböző férfihoz köti két egymással összeegyeztethetetlen életben.

„Magával ragadó és szívmelengető… pazarul idézi meg a skót vidéket és történelmet.” – PUBLISHERS WEEKLY

„Gabaldon született történetmesélő.” – LOS ANGELES DAILY NEWS


Vélemény:

Ez a könyv bazi hosszú. Nem annyira, mint a folytatásai, de így is a legvaskosabb könyv a könyvespolcomon. Így nagyon fontos lenne, hogy milyen a stílusa, olvastatja-e magát. Egy rövidke kis 200-300 oldalas könyvet még elolvasok nagy nehezen úgy is ha nem olvastatja magát, de azért egy 900 oldalasat már kevésbbé. Szerencsére tökéletesen olvastatta magát és ez az egyik legnagyobb jótulajdonsága. Képes volt 900 oldalon keresztül szüntelenül fenntartani a figyelmem, pedig nem annyira feltűnően eseménydús, mint mondjuk az Árnyak királynője, ami a legközelebb áll hozzá hosszúságban. Nem, ebben rengeteg tájleírás van, amit általában utálok, de itt olyan stílusban van előadva, hogy nem untatott. Igen, szerintem az, hogy ilyen könnyen olvashatóvá tudta tenni az írónő ezt a terjedelmes könyvet nagy szó. Fizikailag olvasni kicsit nehezebb volt, mert nem bírtam sokáig tartani két kézzel se, mindig le kellett valahova raknom. De megoldottam :D.
Claire
"Egyszer sötétben kelni, hogy kalandra induljunk, az elviselhető. Két nap alatt másodszor, annak már mazochizmus szaga van."

És ez volt a könnyebb része, hogyan írjak a többiről? Nézzük a szereplőket!

Főszereplőnk és hála az E/1-es leírásmódnak egyetlen narrátorunk Claire Randall (legalább is a könyv legelején), aki második nászúton van férjével, Frankkel 1945-ben a Skót Felföldön. Itt mutatnak neki egy érdekes kis kőkört, amin hogy-hogy nem, átesik a 18. századba 1743-ba. Mert a skót mesékben minden kétszáz éve volt, hát nem? Itt kell beilleszkednie a túlélés érdekében és ez nem kis feladat. 
"Az emberek ösztönösen nyájkövetők. Az első barlanglakók óta az emberek – szőrtelen, gyenge, és az eszüket leszámítva védtelen teremtmények – úgy éltek túl, hogy csoportokba rendeződtek; tudván, mint oly sok prédaállat, hogy a tömeg megvéd. És ez a csontokba ívódott tudás húzódik a tömegpszihózis mögött. Mert kilépni egy csoportból, egyedül megállni vele szemben, az lehetetlennek bizonyult évszázadokig azoknak, akik megpróbálták. Ez a köznapi bátorságnál többet kíván meg; az emberi ösztönökkel való szembeszegülést."
Őszintén csodálom őt, beragadni egy évszázadba, ahol nincs csatornázás, áram, fejlett orvoslás, gyógyszerek, ahol még hisznek a boszorkányokban, banditák fosztogatják az utazókat és egyedül kószáló nőként bármikor megerőszakolhatnak az arra járó katonák, vagy más férfiak... Ijesztő, hogy mennyire vallásosak és babonások voltak akkor még az emberek (ez a sorozatban jobban ki van emelve). Egyes vádakon, amikért boszorkánynak kiálltottak és elégettek nőket, csak nevetni tudunk, de ők halálosan komolyan gondolták! Az viszont tetszett, hogy a könyv nem foglalt egy helyen állásponot, hogy mindenki mániákus vallásos ez rossz és gonoszak pont. Hanem példát adott a másik oldalról is. A vallásról, ami segít, az emberek jóságáról, akik hisznek benne. Ellentétet állított a falu és a kolostor között összekötve a vallással. De, elkalandoztam térjünk vissza főhősnőnkre!
Jamie <3

Igaz, Clairenek mivel '45-ből tűnt el legalább okostelefon meg egyéb ilyen luxuscikkek nem hiányoznak és a háború is megeddzette őt, ahogy a kutatás a bácsikájával is. Mindezzel meg kell birkóznia és mondhatom jól megy neki. 
Szerintem egy nagyszerű főszereplő. Nem nyafog az elfogadottnál többet, igyekszik, erős, nem hátrál meg a problémák elől és van esze. Érett, nem fecseg, titkát csak a megfelelő embereknek mondja el, nehéz átvágni. Nem tudnék nála jobb főszereplőt elképzelni a könyvbe és olyat se, aki jobban illene Jamie-hez.
"– Murtagh azt mondta, ön is ügyes orvos. – Az vagyok. – feleltem egyszerűen. Ezzel sikerült őszinte mosolyt csiholnom. – Látom, nem esik az álszerénység bűnébe. – jegyezte meg. – Van elég bűnöm anélkül is – mosolyogtam vissza."
Amit kicsit furcsálltam, hogy nem igazán tűnt úgy, hogy annyira hiányozna neki Frank. A modern világ hiányzott neki (azért az is kevésbbé, mint gondolnánk), de Franket nem hiányolja. A 900 oldal alatt kb kétszer hiányzik neki. Ez a sorozatban jobban elhihető, mert ott jobban rámentek az elhidegülések témájára, de a könyvben látszólag nem veszi észre, hogy nem volt az olyan jó, mégse hiányolja. Na, mindegy.
"A mának elég a maga baja."
Jamie Fraser/McTavish egy fiatal felföldi harcos, vérdíjjal a fején. Rajongók közül mindenki imádja. Kétségtelenül jól kifejlett férfipédány, de kivételesen az a fajta, aki ha minden könyvmoly álmaként életre kelne, akkor azt mondanám, hogy kösz nem, viheti valaki más, nekem nem kell. Tökéletesen összeillenek Clairerel, meg nagyon imádom, de nekem tényleg nem kéne, túl ... barbár? 
De amennyiben a könyv lapjai között marad <333. Akkor megharagudtam rá, amikor elverte Clairet. Szerintem jelentős változáson ment keresztül az esküvőtől, Claire szökéséig (?) az nem sok idő és lehet csak azért gondolom így, mert csak jobban megismertük, de ki nem néztem volna a nászéjszaka előtti, ideges, szűz Jamieből azt a verést és amit a kastélyba való újra megérkezésekkor műveltek. Abba  mondjuk Claire is bűnős volt :DD.
"– (…) Még soha nem láttam senkit vigyorogni azon, hogy mindjárt szájba vágják. – Utána nehezebb lett volna."(Jamie vigyorgott és ezt Claire rótta fel neki)
Amit a főgonsz művelt vele a vége fele..., azt hittem rosszul leszek és leteszem a könyvet, de végül kibírtam. A lelkecskémet viszont igencsak megviselte. Lehet nézni kéne, hogy milyen korosztálynak ajánlott? Ááá, nem! Minek is? Undorító brr. Borzalmas, szörnyűséges. Teljesen megtörte, illetve majdnem teljesen, ijesztően közel járt. Olyan volt már, mint az 1984-ben csak sokkal perverzebb.Szegény, szegény Jamie! Igazán nem csodálkozom, hogy ennyire megviselte. Jajjajj, gondolni se akarok rá, de sajna nem így működik főleg, ha véleméynt akarok épp írni róla. Alig bírok a sorozatban is ránézni arra az emberre, folyamatosan azt látom. Nagyon remélem azt nem fogják mutatni, mert ha igen akkor én lenémítom és addig nem nézem. Valószínleg így lesz. Szerencsére, amennyiben nem kell újraolvasnom a részleteket hamar el fogom felejeteni. 
Murtagh
"A lustaság immár nemcsak jellemhibának tűnt, hanem egyenesen lázadásnak a dolgok természetes rendje ellen."
Pedig Jamie annyira, szerető, pimasz, vakmerő becsületes és önfeláldozó (rémlik, mintha pont emiatt lett volna az említett baj :D. De tényleg miért nem szegte meg a szavát? Claire megmenekült, szuper, de ebben a helyzetben kivételesen nem éreztem úgy, hogy végig tartania kéne a szavát, hiszen ez megölte őt!), az elején még kis ártatlan, nagyon aranyos volt, imádtam azt a részt, amikor élőben kiderül milyen kis tudatlan, nevettem rajta rendesen. Amiket Clairenek mond, szinte mind olyan gyönyörű, a vallomásai olyan awww mindig vagy elolvadtam tőle vagy röhögőgörcsöt kaptam. Szóval annak ellenére, hogy nekem nem kellene igenis nagyon nagyon imádom őt.
"– Jamie, mint pár nappal korábban véletlenül megtudtam, soha nem sajátította el a fél szemmel kacsintás tudományát. Ehelyett ünnepélyesen pislogott, mint egy nagy, vörös bagoly."
Randall kapitány tökéletes a rá osztott szerepben. Ő egy utolsó mocsadék, patkány, beteg, szadista, ocsmány, rohadék állat és ezzel megsértem a patkányokat meg az állatokat is, szóval inkább velejéig gonosz lelketlen lény. Egy undorító beteg rohadék.

A klánt egészen megkedveltem. Bár kétségkívűl vannak babár szokásaik.
Se Columot se Dougalt nem bírtam. Megvannak az okaik és a magyarázataik, de én akkor se szimpatizálok velük.
Mrs. FitsGibbons bámulatos nő, ahogy egész Leochot irányítja az már emberfeletti erőket sejtet.
Geilist bírtam, kár, hogy nem ismerhettük meg jobban, de talán majd a jövőben (:D) még sor kerül rá. Nem mondom, hogy tetszettek a tettei és az állítólagos indokai, de magát a karaktert bírtam.
Jennyt és kedves kis családját bírtam. Azok voltak a kedvenc fejezeteim, szóval nehezen utálhattam volna őket :D. Imádtam a testvér vitákat!

A történet szépen folyó, haladós, helyenként izgalmas, de főleg nyugis volt, ami nekem bejött. Kivéve persze a vége, ahol vagy rosszul voltam, mint említettem, vagy a kezemet tördeltem izgalmamban. Nem egyszerűen elmondott egy történetet, hanem azokkal az apró és rengetg hétköznapi cselekvéssel engem is belevont.
Geilis
"„Meleg" skót napunk volt, ami azt jelentette, hogy a köd nem volt elég sűrű ahhoz, hogy esőnek lehessen nevezni, de nem is állt túl messze tőle."
Mindent végig gondolva IMÁDTAM! Nem igazán tudom megmondani, pontosan miért, de mindig alig vártam, hogy olvashassam és most is ha a végén kívűl bármire gondolok, imádom. Szokatlan volt, eltérő az átlagos olvasmányaimtól. Imádtam az egész hangulatát, ahogy Claire mindig tudta, hogyan kell a sérüléseket, betegségeket kezelni, igencsak kezdetleges eszközökkel is. Minden úgy klappolt! Pont mire már majdnem unni kezdtem, hogy csak úgy éldegélnek, hirtelen akkor történik valami és bumm. Akkor jön általában a szenvedés, ami sohasem olyan hosszú, hogy ne tetszen.

Imádtam a kapcsolatukat is, nem hirtelen, nem elhamarkodott, hanem szépen lassan, megpróbáltatásokon át kialakuló és ezért sokkal erősebb. Imádtam a veszekedéseket, hogy nem feszengtek sokáig inkáb kiadták magukból valahogy (;D), őszinték voltak egymással. Imádtam őket! Ahogy Jamie sassenach-nak hívja awww. (mondjuk ez főleg a sorozatban nagyon jó, de a könyvben is elolvadtam néha tőle)
"Zokogásom csillapodott, és fáradtan a vállába bújva kezdtem megnyugodni. Nem csoda, hogy annyira szeretik a lovak, gondoltam zavarosan, miközben az ujjai gyengéden vakarásztak a fülem mögött, és a megnyugtató, érthetetlen szavait hallgattam. Ha ló lennék, bárhova elvinném."
Jonathan "Black Jack" Randall
Mindemelett még vicces is volt! Jamienek, Clairenek meg igazából mindenkinek olyan beszólásai voltak, a hasamat fogtam néha. Meg azok a kifacsart nevetséges, meg veszélyes helyzetek, amikbe keveredtek! Személyes kedvencem, amikor szegény Clairnek ott kellet elvennie Jamiet, ahol kétszáz év múlva Franket vette el. Ott teljesen kész voltam! :DD

A legeslegvége nagyon aranyos, de enyhén nem összeegyeztethető a 2. rész fülszövegével. Egy percre el is gondolkodtam rajta, hogy biztos kellenek-e nekem újabb megpróbáltatások és problémák. A válasz: kellenek! Már meg is rendeltem a folytatást.

Sokszor szexelnek benne, de ezek szinte mindig át vannak ugrálva, így nem túl sok és nem unalmas.

Kedvenc részeim Lallybroch, a nászéjszaka, az újra a kőkörnél és a legeslegvége.

Az összes eddigi jó dolog miatt tetszett, de csak ha ezekre gondolok akkor nincs meg benne az a hűha. Viszont ha magára az egész könyvre gondolok akkor meg megvan benne. Szóval van benne valami, nem tudom mi (lehet tényleg a stílus) és ez az a hűha, amiért ennyire imádtam. Nem valami érthető, de ennél jobban nem tudtam körülírni.
"Mert ahol szeretet van, ott nincs szükség szavakra. Ennyi. Az halhatatlan. És elegendő."
Összegezve, nagyon felzakalatott (a vége). Letaglózott és összezavart, de az biztos, hogy nagy hatással volt rám és ez igen ritka. Nagyon IMÁDTAM! Jamie, Claire, Skócia <3 Gyönyörű tájak, izgalmak. Ez egy különleges könyv, kedvencem lett és indul a top 10 könyv 2017-ben versenyemen.
Ajánlom azoknak, akik szeretik a kalandos, történelmi romantikus könyveket és kibírnak egy kis (egy helyen kicsit több) erőszakot. Én személy szerint ki nem állhatom, épp csak kibírtam, mégis imádtam. A magyar borító szerintem a legszebb az összes közül (jó, az összeset azért nem néztem végig, de egy jó pár országot). Nagyon tetszik, letisztult és a lehetőségekhez mérten tükrözi is a könyv hangulatát.

10/9 (sajnálom, a börtön miatt -1)

Olvasd el! (De előtte azért gondold át bírni fogod-e és nem a hosszára értem)


Aki szeretne még értékelést olvasni a könyvről, tudom ajánlani ezt a molyos véleményt. Szerintem nagyon jól leírja a könyv keltette érzéseket. De! Spoileres szóval csak saját felelősségre elolvasni, én szóltam!

A sorozat előzetese: https://youtu.be/ClPiE-rGzYE Hát nem magával ragadó?

A képeket molyról szedtem.

Jó olvasást!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kiemelt bejegyzés

Michael Hjorth - Hans Rosenfeldt: A néma lány (Sebastian Bergman 4.)

Sziasztok! A blogunk szülinapján (tegnap) akartam egy új bejegyzéssel jelentkezni, de úgy alakult, hogy csak ma posztolom. A lényeg, h...

Címkék

értékelés könyv romantikus kedvenc fantasy KMK ifjúsági kritika sorozat vörös pöttyös Blogprojekt booktag a hónapban olvasott könyveim Sarah J. Maas film kaland Cassandra Clare Arany pöttyös havi összegző történelem Üvegtrón VII.Könyvmoly Párbaj ACOTAR Joss Stirling kihívás komoly Árnyvadászok Harry Potter LOL On Sai lista tündérek Book A Sloth Box Leiner Laura Rubin Pöttyös karácsony manó könyvek Delta Vision J.K.Rowling Lélektársak Maxim Kiadó Outlander Summer Forever Projekt angol nyelven időutazás móra kiadó vígjáték Agave kiadó Alexandra kiadó Dream válogatás Gabo kiadó Gaura Ágnes Halloween Kedvenc karakterek Kedvenc kiadó Kedvenc író Mini-Könyvklub 7. Tilos az Á könyvek angyalok ikrek krimi scifi thriller trilógia vizek vámpírok zafír pöttyös A Karib-tenger kalózai A varázslók-trilógia Along for the ride Atheneum Borbíró Borbála Colleen Hoover Crystal Debora Geary Erin Morgenstern Fumax Hatalom trilógia Holdbéli krónikák Kaméleon könyvek Kerstin Gier Könyvfesztivál Leigh Bardugo Maggie Stiefvater Magyar vándor Misty Modern boszorkány Phoenix Read-a-thon Richelle Mead Rick Riordan Sarah Dessen Vámpírakadémia borítók cirkusz dan wells disztópia karel capek könyvesdoboz városok Álom két keréken Éjszakai cirkusz 100 A különös Wilcox lányok A mobil Anna és a francia csók Cartaphilius Egy ikerpár titkos naplója Fabrice Colin Főnix Kiadó Gayle Forman Hollófiúk Időfutár Jennifer L. Armentrout Jojo Moyes Kelly Oram Kiera Cass Kiválasztottak Legenda Legszebb könyvborítók Libri London vámpírjai Luxen sorozat Marie Lu Mielőtt megismertelek NA Nyereményjáték Salazar bosszúja Sky Stephen King Szent Johanna Gimi Szivárgó sötétség Szűcs Vanda a lány a vonaton az ördög egyetlen barátja beth flynn démonok harc a szalamandrákkal horror izgalmas kass morgan kilenc perc krakatit költészet milk and honey mutáció napló nem akarlak megölni nem vagyok sorozatgyilkos nyomozás pablo de santis paula hawkins párizsi rejtély retelling robin cook rossz rupi kaur spanyol krimi szörnyeteg úr tej és méz vakság vers véres zene