R. J. Palacio: Wonder (Wonder 1.)

Molyos adatlap

Ma R. J. Palacio ifjúsági/gyerek könyvéről hoztam értékelést, a Wonder-ről. Ezt a könyvet az Egymás Szemében Könyvklub keretein belül olvastam. Ez volt az első hónap, hogy részt vettem erre a legelső bejegyzésemmel elkések, tipikus én :D. Maga a könyv nagy megelégedésemre, igazán tetszett. Nézzük is!

"Courage. Kindness. Friendship. Character. These are the qualities that define us as human beings, and propel us, on occasion, to greatness."

Fülszöveg:
Angol:

I won't describe what I look like. Whatever you're thinking, it's probably worse.

August (Auggie) Pullman was born with a facial deformity that prevented him from going to a mainstream school—until now. He's about to start 5th grade at Beecher Prep, and if you've ever been the new kid then you know how hard that can be. The thing is Auggie's just an ordinary kid, with an extraordinary face. But can he convince his new classmates that he's just like them, despite appearances?

R. J. Palacio has written a spare, warm, uplifting story that will have readers laughing one minute and wiping away tears the next. With wonderfully realistic family interactions (flawed, but loving), lively school scenes, and short chapters, Wonder is accessible to readers of all levels.

Magyar:

„Egy csöndes átváltozás gyönyörű, humoros és olykor könnyekig megható története.” (Wall Street Journal)

August (Auggie) Pullman arcdeformációval született, így nem járhatott suliba – egészen mostanáig. Épp most kezdi az ötödik osztályt a Beecher Prep Iskolában, és ha valaha csöppentél már be újoncként egy közösségbe, pontosan tudod, milyen nehéz ez. Az a helyzet, hogy Auggie is csak egy hétköznapi gyerek. Csupán az arca nem hétköznapi. Vajon képes lesz meggyőzni az osztálytársait arról, hogy külseje ellenére közéjük tartozik?

R. J. Palacio egy modern klasszikust írt. Humoros, felemelő és hihetetlenül megható regényt, amire a végszót követően még sokáig emlékezni fogunk – miután egy ültő helyünkben elolvastuk, és lelkesen továbbadtuk.

Vélemény:

Nagyon aranyos. Viszonylag kevés gyerek könyvet olvasok, de amikor ilyen jó kerül a kezembe, akkor kész felüdülés a többi olvasmányom között. Címke szerint ifjúsági, de nekem az ötödikesek még gyerekek, így ez egy gyerek könyv, de nem mesekönyv. Az egyik jó tulajdonsága tehát, hogy aranyos.

Ez a főszereplőink érdeme főként. Igen, főszereplők. Én is meglepődtem, hogy váltott szemszögű, de tényleg az. És nagyszerűek.

"It’s not enough to be friendly. You have to be a friend."

Auggie nagyon jószívű, csak hát tényleg gyerek ha érettebb is bizonyos tekintetben mint mások más téren meg éretlenebb. Nem tudom, szerintem mi nem ilyenek voltunk ötödikben. Auggie tényleg kicsit csak magára figyel. De miért is várnánk el egy korabeli gyerektől, hogy mások helyzetébe, mondjuk a családjáéba beleképzelje magát? Az elvonulásai, hisztijei erre a legjobb bizonyítékok, de a karakterfejlődése során ezt kinövi, így azt mondhatom, hogy kimondottan szükség volt rájuk az elején. Ezen kívül minden elismerésem a övé, hiszen okos, értelmes, megbocsátó(2 üzenetbe került Jack-nek megbocsátania? :D) és rendkívül erős mindemelett persze figyelemreméltó mennyit változott egy év alatt, tényleges a szemünk előtt nőtt fel. Sok pofont kapott az életben, de nem tört meg, sőt egy kedves, nyitott és elfogadó fiú vált belőle.

"I think there should be a rule that everyone in the world should get a standing ovation at least once in their lives."

A nővérével az egész könyv alatt együttéreztem. Én is megértem hogy mi miért volt, miért figyelt rá kevésbé a családja, de azért valahol mélyen mégis fáj. Nincs valós tapasztalatom, hogy milyen lehetett a családjukban felnőni, mégis meg tudtam érteni, együtt tudtam érezni vele, mert úgy éreztem sok mindenben hasonlítunk. 

A barátját bírtam, azt eltekintve, hogy nagyon idegesített a szemszöge. Nem vele volt problémám, hanem azzal, hogy valamiért az ő fejezeteiben nem voltak mondat eleji nagybetűk. Miért nem???

Summert és Jacket is nagyon bírtam.

Rövid volt. Gyorsan be lehetett fejezni és most úgy érzem, ehhez a történethez pont megfelelt a hosszúsága. Mindent elmondott, amit kellett. Egy-egy dolgot még kicsit lehetett volna részletezni, de gondolom azokra kitérnek a novellákban.

"It's what you've done with your time, how you've chosen to spend your days, and whom you've touched this year. That, to me, is the greatest measure of success."

Nagyon tanulságos. Meg kéne nézetni az osztályokkal. Ahogy olvastam én is végiggondoltam, hogy én mit csinálnék abban az életkorban, ott. Bámulnék. Aztán elkapnám a tekintetem. Majd megint bámulnék. Épp, mint mindenki más. Tudom, hogy nem szép dolog, de ezért jól is esett a lelkiismeretemnek az a rész, amikor arról beszél, hogy ő is bámulna, ha egy Wookie elkezdene az iskolájukba járni. Egyszerűen ilyen az ember és végiggondolva, ez még nem elítélendő viselkedés annak ellenére, hogy nyilván a figyelem elszenvedőjének nehéz lehet. Mit csinálnék ezután? Nem tudom. Szeretném az hinni, hogy odamennék hozzá, amikor egyedül van, de ha vannak más barátaim, akkor valószínüleg nem ezt tenném. A gúnyolódókat sem állítanám meg. Nem mert nem akarnám, hanem mert nem merném. Ha mellém ülne nem ülnék el és azt a nevetséges Pestist se játszanám. Elnézni állítólag közel ugyanolyan rossz, mint elkövetni, de őszintén nem hiszem, hogy mást csinálnék, mint amit leírtam.

"If every person in this room made it a rule that wherever you are, whenever you can, you will try to act a little kinder than is necessary – the world really would be a better place. And if you do this, if you act just a little kinder than is necessary, someone else, somewhere, someday, may recognize in you, in every single one of you, the face of God."

Tetszett, hogy a végére oldódott a hangulat. Az elején és a közepén egyes részeknél már nagyon besűrüsödtek a rossz dolgok, így örültem, hogy a vége kicsit cukormázas lett.

Mindenkinek van egy saját történetet. Mostanában nagyon figyelek egyes történetek különböző szemszögeire(ha egy nézőpontosak is), örülök, hogy ez a könyv ezt kifejtette. Hiszen egy történeten rengeteget változtat maga az ember, aki nemhogy meséli, de érzékeli, felfogja. És az idő nagy részében hajlamosak vagyunk ezt elfelejteni.

A végén nagyon tetszettek a képeslapokra írt elvek. Illetve sok szép mondat volt benne, amit érdemes észben tartani. Örülök, hogy angolul olvastam, mert a magyar fordítás az idézetek alapján annyira nem nyűgözött le. Semmi probléma nincs vele, csak nem adja át ugyanazt a hangulatot.

"Now that I look back, I don't know why I was so stressed about it all this time. Funny how sometimes you worry a lot about something and it turns out to be nothing."

Összegezve ez egy aranyos, tanulságos kis történet, amit bátran ajánlok mindenkinek.

A film:

Amikor a film megjelent természetesen láttam az előzetesét, de félreraktam a megnézést, mert előbb elolvasom a könyvet, csak aztán a könyv olvasás tolódott és tolódott.

Most befejeztem a könyvet délután és este, már szinte az egész család együtt nézte. Aztán nem értették az érzékeny kis lelkemmel miért nézek ilyet. Nem győztem győzködni őket, hogy ne ítéljék meg az eleje alapján, ez igazából egy kedves kis aranyos sztori lesz. :)

Eltér helyenként, de semmi egetrengető hibát nem találtam benne a könyvhöz képest. Nagyon szépen átadta a hangulatot, a szereplőket, igazából az egészet. Megéri megnézni.

10/9

Olvasd el!

Egymás szemében

Az Egymás szemében egy olyan bloggerekből álló csoport, aminek keretein belül egymásnak ajánlunk könyveket. A témánk ebben a hónapban az iskolakezdés volt. Az Igazi csodát nekem Judy az Egy elképzelt könyv blog bloggerinája ajánlotta. Szeptemberi menetrend:

Szeptember 18. ❤ Ágota, Bűbájtalan
Szeptember 20. ❤ Judy, Abigél
Szeptember 22. ❤ Az igazi csoda
Szeptember 24. ❤ Adrienn, Nyitótánc
Szeptember 28. ❤ Vhrai, Léggömbök
Szeptember 30. ❤ Tina, Kiűzetés a Paradicsomból