Szeptemberi összegző

Sziasztok!
Elkezdődött a suli, ami szomorú. Szülinapom volt, nagyszerű volt. Voltam Szent Johanna Gimi találkozón. Kevés időm volt olvasni. Fordítottam is, ami szinte az összes szabadidőmet elvette. Ezért van ez a késés is. Egész hamar megírtam az értékeléseket, hiszen keveset kellett, csak épp szerkeszteni nem volt időm :D. 


Filmek/sorozatok:

Néztem két rész Sherlockot, egyiket családosan. Két rész John Olivert apával. Három rész Agymenőket. Tesómmal az Ismeretlen vizekent. Félig családosan az Igazi csodát. Két rész Jóbarátokat anyával. Tesómmal nosztalgiáztunk, megnéztük a Nanny McPhee és a nagy bummot.

Könyvek
Olvasások:

Majdnem negatív rekordot döntöttem, de a februári még mindig tartja a rekordot, szóval nem szeptemberben olvastam a legkevesebbet, de nem múlt sokon. 9 könyvet olvastam. Ebből 1 gyerekkönyv. 1 rövid. Egy hosszú. Többi normális. 2 angol.
★★★★★
Hihetetlen, hogy mennyivel jobban tudtam mostmár értékelni ezt a könyvet, erre mondjuk számítottam is. Amikor először olvastam, akkor fanyalogtam, mert jajj, hogy nem Chaollal van, de bunkó ez a Rowan, kik ezek a szereplők, mit kell nekem boszorkányokról olvasni, ugorjunk már! De most, a jövő ismeretében imáááádtam!!! Itt már komolyan elindul a történet! Az első két rész csak ilyen kis bevezetés a Nagy Történet szempontjából. Azokban is vannak utalások, meg elrelytett dolgok, nem is kevés és tényleg imádom azokat is, de itt már kőkeményen indul be a sztori. Megismerünk rengeteg fontos szereplőt, például Rowant <3 Aki tényleg nagyon hiányzott már. A kapcsolatuk Aelinnel lenyűgöző. Azon ahogy eleinte sértegetik egymást halálra röhögtem magam, illetve egy-egy igazán nasty beszólásnál azért fájt is a dolog. Ahogy szépen megnyílnak egymás és a világ felé, azt öröm volt nézni :))). Hjajj a drágáim sok mindenen mentek keresztül és még min fognak *hüpp hüpp*, de az még csak a jövő, térjünk vissza könyvre.
Manon fejezetei természetesen már cseppet sem untattak, olyan aranyosak voltak Abraxosszal! Manon életének a fordulópontja, egyértelműen ő.
Aedionék/Chaolék fejezetei kicsit kevésbé tetszettek, többek között azért, mert míg mindenki valami jobbá fejlődött a könyv során, az ő minden lépésük csak a.. könyv vége felé vezetett. Az újra megismerés hatására igyekeztem megszeretni Aediont. Nem sikerült. Nagyszerű, hogy milyen hűséges az unokatestvéréhez, de egyébként, semmi.
Dorian nem csinált semmit, csak megismert egy lányt, de azt is minek?
Emlegették párszor az isteneket és a tündérkirálynőket, ezért ennek jobban utána akartam nézni, de csak még jobban összezavarodtam. A zavarodás fő oka az, hogy nem tiszta Mab egyenlő-e Deanneval.
A fülszöveg, ami a példányom hátulján van, úgy hülyeség ahogy van: „The Immortal Queen(alias Maeve) will help her destroy the King.” Meg azt ahogy a Móricka elképzelte, pedig nem is képzelte. Mégis, hogy segítene már?!
Random jegyzetek olvasás közben:
Roooowan! Here you are, my dear! *_ *_* <3 I've missed you!
Oh, hello, Aedion! Two face bastard, Chaol said. He literally is a bastard ;D Ezen kívül tisztára olyan mint Celaena. Nem is tudja elképzelni mennyire találkozni akart volna a Championnel! :D
Hiiii Manon! 
Hogy fogom kibírni Maeve folyamatos emlegetését?! És a találkozást vele!!! GRrrrr!!! „Bitch. Manipulative, cold-blooded, sadistic bitch.” Pontosan! Én se mondhattam volna szebben.
Összegezve Imáááááádtam és alig várom, hogy olvashassam újra az első kedvenc részem a sorozatból a Queen of Shadowst! <3

★★★★
Aranyos, vicces és ötletes kis mese. Azt hittem normális meseregény lesz, nem számítottam ilyen kézikönyv szerű szövegre, de kellemes meglepetés volt. Tényleg sok szóvicc és ötletes mondat van benne. Pl.: „Ezek talán még az állatot is egy l-lel és két t-vel írják, mert szerintük múlt idő!”
De emellett erős oktató jellege van, érdemes felolvasni a gyerekeknek.
Ahhoz képest, hogy csak a „húsvét” sz miatt olvastam, nagyon tetszett.

★★★★és fél
Ma R. J. Palacio ifjúsági/gyerek könyvéről hoztam értékelést, a Wonder-ről. Ezt a könyvet az Egymás Szemében Könyvklub keretein belül olvastam. Ez volt az első hónap, hogy részt vettem erre a legelső bejegyzésemmel elkések, tipikus én :D. Maga a könyv nagy megelégedésemre, igazán tetszett. 
"Courage. Kindness. Friendship. Character. These are the qualities that define us as human beings, and propel us, on occasion, to greatness."
Címke szerint ifjúsági, de nekem az ötödikesek még gyerekek, így ez egy gyerek könyv, de nem mesekönyv. Az egyik jó tulajdonsága tehát, hogy aranyos.
Ez a főszereplőink érdeme főként. Igen, főszereplők. Én is meglepődtem, hogy váltott szemszögű, de tényleg az. És nagyszerűek. 

★★★★★
Újraolvasás után:
Ebben a részben nagyon nem bírom Rogyákot. 
Voltak részek, főleg a Szuperlézeresek amikor leordítottam volna a fejüket, hogy nyugodjanak már le, mert valami szörnyűség fog történni! Igazi szituációs komédia, rengeteg ember, káosz. 
A trónörököst se bírtam, vajon miért? 
Teklát egyre jobban szeretem, legalább van, aki gondolkodik. 
Újabb függővég, de ez engem már nem indít meg :D. 
Mire befejezem az újraolvasást, már nem fogok tudni semmit írni róla :D, fogynak a dolgok, amiket még nem említettem. :D

★★★★és fél
Jobban tetszett, mint vártam. Eddig ez volt a legrégebben várólistámon lévő könyv a moly szerint, itt volt az ideje, hogy végre sorra kerüljön. Csak, hogy tisztázzuk, amit spoiler tábla alá rejtek, az tényleg spoiler. 
A borító nagyon szép *_*. Viszont rendesen megtévesztett engem. Én azt hittem lány a főszereplő. Nyilván az is közrejátszott, hogy a legtöbb főszereplő nőnemű, de a borítóval együtt számomra nem is volt kérdés. Jól meglepődtem, amikor megemlítették, hogy srác :D Szerencsére hamar tisztázódott. Egyébként nagyon bírtam Casselt, több fiú szemszöget kéne olvasnom, mert kellemes kikapcsolódás a sok lány után, akik legtöbbször már igen sablonosak. Cassel ravasz, előrelátó, kedves, kitartó, szélhámos, 
„– Sosem hazudok – hazudom.” 
humoros, zseniális…. jó, jó abbahagyom :D Szerintem még egy rész és a kedvenc könyves pasijaim listájára is felkerül. Nagyon szerettem és sajnáltam is. A gyerekkora, a családja, azemlékei és mindaz, amit megcsináltattak vele. Morbid vagy nem, de kíváncsi lennék mivel vették rá a szörnyűségekre, milyen emléket ültethettek a fejébe. 
„Nem tudok bízni abban, hogy akiket szeretek, nem bántanak majd. Abban sem vagyok biztos, hogy magamban bízhatok, és én nem bántom őket.” 
Bár szörnynek hiszi magát, szerencsére nem lesz ilyen depis, önmarcangolós hangulata a könyvnek, néha szívesen megvígasztaltam volna (vagy fejbevágtam volna, lehet jobban működik nála), hogy hagyja abba nem ő a hibás mindenért. De ennek hála lett mélysége a személyiségének (nem szeretem ilyen környezetben a mélysége szót :/). 
A családját nem bírtam. Barron már kicsivel a lelepleződése előtt is gyanús volt és Philip viselkedése, ahogy mondani szokás, már nem is félreérthető volt, hanem egyértelmű :DD. De úgy általánosságban nem bírtam senkit közülük az elején, aztán ez változott néha a nem szeretés megvetéssé, néha az illető kezdet szimpatikus lenni nagyapa a végén. Az anyjamaradhatott volna még kicsit börtönben 
Lila se volt szimpatikus. Se a múltban se a jelenben. Cassel jobbat érdemel, de ha már őt akarja, akkor természetesen szurkoltam nekik. A legvége nagy köcsögség. Nem is tudom mit szóljak hozzá, mert nem tudjuk, hogy igazából mit érez Cassel iránt. Akár még szerelmes is lehet belé, de ezt nem tudjuk meg, mert az az idióta anyja elátkozta!. A fülszövegek alapján a következő könyvekben egyik fő konfliktus ez lesz. 
Csak, hogy ne tűnjön úgy, mintha Casselen kívül mindenkit utáltam volna megemlítem, hogy a barátait is nagyon bírtam. Más viszont már nem jut eszembe :D 
Volt benne egy kis mitológia, és ásványok újabb jó pontok. 
Ami a történetet illeti. Az első pár fordulatot ügyesen kitaláltam az 50.oldalon. Pontosan ezt írtam: Tippek: Biztos nem ő ölte meg és szerintem meg sem halt. Valamint valaki babrált az emlékeivel. Arra is van komoly esély hogy átokvető esetleg pont átváltoztató. Legalább volt sikerélményem :)). 
Több érdekes dolog volt benne 
„Az emlékezet bizonytalan. Alkalmazkodik ahhoz, ahogy a világot értjük, megváltozik, hogy illeszkedjen az előítéleteinkhez. Megbízhatatlan.” 
„Az igazság bonyolult, ezért senki se hiszi el könnyebben, mint egy valamirevaló hazugságot.” 
Egy VP könyvhöz képest sok életigazságot tartalmazott. 
A „habrakagabra” kifejezésbe minden alkalommal beletört a nyelvem :D. 
A való világba szépen volt belecsempészve a mágia. Ha már itt tartunk, tetszett, hogy az alvilágról is szólt a könyv, bűnözőcsaládokről, szélhámosokról. Felnőttbe biztos nem mernék ilyet olvasni, de VP-ben pont jó volt, érdekes téma, finomítva, hogy az ilyen gyenge lelkűeknek, mint én, se ártson :D. 
Összefoglalva, fordulatos, érdekes és a főszereplő nagyszerű. Alig várom, hogy olvashassam a következő részeket. Bátran ajánlom mindenkinek! 
A 4,5 csakis azért, hogy tudjon hova fejlődni a sorozat.

★★★★★
Így jutottam el a mostani 3. vagy 4. újraolvasásomhoz: 
Fordítottam kutyás dolgokat. A vadászkutyáknál előjött, hogy használják őket vakvezető és segítőkutyaként, amiről eszembe jutott ez a könyv és azonnal kedvet kaptam az újraolvasáshoz, mindegy mennyi kötelezőm és sürgősebben olvasandó könyvem van, a nem olvasnivaló teendők mellett. Másnap ki is olvastam gyorsan, nagyon kis rövid, meg egyébként is imádom. 
Őszintén nem tudom anno miért tetszett ez meg nekem annyira, ez volt az első könyv, amit vakokról olvastam, azóta érdekelnek a velük kapcsolatos dolgok. Még tesóm vette nekem szülinapomra, de tényleg nem tudom mi volt az amiért ez azonnal a kedvencem lett. Mindegy is, hogy azóta is rendületlenül imádom. 
Nagyon nagyon érdekes. Megismerni az életét, hogy hogyan old meg dolgokat. 
Tele van nehéz dolgokkal mégis az egész reményteli és van egy ilyen boldog kisugárzása. Sheila Hockennek nagyszerű stílusa van sugároz belőle a töretlen optimizmus. 
A hangulata az ami minden alaklommal magával ragad. És ezt nem tudom megmondani, hogy ez honnan jön. 
Egy gyönyörű, szívet melengető és aranyos történet, mindenkinek maximálisan ajánlom. Mondjuk miután már évek óta díszíti a kedvenc listámat, lehet elfogult vagyok :D 
Kedvenc részeim: egy lány, aki más, mint a többi, vakvezető kutya központban, a verseny, Don, tanfolyamok, a kötés lekerül. 
Még érdekesebbé teszi, hogy ráadásul nem is most játszódik, így egy kicsit a 20. századi Angliába is betekintést nyerhetek. 
Ui.: Nagyon szeretem a borítót is. :D
★★★★★
Rég el akarom olvasni. Aktívan azóta, hogy tanév végén megrendeltem anyának, mert el érettségi tétel, el kellett olvasnia (nem érettségizik :D). Aztán nem jött össze. Az Arany János verseny felvette a kötelező könyvek listájára, ezt jelnek vettem, hogy egyrészt indulnom kell a versenyen másrészt el kell olvasnom. Egyáltalán nem bántam meg. 
Sokkal kevésbé durva, mint az 1984, ez másmilyen. A legszembetűnőbb különbség a tartalmában, hogy ott a kialakult helyzetért a kormány, a Nagy Testvér a felelős, az emberek egy csoportja irányít és kontroll alatt tart. Itt maga a népesség okozta a helyzetet, a törvények csak igazodtak az emberek igényeihez. De a különbségekbe, társadalomkritikába és hasonlóakba, most nem akarok még belemenni, majd később, most csak a véleményem. 
Nagyon tetszett. Természetesen, ahogy egy könyv tetszhet, amiben könyveket égetnek el. Rengeteg olyan mondat volt benne, ami megragadt a fejemben. Volt, ami azért mert szép, volt ami azért mert nagyon igaz. 
Igazából Guyt nem bírtam, de szerintem nem is szimpatikus karakternek írta meg. Ez se az a könyv, az 1984-hez hasonlóan, ami tetszik, mert milyen jó, szimpatikus karakterek, kedvező történek, meg ilyenek. 
Ez azért jó, mert rávilágít dolgokra, elgondolkozol miatta. 
Magáról az alaphelyzetről keveset tudunk meg, amit sajnálok is meg nem is. Nem tudom eldönteni ennyi elég volt-e könyvből vagy kellett volna tovább írni. De nem, szerintem a célját elérte, nem kell ezt tovább ragozni. 
A vége, meg úgy az egész szerencsére nem olyan kemény és felkavaró, mint az 1984, még egy olyat lehet nem bírtam volna ki. Mégis magába szippantott. Nem is magába, hanem az én fejembe. Ige, így lesz a jó, ez a könyv, bezárt a saját fejembe. 
Lassíts! Olvass! Gondolkodj! 
Kicsit elmerengtem rajta, hogy vajon én is olyan vagyok-e, mint az emberek a történetben. Én sem szeretek csak úgy sétálgatni, a természet untat, ahogy a nagy klasszikus könyvek is, inkább olvasok ponyvát igaz ami, igaz. Utálok fájdalmas dolgokról beszélni. De olvasok az is számít nem? Szerintem számít és hiszem, hogy nem vagyok olyan, mint azok. Én a könyvek segítséggel teszek az ellen, hogy ennyire a „homokba dugom a fejem, akkor nem látom a problémákat és azok sem enegem” stratégiát alkalmazzam. És már veszem észre, hogy erősebb leszek. Gondolkodok, kérdezek, nem vagyok olyan, mint azok. A könyvégetésről nem beszélve, nyilván az soha, semmilyen körülmények között. Szentségtörés. 
Hamar végeztem vele, mert tényleg rövid és nem is igazán tudtam letenni. 
Zseniális, mindenki olvassa el! Ha még az 1984-re nem állsz készen(amit abszolút megértek), akkor kezdd ezzel. Egyszerűen el kell olvasni, nincs hely a lamentálásra.

★★★★és fél
Ez igazából egy 4 csillagos könyv nekem. Viszont olyan tökéletes pillanatban olvastam, hogy bátran megadom neki a 4,5-öt, mert imádtam. Az úgy volt, hogy nagyon rossz kedvem volt és, hogy felvidítsam magam bementem a könyvesboltba nézelődni, vennem nem szabadott volna semmit. De aztán megláttam ezt, már látom egy ideje molyon, és azonnal megvettem, már ettől jobb kedvem lett. Itthon aztán két hullámban pár óra alatt kiolvastam. 
Pont azt adta nekem a könyv, amire szükségem volt, könnyed, kikapcsoló, szórakoztató, aranyos és könyven olvasható könyv. 
„Szerelem. Jót tesz a szívnek.” 
Az biztos, az enyémnek mindenesetre jót tett ez a könyv :)). 
Mindkét főszereplőt nagyon megkedveltem. Nehéz dolgokon mennek/mentek keresztül, de túllépnek rajta. Örültem, hogy nem ezeken volt a hangsúly. Az elején mindketten előítéletesek, de szépen közelebb kerülnek egymáshoz. Olyan aranyos és őszinte az egész. Kicsit légből kapott? Lehet. De örök szerelemről szó se volt, azt meg hajlandó vagyok elhinni, hogy megtetszettek pár beszélgetés alkalmával annyira egymásnak, hogy járni kezdjenek. Mert csak ennyi történt, szóval ez ellen igazán nem lehet senkinek kifogása. 
A beszélgetéseik viccesek és nagyon aranyosak, élvezet volt olvasni. Kimondják, amit gondolnak az biztos. Először furcsálltam, hogy Hildy ilyen határozott, a visszahúzódó, ügyetlen cukicsaj kategóriába soroltam automatikus, de aztán rá kellett jönnöm, hogy nem következetlenül viselkedik, úgy ahogy más karakterek az ő személyiségével nem szoktak, hanem egyszerűen rossz kategóriába tettem, neki nem olyan a személyisége. És ezt értékeltem. 
Paul is nagyon szerettem, Hildy jól leírta ő az az érzékeny macsós srác :D. 
Ami nem tetszett benne a folyamatos halgyilkolászás. Szegény halak már! Ha nem is haltak meg mind milyen traumákon mentek keresztül, főleg egy bizonyos! 
Ja, meg a lány barátnője. Mióta beszélgetés az, mióta barátság, ha folyamatosan elbeszélnek egymás mellett és mindkettejüknek fontosabb a saját kis mondanivalója, mint a másiké?! 
A történet nem volt éppen meglepő mondhatni kiszámítható volt, de kisebb meglepetések értek. Szuper volt, ahogy Hildy kereste Pault, nem adta fel, nem könyvelte el, hogy na ennek lőttek, nincs mit tenni. Ő is mert kezdeményezni. Nagyon cuki együtt. Vagy ezt már mondtam? :D 
Ez egy kívül belül aranyos könyv, pontosan azt kaptam tőle, amit vártam, talán egy picivel többet :D. Romantikus és vicces. Ajánlom annak, aki szereti az ilyeneket.

★★és fél
Többen ajánlották és tényleg nagyon érdekesnek tűnt a fülszövege, a téma, minden. Első pillantásra minden megvolt benne, hogy nagyon tetszen. Erre… nem. 
Az elején betudtam annak, hogy még csak most kezdődik. Hogy biztos azért nem tetszik, mert nincs sok időm rá, hogy egy huzamban olvassam. Aztán, hogy a főszereplő oké, idegesítő, de majd megjavul. ÁLSPOILER: Nem tette. És a könyv se lopta be magát hirtelen a szívembe, hiába tudtam egyhuzamban olvasni. Szenvedtem vele, de nagyon. Leraktam volna, ha nem került volna pénzbe és nem kellene egy kihíváshoz. Szerencsére rövid, gyorsan lehet olvasni, átszenvedtem magam rajta. 
Probléma No. 1. Miss Gemma Doyle. Idegesítő, elhamarkodott, gyerekes, becsmérli a szép francia nyelvet, “Visszabújok önmagamba” szörnyű szokás, nem tűröm, nem tanul a hibáiból, következetesen ostoba egy szó mint száz 80%-ban idegesítő volt és nem bírtam. A maradékban örültem, hogy lázad kicsit a kor idiótasága ellen, ami a nők szerepét illeti. Ez egy erősen érződő és jó része volt a könyvnek, ahogy bemutatta, mit vártak el a nőktől. Idegesítő, de így volt, ez tény és örülök, hogy ez része volt ennek a könyvnek. 
Probléma No. 2. Sablonos. Minimum két lépéssel mindig a történet előtt jártam, olyan kiszámítható volt. Egyrészt ezt a sémát már láttam könyvekben, másrészt olyan egyértelműen előrevetítette mi fog történni. 
Probléma No. 3. „Barátnők.” Ki kell, hogy ábrándítsalak titeket kis szíveim, ez nem barátság. Kis dolognak tűnik, de amikor egy könyv főszereplői négy „barátnő” akkor azért kicsit feltűnően idegesítő tud lenni, ha inkább mennének el egymás ellenségeinek, mint barátainak. Miután határozottan ellenséges dolgokat tesznek egymással, azután is a következő fejezetbe, mintha mi sem történt volna. What?! 
Probléma No. 4. Bármi rosszat mondasz egy embernek, mielőtt sértetten elrohansz, azt meg fogod bánni és akkor a szegény olvasót egy könyvön keresztül idegesítheted a bűntudatoddal. De most komolyan, mit csinált ez a szerencsétlen lány, hogy azt hiszi magáról, hogy szörnyeteg és mindenért ő felelős, olyanokért is amihez köze nem volt?! Erre a környezete néha még meg is erősíti benne! 
Probléma No.5. Akció csak biztonságos keretek között, aztán bumm bele, lezavarjuk két oldal alatt. 
Probléma No.6. Azért kéne bele egy szerelmi szál is… tudom már, ne beszéljenek egymással soha, ne is történjen köztük semmi különös, egy-egy álom és a távolból elfojtott vágyakozás pont elég lesz egy kis szenvedéssel fűszerezve. Alaptalan, összecsapott, látszólag egyoldalú tiltott szenvedés. Blah 
Probléma No.7. Mérhetetlen ostobaság. Újra és újra ugyanabba a hibába esik. És csak nekem van annyi józan eszem, hogy tudom az ilyen dolgokkal nem szabad játszani?! A szabályok nem viccből vannak! Grr. Dehogy állsz készen te idióta! Bosszant a mérhetetlen ostobaság és hatalomvágy. “Mi nem követjük el ugyanazokat a hibákat.” Miért mi volt a hiba? Tudod? Nem? Most megelepődtem! De szívem, akkor, hogy is nem fogod újra elkövetni?!! Tanulj a múltból ember!
Most, hogy ezeket így felsoroltam rosszabbnak tűnik, mint ami volt. Szóval nézzünk egy-két pozitívumot. 
1.Minden, ami az olvasása előtt megfogott benne. Viktoriánus kor, leányiskola, mágia, rejtély. 
2.Rövid, gyorsan olvasható. Ha ezt meg is szakítják néha dühkitöréseim és érzéseket, hoy ezt most le kéne tennem, mert csak szenvedek. Hoppá ez negatív lett :D 
3.Női sors a XIX. században. 
4.Egy-egy jó csavar, kisebb elem a könyvben. 
5.Viszonylag jó mágia alap. 
6.Összességében nem kelti annak az érzését, hogy olyan szörnyű lett volna, pedig nagyon közel áll hozzá.
Szóval nem, ez a könyv egyszerűen nem tetszett. A folytatást nem akarom elolvasni, kivéve, ha valaki nagyon erősen megerősít abban, hogy minden jobb lesz és fejlődik. Kétlem. Szóval bye bye Gemma Doyle történetek!

Beszerzések:
Szülinapom volt, így a nagy részét azért kaptam, de párnak csak egyszerűen nem bírtam ellenállni. Összesen 14 könyv.



Jó olvasást!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kiemelt bejegyzés

Manon Fargetton: A ​lista (A lista 1.)

"Minden azzal a listával kezdődött." Fülszöveg: Két fiú – két lány. Nekik négyüknek sosem lett volna szabad találkozniuk. És mos...

Címkék

értékelés könyv romantikus kedvenc fantasy KMK ifjúsági kritika sorozat vörös pöttyös Blogprojekt booktag a hónapban olvasott könyveim Sarah J. Maas film kaland Cassandra Clare havi összegző Arany pöttyös történelem Üvegtrón VII.Könyvmoly Párbaj ACOTAR Joss Stirling kihívás komoly Árnyvadászok Harry Potter LOL On Sai lista tündérek Book A Sloth Box Leiner Laura Rubin Pöttyös karácsony manó könyvek Delta Vision J.K.Rowling Lélektársak Maxim Kiadó Outlander Summer Forever Projekt angol nyelven időutazás móra kiadó vígjáték Agave kiadó Alexandra kiadó Dream válogatás Gabo kiadó Gaura Ágnes Halloween Kedvenc karakterek Kedvenc kiadó Kedvenc író Mini-Könyvklub 7. Tilos az Á könyvek angyalok ikrek krimi scifi thriller trilógia vizek vámpírok zafír pöttyös A Karib-tenger kalózai A varázslók-trilógia Along for the ride Atheneum Borbíró Borbála Colleen Hoover Crystal Debora Geary Erin Morgenstern Fumax Hatalom trilógia Holdbéli krónikák Kaméleon könyvek Kerstin Gier Könyvfesztivál Leigh Bardugo Maggie Stiefvater Magyar vándor Misty Modern boszorkány Phoenix Read-a-thon Richelle Mead Rick Riordan Sarah Dessen Vámpírakadémia borítók cirkusz dan wells disztópia karel capek könyvesdoboz városok Álom két keréken Éjszakai cirkusz 100 A különös Wilcox lányok A mobil Anna és a francia csók Cartaphilius Egy ikerpár titkos naplója Egymás szemében Fabrice Colin Főnix Kiadó Gayle Forman Hollófiúk Időfutár Jennifer L. Armentrout Jojo Moyes Kelly Oram Kiera Cass Kiválasztottak Legenda Legszebb könyvborítók Libri London vámpírjai Luxen sorozat Marie Lu Mielőtt megismertelek NA Nyereményjáték Salazar bosszúja Sky Stephen King Szent Johanna Gimi Szivárgó sötétség Szűcs Vanda a lány a vonaton az ördög egyetlen barátja beth flynn démonok harc a szalamandrákkal horror izgalmas kass morgan kilenc perc krakatit költészet milk and honey mutáció napló nem akarlak megölni nem vagyok sorozatgyilkos nyomozás pablo de santis paula hawkins párizsi rejtély retelling robin cook rossz rupi kaur spanyol krimi szörnyeteg úr tej és méz vakság vers véres zene