Lev Grossman: A ​varázslók (A varázslók-trilógia 1.)

"… mire az ember megtesz mindent, hogy elérjen valamit, van úgy, hogy többé már nem is kívánja megszerezni."

A Mini-könyvklub 7. fordulójának a júniusi kötelező olvasmánya A varázslók volt A varázslók trilógia első kötete. Én pont pár hónapja, még mielőtt tudtam volna, hogy majd olvasnom kell vettem meg, mert tetszet a fülszövege. Hallottam, hogy elég vegyesek róla a vélemények, de én bíztam benne, hogy nekem tetszeni fog. Végül sokkal lassabban, mint gondoltam volna (kifejtem később miért) ma, egy nappal a határidő lejárta előtt sikerült kiolvasnom.

Spoiler mentes, csak egy pici került bele, de azt lefedtem feketével.

Kezdjük is!

Fülszöveg:
A ​többi fiatalhoz hasonlóan Quentin Coldwater sem hisz a varázslatokban egészen addig, míg egy zártkörű és titkos egyetem hallgatója nem lesz New York egy eldugott részében. S noha a tanulás évei úgy telnek, mint bárhol máshol – barátokra tesz szert, rendszeresen lerészegedik, majd idővel lefekszik valakivel, akibe beleszeret –, a titkos tudás örökre megváltoztatja őt. Kitűnően sajátítja el a modern varázstudományt, ám a szíve mélyén mindig is vágyott nagy kalandot és boldogságot nem kapja meg hozzá. Egy nap a barátaival azonban felfedeznek valami hatalmasat, ami mindent megváltoztathat.

Quentin Coldwater (sorozatból)

A varázslók komor történet a felnőtté válásról, második esélyekről és arról, hogy ha valamit nagyon görcsösen akarunk, akkor talán soha nem kapjuk meg. A könyv a 2009-es megjelenését követően hatalmas vitát váltott ki és nagyon megosztotta a fantasy műfaj kedvelőit – vannak, akik nem is hajlandóak ekként tekinteni rá, hanem kortárs regényként kezelik –, de emiatt csak többen és többen olvasták el. Végül óriási siker és New York Times Bestseller lett, többek közt George R. R. Martin, John Green, Audrey Niffenegger és William Gibson is rendkívüli elismeréssel méltatta, ráadásul a folytatásokkal a szerző végleg lefektette a 21. századi fantasy alapköveit.

Vélemény:
Tetszett is meg szenvedtem is vele, hogy legyen már vége. Mint mondtam sokkal lassabban olvastam ki mint gondoltam volna vagy mint azt megszoktam ilyen terjedelmű (448, nem olyan sok) könyveknél. Konkrétan elkezdtem június 11-én délután most 29-én dél előtt fejeztem be. Ez azért is lett kicsit hosszabb, mert nagy örömömre megérkezett az ACOWAR-om és azonnal ki is kellett olvasnom, addig nyilván nem ezt olvastam, meg olvastam még egy könnyű kis könyvet (A vég napjai). Tudom ez nem sok idő így, de nekem az. Illetve nem is az idővel van bajom, hanem azzal, hogy úgy kellett néha rábeszélnem magam, hogy olvassam. Eljött a nyár, gondoltam majd végig olvasok mégis, magam sem értem miért folyamatosan netezni akartam csak. Lehet e miatt a könyv miatt, mert tényleg legtöbbször nagyon szenvedve álltam neki. Nem vonzott vissza a történet, a hangulat.

Alice Quinn(sorozatból)

"Quentin alkoholtűrő képessége azonban igen alacsony maradt, és elvből nem volt hajlandó kiköpni az italt, így aztán minden este jól lerészegedett, és elfelejtette, amit meg kellett volna tanulnia, azután másnap este kezdhette elölről az egészet. Minden reggel, amikor felébredt, teljességgel lehetetlennek tűnt neki, hogy valaha is képes legyen elfogyasztani még egy csepp alkoholt, ám ez a szilárd meggyőződése délután ötre valahogy mindig elpárolgott."

De, milyen is volt a könyv, amikor rászántam magam és olvastam?Az eleje főleg nagyon tetszett. A mágia, a világ bemutatása érdekes, egyedi és tényleg nagyon tetszett. Volt benne rengeteg olyan jelenet, amitől egyálltalán nem hasonlított más, általam olvasott könyvre. Nem volt kiszámítható, klisés, nem tudtam mi fog történni nem csak az elején, de sehol sem a könyvben. 

Az egyetem, Varázskapu is elnyerte a tetszésem. Én egyébként is imádom a varázsló iskolában játszódó történeteket és ez is hozta az iskolát illetően az elvárásaimat. Nem járnék oda, annyi szent, de nagyon érdekes volt olvasni róla. A könyvnek az iskolában játszódó részei tetszettek leginkább. 

Ha, mint számítottam rá, ennyiből állt volna ez a könyv akkor teljesen meg lennék elégedve. Akkor egy különleges, néhol furcsa, érdekes hangulatú történetet olvastam volna és sokkal jobb véleményemmel zártam volna be a könyvet. 

De nem.
Az iskolában lediplomáznak és itt még nincs vége. Ezután kezdődött egy számomra szörnyen depresszív, egyhangú és unalmas rész. Itt már jól látszik, ami eddig elkerülhette volna a figyelmünket. Hogy Quentinnek és a varázslók többségének eredendően, mágiából fakadóan vagy mit tudom én miért SEMMI SEM JÓ!

Penny (sorozatból)

"(…) szerintem azért vagytok varázslók, mert boldogtalanok vagytok. Egy varázsló azért erős, mert érzi a fájdalmat. Tisztán érzi a különbséget aközött, amilyen a világ, és amilyenné ő tehetné. Vagy mit gondoltok, mi az a valami, amit a mellkasotokban érzetek? Egy varázsló azért erős, mert jobban szenved a többieknél. A csalódásokból születik az ereje." (ez a kifejtés nagyon tetszett)

Borzalmas hangulata lett tőle az egésznek. Folyamatosan valami hatalmas kalandra vágynak (vagy vágyik Quentin), ami majd elhozza nekik a boldogságot és nem képesek felfogni, hogy mennyire jó máris nekik és az, amit úgy keresnek ilyen hozzá állással NEM FOG BOLDOGSÁGOT HOZNI! És így is lesz. 

Egy pár pillanataig Quentin a legkisebb dolgoknak is tud örülni, de aztán mindegy neki milyen hiper-szuper minden, ő akkor is szörnyen boldogtalan és fel akarja adni az addigi életét valami jobb reményében. Mi az a jobb? Az, amit az egész könyveben MINDENKI(szinte) valami mániákus rajongással akar, eljutni Filloryba. Nem tudom miért gondolják, hogy ott majd jobb lesz és azt se, hogy miért pont Fillory. Mehetnének nála sokkal idilli vagy boldogabb mesevilágokba is, de nem ők Filloryba akarnak menni. Idegesítő, főleg a kimenetele, amire már számítani lehetett ezen a ponton.

"– A legtöbb ember nem fogékony a varázslásra. Ők egy üres és sivár világban élnek. Unják az életüket, és ez ellen az égvilágon semmit nem tehetnek. Elevenen felfalja őket a vágyakozás, és már jóval a haláluk előtt megszűnnek létezni." (Ez nem. Ennél (szerencsére) kevés lehangolóbbat olvastam.)

Szóval ez az örökké elégedetlen és boldogtalan hangulat, a folyamatos piálás és az elérhetetlen boldogság ilyen mértékű keresése nagyon rányomta a bélyegét a könyvre, főleg ami a hangulatot illeti.

"– Azt nem döntheted el csak úgy, hogy mostantól boldog leszel.
– Nem, azt tényleg nem. Az viszont holtbiztos, hogy dönthetsz a boldogtalanság mellett."

A szereplőkkel nem volt különösebb bajom, talán csak Quentinnel, mivel az ő fejébn láttuk folyamatosan az elégedetlen gondolatait. Viszont egyet értek vele, ő nem főszereplő. Csak egy elégedetlen kisfiú, aki hős akar lenni, de minden egyes igazi próba előtt berezel, mégis szinte végig főszereplőnek hiszi magát. Most ez úgy hangzik, mintha utálnám, de különös módon nem. Talán egy kicsit sajnálom, meg idegesít, de nem utálom.

Alicet viszonylag bírtam, hozzá kapcsolódóan Quentin egy idióta. A lány látta, amit Quentin nem:

Janet(sorozatból)

"Bárcsak hajlandó lennél a kedvemért csak egy másodpercre ránézni az életedre, és látni, mennyire tökéletes így, ahogy van! Hagyj fel a következő titkos ajtó keresésével, ami szerinted az igazi életedhez vezet majd! Fejezd be végre a várakozást és vesztegelést! Mert ez az, máris itt van, és nincsen más. És jobban teszed, ha úgy döntesz, hogy kiélvezed, különben nyomorult és boldogtalan leszel, bárhová mész is és bármit is teszel, egész hátralévő életedben, mindörökre."

Naaagyon sajnáltam, hogy meghalt a Happy Endemnek ezzel annyi is volt.
A többiekről nem iagzán van véleméynem. Talán annyi, hogy Janet egy vipera, Penny viselkedési problémás és talpnyaló, Eliot meg ugyan részeges és vannak fura hajlamai, de határozottan egy egyéniség. Na, őt már el tudom képzelni főszereplőnek. Josh, olyan kis semmilyen varázserő rohamokkal. 

Viszont mindannyiukra igaz, amit már nem is tudom ki mondott, hogy képtelenk felnőni. De hogy is lennének rá képesek, ha tudják, hogy a varázslat létezik? Hiszen legtöbbször ehhez kötik a felnövést, felnőtt, aki tudja, hogy mágia, varázslat nem létezik és minden különös dolognak van egy logikus magyarázata.

Eliot Waugh (sorozatból)

"Ha hallucinálok, akkor brutálisan jó a képfelbontás – gondolta"

Voltak olyan jelenetek, ami lehet, hogy csak nekem, de teljesen befejezetlenül maradtak, mint a kis mesztelen fürdőzés a játék zárásaként, vagy még inkább az Antarktiszi vizsga (Most átmentek? Vagy nem? Mi??). Ezek eléggé zavaróak voltak, a többi megmagyarézatlan dologgal együtt (most egy sem jut eszembe, de voltak).

"Csonyolódik a belekmény."

A fő leleplezés a fenevad kiléte és az összes történés magyarázata zseniális volt! Erről szívesen olvastam volna többet. Mondjuk egy rövid kis könyv Jane szemszögéből, a próbálkozásairól.

Fillory és a történetek róla szerintem tiszta Narnia. Parázs és Zsarátnok a főgóré Aslan helyett, a három gyerek helyett öt. A különbség, hogy Narniát bírtam Filloryt meg sikeresen megutáltatta velem a könyv.

Összegezve ez egy üdítő változatosság a szokásos könyveimhez képest, szörnyen nyomasztó hangulattal, tetszetős világfelépítéssel, felejthető szereplőkkel, elég jó csavarokkal és úgy 50-100 felesleges oldallal. Mondjuk, hogy tetszett, mert tényleg nem volt rossz, ha előjövök a letargia széléről, ahova taszított, akkor talán folytatom is.

A borítója tetszik. Nem lett kedvenc, de van olyan jó, mint az új eredeti nyelvű:

10/6

További értékeléseket olvashattok a többi Mini-könyvklubos tagtól ide kattintva.

Előző, júniusi értékelésem Gaura Ágnes Vámpírok múzsája című könyvéről szól ha kíváncsiak vagytok rá, ide kattintva elolvasható.

Készült a trilógiából sorozat is, aminek eddig két évada van, nem láttam még egy részt se, csak kb 15 percet, de az tuti, hogy nagyon különbözik a könyvtől és folytatni fogom.

Következő rész: https://moly.hu/konyvek/lev-grossman-a-varazslokiraly

Szép délutánt!