Sarah J. Maas: Üvegtrón 0,5.: Az orgyilkos pengéje és más történetek

Ez az utolsó VII. Könyvmoly Párbajos bejegyzésem, ezzel kész vagyok a listámmal.

"– Talán nem lennél olyan fáradt, ha nem olvastál volna fél éjszakát."

Történet:

Ez az Üvegtrón sorozat előzmény kötete, e nélkül is teljesen érthető a sorozat, én is most olvastam el, miután az eddig megjelent 4 részt. Így én sok mindent tudtam már minek kell történnie, csak a részletek nem voltak világosak.

A könyv 5 részből áll:
Az orgyilkos és a kalózok fejedelme 
Az orgyilkos és a gyógyító 
Az orgyilkos és a sivatag 
Az orgyilkos és az alvilág Az orgyilkos és a birodalom

Időrendben követik egymást és egymáshoz kapcsolódva egy-egy történetet mondanak el, szeretett orgyilkosunkról. 
Igazából onnan kezdődnek, hogy Celaena elkezdett változni... de hogy, hogy azt mindenki derítse ki maga és olvassa el, mert megéri. 

Az elsőben, mint a cím is mutatja Celaena és társa Sam a kalózok fejedelmével találkozik. 
A másodikban a lány úton van és találkozik egy gyógyítóval. 
A harmadikban a további részekben sokat emlegetett Csendes Orgyilkosok közötti kiképzését írja le. 
Az orgyilkos és az alvilágban, egy megbízást teljesít és közben egyre közelebb kerülnek egymáshoz Sammel. 
Az utolsóban, hát... mondjuk úgy az a fejezet vezet az Üvegtrón elejéhez, mivel így van és ezt lehetetlen elmondani spoilermentesen szóval nem is mondom.

– A nevem Celaena Sardothien – suttogta –, és nem félek.

Vélemény:

Nagyon tetszett! 
Kezdjük az értelmes részével a gondolataimnak, amik a könyv háromnegyedére vonatkoznak. 

"– Sam – mormolta a melléhez simulva.    – Hm?    Celaena kibontakozott az öleléséből, és hátrébb lépett.    – Ha bárkinek, bármikor elmondod, hogy átöleltelek… akkor leszúrlak.Sam rámeredt, aztán hátraszegett fejjel felnevetett."

Teljesen elszoktam tőle, hogy Celaena ilyen (Celaena :D ettől is elszoktam), sokat változott négy könyvön keresztül, sok tekintetben, persze van, ami sosem változik, de itt egy szinte teljesen más ember. Például az, hogy már itt abszolút király és utánozhatatlan női főszereplő az nem változott. Rengeteg hibája van, néha önző, elkényesztetett és igen itt még elszakadás tekintetében gyáva. De kit érdekel? Ő Celaena Sardothien Adarlan leghírhedtebb orgyilkos! Imádom akció közben látni, olyan mint a tüzet nézni (amit szintén szeretek) miközben éget és pusztít és lobog! 

"– A nevem szél – suttogta. – És eső. És csont és por. A nevem egy szó egy félig elfeledett dalból."

Sajnálom Mindenki! De Samtől többet vártam. Alig van közös jelenetük és annak is egy nagy részében csak megfigyelnek. Egyszerűen úgy érzem ez a kapcsolat nem lett kidolgozva eléggé és hát valljuk be nem is lehetett. (Ezt nehéz megírni spoiler nélkül igazán, de igyekszem azért. )


Azt hittem nem tudom jobban utálni Arobynnt, mint tettem a negyedik részben. Ó hogy tévedtem! Hiába tudtam mit tett, de teljesen más visszagondolva látni, és a jelenben „átélni” milyen, tetves, alattamos, szadista rohadék is. És még jobban idegesített, hogy Celaena még mindig bízik benne valamennyire, nem tud elszakadni tőle elég gyorsan.


Tetszett, hogy fel volt osztva a könyv bár néha megfeledkeztem róla és fura volt, hogy újra elmondta a dolgokat, amik az előző fejezetekben történtek. 

" – Oké – mondta Celaena, és egy kicsit hátrébb csúszott, hogy megvizsgálja a művét. – Nyisd ki a szemed!    Ansel engedelmeskedett, Celaena pedig rémült arcot vágott.    – Mi van? – kérdezte Ansel.    A lány megrázta a fejét.    – Attól tartok, le kell mosnod az egészet.    – Miért?    – Mert jobban nézel ki, mint én."

Nagy részét kitette a sivatagos sztori. Jól emlékszem, hogy a sorozatban sokat hivatkozik rá, hogy milyen durva kiképzést kapott a Csendes Orgyilkosoktól, így erre számítottam. Hogy majd dolgoztatják, gyötrik, stb. Erre nem. Jó egyáltalán nem bírtam volna, amit csinált, de volt neki azért ennél nehezebb kiképzése is, ne vicceljünk már! Meleg volt, nem élt luxus körülmények között, meg az a másik kis dolog, de ez egyáltalán nem volt szerintem durva. 

Ansel

És itt elérkeztünk a zavaros gondolataimhoz, amit azért megpróbálok rendezni valamennyire. 
Tudtam, tudtam, hát persze, hogy tudtam mi lesz a vége! De mégis! Olvastam és közeledett és magamban már előre sikítottam. Neki is feltűnt már a dolog (nem az nyilván hogy nekem végem van :D), ettől én még rosszabbul lettem! Mintha egy gátban lévő lyukat egy ujjal betömött volna, de én láttam (mivel olvastam a többi könyvet természetesen), hogy már egy merő repedés az egész gát és mindjárt zúdul a víz. Elnyeli Celaenát. Sírtam. Ideges voltam. Remegtem. A vége teljesen odavágott.


Imádom a borítót! Hiszen kék és lila, amik a kedvenc színeim és teljesen passzol a történethez. 

A sorozatból, ez tetszett a legkevésbé Sam miatt, de úgy érzem muszály volt elolvasnom, a kis információk miatt és, hogy még több időt tölthessek velük. Szóval, igen király könyv nagyon tetszett, csak hát nem annyira, mint a többi.

10/8

Olvasd el!