Colleen Hoover: Confess

Molyos adatlap

Sziasztok!
Kevés bejegyzés és még kevesebb értékelés került ki mostanában a blogra, szóval megkérdeztem molyon miről szeretnétek értékelést látni. A Hamis herceg és eközött döntetlen lett az állás. Mivel a Hamis herceget először még szeretném újraolvasni gyorsan, ezért ezzel kezdem. De minden másról is igyekszek írni, amit kértetek. :D

Spoilermentes értékelés Colleen Hoover Confess – Vallomás címú regényéről.

"Vannak emberek, akiket szép lassan megismerünk, és vannak, akiket mintha már a legelső pillanattól kezdve jól ismernénk."

Fülszöveg:
Mi ​mindent érdemes kockára tenni a szerelemért?
Auburn Reed huszonegy éves korára már mindent elveszített, ami valaha fontos volt neki. A lány azért küzd, hogy újra felépítse romba dőlt életét, így csakis kitűzött céljaira összpontosít, és nem engedheti meg magának a hibákat. De amikor munkát keresve belép egy dallasi műterembe, váratlanul éri az erős vonzalom, ami elfogja az ott dolgozó titokzatos művész, Owen Gentry iránt.
Most az egyszer Auburn mer kockáztatni, és a szívére hallgat, ám hamarosan felfedezi, hogy Owen súlyos titkot rejteget. Múltjának árnya tönkretehet mindent, ami fontos Auburn számára, és a lány egyedül úgy teheti sínre az életét, ha kizárja belőle a fiút.
Ahhoz, hogy megmentse a kapcsolatukat, Owennek nincs más dolga, csak vallomást tenni. Ám ebben az esetben a vallomás sokkal ártalmasabb lehet, mint maga a bűn.
A csodálatos és kivételes stílusú Colleen Hoover egy újabb mélyen megható történetet mesél arról, hogy az igaz szerelem és a család olyan köteléket jelent, amit semmi sem szakíthat el.

"– Örökké szeretni foglak. Még akkor is, amikor már nem tudlak.(…)– Én is örökké szeretni foglak. Még akkor is, amikor már nem kéne."

Vélemény:
Először is, ami leginkább meglepett a könyvben, hogy vannak benne fordulatok! Titkok, amikről tudunk, titkok, amikről nem. Pár óra alatt kiolvastam, le se tudtam tenni annyira fenttartotta a figyelmem. Úgy ledöbbentem mindig! Csak néztem, hogy what?! Néha pozitív, néha negatív meglepetés, de az biztos, hogy volt bőven. Szóval ez egy jó pont.
Kicsit féltem is tőle, mert sokan találták gyengének, nem Colleen szintűnek, de én semmi hanyatlást nem vettem észre benne. Sőt, több Colleen könyvet tudnék mondani, ami ennél kevésbé tetszett.

„Felkacagok, és nevetésem hallatán olyan gyengéd tekintet süt Owen szeméből, hogy rádöbbenek: pontosan ez az, amit akarok. Önzetlenség. Minden kapcsolatnak ez kéne, hogy legyen az alapja.”

"Ha valaki igazán szeret téged, akkor sokkal fontosabb neki az élvezet, amit ő okoz teneked, mint amit te okozol őneki."

Könnyedebb (nem könnyed, de könnyedebb!), mint a Velünk véget ér, mégis közelebb álltam a síráshoz ezt olvasva. Hiszen ez az egész teljesen igazságtalan!!! Annyira feldühítettek egyesek! Lydia!!! Trey!!! Mr. Gentry!!! Mit képzelnek?! Valami összeesküvést szőnek, csak hogy a főszreplőknek a lehető legrosszabb sorsa legyen?! Nagyon mérges voltam mindenkire.
Auburnt nagyon bírtam, nagyszerű karakter, de tényleg. Erős, céltudatos és önfeláldozó. Nem bonyolít, nem szenved a saját hülyeségétől, igyekszik a legtöbbet kihozni a helyzetéből. Vannak emberek, akikkel szemben gyengébb, de ez nem az ő hibája és egyre erősebb lesz velük szemben is.

"– Owen Gentrynek hívnak. Művész vagyok, és ez a műtermem. Kevesebb, mint egy óra múlva kezdődik a kiállításom, és szükségem van valakire, hogy intézze az eladásokat, ugyanis a barátnőm a múlt héten szakított velem."

Owent természetesen imádtam, bár beszélhetett volna hamarabb… A kommunikáció nagyszerű dolog, a legtöbb problémát sokkal hamarabb meg lehet oldani a segítségével. Ezt valahogy mindig elfelejtik a karakterek. Ők annyira nem, az egyetlen eset, amire emlékszem az Owennel volt és valamilyen szinten őt is meg tudtam érteni. Az ő szemszöge ugyanúgy tetszett, mint Auburné. 

"– Senki nem érdemel meg téged úgy, mint én.(…)– Senki sem lát téged úgy, mint én.(…)– Senki sem ért meg téged úgy, mint én.(…)– Senki sem pörgeti fel a szívedet úgy, mint én.(…)– És senki más nem érdemli meg, hogy megkapja a testedet, ha előbb nem nyeri el a szívedet."

Emory a kedvenc mellékszereplőm. Hatalmas arc, nevettem a beszólásain és nagy hasznára válik a könyvnek. Feldobja. A kerítőnősködése szórakoztató és jót tesz a szereplőknek. 

A vallomások, amiktől ez a könyv igazán eredeti lesz, egyszerűen lenyűgözőek. Főleg, hogy igazak! A Danny O'Connor festményei, amik a könyvet díszítik úgyszintén. Imádtam az elején a Galériás részt. A későbbiekben ugyan nem kapnak akkora szerepet, de jól kiegészítik a történetet. Egyes vallomás egyenesen sokkoló.
A stílus, mint mindig kifogástalan. A párbeszédek awww  vicces és romantikus és nyílt.

"– Azt akarom, hogy emlékezz rá, mennyire kalapál a szíved, valahányszor megcsókollak."

A romantikus szál aranyos, szenvedélyes, egyszerűen imádnivaló. A két főszereplő együtt tökéletes párt alkotnak. Imádom őket!  

"Úgy csókol meg, mintha be akarná pótolni az összes csókot, amit nem adhatott nekem a múltban, és nem adhat majd nekem a jövőben."

A történet eleje szomorú, de ez engem annyira nem viselt meg, hiszen annyira az elején voltunk, nem tudtam teljes átéléssel szomorú lenni azokért, akiket éppen most „ismertem meg”, nem így működök nálam. A kicsi múlt és jelen összecsatolás meglepett.

"A tapasztalatlanság és fiatalság vádjával szemben lehetetlen védekezni."

A többi rész meglepő, dühítő, vicces, romantikus, még egy kicsit dühítő, folyamatosan romantikus és vicces, szomorú, majd… ezt mindenki nézze meg maga. 

Jobban tetszett, mint az It Ends with Us. Nem lett a kedvenc CoHo könyvem, mert az még mindig a Maybe Someday, de azon gondolkodok, hogy kedvenc könyvnek jelöljem-e. Bátran ajánlom mindenkinek! Vicces, romantikus, fordulatos, érdekes. Imááádtam! 

ui.: Nagyon örülök, hogy a nagynéném megvette nekem Karácsonyra angolul, mert ez a kiadás (ha rossz UK-s minőség is) sokkal jobban tetszik, mint a magyar. A nyelvezete teljesen értehető volt.

"Félek, hogy ha csak egyszer is a szívemre hallgatok, akkor soha többet nem leszek képes ügyet sem vetni rá."

10/10

Olvasd el!

A könyvből készült sorozat is. Én másfél részt láttam többet nem bírtam. Nem rossz, de túlságosan megváltoztatta a könyvről bennem kialakult képet. Meg hát vannak különbségek, logikátlanok is. Aki mégis megnézné: íme az első rész, magyar felirattal: http://indavideo.hu/video/Confess_1x1

Képek: Danny O'Connor alkotásai https://wellhung.co.uk/artists/danny-oconnor/

Többi pinterest.