Sziasztok! Mary Shelley Frankensteinjét valószínűleg nem kell senkinek sem bemutatnom, de abban is biztos vagyok, hogy nem olvasta mindegyikőtök. Ahogyan eddig én sem, de most lett egy kis szabadidőm, és kedvet kaptam hozzá.
Annyit már az elején leszögeznék, hogy nem véletlenül nagy horrorklasszikus a Frankenstein. Az írónője pedig egyébként a romantika egyik jelentős képviselőjének, Percy Shelleynek volt a felesége. Állítólag a férje néhány barátjával horrorregényíró versenyt tartott, ennek alkalmából írta felesége a Frankensteint, ami meglepően jól sikerült. Na de ennyi elég is bevezető gyanánt, lássuk a kritikát!
A regény egészen érdekesen kezdődik, hiszen úgymond "történetet a történetben" olvashatunk: Frankenstein meséli el a kísérletének sztoriját egy hajósnak, aki a húgának írja meg levélként. Ezektől szerintem mindig izgalmasabb lesz egy adott könyv. A regény régies stílusa egyáltalán nem zavaró, teljesen érthető, úgyhogy gyorsan lehet olvasni. (Még nekem - a lassúolvasás királynőjének - is elég volt rá öt nap.)
Frankenstein történetének lényegét biztosan mindenki ismeri, de engem így is sok meglepetés ért, nem untam az olvasást. Pár részletre pedig sosem derül fény, de a történet ettől hiteles igazán. Persze van, amit jobban ki lehetett volna fejteni, de így is nagyon jó az összhatás.
A főbb szereplők jelleme jól kidolgozott, érdekesek a karakterek. A szörny belső világának alapos megismerésével egyben a kirekesztettek érzéseit is megérthetjük. A regény ezen kívül arra is rávilágít, hogy a tetteink következményeivel előre kell számolnunk, és egy ember magában nem válthat világot.
Összességében a könyv nem csak szórakoztató (és olykor hátborzongató), de tanulságos is. Mindenkinek (de tényleg) ajánlom, aki esetleg még nem olvasta!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése