November is nagyon gyorsan eltelt. Hamarosan itt az év vége. Ennyi bevezetőt szántam mára. :DD Ez és két hiányzó értékelés az ára, hogy időben tudom hozni ezt.
Blog:
1.Októberi összegző
2.Manon Fargetton: A lista
Filmek/sorozatok:
Néztem 5 rész Agymenőket, 1 rész Daredevilt, 1 rész Young Sheldont, 1 rész Jóbarátokat. Befejeztem a Servampot az 5. rész újranézésével kezdve. Megnéztem a Nulladik órát(Breakfast Club). Néztünk apával 3 rész John Oliver Showt. A suliban több részletben megnéztük a Leonardo DiCaprio-s Rómeó és Júliát. Megnéztük moziba mamával és tesómmal a Bohém Rapszódiát. Tesómmal a Grindelwald bűntetteit is megnéztük moziban.
Könyvek:
Olvasások:
Összesen 13 könyvet olvastam el. 4730 oldalt, ami sokkal jobb, mint előző hónapban. Angol most csak kettőt olvastam. Többet a versenyre olvastam kötelezőnek. Egyik héten eldöntöttem, hogy gyorsan csökkentem az olvasatlan könyveim listáját, minden nap elolvastam egy rövid könyvet. Nézzük őket!
★★★és fél
Sok vicces párbeszéd volt, ez a mű legnagyobb pozitívuma. A szereplőkről az elején nem sejtettem, hogy melyik „oldalon” fognak állni, nem számítottam ilyen bonyodalmakra. Szomorú, ahogy Magdóval bántak, meg úgy az egész. Így azt mondhatom, hogy az író elérte a célját, végül mindenki a neki való helyre került. Két kedvenc szereplőim Móka, Magdó(bár az a tojás lenyelés azért…), Móka anyja meg a pap vagy ki. :)
Volt, hogy néha nem teljesen értettem mi történik.
Viszonylag tetszett a jobb versenyre kötelezők között van.
★★★
Disztópia -> -1 pont
Zombik, és további hasonlóságok a Pippa Kennel, ami egész pontosan 2,3 csillagot kapott tőlem -> -1 pont
Ez a kettő, ami jól meghatározhatóan lehúzta a sztorit. A többi vagy tetszett, vagy nem tudom pontosan megállapítani, hogy tetszett-e.
A karakterek tipikus disztópia karakterek. Igen, még Zeke is, akinek a kedvességével kilóg a disztópikus környezetből szerep jutott. Nem szeretem különösebben, de nem áll messze tőle.
Allie nem teljesen reménytelen. Egyelőre nem is szeretem, de nem is utálom. Voltak jó megmozdulásai, de volt, hogy jól megütöttem volna. Plusz pont jár neki, mert szeret olvasni. Szerencsétlent a végén jól megsajnáltam egész életében olyan helyen él, ahol több esélye lenne vámpírként, erre mire az lesz kiköt emberek között, egy olyan helyen, ahol nem szabad vámpírnak lennie. Na, kérem ez a pech. Aztán jobban belegondoltam, és rájöttem, hogyha úgy találkozik velük, hogy még ember, akkor egész egyszerűen meghalt volna.
Kanint bírtam legjobban, jól el is szomorodtam, amikor kevesebb, mint 200 oldalig szerepelt csak, kicsit el is mentem a kedvem az olvasásától, de aztán folytattam. Remélem a következő kötetben hamar viszontlátjuk.
Volt, amikor elég lassan folydogált a történet, de szerencsére kaptunk jó pár pörgős jelenetet.
Kicsit több információt elviseltem volna. Persze ez lehetetlen, hiszen E/1 lévén, annyit kell tudnom, mint a főszereplőnek.
A vámpírképességek elég részletesen lettek leírva, ez tetszett.
A borító esztétikailag nem rossz és a hangulata illik is a könyvhöz, de nagyon idegesítő, hogy a lány egyáltalán nem hasonlít Allisonra, aki egyértelműen ázsiai ősökkel rendelkezik.
Összességében ez a könyv nagyon jól van megírva, csak épp nem az én zsánerem. Ettől függetlenül, folytatom amennyiben lefordítják magyarra, mert kíváncsi vagyok mi lesz.
★★★★
Aranyos volt, tetszett. Ez se az a LOL könyv lesz, ami megváltja a világot, de nem is vártam, hogy az legyen.
Viszont már megint nagyon nagyon felbosszantott, az utolsó oldalon jövünk csak össze. Főleg, hogy minden esélyük megvolt, hogy sokkal hamarabb együtt legyenek, de nem voltak, mert…. ??? Nem tudom miért. Mert a csajt elhagyta az apja? Ez miért is gátolta meg abban, hogy összejöjjön a sráccal? Minden jó volt aztán hirtelen bumm rossz csak mert. Miért???
Ezen kívül tényleg cuki könyv, érdekesnek tartottam a számít-e a középiskola vitát köztük.
Klisés szerelmi sztori, de a Halhatatlanság szabályai után kifejezetten jól esett.
★★★
Nem volt olyan rossz. A magyartanárom nagyon szenvedett vele szabadkozott is folyamatosan, hogy ilyet kell olvasni a versenyre. :D Ezek szerint nem olvasta a többit mert volt, ami ennél is rosszabb volt.
Története nagyon minimálisan van csak. A mű nagy része Arany cikornyás körmondataiból és magyarázkodásából áll.
Szereplők néha csak úgy eltűnnek, a cselekmény előzmény meg mindegy is.
Összességében nincs sok mondanivalója, története meg karakterábrázolás még annyira se található. De azt el kell ismernem, hogy szépen megvan írva és volt egy-egy vicces mondat benne.
Ui.: Majdnem nem olvastam el a második éneket, mert a MEK-en külön van fenn, aztán csak a molynak hála jöttem rá a turpisságra, hogy ez két énekes.
★★★★★
Értékelést írok, amint megint képes leszek funkcionálni és összeszedni valahogy a szívem darabjait.
Kész van:
Csak több, mint egy hónapba telt és sikerült is megírnom a véleményem róla:
„Once upon a time, in a land long since burned to ash, there lived a young princess who loved her kingdom … ”
Már több hete mióta kiolvastam és még mindig nem bírom felfogni, hogy vége. Nincs több Üvegtrón könyv. Ez a bejegyzés várhatóan hooooosszú, ömlengős, érthetetlen és terjengős lesz. Spoilereket erre a kötetre kifeketéztem, de nem számítottam mindent spoilernek, úgyhogy, aki semmit nem szeretne megtudni a könyvről, inkább ne olvassa ezt el. Az összes eddigi kötetre természetesen spoileres.
Legeslegelőször is szögezzük le, hogy úgy TÖKÉLETES, ahogy van, az egész sorozat az. Nem érdekelnek a hibái, gyengeségei, tökéletes és kész. Jelen pillanatban A Kedvenc Sorozatom. Aki nem olvasta, ne is olvasson tovább, azzal is az értékes idejét vesztegetné, pedig Üvegtrónt is olvashatna.
Rengeteg feszültség van a könyvben. Rengeteg.
★★★★★
… hogyan? Hogyan írhat valaki ilyen zseniálisan? A stílus, a történetvezetés, a szereplők, a fordulatok. Nincsen jobb szó rá, mint hogy ZSENIÁLIS. Annyira, hogy a könyvet is le kell tenni néha, hogy teljesen felfoghasd *_* ♥♥♥
Újraolvasás után:
Mi sem változott, másodszorra is ugyanolyan zseniális. A játszmákat és a történéseket nem teljesen látom át, de talán majd ha még párszor újraolvasom menni fog :D.
Ezt nem is terveztem újraolvasni mostanában csak épp lett volna annyi más dolgom(mint mindig), így természetesen levettem ezt a polcról és újraolvastam, mert miért ne? Sulinapon befejeztem aznap amikor elkezdtem. Nem hosszú, de ez mutatja mennyire fantasztikus. Másodszorra se bírtam lerakni.
★★★★és fél
Írtam már véleményt, de túl hosszú lesz, így írok belőle blogbejegyzést. Kész van:
Cassandra Clare két év kihagyás után most eszembe jutatta miért is imádtam/imádom ennyire az árnyvadász világot.
★★★★
Avagy hogyan csökkentsük gyorsan az olvasatlan könyvek listáját? Menjünk rá a rövidekre! Ezzel foglalatoskodtam múlt héten suli után, ő volt az első alanyom.
Jó volt kicsit visszacsöppenni a Percy Jackson és az Olimposziak világába, de fura is, mert ez már olyan rég volt! Nekem Percy már lassan az egyetemet kezdi, itt meg főleg az első történetben még csak pár éve jött rá, hogy félvér.
A legjobban az utolsó sztori tetszett, az a leghiánypotlóbb. Csak néztem a Hádész házában, hogy honnan a francból ismerheti Percy ezt a Bob-ot? Elfelejtettem valamit(nem lenne csoda)? De nem, tényleg nem olvastam eddig az ő történetét.
Beckendorf-os történet azért tetszett, mert Percybeth, azért nem, mert szomorú az Utolsó olimposzi fényében.
Összegezve vicces volt, de csak pár jobban/kevésbé fontos novella egy kötetben, meg egyéb dolgok, amiknek számomra már nincs aktualitása. :D
★★★★
Érdekes volt és tetszett, hogy kicsit visszacsöppenhettem a Végtelen horizont világába, de magához a történethez nem adott olyan sokat hozzá. Szóval jelentsük csak ki, túl rövid volt. Nekem ebből kell még!
Becky történetét már szinte teljesen megismerhettük talán Nick szemszöge a múlttal kapcsolatban volt kicsit újdonság.
Junipert pedig persze nem bírtam korábban. Ez most sem változott különösen, de kezdem jobban megérteni. Olyan hirtelen lett vége az ő történetének is.
A borító gyönyörű <3.
★★★★és fél
Ez kicsit jobban tetszett az első résznél. Nem éreztem úgy, hogy az elsőt olvasom újra, ez egyrészt annak köszönhető, hogy csak a legfontosabb pillanatokat láttuk Matt szemszögéből is. Másrészt nem igazán emlékszem már az első részre :D.
Az első fejezet kegyetlen volt. Majdnem sírtam, de megálltam. Ez a része a történetnek nagyszerűen le volt írva és örültem, hogy láthattuk ezt.
A vége nekem hiányzott az első könyv végéről, örültem, hogy legalább itt megkaptuk.
Ami még mindig fura nekem ebben a könyvben és az előzőben, hogy kicsit lélektelen. Nem mindig, mint írtam a gyász szál nagyon szépen volt leírva. Inkább a romantikusnak szánt jeleneteknél érzem. Valami hiányzik. Nem tud beszippantani, nem érzem át. Lehet ez az én hibám, most nem voltam olyan hangulatban vagy ilyesmi, de két könyv után kezdek arra gyanakodni, hogy inkább a könyvé. A könyv ténylegesen belekényszerít egy külső szemlélő szerepébe. Ebben a részben csak néha éreztem, de az elsőben sokat. Nincsenek érzelmek. És nem azt mondom, hogy több romantikus jelenet kellett volna, persze tetszett volna, de azzal is megelégedtem volna, ha a meglévőekbe visz az írónő egy kis lelket.
Ezen kívül nagyon tetszett és alig várom, hogy Celesteről olvashassak a következő részben, aki az első résztől a kedvenc szereplőm.
★★★★
Kicsit kevésbé tetszett, mint az első rész.
Kezdjük azzal, hogy az elejét nem értettem igazán. Mal fogta magát és pár perc alatt eldöntötte, hogy ő szerelmes lesz Annebe, aztán fogta magát és beköltözött hozzá. Nem mondhatjuk, hogy biztos alapokon áll a kapcsolatuk. Igen, még egy Vegasi részeg esküvő is biztosabb alap, mint ez. Ha már szóba kerültek, akkor megemlíteném, hogy imádtam amikor felbukkantak, nagyon cukik együtt David és Evelyn.
Malt és Annet nem sikerült annyira megszeretnem. Kevés kommunikáció, bizonytalan alapok… Nem tudtam mi igazi és mi nem az köztük.
Ettől függetlenül nagyon tetszett, könnyed szórakoztató olvasmány, semmi különös. Kíváncsi leszek a következő részre. Az eddig látottak alapján van potenciál Jimmyben és Lenában.
Borító az egész sorozatból a legrosszabb, pedig a többi se tetszik :D.
★★★★★
Még mindig imádom. Ebben már kevésbe éreztem, hogy valami bűnt követek el azzal, hogy szeretem vagy csak hozzászoktam az érzéshez :DD. Szappanopera a javából, most már gyilkos is van.
Kimondottan feldobta a sztorit, kaptunk nyomozást is, ami tetszett. Mondjunk én kb. a 100. oldalon rájöttem, hogy ki a gyilkos. És igazam volt!! :DD Muhahaha!
Imádtam, hogy Ella és Reed között nem lépett fel szerelmi huzavona. Mindketten tudják, hogy a másik szereti őt, így én boldogan nézhetem őket. :DD Imádom a kapcsolatukat, nagyon aranyos és szenvedélyes.
Stevet utáltam. Amikor a közepén győzködték Ellát, hogy olyan mint egy normális apa, akkor én is igyekeztem belegondolni és tényleg van benne ráció, de közben mégis egy köcsög és nem normális, amit csinált. Nem léphet elő 17 év elteltével a halálból visszatérve, mintha semmi se történt volna és elvárnia Ellától, hogy azonnal szeresse és engedelmeskedjen neki. Mintha direkt meg akarta volna keseríteni az életét. Ne engedje együtt aludni Reeddel, persze ez se jó, de normális apai viselkedés. Megtiltani neki, hogy dolgozzon, amikor pedig szeret meg teljes önfejűség, komolyan nem érti, hogy mi jó Ellának. De hogy is értené, nem ismeri és a saját önimádata miatt, nem is tudja megismerni.
Royal apuka nagyot nőtt a szemembe, látszott, hogy a legjobbat akarja Ellának. Jó, elismerem fura, hogy egy házban lakik a barátjával, de könyörgöm a lánynak egész eddigi életében semmi öröme nem volt, miért kéne azt az egy évet kivárnia, míg törvényesen is összeköltözhetne Reeddel?
Nagyon tetszett a táncos rész, örülök, hogy ezt is sikerült elérnie Ellának és a végén már Jordan se tűnt egy szívtelen r*binek.
A mellékszereplők is szimpatikus, kíváncsi leszek kik kapják meg a maguk történetét. Easton vajon kit szemelt ki? :D Wade és Val könyvét is várom már, amennyiben kapnak egyet és én nagyon remélem, hogy igen.
Összegezve izgalmas, fordulatos, szenvedélyes, romantikus, humoros és rendkívül szórakoztató. Megvannak a maga hibái, de engem egyszerűen nem tudnak érdekelni. Megérdemli azt a négy csillagot a kedvenc jelölésen is erősen gondolkodok.
A borító itt is nagyon szép. A címről viszont nem tehetek róla, de folyamatosan egy bizonyos népdal jut az eszembe és pár percen belül már énekelgetem is és néha nem is értettem, hogy miért :D
A spin-offokat is mindenképpen olvasni fogom.
★★★
Hölgyeim és uraim!
Ez nem egy gyerekkönyv. Őszintén nem értem, hogy sikerül, hogy eladni. Nagyon remélem, hogy a gyerekek csak valami átírt verzióját olvassák, mert el nem tudom képzelni, hogy ezt bármelyikük szívesen olvasná. A stílus, a szóhasználat, a történések, ha figyelmen kívül hagyjuk Swift erőteljes bírálatát a társadalomról, még akkor is olyan leírások vannak benne, amik majdnem az én gyomrom is felforgatták.
Az eleje még nem olyan vészes, de ahogy haladunk előre Swift egyre cinikusabb lesz. Egyre több lesz az emberbírálat, a társadalom pozitív vagy negatív leírása. A vége felé már automatikusan ugrottam egy bekezdést, amikor megláttam, hogy megint csak azok a jelzők jönnek: csaló, esküszegő, hamisító… Tömény volt.
Gulliver, úgy ahogy van unszimpatikus. Egyszerűen minden tulajdonságában különbözik tőlem, ami lássuk be nem nehéz tekintetbe véve a korkülönbséget, a 300 évet, ami elválaszt minket, a nemkülönbséget és még sorolhatnám. Nem bírom a nyughatatlan szereplőket, akik mindig újra és újra ugyanabba a hibába esnek. De még ennél is jobban utálom, ha valaki következetlen. Miért utasítja vissza a liliputiak ajánlatát a hódításra, utána meg miért ajánlja fel mégis ő maga az óriásoknak? Arról ne is beszéljünk, amikor a könyv nagy részében mindenről ellenkező véleménye volt, mint amit a józan ész sugallna, hála Swift cinizmusának. Erős szatírát írt gondolom ez így feltűnőbb, mintha finomította volna, de én akkor se szeretem, amikor ennyire ráfekszik egy könyv egy témára és azt sugallja, hogy ez úgy van és kész, nincs más.
A végén már igen-igen lehangoló volt ugyan, de az első két történet eléggé tetszett. Ezek a „mesésebbek” a történetek közül. Itt még tényleg történtek dolgok nem csak hallgattuk a nagymonológokat fejezeteken keresztül.
Nagyon jól bemutatta, hogy mennyit számít a szemszög, amiből nézzük az egyes dolgokat. Ezt értékelem a könyvekben. Megfigyelhettük ezt az első és a második kötetben is hála a jelentős méretkülönbségeknek. Viszont az embereket nem volt hajlandó máshogy lefesteni, mint akiknek minden egyes képveselőjét velejéig átjárja a rossz. Anya mondta nekem, hogy Szerb Antal írta azt a Swift művéről, hogy azt olvasva mélységesen szégyellni kezdjük, hogy emberek vagyunk. Pontosan. Ez nem kimondottan tetszett.
Sokat szenvedtem vele, de vége és örülök, hogy elolvastam.
A két csillag mínusz főleg az utolsó két történetért és akkor még örülhet, hogy csak ennyit vontam le.
Új szerzemények:
12 új könyvem lett a hónapban. A két Vaják nagybátyámtól ajándék. A Zuhanok beléd Rubin Pöttyös Szeretetcsomag ajándékkönyve. Négyet az Alexandra.hu-ról rendeltem, mert nagyon akciósak voltak. (mindegyik rubin pöttyös) De tényleg, vagy 3800ft-ot „megspóroltam”.
Jó olvasást mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése