"We were all dark stars, but Luc . . . he was the darkest."Jennifer L. Armentrout Luxen sorozatát kiegészítő sorozat első részéről hoztam ma értékelést, aminek a főszereplője Luc. Imádtam!
Fülszöveg:
When seventeen-year-old Evie Dasher is caught up in a raid at a notorious club known as one of the few places where humans and the surviving Luxen can mingle freely, she meets Luc, an unnaturally beautiful guy she initially assumes is a Luxen…but he is in fact something much more powerful. Her growing attraction for Luc will lead her deeper and deeper into a world she'd only heard about, a world where everything she thought she knew will be turned on its head…
Vélemény:
Várok már erre a könyvre egy ideje. A Luxen sorozat kedvencem lett és azon belül is az egyik kedvenc szereplőm volt Luc, nagyon vártam már, hogy többet megtudhassunk róla. Amióta megjelent és megrendeltem folyamatosan olvasni akartam, de tartogattam meg más dolgom volt. Ezt bírtam is egy hónapig, aztán gondoltam jobb könyvvel nem is kezdhetném az évet, így lett ez a 2019-es évem első olvasmánya.
A borító gyönyörű! Egyszerű, de csodás. *_* Nagyon jó a tapintása is. Az egyetlen dolog, ami ellene szól, hogy a borító valamiért kisebb, mint maga a könyv. :/
Luc♥♥ Imádom a srácot. Már az első felbukkanásától imádtam az eredeti sorozatban is, de itt még inkább. Férfivé érett, de még mindig látszott benne a régi Luc. A beszólásai, a mondatai, a beszéde,
“So damn beautiful that it sometimes kills me a little each time I look at you.”
a stílusa, az egész személyisége meg csak úgy általánosságban ő maga! <33 Szerelmes vagyok belé.
“Nothing is impossible…when you’re me.”
Daemon, Katy (és Archer)♥♥ Nagyon keveset szerepel(nek), de sokszor utalgatnak rá és én minden ilyenre ugrottam. Nagyon nosztalgikus volt róluk olvasni, ha csak nagyon, nagyon kicsit is. Kat több emeletet zuhant, mert a kis originek kidobták, wow! Imádtam, amikor Luc Daemont idézte,
"“I knew someone once who said modesty was for saints and losers.”"
vagy a velük történtekkel próbálta nyugtatni Evelynt.
"“I once knew of a girl who walked out in front of a speeding truck,” he said. “Well, that’s the story I heard."Walking out in front of a moving truck sounded a lot better than running into a parked car and knocking myself out. “Is that supposed to make me feel better?""
Olyan volt, mintha valamilyen szinten a példaképének tekintené őket, ami elég elrugaszkodott ötlet, tekintve, hogy... ő Luc! De így éreztem néha.
Azt hittem utálni fogom Sylviát de egészen szimpatikus volt. Amik kiderültek róla, azt sosem gondoltam volna. Igazából már az elején is.
Hozzászokhattam volna már amennyi sorozatot és spin-offot olvastam de még mindig nagyon vicces hogy én mennyivel többet tudok a főszereplőnél. Meg volt róla győződve, hogy Luc Luxen. Muhaha! Hát nem! Vicces, hogy a lány minden második gondolata, hogy unregistered luxen! És nem tudja hogy ezt legálisan tehetik :DD Of course they weren’t wearing disablers! They are national heroes dammit! :DD
“Why are you being so difficult? Just give me my phone and you’ll never have to see me again.”
… “But what if I want to see you again?”
I swallowed as my eyes narrowed. “But I don’t want to see your face ever again.”
The almost teasing smile began to fade. “Well, that’s rude.”

Aprilt már az elején se bírtam, nem is értettem miért barátkoznak vele, de a könyv közepe felé csak romlott a helyzet és erősen elkezdett hasonlítani egy bizonyos Zara Bitchborn-ra. És vele az írónő szépen belecsempészett az írónő a történetbe, egy jó kis elfogadás témát. A problémákra valamilyen szinten lehetett számítani az utolsó Luxen részből. Akkor még nem értettem miért jó az Katyéknek, ha nincsenek regisztrálva, de az azóta eltelt évek alatt megértettem.
Heidit és a többi mellékszereplőt a jó oldalon bírtam.
"Struck speechless. Can’t blame you. How about this one? Good thing I have my library card, because I’m so checking you out.”
“Oh my God.” I laughed. “That’s terrible.”
“As bad as this? You know what’s on the menu?”
A smile tugged at my lips. “What?”
“Me ’n’ u,” he replied.
I rolled my eyes.
“Did you just come out of the oven?” he asked.
“Oh God.”
“Because you’re hot.”
“Please stop.”
A Nagy Fordulatot valamilyen szinten sejtettem, de igyekeztem meggyőzni magam, hogy csak képzelődöm, hiszen az lehetetlen! Nem akartam úgy járni, mint a PLL-nél, hogy nagyon kitartok egy történet állításaival ellentétes elméletem mellett, aztán amikor már biztos, hogy nem volt igazam, akkor meg már nem tudom máshogy nézni az egészet. De igazam lett! A részleteket persze nem találtam ki, de a lényegre rájöttem. Fúúú. Elcseszett egy helyzet, mit ne mondjak! Szegény Luc és Evelyn. Megértem Evelyn reakcióját, nem érzem úgy, hogy túllihegte volna, mert, ami történt az messed up a javából! De közben úgy sajnáltam Lucot! Ez egy tisztességes fordulat, már csak azért is újra akarom olvasni, hogy megnézzem milyen érzés úgy olvasni, hogy tudom biztosra mi van. Luc, le a kalappal, tényleg!
"„I could do a lot of things. I have done a lot of things, and sometimes, I do hurt people,” he said quietly, softly. “But I could never hurt you.”"
Az origin ügye is. Fájdalmas, de komoly és szép szál.
Amikor elkezdtem írni ezt az értékelést még gondolkodtam, hogy 4,5 vagy 5 legyen, de mostmár szemernyi kétség sincs bennem, hiába első rész (kb.) ez akkor is egy 5 csillagos könyv. Izgalmas, romantikus, fordulatos, humoros, letehetetlen, több rétegű és szépen megírt. A vége nem zár le semmit, de nem is hagy minket szegény olvasókat lógva. :D
Ajánlom, de még mennyire!
"Luc’s chest rose deeply. The breadth of his shoulders stretched the worn gray cotton. His shirt read NO DRAMA LLAMA. That shirt was a lie. This boy was all about the drama llama."
10/10
Olvasd el!
Képek Pinterestről
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése