Blogprojekt #6– Egymásnak ajánlva 3.nap: Film

Sziasztok!
Blogprojekt utolsó napja. Ezúttal a filmeké a főszerep. Nekem Felhő ajánlott és megint sikerült szinte teljesen eltalálnia az ízlésem az Aludj csak, én álmodokkal (kár, hogy ez fordítva már nem annyira működött ;)).

Snittes adatlap

Fülszöveg:
Lucy élete eléggé magányos, pedig szemrevaló lány. A metrón árulja a jegyeket, egyedüli boldogsága egy kedves fiú, aki minden nap elrobog előtte. Lucy véletlenül megmenti a vágányok közé esett fiú életét. Peternek hívják és ájultan talán még helyesebb: szerelem ez második látásra. Azonban a gond súlyosabb, Peter kómába esik. Lucy meglátogatja őt a kórházban, ahol a nővér Peter barátnőjeként mutatja be őt a családnak. Rögtön befogadják Lucyt, aki életében először érzi a család melegét. 

Vélemény:
Aranyos és valóságszerűtlen romantikus vígjáték volt.
Mivel most több a pozitívum ezért a negatívumokkal kezdem, hogy gyorsan túlessünk rajta.

"Lucy: Te megbuggyantál! Jerry: Méghogy én? Te vagy hűtlen egy eszehagyotthoz."

Első számú kivetnivalóm, hogy voltak benne igencsak életszetűtlen. Például ki tartja elképzelhetőnek, hogy egy ilyen szerető és törődő család ilyen jókedvvel és könnyű szívvel ünnepel, amikor a család egyik kis büszkesége KÓMÁBAN VAN! Ez engem eléggé zavart. Nem azt várom el, hogy akkor 0-24 órában mindenki ott szobrozzon az ágya mellett és imádkozzon, de jóformán egyáltalán nem szomorkodnak, vagy foglalkoznak vele. A másik persze az egész helyzet valószínűsége és az, hogy a lány hajlandó lett volna egy nap ismeretség nélkül elvenni Petert aztán meg hozzáment Jackhez egy hét ismeretség után. És nem, szerintem ez nem spoiler hiszen rajta vannak a plakáton, elég egyértelmű.

Ezeken kívül nagyon tetszett és még ezeket is el tudom nézni, hiszen ez egy romantikus vígjáték, senki nem várja el, hogy teljesen életszerű legyen. De nézzük is mi tetszett benne!

A párbeszédek, a poénok. Ez nem olyan film volt, mint amiből sok van mostanában (és egyébként szintén szeretem őket), hogy viccesek a történések, az akció. Nem, itt a párbeszédek komikusságán volt hangsúly és ebben nagyon jó volt a film.

"Jerry: Lucy, az ember beleszületik egy családba, és nem csatlakozik hozzá, mint a haditengerészethez."

Lucy olyan kis aranyos személyiség, néha kicsit idegesített meg nem minden döntésével értettem egyet, de úgy általánosságban bírtam őt, a végén ki tudott állni magáért, nem szenvedett tovább csendben, viszonylag őszinte volt és hatalmasak voltak a beszólásai :D. Szerintem nem hibás a történtekért, természetes, hogy nem akart magányos lenni.

"Lucy: Egyszerűen csak arról van szó, hogy kislánykoromban mindig arról ábrándoztam, hogy milyen leszek, vagy hol is leszek, és mi mindenem lesz, amikor idősebb leszek. Tudja, olyan szokványos dolgokról, mint egy ház, a család, meg ehhez hasonlók… A világért se higgye azt, hogy panaszkodni akarok, elvégre van egy macskám, van egy lakásom… hmm… Kizárólagos tulajdonosa vagyok egy távirányítónak, ami lényeges! …De egyelőre még nem találtam senkit, akivel együtt tudnék nevetni."

A család és a többi szereplő szimpatikus volt, mindenkinek volt szerepe, vicces hozzászólása, a kvázi negatív szereplőket is bírtam, mint ahogy az a vígjátékokban lenni szokott.

A színészek szerintem jól játszottak.

Összességében nagyon vicces volt, aranyos, jó volt a hangulata, szóval nekem nagyon tetszett. Kedvenc nem lett és a világot sem fogja megváltani, de a valóságszerűtlenségek ellenére se volt bugyuta vagy idegesítő. Ajánlom mindenkinek, aki egy könnyed, szórakoztató filmre vágyik.

"Peter évekkel később egyszer megkérdezte: Mi volt az első gondolatom mikor magához tért a kómából. S még akkor sem mertem bevallani, hogy azt gondoltam: Aludj csak, én álmodom."

10/8

Én Kamillának ajánlottam filmet az ő bejegyzését megtalálhatjátok itt: Könyves Boldogság blog.

Nézzetek be a többiekhez is:

Kamilla (Könyves Boldogság blog)

Lili (Howler from a Muggle)
Felhő (Felhő olvasónaplója blog)
Vhrai (Libellum blog)