On Sai: Lucy (Szivárgó sötétség 2.)

Moslyos adatlap

"– Elnézést. Don szerint allergiás vagyok az emberiségre."

Sziasztok!

Az egyedülálló Szivárgó sötétség sorozat 2. része az elsőnél (értékelés a Scarról) is zseniálisabb és kiakasztóbb Lucy. Mert Lucy mindenkinél zseniálisabb és kiakasztóbb. Olvassátok a sorozatot és, hogy mit gondolok én róla! Jó olvasást!

"Mi marad, ha a logika kevés? A hit. Hinnie kell. (...)különben már most feladhatná a harcot. "

Fülszöveg:

A ​kalózkirály megindult a végeken. Senki sem tudja, a mentálok mit tesznek, védik az emberiséget, vagy a sorsukra hagyják őket.

Don rájön, hogy az események láncolata mögött a Gonosz áll, és a Navran bolygón élők kiirtását akarja. Mi a bölcsesség útja, beavatkozhat-e az emberiség sorsába egy mentál erőszakkal? És mit forral Lucy az árnyas, tóparti fák alatt?

Lucyt felkavarja Don jelenléte, és felbosszantja Chester politikai ügyeskedése. Rendet akar a világegyetemben, és úgy avatkozik be a harcba, amire senki sem számít. Ám a segítségnek ára van, és Lucy megfizet érte. Vajon elhiszi neki valaki, hogy helyes döntéseket hoz?

Scar még Artúr szerelmi vallomásán dühöng, miközben a katonai központban elkezdi az ügynökképzést. Megpróbál beilleszkedni, de rögtön gyanússá válik. Főleg, hogy megérkezik Don, és egy akció után a feje tetejére áll a titkosszolgálat.

Mindeközben Artúr az események sűrűjében próbál helyt állni, az életét kockáztatja, hogy véghez vigye az astori szerelőkkel a lehetetlent. Ráadásul találkozik Scarral. Vajon el tudja mondani, mit érez? Isten vagy a Sátán kísértése az a különös éjjel?

És mit tesz mindeközben Chester?

Lehet-e a jó ügyért rosszat tenni? Feláldozhatók-e mások magasabb célokért?

Mi a szerelem? Felszabadító erő, pusztító sötétség, vagy egy váll, ahol békére találsz?

"Egy háborúban nincsen jó vagy rossz oldal. Minden oldal gonosz."

Vélemény:

MI A FRANCOS FRANC??!!!!
Kikészültem.
Te magasságos Entitás! Ez a könyv (is) kikészített! IMÁDTAM!

"Minden elmúlik, még a szenvedés is, ez az élet legnagyobb titka."

A Scar ugyan kicsi már elfelejtettem, de egy segítőkész molynak hála, sikerült felidéznem amikor elkezdtem olvasni ezt. Az elején kicsit rá kellett hangolódnom a könyvre, de aztán pörögtek a lapok, mintha fújnák őket.

Scar az egyik kedvenc női főszereplőm lett. Hihetetlen, amit művel és még a lapokon is átjön, amit éreznek a szereplők is, hogy mennyire élettel teli. Tetszett, hogy mindenkinél jobb. Az még jobban tetszett volna, ha ezt az orruk alá is dörgölheti többször, de hát nem kaphatok meg mindent.

"A tegnap elmúlt, minek foglalkozni vele, a holnap csak jön, ráér akkor aggódni rajta, ha itt lesz."

Artúr… néha utálom, néha szeretem. Néha eléggé hülye tud lenni. Végre tisztázták Scarral! Végre! 1 pár rendben van a 2-ből, haladunk! De vannak jó húzásai is. Hmm, azért főleg idegesít.

A mentálokat még mindig imádom főleg Dont és Lucyt. Azt leszámítva, hogy hihetetlen, hogy több száz éve kerülgetik egymást! És most már olyan közel voltak! Olyan közel! Mindketten többször is majdnem elintézték végre az ügyet, de ezek a szerencsétlenek persze mindig pont akkor bizonytalanodnak el, amikor a másik felbátorodik! Tetszik a tudásuk, a számításuk, az elemzésük! Imádom őket! De ha a következő könyvben végre nem… *rájön, hogy mi is volt a vége*, neee.

"A Gonosz legvonzóbb csábítása: jó ügyért harcolni. Pénz, buja szex, hatalom nem ennyire részegítően hívogató, mint az, hogy „felsőbbrendű vagyok, igaz vagyok”. Ez a gondolat felment minden aljasság alól. A legnagyobb bűnöket mindig egy „igaz ügy” nevében követik el."

Szörnyen izgalmas volt, mindig történt valami. Azok a folyamatos döntéshelyzetek kimerítőek, így természetesen azokat is imádtam.

Aztán voltak benne olyan fordulatok, hogy csak fogam a fejem. Helyenként már azt se tudtam mi történik, félreolvastam/kihagytam-e valamit. Chester, Al, Alfa… És a vége! Na, ilyen gyilkos véget is rég láttam már! MI A FRANC TÖRTÉNT??? Egyik pillanatban ez volt aztán már az, észrevétlenül meg amaz. Minden félrecsúszott, vártam, hogy szépen megoldódjon vagy valaki megoldja a helyzetet, lapoztam egyet.. ÉS VÉGE!!! Fúúú, de kiakadtam!

Spoileres kiakadásom: Don észhez tért és megkérte Lucyt, de Lucy megbolondult épp ezért VISSZAUTASÍTOTTA!!? Eztán Donnak KITÖRÖLTÉK AZ AGYÁT!! Ami olyan tragikus, hogy majdnem sírok! Nincs többé Don?! Neeem az NEM lehet! Lucyt elbocsátják, de az utolsó pillanatban még nem tudom mi történik, megjelenik a gonosz és harcolni kezdenek a Főmentállal?! És Lucynak menekülnie kell. Közben Scar majdnem átmegy azon az idióta vizsgán, de hála Don ábrájának megjelenik a Gonosz és ezért a Szürke szobába zárják Scart! Amikor neki életeket kéne mentenie! Kiderül, hogy Al=Adalbert pap??? Legalább Artúrék sikeresen meglógnak. Na, de ez még nem minden! Nem elég, hogy ez mind megtörténik, én össze vagyok zavarodva és ki vagyok akadva. Óóó neem! Még rátesz egy lapáttal Chester és Szilla beszélgetésével. Miii???!! Egyszerűen NEM ÉRTEM! Bármikor beszélgetnek azok ketten, nem értem! Mikor beszélgetnek? Miért mutatja, meg ezt nekünk? Mi történt és ezek miért tudják, ha mi nem? Ezek komolyan visszatekintések a jövőből? Akkor Chester tuti túlélte.

Ó, igen teljesen kiakadtam. Kikészített ez a könyv. De imádtam a benne lévő rengeteg humort, remek szereplőket, izgalmas történetet, hatalmas fordulatokat és az egyedi és nagyszerű On Sai stílust. Zseniális írónő sürgősen beszerzem a Calderont is. Néha ugyan egy helyben toporgunk, vagy újra és újra ugyanaz történt, de ezen túl kell lépni, ez van.

Ráadásul rengeteg nagy kérdést is felvet, nagy bátorságra vall, hogy megmeri ezeket lépni. Tényleg komoly gondolatok vannak benne: szabad akarat, élet értelme, vallás, nagyobb jó… De ezek olyan formában vannak tálalva, hogy emészthetőek és nekem sincs velük bajom. Sokat lehet gondolkodni egy-egy helyzeten, mégse lesz fárasztóan filozófikus.

"Ez volt az a dolog, amiben a lány különbözött másoktól. Vajon mit tanított neki az entitás, amelyik éveken át látogatta? Nem bibliamagyarázatokat, az biztos. Inkább úgy tűnik, hogy szeretni és bízni tanította. Olyannak látni a világot, amilyen. Scar nem félelemből cselekszik, és nem saját kivetítéseire reagál, hanem magára a világra, a többi emberre, az élet hozta helyzetekre. "

A borító gyönyörű.
IMÁDOM, IMÁDOM ez a könyvet! On Sai minden könyvét! Zse-ni-á-lis!
Kell a következő rész!!! Addig is olvasom a novellákat.
Mindenkinek ajánlom, nyilván az első résszel kezdve. :D

Újra olvasás után:
Utálom. A. Jövőből. Visszatekintést. Idegörlő! Nem árul el annyit, hogy megnyugodhassunk, hogy "huh ez és az is élni fog még", mert épp csak annyit mond, hogy felmerüljön bennük a kérdés, amire aztán nem kapunk választ! Mi ez az iskola? Chester miért adja ki magát tanárnak? Hány év telt el? Szillán, Chesteren és Ednán kívül él még valaki? Miért mesél? Mi történt a jelenben??? Vagy múltban, ahogy tetszik. Legszívesebben a földhöz csapdostam volna a könyvet (már csak az hiányzott volna neki! Az egyik kedvenc könyvem, de olyan szörnyű állapotban van! Ráfojott a táskámban a vizem, amikor megvettem hozzáütődött a rollimhoz a gerince és a hátulja, ezért tele van göröngyökkel, bemélyedésekkel, véletlenül összetollaztam alulról a lapokat, megpróbáltam eltávolítani még rosszabb lett, olyan szomorú vagyok szegény könyv miatt!) idegességemben. Azt hittem másodszorra jobban fogom érteni, de csak még jobban elbizonytalanodtam, olyan kérdéseket vettem észre amiket eddig nem.

"Bár nem biztos, hogy Krisztus pont erre gondolt, de Scar szerint a Biblia olyan volt, mint egy platformfüggetlen, jó szoftver, bármire ráhúzható."

A könyv zsenialitására, már eleget áradoztam szerintem, most csak az egyik új felfedezésemet osztanám meg, amire ez a sorozat világított rá. Nem mondom, hogy minden, de a legtöbb dolog nézőpont kérdése. Olvasok egy helyzetet egy szemszögből, egyértelmű, de aztán szemszögváltás és azonnal meginog a stabilnak tartott elképzelésem. Nagyon nehéz és nem is szabad, úgy ítélkezni, hogy nem ismered a teljes történetet. És ha ismered akkor is biztos, hogy teljesen máshogy fogod értelmezni azt, mint mindenki más. Mindenki változtatja és értelmezi a valóságot a saját eddigi tapasztalatai és gondolkodásmódja alapján.

"– Legyen hitetek! Miért gondoljátok, hogy baj van? Fényt a sötétségben érdemes gyújtani, a mécsesnek mi értelme a napfényben? Nem látszik belőle semmi. Fáklyák vagytok, és Isten oda visz titeket, ahol szükség van rátok. Nem ezt akartátok?"

Artúrt könyvek óta próbálom elhelyezni valahova, most már mindent újra is olvastam, de még mindig nem érzem magam közelebb a megfejtéséhez.

IMÁDOM, IMÁDOM, IMÁDOM! MINDEKI OLVASSA!

"Mert mi sem voltunk hősök, esendők voltunk, de tudtunk szeretni és küzdeni, még akkor is, ha körülöttünk szivárgott a sötétség."

10/10***
OLVASD EL! 
Innen tudod megrendelni: https://konyvmolykepzo.hu/products-page/arany-pottyos-konyvek/on-sai-lucy-szivargo-sotetseg-sorozat-ii-6839

Képek pintetestről.

Ez vagy az Book Tag (Babypsycho)

SSz

Sziasztok! Beatrice8 kihívott az Ez vagy az Book Tag-re, ezúton is köszi!^^

Itt vannak a válaszaim:

1. Hol szeretsz inkább olvasni: kanapén vagy ágyban?
Az íróasztalom székén.

2. Férfi vagy női főszereplő?

Férfi.

3. Trilógia vagy tetralógia?
Szingli könyv.

4. E/1. vagy E/3. szemszög?
Ez változó, mindkettő lehet jó vagy élvezhetetlen is.

5. Reggeli vagy esti olvasás?
Esti, a reggelt másra pazarlom.

6. Könyvtár vagy könyvesbolt?
Mindkettő, de igazából mostanában egyikre sincs időm.

7. Megríkasson vagy megnevettessen a könyv?
Inkább nevettessen meg, ha már csak ezek közül lehet választani.

8. Fehér vagy fekete borító?
Egyértelműen fekete.

9. Karakter-orientált vagy cselekmény-orientált könyv?
El lehet dönteni, hogy milyen egy könyv ebből a szempontból? Amúgy a cselekmény nyilván sokkal fontosabb.

Ez vagy az Book Tag

Sziasztok!
@Arwen5 hívott ki az Ez vagy az Book Tag-re, köszönöm neki! Ide kattintva elolvashatjátok az ő bejegyzését.
Kihívom Babypsychot, Börtöntölteléket, Fangirl033-at és Vivcsut, ha van kedvetek és még nem tettétek meg, hajrá!

1.Hol szeretsz inkább olvasni: kanapén vagy ágyban?
Ágyban.

2.Férfi vagy női főszereplő?
Női szemszög, mert jobban át tudom érezni, de a férfi főszereplők jobbak, mint kedves női főszreplő párjuk (tisztelet a kivételnek).

3.Trilógia vagy tetralógia?
Nem mindegy? De akkor már inkább tetralógia, mert a trilógiák hajlamosak rá, hogy mélyrepülést kezdjenek a 2. részben. Aztán általában megjavulnak az utolsó részre, de akkor is idegesítő.

4.E/1. vagy E/3. szemszög?
E/3 így kevésbé visel meg, ha béna a női főszereplő.

5.Reggeli vagy esti olvasás?
Esti. Reggel nem igazán tudok olvasni.

6.Könyvtár vagy könyvesbolt?
Mindkettő.

7.Megríkasson vagy megnevettessen a könyv?
Megnevettessen.

8.Fehér vagy fekete borító?
Színes? Mindkettő? Nem igazán találkoztam még csak fehér vagy csak fekete borítóval. Ha a KMK-s könyvek gerincére értjük, akkor pedig fekete, mert a fehérek története valamiért nem tetszik szinte soha.

9.Karakter-orientált vagy cselekmény-orientált könyv?
Ha rosszak a karakterek, akkor a cselekménynek is lőttek már. Ha jók a karakterek, a cselekmény nem annyira, akkor az se fog igazán tetszeni, de jobb, mint az előző lehetőség.

Képek Pinterestről.

On Sai Scar (Szivárgó sötétség 1.)

Molyos adatlap

"A világ olyan, amilyenné formáljuk."

Sziasztok!

Újraolvastam On Sai lélegzetelállító sorozatát, amiből eddig két teljes regény és két kisregény jelent meg, a Szivárgó sötétség sorozatot. Rengeteg gondolatom van róla. A nagy része, rajongás és kiakadás, de úgy gondoltam azért írok róla. Első rész a Scar. Ezt először kevesebb, mint egy éve olvastam, tavaly tavasszal. Akkor is írtam róla véleményt, aztán most is mindkettőt megtaláljátok, ha tovább olvastok. Remélem sikerül meggyőznöm titeket, mennyire megéri elolvasni.

Fülszöveg:
Scar ​körül sok a titok.
Titok a vallása, mert kereszténynek született egy olyan világban, ahol a kalózok megnyúzzák, a császáriak pedig agyonlövik a hívőket. Titok, hogy szerelmes Artúrba. Titok az álma, amit követve navigátornak áll.
Artúr körül sok a halál.
Előbb azt hiszi, Scar meghalt, kétségbeesésében csatlakozik egy keresztény csempészhajóhoz, és az űrben bolyongva egyre mélyebben megismeri a sötétséget. Mikor úgy érzi, minden kegyetlenséget megtapasztalt, megtudja, hogy Scar nem halt meg. Hanem áruló lett.
Don körül nagy a csend.
A renegát mentál önkéntes száműzetéséből figyeli a világ eseményeit, ám az ijesztő dolgokról nem beszélhet senkinek. Hallgatása mögött más is lapul: egy titok, és egy régi, fájó szerelem emléke.
Lucy körül nagy a rend.
Don egykori társa majdnem hibátlan. A világegyetem egynyolcadának ura, aki a végső tökéletességet keresi, gyűlöli az érzelmeket és a vércseppek gömbjében lapuló π számot. Könyörtelenül kiiktatja mindazt, ami nem illik a társadalom rendjébe.
Ők négyen furcsa események sodrában találják magukat. Fogalmuk sincs, ki vagy ki mozgatja a szálakat.
Lehet, hogy pusztán játékszerek Isten és a Gonosz kezében?
Létezik egyáltalán szabad akarat?
A szerelem, melyet elpusztítottál magadban, pislákolhat-e még a másikban?
Egyvalaki sejti csupán, hogy ők négyen alkotják a tengelyt, melyen megfordul az emberiség sorsa.
A regény a Szivárgó sötétség sorozat első kötete.

"Bámulta a plafont, a villódzó zöld folyondárt, és azon tűnődött, mi köti az élethez. Hirtelen ráébredt, hogy a kíváncsiság: az a Valami, melyet Scar agyában látott. És Lucy bosszantása. Ostoba célok, de talán holnapig megteszi. Elég csak a holnapokat megélni."

Vélemény:

Első olvasás után:
De hát, de hát, de hát!!! Mi ez a vég? Ez nem lezárás! Még jó, megjelent már a következő rész is!

Mater bolygó

Kicsit az elején bele kellett rázódni a világba, de aztán nagyon élvezetes volt. Szokatlan, néhol különös, érdekes könyv. A világ tetszik, a mentálok, a vallás. A csempészek és a kalózok kevésbé, de elnéztem.

"Scar néha megjegyezte, hogy Isten nem egy automata, hogy az ember felül bedobja az imát, és alul kipotyog a süti."

Scar, Don, Lucy szemszöge tetszett, Artúré nem. Nem tudnám pontosan megmondani miért, egyszerűen nem tetszett a hangulata.
Lucy mániás porszem számolgatásába és abból gyököt vonásába, illetve a köpenylényekbe külön beleszerettem (bár Lucy többi dolga legtöbbször idegesített). 

"Lucy idegesen megszámolta a teremben lévő porszemeket, majd gyököt vont a számukból."

Idegesített továbbá az Artúr és Scar illetve Don és Lucy közti folyamatos érzelmi félreértés. Túl jó színész mindegyik! Tipikusan azok a helyzetek voltak, ahol szurkolok, hogy fakadjon már ki valamelyik, vagy gyengüljön meg a mentális védelme könyörgök! De, nem kitartottak és tovább idegesítettek.
Egyébként átröhögtem az egészet, egyesek véleménye a keresztényekről, a mentálok felfogása bármiről… :DDD
Szóval nagyon tetszett, hamarosan elolvasom a következő részt is.

Újraolvasás után:
Így, hogy már a világban ismerős vagyok és egyszer már olvastam is, már SEMMI negatívumot nem találok bennne. 

"Nincs jobb álca, mint a pontos adófizetés."

A világ összetett, nem cukros-mázos, szépen kidolgozott. Második olvasásra is teljesen le tudott kötni, egyszer sem untam, annyira sokrétű. Ez az a könyv, amit újra és újra elolvashatsz mindig felfedezel benne valami újat, amit eddig nem vettél észre. 

"– Nincsenek vitatkozó mentálok – fordult felé Don. – Évszázadok óta én vagyok az egyetlen, és Lucy azon dolgozik, hogy minél hamarabb nullára csökkenjen ez a szám. Ami meg a kísérleteket illeti, megnyugodhat. A népen erős diktatúrában él, eddig csak a gondolataikat ellenőrizték, biztos vagyok benne, hogy ezentúl a kísérleteiket is. – Diktatúra? De hát demokrácia van maguknál! – Ötven óra közmunka az emberiség dezinformálásért – közölte Lucy. – És még hatszáz, mert fiatal mentálok is hallgatták! – Erről beszélek. A más vélemény azonnali büntetést és kiközösítést von maga után."

A szereplők briliánsan változatosak és remekül megírtak. Vannak azok a könnyed, szórakoztató könyvek, amiket szeretek, de a szereplők egyformák a különböző könyvekben és egy könyvön belül is, és aztán van ez, ami egy teljesen más súlycsoportba tartozik. Mindenkinek olyan erőteljesen különbözik a személyisége a többiekétől! 

"Aztán rájött, mi történik. A kadét őt is „formálja”, a maga sajátos, idegesítő módján. Spontán rátenyerel mások gyenge pontjaira. (…) (…) Mintha egy tükör lenne a lány, amiben a másik ember megpillanthatja önmagát."

Scar fantasztikus! Tartok tőle, hogy első olvasásra nem értékeltem eléggé, de a második és a másfeledik könyv után már ebben is az egyik kedvenc szereplőm lett. Most már az első könyvben is imádom.

"Isten végül megszólalt, de csak hogy elmondja, a jövőben nem szól bele az életébe. Felnőtt, és a továbbiakban igazán gyakorolhatná a „szabad akaratot”. Scar cserébe elmagyarázta, hogy ez a szabadakarat-mánia kóros Istennél, és ne aggódjon, amúgy se szokta megfogadni a tanácsokat."

Igyekszem nem ugyanazokról beszélni, mint első olvasás után, de muszáj megemlítenem, hogy a mentálok még mindig érdekesek, Dont és Lucyt is imádom bár kétségtelenül vannak hülye húzásaik, főleg Lucynak. 

Ha már a hülye húzásoknál tartunk…. Artúr! Hogy lehetsz ilyen szerencsétlen? Az első olvasáskor még nem tudtam a helyén kezelni a könyvet, ezért nem fogtam fel, mennyire bunkón cseszte el. De máshol is zavart. Zavart, hogy Scart ennyire az astori mércével látja, hogy szenved, hogy kiégett egy alak, önző. Mindezek ellenére sem utálom mert tud ő normális is lenni, de különösen itt a sorozat elején szörnyen zavaró tud lenni. 

Valamint, utálom ezennel a visszaemlékezéseket az elején és a végén ahogy elkezdődik és véget ér a történet. Mert mi a franc van??? Tudom, hogy ő akkor nyilván él a továbbiakban is. De teljesen más, mint ahogyan a „jelenben” látom és szeretem őt. Feszültség fokozó az biztos. 

Igyekszem a lehető legjobban összerakni a képet, de néhol még mindig homályos. 

Kedvenc rész: a kiképzés
Sajnálom: ahogy Scarral bántak mindig is és a szörnyűségeket.
Vicces, elgondolkodtató és lenyűgöző. A stílus egyedi, utánozhatatlan és magával ragadó.
IMÁDOM, IMÁDOM, IMÁDOM!
Újraolvasom az összes eddig megjelent részt, jöjjön a Lucy!

"Az élet apró örömökből áll. Ki kell élvezni."

10/10*

Olvasd el!

Itt veheted meg, ha kedvet kaptál hozzá: https://konyvmolykepzo.hu/products-page/arany-pottyos-konyvek/on-sai-scar-6494

Moly Book Tag

Sziasztok!
Egy kihívást hozzam, hogy azért annyira nem legyetek elhanyagolva.
Köszönöm a kihívást @Kamilla17!
Kihívom: @Masni3, @Börtöntöltelék, @Fangirl033, @Doro0507, @_Vivcsu_ , @Orsi999 ha van kedvetek és még nem töltöttétek ki, hajrá!
Mivel nincs neve a kihívásnak vagy nem volt soha, vagy elveszett az idő folyamán, én mindenesetre nem találtan meg ezért a kérdések alapján Moly Book Tag-nek nevezem.

1. Melyik könyvet jelölted be utoljára olvasottként? 
Miogin bázis-t On Saitól, újraolvasás volt.


2. Mi az aktuális olvasmányként bejelölt könyved? 
Sötét elmék Alexandra Brackentől éppen azzal kínlódom, hogy ne hagyjam félbe.


3. Milyen könyvet adtál hozzá utoljára a várólistádhoz?
Alwyn Hamilton: A homok leánya

4. Milyen könyvet tervezel legközelebb elolvasni? 
Úgyse az lesz, mert sose tudom ezt megmondani, de most épp Elle Kenedy-től a Pont felé húzok.


5. Használod a csillagozós értékelési rendszert? 
Igen.
★★★★★

6. Részt veszel-e valamilyen kihíváson? 
Igen, jelenleg egészen pontosan 41 kihívásra vagyok feljelentkezve molyon.

7. Használod a kívánságlistát? 
Igen.

8. Milyen könyvet fogsz venni legközelebb? 
Ez se biztos, de most épp bookdepositoryról akarom megrendelni a Ruin and Rising-ot, Six of Crows-t, az A Court of Frost and Starlight-ot és a Nevernight-ot.


9. Van kedvenc idézeted? Melyik idézetet kedvencelted utoljára? 
Abszolút kedvenc idézetem nincs, de a füzetecském elejére ezt írtam fel: 

„Az élet apró örömökből áll. Ki kell élvezni.” (On Sai: Scar)

Legutóbb egy spoileres és felnőtt tartalmas idézetet kedvenceltem, így azt inkább nem másolom be ( a Scarból szintén), de azelőtt ezt: 

"Több ezer évvel ezelőtt, a nagy Titánháború végén, az istenek a saját sarlójával miszlikbe aprították, és leszórták maradványait a Tartarosz mélyére, ami az istenek ellenségeinek feneketlen szemeteskukája." (Rick Riordan: A titán átka)

10. Kik a kedvenc szerzőid? 
Ez a kérdés tetszik, hogy nem szabja meg, hányat mondjak. Ők: Sarah J. Maas, On Sai, Cassandra Clare, Leiner Laura, Kerstin Gier, Rick Riordan, Colleen Hoover.

11. Csatlakoztál valamilyen zónához? 
27 zónának vagyok tagja.

12. Min változtatnál a moly.hu oldalán? 
Nem is tudom, én általánosságban teljesen elégedett vagyok az oldallal, vannak kisebb hibák, amiket lehetne javítani meg funkciók, amik jól jönnének, de mindig csak akkor jutnak eszembe, amikor éppen kellenének.

Aki nem regisztrált még moly.hu-ra, de szereti a könyveket, annak mindenképpen ajánlom, fantasztikus oldal: https://moly.hu/

Februári összegző

Sziasztok!
4 nap késés! Legalább egy héten belül vagyok még!A február rövid hónap volt és jóformán végig törit tanultam, ha meg nem azt akkor valami mást. Így nem volt időm szinte semmi másra. Igazából most jöttem rá, hogy volt egy hét síszünetem... Azalatt végig az ACOTAR héten dolgoztam a facebookos rajongói csoportba, a falamra kerestem friss fotókat, illetve a Tower of Dawnt olvastam. És már vége is lett, mintha sosem lett volna. :D
Megnéztem négy filmet. Barátnőmmel a Jumanji 2. részét és a Horrorra akadva 2. részét. Tesómmal pedig a Koe no Katachi animefilmet és a Legnagyobb showmant. Illetve néztem két rész Lucifert és két rész Agymenőket.
Hallgatni a Legnagyobb showmanből hallgattam a dalokat (kedvenceim az Otherside és a Million dreams), Mika–Grace Kellyt, a Sweeney Todd betétdalait és a The Script–Flarest.
Jöjjön a lényeg a könyvek. Sikerült negatív rekordot produkálnom. 7 könyvet olvastam és egyet elkezdtem újra olvasni. Ebből egy nagyon rövid, egy pedig nagyon hosszú, ráadásul angolul van. Nézzük mik ezek!

★★★

Árhh nem tudom! Nagyon rosszkor olvastam. Nem szívesen ítélek meg könyvet, amit érzem, hogy rosszkor olvastam, de mivel semmi kedvem újraolvasni, muszáj lesz most. 

Gondoltam egy könnyed RP-s könyv. Arra lett volna szükségem a töri tanulás fáradalmai mellett. Az eleje jobban is tetszett, mint a Legdrágább mostohabátyám, de aztán eldurvultak a dolgok a 2. részben. Ahelyett, hogy kikapcsolt volna jól lehangolt. Nem az a része hangolt le, de meg kell jegyeznem, hogy tiszta Jane Eyre vagy Szonáta gordonkára és kávédarálóra. Őszintén… ez valami divat? Amikor nem lehangolt akkor csak simán kiakasztott. Pedig tényleg nem volt szerintem rossz könyv, csak most nem erre volt szükségem. Azért kiolvastam. Ez zavaros volt, tisztábban: Az eleje eléggé tetszett, szokásos RP-s könyv, pici humor, kicsi szenvedés. Atán jött az első buktató amikor nem jöttek össze. Oké, nem lepődök meg. Aztán összejöttek, de éreztem, hogy nem tart sokáig is pontosan láttam, hol siklott minden félre, nem volt nehéz észrevenni. Itt kezdődött a 2. rész és a szemszög váltás. Ezzel együtt a könyv mélyrepülése számomra. Szenvedés, szenvedés, szenvedés, tragédia, szenvedés. Öszejö..mégse, végre..mégse, na majd mo..mégse És nevetséges dolgok miatt! De ekkor már kitartottam, a vége úgyis biztos jó lesz. Közeledik a jó… hopp egy bukkanó egy kis félelem, vége na most már biztos minden happy, most jön az összes könyv legjobb része, az utószó és boldogan élte…. miiii??? Ne szórakozzanak már? Egy utószónak nekem nem ezt kell tartalmazni! Ez maximum abban a folytatásban van benne, amit úgysem akarok elolvasni, EZ NEM UTÓSZÓ! Ebben egyetértünk osztálytársammal. Ott volt a könyv esélye, hogy egy kicsit jobb szájízzel tegyem le, hogy egy kicsit többet gondolkozzak rajta, hogyan értékeljem. De nem. Ez nem tetszett. Kár érte. Pedig az idézetek alapján nagyon ígéretesnek tűnt. De hát ugye a könyv „tanulsága” (ami szintén csak egy vicc), hogy nem minden az, aminek látszik. Hát ez a könyv se az.

★★★★és fél

Barátnőmtől kaptam kölcsön. Már viszonylag rég el akartam olvasni. 

Összetettebb volt, mint gondoltam. De most nincs energiám valamiért ezt végig gondolni, szóval csak így felületesen. 

Cath fura. Wren köcsög a könyv nagy részében. Az apjukkal nincs baj, annak ellenére, hogy egyértelműen van. Levit szerettem és nagyon érdekes az olvasáshoz a hozzáállása. Jók együtt. 

A stílus fura, néha nem igazán jött be. A hangulat elég jó. Az írás része tetszik, bár sokszor inkább visszatértem volna a Fangirl történetéhez, mint hogy Simon Snowt olvassak. 

Összességében tetszett kicsit fura, de így utólag a furasága pozitív irányba dől. 4 vagy 4,5? Na, jó kegyes hangulatban vagyok és túl lusta ahhoz, hogy mélyebben végig gondoljam. Legyen 4,5.

★★★★

Én és a könyv egy könyvtárismeret órán találkoztunk először, őt kaptam példaként, hogy írjak róla bibliográfiai leírást. Miután kész voltam kicsit beleolvastam, tetszett. Másodszorra szintén egy ilyen órán láttam viszont a dolgozat során, megint őt kaptam. Miután kész voltam a dogával volt egy csomó időm szóval elkezdtem megint olvasni. Elég sokat sikerült olvasnom belőle és tetszett. Ki is vettem volna, de tudtam, hogy otthon úgyis megvan. Igen megvolt (anya azért megkérdezte miért is kell 9-ben Voltaire-t olvasnunk nem a középkort kéne inkább vennünk? Mondtam, hogy magamtól olvasom :D) bár sajnos csak egy csúnyább borítóval. Két napra elosztva pár óra alatt el is olvastam. Tényleg tetszett. Volt, hogy nagyon undorító és beteg volt, de már komikusan. A stílusa, az írásmódja nagyon tetszett, legelőször is az ragadta meg a tekintetem. Azt hiszem ezt hívják fekete humornak. Nagyszerű volt, könnyen olvasható és szórakoztató. 

Valamint tetszett még benne a történelmi személyek felbukkanása, Károly Edwárd (aka Bonnie Prince „Mark me” Charlie) és Rákóczi csak hogy az általam leginkább ismerteket említsem. 

A könyv egyértelműen túlzóan ír a világ szörnyűségeiről. Így az öreg filozófus töretlen optimizmusa is túlzás, nevetséges „Minden a lehető legjobban van ezen a legeslegjobb világon”. Én optimistának tartom magam, de a szörnyűségek nem jók, hanem szükségszerű borzalmak, hogy a világ egyensúlyban legyen. Mindegy ebbe most nem mennék bele. 

Könyv tanulsága? „Vár a munka a kertben.” :D

★★★

Kamilla előtt már egy osztálytársam is nagyon ajánlotta nekem, de csak a Blogprojekt hatására jutottam el most az olvasásáig. 

Határozottan nem csupa pozitív a véleményem, de azért kezdem a könyv erősségeivel

"(…) a tett szebben szól ezer szónál."

Celeste a könyv elején egy számomra nagyon szimpatikus főszereplő volt. Aztán ez megváltozott.

Hosszabban: https://molybirodalom.blogspot.hu/2018/02/blogprojekt-6-egymasnak-ajanlva-2nap.html

★★★★★

"„I came to not only save my people, but all peoples of this world.”"

Kicsit féltem ettől a könyvtől, mert Chaollal volt egy kis összezördülésem.

Ott kezdődik majdnem, ahol elbúcsúztunk Chaoltól és Nesryntől, csak egy hajóúttal később, már a palotában vannak. A céljuk, hogy Chaol meggyógyuljon és lehetőleg a khagan támogatását is elnyerjék. Semelyikőjüknek sincs valami jó kedve, Chaol szenved a kerekesszékében, ahol nem tud harcolni, de még csak normálisan térden állva könyörögni se.

Kezdem azzal, akiről még nem beszéltem. Yrene. Nagyon megkedveltem őt. 

A khagan családja nagyon érdekes.

Kevésbé volt izgalmas, mint az 5., inkább más dolgokon volt a hangsúly.

Összefoglalva a szereplőket többnyire imádtam, kevésbé, mint az EoS, de izgalmas volt, a helyszínek nagyszerűek (a könyvbeli kultúra felépítésére nagy hatással voltak az írónőre a mongolok, Dzsingisz kán endszere), fordulatok voltak, nem is kell ezt tovább ragozni mi mást is kaphatnék Sarah J. Maastól, mint egy ilyen csodát? És lenyűgözött, ahogy MINDEN SZÁL ÖSSZEFUT mindegyik egy helyre vezet. 

Imádtam! 

Utolsó gondolat:

„Let's begin.”

Valamint, hol van már az az utolsó rész?? Mikor lesz már október?

Hosszabban: https://molybirodalom.blogspot.hu/2018/03/sarah-j-maas-tower-of-dawn-throne-of.html

★★és fél

Nem volt annyira rossz, mint az elején számítottam rá, nem is tetszett. 
Az eleje szörnyű volt. MINDEN idegesített benne. A Ellen ribi húga és a nyafogása, Ellen maga, ezzel a munka, mindent elrontottam, nekem annyi, munka, szeretem a húgom, utálom a húgom, munka, titok, szenvedééés. Az első fejezet után fellélegeztem volna, hogy huh férfi szemszög, az övé biztos jobb lesz, erre mi történik?! Jan is ugyanolyan idegesítő! Titok, random információ, munka, elszúrtam, titok, szenvedéééés. És mindent nem egyszer nem kétszer, hanem vagy százszor végig kellett hallgatnom! Ha nem fenyegetnek meg, hogy olvassam el a legelején leraktam volna, mert láttam, hogy ez nem fog tetszeni. Jó egy idő után javult a dolog, de nem lett sokkal jobb. A titkok így teljesen random derültek ki, mint ahogy szereplőink élete is. Kb így: elmondja, hogy van egy titok, megismétli százszor, hogy van egy titok, aztán egyszer csak random benyögi, hogy mi is az. 
A szereplők unszimpatikusak, a hangulat nem tetszik, a történet nem jött be, a stílus mégúgyse. Görögországért adnék egy pontot, de még ezt se sikerült kihasználnia! 
A szerelmi szál légből kapott és túl hirtelen ezen kívül egész jó. És kb. ennyi pozitívumot tudok megemlíteni, hogy a valótlan szerelmi szál egész jó, illetve, amikor nem őrjöngtem az idegességtől (a rossz fajtától) akkor könnyen lehetett olvasni. 
Összegezve annyira nem rossz ez, csak sokkal többet is ki lehetett volna belőle hozni és úgy általánosságban valótlan és gyenge.

★★★★és fél

Wow, na ez hirtelen volt. Enyhén letaglózott. Imádtam! 

Hirtelen ötlettől vezérelve vettem csak ki, mert elmaradt az utolsó órám, még nem mehettem haza, szerencsére tanulnivalóm nem volt ezért gondoltam kiveszek egy rövid kis könyvet. Egy délután alatt ki is olvastam. Olyan rég volt már a várólistámon, hogy már nem is igazán tudtam mit várjak tőle, de az biztos, hogy erre nem számítottam. 

Az elején azonnal meghalt a kedvenc szereplőm Nathan és ami durva, hogy ez nem az első dolog volt, ami lesokkolt. Ebben a könyvben sokk sokk után ért. 

Hihetetlenül izgalmas volt, le se tudtam tenni, csak olvastam és olvastam, még szerencse, hogy ilyen rövid, mert, ha hosszabb biztos, hogy hétköznap ellenére éjszakába nyúlóan olvastam volna. Marhára pörgős és izgalmas volt! Már azon a szinten amikor, nem tudtam eldönteni tegyem le egy kicsit és nyugodjak le, vagy csak olvassam tovább, ha agyvérzést is kapok, mert nem bírom ki, ha nem tudom meg mi történik. 

Brilliánsan volt leírva, tetszett a stílus. A szereplők szimpatikusak voltak, kár, hogy az első kedvenc szereplőm után a második Timothée is meghalt. vagy nem. 

Legkevésbbé Morgannel szimpatizáltam, rájöttem, hogy nem szeretem a népszerű lány karaktereket. 

A rejtélyek és a titkok wow. Nem gondoltam, hogy fantasy lesz, de nem bántam, hogy az lesz. 

A kicsike romantikus szálak is tetszettek. 

Szóval imádtam az egészet. 

Az a fél csillag levonás a rövidség miatt, a helyenként előforduló furcsaságok illetve a vége miatt van. A vége ugyanis kikészített. Mégis, hogy képzelik ezt? Mi a franc történt? Mi fog ezután? Akkor ők most? What? És nincs még második rész!!! Argh! 

Mindenkinek ajánlom!

És, amit elkezdtem újraolvasni:

Újraolvasás előtt:

★★★★és fél

De hát, de hát, de hát!!! Mi ez a vég? Ez nem lezárás! Még jó, megjelent már a következő rész is! 

Kicsit az elején bele kellett rázódni a világba, de aztán nagyon élvezetes volt. Kicsit szokatlan, néhol különös, érdekes könyv. A világ tetszik, a mentálok, a vallás. A csempészek és a kalózok kevésbé, de elnéztem. 

Scar, Don, Lucy szemszöge tetszett, Artúré nem. Nem tudnám pontosan megmondani miért, egyszerűen nem tetszett a hangulata. 

Lucy mániás porszem számolgatásába és abból gyököt vonásába, illetve a köpenylényekbe külön beleszerettem (bár Lucy többi dolga legtöbbször idegesített). 

Idegesített továbbá az Artúr és Scar illetve Don és Lucy közti folyamatos érzelmi félreértés. Túl jó színész mindegyik! Tipikusan azok a helyzetek voltak ahol szurkolok, hogy fakadjon már ki valamelyik, vagy gyengüljön meg a mentális védelme könyörgök! De, nem kitartottak és tovább idegesítettek. 

Egyébként átröhögtem az egészet, egyesek véleménye a keresztényekről, a mentálok felfogása bármiről… :DDD 

Szóval nagyon tetszett, hamarosan elolvasom a következő részt is.

Márciusban remélhetőleg lesz több időm olvasni. 

Ezeket szereztem februárban:

Bejegyzés tőlem szerintem most egy darabig nem lesz, maximum egy értékelés, még meglátom. Jó olvasást mindenkinek!

Sarah J. Maas: Tower ​of Dawn (Throne of Glass 6.)

Molyos adatlap

"„I came to not only save my people, but all peoples of this world.”"

Sziasztok!

Tudom kevés a bejegyzés és nem áltatok senkit továbbra is kevés lesz (lehet, hogy sajnos még ennél is kevesebb), de ha van mondanivalóm könyvről akkor nincs mit csinálni, értékelést kell írni. Ez történik most. Meghoztam az értékelésem Sarah J. Maas Tower of Dawn (Hajnal tornya?) című könyvéről. Ez az Üvegtrón sorozat 5. részével a Viharok birodalmával (EoS) párhuzamosan játszódik, illetve egy kicsit tovább is halad. Főszereplőnőnk Aelin nem szerepel benne, most Chaolé a főszerep (többek között). Akik utálják azoknak van egy rossz hírem: ez a könyv elengedhetetlen az utolsó rész megértéséhez. Akik szeretik azoknak jó hírem van: egy 664 (angol puhatáblás) oldalas könyv Chaollal a főszerepben és mellesleg elengedhetetlen része a sorozatnak, de ti úgyis elolvasnátok, szóval mindegy is. Magyarul még nem jelent meg az eddigi mintát követve év vége fele várható a fordítás, részvétem. Mondanám, hogy ennyi is a fecsegésből, de csak most kezdődik, megint sikerült egy maratoni véleményt írnom, sok sikert az olvasásához! Spoilermentes az EoS-ra és a Tower of Dawn-ra kivéve ahol jelöltem vagy feketéztem.

Fülszöveg:
In the next installment of the New York Times bestselling Throne of Glass series, follow Chaol on his sweeping journey to a distant empire.
Chaol Westfall has always defined himself by his unwavering loyalty, his strength, and his position as the Captain of the Guard. But all of that has changed since the glass castle shattered, since his men were slaughtered, since the King of Adarlan spared him from a killing blow, but left his body broken.
His only shot at recovery lies with the legendary healers of the Torre Cesme in Antica—the stronghold of the southern continent's mighty empire. And with war looming over Dorian and Aelin back home, their survival might lie with Chaol and Nesryn convincing its rulers to ally with them.
But what they discover in Antica will change them both—and be more vital to saving Erilea than they could have imagined.

Vélemény:
Kicsit féltem ettől a könyvtől, mert Chaollal volt egy kis összezördülésem. Régebben tényleg imádtam és Celaenát még vele shippeltem, picivel tovább is, mint a legtöbben, de aztán ezzel a szörnyezéssel és a "te csak lazsáltál míg mi itt szenvedtünk" dologgal a 4. részben megharagudtam rá. Aztán megbocsátottam neki, de nem viselt meg különösebben, hogy nem szerepelt az EoS-ban. Ezután bár már szerettem megint, azért haragudtam rá, mert miatta késik az utolsó Üvegtrón rész! De kár volt mert imádtam! Talán azt is megkockáztatom, hogy ezért megérte a kis késés.

De kezdjük az elején.

Ott kezdődik majdnem, ahol elbúcsúztunk Chaoltól és Nesryntől, csak egy hajóúttal később, már a palotában vannak. A céljuk, hogy Chaol meggyógyuljon és lehetőleg a khagan támogatását is elnyerjék. Semelyikőjüknek sincs valami jó kedve, Chaol szenved a kerekesszékében, ahol nem tud harcolni, de még csak normálisan térden állva könyörögni se. Úgy érzi cserben hagyott mindenkit, hogy ő semmire sem jó. Folyamatosan kísértik rossz döntései és az emberek, akik "miatta" haltak meg. Mondhatni súlyosan depressziós. 

"He was Lord of Nothing. Lord of Oath-Breakers. Lord of Liars."

Nesryn

Ez persze Nesryn hangulatára is hatással van. Nem javít a kedvükön, amikor tudomásukra jut, hogy Résvárat megtámadták, elfoglalták Dorian eltűnt, Aelin holléte is kérdéses. Chaol és Nesryn kapcsolata is igencsak ingatag lábakon áll. Ha engem kérdeztek mondjuk sosem állt éppen megingathatatlan alapokon, már a kapcsolatuk kezdete is megkérdőjelezhető volt. Nem zavart, ha így jó nekik akkor legyenek boldogok, de nem fogadtam volna rá, hogy ebből bármi hosszútávú lett. Hát ezt csak megerősítette ennek az eleje.

A szereplők.

Kezdem azzal, akiről még nem beszéltem. Yrene. Vele már megismerkedhettünk az Orgyilkos és a gyógyítóban. Ahol összefutott a fiatal Celaenával, aki megmentette egy csapat mocsoktól, önvédelemre tanította aztán pedig ráhagyott egy kisebb vagyont és a rubin brossát azzal az üzenettel, hogy a világnak több gyógyítóra van szüksége. Yrene a pénzből teljesíthette az álmát és Anticába hajózott és csatlakozott a Torre Cesme gyógyítóihoz. Eközben Celaenára, akinek a nevét se tudta, teljes csodálattal emlékszik vissza, konkrétan istennőnek nevezi :D. 

"„I think she was a god.”"

Attól kezdve, hogy először említette az ismeretlen lány megmentőjét szurkoltam, hogy valahogy mesélje el Chaolnak ezt az esetet és tudja meg ki is volt az a lány! Olyan vicces és érdekes helyzet volt! Chaolt azért tudja Yrene gyógyítani ott a Déli kontinensen, mert évekkel ezelőtt a volt szeretője/Terrasen királynője még fiatal orgyilkosként megmentette az Északi kontinensen. Hihetetlen! :)))
Yrennek volt egy másik oldala is, ami szintén nagyon tetszett. Ugyanis az elején, ha teheti akkor bizony nem gyógyítja meg Chaolt. Azért, mert gyerekkorában, amikor Adarlan királya elkezdte üldözni a mágiával rendelkezőket pár adarlani katona élve elégette az anyukáját a házukban. Yrene is csak úgy menekült meg, hogy az anyja, megszegve a gyógyítók esküjét, hogy sosem öl, megölte az egyik katonát és így Yrene pont elmenekülhetett. Yrene főleg emiatt mélységes megvetéssel tekint minden adarlani emberre, főleg a katonákra. Mindenki el tudja képzelni mit szólt, amikor a nyakába varrták a Király volt kapitányát. 

"“You’re as stubborn as an ass.”
“I’ve been called worse,” he countered, the beginnings of a smile tugging on his mouth.
“I’m not surprised.”"

Nagyon megkedveltem őt. Volt, hogy kicsit haragudtam rá ezért-azért, de még Aelinre is haragszok néha meg az összes kedvenc szereplőmre, ez csak természetes. Nehéz élete volt, de harcolt, elérte az álmát és kész visszamenni a háborúba, hogy akár az élete árán is mentse az emberek életét. Erős, határozott, nagyszerű szereplő, Chaolnak is szuperül visszaszólogatott az elején. Most, hogy ezt így végig gondoltam még az is lehet, hogy kedvenc női karakterek listájára felírom...talán.

"She added, more quietly but no less fiercely, “I once lived in fear of other people. I let other people walk all over me just because I was too afraid of the consequences for refusing. I did not know how to refuse.” Her hand pushed down on his spine in a silent order to rest his head again. “The day I reached these shores, I cast aside that girl. And I will be damned if I let her reemerge. Or let someone tell me what to do with my life, my choices again.”"

A khagan családja nagyon érdekes. Nagyon. Viszont kicsit csodálkoztam, hogy a khagant ennyire kevéssé ismertük meg.

Sartaqot szerettem. <3 És támogatom a kapcsolatát.

A többi testvér. Arghunt nem bírtam.

Hasarról a véleményem a cselekedeteit követve ingott, egyszer fen egyszer lent. Végül úgy gondolom, hogy bírom őt. Igaza volt, amikor magáról beszélt:

Chaol: Te egy szörnyű ember vagy.
Hasar: Talán.
Hasar: De gazdag és szép vagyok.
Hasar: Szóval nem igazán számít.

“I know I am not an easy person to care for, or an easy friend to have,”

Kashinról se tudtam, hogy mit gondoljak először, de aztán kitisztult és szimpatikusnak találtam.

A rukhinokat szerettem. Borte a Hearth-mother is szimpatikus. Először Falkan nagyon gyanús volt, de aztán...

"„I did have an interesting visit to the Red Desert once…”"

Többieket nem ismertük meg nagyon.

Chaol. Róla már beszéltem, hogy a könyv elején éppen milyen volt vele a kapcsolatom és hogy féltem a szenvedése miatt nem fogom szeretni, de megint csak tévedtem. Magam sem tudom miért, mert a szenvedés, az önmarcangolás szinte mindig idegesít és zavar, de itt nem. Szóval Chaolt őszintén szerettem. A padlón volt, de felállt, nem adta fel, reményt talált és a végére visszatalált önmaga egy jobb verziójához. Tudtam, hogy a szerelmi élete, hogy alakul sajnos láttam spoilert, de egyébként is hamar kitaláltam volna szerintem. Nagyon örülök nekik, tényleg jók együtt. Szóval őszinte áldásom, sok sikert nektek, próbáljatok nem meghalni! Tényleg. Különös tekintettel a következményekre, ha valamelyikőtök meghal.

Nesryn. Az előzőben nem kedveltem is, semleges is volt, nem igazán ismerhettük meg. Most már inkább. Bár nekem valami kicsiség még mindig hiányzik. Az ő szemén keresztül gyönyörködhettünk leginkább a kontinens szépségeiben és tudhattunk meg többet a történelméről. Sarah ezúttal is nagyszerű munkát végzett én igazán nem szeretem a tájleírást, de ő olyan lélegzetelállítóan ír le mindent!

A valgok. Tippelgettem, de erre pont nem, meglepett.

Amik kiderültek azok teljesen lesokkoltak. Főleg az az egy dolog. A pók meséje. Teljesen logikus, de a nyerést nehezebbé teszi mindenképp. Vagy talán kevésbé hiszen legalább már nem egy anomália, hanem tudjuk miért ilyen és hogy hogyan lehet legyőzni? Áh, nem még mindig lehetetlen feladat. És ha csak rágondolok, hogy most épp mi van vele és mit csinál... brrr.

Kevésbé volt izgalmas, mint az 5., inkább más dolgokon volt a hangsúly. Egy pár helyen már majdnem elkezdtem unni, de ezeken gyorsan túlléptünk és kellenek is ilyenek, amikor kicsit megnyugodhatok. Áthelyeződött a fókusz a lélektanra, a gyógyulásra. Persze akció is volt, de főleg a végén és közel sem annyi, mint az EoS-ban. 

Nem volt annyira megviselő érzelmileg a vége de azért rendesen fájt, hogy feltépte a sebeket. Miért nem tudják, hogy Aelin jót akar??? Miért tekintenek rá fenyegetésként? Egyáltalán nem ismerik! Ja, igen lehet, hogy pont ezért... Mondjuk ez még mindig jobb, mint hogy Darrow még félni se hajlandó tőle annyira lebecsüli. 

"„ (…) Aelin Galathynius took Rifthold, then took Skull's Bay, and now seems poised to take Eyllwe. A wise ruler would have gone north, fortified her kingdom, then pushed south from the borders. Yet she stretches her forces thin, dividing them between north and south. If she is not fool, then her advisors are. ”
„They are well-trained warriors, who have seen more war and battle than you ever will,” Chaol said coldly."

Ha már itt tartunk, Aelin. Tudom, hogy ebben nem is szerepelt aktívan, de közvetve nagyon is és mivel No. 1. kedvenc főhősnőm ezért nem hagyhatom ki az alkalmat, hogy írjak róla. Imádtam, hogy ennyit beszéltek róla! Hol lehet, mit csinálhat, meg persze Yrene példaképe, ha nem is tud róla egyikőjük sem :D. Legtöbbször vicces néha szívfájdító volt mit tudnak és mit nem tudnak róla. (:( Egyik kedvenc részem, nagyon röhögtem rajta, amikor Chaolnak ki kellett találni valami hülyeséget arra vonatkozóan, hogy hova tart Aelin, erre nagyon okosan kiötli, hogy Skull's Bayt jó lesz mondani, hiszen az az utolsó hely, ahova menne. Ezzel csak két probléma van ad1. Szerintem nem ez az utolsó hely, ahova menne, egy kis kalózkirály nem tarthatja vissza. ad2. Ha szerinted az az utolsó hely, ahova menni kéne és ezért azt gondolod, hogy oda semmi esetre se fog elvetődni, akkor egyáltalán nem ismered őt. A királynő mindig oda megy, ahová nem kéne. :D Szóval ezen jól szórakoztam.

"The woman had been either brilliant or insane. Likely both."

A kedvenc vele és Chaol gyógyulásával kapcsolatos jelenetem ebben a könyvben az utolsó gyógyítós rémálom. Az több szempontból is tökéletes volt. Meglehet, hogy az egész könyvben ez volt a kedvencem, ennél jobb csak akkor lehetett volna, ha Yrene is végig látja. Hogy mi tetszett benne? Hogy gyönyörűen leírta a történetet Chaol szemszögéből, ahogy elhagyta az otthonát, ahogy beleszeretett egy lányba, akiért szinte bármit feladott volna, de aztán minden megváltozott, megijesztette őt, gyűlölte, őt okolta a megszegett eskükért, őt, de mindenek felett magát, törődött vele, de az igazságot nem bírta. Mégse bírt továbblépni. De ő igen. Viszont eközben is tekintettel volt rá, úgy ahogy a férfi nem. Ami közöttük van az különleges, ezt akarta ő is. 

"And Rowan … The prince had let her return to Adarlan. To make right by her kingdom, but to also decide for herself what she wanted. Who she wanted. And if Aelin had chosen Chaol instead … He knew, deep down, Rowan would have backed off. If it had made Aelin happy, Rowan would have walked away without ever telling her what he felt."

A maszk lehullott, sajnálja, mindent sajnál. 

"And Aelin’s mask slid off.
There was fire in that face. And rage. And cunning.
But also sorrow. Fear. Despair. Guilt.
Shame.
Pride and hope and love. The weight of a burden she had run from, but now …
I love you.
I’m sorry."

De a dolgok megváltoztak és tovább kell lépni. Cserbenhagyta a barátját. Mindenki cserbenhagyott. Azt hitte itt vége is, de nincs. Még nincs vége! 

Imádtam a Torre Cesmet, az alapötletet a kivitelezést, mindent vele kapcsolatban.

"“A tower full of women who can keep you from death, even if you are hanging by a thread…” “More valuable than gold.”"

Mindenre kitértem? Nehéz egy ilyen hosszú és összetett könyvnél számon tartani, hogy miről írtam már.

Ja igen a vége és feltépett sebek. Az EoS vége fáj. Kegyetlenül. Ebben nem durva(talán pont az ellenkezője) a vége csak az, hogy azt hiszik ott a körülményekhez képest minden rendben van. Pedig nincs! Rohadtul nincs! Az utolsó két oldal bár egy kis spoilert láttam mégis többnyire meglepetésként ért. Semmi különös, de ó, szegény szívem! :((( Ezen kívül nagyszerű vég, tetszett. :))

Nem bírom ki, muszáj kicsit garázdálkodnom, egy-két bejegyzés SPOILER következik mindenre!!! A KÉPEK ÉS MINDEN MÁS IS SPOILER!!!

.

.

.

.

.

Imádom, hogy összejöttek! Annyira összeillenek! Az, hogy össze van kötve az életük és ha az egyik meghal, meghal a másik is nem ért nagy meglepetéssel már számítottam ilyenre ebben a sorozatban csoda, hogy eddig nem volt. Nagyon remélem, hogy meg fogják tudni oldani. Szomorú, hogy ez volt az utolsó megoldás, pedig már majdnem minden jó volt. Ez is beletartozik a fura szomorúságomba, hogy hónapokig gyógyította és nyilván nem a semmiért, de a teljes gyógyulás után ez azért egyértelmű visszaesés. Brr

Sartaq és Nesryn is cukik együtt Sartaq sokkal aranyosabb, mint gondoltam still egy harcos de ő is egy kis cinnamon roll. És ő az örökös! Wow! Nem igazán értem ez mit jelent... remélem nem rosszat és akkor örülök, meglepő volt.

Maeve egy Valg királynő??!!! Mi a francos franc?! Eddig is fura volt, hogy nem igazán olyan, mint egy tündérkirálynő, de hát betudhattuk annak, hogy nem ismerünk valami sok tündérkirálynőt, meg Maevet se ismerjük jól. Így valamilyen szinten gondolhattunk volna rá, de úristen ez az jelenti, hogy Aelin most egy mindenkinél erősebb és rafináltabb valg kezében van! Jajj ne!

De legalább van egy csomó harcosunk, van egy csomó harcosunk és gyógyítónk! Már csak a legfontosabb dolog hiányzik. AELIN!

.

.

.

.

.

SPOILER VÉGE!

Ha muszáj negatívumot mondanom akkor még mindig, hogy emiatt késik az utolsó és hogy néhány helyen a közepe előtt-közepén ellaposodott, más nem jut eszembe.

Összefoglalva a szereplőket többnyire imádtam, kevésbé, mint az EoS, de izgalmas volt, a helyszínek nagyszerűek (a könyvbeli kultúra felépítésére nagy hatással voltak az írónőre a mongolok, Dzsingisz kán endszere), fordulatok voltak, nem is kell ezt tovább ragozni mi mást is kaphatnék Sarah J. Maastól, mint egy ilyen csodát? És lenyűgözött, ahogy MINDEN SZÁL ÖSSZEFUT mindegyik egy helyre vezet. 

"Every step, all of it, had led here.
From that keep in the snow-blasted mountains where a man with a face as hard as the rock around them had thrown him into the cold; to that salt mine in Endovier, where an assassin with eyes like wildfire had smirked at him, unbroken despite a year in hell."

Imádtam! 

Utolsó gondolat:

„Let's begin.”

Valamint, hol van már az az utolsó rész?? Mikor lesz már október?

10/10*

Olvasd el!

Gratulálok, ha végigolvastad, jó hosszú lett és még így sem tudtam mindent érinteni és kellően átadni. Azért megpróbáltam. Jó olvasást mindnekinek!
Képek forrása Pinterest.