Jennifer A. Nielsen: The ​False Prince – A hamis herceg (Hatalom-trilógia 1.)

"Ha mindent elölről kezdhetnék, nem választanám ezt az életet. Ugyanakkor viszont kétlem, hogy valaha is volt választási lehetőségem."

Hamarabb terveztem olvasni, meg is tehettem volna, mert megvan már pár hónapja, de végül elolvastam és ez a lényeg. És milyen jól tettem!

"– (…) A karddal elboldogulsz? – Persze. Főleg, ha az ellenfelemnél nincs."

Fülszöveg:

Egy ​merész terv borzalmas útra és az árulás szélére sodor egy árva fiút. 
Carthya királysága polgárháború szélén áll. Hogy egyesítse a széthúzó népet, Conner, egy nemesember a királyi udvarból, ravasz tervet eszel ki: kitanít egy árva fiút, hogyan adja ki magát a király rég elveszett fiának, és bábhercegként trónra ülteti. 
Négy árva verseng a szerepért, köztük a makacs Sage is. Sage tudja, hogy Conner szándékai nem éppen nemesek, de mivel saját élete is cérnaszálon függ, nem tehet sokat – el kell érnie, hogy Conner őt válassza, vagy nem kerül ki élve a kalandból. 
Ahogy Sage az omladozó árvaházból Conner bámulatos birtokára kerül, egyre több hazugságra és árulásra derül fény, míg végül az igazság is kiderül, ami Conner minden tervénél veszélyesebbnek bizonyulhat. 
Hihetetlen kaland tele veszéllyel, izgalommal és hazugsággal. Az utolsó oldalig fogva tartja az olvasót.

"– Könnyebb lesz elfogadnom a halálom, ha tudom, hogy senki másnak nem fog fájni. – Ha senkinek sem tudsz fájdalmat okozni, akkor olyan sincs, akinek örömet szerezhetnél. (…) Senkik vagyunk, Sage."

Vélemény:

Nagyon tetszett.
Az eleje nekem nagyon lassan indult be. Nem volt unalmas, úgy magában, de mivel jó sokáig folytatódott így kicsit az volt már. Nem tudom miért, hiszen visszagondolva nem volt benne semmi unalmas, üzlet, kiképzés, terv, mégse éreztem izgalmasnak ott. De aztán időben beindultak az események.

"Apám többször is figyelmeztetett, hogy a nagy szám egyszer még bajba fog sodorni. Lehet, hogy többször kellett volna mondania."

Megjegyzeném, hogy a legelejétől tudtam a csattanót (Nem tudom, hogy. Nem olvastam el a végét.), így ugyan nem lepődtem meg de imádtam azt a részt, amikor végül kiderül. Szinte láttam a reakciókat, főleg az Övét. 

Nyugodj le és irányítsd Carthya-t

Sage szimpatikus volt végig. A hozzáállása, az a magabiztos, öntudatos, meghajolni nem hajlandó magatartása, az éles nyelve, ami annyira szimpatikus általában a könyvkarakterekben. És milyen jó színész! Szeretem. A legjobban a tervezési készsége tetszett.

"– Éles a nyelved, és elég arrogánsan tartod a fejed. Meg vagyok lepve, hogy Mrs. Turbeldy nem verte ki mindezt belőled. – Ezért igazán nem okolhatja őt. Ő tényleg a legjobb tudása szerint vert engem."

Conner egy patkány. Egy felségáruló, kétszínű, hazug patkány.

Mottot bírtam, nem csodálkozom, hogy rájött.
Tobias meglepett a végével. Őt az elején nagyon nem bírtam.
Roden is meglepett csak ő ellenkező képpen.
Imogenről nem tudom mit gondoljak, csak annyi, hogy szerintem tuti összejönnek.
Hosszú Spoiler : Ami a halott királyt illeti. Hogy tehette ezt? A fia volt basszus! És mégis otthagyta, hogy éhhezzen, szenvedjen TELJESEN EGYEDÜL?!!!!Még csak 10 éves volt! 10!!!!! Ez teljesen taccsra vágott. Azt még épphogy elfogadom, hogy nem mehetett vissza a kastélyba, de ne mondja már, hogy nem tudta volna elrejteni valahol!! Vagy több pénzt adni neki? Vagy valakit aki vele lett volna? Neeem ő egyszerűen otthagyta és elküldte egy árvaházba, ahol szinte ő lopta össze az ennivalót! Ez teljesen elfogadhatatlan! Még mindig teljesen kiakadok hacsak rá gondolok.
Lehet ő megbocsátott neki, de én nem.

"Az ördögök már hozzászoktak a szitkokhoz, amik az én nevem kíséretében érkeztek hozzájuk."

Az alapötlet, hogy egy rég elveszett hercegenek kiképezzenek fiúkat nagyon jó és jól ki is használták.
A vége parádés lett, pedig féltem, mert nem bírom ha nem úgy van, ahogy akarom vagyis nem hisznek a szereplőnek, amikor  igazat mond.

"– (...) Nem akarlak megölni. – Micsoda szerencsés egybeesés! Én pedig nem akarok meghalni."

A világ ábrázolás jó lett, egész szépen kidolgozott, bár korántsem szép vagy idilli, természetesen. A királyra nehéz feladat vár mindenképpen.

Olvasnám a következő részeket, de egyrészt nincsenek meg, másrészt meg akarok maradni kicsit ebben a jó érzésben, amit a vége okozott, mielőtt a következő részek rengeteg problémájával szembenéznék.

10/8

Olvasd el nyugodtan, bár egyelőre nem mondanám, hogy kihagyhatatlan!