Sziasztok!
Csak úgy elrepült a november. Faragtam tököt Haloweenre. Ijesztgettem az embereket az utakon és az oktatómat, miközben vezetni tanultam, közben százszor megkérdőjeleztem egyáltalán akarok-e vezetni :D. Voltam Leigh Bardugo dedikáláson, ami hatalmas élmény volt. Voltam versenyeken. Pénteken részt vettem a IV. Globális Klímasztrájkon.
Filmek/sorozatok:
Apával és nagybátyámmal megnéztük az Utazókat. Egy-egy rész kihagyással és az engem nem érdeklő jelenetek átpörgetésével végignéztem a Skam 2. évadát újra. Suliban a csoportunkkal és ofővel megnéztük a Monthy Python and the Holy Grail-t, magyar címén a Gyalog galopp-ot és a V, mint Vérbosszút. Újranéztem az Outlander 1. évadának 2. részét. Apával néztem 3 rész Last Week Tonight with John Olivert. Tesómmal megnéztük a moziban a Frozen 2.-t. Megnéztem a Kőgazdak ázsiaiakat.
Könyvek
Olvasások
Hála a két kötelezőnek ez a hónap is elég gyászosra sikerült. Mindössze 9 könyvet olvastam el. Ebből 1 kevesebb, mint 100 oldal. Kettő kötelező. Hármat angolul olvastam. 1 újraolvasás. Összesen 2950 oldal, a legkisebb szám az évben, épp csak lemaradva a szeptember mögött. A TBR listámról a 13-ból 6-ot olvastam. Szóval szörnyű, de ez van csak azt tehetem, hogy következő hónapban jobban igyekszem a kötelezők maradékával. Alig várom, hogy végre több jó könyvet elolvashassak egymás után! A siránkozás után nézzük is miket olvastam.
★★★★
Kötelezőt kellett volna olvasnom, de elszúrtam, mert nem fogok szünetben péntek este kilenckor elkezdeni egy kötelezőt. Valamit viszont csak olvasni akartam szóval itt jött be a képbe ez a rövid limonádé könyv.
Tartom a véleményem az előző rész óta, hogy ezek nem normálisak. Tök dilisek! :DD. És messze túl élénk a fantáziájuk. Azt hiszem a könyv 90%-ban csak fogtam a fejem. Hogy mit össze szerencsétlenkedtek!
A borító rosszul néz ki, olyan émelygős.
Vannak jobb könyvek, a műfajon belül is, de a célnak megfelel, kikapcsolt és gyorsan végeztem vele. Egyébként meg kis cuki regény gyagyás szereplőkkel és rengeteg felnőtt tartalommal, de főleg beszéd szintjén :D.
★★★★★
Újraolvasás után:
8 hónapja olvastam először, de nagyon újra akartam már olvasni. Ehhez nagyban hozzájárult, hogy pont novemner 9-én kezdtem el és, hogy akkor még úgy volt, hogy pár nap múlva találkozok az írónővel. Az utóbbi ugyan nem sikerült, de újraolvastam és nagyon élveztem a véleményemet nem tudom semmivel kiegészíteni. :D
★és fél
Igazán nem akarok senkit megbántani, aki szerette, biztos vannak benne értékek, de ezeket egyszerűen nem tudtam értékelni, így akik szeretik, kérem ne olvassák el az értékelésem.
Szööööörnyűűű. 9 napi szenvedés volt nekem. Azért Az arany embert olvastam előbb, bár azt fogjuk később venni, mert úgy voltam vele, hogy előbb a rosszat aztán jobbat. Ez a jobb lett volna az én fejemben a Vörös és fekete. Nem tudom ezt honnan szedtem, hogy nem ért fel az elvárásomhoz, ami igazán nem volt magas, csak annyi, hogy jobb, mint Az arany ember, az biztos. Rosszabb volt! Sokkal.
Az egyetlen jó dolog vele kapcsolatban a borító, amivel én olvastam, az tényleg jól néz ki.
Minden más…. hát nem.
A legnagyobb problémám az volt, hogy nem találtam benne, egyetlen egy szimpatikus szereplőt se! Voltak mellékszereplők, akiket kicsit kevésbé utáltam, esetleg semlegesek voltak, de ez volt a maximum, amit elértek. Illetve nem, volt egy szereplő, egy lapig szerepelt, éppen szökött a városból, mert elege volt, hogy nem hagyják békében élni, na vele együtt tudtam érezni pár percig. Sajnos a főszereplő, nevezetesen Julien Sorrel az ács fia és életem megkeserítője 454 oldalon keresztül a legutáltabb szereplők között szerepelt, szépen vezetve a népes társaságot. Gőgös, képmutató, meggondolatlan, gőze sincs róla mit akar és össze-vissza cselekszik! Őt szorosan követi Mathilde és de Rénalné. Aztán jött mindenki más, aki csak azért nem szerepel itt név szerint és azért nem utálom őket annyira, mert nem szerepeltek annyit, mint az első három emített. Mindenki csak feltételezget és biztos benne hogy neki van igaza, mindenki unatkozik, szenved, hogy milyen rossz időket élnek, mennyivel jobb volt régen, mennyire belefáradtak a képmutatásba és a semmittevésbe. Teljesen leszívott a könyv.
Teljesen más világ volt az, mint a mai. “Pótolhatják-e az újságok valaha is a plébánost?” Hmm… Mint mondtam, nem mai könyv, bár nem látok sok hasonlóságot az újság és a plèbános között.
Semmit nem értettem, de főleg nem a szereplők döntéseit és gondolatait:
1.“ennyi a szerelem?” Előbb azt mondta nem szerelmes, akkor hogy lenne már ennyi!
Miért csinálja? Nem értem. Nem értem ezt a könyvet! Gyengeelméjű lennék? :D
2.Mathilde-ot nem Julien érdekli, hanem a kaland. Julien meg teljesítmémyként néz rá, ahogy de Rénálnéra is nézett, amikor vele volt.
3.“Megérdemli, hogy parancsoljon nekem, hiszen majdnem megölt.” mondotta ó rideg, csúnya de szép és persze gőgös, mint mindenki más, Mathilde, akinél valamiért ez hősi tett.
4.“Be kell vallanom, elég furcsa, hogy megharagudtam azokért a szavakért [Engem nem szeret, aki imádom önt?!], amikből csak tisztelet és szeretet ragyogott” – szintén a végtelen bölcsességű és gyors reakcióidejű Mathilde gondolata. Igeeen? Nem mondod! Akkor mégis miért tetted? Vagy erre miért nem jöttél rá hamarabb?! Na, nem mintha bármi jelentősége is lenne, a továbbiakon nem változtatna én meg már rég lemondtam rólatok.
Illetve, ha bárki kérné, hogy egy mondatban foglaljam össze, miért nem tetszett a könyv, akkor ezt az idézetet eleveníteném fel: “Bizonyára lesznek szeretőim, de csak kis hitvány rongyok…” szólotta az ó bölcs Julien Sorrel, fő”hős”ünk.
A végén, csak, hogy növeljék a zavart szerető No.2. és Julien ilyenekkel kezdett el dobálozni: “Rólam, aki a felesége vagyok!” Öööö…. Nem. Már hogy lennél? “férjed vagyok.” He? Most komolyan nem vettem észre és ezek valamikor összeházasodtak?? De nem, valószínűleg csak úgy mondták.
Ezen kívül voltak dolgok, amik inkább az én hibám, nem a könyvé. Nem értettem pontosan a történelmi hátteret, azt a politikai légkört, ami akkor uralkodott. Nagy vonalakban tudom csak, minden ilyen rész untatott és nem volt jó hatással a könyvről alkotott véleményemre, hogy nagyon sok ilyen rész volt.
Egyébként legalább elmondhatom magamról őszintén, hogy elolvastam, ez fakton se gyakori, ha pár nappal le is csúsztam a határidőről.
Összegezve utáltam, egy szenvedés volt az egész, túl hosszú, túl sok politika, utálatos szereplők, nevetséges szeretői kapcsolatok(szó szerint, röhögtünk rajta órán barátnőmmel) és egy teljesen más világ, mint a mai, egyszerűen nem bírtam azonosulni vele, de még megérteni se.
★★★★és fél
Kicsit se elkésve, két nappal a témahét kezdete előtt kezdtem el olvasni a könyvet, de mentségemre szóljon, hogy még aznap be is fejeztem. De persze ez a könyvet dicséri inkább, nem engem :D.
Az első részt imádtam és pont jó időpontban ollvastam, így egy kedvenc címkét is nyert magának. Ez ugyan nem, de ettől függetlenül imádtam!
Barcelonában nem voltam és őszintén nem is tervezek, de ez a könyv majdnem rávett :D. Nagyon jó volt Lia lelkesedését olvasni, amikor a városról volt szó :). Amivel én is nagyon azonosulni tudtam, azok a tengeres jelenetek voltak. Pár millió embertársammal együtt, én is imádom a tengert. Teljesen át tudtam érezni azt a nyugalmat és boldogságot, amit a karakterekben keltett.
Igazából majdnem az egész nyaralásnak nagyon jó hangulata volt, imádtam. Könnyen oda tudtam képzelni magam melléjük, kivéve, hogy ezekről a helyekről(a Sagrada Família kivételével) még nem hallottam, ezért nem tudtam hogy néznek ki, de igyekeztem elképzelni :D.
Jó pontot jelentett nálam, hogy Szabi ilyen jó kapcsolatot ápol az anyukájával. Itt már tudtam, hogy nagy baj nem lehet és nem is lett, megkönnyebbülésemre. Végig nagyon szerettem a srácot. Jó a végén volt egy kis kilengés, de az nem az ő hibája volt. Ugyan kicsit erőteljesen reagált, de megértettem. Jó volt látni, ahogy szépen lassan egyre jobban nyit Lia felé.
Lia ahogy az lenni szokott már az elejétől kicsit problémásabb eset volt. Nem látta a helyzetét más szemszögből, csak a sajátjából. Az apja iránti odaadását se tudtam teljesen megérteni úgy, hogy az anyjával élt. Nem fordult meg a fejében, hogy az apja miért nem maradt közelebb/vitte magával vagy hogy mennyivel egyszerűbb úgy egész jó kapcsolatot ápolni egy szülőddel, hogy az nincs melletted minden nap, nem kell nevelnie? Emellett a lelépést sosem tekintettem helyes döntésnek. Úgy legalábbis, ahogy ő akarja végképp nem. De ettől eltekintve egy jó szereplő volt, tetszett, hogy szeret olvasni és nem hagyja, hogy befolyásolják őt.
Az előző részben megismert szereplők visszatérésének örültem. :) Még mindig nagyon szeretem a tetoválós társaságot és ezt az egész szálat.
Az új mellékszerplőket is megszerettem. :))
A szerelmi szál nagyon tetszett. Aranyos és szenvedélyes.
A vége is jó volt.
Összességében a nyaralás rész nagyon tetszett, az otthoni is, csak Lia volt egy kicsit meggondolatlan, de megbűnhődött érte, megbocsátom. Cuki volt és jó hangulatú. Nagyon tetszett és bátran ajánlom a könnyen olvasható romantikus regények rajongóinak.
★★★★★
Nem is tudom miért nem olvastam el hamarabb :D. Épp csak az utolsó pillanatban kezdtem el, pár nappal azelőtt, hogy mentem volna a Leigh Bardugo dedikálásra. Így nem tudtam befejezni addigra, de aláirattam *_*.
Először is, a borító csodás. Minden ki van emelve, lehet tapogatni, tele van apró részletekkel és úgy mindenestül illik a történethez. <3
Van két új shippem: Zoya és Nikolai Nina és Hanne Remélem összejönnek :).
Ninát annyira sajnáltam! Nem volt elég a Crooked Kingdom végén megsiratni engem, mi?! Neeem ezt a könyvet és sírással kell kezdeni.
"I failed you, Matthias. I wasn’t strong enough to save you. Little red bird, every day you choose the work of living. Every day you choose to go on. There is no failure here, Nina."
Illetve továbbra is csodálom őt, attól még, hogy a Six of Crowsban Inej elhappolta előle a kedvenc női karakterem díjat, még őt is igazán értékelem. Van benne valami Celaenás. Nagy hatalma van és ezzel tisztában is van, de közben meg panaszkodik, ha egy kicsit túráznia kell, a fél karját odaadná valamilyen édességért. :D Eszes és hatalmas szíve van. Nagy utat kell megtennie, míg megbékél önmagával, megtalálja a helyét a világban, de biztos vagyok benne, hogy neki menni fog :).
A Darklingról a véleményem változott kicsit, most hogy nem az idegesítő Alina szemszögéből néztem. Az ő könyveiben tovább növelte a Darkling vonzerejét, az ellenségem ellensége a barátom elv. Itt viszont Nikolai, Zoyát és a többieket is szerettem, így már kicsit megkérdőjelezhető volt, hogy imádom a Darklingot. Emlékszem, amikor Nikolai szemszögéből néztem, már a Ruin and Risingban is voltak ilyen problémáim.
Ha jól emlékszem a trilógiában nagyon nem bírtam Zoyát. Itt viszont megkedveltem, nagyon összetett személyiség, kíváncsi vagyok a vége fényében hova fejlődik.
"Because Zoya was not kind and she was not easy. But she was already a queen." (mielőtt még valaki rám szól, ez nem spoiler, nem kell szó szerint érteni a queent :D)
A Nikolaijal folytatott párbeszédeik nagyon viccesek voltak és eszesek :D.
Nagyon tetszett a Grisha Triumvirate dinamikája is, pedig a trilógiában Genya se bírtam! Mondom én, mindenkinek csak jót tesz, ha nincs ott Alina és Mal.
Ó! Leoni a kislány, akit Jesper anyja megmentett :O Ez másodjára is meglepetésként ért, mert elfelejtettem, hogy egy idézet olvasása után erre már 10 hónapja rájöttem :D
Bírtam Isaakot, kár hogy szinte biztos voltam benne, hogy meghal és igazam is lett.
Imádtam minden részt, ahol megemlítették a Six of Crows Ketterdamban maradt szereplőit.
"Nina wished she had Inej’s gift for spywork or Kaz’s gift for scheming, but she only seemed to have Jesper’s gift for bad decisions."
Legjobbat a végére hagytam: Nikolai. Már a Grisha trilógiában is Éjúr mellett a másik kedvenc főszerplőm volt, sajnáltam, hogy úgy elbánt vele az utolsó részben. És ennek most nem várt következményei lettek. Nagyon nehéz helyzetbe került, de kitart, tervez, ügyeskedik, tárgyal és csal, bármit megtesz a hazájáért, akkor önmagát is feláldozza. Csak hát az egyik nagy dilemmája a könyvben, hogy a jelenlegi állapotában többet használ-e az országának, mint amennyit ártana, ha kiderülne a titka. Imádtam őt, de ez már az elejétől biztos volt, gyengém ez a zseni, látszólag mindig jókedvű és laza, de a mélyben törődő karaktertípus, akinek mindenféle őrült ötletei vannak, amelyek mindig jól sülnek el valahogy :D(ha a jókedvű és laza részt kihagyjuk ebbe Kaz is beleillik :D). Egy szó, mint száz, imádom *_* <3
A vége felé nagyon ideges lettem, mert eldurvultak a... nézőpontváltások :D Ők ezt tanulják valahol? Mert akkor SJM, CC és Leigh Bardugo is biztos osztályelső volt a “hogyan váltsunk szemszöget a lehető legrosszabb helyen” tantárgyból. Mellesleg sejtettem, hogy nem stimmel velük valami! Végül nem teljesen lett igazam, hiszen csak Elizavetával nem stimmelt valami.
Elolvastam párszor az utolsó bekezdést (#önspoilerezés :D) és egyre jobban aggasztott, de végül nagyon tetszett. Az egész vége nagyon jó igazából. Nina és Nikolai szála is eléggé lezárt, hogy ne kaparjam a falat, de rengeteg megválaszolandó kérdést hagy a következő részre. Nagyon várom már, kár, hogy még semmit nem tudni róla.
Összegezve én IMÁDTAM a szereplőket mindenek felett, de a világ és a történet is nagyon érdekes, izgalmas, a stílus fantasztikus és még gondolatok is vannak benne(ezért jó ifjúsági fantasyt olvasni: könnyű olvasni és élvezetes, de hosszan sorolhatod milyen tanulságokat tudtál belőle leszűrni). *_*
★★★★
Hétvégén, amikor lenne időm nem olvasom el a kötelezőket, mert pihenni akarok. Kár, hogy így hetekig szenvedek eggyel, de legalább erre is sor került :D.
Eltartott egy darabig, míg rájöttem, hogy ez igazi foci! :DD Ebből is látszik, hogy se az amerikaiban, se a miénkben nem vagyok otthon.
Tudtam, hogy Kinsleyvel jóban leszünk miután ezt elolvastam a legelején: "Megcsaltak először, megcsaltak másodszor…. senki többet harmadszor? Hogy a fenébe jutottam odáig, hogy az utóbbi két pasim közül mindkettőt azon kaptam, hogy megcsalnak? Nem, nem egymással csaltak meg, bár ha jobban belegondolok, az még szánalmasabb lett volna, de legalább bevehettek volna harmadiknak, vagy valami." És nem is kellett csalódnom, szimpatikus volt végig a csajszi. :)
Plusz pont a Harry Potteres részekért.
Sok vicces mondat volt benne.
Liamet természetesen nagyon szerettem.
Beccát bírtam.
Összességében, laza, vicces, NA könyv volt, nagyon tetszett.
★★
A szenvedés folytatódik. Az elején azt hittem ez jobb lesz, mint a Vörös és fekete volt, de a végén megkaptam szinte ugyanazt. Jó pont neki viszont, hogy rövidebb volt és kevesebb politika volt benne. Így is egy hétig szenvedtem vele.
Emma abszolút ellenszenves, vele volt a legtöbb bajom a könyvben. Utálatos nő. Én tudom a szerencsétlenségének az okát és az ő maga. Nagyravágyó, lenézi a környezetét, hálátlan, pénzéhes. Csak költi a pénzt, kockáztat, nem ért hozzá. A kereskedő, Lheureux(azt hiszem így hívják) meg gaz.
Rodolphe galád.
Léonnak rossz az ízlése, Bovarynét kerülnie kellett volna.
Szegény Bovary, ő mindig csak jót akar. Persze hibázik, pipogya, butácska meg középszerű, de mégis még ő volt a legelviselhetőbb szereplő. Ő tényleg szerette a feleségét és bármit megtett volna érte. Az már más kérdés, hogy a felesége messze nem érdemelt ilyen szeretetet és hogy mégis mit szeretett benne a férfi.
Abban reménykedve, hogy hátha a borító feldobja az olvasásom, a szebbet vettem ki könyvtárból, a Vörös és fekete miatt igencsak elkésve a határidő előtti estén :D. Aznap elég jól haladtam vele, 50 oldal gyorsan eltelt. Visszatekintve látom, hogy ez azért lehetett, mert ebben a részben szerepelt a legkevesebbet Emma.
A lányát sajnáltam, nem bírtam napirendre térni az akkori gazdag emberek gyerek "nevelésével", de gondolom, ha láttuk volna, ahogy felnő, őt is utáltam volna.
A végén végignézhetjük Emma haláltusáját. Rossz rész volt nagyon, de tartotta bennem a lelket, hogy mindjárt vége.
Szépségehibája az Emma felé tanusított utálatomnak, hogy én se tudom mit tehetett volna másképp. Lehetett-e volna jobb élete, vagy ilyen személyiséggel bukásra volt ítélve?
Az összes szereplőről általánosságban itt is elmondható, hogy utáltam őket, majdnem mindenki csak magával törődött.
Nagyon sajnálom, de nem értem még el az olvasásnak arra szintjére, hogy értékelni tudjak egy olyan könyvet, amiben semmi nem tetszett, csak azért, mert milyen jól le van írva mind az a szörnyűség, együgyűség és emberi hiba. Ha nekem nem szimpatikusak a szereplők és nem tetszik a történet, de még igazából a stílus se ragad meg, akkor az a könyv nekem nem tetszik, mindegy milyen gondolatok vannak benne. Lehet ez változni fog, ahogy idősebb leszek, de addig, akit ilyen értékelés érdekelne, olvassa el a legnépszerűbbeket molyon.
Összességében túl rövid alatt egy újabb könyv, ami egy teljesen más világban/korban játszódik önző és utálatos szereplőkkel, szörnyűségekkel és szenvedéssel.
★★★★
Nem volt ez rossz, de ugyanakkor nem igazán értem, hogy lett ez ilyen népszerű. Csak a film miatt? Nem hiszem, a könyv már előte is népszerű volt.
Csak nem szabadulok a szeretős könyvektől, de itt legalább nem főszál. Gondoltam én ez elején, de aztán csak nagy jelentősége lett a házasságtörésnek itt is!
Igazából ez a könyv furcsa volt. Furcsán beszéltek, gondolkodtak, bár ez még lehet a fordítás hibája.
Ami a fordítást illeti: Miért vannak benne random angol szavak? Illetve helyenként hiányzik pár enter vagy kötőjel, legrosszabb esetben pár betű. Ezeken kívül imádom még mindig ezt a zsebkönyv kiadást. Kényelmesen lehet bárhova hordozni, nem veszthetem el a könyvjelzőt, nem gyűrődik, nem törik a gerince, ennek szép színe van és puha. Csak még mindig büdös.
A történet igazából nem nagy dolog. Van egy főszereplőnk, aki nem Gatsby, de csak elmeséli nekünk ezt a történetet, aminek egy idő után a középpontjában Gatsby áll, aki szintén nem Gatsby, de ez már szőrszállhasogatás :D. Aztán ezek, mint arra számíthatunk buliznak, átruccanak néha New Yorkba, mert miért ne, autóznak, isznak, mert a szesztilalom kit érdekel, megcsalják egymást, mert ez a '20-as évek! A hangulat szerintem jól átjött, hogy kinek mi a véleménye róla, az már más kérdés.
Az írásstílus érdekes, bár kicsit csapongóan oszt meg információkat.
Jöjjenek a szereplők.
A főszereplőnk Nick Carraway összességében nem sok vizet zavar a történetben, sodródik az eseményekkel. Szimpatikusnak nem mondanám, de hát kit igen?
Tom erősen képmutató, ezen senki sem csodálkozik, tipikusan bort iszik és vizet prédikál. Meg hát erősen rasszista, amit nehéz tolerálni mai szemmel nézve.
Daisy még szimpatikus is lehetne, ha nem leplezi le magát azzal, hogy a végén kiderült dolgok fényében máris visszatér Tomhoz. A pénz után megy. Arról meg nem is beszélve, hogy hogy reagált a lányának születésére, egy cseppet kiábrándult. Szeszélyes.
És akkor nézzük Gatsbyt. Nem teljesen olyan, mint amilyennek képzeltem. Gondtalan, szívtipró aranyifjúnak képzeltem. Ehelyett kaptam egy titokzatos, kicsit ideges(nem dühösen értve, hanem mint izgulós :D) természetű, törtető szívszerelmest, aki valahogy ott is van és nincs is. A mondatai néha igencsak összefüggéstelenek voltak és volt, hogy komolyan logikai hibákat találtam, de lehet ez tényleg csak a fordítás hibája. Illetve nem értettem miért ragaszkodik hozzá annyira, hogy Daisy élete minden pillanatában csakis őt szerette. Mégis, valahogy megkedveltem őt.
A vége szomorú.
Összességében nem kapott el a könyv varázsa, de tényleg jó és találtam benne pár nagyon erőteljes gondolatot.
★★★★★
Imááádtam! *_* Az egész olyan, mint egy 64 oldalas szerelmeslevél Audrey Rosenak Thomastól.
Szerelmes vagyok Thomas Cresswellbe. <3<3<3 Annyira imádom (majdnem)minden tulajdonságát, hogy el se tudom kezdeni sorolni őket :D.
Minden hiányzó rész, nem átbeszélt dolog benne van, amit hiányoltam az Escaping from Houdini végéről. Sőt, benne van az a plusz romantika, amit az eddigi 3 részből hiányoltam.
Bátran ajánlom mindenkinek, attól még, hogy csak egy rövid novella, nem felesleges, el kell olvasni a 4. rész előtt. Mondjuk azt nem tudom miért akarná bárki is kihagyni :D.
Új szezemények
Decemberi TBR
Mostmár minden hónapban, hogy egyre kevésbé tudom teljesíteni ezeket a TBR listákat, megfogadom, hogy a következő hónapban nem írok. Erre csak itt vagyunk most is! Annyi engedményt tettem, hogy az, hogy az előző hónapban akartam, de nem sikerült elolvasnom, nem jelenti azt, hogy automatikusan felkerül a következő hónapi listára is. Ettől függetlenül az itt szereplő első 6 az előző havi(vagy azelőtti vagy azelőtti előtti) listáról jött.
Jó olvasást mindenkinek!
"– Nem verheted meg a császárt!
Artúrral talán kezdek jóban lenni… lassan. A találkozásuk Scarral mindenképpen az egyik kedvenc részem volt a könyvben és azt kell, hogy mondjam: nagyon ideje volt már! *_* :DD
