Újabb hónap telt el és mindjárt itt a nyári szünet! Nem mintha az elmúlt egy hónap időjárása erre bárhogyan is utalt volna. Májusban tehát szinte minden nap, akár kétszer is eláztam. :D Na, de! Voltam osztálykirándulni, tesómmal megszerettettem a Lucifert, végignéztük az egész csodás 4. évadot, olvastam, hónap elején jó keveset, aztán belehúztam, voltam színházban, megnéztem az Egy kutya különös esete az éjszakábant és mindenkinek ajánlom, fantasztikus darab és könyv! Tehát a májusom történetek alapján, így nézett ki:
Filmek/sorozatok
Picivel és apával megnéztük a Riot. Anyáékkal a Förtelmes főnökök 2-őt miután a Taxi 5 nézhetetlennel minősült. Apával néztem négy rész JO-t. Tesómmal újranéztem a Salazar bosszúját aztán a rákövetkező pár napban lenyomtuk a Lucifer teljes 4. évadát, sajnos csak 10 rész van. Ez volt eddig a kedvenc évadom. Néztem egy rész Agymenőket illetve tesómmal nosztalgiáztunk kicsit, újranéztük a Miss Malard nyomozból a Végrendelet című részt. :D
Blog
1.Áprilisi összegző
2.Könyvfesztivál 2019
Könyvek
Olvasások
13 könyvet olvastam el májusban, egy ebből nagyon rövid 62 oldalas és elkezdtem a Félúton a sírhozt újraolvasni, a nagy részével végeztem is. Összesen 4756 oldal. 2 könyv újraolvasás volt, 5 angol, 1 kötelező. 4 pedig egy olyan sorozat első része, amit nem biztos, hogy folytatok :D Nem tudom, hogy jött össze egymás után ennyi :D. A TBR listámon lévő 15 könyvből 10-et olvastam el. Na, igen a sok újraolvasás megártott, meg az, hogy ilyen irreálisan sokat választottam ki :D. Amit nem sikerült elolvasnom róla, automatikusan megy át a következő hónapira. De nézzük is miket olvastam!
★★★★★
Eddig ez lett a kedvenc részem a sorozatból, de mégis csalódtam kicsit, mert lehetett volna még ennél is jobb! Legnagyobb probléma a végével van. Olyan összecsapott, hogy ihajj! A folyamatos veszekedések után szükségem lett volna, valami tisztázó beszélgetésre! Nem csak arra, hogy hopp megjelenik és minden jó, mert miért? Most akkor kihallgatta? Vagy nem is akart elmenni? Vagy mi van? Az a szerencséje a könyvnek, hogy mire befejeztem, már kint volt az első fejezete a következő résznek, ami meg tele van awww pillanatokkal, teljesen elolvadtam a rajta *_* Így megbocsátottam ennek a résznek az egyáltalán nem kielégítő végét.
Most, hogy a rossz dolgon túl vagyunk, jöjjenek azok a dolgok, amiért imádtam ezt a könyvet.
A borító *_* Te jó ég, de gyönyörű! A kedvenc színeim, a kártyapakli, a hajó, az a ruha! <3
Cressworth <3333 Nagyon imádom őket! Ebben a részben minden eddiginél több romantikus pillanatot kaptunk(ha nem is eleget) és én mindegyiknél örömtáncot jártam. Annyira összeillenek!
"“Have you heard anything I’ve said?” Thomas waved a hand in front of my face, one corner of his mouth quirked up. “It’s truly fascinating when you do that.”
“Do what? Think?” I batted his hand away. “Pardon me.”
“No need.” He grinned. “You know I don’t mind when you daydream about me.”
Uncle glanced over his shoulder. “Might the two of you act properly for five minutes?”"
Audrey Rose. Már az elején bemutatta, hogy miért is bírom őt. Gondolkodik. Mérlegel. Ugyan biztos rosszul fog kijönni ebből az alkuból, de ő mindent megtett, hogy ne így legyen. Nem éreztem úgy, hogy hülyeségből vagy hősködésből direkt kerülne egy olyan helyzetbe, ami káros hatással van a kapcsolatára. Persze követett el hibákat főleg a vége fele, de azt most megbocsátom neki, egy figyelmeztetéssel, hogy többet ne kövesse el ugyanezeket. Vaaagy. Jájj, minél inkább felidézem a könyvet, annál dühösebb vagyok rá. A vége felé azoknál a beszélgetéseknél mégis mit gondolt?? Hogy tehette?? Bántotta Thomast és az annyira fájt! Ezt most hagyjuk szerintem ennyiben :D.
Thomas. *_* Láttatok már nála fantasztikusabb álompasit? Persze, egy egész listám van róluk, de ő is ott van köztük, az a lényeg! Udvarias, figyelmes, zsivány, bízik Audrey Roseban, tiszteli őt, nem akarja a kor elvárásainak megfelelően kezelni(ha ezt a lány nem is fogja fel teljesen), okos, jóképű, ravasz, jószívű, humoros és ezt még folytathatnám egy darabig, de az túl sokáig tartana, összefoglalva Thomas imádnivaló! <333 És én imádom is rendesen! *_*
"“I love when you look at me that way.”
I searched his eyes. “How?”
“Like you might possibly love me in the same extraordinary way that I love you.”"
Lány legyen a talpán, aki ilyenektől nem olvad el teljesen.
Mephistophelesnek átkozott legyen a neve. Jó, most teljesen irracionális vagyok, mert igazából ő annyira nem tehet róla, de Audrey Roset bírom, így nem hibáztathatom őt teljesen. A férfi viszont tökéletes alanya a hibáztatásnak, így őt most utálom :D. Ha ő nincs ez egy sokkal jobb könyv lett volna.
A történet most is izgalmas, tele rejtéllyel. Nem tudtam kitalálni a gyilkos kilétét. A leleplező jelenet… na ezért érzem úgy, hogy talán megbocsáthatok Audrey Rosenak.
A helyszín remekül felépített. A hajó, a karnevál, nagyon szeretem a cirkuszos helyszíneket.
A stílus, a mondanivaló még mindig nagyon szép.
Összességében párszor jól feldühített ez a rész, mínusz pont a Thomas-Audrey Rose-Mephistophele hülyeségért és a hirtelen végéért, de ezen kívül imádtam. Alig várom a következő részt!
★★★★★
Ezért megérte elolvasnom az első részt és azután, hogy nem tetszett az, mégis megvenni ezt. Sokkal jobban tetszett az elsőnél! Kérdezhetnétek, hogy ugyan mi vett rá ennek az elolvasására, ha egyszer az első nem tetszett. A válasz igazából egyszerű a Jude ás Cardan közötti beteg szerelmi szál.
„Kiss me until I am sick of it.”
"“I hate you,” I say, the words coming out like a caress. I say it again, over and over. A litany. An enchantment. A ward against what I really feel. “I hate you. I hate you. I hate you.”
He kisses me harder.
“I hate you,” I breathe into his mouth. “I hate you so much that sometimes I can’t think of anything else.”"
Ilyenek.
Így ez a No. 1. kedvenc szálam a könyvben. Ez a gyűlölet-szerelem kapcsolat egyszerűen lenyűgöző és zseniálisan lett leírva.
Judeot is megkedveltem. Pedig az előzőben kimondottan utáltam. Nem tudom mi változtatta meg a véleményem róla :D. Ha kitaláltam esetleg megosztom veletek is. :D
Szuper volt, hogy Cardant jobban megismerhettük ebben a részben.
Tarynt, Lockeot, Vivient utáltam. Na meg természetesen a gonoszokat.
Nem volt benne olyan, mint az első részben, hogy hirtelen felpörögnek az események, mert igazából az egész izgalmas volt.
Persze a végén most se kímélt minket az írónő. Holy shit! Erre aztán nem számítottam volna, ha nem spoilerezem le magamnak :D. Mi a terve Cardannak?
Összegezve imádlak gyűlölet-szerelem szál és Cardan, elkezdtelek bírni Jude és mindenki más elmehet a francba. Izgalmas, fordulatos, jól felépített. Kis jóindulattal megadom neki az 5 csillagot.
Szerintem, amikor lesz időm, még az utolsó rész megjelenése előtt újraolvasom az elsőt, hátha megváltozik róla a véleményem.
Ajánlom mindenkinek! Engem ez a rész nagyon meglepett.
★★★★★
"It was 7 minutes after midnight. The dog was lying on the grass in the middle of the lawn in front of Mrs. Shears's house."
Kötelező volt elolvasni angolra. Ofő már évek óta emlegeti a könyvet, de amíg el nem olvastam a fülszövegét, addig véletlenül se gondoltam volna, hogy ez ilyen lesz. Most először olvastam egy autista főszereplő szemszögéből.
De mielőtt rátérnénk az érdekes dolgokra. Én és könyv: A Könyvfeszten második nap gondoltam megveszem. Végigkérdeztem három standot van-e, az utolsónál azt mondták hoztak ki, de csoda lenne, ha még meglenne. Hát csoda történt, mert megvolt, ki is fizettem. Azzal a lendülettel ott is hagytam. Ilyet még nem csináltam :D Szerencsére egy héten belül ingyen utánam küldték, hálás vagyok. Szóval az osztályból egyedül nekem megvolt a könyv :)).
Elkezdtük egyik órán a hangoskönyvvel párhuzamosan olvasni. Ez annyira bejött ennél, hogy otthon is úgy akartam. A legnagyobb problémámat a hangoskönyvekkel szemben, hogy túl lassúak úgy oldottam meg, hogy 1,75x-ös gyorsítással hallgattam. Így kb. megegyezett a sebesség. Kivéve, amikor elterelődött a figyelmem, gyorsan le kellett állítanom és visszaolvasnom, mert pár másodperc alatt, amíg kikapcsolt az agyam is sok mindenről lemaradtam. Ilyen koncentráltan még nem olvastam könyvet. De térjünk is rá a könyvre.
A legeslegjobb tulajdonsága, hogy érdekes. Ahogy bemutatja Christopher gondolatait, eszmefuttatásait, világnézetét, az életben a nehézségeit... Olyan szempontból világítja meg a dolgokat, amiből kevesen vizsgálnánk meg egyébként. Ez a legnagyobb húzóereje a könyvnek és ugyan így, ahogy leírtam ez nem tűnik nagy számnak, de olvassátok el és kiderült, hogy igenis az.
Kedveltem a szereplőket. Természetesen főleg Christophert, ő nagyon a szívemhez nőtt, de bírtam a mellékszereplőket is. Az apja, Mrs. Alexandre, Siobhan(sok ideig nem esett le, hogy ő tanár). Igazából a közvetlen környezetéből egyedül az anyját nem szívleltem. Látszik, hogy igyekszik ő, de egyszerűen nem érti meg a fiút.
Az írásmód a második legjobb dolog a könyvben. Számomra abszolút újszerű. Nem lineárisan megy valami mentén, hanem inkább asszociatív módon. Persze a történéseket közben követjük, de a fejezetek nagy része nem maga a cselekmény, hanem valami magyarázat és én ezt egyáltalán nem bántam, sőt! Sok új dolgot megtudtam, amit megértettem belőle, az nagyon érdekes volt.
Nem tudom, hogy más is így van-e ezzel, de én kis részben magamat is felfedeztem ebben a könyvben. Sok helyen teljesen lenyugtatott.
A történet, Christopher kalandja látszólag nem nagy dolog, de szerintem izgalmas volt, különösen a "tálalása" miatt.
Érdekes, szórakoztató és tanulságos. Ezzel a három szóval tudnám leginkább leírni. Igazából ez a véleményem lényege :D.
Mindenkinek bátran ajánlom, szánjon rá pár órát, igazán nem hosszú! Nekem kedvenc lett és mindenképpen újraolvasós.
Ui.: Véleményem szerint legnagyobbrészt szép, egyszerű nyelvezete van angolul, könnyen olvasható.
Uui.: Holnapután megnézem színházban is, már nagyon várom :))
★★★★
Hmm ez a sorozat nagyon egy kaptafára épül, de én szeretem.
Mindenki ritka szar szülőkkel van megáldva ebben a sorozatban. Echo és a szerintem bipoláris művész anyja, aki miatt majdnem meghalt. Beth, akinek az anyja mindig rossz pasival van. Isaiah, aki nem ismeri az apját, az anyja meg évekig ült, mert nem tudta eltartani a fiát és nem látott más megoldást. De a legérdekesebb szerintem Rachel családja. Látszólag minden rendben. Csak épp a lányt nem ismerik igazán. Pótléknak született a korán elhunyt nővére emlékére. A lánya elvesztésébe lelkileg belerokkant anyját mindenki védi a családban. Mondhatni erre tették fel az életüket. A legrosszabb helyzetben Rachel van, aki még csak nem is hasonlít Colleenra. Beszédeket kell mondania, jópofiznia, úgy tennie mintha egy teljesen más ember lenne. Az anyja, ha rá néz nem őt látja, hanem Colleent. Nem lehet saját maga, mert a halott nővérét kell alakítania, akit nem is ismert! Milyen elcseszett helyzet ez már!
Na, de a régi és új szereplőink nagyrészt szimpatikusak kivéve, akit nem is kell kedvelni. Bírtam Abbyt, Isaiahát szerettem és nagyon igyekeztem nem Izayának ejteni a nevét :D.
Rachelt is bírtam.
A történet izgalmas, könnyen olvasható. Az autóversenyzős szál tetszett, ha egyáltalán nem értek egyet a műfajjal és kiszámítható volt akkor is.
Romantikus.
Összességében Noah és Echoról szóló még mindig jobb volt, ez olyan mint az előző rész, de nagyon tetszett. Kikapcsolódásnak jó.
★★★★és fél
Újabb könyv, aminél nem értem, hogy mégis miért vártam az elolvasásával eddig. Jó, lehet a 75%-os molyos értékeléseknek köze lehetett hozzá.
Imádtam! Azt nem mondom, hogy olyan hű, de eredeti vagy életszerű lett volna, de igazi hibát nem találta benne.
Nicket imádtam. Ettával összeillenek. Kommunikáltak is, öröm volt őket nézni.
Ettát is bírtam, jól alkalmazkodott a helyzethez, talpraesett, optimista, találékony, kitartó.
Sophiát ki nem állhattam. Neki se volt szép élete, de ez nem jelenti azt automatikusan, hogy hárpiaként kéne viselkednie!
Juliant nem sokáig ismertük, de az és a visszaemlékezések alapján is utálom.
Megjelennek benne komoly témák, mint a rasszizmus, a női egyenjogúság, az emberek környezetre mért hatása…
A történet pörgős, izgalmas.
A borító csodás! Suliban mindig kiraktam a padomra és óra közben csak csodáltam és simogattam.
Összességében imádtam és alig várom, hogy olvashassam a második részét. Bátran ajánlom mindenkinek, aki szereti az akciódús romantikus könyveket időutazással.
★★★★
„Az élet nem tisztességes, de nem is tisztességtelen. Olyan, amilyen, és a mi felelősségünk, hogy megküzdjünk bármivel, amit az utunkba vet.”
Ez a rész elég hasonlóan alakult az előző részhez, csak az elején kevésbé volt idegesítő a csaj a vége meg rosszabb volt.
Kedves Faythe!
Tudom hogy ez neked újdonság lehet, de egy kapcsolathoz KETTEN kellenek! Nem csak rólad szól! Nem működik ha Marc szívét lelkét beleadja, te meg semmit! És nehogy még neked álljon feljebb ezután!
Üdvözlettel: Egy olvasó, akinek nagyon felment az agyvize miattad
A szereplők egyébként szerethetőek, megvan közöttük a dinamika.
„Dilinyósok voltak egytől egyig, óriási, csupa izom, szőrös dilinyósok. De az én dilinyósaim.”
A történet izgalmas, szórakoztató, a könyv könnyen olvasható. Szóval, amint Faythe összeszedi magát könnyen kedvenc lehet a sorozat. A szerelmi életén és a maradjak-e a falkában hisztijén túl egyébként őt is bírom. Gratuláltam is neki gondolatban, amikor az apjával veszekedett.
„– Mit ér az igazság, ha csak akkor használod, amikor kényelmes?”
Vannak benne szép gondolatok, a stílusa is jó.
Nagyon ajánlom azoknak, akik szeretik az átváltozós, akciódús történeteket romantikus szállal.
★★★★★
Újraolvasás után:
Megkapja az 5 csillagot. Azt a furcsaságot vettem észre, hogy ez a rész jobban NA, mint az utolsó, ami már inkább YA. Fordítva szokott történni, de itt határozottan ez a durvább. Na nem mintha bármi jelentősége lenne. :D
Imádtam, az elejétől a végéig.
★★★★★
Újraolvasás után:
Nem bírtam ki az első újraolvasása után, muszáj volt ezzel folytatnom. Szerencse, hogy csak pár óra. Csak úgy pörögnek a lapok! Imádom, megkapja az 5 csillagot. Ellenállhatatlan.
★★★és fél
„– A legnagyobb hóvihar is egyetlen hópehellyel kezdődik.”
Újabb borító vásárlás. Persze a fülszöveg is tetszett, ha sok is van ilyenből, de a borító miatt vettem meg a Könyvfeszten. Aztán egy évig nem olvastam el, de már itt volt az ideje.
Szóval a borító az gyönyörű, ezt már tudjuk.
A fülszöveg alapján is megmondtam volna, hogy a történet nem éppen újdonság és a „fordulat” sem ért meglepetésként.
Viszont a kerítés elég jó. Tetszett, a minden királyság egy-egy évszak(ACoTaRban is jó volt) arra meg kíváncsi lettem, hogy a Ritmus királyságokat miért hívják így. Az Évszak királyságok megnevezés egyértelmű, na de a Ritmus? Passz.
Elég izgalmas, harcolós.
Meirával nagyon együtt tudtam érezni. Amikor visszajött az első komoly küldetéséről és jóformán rászúrták, teljesen átéltem a fájdalmát. Hogy képzelték? Amikor a Theronos dolog a megérkezése környékén kiderült, én is elárulva éreztem magam, jól felpofoztam volna Sirt és Mathert. Sirt egyébként is utáltam.
Mathert és a köztük lévő kapcsolatot viszont szerettem szóval még a vége előtt ki kellett derítenem a trilógia végén összejönnek-e. Sikerült kideríteni!
„– Ezért olyan érdekes az irodalom. Minden értelmezés kérdése, és száz embernek százfélét jelenthet. Sosem jelenti kétszer ugyanazt.”
Theronnal nehéz dolgom volt. Egy jó karakter, nagyszerű király lesz, jószívű és művelt ember. Mégse bírtam őszintén szeretni, mert hülye romantika rajongó vagyok ő meg Meirával akart összejönni, akivel én Mathert shippelem nem őt! Szóval a reménytelenül romantikus énem áldozata lett szegény. De azért hajrá, légy jó, lehetőleg Meirától távol!
Meirát kicsit bírtam, kicsit nem, maradjunk egy semleges nem tudom mit gondoljak rólánál.
A tél a kedvenc évszakom, tehát örültem, hogy téliek voltak.
„Egy napon majd nem csak sötétben búvó szavak leszünk.”
A háttértörténet jó, ahogy ez a legyen-e mindenkinek varázsereje kérdés is.
A stílusa szép, vannak benne gondolatok, fantasyba csomagolt való életben is felmerülő kérdések és problémák.
Összességében eléggé tetszett, de nem tudom érdekel-e annyira, hogy tovább olvassam. Lehet tovább fogom, de nem mostanában. Hibái nagyon nem voltak, csak nem érdekelnek különösen se a szereplők, se a történet.
★★★és fél
Ezt a könyvet azért vettem meg, mert a Visszatérés megjelent magyarul, de az csak egy spin-off és hallottam arra vonatkozó panaszokat, hogy ennek az ismerete nélkül nem igazán érthető. Így hát megvettem, majdnem egy évet vártam vele és most elolvastam.
Hát nem vagyok lenyűgözve.
Teljesen olyan, mint a Vámpírakadémia Lissa nélkül. És ezt most nem úgy mondom, hogy jajj de jó tele van olyan dolgokkal, amiket imádok, hiszen az az egyik kedvenc sorozatom. Nem, ez inkább: ez a történet úgy koppintás ahogy van, csak az sokkal jobb.
1.Alex = Rose Mind temperamentumra, mind a múltjára, hírnevére gondolva. Még a nem ismerem az apám részt is stimmel.
2.Félvérek = félvérek ezt nem volt nehéz összerakni. Csak épp a Vámpírakadémiában egy fokkal jobban bánnak velük, mert itt totális embertelenség volt ahogy kezelték őket. Rosszabb, mint a rabszolgaság.
3.Tisztavérűek = moirák Vezető osztály, elemek irányítása, mindenki őket védi, kevesen vannak
4.Aiden = Dimitrij Tiltott kapcsolat, tanár-diák, sötét múlt, kiemelkedő tehetség, elhivatottság, műveltség, személyiség.
5. Az anyja khm helyzete = Dimitrij khm helyzete
6.Daimonok = strigák
És ezt a listát folytathatnám tovább és tovább.
Egyetlen kivétel az Apollyon, de persze ha nagyon akarjuk, mondhatjuk, hogy ő Lissa vagy egy másik lélek irányító izé :D
Vártam, hátha a könyv a végére összeszed magának egy kis kreativitást, fordulatot, vagy bármit, ami meggyőz róla, hogy ezt tovább kell olvasnom. Hát ez nem történt meg. Lehet aztán, hogy valamikor megszáll a jóindulat és tovább olvasom, de nem tűnik valószínűnek. Ha kell most megjósolom a végét: összejön Aidennel, de persze előbb még ő és a nagyobb jó között választania kell, le is buknak, szétválasztják őket, de csak összejönnek a végére, megváltoztatja a szabályokat, növekszik az ereje, Sentinel lesz, háborút folytat talán a Daimonokkal talán az istenekkel, de az istenek tuti megjelennek, győz, közben a barátja, akit bírtam meghal, valami további nagyon meglepő dolog kiderül a Daimonokról, a Covenant meg akarja öletni/ le akarja csukni Alexet.
Egyébként nem volt rossz sztori, de a görögös részt jobban kiemelhették volna, azt nagyon szeretem, a hasonlóságok a Vámpírakadémiával fájnak, és ez felülmúl mindent.
Most már jöhet a Visszatérés, hátha az jobb lesz.
Ui.: A borító szép
★★és fél
Benne volt extra novellaként a Half-Blood végében. Gondolkodtam rajta, de végül úgy döntöttem elolvasom, nem hosszú.
Sok mindent nem tett hozzá a történethez. Megint elmondott mindent magáról. Úgy, hogy pár perce fejeztem be egy egész könyvet róla, erre nem lett volna szükségem, de persze értem, hogy ez eredetileg nem annak a végébe készült. Elég szomorú, menekülős, unalmas. És a borítója se tetszik.
★★★★
Sokkal jobban tetszett, mint számítottam rá. Az előző próbálkozásom az írónő könyveivel nem volt épp fényes, a Boszorka fényébe kétszer kezdtem bele, sosem jutottam sokáig. Aztán lehet még valamikor kap egy új esélyt. Na de ez a könyv az első oldaltól kezdve maximumon pörgött, így alig tudtam letenni.
A főszereplőnő szimpatikus.
Halet az első pillanattól kezdve utáltam, ne kérdezzétek miért, mert nem tudom. De milyen jól tettem! Miatta utáltam a visszaemlékezéseket is pedig nagyon jó helyen lettek beszúrva és csak a szükséges, legfontosabb információk derültek ki belőle.
Casimirt szerettem. Igen modern eszméket vall ott a sötét középkorban. Viszont nem tudom mit gondoljak a "Rodericával" folytatott kapcsolatáról. Elég légből kapott dolog volt. Mégis őket shippelem. Fura vagyok.
A háztartását is bírtam, a neveiket viszont nem tudom :D. Perlinát is kedveltem. Szegény :(
Paytontól először tartottam, de aztán egészen megszerettem. De csak mint testvére lehet köze Katherinehez. Nem shippelem őket.
A végén kiderült dolgokba az időutazással belefájdult a fejem. Kb. az első mondatnál elakadtam, onnan már csak bólogattam, hogy biiiztos, elhiszem, ha ti mondjátok.
A történet izgalmas, a középkor szörnyű.
A borító se nem rossz se nem jó.
Összességében a romantikus szál nem tökéletes, de cuki, a legtöbb szereplő és a főszereplő is szerethető, izgalmas és fordulatos történet. Simán kaphatna 4,5 csillagot és vágnék is bele a következő részbe DE!:
A vége nem tetszett. De az még mindig nem lenne elég ok, hogy ne folytassam. Viszont jó szokásomhoz híven utána néztem a következő két rész fülszövegének és amikor az utolsóban valami gyanúsat láttam, kerestem értékeléseket is és spoilereket. Hjajaj! Szerelmi háromszög??? Komolyan?? Miért? Ez a rész nagyon tetszett, de ha ez igaz akkor legszívesebben nem folytatnám és lehet nem is fogom. Ki találta ki a szerelmi háromszögek műfaját és miért?! Ráadásul 3. rész spoiler: Nem Casimirral jön össze a végén!
Persze az is egy lehetőség, hogy megváltozna a véleményem a következő részben, de ilyen tekintetben sajnos elég makacs vagyok. Más dolgokat is olvastam róla szóval lehet inkább nem folytatom. Talán valamikor a messzi jövőben, amikor nem vár rám rengeteg másik könyv, aminél nem ilyen bizonytalan szeretni fogom-e. De egyelőre biztos, hogy nem. Sajnálom.
★★★★és fél
Hatásos első mondat: "Kate Harker nem volt sem dühös, sem részeg azon az éjjelen, amikor eldöntötte, hogy felgyújtja az iskola kápolnáját."
Még a tavalyi Könyvhéten vettem, egy évet állt majdnem a polcon. Igyekeztem azzal a gondolattal nekiállni, hogy ne szeressek meg sok szereplőt, rossz dolgok fognak történni és úgy teljesen elhatárolódni tőle lehetőleg, hogy a lelkecském ne befolyásolja túlságosan a könyvről alkotott véleményem.
Nem vagyok jóban a sötét hangulatú könyvekkel és ez bizony az mégis... nem vagyok benne biztos miért... De te jó ég! Én. Ezt. Imádtam.
Magába szippantott. Azt hittem kitépem a hajam, amikor bejött a tanár órát tartani(pff, hogy képzeli, mi?! :D) én meg pont ott tartottam, hogy Kate rájön August titkára. Egyszerre volt pörgős és nyugodt a könyv üteme.
Ha megnézzük részleteiben nem az jön ki, hogy ez tetszik nekem, de ha így egybe nézem az egészet, akkor fantasztikus! Különleges. Egyedi. A világfelépítés, a szörnyek, a zene, a karakterek, a hatalmi harc egybefogva Victoria Schwab lenyűgöző stílusával... Egyszerűen nagyszerű!
Azért gyorsan rohanjunk végig egy-egy részleten.
August, Kate remek szereplők. Egy helyen voltam dühös Augustra: Miért nem szólt, hogy éhes? Ott volt az az ember, csak pár perc lett volna és annyival egyszerűbbé vált volna a helyzetük! De persze értem, hogy bizonyítani akart, el akarta érni, hogy ne kelljen neki. Erre persze pont emiatt rosszabbodik a helyzete. Jól kitalált, én mondom!
Lenyűgöző az a karakterfejlődés, amin mindketten átmennek. Vagy nem is nevezném fejlődésnek, hiszen nem változnak meg, csak szembenéznek saját magukkal. És bármennyire is igyekeztem nem tudtam nem megszeretni őket.
Leot utáltam a legelejétől. Örültem, hogy megszabadultunk tőle, csak azt sajnálom, hogy August ilyen magas árat fizetett érte. De ennél lássuk be csak rosszabb lehetett volna. Az, hogy elborult, nem ölte meg Kate-et és még ráadásul azzal a borzalmas Leoval is végzett, csodának számít. Részletkérdés már csak az a bűntudat, ami ezzel fog járni, az elveszett lélekdarabja és a vonalkái
A borítót imádom!
Összegezve remek történetvezetés, lenyűgöző stílus, sötét hangulat, kidolgozott karakterek és világ, nagyon szép borító. Tehát imádtam, bátran ajánlom! A fél csillag levonás nem tudom miért van. :DD
És akkor elérkeztünk a nehéz részhez. Elolvassam-e a következő részt? Mert értesüléseim szerint ez még elég barátságos volt, a vége se rossz. A 2. viszont hírhedten megtapossa az olvasókat érzelmileg. Én meg gyenge vagyok és happy end mániás. Ami nyilván ott nincs. Természetesen meg kellett tudnom, hogy mi a vége. Amellett szól, hogy ne olvassam. Nem osztom meg az egész belső dilemmám, nyugi, itt abba is hagyom :D Valahogy majd csak eldöntöm, véleményeket szívesen fogadok. :D
Ez még járt nekem, mert Könyvfesztkor akartam megrendelni őket, csak éppen az ámokfutásom után nem volt képem. De most bepótoltam. 5 új könyv májusban.
Júniusi TBR:
Ne kérdezzétek, miért választottam megint 15-öt, ha egyszer előző hónapban is túl soknak bizonyult. Én se tudom :D.
Jó olvasást mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése