Végre vége a sulinak! Pihenhetek! Illetve tanulhatok KRESZ-t, de az nem olyan vészes. Eltelt egy hónap(meglepő!). Júniusban voltam barátnőimmel Könyvhéten, grilleztünk, strandoltunk, lezártuk a tanévet, voltam a volt iskolámban... ilyenek. Azért történetekre is jutott időm rendesen:
Filmek/sorozatok:
Néztünk apával 7 rész John Oliver Showt. Öcsémet rávettem 5 rész Miss Mallard nyomozra és megnéztem 12 rész Sün Alfréd forró nyomont. Suliban befejeztük végre A rózsa nevét és A párizsi mumust. Tesómmal újranéztem a Skam 3. évadát.
Blog:
1.Májusi összegző
Könyvek
Olvasások:
16 könyvet olvastam májusban. Az elsőt a Félúton a sírhoz újraolvasását, csak befejeztem ugyan, de azért beleszámoltam. 6498 oldal összesen. 3 újraolvasás, 2 angol. A TBR listámról 11-et olvastam a 15-ből. Nézzük őket!
Limonádé könyv a javából, de én imádom a limonádét képletesen és szó szerint is :D.
Már az elején megtetszett az írásmód és Cole is szimpatikus volt.
Summer és Cole igazi is filmvásznas beszélgetéseit is nagyon szerettem. A Walmartos kiránduláson nagyon nevettem :DD.
Summert szerettem, Colet imádtam! *_*
Kedvenc mellékszereplőim Brad de Luca, Ben, Justin, Cocky és Summer anyja voltak.
Bonyodalmak nem idegesítettek.
A borító illik a könyvhöz.
A helyszín és a filmforgatás is nagyon tetszett.
A hangulat fantasztikus volt.
A történet ütemezése és kivitelezése meglepően remek. Nem folyamatosan időrendben haladunk előre, hanem néha ugrálunk erre arra, de ez teljesen logikus és követhető volt.
A végén a novella nagyon jól esett :D. Magának a könyvnek a vége, pedig pont olyan, mint amire bárki számítana cukros rózsaszín boldogság :D.
A kérdés, hogy vagyok-e olyan szigorú, hogy bár imádtam a könyvet és nem találtam benne semmi kivetnivalót, levonjak azért fél csillagot, mert „csak” egy romantikus-erotikus NA limonádé könyv. Hát nem. :D A műfajában tökéletes volt, így megkapja az öt csillagot. Bátran ajánlom a boldog NA könyvek rajongóinak!
Remélem a filmet is meg tudom nézni valahol!
Igazából tetszett. Ezzel minden olyan egyszerűnek tűnik. Boldogságot áraszt magából. Sok minden okosság van benne. A rajzok szépek benne, a „tanórák” érdekesek. Tényleg minden a lehető legegyszerűbben van megfogalmazva, de nem zavart. Igen, kifejezetten tetszett.
Öcsémnek is elkezdtem felolvasni, tetszett neki is csak még kicsit hozzá egy idő után megunta.
Elkezdtem és az első gondolatom az volt, hogy ettől kedvem támadt Napnak fényét olvasni. Mert azért azt sejtettem, hogy annyira nem fogok ebbe beleszerelmesedni, mint a Napnak fénye ciklusba. Ez igaz is lett, de hát a léc szinte lehetetlenül magasan volt :D. A Farkastestvér és a Napnak fénye között van, szóval az előbbinél jobban tetszett.
A szereplők szimpatikusak voltak. Mindannyiuknak voltak stikkjei, de ettől lett szórakoztató a könyv.
Ji-Mir hercegnő ahhoz képest, hogy egész életében a világtól elzárva nevelték, nagyon jól bírta a dolgot. Valószínűleg van benne egy kis öröklött kalandvágy(nem tudok semmit a családjáról, csak azért mondom, mert biztos nem tanult :D). Volt, hogy egyes helyzetekre annyira földtől elrugaszkodottan, naivan reagált, hogy csak nevetve ráztam a fejem, hogy ilyen nincs(sokszor volt ilyen a könyvben, lássuk be), de mint mondtam, teljesen érthető. Azzal viszont nagy szerencséje volt, hogy elkezdte tanulni a nyelvet. És minden elismerésem, semmi kis idő alatt folyékonyan megtanult erinül.
A kedvenc szereplőm azt hiszem Róka volt. Mindenből kidumálta magukat, talpraesett volt és törődő. Féltem őt kicsit, nehogy a nagy önzetlensége valamikor még ennél is nagyobb bajba sodorja.
Aramandot, Ho Tarasin Mitanát, Alfrédot, Nárcisszirmot és Hatarasimát(remélem, hogy így hívják az egyetlen jó testvért a csapatban) szintén nagyon bírtam bár változó, hogy mennyit szerepeltek.
Na jó, Ho Tarasin Mitanát még ki kell emelnem, mert nagyon megszerettem. :)) Akkor is, ha nem az a feladata, hogy gondolkodjon :D.
Az egyik kedvenc jelenetem Aramand elmélkedése volt. Addig jól félreértettem szegényt. A könyv elején eltettem magamban egy aranyifjú-kardnemes-kártyajátékos dobozba, onnantól így gondoltam rá, csak az elmélkedésénél jöttem rá, hogy ezt igen elrontottam :D A kora is folyamatosan hullámzott előttem végül valahol 40 és 50 közöttire tippeltem, mint kiderült, jól. Őt is szerettem. Jó, igaz mindenkit szerettem, ezt jól leírtam :D.
A történet a szokásos káosz :D Singra hiába is keresett benne rendszert vagy stratégiai lépéseket, nem volt benne :D. Bármennyire is próbálkoztak azok, akik ezt az egészet elindították.
Random gondolatok, eléggé off:
Olyan érzést kelt a történet, mintha az elején mindenkit beraktak volna egy nagy és tágas hálóba. Aztán ők teljesen random, esetleg kis csapatokban elkezdtek mozogni, különböző formákat hajtva a hálóból. Aztán, ahogy telik az idő a háló egyre kisebb lesz így egyre több szereplő ismeri a másikat mert összeütköznek random mozgásuk közben. A hálót egyre inkább csak csapatokban tudják megmozdítani, kisebb a mozgásterük, kevesebb a lehetőség. A mellékszereplők kiesnek, csak az erős főszereplők maradnak. Hogy ebből mi a francot akartam kihozni azt én se tudom, de kb. így képzelem el.
Ez után a rengeteg szóvirág után késztetést érzek, hogy én is így beszéljek pedig nem tudok. :D
Az erin-morin kultúra közti különbségeket és párhuzamokat érdekes volt olvasni. Egyébként én a fejemben Velencéhez és Japánhoz hasonlítottam őket, mondjuk szerintem ezzel nem vagyok egyedül :D.
A borító nagyon tetszik. Mondjuk a szatának kicsit más fejet képzeltem.
A humor természetesen remek, de ezt nem is tudom miért említem, hiszen egyértelmű, hogy az egy Goldenlane regénynél.
Szóval minden szuper volt, csak! És most pár dolog, ami annyira nem volt szuper:
1.Néha ellaposodott(nem jó szó). Amikor századszorra olvastam ugyanazt a mondatot, futottunk bele ugyanabba a zsákutcába, már az én figyelmem is elkalandozott néha. Kicsit a közepe nekem túlírt lett.
2.Egyéni szocprobléma kicsit, de kötődik valamennyire az 1. ponthoz: nagyon nem szeretem, amikor ilyen sokáig egyetlen egy célja van valakinek, ami kitölti minden gondolatát, de újra és újra lecsúszik róla, nem teljesíti. Jelen esetben az, hogy Ho Tarasin Mitana több száz oldalon keresztül próbálja megtalálni Ji-Mir hercegnőt, az persze valós, hiszen az is csoda, hogy egyáltalán megtalálta, de közben meg nagyon idegesített is. Főleg a sok hopp pedig majdnem! helyzet. Szerencsére ilyenből csak ez volt és utána már semmi bajom nem volt.
3.Őrvarázs? Párszor meg lett említve, vártam, hogy kiderül róla valami, de semmi. Pedig kíváncsi lettem volna.
A vége szerintem remekül meg lett oldva. Valóságos, de elégedetté tesz minket, olvasókat. Egyedül Rókát sajnálom valamiért, pedig tudom én, hogy nem lesz baja, ügyes lány. Azon meg már nem csodálkozok, hogy hiába volt így is 680 oldal, a végét még olvastam volna hosszabban, kicsit hirtelen lett. De igazából illet a könyvhöz, szóval ez nem panasz.
Összegezve imádtam, egyetlen hibája, hogy néha ellaposodott a közepe előtt valamivel, de minden más szuper volt a karakterektől kezdve a háttérvilágon át a történetig. Nem teljesen 4,5 csillag, de a 4-et kevesellem, így marad ez.
Bátran ajánlom a türelmes, akciódús könyvek kedvelőinek! Ezután nekem vagy az Isteni balhé jön, vagy engedek a kísértésnek és újraolvasom a Napnak fényét.
Ez sokkal hosszabb lett, mint terveztem, alig bírtam elkezdeni, de aztán meg nem tudtam leállni :D
Bár hallottam a könyvről vegyes dolgokat, bizakodva kezdtem neki, mert Kerstin Gier könyvben még nem csalódtam. És most sem. Nem volt a legkiemelkedőbb könyve, de nagyon tetszett.
A tippjeim kivételesen mind vakvágányra futottak. :D Azt hittem kiszámítható a könyv aztán újra és újra meglepett.
Az ifjabb Don egy pimasz ördögfióka gazember! Viszont a "kapcsolata" Gracievel nagyon vicces meg cuki :D. De igazából Dont is bírtam, idegesítő, de vicces és egyedi kis kölyök volt.
A Barnbrook család bemutatásánál nem jutottam tovább Big Daddynél. Most ki kinek a kije? De aztán ennek nem volt semmi jelentősége, szóval nem gáz.
Amyt bírtam, örülök, hogy összejött Aidennel bár azért mégiscsak együtt nevelkedtek, csodálom, hogy ez ellen a felnőtteknek nincs kifogása :D.
Az idővel kialakuló szerelmek és barátságok nem erősségei Kerstin Giernek. Összefutott Bennel egyszer, aztán iszogattak egy kicsit és legközelebb már világi jó barátok Ben szerint :D. Elnézem.
Fanny engem csak a közepén idegesített kicsit, amikor szerintem tök alaptalanul elkezdett paranoiás lenni, de persze itt is én voltam a hülye, szóval nincs okom szólni. Amit viszont nem értek, hogy akkor miért hagyta ott a sulit? Miért kellett évet ismételnie?
Benről nem tudunk meg sokat, de amit igen az alapján szimpatikus. Az apja nem, de ezzel nem vagyok egyedül.
A szálló, mint helyszín és az ott lakók közössége viszont nagyon jól lett felépítve. Ludwigékat az elejétől nagyon bírtam, olyan cukik! Aztán jól fejreestem, amikor kiderült, hogy ők az emberrablók. Szomorú :(
Akiket nem bírtam is meg volt a szerepük a szálló vérkeringésében.
A kis Dását az apukájával meglepően megkedveltem. Pedig azért meghallja az ember az orosz oligarcha szót nem valószínű, hogy jóra gondol. Viszont a felesége, pff.
Tristanról nem igazán tudtam mit gondoljak. Érdekes szereplő, nem is akadályozta Fanny és Bent nagyon szóval azt hiszem jóban vagyunk :D.
Furán alakult a kapcsolatom a szereplőkkel, akiket az elején annyira nem bírtam megszerettem, akiket meg végig bírtam, azokban csalódnom kellett. Kivételek vannak. Pavel, Monsieur Rocher, Stucky, Hugók, Tiltott Macska...
A borító nagyon szép.
A történet mondanám, hogy nem nagy cucc, mert nem az, de közben meg folyamatosan meglepett, szóval vagy több van benne mégis, mint gondoltam, vagy én voltam kivételesen gyengeelméjű, amikor olvastam.
A végkifejlett tetszett. :))
A végén a névjegyzéket csak úgy elkezdtem olvasni, nem tudom miért, de még szerencse, mert kár lett volna róla lemaradni, nagyon nagy volt :D.
Összegezve a hangulat nagyon tetszett, az alapötlet és a szereplők is, értek meglepetések, vicces és érdekes volt. Szóval bár nem Kerstin Gier legjobb könyve, azért nagyon tetszett és bátran ajánlom.
"Nem kell tökéletesnek lennie egy napnak ahhoz, hogy jó szívvel emlékezzünk rá." Ez a könyvre is igaz.
Új szerzemények:
15 könyvet szereztem júniusban. Ebből 12 könyvheti szerzemény. *_* És megint új Book Buying Bant indítottam magamnak :D. Így, ha ügyes vagyok akkor most nem lesznek két hónapig új szerzeményeim.
Olvasások:
16 könyvet olvastam májusban. Az elsőt a Félúton a sírhoz újraolvasását, csak befejeztem ugyan, de azért beleszámoltam. 6498 oldal összesen. 3 újraolvasás, 2 angol. A TBR listámról 11-et olvastam a 15-ből. Nézzük őket!
★★★★★
Újraolvasás után:
5 csillagra javítottam, megérdemli, akkor is, ha ilyen vége van. Fura, mert a sorozatokban általában a későbbi részeket szoktam jobban szeretni, de itt ennek az elsőnek is van egy olyan fantasztikus hangulata! Az első három rész szerintem jobb, mint a 4;5.
Imádtam, hogy már mindent tudhattam előre. A „Bones és vámpírutáló” megjegyzésein jókat derültem. :D Imáááádom! És szerintem mindent elmond, hogy kicsit több, mint 3 hónapig bírtam csak, aztán máris itt vagyok és másodszor is kiolvastam :D.
★★★★★
Újraolvasás után:
Az első két részt, csak egyben lehet olvasni és úraolvasni is. Amint befejeztem az első újraolvasását jött is ez. Még mindig nagyon értékelem, hogy nem húzták sokáig és összejöttek a pár év külön töltött idő ellenére is. Annyira aranyosak voltak, amikor Cat most lassan akart haladni! :D Bones visszatérése még mindig az egyik legjobb jelenet. *_* Csak úgy sistereg köztük a levegő folyamatosan, imádom!
★★★★és fél
Az olvassuk el a Half-Bloodot ez előtt, mert különben nehezebb lesz érteni tervem be is jött meg nem is. :D Természetesen az alapszituáció, istenek, daimónok, Őrzők… megvoltak ugyanakkor viszont a Half-Blood és eközött eltelt 4 könyv! Amiket persze nem olvastam. Seth rengeteget utalgat vissza Alexre, aminek egy részét értettem a másik részénél meg csak kapkodtam a fejem, hogy miiii?? Hogy kötöttünk mi itt ki? A 4 hiányzó könyv alatt sok olyan dolog történt, amit megjósoltam, de egy nagy olyan dolog is, amit nem :D Amikor megtudtam többet azokról a könyvekről, akkor majdnem rávett a könyv, hogy folytassam azt a sorozatot, de aztán megtudtunk picit többet és akkor már inkább nem. Aztán jött A Történet a végén, ami tulajdonképpen összefoglalta a 4 könyvet, amit nem olvastam és mindent, ami a végén történt. Így megint elgondolkodtam rajta, hogy folytatom. Egyelőre marad a talán listán.
Szóval egy kicsit jobban értettem, mintha simán vágtam volna bele, de szerintem nem sokkal.
Mit gondolok magáról a könyvről?
Sokkal jobban tetszett, mint a Half-Blood. Egyrészt ezt már nem éreztem Vámpírakadémia másolatnak. Másrészt nagyobb részük jutott az isteneknek.
Sethet nagyon szerettem, hatalmas forma és sok minden van mögötte. :)
Josiet is bírtam. Nem mutatta a szokásos tulajdonságait a karaktertípusának :D pl.: odaállt Seth elé, kommunikált vele, nem rohant el, tudta mit kell mondania stb.
Luke és Deacon egyértelműen a kedvenc mellékszereplőim lettek. Olyan cukik együtt és külön-külön is, hogy ihajjj!
A történet izgalmas.
A romantikus szál nagyon tetszett.
A vége jó.
A borító rossz.
Összegezve szórakoztató, könnyed, izgalmas és romantikus.
Mindenképpen folytatom, de még várok a magyar megjelenésre. Adok neki mondjuk 1,5 évet, ha addig nem sikerül kiadniuk a kövi részt, akkor elkezdem angolul folytatni.
★★★★és fél
"– Feltetted-e valaha magadnak a kérdést, hogy a szörnyek csinálják a háborút, vagy a háború csinálja a szörnyeket?"
Ezt se most vettem khm egy év két hónap khm. :D
A fülszöveg rövid. Először azt hittem nagyon spoileres. Kiderült, hogy inkább félrevezető. Igazából annyira nem, de engem félrevezetett :D Azt hittem Karou születésére vonatkozik, pedig inkább az ő szerelmi életére :D
A borító nekem nem tetszik. Most jöttem rá, mennyire igaz a cím :D
Karakterek:
Izil szimpatikusvolt.. Az a beszélgetés közte az Akiva között az egyik leghatásosabb jelenet a könyvben, több fejeztnyi gondolkodnivaló egy oldalban összefoglalva.
"– Egyszer egy ember azt mondta – válaszolta Izil –, „ne harcolj szörnyekkel, másként belőled is szörny lesz, és ha beletekintesz a mélybe, a mély beléd tekint”. Nietzsche, tudod."
Akiva egy szépen felépített karakter, nagyon szerettem. Mennyi volt rá az esély hogy két héten belül két ugyanolyan tetkós kézzel is találkozok mikor előtte soha? :D IVE
Karou-nak fájt minden alkalommal kiolvasni a nevét. Az o és az u egyszerűen nem valók egymás mellé! Egyébként bírtam. Félig átlagos, félig rendkívüli. A meggondolatlansága, kíváncsisága és helyenkénti gyerekessége önkritikával fűszerezve igazán szimpatikussá tették.
A romantikus szál felét le lehet írni ezzel az egy idézettel: "– A lelked dalol a lelkemnek. A lelkem a tied, mindig is az lesz, bármelyik világban. Mindegy, mi történik… – A hangja megtört, levegőt kellett vennie. – Szükségem van rá, hogy emlékezz: szeretlek."
A másik fele meg fájdalmas, kalandos és fúúú.
"– A szerelem fényűzés.
– Nem. A szerelem természeti elem."
Imádtam őket, gyönyörű. Az elrendeltetett dolgon pedig túlléptem, ha azt mondják, hát úgy van. :)
Most értem el arra a pontra, hogy egyértelműen látszik, én imádtam ezt a könyvet :D. Néha ezek csak így szembejönnek velem értékelés közben, hogy hopp, hisz' én ezt imádtam!
Főleg azért, mert az írónő nagyon szépen ír. A párbeszédek, az ütemezés, a leírások. Mind szuperül vannak kivitelezve.
A karakterek szerethetőek. Akiva, Karou, Zuzanna, Mik, Izil, Kénkő és a műhely többi lakója. Kénkő munkájának nagy részét kitaláltam a Katedrálisban tett látogatáskor :D
Egy ideig a történet halad előre, ahogy számítasz rá, aztán eltörik a csont és az addigi rend teljesen felbomlik. Te jó ég! Valami hasonlóra ugyan számítottam a bevillanások miatt, de attól még kicsit meglepődtem. Aztán, amikor már azt hiszed, hogy vége és minden jó lesz, akkor Akiva ledobja a sz*r bombát, hogy szépen és nőiesen fejezzem ki magam. Szóval kapunk egy igen függő véget.
Kell a következő rész!
Összegezve izgalmas, fordulatos, vicces, szerethető szereplőkkel, gyönyörű írásmóddal, egyedi ötletekkel, egymásnak-vagyunk-rendelve szerelmi szállal, komoly tanulságokkal fantasyba csomagolva, de nem túl mélyen. És egy átkozott ütéssel a gyomorszájba a végén. Mert miért is ne?
Mindenkinek ajánlom, aki szereti a romantikus fantasy könyveket.
★★★★★
Ez már hozta az első szintjét és kis jóindulattal így meg is adtam ennek az utolsó résznek az öt csillagot. Jó trilógia volt. Imádtam!
Szereplők:
Casselnek elcseszett egy élete és pszichológiai anyaga van. Ez erre a részre 100% lett. De imádom, szóval felkerül a kedvenc férfikarakterek listámra. A vége felé, amikor már kezdett nagyon idegesíteni, hogy senki a világon nem ismeri ebben a könyvben az őszinteség, az egyenes beszéd és a kommunikáció mágikus hármasát, Cassel lépett egyet. Büszke voltam rá. És örültem az elején, hogy nem hagyja magát könnyen lekoptatni, pedig Lila nagyon igyekezett.
Egyébként őt is megkedveltem, teljesen megértettem, hogy miért haragudott meg Casselre, azt, hogy sokáig nem engedte megmagyarázni azt nem néztem el, de a többit igen. Ahhoz képest, hogy mennyire nem bírtam őt az első részben, nagy utat tett meg.
Barront még mindig utáltam. Főleg, amikor Denecával összejött Fúúú!
Denecát eddig bírtam, de most kicsit elbizonytalanodtam. A vége miatt azt mondom, hogy kedvelem, de épp hogy csak. Nem sokon múlt, hogy örökre elessen a szememben.
Cassel terve, ha nagyon őrült is, zseniális! Nagyon örültem, hogy visszatért az első részben megismert ravasz énje, aki a második könyvben szabadságra ment egy kicsit. Imádtam a terv kibontakozásának minden részét kivéve a végét :D. Mondjuk egy cseppet gyanús szerintem :D.
A végkifejlettel teljesen elégedett vagyok.
Összegezve a trilógiát: Érdekes, helyenként izgalmas, tervezős, nyomozós. A szereplőknek van személyiségük és Cassel kedvenc lett. A romantikus szál nem annyira hangsúlyos, de épp elég van benne, hogy elégedett legyek. :D A fantasy szál szuper, a politikai intrikákkal együtt. A borítók is nagyon jók lettek. A stílus és a mondanivaló is szépen képviselteti magát, nagyon megdobják a könyv értékét. Én imádtam! És a trilógia összességében kedvenc lett. Bátran ajánlom bárkinek. A maga nevében egyedi.
Ez már hozta az első szintjét és kis jóindulattal így meg is adtam ennek az utolsó résznek az öt csillagot. Jó trilógia volt. Imádtam!
Szereplők:
Casselnek elcseszett egy élete és pszichológiai anyaga van. Ez erre a részre 100% lett. De imádom, szóval felkerül a kedvenc férfikarakterek listámra. A vége felé, amikor már kezdett nagyon idegesíteni, hogy senki a világon nem ismeri ebben a könyvben az őszinteség, az egyenes beszéd és a kommunikáció mágikus hármasát, Cassel lépett egyet. Büszke voltam rá. És örültem az elején, hogy nem hagyja magát könnyen lekoptatni, pedig Lila nagyon igyekezett.
Egyébként őt is megkedveltem, teljesen megértettem, hogy miért haragudott meg Casselre, azt, hogy sokáig nem engedte megmagyarázni azt nem néztem el, de a többit igen. Ahhoz képest, hogy mennyire nem bírtam őt az első részben, nagy utat tett meg.
Barront még mindig utáltam. Főleg, amikor Denecával összejött Fúúú!
"És biztos vagyok benne, hogy ennél sokkal többet nem is várhatok az én kedves, szociopata, emlékezetkihagyásos, gyökér testvérbátyámtól." Szép jellemzés, Cassel.Cassel és Sam barátsága még mindig jó része volt a könyvnek, ha voltak is problémáik.
"Legyél nekem az, aki Watson volt Sherlocknak. Hawk Spensernek, Jerry Tomnak, Bunter Wimsey-nekMinát sosem bírtam.
Sam felhorkant.
– Vagy a dagadt Sancho Panza, a háborodott Don Quijoténak – aztán Minára néz, és elpirul. Mintha ebben a pillanatban döbbent volna csak rá, hogy ezzel mindkettőnket elég rossz színben tüntette fel."
Denecát eddig bírtam, de most kicsit elbizonytalanodtam. A vége miatt azt mondom, hogy kedvelem, de épp hogy csak. Nem sokon múlt, hogy örökre elessen a szememben.
Cassel terve, ha nagyon őrült is, zseniális! Nagyon örültem, hogy visszatért az első részben megismert ravasz énje, aki a második könyvben szabadságra ment egy kicsit. Imádtam a terv kibontakozásának minden részét kivéve a végét :D. Mondjuk egy cseppet gyanús szerintem :D.
A végkifejlettel teljesen elégedett vagyok.
Összegezve a trilógiát: Érdekes, helyenként izgalmas, tervezős, nyomozós. A szereplőknek van személyiségük és Cassel kedvenc lett. A romantikus szál nem annyira hangsúlyos, de épp elég van benne, hogy elégedett legyek. :D A fantasy szál szuper, a politikai intrikákkal együtt. A borítók is nagyon jók lettek. A stílus és a mondanivaló is szépen képviselteti magát, nagyon megdobják a könyv értékét. Én imádtam! És a trilógia összességében kedvenc lett. Bátran ajánlom bárkinek. A maga nevében egyedi.
★★★★★
Újraolvasás után:
Azért olvastam újra, mert témahetünk volt a trilógia és ez volt első olvasásra a kedvenc részem, tehát amikor kedvet kaptam hozzá a sok idézet miatt, ezt vettem újra kézbe. És másodszorra is nagyon jó volt. Elgondolkodtam egy kicsit az 5 csillagon is, de szigorú vagyok, így nem kapja meg. Viszont az egyértelmű, hogy ez a legjobb a trilógiából. Szórakoztató és szenvedélyes. Bátran ajánlom a romantikus könyvek rajongóinak.
Azért olvastam újra, mert témahetünk volt a trilógia és ez volt első olvasásra a kedvenc részem, tehát amikor kedvet kaptam hozzá a sok idézet miatt, ezt vettem újra kézbe. És másodszorra is nagyon jó volt. Elgondolkodtam egy kicsit az 5 csillagon is, de szigorú vagyok, így nem kapja meg. Viszont az egyértelmű, hogy ez a legjobb a trilógiából. Szórakoztató és szenvedélyes. Bátran ajánlom a romantikus könyvek rajongóinak.
★★★★és fél
Már sok helyen belfutottam a sorozatba, hiszen nagyon híres és angolul van vagy 100 része(inkább 10) a sok köztes könyv meg kiegészítő rész miatt. Így többször olvastam már pár sorokat a szereplőkről. Ezért azzal a szerintem sokak számára ismerős bizonytalansággal olvastam a könyvet, hogy tudok róla dolgokat, de hogy azok bekövetkeznek-e, meg úgy egyáltalán miért, hogyan és mikor? Nyilván mivel romantikus alkat vagyok a szerelmi szálon gondolkodtam majdnem a legtöbbet(majdnemet majd megmagyarázom). Láttam, olyan kérdések instán, meg más helyeken, hogy Adam vagy Warner, ami már magába fura, hiszen Warner elmebeteg! Még meglepőbb, hogy a mérleg serpenyője inkább felé billen. Hogyan? Én utáltam! Elismerem, hogy van egy stílusa, de megbízhatatlan, elmebeteg és nem a megfelelő oldalon áll. Aztán elolvastam egy spoileres beszélgetést, amiből sok minden kiderült, de nekem csak annyi érdekes, hogy majd meglátom. A kérdés már csak az, hogy ő inkább Rhys-es(nagggyon kétlem) vagy Éjúr-as esetleg teljesen más. De már ezt így is túltárgyaltam, majd kiderül, ugyanis bár gondolkodtam rajta, de végül úgy döntöttem, hogy legalább az eredeti trilógiát elolvasom.
És akkor most nézzük azt a majdnemet. A szerelmi szállal majdnem a legtöbbet foglalkoztam. Leggyakrabban ott bizony nem lenne majdnem. De ezt nem a legjobbkor olvastam, ehh. Mintha nem lettem volna pánikban eléggé. De szerintem ennél már csak rosszabb lesz, így talán jó is, hogy ez mostanra került a kezembe. Mert a könyv egy disztópia, amiket alapból nem szeretek annyira, mert én nem az az ember vagyok, aki szeret katasztrófákról olvasni. De ez a mostani felerősödött klímakrízis tárgyalásos hangulatban még nagyobbat ütött. A különleges képességeket leszámítva, azt mondják ez vár ránk. Ijesztő, mi? Engem legalábbis kétségbe ejt az biztos. Ja, szóval most a disztópikus háttérre többet gondoltam kicsit, mint a szerelmi szálra.
Szereplők:
James nagyon cuki, bírtam a kissrácot remélem nem lesz semmi baja, mert az kegyetlenség lenne az írónő részéről. Nem valami bíztató, hogy kisöccsöket szoktak feláldozni írók :(( De neki drukkolok, hogy jó élete legyen. Annyira pozitív és aranyos!
Adamet imádtam, lehet ezt később még megbánom, de egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy mit követhet el, hogy ez megváltozzon, de ne legyen karakteridegen.Tamlinnél se tudtam elképzelni. Inkább hagyjuk. :D
Warnert utálom és a többi, amit már leírtam, majd meglátjuk. Amikor a totyogóst beküldte...
Írásmód nagyon képi, fantasztikus volt. Példa erre: "Kifogytam a szavakból. A zsebem tele van betűkkel, amiket nem tudok összerakni, és olyan kétségbeesetten akarok mondani valamit, hogy inkább semmit sem mondok." "Szívem üvegtábla alatt virágzó liliommező; kipattannak a rügyek, egy, még egy, mint a szemerkélő eső." Gyönyörű!
Történet izgalmas.
A végén az Omega Pont. Annyira szuper! Kár, hogy elolvastam valamelyik későbbi fülszöveget, talán a 3.-at. De egyelőre nagyon tetszik! Reményt ad, minden szinten. :))
A borító(ami nekem van meg) nem rossz. Igazából örülök is, hogy ez így lett meg, mert szemesből az első nem a legjobb, így viszont nekem különlegesen lesz meg a sorozat!
Összegezve szuper írásmód, ijesztően valós disztópikus háttér, pár szerethető szereplő és izgalmas történet. Amint megint vehetek könyvet, megszerzem a második részt is. Ajánlom azoknak, akik szeretik a YA disztópiákat.
"Az emberi képzelet gyakran szörnyű, ha magára marad."Nem számítottam rá, hogy ennyire tetszeni fog. Tavaly Könyvhéten vettem meg(meglepetésemre a régebbi borítóval), itt volt az ideje, hogy olvassam.
Már sok helyen belfutottam a sorozatba, hiszen nagyon híres és angolul van vagy 100 része(inkább 10) a sok köztes könyv meg kiegészítő rész miatt. Így többször olvastam már pár sorokat a szereplőkről. Ezért azzal a szerintem sokak számára ismerős bizonytalansággal olvastam a könyvet, hogy tudok róla dolgokat, de hogy azok bekövetkeznek-e, meg úgy egyáltalán miért, hogyan és mikor? Nyilván mivel romantikus alkat vagyok a szerelmi szálon gondolkodtam majdnem a legtöbbet(majdnemet majd megmagyarázom). Láttam, olyan kérdések instán, meg más helyeken, hogy Adam vagy Warner, ami már magába fura, hiszen Warner elmebeteg! Még meglepőbb, hogy a mérleg serpenyője inkább felé billen. Hogyan? Én utáltam! Elismerem, hogy van egy stílusa, de megbízhatatlan, elmebeteg és nem a megfelelő oldalon áll. Aztán elolvastam egy spoileres beszélgetést, amiből sok minden kiderült, de nekem csak annyi érdekes, hogy majd meglátom. A kérdés már csak az, hogy ő inkább Rhys-es(nagggyon kétlem) vagy Éjúr-as esetleg teljesen más. De már ezt így is túltárgyaltam, majd kiderül, ugyanis bár gondolkodtam rajta, de végül úgy döntöttem, hogy legalább az eredeti trilógiát elolvasom.
És akkor most nézzük azt a majdnemet. A szerelmi szállal majdnem a legtöbbet foglalkoztam. Leggyakrabban ott bizony nem lenne majdnem. De ezt nem a legjobbkor olvastam, ehh. Mintha nem lettem volna pánikban eléggé. De szerintem ennél már csak rosszabb lesz, így talán jó is, hogy ez mostanra került a kezembe. Mert a könyv egy disztópia, amiket alapból nem szeretek annyira, mert én nem az az ember vagyok, aki szeret katasztrófákról olvasni. De ez a mostani felerősödött klímakrízis tárgyalásos hangulatban még nagyobbat ütött. A különleges képességeket leszámítva, azt mondják ez vár ránk. Ijesztő, mi? Engem legalábbis kétségbe ejt az biztos. Ja, szóval most a disztópikus háttérre többet gondoltam kicsit, mint a szerelmi szálra.
"Azért halnak meg az emberek, mert mérgekkel etetjük őket. Azért pusztulnak el az állatok, mert arra kényszerítjük őket, hogy maradékokat egyenek, kényszerítjük őket, hogy a saját mocskukban éljenek, összezárjuk őket és rosszul bánunk velük. A növények elszáradnak, mert az egészségünkre veszélyes vegyi anyagokkal szennyezzük a talajt."De ezen kívül és igazából ezzel együtt is tetszett, ami már elmond valamit arról, hogy milyen jó is ez a könyv. Azok közé tartozik, amiket nem is tudom miért szeretek, de egyszerűen nem bírom letenni és csak olvasnám tovább. A könyv első felében fejezeteken keresztül börtönben volt. És én nem éreztem úgy, hogy ez nagyon depis, inkább abbahagyom, begyűjtök egy kis boldogságot a való életben. Nem, csak olvastam tovább, mert érdekes volt! És a könyv összes többi jelenetére is igaz ez.
Szereplők:
James nagyon cuki, bírtam a kissrácot remélem nem lesz semmi baja, mert az kegyetlenség lenne az írónő részéről. Nem valami bíztató, hogy kisöccsöket szoktak feláldozni írók :(( De neki drukkolok, hogy jó élete legyen. Annyira pozitív és aranyos!
Adamet imádtam, lehet ezt később még megbánom, de egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy mit követhet el, hogy ez megváltozzon, de ne legyen karakteridegen.
"Súgva mondja: – Fogalmad sincs, mennyit gondoltam rád. Hányszor álmodtam – sóhajt –, hányszor álmodtam arról, hogy közel vagyok hozzád. – A kezét mozdítja, hogy végigsimítson a haján, aztán meggondolja magát. Lenéz. És fel. – Istenem, Juliette, bárhová követnélek. Te vagy az egyetlen jó, ami ebben a világban maradt."Juliettet is bírtam. Nem vagyok egy nagy ölelgetős fajta, de szinte én éreztem a fájdalmát, hogy nem érinthet meg senkit. Nem hagyta magát teljesen megtörni. Túlélő.
"Nem emlékszem semmiféle ölelés melegére. A karom fáj az elszigeteltség elkerülhetetlen jegességétől. A saját anyám sem tarthatott a karjában. Az apám nem melengethette meg fagyos kezemet. A semmi világában élek.Kenji nagy arc, remélem továbbra is sokat szerepel :D
Helló!
Világ.
El fogsz felejteni engem."
Warnert utálom és a többi, amit már leírtam, majd meglátjuk. Amikor a totyogóst beküldte...
Írásmód nagyon képi, fantasztikus volt. Példa erre: "Kifogytam a szavakból. A zsebem tele van betűkkel, amiket nem tudok összerakni, és olyan kétségbeesetten akarok mondani valamit, hogy inkább semmit sem mondok." "Szívem üvegtábla alatt virágzó liliommező; kipattannak a rügyek, egy, még egy, mint a szemerkélő eső." Gyönyörű!
Történet izgalmas.
A végén az Omega Pont. Annyira szuper! Kár, hogy elolvastam valamelyik későbbi fülszöveget, talán a 3.-at. De egyelőre nagyon tetszik! Reményt ad, minden szinten. :))
A borító(ami nekem van meg) nem rossz. Igazából örülök is, hogy ez így lett meg, mert szemesből az első nem a legjobb, így viszont nekem különlegesen lesz meg a sorozat!
Összegezve szuper írásmód, ijesztően valós disztópikus háttér, pár szerethető szereplő és izgalmas történet. Amint megint vehetek könyvet, megszerzem a második részt is. Ajánlom azoknak, akik szeretik a YA disztópiákat.
★★★★★
Mit tudok még mondani egy Rick Riordan könyvről, amit nem mondtam el az előző 19 könyve után, amit olvastam? Igen, hivatalosan is ez a 20. könyvem Rick bácsitól.
Ilyenkor felmerül a kérdés, hogy nem unom-e még? A válasz erre természetesen, hogy egy percig sem!
Viszont azt be kell látnom, hogy írni nem sok újat írhatok. az előző résznél még valahogy sikerült, de most nem érzem, hogy meglátogatott volna múzsa.
Szóval ismételjük ugyanazokat és nézzük a történetet.
Festus szívós. Hányszor temették már? 2x biztos aztán még mindig "él" és virul(Alive and kicking).
Leo nem változott kivéve, hogy most vele van Calypso, akit egyébként megkedveltem.
Jo és Emmie nagyon jó szereplők, szüksége volt rájuk a könyvnek. Mindkettejüket nagyon bírtam.
Apollo aka Lester testközelből ismerkedhet a félvérek halálos küldetéseivel, tapasztalatai folytán jól át is értékeli az addigi életét. Remélem ez tartós lesz.
A végén feltűnt Grover, meglepődtem.
Izgalmas, humoros, szerethető szereplők, tanulságok és így tovább és így tovább...
Bátran ajánlom mindenkinek, de minek is mondom, hiszen senkit nem erről a könyvről(12.ha együtt nézzük a görög-római sorozatokat) írt véleményem fog meggyőzni, hogy neki kell állnia a sorozatoknak.
Olvasom is a következő részt.
Mit tudok még mondani egy Rick Riordan könyvről, amit nem mondtam el az előző 19 könyve után, amit olvastam? Igen, hivatalosan is ez a 20. könyvem Rick bácsitól.
Ilyenkor felmerül a kérdés, hogy nem unom-e még? A válasz erre természetesen, hogy egy percig sem!
Viszont azt be kell látnom, hogy írni nem sok újat írhatok. az előző résznél még valahogy sikerült, de most nem érzem, hogy meglátogatott volna múzsa.
Szóval ismételjük ugyanazokat és nézzük a történetet.
Festus szívós. Hányszor temették már? 2x biztos aztán még mindig "él" és virul(Alive and kicking).
Leo nem változott kivéve, hogy most vele van Calypso, akit egyébként megkedveltem.
Jo és Emmie nagyon jó szereplők, szüksége volt rájuk a könyvnek. Mindkettejüket nagyon bírtam.
Apollo aka Lester testközelből ismerkedhet a félvérek halálos küldetéseivel, tapasztalatai folytán jól át is értékeli az addigi életét. Remélem ez tartós lesz.
"“I’m new to this heroic-quest business. Shouldn’t there be a reward at the end? Not just more deadly quests?”Meg visszajött. Nem tudom mi történhetett vagy, hogy mi lesz még, mert nagyon úgy érzem, hogy nem zártuk le az ügyüket Néróval.
“Nope,” Leo said. “This is pretty standard.”"
A végén feltűnt Grover, meglepődtem.
Izgalmas, humoros, szerethető szereplők, tanulságok és így tovább és így tovább...
Bátran ajánlom mindenkinek, de minek is mondom, hiszen senkit nem erről a könyvről(12.ha együtt nézzük a görög-római sorozatokat) írt véleményem fog meggyőzni, hogy neki kell állnia a sorozatoknak.
Olvasom is a következő részt.
★★★★★
Imádtam! Meseszerű, de ilyenek is kellenek. Limonádé könyv a javából, de én imádom a limonádét képletesen és szó szerint is :D.
Már az elején megtetszett az írásmód és Cole is szimpatikus volt.
Summer és Cole igazi is filmvásznas beszélgetéseit is nagyon szerettem. A Walmartos kiránduláson nagyon nevettem :DD.
Summert szerettem, Colet imádtam! *_*
Kedvenc mellékszereplőim Brad de Luca, Ben, Justin, Cocky és Summer anyja voltak.
Bonyodalmak nem idegesítettek.
A borító illik a könyvhöz.
A helyszín és a filmforgatás is nagyon tetszett.
A hangulat fantasztikus volt.
A történet ütemezése és kivitelezése meglepően remek. Nem folyamatosan időrendben haladunk előre, hanem néha ugrálunk erre arra, de ez teljesen logikus és követhető volt.
A végén a novella nagyon jól esett :D. Magának a könyvnek a vége, pedig pont olyan, mint amire bárki számítana cukros rózsaszín boldogság :D.
A kérdés, hogy vagyok-e olyan szigorú, hogy bár imádtam a könyvet és nem találtam benne semmi kivetnivalót, levonjak azért fél csillagot, mert „csak” egy romantikus-erotikus NA limonádé könyv. Hát nem. :D A műfajában tökéletes volt, így megkapja az öt csillagot. Bátran ajánlom a boldog NA könyvek rajongóinak!
Remélem a filmet is meg tudom nézni valahol!
★★★★és fél
Először, amikor megjelent nem voltam biztos benne, hogy akarom-e én olvasni ezt, de végül a beleolvasó meggyőzött. Örülök, hogy végül így döntöttem, mert nagyon tetszett.
Tetszett az alapötlet és a kivitelezése, az írásmód. Izgalmas és érdekes volt megoldani a rejtélyeket(én hamarabb rájöttem, hehehe :D). Az egyik szál pedig kimondottan komoly volt, ezért akár még pontot is vonnék le, mondva megzavarta a lelki békémet(mintha nem tenné ezt minden), de szerencséjére jól becsomagolták misztikumba, így nem bántam nagyon a dolgot.
A főszereplőket: Emmát, Patrikot, Olivért, Lilit nagyrészt bírtam, akkor is, ha olyan teljességgel felháborító dolgokat mondtak, mint hogy az: “előző két Thor a legrosszabb Marvel-filmek közé tartozik” Hát ezt meg hogy gondolhatják??!! Fúúú A három Thor film az egyik kedvenc egységem a Marvel filmek közül! De ízlések és pofonok, így elnéztem nekik.
Patrik és Lili ellen szól továbbá, hogy cigiznek. Sajnálom, de minden egyes szereplő, aki cigizik automatikusan kihúzza nálam a gyufát.
Viszont mindegyik határozottan hétköznapi karakter volt. Nem voltak túl tökéletesek, túl ilyenek, túl olyanok, csak hétköznapi emberek. Kedvenc szereplőim a Banyaosztag tagjai lettek.
A sulis élet teljesen valóságos lett, a kolishoz nem tudok hozzászólni, de ránézésre az is :D.
A vége is fura módon elnyerte a tetszésem, pedig, ha valaki mielőtt még elolvastam volna azt mondja ez a lesz a vége, akkor egy pff-fel reagálok és lehet bele se kezdek. Ez hiba lenne, mert ez a vége tökéletes ehhez a könyvhöz.
Az eredeti(még a címváltoztatás előtti) borító jobban tetszett, ez olyan semmilyen.
Összegezve igazi hibát nem is találtam benne, úgy volt jó, ahogy volt. Izgalmas, jól megírt misztikus történet szerethető szereplőkkel, gonosz démonokkal és szellemekkel. Bátran ajánlom bárkinek.
★★★★
A természetgyógyász ajánlotta, hogy olvassam el. Megvettem, elolvastam. Igazából tetszett. Ezzel minden olyan egyszerűnek tűnik. Boldogságot áraszt magából. Sok minden okosság van benne. A rajzok szépek benne, a „tanórák” érdekesek. Tényleg minden a lehető legegyszerűbben van megfogalmazva, de nem zavart. Igen, kifejezetten tetszett.
Öcsémnek is elkezdtem felolvasni, tetszett neki is csak még kicsit hozzá egy idő után megunta.
★★★★és fél
Tudtam én, hogy erre van szükségem. Az épp csak nyáriszünetben lazítani kezdő agyam, nem volt készen a Világok utazóira, ezért gyorsan félbehagytam és jött ez. Mert ehhez nem sok agy kell, már bocsi, könyv :D.
Az előző részekben már felbukkantak és láttam kettejükben a potenciált, kíváncsi voltam a könyvükre. Azzal kezdeném, hogy a fülszöveg utolsó pár mondata hülyeség. Vagy ha nem is, akkor mindenképpen félrevezető. Azt sugallja, hogy Jimmy meg akarja győzni arról Lenát, hogy a munkán túl is legyen köztük kapcsolat. A könyvben viszont hiába is vártam ilyen részt :D. De elnézem.
Fura, mert általában fordítva van, de az eleje sokkal jobban tetszett, mint a közepe, vagy akár a vége.
Az elején úgy voltam vele, hogy kár, hogy nem mondjuk egy hónappal korábban kezdték. Vagy két héttel, az is jó lett volna. Szívesen néztem volna őket a veszekedős fázis legjavában is. Mert a könyv egy fordulóponton kezdődik(mint minden könyv wow!) a prológus kivételével. Aztán ahogy haladtunk előre… mármint a lapok fogytak, de ezek nem haladtak semerre, maximum vissza, már nagyon elegem volt a marakodásukból. Értem én, de ahhh, hagyjuk :D
Jimmy, te ahh ;DD Hihetetlen vagy. A randi Bennel… Meg ezt a listát tényleg komolyan gondoltad?! Az ellenkezőjét éred csak el vele. Nem mintha bárki is sajnálná ezt :D Csak ő, aki komolyan nem hiszi el, hogy szerethető gondolhatta azt, hogy Lena kiszeret belőle, ha több időt tölt vele kvázi :DD Egyébként Lena kifakadása eléggé az elején volt, jól meg is lepődtem és örültem. De sajnos ebből a jó helyzetből csak tagadás lett egy idő után, ami nem tetszett. Valamikor a közepe fele, Dean felbukkanása körül stagnált a történet, akkor le is tudtam tenni és elmenni aludni.
Úgy érzem a legnagyobb bajom ezzel a könyvvel, amiért nem teljesen boldogan fejeztem be az, hogy ahhoz képest, hogy mennyire elhúzták nem volt elég kielégítő a vége. Túl hirtelen. Most komolyan azért szenvedtünk ennyit, mert ez a szerencsétlen cukipofa nem ismeri a szerelemdefinícióját? :D
De ezt is elnézem, mert az egész, úgy ahogy van szórakoztató volt. Igen, néha szenvedtek ok nélkül. Igen, megnehezítették a saját életüket. De közben nem tudtam nem röhögni, könnyed volt, laza és jól leírt. Csak azért nem idézgettem folyamatosan a jobbnál jobb megállapításokat, bögre-bölcsességeket és visszavágásokat, mert biztos voltam benne, hogy már valaki megtette előttem :D.
Lenát nagyon bírtam. Mondanám, hogy valamit a helyében nem úgy csináltam volna és akkor mennyivel hamarabb megoldódtak volna a dolgok, de őszintén, nem látom, hogy bármi komoly hibát elkövetett volna. Jimmy feladta neki a leckét rendesen, de ő hősiesen állta, amíg bírta.
De persze Jimmyre se lehet haragudni. Pedig a végén és egy-egy rosszabb pillanatában elhangzott sértései nem lenne nehéz alaposan megorrolni rá. Mondott pár kegyetlen dolgot. De minden tette a gyerekkori sérelmekből fakadt és az idő további részében, pedig vagy imádnivaló vagy csábító volt, a lényeg, hogy nem lehetett ellenállni neki. *_*
A kapcsolatukat is bírtam, annak ellenére, hogy mint mondtam kicsit sokáig húzták. A folyamatos adok-kapok, szópárbajok, egyszer fent inkább lent… Imádtam.
Ami a következő(utolsó :(( ) részt illeti, ez a könyv minimálisan előkészítette. Ben többet szerepel, mint az előzőekben, a folyamatos smsezgetése, Lizzy kiviharzása az utolsó jelenetnél…. Eddig nem voltam biztos benne, hogy elolvassam-e, mert sok rosszat hallottam róla, de butaság volt ilyesmire gondolni, hiszen esélytelen, hogy kihagyjak egy Stage Dive kötetet :D.
Összegezve könnyed és szórakoztató olvasmány tele szeretnivaló szereplőkkel és fűtött szópárbajokkal. IMÁDTAM!
★★★★
Hát sajnos ebben a második részben csalódtam. Az első után legszívesebben azonnal ezt olvastam volna, de nem volt a könyvesboltban, ezért a Könyvhéten vettem meg. Volt a suli könyvtárában is(csoda), de csodás a borítója, ezért meg akartam venni.
Hát a borítója tényleg még mindig gyönyörű, de nagy sajnálatomra maga a tartalom az első részben sokkal jobban tetszett.
Még csak nem is kell elgondolkodnom ennek mi az oka, egyszerű: Nick és Etta külön vannak. Több. Mint. 300. Oldalon. Keresztül. Én meg reménytelenül romantikus vagyok. Jó, nem azt mondom a keresés is lehet romantikus és a helyzethez mérten az is volt, de mégis klasszisokkal jobban tetszett, hogy az első részben együtt utaztak. És nem elég, hogy sokáig hiába keresték egymást még ilyen hülye majdnem véletlenül találkozásokkal is idegesítettek engem. Pff
Ennyi a bajom csak ez bizony jó nagy baj, rányomta a bélyegét az egész könyvre. Egyébként ugyanolyan jó volt minden más tekintetben, mint az első rész. A szereplők, ha változtak, akkor is az előnyükre. Az új karaktereket is megkedveltem vagy érdekesnek tartottam.
Julian mindenesetre egy életképtelen szerencsétlen. A Belladonna pedig egy gonosz boszorka.... háááát ja, kb. Ravasz és manipulatív, de azért a vége... Li Mint bírtam.
Ettát meglepő, de továbbra is csodáltam a kitartásáért, a bátorságáért és az eszéért. Illetve minden hálám neki is Nicknek, hogy nem szúrták el a kapcsolatukat. Így rájuk nem haragszom a majdnem egész külön töltött könyv miatt, csak az írónőre.
Nagyon izgalmas volt, idegörlő szemszögváltásokkal. Ezúttal is sok helyen megfordultak szereplőink, szóval kalandból is kijutott nekik.
Az időutazás és a történet szálai többször megerőltették az agyamat, nem volt egyszerű követni. Nem mondom, hogy a végére teljesen megértettem, de elengedtem ezt. Amiatt, hogy ennyire igénybe vette az épp vakációzni kezdő agyamat, félbe is hagytam egy napra és egy laza Lead-et elolvastam majd csak utána folytattam.
A vége szuper, annyira, hogy majdnem elért a könyvnek még egy plusz fél csillagot, de végül szigorú voltam. Az azelőtti rész viszont amikor Etta hazatér kétségbeejtő. Őszintén csodáltam a lányt, én tuti teljesen kikészültem volna.
Stílus, felbukkanó mondanivalók tartották az első szintjét, kedvenc részeim voltak, nagyon szép bekezdések születtek, el lehet rajtuk gondolkodni.
Összegezve egy hibája volt, egyébként olyan, mint az első. A duológiát szépen lezárja, írásmód és mondanivaló a főbb erősségei. Szereplők szerethetőek. Történet akciódús és pörgős. Nagyon tetszett!
(Feltűnt valami a Maximos könyvekkel kapcsolatban. Nem értem őket. Homok leánya, ez a duológia, Angyali gonosz és kicsit a Modern boszorkánynál is vannak bizonytalanságok... Nem az, hogy a mondatok értelmetlenek, mert nem azok mégse egyértelműek. Nyelvtanilag helyesek és magyarosak, de nem tudni melyik szereplőre utal, az események leírása nem tiszta, néha csak egy akciójelenet közepén találom magam, azt se tudom, hogy kerültem oda, visszaolvasom, de még mindig nem tiszta. Na, mindegy ez valószínűleg csak egyéni szocprobléma.)
★★★★★
Azóta vártam, hogy olvashassam, mióta kiderült, hogy az írónő kedvenc párosomról ír.
Onnantól kezdve pedig, hogy elkezdtem totális fangirl módjára viselkedtem. :D Ilyen még szerintem nem is volt, de a 10. oldalon már újraolvasni akartam :D.
IMÁDTAM az első betűtől az utolsóig. Ne is vesztegessétek az időt az értékelésem elolvasásával, menjetek és olvassátok ezt a könyvet!
Na de!
Először is nagyon fura volt, hogy az Üvegváros után vagyunk megint! Mennyi év eltelt az ebben a könyvben történtek óta! És mennyi könyv! 3 könyv(egy súlyos szakítással) + 10 novella(Örök éjre szánva <3) + egy trilógia + két gyerek + egy esküvő választja el ezt a könyvet attól, amit én most-nak mondok(vagyis a QoAaD végét). Nagyon nagyon fura volt visszamenni az időben. Minden annyira más volt akkor még, de ugyanakkor meg semmi nem változott.
"Régen" szereplőink is megjelentek és te jó ég! Valakiket még csak most ismertünk meg! Mármint olyanok, akiket én rég egy párnak, legjobb barátoknak, halottnak vagy gonosznak számítok itt még épp csak megismerkedtek, feltűntek, tervezgettek!
Áááá én ezt nem bírom megírni túl jóóóó. Olvasás közben is így voltam vele. Legszívesebben minden egyes betűt kiidéznék belőle, mindenről írnék, de nem tudok, mert csak rajongok folyamatosan #fullonfangirlmode. *Nagy levegő be, lassan ki.* Jó, erőt veszek magamon, menni fog ez!
Szóval a "mellékszereplők"!
Raphael drágám nem sokáig szerepelt, de akkor tündökölt rendesen. Ragnornak sms-ezett! Ennyire hiányzik neki! És amikor majd kiderül, akkor ő már nem... áááá, sírok.
Ott volt még Lily, Bat, Elliot majdnem az egész New York-i gang! :DD
Malcolm Fade: sokkal jobb lett volna, ha már most megöli őt Barnabas mondjuk akkor lehet nem úgy történt volna a Jemma, ahogy szóval I guess ne változtassunk semmin a végén még rosszabb lesz. Azért a: Megválasztottak boszorkánymesterükké? Igen, a hülyék!-nél kikapartam volna a szemét.
Rook is feltűnt kicsit sem láttam át a tettein :D.
Ott volt még Adaon(épp csak megemlítve kétszer, de még mindig hálás vagyok neki), Catarina, Hypatia, Barnabas, Tessa...
Helen és Aline különbözött szerintem a legjobban az évekkel későbbi önmagától. Nem mintha csoda lenne, rengeteg minden fog történni velük, főleg Helennel ezt követően. Helen még tiszta morcos, szabálykövető, all good shadowhunter. Aline meg olyan elveszett. És még csak most ismerkedtek meg! Nagyon vicces volt, cukik voltak!
Annak ellenére, hogy ennyivel azután íródott, hogy ezek ténylegesen megtörténtek volna Cassandra Clare lavírozott, meg nem mondtam volna, hogy ez később íródott, mint a Bukott angyalok városa. Ott vannak Alec aggodalmai Magnus exei miatt, Magnus titkai. Alec pedig tényleg olyan, mint "régen" volt. Nem vagyok író, nem tudom mennyire, de szerintem nehéz lehet karakterfejlődésből visszaépíteni egy szereplőt.
Jace és Alec telefonbeszélgetésén szakadtam :DDD Annyira ők voltak!
Illetve kaptunk új szereplőket is a legfontosabb közülük Shnyu? Fúú nem tudom leírni a nevét, mondjuk kimondani se, mindjárt utánanézek. Annyira nem nehéz: Shinyun. Majdnem eltaláltam :D Titokzatos szereplő, sötét múlttal, de érdekes a szerepe, ahogy Magnus ennyire magát látja benne.
Most biztos mindenki csodálkozik, hogy mindenkiről írtam, csak főszereplőinkről nem. Nem hiszem, hogy bármi újat el tudok mondani. Szinte minden könyvben, amiben szerepeltek egy vagy kettő bekezdést annak szenteltem, hogy kifejtsem mennyire imádom őket. És mily meglepő, ezzel a könyvvel csak tovább nőtt az imádatom, pedig már azt hittem nem tud hova nőni. Megismertünk még egy kicsit Magnus múltjából, a félelmeiből, a saját magával kapcsolatos kétségeiből, hibáiból és gondolataiból. Az Alec-kel való kapcsolatáról szavak sincsenek, azzal a szörnyű perpatvarral is a "jövőben" az egyik kedvenc párom ők. És határozottan ők azok, akik miatt leginkább kijön belőlem a fangirl.
A vége meglehetősen csavarosra sikeredett. A könyvek végén a fordulat, az általában egy "kör" a csavaron, na ez legalább 3 kör volt.(Elnézést, ha ez nem érthető :D) A főmufti kiléte nem ért teljesen váratlanul, de azért azt se mondom, hogy számítottam rá. Aztán örültem, amikor mégse ölték meg, de hát mégiscsak meg kellett volna, mert annál a k****-nál van Ragnor! mondjuk akkor ki tudja, lehet ott halt volna meg fogságban, elfeledve. Csavaros. A lányoktól való búcsú meg... QoAaD vége és az addig vezető út... Megváltoztatják a világot, mert annak kell változnia, nem nekik.
Az epilóguson vagy 5 teljes percig folyamatosan nevettem. Egyszerűen nem hittem el! Berendezték az összes fotót aztán nem utaztak sehova, hanem maradtak otthon?! És eddig mindenki azt hitte, hogy utazgattak? ;DDD Az utolsó jelenet pedig kellően ledöbbentett és alig várom a következő részt!
A történet szokásos árnyvadászos harcos, fordulatos, izgalmas, kalandos. Lényegesen kevesebb drámával, mint általában, amiért igazán hálás vagyok!
A stílus, a gondolatok, a mögöttes tartalom... ezek már elvárások egy CC könyvben és most is hozta a szintjét.
A borítót, amikor először megláttam csalódott voltam. Olyan gyönyörű borítói vannak Cassienek! Miért gondolta úgy, hogy pont most akar valami tök mást a kedvenc szereplőimnél? Nem rossz ez... de miért kellett? És főleg, Magnus miért kék? Aztán minél többet láttam, kezdtem megszokni meg társítani hozzá a rajongásom a tartalma miatt. Így mostmár tetszik, de azért na!
Azt viszont nem értem, hogy ez miért felnőtt trilógia első része. Komolyan azért, mert LMBTQ+ és már automatikusan felnőtt tartalomnak számít? Annyi erotika se volt benne, mint a többi könyvében az írónőnek, pedig azok YA besorolásúak. Vagy én értettem félre valamit, vagy ez hülyeség.
Összegezve mindent, de mindent IMÁDTAM! Nagy elvárásokkal kezdtem neki, mert Malec! *-* De simán fölülmúlta őket. Főleg a szereplők, a humor és az összetettség, de minden más is TÖKÉLETES volt benne. Elfogult vagyok? Hát hogyne! De képtelen vagyok objektívan nézni és ha úgy is nézném, se hiszem, hogy bármi hibát találnék benne. Hogyan képes erre a csodára Cassie, amit az Árnyvadász világgal létrehozott? <333
Ajánlom, kedvenc lett, már az első oldalon vagy akár a kiadása előtt azonnal :D Annyira azért nem vagyok elvetemült, de szívem szerint most elkezdeném újraolvasni. Valószínűleg megelégedek egy Bane Krónikák újraolvasással vagy egy Ghosts of the Shadow Market-tal.
OLVASD EL!
(a későbbi kiegészítés jogát fenttartom)
★★★★és fél
Újabb egy éve vár arra, hogy elolvassam könyv. Tavaly Könyvhéten vettem, azóta valahogy nem került a kezembe, de most végre igen!Elkezdtem és az első gondolatom az volt, hogy ettől kedvem támadt Napnak fényét olvasni. Mert azért azt sejtettem, hogy annyira nem fogok ebbe beleszerelmesedni, mint a Napnak fénye ciklusba. Ez igaz is lett, de hát a léc szinte lehetetlenül magasan volt :D. A Farkastestvér és a Napnak fénye között van, szóval az előbbinél jobban tetszett.
A szereplők szimpatikusak voltak. Mindannyiuknak voltak stikkjei, de ettől lett szórakoztató a könyv.
Ji-Mir hercegnő ahhoz képest, hogy egész életében a világtól elzárva nevelték, nagyon jól bírta a dolgot. Valószínűleg van benne egy kis öröklött kalandvágy(nem tudok semmit a családjáról, csak azért mondom, mert biztos nem tanult :D). Volt, hogy egyes helyzetekre annyira földtől elrugaszkodottan, naivan reagált, hogy csak nevetve ráztam a fejem, hogy ilyen nincs(sokszor volt ilyen a könyvben, lássuk be), de mint mondtam, teljesen érthető. Azzal viszont nagy szerencséje volt, hogy elkezdte tanulni a nyelvet. És minden elismerésem, semmi kis idő alatt folyékonyan megtanult erinül.
A kedvenc szereplőm azt hiszem Róka volt. Mindenből kidumálta magukat, talpraesett volt és törődő. Féltem őt kicsit, nehogy a nagy önzetlensége valamikor még ennél is nagyobb bajba sodorja.
Aramandot, Ho Tarasin Mitanát, Alfrédot, Nárcisszirmot és Hatarasimát(remélem, hogy így hívják az egyetlen jó testvért a csapatban) szintén nagyon bírtam bár változó, hogy mennyit szerepeltek.
Na jó, Ho Tarasin Mitanát még ki kell emelnem, mert nagyon megszerettem. :)) Akkor is, ha nem az a feladata, hogy gondolkodjon :D.
Az egyik kedvenc jelenetem Aramand elmélkedése volt. Addig jól félreértettem szegényt. A könyv elején eltettem magamban egy aranyifjú-kardnemes-kártyajátékos dobozba, onnantól így gondoltam rá, csak az elmélkedésénél jöttem rá, hogy ezt igen elrontottam :D A kora is folyamatosan hullámzott előttem végül valahol 40 és 50 közöttire tippeltem, mint kiderült, jól. Őt is szerettem. Jó, igaz mindenkit szerettem, ezt jól leírtam :D.
A történet a szokásos káosz :D Singra hiába is keresett benne rendszert vagy stratégiai lépéseket, nem volt benne :D. Bármennyire is próbálkoztak azok, akik ezt az egészet elindították.
Random gondolatok, eléggé off:
Olyan érzést kelt a történet, mintha az elején mindenkit beraktak volna egy nagy és tágas hálóba. Aztán ők teljesen random, esetleg kis csapatokban elkezdtek mozogni, különböző formákat hajtva a hálóból. Aztán, ahogy telik az idő a háló egyre kisebb lesz így egyre több szereplő ismeri a másikat mert összeütköznek random mozgásuk közben. A hálót egyre inkább csak csapatokban tudják megmozdítani, kisebb a mozgásterük, kevesebb a lehetőség. A mellékszereplők kiesnek, csak az erős főszereplők maradnak. Hogy ebből mi a francot akartam kihozni azt én se tudom, de kb. így képzelem el.
Ez után a rengeteg szóvirág után késztetést érzek, hogy én is így beszéljek pedig nem tudok. :D
Az erin-morin kultúra közti különbségeket és párhuzamokat érdekes volt olvasni. Egyébként én a fejemben Velencéhez és Japánhoz hasonlítottam őket, mondjuk szerintem ezzel nem vagyok egyedül :D.
A borító nagyon tetszik. Mondjuk a szatának kicsit más fejet képzeltem.
A humor természetesen remek, de ezt nem is tudom miért említem, hiszen egyértelmű, hogy az egy Goldenlane regénynél.
Szóval minden szuper volt, csak! És most pár dolog, ami annyira nem volt szuper:
1.Néha ellaposodott(nem jó szó). Amikor századszorra olvastam ugyanazt a mondatot, futottunk bele ugyanabba a zsákutcába, már az én figyelmem is elkalandozott néha. Kicsit a közepe nekem túlírt lett.
2.Egyéni szocprobléma kicsit, de kötődik valamennyire az 1. ponthoz: nagyon nem szeretem, amikor ilyen sokáig egyetlen egy célja van valakinek, ami kitölti minden gondolatát, de újra és újra lecsúszik róla, nem teljesíti. Jelen esetben az, hogy Ho Tarasin Mitana több száz oldalon keresztül próbálja megtalálni Ji-Mir hercegnőt, az persze valós, hiszen az is csoda, hogy egyáltalán megtalálta, de közben meg nagyon idegesített is. Főleg a sok hopp pedig majdnem! helyzet. Szerencsére ilyenből csak ez volt és utána már semmi bajom nem volt.
3.Őrvarázs? Párszor meg lett említve, vártam, hogy kiderül róla valami, de semmi. Pedig kíváncsi lettem volna.
A vége szerintem remekül meg lett oldva. Valóságos, de elégedetté tesz minket, olvasókat. Egyedül Rókát sajnálom valamiért, pedig tudom én, hogy nem lesz baja, ügyes lány. Azon meg már nem csodálkozok, hogy hiába volt így is 680 oldal, a végét még olvastam volna hosszabban, kicsit hirtelen lett. De igazából illet a könyvhöz, szóval ez nem panasz.
Összegezve imádtam, egyetlen hibája, hogy néha ellaposodott a közepe előtt valamivel, de minden más szuper volt a karakterektől kezdve a háttérvilágon át a történetig. Nem teljesen 4,5 csillag, de a 4-et kevesellem, így marad ez.
Bátran ajánlom a türelmes, akciódús könyvek kedvelőinek! Ezután nekem vagy az Isteni balhé jön, vagy engedek a kísértésnek és újraolvasom a Napnak fényét.
★★★★
Hát ezt inkább akkor kellett volna elolvasnom, amikor megkaptam, decemberben. :D Elég fura volt térdig érő hóról és a Karácsonyról olvasni, amikor épp nagyban megsültem.Bár hallottam a könyvről vegyes dolgokat, bizakodva kezdtem neki, mert Kerstin Gier könyvben még nem csalódtam. És most sem. Nem volt a legkiemelkedőbb könyve, de nagyon tetszett.
A tippjeim kivételesen mind vakvágányra futottak. :D Azt hittem kiszámítható a könyv aztán újra és újra meglepett.
Az ifjabb Don egy pimasz ördögfióka gazember! Viszont a "kapcsolata" Gracievel nagyon vicces meg cuki :D. De igazából Dont is bírtam, idegesítő, de vicces és egyedi kis kölyök volt.
A Barnbrook család bemutatásánál nem jutottam tovább Big Daddynél. Most ki kinek a kije? De aztán ennek nem volt semmi jelentősége, szóval nem gáz.
Amyt bírtam, örülök, hogy összejött Aidennel bár azért mégiscsak együtt nevelkedtek, csodálom, hogy ez ellen a felnőtteknek nincs kifogása :D.
Az idővel kialakuló szerelmek és barátságok nem erősségei Kerstin Giernek. Összefutott Bennel egyszer, aztán iszogattak egy kicsit és legközelebb már világi jó barátok Ben szerint :D. Elnézem.
Fanny engem csak a közepén idegesített kicsit, amikor szerintem tök alaptalanul elkezdett paranoiás lenni, de persze itt is én voltam a hülye, szóval nincs okom szólni. Amit viszont nem értek, hogy akkor miért hagyta ott a sulit? Miért kellett évet ismételnie?
Benről nem tudunk meg sokat, de amit igen az alapján szimpatikus. Az apja nem, de ezzel nem vagyok egyedül.
A szálló, mint helyszín és az ott lakók közössége viszont nagyon jól lett felépítve. Ludwigékat az elejétől nagyon bírtam, olyan cukik! Aztán jól fejreestem, amikor kiderült, hogy ők az emberrablók. Szomorú :(
Akiket nem bírtam is meg volt a szerepük a szálló vérkeringésében.
A kis Dását az apukájával meglepően megkedveltem. Pedig azért meghallja az ember az orosz oligarcha szót nem valószínű, hogy jóra gondol. Viszont a felesége, pff.
Tristanról nem igazán tudtam mit gondoljak. Érdekes szereplő, nem is akadályozta Fanny és Bent nagyon szóval azt hiszem jóban vagyunk :D.
Furán alakult a kapcsolatom a szereplőkkel, akiket az elején annyira nem bírtam megszerettem, akiket meg végig bírtam, azokban csalódnom kellett. Kivételek vannak. Pavel, Monsieur Rocher, Stucky, Hugók, Tiltott Macska...
A borító nagyon szép.
A történet mondanám, hogy nem nagy cucc, mert nem az, de közben meg folyamatosan meglepett, szóval vagy több van benne mégis, mint gondoltam, vagy én voltam kivételesen gyengeelméjű, amikor olvastam.
A végkifejlett tetszett. :))
A végén a névjegyzéket csak úgy elkezdtem olvasni, nem tudom miért, de még szerencse, mert kár lett volna róla lemaradni, nagyon nagy volt :D.
Összegezve a hangulat nagyon tetszett, az alapötlet és a szereplők is, értek meglepetések, vicces és érdekes volt. Szóval bár nem Kerstin Gier legjobb könyve, azért nagyon tetszett és bátran ajánlom.
"Nem kell tökéletesnek lennie egy napnak ahhoz, hogy jó szívvel emlékezzünk rá." Ez a könyvre is igaz.
Új szerzemények:
Júliusi TBR
Nem terveztem erre a hónapra is összeállítani egy listát, hiszen ez a legszabadabb hónapom, hagy olvassak, amihez épp kedvem van, de igazából nagyon rászoktam az elmúlt hónapokban. Tehát összeállítok valamit aztán vagy betartom vagy nem. Első négyet júniusból hozom. A tervezett újraolvasások nem szerepelnek.
Jó olvasást mindenkinek!
Sérültem és megtörtént, amikor hét hónapja a házasságomban nagy probléma merült fel, köztem és a férjem között. olyan szörnyű, hogy a házasság felbontására bírósághoz fordult. Azt mondta, soha többé nem akart velem maradni, és már nem szeretett. Tehát kiszállt a házból, és komoly fájdalmakon ment át engem és a gyerekeimet. Megpróbáltam minden lehetőséget, hogy sok könyörgés után visszahozzam, de minden haszontalan volt, és megerősítette, hogy döntését meghozta, és soha nem akart újra látni. Tehát egy este, amikor visszatértem a munkából, találkoztam egy régi barátommal, aki megkérdezte a férjemről. Tehát mindent elmagyaráztam neki, így azt mondta nekem, hogy a férjem egyetlen módja, hogy meglátogassam a DrIgbinovia nevű helyesírást, mert ő is neki dolgozott. Tehát soha nem hittem a helyesírásban, de nem volt más választásom, mint követni a tanácsát. Aztán adta meg az e-mail címet, amit a docigbinovia93@gmail.com a meglátogatott helyesírásról. Így másnap reggel küldtem egy e-mailt a címére, amit adott nekem, és a helyesírási követelmények biztosítják, hogy visszaszállom a férjem a két napot. Micsoda fantasztikus kijelentés! Soha nem gondoltam, hogy beszélt velem, és elmondott mindent, amit tennem kell. Aztán másnap reggel, így meglepő módon, a férjem, aki nem hívott meg az elmúlt 7 hónapban, felhívott, hogy közölje, hogy jön vissza. Milyen csodálatos!! Tehát így jött vissza ugyanazon a napon, sok szeretettel és örömmel, és bocsánatot kért a tévedésért és a fájdalomért, amit ő és gyermekeink okoztak. Ettől a naptól kezdve a kapcsolataink erősebbek voltak, mint korábban, a DrIgbinovia segítségével Így konzultálok veled, ha bármilyen probléma merül fel vele, 100% -os garanciát vállalok, hogy segít neked, hívja, vagy add hozzá őt: Whats-app: +2348144480786 a köszönet Drigbinovia ..!
VálaszTörlés