Jó hónap volt április. Volt egy rövid tavaszi szünet, amikor olvastam. Rész vettem egy irodalmi verseny döntőjén. Volt egy fantasztikus és mozgalmas hétvégém, amikor szombaton felmentem a Könyvfesztre(élménybeszámoló hamarosan), ott aludtam Budapesten, így másnap visszamehettem és a hétvége zárásaként hazafelé még tesómmal elmentünk moziba és végre megnéztük az End Gamet. *_*
Filmek/sorozatok:
Marvel hónap, készülve a Végjátékra megnéztem azokat a filmeket, emik eddig kimaradtak. Megnéztem a Hangyát, a Deadpool 2-t és a Tél katonáját . Néztem 6 rész Agymenőket és 2 rész Durararát újranéztünk tesómmal. Megnéztük vele és apával a Hangya és a Darázst és az Amerika Kapitány: Polgárháborút, mert tudtuk, hogy ugyan nem fog tetszeni, de minden ezutáni filmben erre utalgattak, szóval egyértelmű volt, hogy nem hagyhatjuk ki, az egész rossz hangulatot kicsit oldotta Scott Lang és Peter Parker, imádom őket <3. Szüleimmel a Rokonokat. Picivel és apával a Rio-t. A hónap és lehet az egész évem legjobb filmje pedig *dobpergés* az End Game! Az Infinity War óta tűkön ültünk és most végre elmehettünk moziba és megnézhettük tesómmal. Nem azonnal a premiert, hanem pár nappal később, de sikeresen elkerültem a spoilereket. Zseniális film. A végén folyamatosan bőgtem. Alig várom, hogy újranézhessem.
Blog:
1.Queen of Air and Darkness értékelés
2.Márciusi összegző
Könyvek
Olvasások:
Áprilisban 12+1 könyvet olvastam. Ebből 2 igen rövid. 1 újraolvasás. 1 angol. Az a +1 az az egyik legnagyobb örömöm a hónapban, ugyanis előolvastam a Vágymágusokat. A 12 könyv összesen 4.268 oldal. Főleg az volt a célom, hogy a tavaly ilyenkor vagy hamarabb szerzett könyveimet elolvassam. Egy részüket sikerült, de nem az összeset, pár olvasásra nem számítottam. A TBR listámról 9-et teljesítettem a 14-ből. A maradék 5 automatikusan megy tovább a következő hónapra.
★★★★és fél
Ezt a könyvet hónapok óta meg akartam venni, jóformán azóta, hogy eldöntöttem 3 hónapig nem vehetek könyvet. Névnapomra se kaptam meg, szóval várnia kellett. Többször elcsábultam a könyvesbolt felé, ellenőriztem is, hogy ott van-e :D. Aztán április 1-jén, a könyvvásárlási tilalmam lezártával azonnal rohantam suli után a könyvesboltba. Megvettem, hazamentem és elkezdtem, mert nem érdekelt semmi más. Aztán be is fejeztem pár óra múlva.
Imádtam! Már az előre elolvasott idézetek alapján tudtam, hogy ez egy nekem való könyv és igazam is lett. Soraya karakán, nagyszájú és szimpatikus volt az első pár oldaltól, szerettem őt. Graham pedig tényleg egyenes, nagyképű, de igazán jószívű is és sokszor nagyon aranyos volt. Imádtam őt <3! Mindketten kaptak egy érthető háttérsztorit, hogy miért olyanok, amilyenek. 300 oldalon keresztül annyira imádtam ezt a könyvet, ahogy még kevés Rubin Pöttyöst. Megadtam volna neki az 5 csillagot jó szívvel. Laza volt, nem szenvedtek, többnyire őszinték voltak egymással, amikor Graham megtudta, hogy apa, akkor örültem, hogy nem tudott róla eddig, mert így ezt nem titkolta Soraya előtt, megértették egymást, a párbeszédeik nagyon szórakoztatóak voltak, többször felnevettem. Nem voltak álproblémák, félreértések és egyebek, amik felidegelenek a romantikus szálaknál. Nem volt senkinek a jelenben is érződő tragédiája, ami letargikussá tette volna a hangulatot. Egyszerűen egy szórakoztató, romantikus és szenvedélyes történet volt. Erre Soraya elkezdett naaaagyon idiótán viselkedni. Ezek voltak a reakcióim, ahogy haladtunk előre és emelkedett bennem a pumpa, így az utolsó 60 oldalon:
Bullshit, bullshit!
Drukkolnék hogy ne szúrd el de úgyis elfogod szóval hagyjuk
Ez a legrosszabb tanács a világon! És miért hisz neki ha mindenki másnál tisztában van ezzel?! Egész eddig kritizálta a főnökét, hogy milyen rossz tanácsokat ad, erre fogja és amit neki ad, azt minden további nélkül Szentírásként kezeli?
Idióta idióta idióta! Drágám, EZ az önzőség! Amikor a szereplők azt gondolják, hogy jobb lesz a másiknak nélkülük, akkor boldogak lesznek. Graham majd boldogan éldegél a nővel, aki megcsalta a legjobb barátjával és 4 évig eltitkolta előle, hogy a kislány az övé. Igen, ez nekem is tök valószínű! És biztos, hogy Graham is ezt akarja, hát nem?! Nem nézi Soraya a másik szemszögét, az önzőségét pedig önfeláldozásként látja. Állj! Most azonnal állj és komunikálj bakker olyan jól ment az egész könyvben eddig! Ne csináld könyörgöm!
Soraya komolyan ilyen idióta f**okkal van körülvéve??! A tulajdon barátai is arrrrghh!!
Grrrr miért nem olvastad el azt a rohadt újságot! Sajnállak, az hétszentség, de: Olvasd. El. Azt. A. Ki****. Újságot.
Manipulatív nèmber!
Hjajj de dühös vagyok!!!! Fúúú
Baaaasszus te könyv!!!
Kaphattál volna akár 5 csillagot is! Érted, ÖTÖT!!! De neeem neked el kellett baltáznod az utolsó kevesebb mint száz oldalon!!!
Aztán persze megoldották és minden happy. De erre úgy őszintén mi szükség volt?
Ezt beleszámítva is olyan jó volt a vége, meg az egész könyv, hogy szívesen adnék neki öt csillagot. Grahamat, Sorayat, Graham nagymamáját és a kislányt imádtam és végső soron megértem, Soraya miért tette azt, amit. Ha megértem is, hatalmas baromság volt, de legalább annyira nem haragszom rá. Mégse fogok rá 5 csillagot adni. Ha nem dühít fel, akkor még nem éreztem volna igazságtalanságnak a többi 5 csillagra értékelt könyvvel szemben, hogy ezt is annyira értékeljem, de így, sajnos az lenne. Marad a 4,5 csillag.
Imádtam, az eddig egyik legjobb könyv volt a műfajában, amit olvastam! Szórakoztató, szenvedélyes, romantikus, vicces és könnyed. Mindenképpen újraolvasós és bátran ajánlom.
★★★★
Nem volt rossz, de annyira nem az én stílusom. Igen, ifjúsági. Igen, szerepe van benne a halláskárosodásnak. Igen, romantikus. Igen, jó a vége. És mégis. Gyenge lett. Nekem túl lírai. Egy jó része lehangoló, de hát azok után milyen is lenne? Előbújt belőlem a kisördög és nem értettem, hogy a lánynak hogyan lehet élete tragédiája, hogy a szülei elváltak. Gonosz vagyok tudom. Úgy ítélkezem a szereplők felett, hogy velem semmi ilyesmi rossz nem történt *kopp, kopp, kopp*, de szerencsétlenségükre olvasni, már olvastam sokkal rosszabbakról is. Ezzel és ezen kívül is idegesített tehát Stella, de ismétlem, én nem tudhatom.
Francba ezekkel az átkozottul önzetlen szerelmesekkel! De komolyan. A Nagyképű öltönyös Sorayaja után kaptunk egy Haydent. Pedig nagyon jó srác volt, csak hát kissebségi komplexusos. Viszont neki tényleg van oka rá! Na, neki rossz élete volt!
Összegezve cuki volt, meg nagyon szép, tele fontos gondolatokkal és személyiségfejlődéssel mindkettőjük részéről. Egyszer olvasós.
★és fél
Újraolvasás után:
Verseny előtti napon gyorsan újraolvastam. Kicsit jobban értettem. Már nem taszított teljesen, volt, ami szinte tetszett is. Minél többet hallom/olvasom, annál elviselhetőbb, 1-ről felviszem a csillagozást 1,5-re.
★★★
Nem volt olyan rossz. Népmese. Hasonlít az Árgyélus és Tündérszép Ilonához. Mint kiderült inkább fordítva és nem véletlenül.
Körülbelül ennyi mondanivalóm van róla. Pár helyen nem volt világos, de ez valószínűleg azért volt, mert mint utólag kiderült rossz verziót olvastam. MEK-ről nem akartam letölteni, mert a lapok voltak lefotózva, azt nem szeretem. Itthon valami csoda folytán nincs meg, könyvtár hetek óta zárva és én természetesen egy nappal a határidő lejárta után akartam elolvasni :D És hát olvasás előtt nem vettem észre az elején lévő Átdolgozta: Merő Béla (vagy ki) feliratot. Órán esett le szépen lassan, hogy én nem ugyanazt a szöveget olvastam, mint a tanárnő és nálam van a hiba. Barátnőm is rosszat olvasott. Újraolvasni nem fogom, annyira nem fontos/érdekes.
★★★és fél
Az elsőnek a nyomába se ér(meglátszik a 1,5 csillag levonáson). Az, hogy ez nagyobb százalékon áll itt molyon, csak annak lehet köszönhető, hogy az elsőt többen olvasták/értékelték.
Kevésbé volt vicces, többször már túl sok volt, vontatott. Lehetett volna rövidebb is.
Egy ideig vártam, hogy visszatérnek szereplők(eddig csak a filmet láttam belőle), de nem tették csak Alice és Dinah.
Azért volt benne egy-egy jó megszólalás, jelenet, ötlet. Például, amikor el akar jutni valahova, akkor az ellenkező irányban kell mennie az elején.
Akinek tetszett az első ezt is elolvashatja, de nem szükséges, sok újat nem nyújt.
★★★★és fél
" Priste ir Essen. Essen ir Priste.
Erő az Egyensúlyban. Egyensúly az Erőben."
Érdekes borító és nagy hype. Ezek miatt kértem nagybátyámtól egy éve névnapomra. Csak most jutottam el az olvasásáig, de kár volt ennyit várnom.
Féltem mielőtt elkezdtem volna, de ez épp csak a 36.oldalig tartott, ott már éreztem, hogy valószínűleg jóban leszünk.
Nem a legjobbkor kezdtem el, egy egész hétvégés magyarverseny előtt. A moly szerint 8 napig olvastam, de ezt inkább úgy kell elképzelni, hogy az 1. napon elolvastam a felét, a 8.-on pedig a második felét. Közte meg tanultam ezerrel :(.
Nehéz elmagyarázni, de mindig is szerettem azokat a dolgokat, ami mindenkinek van, vagy ugyanolyan, vagy egy kicsit személyre szabott. Plusz pont, ha mágikus is. Így a könyv nyert magának egy egyedi pontot tőlem azokkal a benned folyó mágiát tesztelő dobozokkal.
Lina az elején egy idióta. Nem képes felfogni, hogy VESZÉLYES!! Aztán laaaassan fejlődik. "Jé, van egy sötét mágiával létrehozott ijesztő, veszélyes kardom. Végre megértettem, hogy ez csak bajt hoz rám, szóval mit csinálok? Kidobom az ablakon és máris minden jó!" *olvasó a tenyerével ütögeti a homlokát* De aztán tényleg megkedveltem, észszerűbb lett. Vagy az is lehet, hogy végig olyan volt, csak én még nem ismertem. Határozott, kitartó, bátor.
"– Nem fogok meghalni – közölte Lina. – Addig nem, amíg nem láttam. – Micsodát? A lány vigyora szélesebbé vált. – Mindent."
Kellt imádtam. Ő se tökéletes, de ezzel együtt beleszerettem. Szívesen megtudnék még többet róla. Mi történt vele 5 éves koráig? Hogy került a királyi családhoz?
"Lehet, hogy nincs meg mindened, amire vágysz, de lefogadom, mindened megvan, amire valaha is szükséged lehet."
Rhy-t rendszeresen Rhys-nek olvastam és nem tudtam eldönteni, hogy Ri-nek vagy Ráj-nak ejtsem. Majd meghallgatom booktubeon, hogy mondják. update: Ráj {{Megijedtem, hogy meghal, gyorsan utána is néztem szerepel-e a következő részekben, szerencsére igen, huh :D Nem az a szereplő, akit általában szeretek, de őt sikerült megkedvelnem :)), anélkül, hogy próbálkoztam volna.
A gonoszok gonoszak voltak és fúúúú, de kiakasztottak. Könyörtelenek.
Most kitérjek arra a fantasztikus világfelépítésre, amit mindenki dicsér, az is akinek nem tetszett maga a könyv? Kitérek, mert tényleg remek! A különböző világok, a mágia, a nyelv. Elismerésem V. E. Schwabnak.
"– Semmit nem tudsz ezekről a világokról – jegyezte meg végül, de a dacos ellenkezés már eltűnt a hangjából. – Dehogynem! – szólt Lina vidáman. – Létezik Buta London, Kell London, Bizarr London és Halott London"
A jövőre vonatkozóan van pár egyszerű észrevételem:
Ha van valaki, egy olyan világban, ahol a különböző színű szem jelzi a különlegességet, akinek csak egy szeme van, akkor az különleges. Kíváncsi leszek hogyan.
Ha valakiről nem bizonyosodsz meg, hogy halott/eltűnik a holtteste nyomtalanul, akkor ő él. Bonyolítja a dolgot, ha egy rohadt erős kő van a kezében és egy olyan világba küldték, amiről nem tudni sok mindent, csak hogy fertőzően gonosz valószínűleg.
Borító szuper, szereplők tökéletlenül szerethetőek, világ remekül felépített, sztori fordulatos és izgalmas, bár kicsit lassan folyó. Történetvezetés az időnkénti lelassulásokon kívül pazar. Ugyan én személy szerint utálom, ha a kisebb gonoszok szemszöget kapnak, de a célját mindenképpen eléri, az egekbe tolja a feszültségszintet. Stílus és a hangulat is teljesen elnyerte a tetszésem. Jól el tudtam képzelni a helyszíneket, az éppen uralkodó hangulatot. Titokzatos volt és elég sötét.
Összegezve imádtam, olvassátok el!
Nem függővéges, de azért minél hamarabb megszerzem a második részt.
★★★★
Bonyodalom még a legelején, így szerencsére a könyvben nem kínoznak továbbiakkal, különben nem bírtam volna Ella folyamatos elutasítását.
Micha egy cukorfalat, imádtam!
Ketten együtt fantasztikusak. Legjobb barátból szerelem, jó klisé, szeretem.
Szerettem a kocsiversenyzős szálat azon kívül, hogy rohadt veszélyes és ne már!
Mellékszereplők szerethetőek.
Laza, semmi különös, romantikus, aranyos NA könyv. Pár órára szórakoztató.
Jó volt, szóval azt az egy csillagot igazából nem levontam az ötből, hanem egész egyszerűen csak ennyit ért el 0-tól kezdve. Bajom különösen nem volt vele.
★★★★és fél
Miután a Szelídíts meg! nem tetszett, kicsit félve kezdtem neki a könyvnek, de éreztem, hogy ez más lesz meg az ilyen idézetek után nem tudtam neki ellenállni:https://moly.hu/idezetek/1021701 Igazam is lett, nagyon tetszett.
Jegyzeteim:
Nelli irracionálisan viselkedik, mert:
1.Az emberek változnak. 2.azt se hiszem hogy anno olyan jól ismerted volna 3.szerintem itt az álmodozás és egy ideál kitalálásának súlyos esete áll fönn. Mindezek miatt az a K.M. egyáltalán nem szimpi, remélem Mátéval jön össze inkább. Valószínűnek tűnik. Nem az mondom, hogy lehetetlen, hogy az ember az első szerelmével jöjjön össze, akár ennyi év után is, de ez a srác egyszerűen nem olyan, amilyennek ő gondolja, egy álomképpel meg nehéz kapcsolatot kialakítani.
Szép párhuzam a darab és a történet között de a lány nem veszi magára. De miért is vártam el?! Amikor egyenesen az arcába mondják se esik le neki.
Brrr te lány!
Tudom hogy nem szabadna ilyenkor ítélkeznem a szereplők fölött hiszen én csak egy kiragadott részét látom az életüknek az egészben könnyen elvesznek a dolgok de akkor is azt teszem, mert nevetségesen viselkedik! És amikor a barátnője erre felhívná a figyelmét, még ő a bűnös! Brrr
“Ő nem elég jó”
Te láááány! Úgy megrángatnálak most! Neked komolyan nincs egy csepp józan eszed se?!
Szóval főhősnőnk egy cseppet irracionális. A könyv szerencséjére ez az egyetlen negatívum, ami eszembe jut, hogy idegesített és ez is elmúlik a végére. Értékelem a személyiségfejlődést, így ezt a negatívumot, se számítom nagyon. Meg hát a való világban is hemzsegnek az ilyen emberek, ettől még idegesítenek :D. Ezen kívül tényleg igazán tetszett.
Legjobban a színházi világ bemutatása nyűgözött le. Nem vagyok oda a színházért. Szeretem, de nem járok sokat, így az információim róla is igen csekélyek voltak, a hátsó munkákkal kapcsolatban ez a szám közel állt a nullához. :D Ez a könyv viszont elég jó betekintést adott a színházi életbe. Nekem mindenképpen meghozta a kedvem, hogy több előadást nézzek meg. Rendkívül érdekes volt az ilyen részeknek tényleg minden sorát ittam :D.
Mátét imádtam, aranyos, figyelmes, vicces, túlmozgásos és kimondja, amit gondol. Hibát nem találtam benne, de igazán aludhatna többet, ez így egészségtelen :D. Elfogadnék egy ilyen srácot, mint ő <3 :D
A többi szereplőt is bírtam.
Az egész élethelyzet, meg minden más nagyon valóságos volt. Jól esett kivételesen olyat olvasni, ami magyar és ennyire közel áll a valós élethez.
Összességében Nelli idegesített, de értékelem a fejlődését, Mátét imádom, többieket bírom, színházas része nagyon érdekes és az egész könyv szórakoztató és valós. Jó a hangulat és szépen meg van írva. Imádtam! Bátran ajánlom mindenkinek.
★★★és fél
Abszolút borító vétel volt. Ki az, aki ránéz és nem akarja azonnal megvenni? Na, látjátok! Ráadásul, mint később kiderült, egy kis részleten kívül teljesen illik a történethez.
Lehet, hogy rosszkor olvastam, de én ennél többet vártam. Nem fogott meg. Ilyet már olvastam, nem egyet, nem kettőt.
Különösen egy szereplőt se kedveltem meg.
A világ egész érdekes, a helyszín szépen leírt.
A történetben nincs semmi különös.
Valami nem volt kóser azokkal a mondatokkal… a fordítás ilyen vagy az eredeti is? Lehet, ha folytatom valamikor, akkor angolul teszem.
Ennyi. Sajnálom, hogy nem tetszett, sokan szeretik. Lehet tényleg csak rosszkor olvastam. Így elment egynek. Inkább tetszett, mint nem, de felejthető. Egy-egy jó rész azért volt benne: https://moly.hu/idezetek/905828
★★★★★
"Persze ez is borzalmasan kezdődött." (első mondat)
Elnézést mindenkitől, ez hosszú lesz :D. A lényeget gyorsan az elején közlöm, hátha valaki csak eddig jut: OLVASSÁTOK EL!
Amikor már majdnem kezdem azt hinni, hogy minden, amit olvasok egy sémára épül, akkor jön egy olyan könyv, mint ez, ami más, egyedi és magába szippant. Tudjátok mi az igazságtalanság? Hogy pont a legjobb/kedvenc könyveimről a legnehezebb írni. Folyamatosan úgy érzem, hogy kevés, hogy kihagytam valamit, pedig az is milyen nagyszerű volt és így tovább. Tehát mindenkit megkérnék szépen, hogy minden dicsérő szavamat szorozza fel tízzel és akkor talán egy valós képet kap arról, mennyire imádtam ezt a könyvet.
Kezdjük a saját hülyeségemmel, mert egyrészt jobb túlesni a rosszon az elején, másrészt a könyv elejét érinti. Teljesen félreértettem, kik Alicia szülei. Hosszú fejtegetés erről: Így egy darabig tök örültem, hogy gyerekük lett, milyen szuper, ilyenek. De aztán felbukkant Fleur és egyre inkább hasonlított Sidre. Így felmerült bennem szörnyű lehetőségként, hogy akkor Mitzuki az anyja Aliciának és valaki más az apja. Ez nagyon fájt volna nekem, a reménytelenül romantikus olvasónak, erősen elutasítottam az egyre nyilvánvalóbb tényt. Aztán bebizonyosodott, hogy ő márpedig Sidney West. Azt, hogy miért voltam annyira biztos benne, hogy így is Mitzuki az anya, ne kérdezzétek :D. Lassan mindent megkérdőjeleztem :DD, ahogy teltek a lapok. Kisebb félreértésem is támadt, a Holdnak árnyékában félreérthettem, azt hittem Aisha Sid nővére, pedig az unokatesója, ez tisztázódott, igazából nem lényeges. Egyre inkább megismertük Fleur életét én meg egyre szomorúbb lettem és sajnos ez kihatással volt az egész olvasmányélményemre. Szánalmas vagy nem, nekem az, hogy az előző könyv két főszereplője még mindig együtt van-e, kardinális kérdés. Amíg bizonytalan voltam, addig nem is tudtam annyira élvezni a könyvet, amennyire megérdemelte volna, ez túlságosan lekötötte a figyelmem. Végül, pár száz oldal elteltével, csak kiderült, hogy a lány Ticca és Lin gyereke, akikről már majdnem meg is feledkeztem :D. Ekkor kicsit feloldódtam, de a zavar egy része maradt, mert Mitzukinak még mindig se híre, se hamva nem volt, féltem, meghalt. Nem sokáig, mert mint jó önspoilerező megnéztem molyon mi a helyzet, megnyugodtam és pár oldal múlva a könyvben is kiderült :D Így telt hát körülbelül az első pár száz oldalam, sajnos. Alig várom, hogy újraolvashassam, hogy mostmár ezeket a részeket is jobban átélhessem. Persze ezen kívül az is fantasztikus volt, Aliciát rögtön megkedveltem.
"– Tehát te sem magad miatt aggódsz. – Arról az ember egy idő után leszokik. De ezek a családtagok irtó stresszesek tudnak lenni!"
A könyvben, amikor Mitzuki megérkezett, akkor már láttam, hogy ez a rész is kedvenc lesz. Váááá *_* Az a belépő! Az egész akció! Ahogy Sid tök lazán egy 12 évessel, akit el akarnak rabolni, nekivágott, hogy betör a reptér nem nyilvános részére és segít a barátnőjének lekoptatni 8 szamurájt! Senkit nem lep meg, ha azt mondom profin csinálta. Még a lány lelkére is ügyelt: “Hopp, nézd csak mi van a földön!” Itt tisztán emlékszem, hogy hangosan röhögtem :D
"– Hogyan csináljuk? – Ahogy szoktuk. Én elöl megyek, nyíltan, és beszélek. – Én meg megyek hátul, az árnyékban, és megölöm, akit nem sikerül megdumálnod."(ez nem annál a résznél van, de a lényeg átjön)
Imádom őket, teljesen összeillenek! A vitáikat, ahogy kiegészítik, segítik és szeretik egymást. *_* Nagyon szívesen olvasnék róla, hogy mit csináltak a két könyv között kimaradt időben, a sok utalgatás miatt az nekem erősen hiányzik. Lehet van is valahol novella erről, csak még nem találtam meg. :D
Mitzuki sokkal összeszedettebb lett az előző rész óta, pedig ott se volt semmi, csak még egy kicsit új volt neki az egész helyzet. Azóta rendesen belejött. :D Felkerült kedvenc női karakterek listámra.
"Egyedül Mitzuki nem idegeskedett. A kardja a keze ügyében, a likvidálandó célpontot már csak egy fal választja el tőle. Lehet, hogy elkerülhető a küzdelem, lehet, hogy nem. Lehet, hogy győzni fog, lehet, hogy nem. Ami rajta múlik, azt megteszi, ami meg nem rajta múlik, az majd alakul valahogy. Idegeskedni minden szempontból felesleges."
Innen minden egyes betűt imádtam, de azért kicsit konkrétabb leszek.
Imádtam a szereplőket!
"Nem visszacsinálni kell a dolgokat, hanem ügyesen együtt élni a következményekkel."
Persze Sidet mindenki felett, mert egyszerűen hihetetlen. Amit művel, a hozzáállása mindenhez, a személyisége, az egész lénye! Kétségtelenül egy szélhámos és egyesek szerint megbízhatatlan is, de közben látom, milyen jó szíve van. Mindenestül imádom a sorozatban a kedvenc szereplőm, pedig nagy a verseny és az összes olvasott könyvem karakterei közé is felkerül, mint kedvenc. Komolyan, el nem tudjátok képzelni, milyen fantasztikus, amíg nem olvastátok a Holdnak árnyékát vagy ezt(de ki kezdené ezzel?! :D).
"Alicia sosem értette, mire ez a nagy felhajtás. Meghalt az emberiség kilenc tizede, porrá bombázták Európát, Észak-Amerikát meg Dél- és Kelet-Ázsiát. És? Könyörgöm, közel százötven éve történt, mit kell ezen ennyit rugózni?"
Alicia a regény főszereplője. Szerettem a kiscsajt. Beleszületett ebbe az életvitelbe, de látszik rajta, hogy tökéletes számára, jól boldogul majd a továbbiakban is. Mary meg azt se tudja, mibe keveredett :DD Milyen kezelhető kislány! Na persze! Úgy játszik vele, mint a fia mindenkivel! Muhahah :D Akcióban tényleg zseniális a lány. Akción kívül meg tipikus kiskamasz. Egyszer-egyszer idegesített, de azokat betudtam az életkorának.
"Az egyik anyám bérgyilkos, a másik terrorista. Nem is tudom, melyikre lehet jobban számítani!"
Na, igen nem igazán értékeli, amit mások tesznek érte, beszól mindenkinek. :D Jól leírta az írónő egy kiskamasz viselkedését és gondolatait.
"Nincs közünk a Kínai Császárhoz." Mondja mindenki, mint valami mantrát, de persze mindenkinek van. A második kötetben meg is érkezik, így az ő szemszögéből is nézhetjük a történéseket egyszer-egyszer. Tien Naga-Hai Huang-Ti-t már a Napnak fényében is megszerettem, ez most se változott. Nem mindennapi az olyan császár, akinek az a célja, hogy miután minnél jobban megszilárdította a helyzetet, ledönthesse őt az országa a trónjáról. :D Minden elismerésem az övé, de komolyan. A veszélyes hobbiját, pedig elnézzük neki :D.
Aisha is remek karakter, már az elsőben kedvencnek jelöltem. :) Ebben se kellett csalódni benne. Nem csoda, hogy mindenkinek az a legmegnyugtatóbb, ha azt hallják, hogy ő a kezébe vett valamilyen ügyet. De a kötelességtudaton és a precizitáson kívül is van egy jól látható emberi oldala.
"– Kérsz egy teát? – Inkább valami idegmérget."
Ticca és Lin is megérdemli a tapsot. Mindketten meg tudtak lepni a húzásaikkal. Profik. Aranyos kis családot alkotnak, Aliciával se lehet könnyű. Ahogy az se, hogy a magánéletüket összeegyeztessék a munkával. Szóval respect és szeretem őket.
Sokáig gondolkodtam azon ki lehet a Tigris.
" – És mit tudsz a Tigrisről?
– Kihalt nagyragadozó. Macskaféle, ha jól sejtem, de javíts ki, ha tévednék, a természetismeret sosem volt az erősségem."
Az első kötet végén már egyértelmű volt szerintem, hogy Ticca az. Persze, csak óvatosan mertem megtippelni a szülős fiaskó után, de szerencsére ezúttal igazam volt, mint az rövidesen bebizonyosodott.
Szintén az első végén volt olyan kedves Aisha és elmagyarázta nekem a helyzetet, addig nem tisztán értettem a csavaros politikai szálakat :D
Terryt bírtam, remélem a továbbiakban is szerepelni fog még. A császár elleni kiáltványt is elnézem neki. Igaza van, az önkényuralkodás csúnya dolog, arról meg nem tudhat, hogy Naga miben mesterkedik éppen. :D
Maryt igazából nem utáltam. Egy katonai, rasszista droid, de megbízhatóan kiszámítható és jól végzi a munkáját.
Wilson a szerepére tökéletes volt.
Végre egy könyv, ahol a szemszögváltások nem arra vannak, hogy kínozzák az olvasókat! De komolyan. Sarah J. Maas és Cassandra Clare könyvei után nálam is az lett az alapbeállítás, hogy a legrosszabb/legizgalmasabb pillanatban fog a szerző szemszögöt váltani. Ebben viszont nem! Kedvesen megvárja, amíg egy viszonylagos nyugalmi állapot áll be és csak utána nézünk utána a többi szereplőnek. Halleluja!
Nagyon tetszik az egész sorozat életszemlélete. Nem gondolná senki, de én a magam parázós magatartásával és tragédia/disztópia kerülésével egy poszt-apokaliptikus regényből merítek pozitív energiákat. :D "Ha ilyen az élet, hát ezt kell élni!"
"Általában nem a megegyezés felé vezet, ha felhívjuk tárgyalópartnereink figyelmét az általuk elkövetett logikátlanságokra." Ezt mondjuk sejtettem, de én máshogy nem tudok se írni, se beszélni. Egy vita során nagyszerűen elvagyok úgy, hogy csak én érvelek magam ellen és mellett is :D.
A történet izgalmas, fordulatos, kalandos és sokrétegű. A könyv meg hosszú, de egy percig nem éreztem, hogy leült volna a történet, engem kicsit sem zavart a hossza. Tűzharcok, kardpárbajok, merényletek, elrablási kísérletek, sok menekülés, tervezés, intrika, tárgyalások, szöktetések...
A végére hagytam a legjobbat a humort. Fe-no-me-ná-lis. Szakadtam rajta a röhögéstől, mint az előző részen is. A szópárbajok, a helyzetek... Magamat ismétlem, de nem tudjátok elképzelni milyen elképesztően humoros, amíg nem olvastátok, szóval hajrá, mindenki menjen és olvassa el! És ide még illesszetek be dícsérő jelzőket, én kifogytam és ezt a szintet már képtelen vagyok jellemezni pár szóval. :D
A borító csodááááás. *_* Gyönyörű magában is, de még ráadásul tökéletesen illik a könyvhöz. Nem tudom a Delta Vision honnan szedi ezeket a borítókat, de ritka az, amit nem szeretnék órákig csodálni vagy nem passzolna a könyvhöz.
Összegezve, ez egy rendkívül humoros, izgalmas és kalandos történet, pazarul megírva, fantasztikus szereplőkkel. Mindenki sürgősen kezdje el olvasni! Ellenkezést nem fogadok el! IMÁDTAM. Kedvenc, nem is kétség. Ami viszont az, hogy ez tetszett jobban vagy a Holdnak árnyéka, csak az egyik kerülhet fel a Top 10 2019-ben olvasott könyves listámra. Azt hiszem talán ez nyer a borító miatt.
Többszörösen újraolvasós a Napnak fényével kezdve, azt rég olvastam, hamarosan újra sort kerítek rá.
★★★★
Megállapíthatom, hogy ez a rész nem tetszett jobban az elsőnél csak azért, mert olvastam azóta a Cat és Bones részeit és abban kimondottan megkedveltem Vladot. Ez sajnos még így se és annak a közelébe se.
Egy kis bonyodalom, amiről megvolt a véleményem: Vlad, ezt jól megcsináltad. Ez sajnos a te hibád. Itt Leilának kell adnom a pontot. Ő teljesen nyílt volt veled. Te nem. Pont. Ellenben ez a húzás teljesen Vlados. Nem engedi meg magának, hogy beleszeressen Leilaba amíg ő halandó hiszen akkor elveszthetné ahogy az első feleségét. Aztán meg túl makacs és büszke ahhoz hogy ezt bevallja és igen tényleg sérti a visszautasítás. Na de megölni nem akart ez 1000%
Páran meghalnak, egy kis harc, pár áruló, erotikus jelenetek, ilyenek.
Azt a négy csillagot megérdemli, mert tetszett, de többet nem adnék neki. Mindenki menjen és olvasson Cat és Bonest! Ha azzal kész vagytok, jöhet ez, de sajnos távolról sem olyan jó.
★★★★
Össze-vissza értékelés, mert lusta vagyok rendezni.
Hova tűnt Luke? Vagy én értettem félre, hogy az előző rész végén minden happy volt? Mi történt velük?
Több, mint egy hétig olvastam, pedig nincs 400 oldalas, KMK-s és Maggie Stiefvater az egyik kedvenc írónőm. Amikor leraktam akkor nem éreztem rá késztetést, hogy folytassam. És amire nem akarok igazán időt szakítani, arra nincs, így a tanulás és a Könyvfeszt mellett ezt a könyvet számomra botrányosan sok ideig olvastam. Ez van, már vége.
Ezt még egy éve kaptam ajándékkönyvnek egy VP szeretetcsomagban. Láttam, hogy második rész, kivettem a könyvtárból az első részt és elolvastam, egészen tetszett. Erre egy évvel később elolvasom ennek a fülszövegét és egy szereplő se ismerős. 1.memóriám, tudom 2.ezek nem is annyira folytatásosak! Már nem Deirdre a főszereplő, hanem James, akiről eléggé megfeledkeztem(ne vedd magadra, minden másról is az előző részből) Így igazából felesleges volt a macera, amivel kikölcsönöztem az első részt, csak simán olvashattam volna ezt.
James sokkal szimpatikusabb főszereplő, mint Deirdre őt kimondottan utáltam ennek a nagy részében.
Tetszett. Vannak komoly hibái, de Maggie Stiefvater írásmódjának nehéz ellenállnom. Sok a furcsaság, kérdőjel a történettel kapcsolatban. Izgalmak nem igazán vannak. A vége mindig túl gyors. De valahogy mégis… tényleg tetszett.
Paul, Sullivan mindkettejüket nagyon bírtam. Jamest szerettem és összeillik Nualával, akit szintén szerettem. Az a beszéde a kapcsolatokról a könyv egyik legjobb része.
Linnettet utáltam. Komolyan az volt a baja, hogy nem egy snassz fogalmazást írnak, hanem egy színdarabot és elő is akarják adni?! Egyébként a próbás részek is nagyon jók voltak.
Összességében nulla történet, több szerethető szereplő, egyedi írásmód és hangulat, cuki romantikus szál. Nekem tetszett, de nem hiszem, hogy újraolvasom. Azt azért sajnálom, hogy az írónő ennyire félbehagyta.
Új szerzemények:
Mint látjátok, április 1-jével végetért a könyvvásárlási tilalmam. Ennek örömére ebben a hónapban 25 új könyvem lett. Ebből négyet ajándékba kaptam, 2-t cseréltem, 3-at használtan vettem, a maradékra nincs igazán mentségem, nagy része Könyvfeszt, szóval mind olcsóbban lett beszerezve, mint az eredeti ár.
Májusi TBR:
Jó olvasást mindenkinek!
