Diana Gabaldon: A ​lángoló kereszt (Outlander 5.)

Itt is vagyok az Outlander sorozat 5. részével a Lángoló kereszttel. Kicsit rendhagyóan, de csak elolvastam az egészet :D

Fülszöveg:

EGY ​BÁMULATOS KALAND, AMI PRÓBÁRA TESZI A SZÍVET, MÉRLEGRE TESZI A LELKET ÉS MEGMÉRI A SZELLEMET… NYELVEZETE FRISS, GAZDAG LEÍRÁSOK TARKÍTJÁK, A TÖRTÉNET PEDIG CSELEKMÉNYDÚS… MAGÁBA SZIPPANT! CNN.com

A Korona észak-karolinai gyarmatán a gazdag arisztokrácia és a megélhetésükért küzdő telepesek állnak egymással szemben, törékeny egyensúlyban tartva a kialakult, feszült helyzetet.

Közöttük áll Jamie Fraser, egy talpig becsületes és tisztességes férfi. Miután száműzték szeretett hazájából, Skóciából, végre megkapta a földet, ami után áhítozott. Támasza rendkívüli felesége, Claire, a nő egy másik helyről és időből, aki az eljövendő események ismeretének terhes ajándékát hordozza. Korábban ez a tudás veszélyt és áldást is jelentett Jamie és Claire számára. Most talán pislákoló fáklyaként vethet fényt az előttük álló vészterhes éveken át vezető útra – vagy olyan tűzvészt okoz, amiben mindketten hamuvá égnek.

A lángoló kereszt egyszerre szívbemarkoló, letehetetlen, a legapróbb részletekig történelmileg hiteles és süt belőle a szenvedély.

„Egy történet, ami egyszerre megindító és varázslatos! ” Northern Echo
Vélemény:Gondolkodtam, hogy hogy értékeljem, de szerintem külön-külön fogom jegyzetek alapján.

1.kötet magyarul

"A ponyván kopogó eső zajára ébredtem, és első férjem csókjának érzésére az ajkamon."

Az előző rész után kiderült, hogy, ha nem szeretem az Outlandert akkor is szeretem szóval nem lesz itt gond :D Csak azon paráztam, hogy megint lesz pár olyan kör, mint a 4. könyv utolsó 400 oldalán, azt nem bírtam volna ki mégegyszer :D Nem volt. Hááát nem igazán, azt a szintet akkor sem érte el. El se hittem, de nagyon örültem :D.
Félrértettem a 4.végét. Bonett nem is halt meg?! Na neeee. Ezt hogy nézhettem félre?! Jajj remélem soha többé nem látjuk de reálisan nézve ez Outlander szóval biztos fogjuk. :(

Csak… ne álljatok a brittek oldalára könyörgöm! Tudom, hogy nehéz meg egy ideig tettethetitek, de végül ne kössetek ki megint egy háború vesztes oldalán könyörgöm!

Békés olvasásomat megszakította, hogy egy idióta vagyok. Megnézni az utolsó rész(eddig) fülszövegét? Nagyon nagyon nagyon nagyon k***ra rossz ötlet! Nem tudná valaki kitörölni az agyamból? Lééégyszi valakiiii! Miért vagy ilyen ki**** idióta, Én? Miért kellett ezt csinálnom?! És miért kell Diananak ezt csinálja??? Én ezt nem bírom!!!! Szerencsére aztán kicsit sikerült lenyugodnom, mostmár majdnem 100%-os a lelki békém. :D

Bármi bajod van megoldja a whiskey. Ennyi ivással csodálkozom, hogy még mindig ennyi baja van a szereplőknek ezen logika alapján :DD
Ha csak kevés ideig is tart ez a nyugalom, akkor is hálás vagyok érte. És tényleg! Az első jó pár száz oldal egész nyugis, Outlander mércével, meg maga a Paradicsomi Béke. Olyan jól esett! 

"– Ó, Jézusom, Jamie! – mondtam halkan, és éreztem, hogy könny szökik a szemembe.
Évek teltek el azóta, hogy utoljára így láttam őt álmában mosolyogni. Valójában házasságunk első napjai óta, Lallybroch óra nem.
Kisfiúként folyton ezt csinálta, mondta nekem akkor Jenny. Azt hiszem, ez azt jelenti, hogy boldog.
Ujjaimmal tekergetni kezdtem puha, sűrű haját a tarkóján, kitapogattam koponyájának tömör görbületét, a meleg fejbőrt és azon a hajszálvékony ősi sebhelyet.
– Én is – suttogtam neki."

Imádom őket! *_* Jamie, Claire, Roger, Brianna, Fergus, Marsali, a gyerekek... hatalmas figura mind :DDD és szakadok. Bugrisak. :DDD Ennyit szerintem még nem nevettem Outlanderen. Nincs víz? Jó lesz a kereszteléshez a whiskey is, hisz az az élet vize, hát nem? :DD

"– Mint egy nyavalyás páviántörzs – morogtam magamban. – És én alszom a főpáviánnal!"

Egy tömör és rövid Outlander már nem is lenne Outlander. Ellenben a szívroham szót lehetne használni rá. A nyugis fejezetek, részek, mondatok nélkül az egész egy véget nem érő megpróbáltatás lenne :DD Lehet ez a rész nem, de az eddigiek, meg úgy az egész sorozat, abszolút. Most képzeljétek el, hogy mindig csak akkor látjuk őket, amikor épp valami "izgalmas" történik, vagyis épp összeesküdött ellenük az egész világ. Rövidebb lenne, nem kérdés, de kibírná bárki ép ésszel? Én biztosan nem.

"– Sorcha – suttogta, és akkor döbbent rá, hogy pár pillanattal azelőtt így szólította Claire-t. Na ez tényleg furcsa volt, nem csoda, hogy Claire meglepődött. Ez volt a nő gael neve, de Jamie sosem szólította őt így. Szerette benne az idegenségét, az angolságát. Az asszony volt az ő Claire-je, az ő Sassenachja.
És mégis, abban a pillanatban, amikor Claire elhaladt mellette, Sorcha volt. Nemcsak „Claire”, hanem fény is."

Amikor láttam hogy a nőt Fannynak hívják arra gondoltam lehet lesz valami köze: spoiler a 8.fülszövegéig!!: Brianna jövőben születendő gyerekéhez(mert ő is Fanny), akivel a 8.fülszövege alapján a 20.sz-ban van, de most hogy itt van a kislányka arra gondolok hogy őt nevezik el Fannynak az anyja utàn és Brianna csak nevelni fogja de nem biológiailag az anyjaA mongolfoltról még életemben nem hallottam. Ezt is pótoltuk.
Influenzára a legjobb orvosság(a whiskeyn kívül természetesen) ha az embernek egy vészhelyzetet kell megoldania. Legalábbis ha Jamie Frasernek hívják az embert. Már én voltam rosszul helyette is :D.

Mi a franc történik itt? Mi ez a káosz? A végén kicsit elszabadultak az indulatok, kibontakozott egy kisebb káosz. :D Aztán valamennyire úrrá lettek rajta. Érdekes volt a kis nyomozásuk. És azt hiszem itt vége is az első kötetnek.

Ez volt a hosszabb része a könyvnek eredetiben ezt 810 oldal a második része pedig 634.

Semmi negatívumot nem tudok mondani az egészet imádtam és olvasom is tovább angolul a második részt. Annak a végén majd összegzem kicsit.
Még annyit, hogy természetesen ennek a résznek is gyönyörű a magyar kiadása.

"A múlt elmúlt, a jövő még nem jött el, és mi itt vagyunk együtt, te meg én."

2.kötet angolul

"I have lived through war, and lost much. I know what's worth the fight, and what is not. Honor and courage are matters of the bone, and what a man will kill for, he will sometimes die for, too. And that, O kinsman, is why a woman has broad hips; that bony basin will harbor a man and his child alike. A man's life springs from his woman's bones, and in her blood is his honor christened. For the sake of love alone, I would walk through fire again."(legeslegeleje a könyvnek)

Miután a könyv első felét elolvastam magyarul, úgy gondoltam foytatom angolul, ha már magyarul nem tudom. Most először olvastam Outlandert eredetiben. Jól kezdődött mondhatom, az első levélnek/nyilatkozatnak/aztsetudommivoltnak csak minden ötödik szavát értettem :DD Aztán szerencsére több sikerem volt, amikor már nem hivatalos nyelvezetet kellett olvasnom.

Ebben az első rész vége fele.... fúúúú. Egyedül az nyugtatott, hogy tudtam Roger nem halhat meg, hiszen az összes többiben is szerepel. De rohadt közel járt hozzá. És oda az énekhangja :(((. Nagyon sajnáltam szegényt, ez nagy veszteség neki. :( Ami meg azokat illeti, akik oda juttaták: I’m angry as hell at Tyron and that ungrateful bastard, but Jamie has little right to blame him because he had kinda did the same thing. Beated Roger near death with only one bloody question asked.

“You are alive. You are whole. All is well.”

Ezután... nehéz volt. Mindannyiukat sajnáltam.

“Nem halhat meg most kigyómarásban mert pár év múlva kell neki tűzben.” Ez aztán bíztató! :DD Ennél jobbat nem tudott mondani? Mellesleg kíváncsi leszek ez, hogy lesz. Még nem sikerült kiderítenem, hogy itt mennyire lehetséges megváltoztatni a jövőt. Én arra tippelek, hogy az a jelentés csak hazugság. Jamie kapaszkodik az életébe az biztos. Jól teszi. :D Claire és Brianna pedig zseniális, feltalálják magukat. :))

"…what I was born does not matter, only what I will make of myself, only what I will become."

Olyan szerencsétlenek és szerencsések egyszerre! :D Folyamatosan sz*r dolgok történnek velük, szóval szerencsétlenek, de legtöbbször kisebb-nagyobb veszteségekkel túlélik, szóval szerencsések.

Az utazásuk a partra izgalmas volt. :D Rendesen izgultam. Tudtam, hogy nagy baj nem történhet, de attól még féltettem őket és azt akartam, hogy intézzék már el, bár sok bizalmam ebben nem volt. És milyen jól tettem, hogy nem bíztam a sikerben, így legalább nem csalódtam nagyot.

A legvégén megint felgyorsultak az események. A felfedezés, amit Ian hoz, elgondolkodtató. Mellesleg ő miért is van itt? Mi történhetett? Ez Jenny levelére is igaz, komolyan muszáj volt ott abbahagynia???! :DD
Vége.

"…well, if women's work was never done, why trouble about how much of it wasn't being accomplished at any given moment?"

Összegzés: Ez a rész is különbözött az összes eddigitől. Nem tudom ez, hogy lehetséges, de mindegyiknek olyan különböző hangulatuk van. Ezé speciel fantasztikus volt. Nem mondom, hogy mindenkinek tetszene, hiszen relatíve nem történt annyi dolog, de én imádtam, hogy csak úgy éldegéltek, pár havonta megoldottak egy-egy kupac sz**t, ami a nyakukba hullott, aztán éldegéltek tovább. :D A pozitív karaktereket egytől-egyig a szívembe zártam. Tudnak nagyon hülyén viselkedni, de én így szeretem őket. 

Fraser's Ridge "Réme"

"She supposed that it it perhaps not fair to quarrel with someone on the basis of what you thought they were thinking."

Ezen a részen nevettem a legtöbbet. :D Családias volt, romantikus, izgalmas, nyugodt és nagyon Outlander szerencsére nagyon kiakasztó rész nélkül. Meg persze egy csomó életbölcsesség, megfelelően tálalva. 

"I understood very well just then, why it is that men measure time. They wish to fix a moment, in the vain hope that doing so will keep it from departing."

Míg az előzőben elgondolkodtam rajta, hogy tetszett-e(mielőtt ugye eldöntöttem, hogy elvakult vagyok és ha nem tetszik akkor is tetszik :D), itt meg se fordult a fejemben más vélemény, mint hogy ez bizony egy ötcsillagos könyv és abszolút imádtam.
Ajánlom mindenkinek! Persze az első résztől kezdve. :D

Az angol kiadás egyébként érdekes több szempontból, főleg a magyarral összehasonlítva, de úgy gondolom a magyar sokkal szebb.

Ami az angol-magyar különbséget illeti: nagyon jó a magyar fordítás. Tényleg, igazi mestermunka. Ha kibírom, akkor a következő részt is minimum félig magyarul akarom olvasni. Jó volt angolul, meg érdekes volt a skót beszédet tisztán látni, de pont azokat a gyönyörű leírásokat szinte sosem értettem. Magas még nekem? Lehet. Igazából a történet teljesen rendeben van, de az Outlander sokkal többől áll, mint történet, itt igazán fontosak a "töltelék" részek is. 

"He thought of such places in a way that had no words, only recognizing one when he came to it. He might have called it holy, save that the feel of such a place had nothing to do with church or saint. It was simply a place he belonged to be, and that was sufficient."

Persze az elhatározás egy dolog, az meg egy másik, hogy kibírom-e a következő rész magyar fordításáig. Főleg úgy, hogy ez a rész nem viselt meg annyira, mint az előzőek, így nem érzem úgy pihentetnem kéne :D. Tervezem a második kötetét ennek megvenni magyarul is. Még el kell döntenem, hogy hogyan tovább. Ritkán van ilyen, de tényleg nem érzem, hogy a magyar bármiben is rosszabb lenne, mint az eredeti, azon a kis tényen kívül, hogy eredetiben már kicsit előrébb jár az írónő, így gyorsabban olvashatnám a könyveket egymás után. Az biztos, hogy nagyon kíváncsi vagyok mi lesz velük a továbbiakban. Vajon kiderül ki a gyerek apja? Értem én, hogy őket annyira nem érdekli, de engem igen!

10/10*
Olvasd el!

Képek Pinterestről

Amie Kaufman, Jay Kristoff: Illuminae (The Illuminae Files 1.)

"Some written materials were censored by the UTA and had to be reconstructed by our commtechs, though profanity remains censored as per your instruction. Sure, the story kicks off with the deaths of thousand of people, but god forbid there be cussing in it, right?"
Ma egy különleges YA sci-firől hoztam értékelést.
Cselekményleírást tartalmaz. Spoilereket elrejtettem, aki nem olvasta NE LESSE MEG ŐKET! A legjobb, ha el se olvassa ezt, aki még nem olvasta a könyvet, nem árulok el semmi fontosat, de úgy az igazi nekikezdeni, ha nem tudsz semmit.

"I am frequently underestimated. I think it's because I'm short."

Fülszöveg:
This ​morning, Kady thought breaking up with Ezra was the hardest thing she’d have to do.

This afternoon, her planet was invaded.
The year is 2575, and two rival megacorporations are at war over a planet that’s little more than an ice-covered speck at the edge of the universe. Too bad nobody thought to warn the people living on it. With enemy fire raining down on them, Kady and Ezra—who are barely even talking to each other—are forced to fight their way onto an evacuating fleet, with an enemy warship in hot pursuit.
But their problems are just getting started. A deadly plague has broken out and is mutating, with terrifying results; the fleet's AI, which should be protecting them, may actually be their enemy; and nobody in charge will say what’s really going on. As Kady hacks into a tangled web of data to find the truth, it's clear only one person can help her bring it all to light: the ex-boyfriend she swore she'd never speak to again.
Told through a fascinating dossier of hacked documents—including emails, schematics, military files, IMs, medical reports, interviews, and more—Illuminae is the first book in a heart-stopping, high-octane trilogy about lives interrupted, the price of truth, and the courage of everyday heroes.
Véleményem:

"Am I not merciful?"

Oh. My. God. Ez. A. Könyv.
Ami elsőnek megfogott az a borító volt. Aztán a formátum, amiben az egész íródott. Napló, e-mail-ek, kikiáltványok, jelentések, tervrajzok, ábrák.... Egy ideig azt hittem meg tudom várni, míg lefordítják magyarra, de hamar elfogyott a türelmem, megrendeltem angolul. Nyár óta vár a polcomon. Most levettem és elolvastam. Megint csak ismételni tudom magam: Ez a könyv! Jézusom! Még egy párszor leírom ezt az értékelés során az biztos.

Azt se tudom hol kezdjem. Akkor legyen az eleje.
Borító, gyönyörű narancssárga nem éppen a kedvenc színem, de itt fantasztikusan néz ki, csillagok, figyelemfelkeltő felirat, profi munka. Kinyit. Első oldalon egy levél, amit nem értesz teljesen meg a legvégéig. Aztán egy nagyobb lélegzetvételű(a könyv "fejezeteihez" viszonyítva) interjú. In Media Res. Az én figyelmem azonnal felkeltette. Kady pont aznap szakított a barátjával, Ezrával, amikor a BeiTech megtámadta a bolygójukat.

"And then I said, „I'm bleeding,” and she said, „Shut up, I'm not talking to you,” so I just kinda concentrated on not dying."

Innen indul a történet. Ez nem annyira lényeges, de szerintem zseniális húzás és büszke vagyok magamra, hogy gondoltam erre: van benne egy hooooszú lista az áldozatokról. Miután megkerestem van-e valaki a főszereplőink családnevével, egy sugallatra hallgatva megnéztem a szerzőket is. És ott voltak! Beleírták magukat áldozatként a könyvükbe! Mennyire menő ez már?! És ki vesz észre ilyet közel 2000 név között?! :DD

Bele kellett szoknom. Nem mondom, hogy könnyen ment. Sci-fit még nem olvastam angolul. Magyarul se éppen egyszerű a sok technikai dolog miatt, na azt szorozzátok meg hárommal és kb. megkapjátok mennyire volt nehéz angolul nekem. Aztán a formátumot is meg kellett szoknom. Bármennyire is remek és egyedi ötlet, nehezebb az elején olvasni, mintha normálisan lenne megírva. Gyorsan váltogatunk helyszínt, mindig más szereplők szemszögéből látjuk, folyamatosan figyelni kell minden. egyes. részletre. Persze ez lehetetlen. Azért megpróbáltam, sokszor visszalapozgattam, ez lassította az olvasást.

Aztán beleszoktam. A hivatalos dokumentumokat, jelentéseket felváltották a személyesebb hangvételű beszélgetések.

"You deserve every star in the galaxy laid out at your feet and a thousand diamonds in your hair. You deserve someone who'll run with you as far and as fast as you want to. Holding your hand, not holding you back. You deserve more than I could ever give you, Kady.
But I'll give you everything I can if you still want me to."

És elkezdtek hullani az emberek. És csak hullottak és hullottak és hullottak. Egyes helyeken már meg voltam róla győződve, hogy ezt a könyvet nem, hogy egy teremtett lélek, de egy kicsi atom se fogja túlélni. :D A végét természetesen nem osztom meg veletek. :DD

Akkor nézzük a jegyzeteim időrendben(többnyire lefordítva az angol részeket) :
Eddig a kedvenc szereplőim az Illuminae csapat vagy mittoménmi tagjai :D (Jéééézusom ez utólag nagyon jóóó. Megérezhettem valamit.)
Első könnyeket McNulty kapta és az a stílus, ahogy McCall írt róla a jelentése vége felé, ohmygosh.

"It's not the bullets that kill you. It's moments like these. One piece at a time."

Ohmygosgohmygoshohmygosh Senki nem fogja túlélni ezt a könyvet!

"What you do when stuff like this happens is you LIVE, you survive it, that's how you honour the ones you lost."

Hogy teheti azt ez a könyv? De tényleg. A maga hivatalos, gépies és hát... érzéketlen stílusában is annyi érzelem van, hogy több száz oldalt végigsírtam, míg kiolvastam. Zseniális.
“This is where things start to get… complicated.” Micsodaaa? Mi a franc volt ez előtt? Nem egyszerű az biztos! Ohmygoshohmygosh
Nonononono nooooo!!! Ez nem lehet igaz. IT CAN NOT BE F***G TRUE! Nem és nem és nem! Na és kb itt kezdődött a könyv végéig tartó sírásmaratonom. Kedves kis könyv ez, mondom én! Sejtettem egyébként, hogy csak kamu, de a könyv aztán meggyőzött róla, hogy igaz. Milyen jól tette. Megszenvedtem érte, de így jobb érzés volt a vége.
Egy órája időről-időre sírva fakadok. Gosh, ez a könyv fááááj.
Befejeztem.
OMG OMG OMG! EZ A KÖNYV! Intenzív volt. Rohadt intenzív! Holly sh*t! Goooosh!
Megfájdult a fejem a sok sírástól.

"I hate the crying the most. It just creeps up on you out of nowhere. You're in the middle of doing something and suddenly you realize your goddamn eyes are wet again and you don't know how it happened."

ZSE-NI-Á-LIS! BRILLIÁNS! A legzseniálisabb könyv, amit olvastam eddig 2019-ben nem a legjobb, de a legzseniálisabb. Nem maga a történet, azt már láttam, határozottan nem a zombiszerű izék, azokat utálom, hanem az érzések és az írásmód! Ez a könyv játszott az érzéseimmel. Durván. És mindezt olyan sunyi kis módon tette, hogy azt el sem tudjátok képzelni. Ezt az egész könyvet nem tudod addig elképzelni jól, amíg el nem olvasod. Szerintem megfelelő, ha emiatt az űrhöz hasonlítom. Láthatsz róla képeket, olvashatsz róla, de nem fogsz tudni valós képet alkotni róla, amíg nem láttad a saját szemeddel, nem olvastad el és még akkor is nagyon nehéz lesz. Szépen összefogalalva egy idézettel ilyen volt a könyv: 

"Kady Grant: All kittens and rainbows. Apart from the screaming and exploisons."

Kadyt imádom, Ezrát imádom, AIDENt imádom először nyilván utáltam, de az egyik legérdekesebb része volt a könyvnek és komolyan imádtam a vége fényében. Minden szereplő valamilyen hatással volt rám.A stílus csodálatos. Tényleg az.

A kifeketézett káromkodásokat mindig igyekeztem a legmegfelelőbbnek tűnővel helyettesíteni :D Volt, hogy nem ment. A szleng nagyon komoly volt :D chum, alrite, howzit stb...

"“Go **** yourself.”“We have already established I am incapable of sexual congress. How exactly—““**** you.”“…You are angry with me.”“Oh, bravo, Sherlock. You want a ****ing lollipop?”"

Újra és újra meglepett. Szerencsésnek érzem magam, hogy olyan keveset tudtam róla, sokkal kisebbet ütött volna, ha tudtam volna a kimenetelt, vagy akár csak egy-egy dolgot is.

Ez a könyv egyszerűen... más. Meglepett újra és újra. Nem azonnal volt zseniális, hanem szépen lassan építette fel magát, rétegről rétegre, aztán átment rajtam mint egy úthenger. Játszik veled, elgondolkodtat, akkor és olyan módszerrel üt, amire nem számítasz. Nagyon komoly témákkal foglalkozik.

"If it is the definition of insanity to repeat the same process and expect a different outcome, most of humanity must be insane."

Teljes mértékben ajánlom mindenkinek! Ne várjatok tőle semmit, ne tudjatok róla semmit mielőtt még elolvasnátok(úgy érzem már így is túl sokat mondtam, az én hibám :( )! Nekem kedvenc lett, de már kb. a felénél annak állíthattam volna. TBH a vége annyira reménytelen és szomorú és tragikus volt, hogy tartottam tőle, hogy le kell vonnom csillagot, mert ez túl szörnyű, erre jött az utolsó pár oldal és felkerült az i-re a pont ez a könyv pedig azzal a lendülettel a kedvenc listámon landolt. :D Javíthatatlan vagyok, tudom

Alig várom, hogy olvashassam tovább a trilógiát. *_* Újraolvasós az biztos.

"I am just too funny, but there’s nobody here to appreciate my jokes."

10/10***
Olvasd el!

Képek pinterestről.

Januári összegző

Sziasztok!
Az év első hónapja gyorsan eltelt. Sok minden történt, sok dolgom volt. Indultam töriversenyen, arra sokat kellett tanulnom, félévi hajtás stb... Közben igyekeztem időt szakítani az olvasásra. A könyvek között is volt olyan, aki nagyon nem akarta, hogy én olvassak. :D Nézzük mi volt!

Filmek/sorozatok:
Az év első napján megnéztem a Seriff az égbőlt mamáéknál, aztán otthon a Megjött apuci 2-őt(elsőt nem láttam :D). Az első sulinapon befejeztük a Hidden Figurest. Néztem egy rész Agymenőket. Apával megnéztük a Könyvek és szerelmet (kár volt), Good Will Hunting-ot(szuper film) és a Rebel in the Rye-t valamint két rész Amerika: Az USA történetét. Végre sikerült megnéznem az Outlander 4. évadának első két részét!

Blog:
1.Év összegzés 2018
2.The Darkest Star értékelés

3.A rózsa neve értékelés

Könyvek

Olvasások:

12 könyvet olvastam el januárban. Ebből egy novella, szóval 11-et inkább. Ez összesen 4352 oldal. 12-ből 3 angol és 2 kötelező volt. Egyre pedig büszke vagyok, mert igen nehéz könyv szó szerint és képletesen is. Sikerült kivégeznem minden maradék 2017-ben szerzett könyvem. Sikerült teljesítenem hibátlanul a TBR listám a hónapra, ilyen se sokszor történik. Nézzük őket!

★★★★★

"We were all dark stars, but Luc . . . he was the darkest."

Várok már erre a könyvre egy ideje. A Luxen sorozat kedvencem lett és azon belül is az egyik kedvenc szereplőm volt Luc, nagyon vártam már, hogy többet megtudhassunk róla. Amióta megjelent és megrendeltem folyamatosan olvasni akartam, de tartogattam meg más dolgom volt. Ezt bírtam is egy hónapig, aztán gondoltam jobb könyvvel nem is kezdhetném az évet, így lett ez a 2019-es évem első olvasmánya.

Hosszabban: https://molybirodalom.blogspot.com/2019/01/we-were-all-dark-stars-but-luc.html

★★★★és fél

Imádtam. Nem vártam sokat tőle, így az elvárásaimat túlszárnyalta. Sokkal kevesebb romantikát vártam tőle, ami nem feltétlenül hátrány egy könyvnél, de na, örültem, hogy mégis elég fontos volt a szerelmi szál. :D Imádtam a veszekedéseiket, a párbeszédeiket érződött a kémia köztük. Mondjuk az elég egyértelmű volt, hogy egyikük se tud mit kezdeni a kölcsönös vonzalom fogalmával :D. Nagyon kíváncsi vagyok mi sül még ki ebből a későbbiekben. 

Cselekményesebb is volt, mint egy ilyen vékony könyvtől várná az ember. Volt benne egy-egy fordulat, meglepetés. Végig fenttartotta a figyelmemet. Csak egy kicsit terveztem beleolvasni suliból hazajövet, de valahogy a kezembe ragadt és egy ültő helyemben kiolvastam estére. 

A kalózvilág és az egész hangulata nagyon tetszett. 

Ami nagyon érdekel az az, hogy mi lesz Alosa apjával. Egyelőre nem tudni semmit, de én biztos vagyok benne, hogy titkol valamit, hátsó szándékai vannak és valószínűleg megjátssza magát. Annyi tuti, hogy nem olyan, mint Alosa hiszi vagy szeretné ha lenne. 

Alosát bírtam. Csinált hülyeségeket meg voltak nagyon álszent és gyerekes dolgai is, de ezeket nagyrészt kompenzálta az elmés beszólásaival, a tervezőkészségével, úgy a személyiségével általánosságban. 

Ridennel, amit művelnek az néha idegesíthetett volna, de egyszerűen nem tudtam rájuk haragudni, mert mint mondtam olyan elveszettek mindketten ezen a téren. :D 

A mellékszereplők is érdekesek és sok szimpatikus volt, mint Alosa legénysége(mondhatom egyáltalán rájuk, hogy legénység? :D), vagy Kearan. 

Összességében romantikus volt, izgalmas, szerethető és érdekes. Várom már nagyon a következő részt, remélem hamar olvashatom. :) 

A borító is tetszik.

★★★★★

A Mit vegyünk egy…. és az Igaz szerelem és egy első randi után ez a kedvenc Magnus Bane novellám, pedig ez a legrövidebb. És nem azért, mert Malec. Áááá dehogy! Jó, kit akarok becsapni, hát persze, hogy azért! Pedig Magnus kvázi nem is szerepel benne. Csak szinte mindenki más. Imádtam a különböző üzeneteiket. Voltak fantasztikus sorok, amiket rögtön mentem felolvasni tesómnak. Hol elolvadtam, hol röhögtem. Ráadásul ettől kedvet is kaptam és kicsit újra beleolvasgattam a Elveszett lelkek és a Mennyei tűz városába. Jajj, de várom már a Malec trilógiát!

★★

2017-es Könyvfesztivál óta várt rá a könyv, hogy elolvassam. Azt kell, hogy mondjam, hogy csalódtam. Az eddig hallottak és a fülszövege alapján többet vártam. Először is unalmas volt. Tudom, hogy lehet azt mondani egy ilyen történetre, ami kidolgozott karakterek és leírások híján konkrétan csak cselekményből áll, hogy unalmas. Még csak azt sem mondhatom, hogy nem történt volna semmi, mert tényleg történt, csak hát… unalmas volt. Ugyanaz történt újra és újra, körbe-körbe. Új célpont, tervezés, akció, meghal, kódexlap, új célpont, tervezés…. Voltak mondatok, amik esküszöm minden egyes akció során ismétlődtek és most nem alapmondatokra gondolok. 

Nem találtak jobb szót a krédónál? Nem tudom lehet csak én nem találkoztam még ezzel a szóval soha ezért fura nekem. 

Egyébként a töritanuláshoz pont illett. 

A vége egyszerűen váratlan. De tényleg. Nemcsak váratlan vagy meglepő, de megalapozatlan és nem valami jól megmagyarázott. 

Mint mondtam, karakterek nagyon nem kidolgozattak akik elnyerték a tetszésem azok Ezio (akit az Ifjú kiválasztottak Enzója miatt folyamatosan Enziónak akartam olvasni) és Da Vinci. 

Meglepően sok évet foglal magába. Mondjuk minden évből csak 1-1 napot látunk ténylegesen és szinte soha nem őszt vagy telet. 

Nem ajánlom. 

A borító tetszik és hűen tükrözi a történetet.

★★★

Fúúú ez a könyv! 

Hosszabban: https://molybirodalom.blogspot.com/2019/01/umberto-eco-rozsa-neve.html

★★★★és fél

Még mikor is? Azt hiszem tavaly karácsonykor ajánlotta @Börtöntöltelék. A borító eléggé elbátortalanított, ráadásul nem is igazán kérhettem ajándékba senkitől, mert hát... Szerintem egyértelmű. Egyébként lenyűgöző, élőben még rondább. :D Na, de a legutóbbi Molyszülinapon megszereztem Börtöntölteléktől az első két részt. Nagyon nehéz beszerezni. És januárban jutottam el az olvasásáig.

Ezt a könyvet akkor kezdtem el, amikor befejeztem a Rózsa nevét és tanulnom kellett volna, de nem bírtam ki, hogy ne olvassak végre valami jót. Végül sikerült tanulnom is, de azon az áron, hogy 11 utánig fent voltam mert még tanulás után is olvasni akartam.

Mi ez a szó hogy szortyintott? Nagyon sokat, idegesített. :D

Ezen és a borítón kívül imááááádtam! Teljesen letehetetlen, amikor sikerült letennem olyan lényegtelen dolgok miatt, mint az iskola, akkor is folyamatosan ezen járt az agyam. Legfőbb pozitívuma Cat és Bones. Az a szenvedélyes és romantikus kapcsolat, ami köztük van! Különbözik a legtöbb könyvtől, hiszen mondhatjuk, hogy itt Bones hamarabb beleszeret, mint viszont. Imádom őket, az egyik legjobb könyves páros valaha! <333

Ezen kívül rendkívül vicces. A párbeszédek, Cat és Bones beszólásai, a történések, a lány gondolatai, minden humortól na meg vértől :D csöpög.

A szereplőket külön-külön is imádom. Cat nagyszerű, vagány, bátor és általában következetes. Jó, volt pár döntése, amivel egyáltalán nem értettem egyet, de ettől most eltekintünk, oké? Imádtam a stílusát. Sokkal, de sokkal jobb főhősnő, mint Leila az Első lobbanásban.

Ha már szóba hoztam, az Első lobbanást pár hónappal ezelőtt olvastam, az nem nyerte el annyira a tetszésem: https://moly.hu/konyvek/jeaniene-frost-elso-lobbanas/en-es-a-konyv/beatrice8 Ez kicsit kétséget ébresztett bennem, hogy tetszeni fog-e a Cat és Bones sorozat, de mindenki az mondta ez jobb. Igazuk volt. Ezután a könyv után kijelenthetem, hogy ez klasszisokkal jobb, mint a másik. De komolyan, egy teljesen más szint. A stílusa annak erőltetett, ennek imádtam. A szereplőket is sokkal inkább a szívembe zártam. Igazából nem tudom miért, főleg érzéskülönbség van. Lehet azt rosszkor olvastam. De mégsem, mert újraolvastam pár részét és megint csak éreztem, hogy nincs meg benne az a plusz, ami ebben igen.

A kiképzés nagyon tetszett.

De most ne mááár! Milyen vég ez?! Ráadásul teljesen meglepetésként ért mert azt hittem van még vagy 30-40 oldal de nem csak valami másik könyvből részlet argh!! De nem baj megvan a második rész ;D

Újraolvastam az Első lobbanásból azt a részt amiben szerepelnek…. ég és föld. Mármint nehéz elképzelni hogy az első vége után hogy kötöttek ki ott. 

1. Cat mit fog keresni/keresett, attól függ melyik könyvhöz viszonyítunk, Vladnál?

2.Házasok nem nagy meglepetés ezt első olvasásra is megjegyeztem kb.

3.Cat is vámpír. Ez se lepett meg annyira, de azért….per pillanat nagyon elhivatottan ragaszkodik félig emberi voltához, és Bones se mutat hajlandóságot az átváltoztatására

4.Ez annyira nem időbeli különbség, inkább furcsaság: Cat azt mondja, hogy mielőtt átváltozott nagyon idegesítette, hogy Bones olvas a gondolataiban. De ameddig én olvastam még sosem vallotta be, hogy olvasna bennük. Valamikor tényleg olyan, mintha, de komolyan ennyire titkolja? Vagy csak később fog? Nem tudom.

Összegezve imádtam, levett a lábamról. Kérdés, hogy ez 5 vagy 4,5 csillag.... Vannak benne klisék meg nyomokban idegesítő dolgokat is tartalmazhat, de mégis annyira imádtam. Persze ebben biztos szerepe volt a nagyszerű időzítésemnek is, pont egy szenvedős könyv után. Szigorú leszek, 4,5 hátha valamelyik rész még inkább tetszeni fog.

Olvasom a következőt.

★★★★és fél

Nem bírtam ki azonnal folytatnom kellett a sorozatot, így hát ezt is kiolvastam egy fél nap alatt. Félve kezdtem neki a fülszöveg alapján, de nem kellett csalódnom. 

Évek óta nem látta :’((( Ez jobban megviselne, ha nem élnének mindketten várhatóan tovább, mint egy normál ember. 

Ó! Ó! Hogy így értette a fülszöveg az esküvőt! Kicsit félreértettem :D. Bírom ezt a Randy gyereket ezért félek attól amit lehet hogy megtudtam egészen véletlenül egy kiegészítő fülszövegéből… 

Imáááádtam! Le se bírtam tenni. Eldöntöttem hogy nem viszem el a mamáékhoz mert ezt ott olvasni khm khm… :D De mint írtam nem bírtam letenni így megkockáztattam és náluk is ezt olvastam persze csak a könyvkabáttal :D De asszem pont ott olvastam azt a részt… Anette bűntetését… 

A második pontra fény is derült az előző értékelésemből :D. 

Cat és Bones kapcsolata csak egyre jobb és jobb(ez a borítóról határozottan nem mondható el :D). Imádom őket! A legtöbb mellékszereplő is szimpatikus. 

A fordulatokra nem számítottam. 

Szerencsére a vége ennek elég nyugis. Így talán kibekkelem azt az időt míg valahonnan nagy nehezen megszerzem a többi részt.

★★★★és fél

Az első elolvasása után azonnal rávetettem volna magam erre, ha lett volna időm. 

Ezt is imádtam, de nem annyira, mint az elsőt. Ugyanannyi csillagot kapnak, de az első inkább az 5 csillaghoz ez meg inkább a 4 csillaghoz áll közelebb. Itt már nem volt meg az újdonság varázsa, még mindig egy fantasztikus könyv és várom, hogy olvashassam tovább, csak miután az első annyira tetszett, már tudtam milyen nagyszerűségre számítsak, így nem ért meglepetésként. Tetszettek a könyves utalások pl.: „Douglas Adamsnek tényleg igaza volt: az univerzumban nincs hasznosabb dolog egy törülközőnél.” 

Humoros, izgalmas és érdekes. A szereplők mind szerethetőek különösen imádom Atticust, az özvegyet és Oberont. Szegény Atticust mindig mindenki kihasználja. Bátran ajánlom mindenkinek az első résszel kezdve.

★★★★és fél

Ez volt az utolsó előtti 2017-ben szerzett olvasatlan könyvem.

Már az elején láttam, hogy határozottan jobb, mint számítottam rá. Reméltem a továbbiakban sem okoz majd csalódást. Mondjuk rossz voltam és elolvastam a végét, az alapján tudtam, hogy nem fog :D

Vicces hogy: 

1. Nem szabadulok az ilyen eretnekséges dolgoktól 

2.Olyan mintha a kora-újkorban játszódna és pont ott tartok most töriből

Tetszett az eretnek szál, illetve ez így nem pontos, az tetszett, hogy Cedric ennyire határozott és szenvedélyes a vallásával kapcsolatban, teljesen feldobta a könyvet és biztosított egy komoly témát is a könyvben. Ezen kívül is volt még. Egyszerűen undorító, amit a hódítók csinálnak az őslakosokkal nem csak ebben a könyvben, a válóságban is.

Ez a könyv egyáltalán nem olyan mint amire számítottam. Amilyen rég nálam van már mindenféle érzetet társítottam hozzá de EZ mindegyiktől távol áll.

Végülis lényegtelen hülyeség ami mégis zavar hogy elveszett No.nemszámolommár:az arany. Annyit dolgoztak vele! Annyira dühös voltam Warrenra! tudtam, hogy nem szabad megbízni benne, de mégis meglepetésként ért.

A végén alig bírtam olvasni olyan izgalmas volt.

A romantikus szálat imádtam. A történet izgalmas volt és érdekes, a szereplők kedvelhetőek. Kedvencem Adelaide. Jól eltalálták nála a nyafogás-erősség arányt. Nem panaszkodott/grófnősködött annyit, hogy idegesítsen, de nem is kezelte olyan lazán a helyzetet, hogy valótlan legyen a személyisége. A világfelépítés szép.

A borító se rossz.

Az alapötlet szuper, a történet is.

Továbbá nagyon jól megírt, szép és fontos gondolatok vannak benne. Maga a stílus is tetszett.

Imádtam és örülök, hogy végre elolvastam. 

A többi részt nem olvasnám el, mert őszintén nem érdekel a barátnői sorsa, de annyira nagyon keveset árult el róluk az írónő, hogy muszáj lesz. Gondolom ez volt a célja. De nem sürgős, megvárom szerintem a magyar megjelenést.

Izgalmas, érdekes, romantikus, bátran ajánlom!

★★★★

Kapcsolatom a könyvvel igen hullámvasútszerűen alakult. Egyszer fent aztán lent.

Már nagyon el kellett olvasnom, mert ez volt az utolsó még 2017-ben vett olvasatlan könyvem. 

Az elején ugyan tetszett, mert érdekes volt, de nem szippantott magába.

Jillian halála és a következmények jól elszomorítottak, majdnem le is raktam a könyvet. De olvastam tovább, mert végezni akartam vele és lehetségesnek láttam, hogy csoda történik.

És történt is. Aztán megint mélypont, aztán fent, lent, végül.... fent. Ez a szerencséje a könyvnek, hogy tetszett a vége. Nem sokon múlt. 

Beleraktam az elején egy skatulyába, de abból néha nagy meglepetésemre kitüremkedett. Egyszerűen nem volt logikus, nem értettem mi van, nem illet a történés. Aztán történt valami és már megint benne volt.

Anno a borító miatt vettem meg, olyan rég látom, hogy már érzeteket társítottam hozzá ismeretlenül, ezeket szépen megváltoztatta az olvasásam, nagyon fura ránéznem és már mást érezni :D. De még mindig nagyon tetszik. Ahogy az összes rajz benne. Nagyon illenek a könyvhöz, nemcsak a cselekményt, de a hangulatát is átadják. 

A legjobb az volt a könyvben, hogy érdekes volt. A legrosszabb, hogy kicsit lapos, többször untam. A szereplők is érdekesek. Nem mondom, hogy kedvelhetőek, de nem is utáltam őket. Mint a könyvet, őket is néha szerettem, néha nem.

A stílus tetszett. 

Összességében hála a végének(ha az nem lenne 3 vagy 3,5 csillagot kapna), tetszett. Azt hiszem, ha elolvasnám másodjára is (nem valószínű, de lehetséges) akkor már jobban tetszene, mert tudnám, hogy mire számítsak. Nem egy mindennapi könyv. Egyelőre ennyit tudok mondani róla.

★★★★★

Az elsőt lassan egy éve olvastam. A tavalyi évem egyik kedvenc olvasása lett, nagyon kellemesen csalódtam benne. Ennél már tudtam mire számítsak. 
Audrey és Thomas még mindig fantasztikus együtt és külön-külön is. És kivételesen az összeveszésüket is meg tudtam érteni, semelyikőjüket nem hibáztattam nagyon vaaagy jó ez nem igaz, de nem idegesített az ok, az a lényeg. Thomast imádom. Néha-néha megbotlik, de teljesen igaza volt, ő egyszerűen Charming :D Imádtam a flörtölését, a vallomásait. :)) 
Tetszett, hogy annak ellenére, hogy angol ilyen „közel” játszódott és többször említették benne Magyarországot (p.: Sigismund, King of Hungary aka Zsigmond Király.). 
A történet érdekes, a nyomozásnak voltak nagyon izgalmas végei. A legjobb része egyértelműen az utolsó közel 100 oldal volt. Addig kicsit bizonytalan voltam abban az 5 csillagban, hajlottam a 4,5 felé, de az a 100 oldal meggyőzött. Hogy miért voltam bizonytalan? 
„“Losing a loved one is one of the most horrid things a person can endure.”” 
1.Néha, mint az első részben is, ellaposodott a történet. 
2.Idegesített, hogy Audrey és Thomas romantikus jeleneteit vagy külső tényezők, vagy ők maguk minden egyes alkalommal félbeszakították. 
"“Catch me if I fall, all right?” 
A smile curved his lips in a most delightful manner. “I’ve already fallen hard, Wadsworth. Perhaps you should have warned me sooner.”" 
3.Kicsit fura volt az ütemezés. Meg a… nem is tudom. Audrey épp valami helyzet közepén van, eszébe jutnak az első részben történtek, gyorsan leállítja magát, hogy ennek most nincs itt az ideje aztán tovább elmélkedik azon vagy esetleg valami egyéb értelmetlen okot talál, ami elvonja a figyelmét mondjuk arról, hogy épp boncol! Én meg képzelhetem el, ahogy ott áll a test fölött, szike félúton áll és elmélkedő arcot vágva a többieket pásztázza. :DD Vagy a vonaton: gyorsan kellett volna cselekedniük, megnézni a nyomokat, meg is volt az elterelés, de ahelyett, hogy kihasználta volna az időt, azokra figyelt, akik épp meg akarták akadályozni a nyomkereséseben, pedig megint mondom ők épp el voltak foglalva. 
4.Hozzátenném, hogy egy kicsit több romantikát itt is elfogadtam volna. De a vége valamilyen szinten kárpótolt. 
„“You are, and have always been, my equal.”” 
Mindezek ellenére is imádtam. A szereplőket, a történetet, az egész világfelépítést, a stílust, a gyönyörű mondatokat és fontos gondolatokat/elveket. Az elkövetőt nem találtam ki előre. Nem mondom, hogy sosem merült fel bennem, mint gyanús személy, de nem ő lett volna se az első, se a második tippem. 
„Flowers need plenty of water and sunshine to grow. Love, too, needs attention and affection, or else it slowly withers away from neglect. Once love’s gone, it’s as brittle as a dried-out leaf. You pick it up, only to discover that it’s turned to ash beneath your once careful touch, gone on a swift wind forever.” 
Na meg persze a vége miatt! Végre, végre! 
„“You are not mine to take.” He brushed his lips against mine. Softly, so softly I might have imagined them there. My eyes fluttered shut. He could persuade me to build a steamship to the moon when he kissed me. We could orbit the stars together. “You are yours to give.”” 
A borító talán egy hajszálnyival kevésbé tetszik, de nem tudnám megmondani miért. Persze ettől még nagyon szép. Ellenben a következő rész borítójába első pillantásra beleszerettem, alig várom, hogy azt is olvashassam!

★★★és fél

Kötelező. 
Meglepő, de egészen tetszett. Elolvastam pár oldal alatt, szerencséje, hogy nem volt hosszú. Az eleje nagyon nehezen kezdődött, de körülbelül a felétől bepörögtek az események, onnan már élvezhetőbb volt. Ez egy mese. Felnőtt és igen régi, kicsit elszállt mese. Szerelem, próba, akadály, mesés királyság, boszorkány, átváltozás, mágikus tárgyak… 
Voltak benne tényleg furcsa dolgok, de ezek nem érdekeltek. Szóval nem volt vészes, a kötelezők között a jobbfajták közé tartozik. Mély értelmét nem igazán találtam, de szerintem nincs is nagyon.

Új szerzemények:

17 könyvet szereztem. 3 kivételével az összeset ajándékba kaptam utókarácsonyra, névnapomra. Azt a hármat meg elvileg nem szabadott volna megszereznem a könyvvásárlási tilalmam miatt, de igazából nem is megvettem őket, hanem elcseréltem! Ráadásul 3 ritkát egy könyvért cserébe, szóval igazán meg kellett szereznem őket! A lelkiismeretem tiszta. Az első hónapot így mondhatjuk, hogy le is tudtam és nem szegtem meg a tilalmat.

Jó olvasást mindenkinek!

Umberto Eco: A ​rózsa neve

"A könyvek nem azért vannak, hogy higgyünk nekik, hanem azért, hogy megvizsgáljuk őket."

Fülszöveg:

Az olvasó az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb világsikerét tartja a kezében. Súlyosan szórakoztató és szórakoztatóan súlyos regényt. Krimit. Igazi nyomolvasást. A nyomok, persze, a tettes nyomai. Ki a tettes? Miért halnak sorra a szerzetesek egy XIV. századi apátságban? 
A rózsa neve nem volna tisztességes krimi, ha az olvasó a végén (a legeslegvégén) nem kapna választ erre a kérdésre. De tisztességes (ördögi, ravasz és mégis üde) regény se volna, ha a válasz nem törpülne el még sokkalta nagyobb kérdőjelek árnyékában. „Ki a tettes?” Ez a kérdés – figyelmeztet a regényhez írott „széljegyzeteiben” Umberto Eco, a tudós bolognai szemiotikaprofesszor – nemcsak a krimiknek, hanem a pszichoanalízisnek és a filozófiának is alapkérdése. 

Aedificium

A rózsa nevétől a rózsáig hosszú az út és kacskaringós, de belátható. Ami a rózsától a „tettesig” sötétlő homályt illeti, bizony válasz nélkül maradunk.

Vélemény:

"Megijedtem, nem mertem tovább kutatni a gonoszok gyengéit, mert észrevettem, hogy a szenteknek is ugyanezek a gyengéi."

Adso és Vilmos

Fúúú ez a könyv! Az úgy volt, hogy még év eleje környékén töritanárom kijelentette, hogy ez kötelező olvasmány. És akkor úgy nézett ki, hogy komolyan is gondolja. Aztán ahogy közeledett a januári határidő látszott, hogy ezt nem fogja komolyan venni. Rengeteg tanulnivalóm és jobb dolgom volt, mint nekigyürkőzni a 600+ oldalas könyvnek, így hát eldöntöttem, hogy nem olvasom el. Közben a filmet is megnéztük kivéve az utolsó 10 percet, az ijesztő volt, de tetszett. Barátnőm, aki mellesleg nem látta a filmet kivette könyvtárból és elkezdte olvasni és természetesen engem is froclizott, hogy olvassam már. Így én is kivettem. Nem mondom, hogy megbántam, hogy elolvastam, mert igazából büszke vagyok rá, de nagyon szenvedtem vele. Egy hét alatt gyűrtem le, de konkrétan olvasási menetrendet kellett kitalálnom, hogy becsületesen elolvassam. És persze a tanárom azóta se kérdezte. Olvasás közben haragudhattam volna barátnőmre, hogy ezt elkezdette velem, félbe meg nem hagyok könyvet, de igazából az jó hatással volt a dühömre, hogy tudtam ő még nálam is jobban utálja :D. Gonosz vagyok tudom, de lehetek, ha már elolvastam. Miközben olvastam boldog boldogtalannak tudósítottam, hogy hol tartok éppen és milyen furcsaságok történtek. De nézzük a könyvet! 

Az Apát

"Normálisnak csak a kisemberek látszanak."

A prológust nagy részét kapásból ugrottam, nem láttam milyen köze lehetne tömény vallástörténetnek a cselekményhez. Aztán az olvasása közben vissza-vissza lapozgattam és a fontosnak ítélt részeket elolvastam. 
Az első nap szenvedés. Rövid, de annál unalmasabb. 

"A nevetés sokszor arra is jó, hogy a gonoszokat összezavarja, és megmutassa, mily bolondok."

Közben folyamatosan kommentáltam az olvasásom molyon az alapján követjük most is az olvasásom: 

Jorge

Szegény Adso! Elég szerencsétlen…. :D Hát igen, az. Nem az a Nyilas Misi féle lúzer, de nem is áll nagyon távol tőle, szerencsére Adsot keményebb fából faragták, csak néha tett/gondolt vicces dolgokat(úgy vicces, hogy én kinevetem). 

"– A könyvnek az a jó, ha olvassák. A könyv olyan jelekből áll, amelyek további jelekről szólnak, azok a jelek pedig a dolgokról beszélnek. Ha szem nem olvassa, a könyv jeleiből nem lesznek fogalmak, vagyis a könyv néma."

“nyugovóra térvén ki-ki még boldogtalanabb és gondterheltebb, mint annak előtte volt” Ez egy fejezet bevezető volt. Olyan vidám ez a könyv egy élmény olvasni! Hát igen, elég komor végig. 

"– Mi a szerelem? Semmi sincs a világon, sem ember, sem ördög, sem semmi, amire annyi gyanakvással tekintenék, mint a szerelemre, mert az minden másnál jobban beleveszi magát a lélekbe. Nincs semmi, ami annyira hatalmába tudná keríteni, annyira le tudná nyűgözni a szívet, mint a szerelem. Amiért is, ha nincs mit szembeszegezned vele, a szerelem teljességgel a vesztébe kergeti a lelkedet."

Nehéz 21. századi kamaszként megértenem egy csapat 14. századi szerzetes gondolkodásmódját. 

Berengár

Ennek sosem lesz vége?! Lassan úgy érzem egy évezrede nem olvastam jó könyvet(igazából 12 napja de az szerelmesnek szívemnek egy ezer esztendő). Tényleg. Csak lapoztam, lapoztam és még mindig nem akartak elég gyorsan fogyni a lapok. 
Valaki idősebbnek vagy latinul értőnek lehet tetszik, de én nem tudom értékelni a tömény vallástörténetet, aminek minden 5. bekezdése egy az egyben latinul van. És természetesen miért is lenne hozzá lábjegyzet, így, ugyan találtam egy angol oldalt, ahol többet lefordítottak, sok mindent nem értettem, csak a reakciókból meg a szövegkörnyezetből igyekeztem rájönni, mit mondtak. Ami meg a vallástörténetet illeti tényleg rengeteg van benne, főleg az elején. Eretnekek, minoriták, spiritualisták, pápa. Elkezdte „bemutatni” Hubertinust, de ahelyett, hogy megismertük volna kaptunk egy adag zavaros vallási harcot a katolikus egyház és a minoriták között, természetesen mindegyik csoport és fontosabb ember háttértörténetét megismerve, kivéve Hubertinosét! A végén kijelentette, hogy na ilyen ember ő én meg csak néztem, hogy ezt most komolyan gondolja? Nem is mondott róla semmit! Persze lehet, hogy én nem tudok olvasni a sorok között, vagy átaludtam pár bekezdést. :D 

Salvatore

"(…) a világmindenséget nem csupán a sokféleségben rejlő egység teszi széppé, hanem az egységben rejlő sokféleség is."

Ugyanez a hooooosszas metaforákkal és elmélkedéssel is. A 4.napon Vilmos bekezdéseken keresztül magyarázott az eretnekek és az eretnekek közti különbségről, együgyüekről meg ilyenekről, Adso közölte, hogy ő még mindig nem érti. Vilmos erre, hogy ez azért van, mert borzalmasak a parabolái felejtse is el, amit az előbb mondott. Itt már kínomban elröhögtem magam, hogy nagy nehézségek árán figyelek és igyekszem értelmezni erre közli, hogy felejtsem el. :DD 

"– Eszerint atyám nem tud egyetlen válasszal megfelelni az összes kérdésekre? – Ha tudnék, Adso, akkor teológiát tanítanék Párizsban.
– Párizsban mindig tudják, melyik az igazi válasz?
– Nem – mondta Vilmos –, soha, de nagyon biztosak a tévedéseikben.
– És atyám? – kérdeztem gyermeki arcátlansággal. – Atyám sohasem téved?
– Gyakran tévedek – felelte. – De én nem csupán egyetlen tévedést agyalok ki, hanem sokat, így aztán egyiknek sem leszek a rabszolgája."

Malakiás

Ugyanúgy vitatkoznak, mint bárki más. Itt majdnem megint röhögtem. Vicces volt a szerzeteseket veszekedni látni, olyan volt, mintha bármelyik világi ember anyázását olvastam volna. 

Amikor ott tartottam, ameddig láttam filmen kezdett idegesíteni az előreutalgatás. 
“Vigyáznom kellett volna” “Ekkor hibát követtem el amit később megbántam.” Meg ilyenek. 
“a gyermekek, a hülyék, a gonosztevők és az asszonyok” pfúú nagyon antifeminista ez a könyv, hát ilyen volt ez a kor. 

"Mostanáig úgy gondoltam, hogy minden könyv a könyveken kívül álló emberi vagy épp isteni dolgokról szól. Most rádöbbentem, hogy a könyvek nemritkán könyvekről szólnak, vagyis olyan, mintha egymással váltanának szót. E felismerés fényénél egyszeriben még nyugtalanítóbb helynek láttam a könyvtárt. Hosszú-hosszú, évszázados pusmogás, pergamen és pergamen közötti, nesztelen párbeszédek helyszíne volt tehát, egyetlen ember eszével kordában tarthatatlan erők foglalata, sok-sok emberész kisugározta titkok, egykori gazdájuk vagy közvetítőjük halálát túlélő kincsek tárháza."

Severinus

Az 5.napi szexta fejezet eddig az egyik legjobb. :D A legjobb nap, ha jól emlékszem a 3. volt. 
Végre vége! Halleluja! 
Egyébként a végére egészen hozzám nőttek már a szereplők, amilyen sokáig olvastam… 

Szóval átszenvedtem magam rajta. Voltak jó részek, például, amikor elkezdtek nyomozni, az érdekes volt. A végén felpörögtek az események, rövidültek a napok, az már tetszett. Kedvenc szereplőim Vilmos és Adso voltak. Voltak benne nagyon szép és érdekes gondolatok. Jobban meggondolva azokból állt az élvezhető része a könyvnek.

Bernard Gui

Mielőtt bárki olvasná ezt a könyvet, gondolja át, hogy felkészült-e rá. 
Büszke vagyok magamra, hogy a végére értem, tanulságos olvasás volt, csak még nem jöttem rá a tanulságra :D.

10/6

Képek a filmből.

Jennifer L. Armentrout: The ​Darkest Star (Origin 1.)

"We were all dark stars, but Luc . . . he was the darkest."

Jennifer L. Armentrout Luxen sorozatát kiegészítő sorozat első részéről hoztam ma értékelést, aminek a főszereplője Luc. Imádtam!

Fülszöveg:
When seventeen-year-old Evie Dasher is caught up in a raid at a notorious club known as one of the few places where humans and the surviving Luxen can mingle freely, she meets Luc, an unnaturally beautiful guy she initially assumes is a Luxen…but he is in fact something much more powerful. Her growing attraction for Luc will lead her deeper and deeper into a world she'd only heard about, a world where everything she thought she knew will be turned on its head…

#1 New York Times, USA Today, and internationally bestselling author Jennifer L. Armentrout returns to the universe of the Lux in this brand new series, featuring beloved characters both new and old.

Vélemény:

Várok már erre a könyvre egy ideje. A Luxen sorozat kedvencem lett és azon belül is az egyik kedvenc szereplőm volt Luc, nagyon vártam már, hogy többet megtudhassunk róla. Amióta megjelent és megrendeltem folyamatosan olvasni akartam, de tartogattam meg más dolgom volt. Ezt bírtam is egy hónapig, aztán gondoltam jobb könyvvel nem is kezdhetném az évet, így lett ez a 2019-es évem első olvasmánya.
A borító gyönyörű! Egyszerű, de csodás. *_* Nagyon jó a tapintása is. Az egyetlen dolog, ami ellene szól, hogy a borító valamiért kisebb, mint maga a könyv. :/
Luc♥♥ Imádom a srácot. Már az első felbukkanásától imádtam az eredeti sorozatban is, de itt még inkább. Férfivé érett, de még mindig látszott benne a régi Luc. A beszólásai, a mondatai, a beszéde,

“So damn beautiful that it sometimes kills me a little each time I look at you.”

a stílusa, az egész személyisége meg csak úgy általánosságban ő maga! <33 Szerelmes vagyok belé.

“Nothing is impossible…when you’re me.”

Ez tényleg jó könyv volt, de Luc nélkül üres lett volna. 

Daemon, Katy (és Archer)♥♥ Nagyon keveset szerepel(nek), de sokszor utalgatnak rá és én minden ilyenre ugrottam. Nagyon nosztalgikus volt róluk olvasni, ha csak nagyon, nagyon kicsit is. Kat több emeletet zuhant, mert a kis originek kidobták, wow! Imádtam, amikor Luc Daemont idézte,

"“I knew someone once who said modesty was for saints and losers.”"

vagy a velük történtekkel próbálta nyugtatni Evelynt.

"“I once knew of a girl who walked out in front of a speeding truck,” he said. “Well, that’s the story I heard." 

Walking out in front of a moving truck sounded a lot better than running into a parked car and knocking myself out. “Is that supposed to make me feel better?""

Olyan volt, mintha valamilyen szinten a példaképének tekintené őket, ami elég elrugaszkodott ötlet, tekintve, hogy... ő Luc! De így éreztem néha.

Azt hittem utálni fogom Sylviát de egészen szimpatikus volt. Amik kiderültek róla, azt sosem gondoltam volna. Igazából már az elején is.

Hozzászokhattam volna már amennyi sorozatot és spin-offot olvastam de még mindig nagyon vicces hogy én mennyivel többet tudok a főszereplőnél. Meg volt róla győződve, hogy Luc Luxen. Muhaha! Hát nem! Vicces, hogy a lány minden második gondolata, hogy unregistered luxen! És nem tudja hogy ezt legálisan tehetik :DD Of course they weren’t wearing disablers! They are national heroes dammit! :DD

“Why are you being so difficult? Just give me my phone and you’ll never have to see me again.”
… “But what if I want to see you again?”
I swallowed as my eyes narrowed. “But I don’t want to see your face ever again.”
The almost teasing smile began to fade. “Well, that’s rude.”

Egyébként nagyon bírtam Evelynt. Humoros, kedvelhető. Nem csinált nagy hülyeségeket. Kicsit néha túl makacs volt, de hát előfordul az ilyen. Nehéz neki.

Aprilt már az elején se bírtam, nem is értettem miért barátkoznak vele, de a könyv közepe felé csak romlott a helyzet és erősen elkezdett hasonlítani egy bizonyos Zara Bitchborn-ra. És vele az írónő szépen belecsempészett az írónő a történetbe, egy jó kis elfogadás témát. A problémákra valamilyen szinten lehetett számítani az utolsó Luxen részből. Akkor még nem értettem miért jó az Katyéknek, ha nincsenek regisztrálva, de az azóta eltelt évek alatt megértettem.

Heidit és a többi mellékszereplőt a jó oldalon bírtam.

"Struck speechless. Can’t blame you. How about this one? Good thing I have my library card, because I’m so checking you out.”
“Oh my God.” I laughed. “That’s terrible.”
“As bad as this? You know what’s on the menu?”
A smile tugged at my lips. “What?”
“Me ’n’ u,” he replied.
I rolled my eyes.
“Did you just come out of the oven?” he asked.
“Oh God.”
“Because you’re hot.”
“Please stop.”

A Nagy Fordulatot valamilyen szinten sejtettem, de igyekeztem meggyőzni magam, hogy csak képzelődöm, hiszen az lehetetlen! Nem akartam úgy járni, mint a PLL-nél, hogy nagyon kitartok egy történet állításaival ellentétes elméletem mellett, aztán amikor már biztos, hogy nem volt igazam, akkor meg már nem tudom máshogy nézni az egészet. De igazam lett! A részleteket persze nem találtam ki, de a lényegre rájöttem. Fúúú. Elcseszett egy helyzet, mit ne mondjak! Szegény Luc és Evelyn. Megértem Evelyn reakcióját, nem érzem úgy, hogy túllihegte volna, mert, ami történt az messed up a javából! De közben úgy sajnáltam Lucot! Ez egy tisztességes fordulat, már csak azért is újra akarom olvasni, hogy megnézzem milyen érzés úgy olvasni, hogy tudom biztosra mi van. Luc, le a kalappal, tényleg! 

"„I could do a lot of things. I have done a lot of things, and sometimes, I do hurt people,” he said quietly, softly. “But I could never hurt you.”"

Az origin ügye is. Fájdalmas, de komoly és szép szál.

Amikor elkezdtem írni ezt az értékelést még gondolkodtam, hogy 4,5 vagy 5 legyen, de mostmár szemernyi kétség sincs bennem, hiába első rész (kb.) ez akkor is egy 5 csillagos könyv. Izgalmas, romantikus, fordulatos, humoros, letehetetlen, több rétegű és szépen megírt. A vége nem zár le semmit, de nem is hagy minket szegény olvasókat lógva. :D

Ajánlom, de még mennyire!

"Luc’s chest rose deeply. The breadth of his shoulders stretched the worn gray cotton. His shirt read NO DRAMA LLAMA. That shirt was a lie. This boy was all about the drama llama."

10/10
Olvasd el! 

Képek Pinterestről