Mozgalmas hónapom volt. Két lakodalmon is részt vettem, egyik se a szomszédban volt, tehát sokat utaztam. Elkezdődött az iskola, ahhoz hozzá kellett szokni. KRESz vizsgáztam, ami szerencsére sikerült. Volt a szülinapom. Másodszor is részt vettem a Globális Klímatüntetésen. Ezek mellett nem sok időm maradt olvasni, de én azért igyekeztem.
Filmek/sorozatok
Megnéztük tesóimmal az Avatár – Aang legendája utolsó 8 részét(újra-újra-újra), a Simsala Grimmből két részt(A libapásztorlány, Csipkerózsika), a Tengerparti tini mozit(újra) és a Tűz serlegét(újra). Ezt mind hála egy hosszú útnak. Ezeken kívül csak egy John Oliver részt néztem apával és ennyi. :D
Könyvek
Olvasások
10 könyvet olvastam szeptemberben. 2960 oldal, ami nagyon kevés. A 13 könyvből álló TBR listámról 7-et sikerült elolvasni. Ez mondjuk nem ért meglepetésként, mindig a szeptember az egyik legrosszabb hónapom az olvasás mennyiségét tekintve. Ráadásul a mostani még mozgalasabb volt, mint szokott, így a könyvekre nem sok időm jutott, főleg a hónap elején. Ezt a végén igyekeztem kompenzálni.
★★★★★
De sokáig olvastam! Jó, mondjuk nem rövid és angolul van, de mindig a Harry Potter újraolvasásokkal járok úgy, hogy egy végtelenségig olvasom őket, jelen esetben 10 napig. Közben utaztam egy csomót, szóval ennek gyorsabban kellett volna mennie, de hát ez van, ettől még nagyon élveztem. Sajnálatos baleset viszont történt velee, mert a gyönyörű griffendéles könyvjelzőmmel olvastam, ami egy kicsit nehéz, így összegyűrte és eltépte az egyik lapot :(((. A gerinc meg megtört több helyen, pedig én nagyon vigyáztam rá. A példányt egyébként még valamikor nagyon rég, talán az első Könyvhetemen vettem a tesómnak :D. De térjünk is rá a könyvre, sokat fecsegek.
Ez a rész nem valami vidám, de ez semmit nem von le az értékéből.
Első és második olvasásra nem értettem meg teljesen Harryt, de mostmár sikerült. Azért szurkoltam, hogy a kezét mutassa meg valakinek, mert ez túlment a tűréshatáromon. De persze Harrynek nem, ő nem olyan :D. Ő vígan irogat a saját vérével, alaptalanul, hiszen ő nem hazudik.
Nagyon nem tudok olyat mondani, amit nem mondtak el már előttem százan. Nem a kedvenc részem, de fantasztikus az egész, akkor is, ha egy féltégla.
Itt kapjuk az egyik leghoszabb részletet a Tekergőkről, ilyenkor mindig elfog a vágy, hogy olvassak róluk.
A végén könnyeztem.
Tömören: IMÁDTAM, mi mást mondanék? :D
★★★★★
Nekem nagyon tetszett ez a rész is. Minden hibája ellenére annyira szórakoztat, hogy nem tudok leállni. Kit érdekel, ha helyenként igen erőltetett, valótlan vagy gagyi, ha sikerült megsiratnia és a könyv 70%-ban le sem tudtam törölni a mosolyt az arcormról és megint csak hangosan nevettem helyeken? :)))
Ami a végét illeti, igen, kiszámítható, de nem mondanám, hogy az elején teljesen esélytelenek lettek volna, mert akkor is látszódtak az erősségeik.
A merengés tényleg sok volt néha még nekem is, de ezt se róvom fel igazából neki, mert bár nem ilyen helyzetben, de tudom milyen az, amikor mindig csak egy valamire tudsz gondolni és mindig mindenről az jut eszedbe. :/
Tetszett, hogy a csapatból mindenki értékelve lett, de nem olyan erőltetett módon, hogy akkor hirtelen a sportoló oszt stratégiai döntéseket, a matekos meg lefutja a maratont, hanem mindenki, a saját képességeihez mérten néha azokat túl is teljesítve hozzájárul a sikerhez.
Egy fordulatot szinte pontosan kitaláltam, de én ilyeneken nem bosszankodok, hanem örülök neki.
A versenyt imádtam, hiába nem létezik ilyen, Magyarországon legalábbis biztos nem. Egy eredeti, eddig általam még nem olvasott alapot adott a könyvnek.
Szóval akármilyen kritikusan olvastam ezt a könyvet, mert többeknél olvastam, hogy rosszabb, mint az eddigiek, egyszerűen nem tudtam nem imádni!
Imádom a csapatot.
A versenyt.
Kornélt.
A szerelmi szálat.
A humort.
A családot.
Hogy igyekezett Laura az eddigi könyveihez képest kicsit komolyítani a témán. Lehet ellenkezni velem, de szerintem jól sikerült neki.
Hanna egy kimondottan jó főszereplő lett, nagyon bírtam.
A barátság egy megingathatatlan közös pont az LL könyvekben és itt is nagyon fontos szerepe volt, imádtam ezeket a részeket is.
A borító is jó, de nem tudom megkülönböztetni őket, a könyvesboltban nagy sietségben majdnem az Ég veledet vettem meg ehelyett, annyira nem feltűnő a különbség :D.
Hiába, akárhogy is nézem én nem érzem úgy, hogy kinőttem volna belőle, vagy ha mégis, nem bánt, mert még mindig ugyanannyira szórakoztat, mint az eddigiek. Amíg ez így van, addig nem érdekel ki mit mond róla, vagy hány évesek a főszerplői. Lehet egy-két könyv múlva megunom, lehet egy-két sorozat múlva unom meg, de az is lehet, hogy amíg Laura ír, én olvasni fogom. Mindegy is, mert nem változtat a tényen őszintén IMÁDTAM ezt a trilógiát. Kíváncsiak várom a következőt.
Nekem nagyon tetszett ez a rész is. Minden hibája ellenére annyira szórakoztat, hogy nem tudok leállni. Kit érdekel, ha helyenként igen erőltetett, valótlan vagy gagyi, ha sikerült megsiratnia és a könyv 70%-ban le sem tudtam törölni a mosolyt az arcormról és megint csak hangosan nevettem helyeken? :)))
Ami a végét illeti, igen, kiszámítható, de nem mondanám, hogy az elején teljesen esélytelenek lettek volna, mert akkor is látszódtak az erősségeik.
A merengés tényleg sok volt néha még nekem is, de ezt se róvom fel igazából neki, mert bár nem ilyen helyzetben, de tudom milyen az, amikor mindig csak egy valamire tudsz gondolni és mindig mindenről az jut eszedbe. :/
Tetszett, hogy a csapatból mindenki értékelve lett, de nem olyan erőltetett módon, hogy akkor hirtelen a sportoló oszt stratégiai döntéseket, a matekos meg lefutja a maratont, hanem mindenki, a saját képességeihez mérten néha azokat túl is teljesítve hozzájárul a sikerhez.
Egy fordulatot szinte pontosan kitaláltam, de én ilyeneken nem bosszankodok, hanem örülök neki.
A versenyt imádtam, hiába nem létezik ilyen, Magyarországon legalábbis biztos nem. Egy eredeti, eddig általam még nem olvasott alapot adott a könyvnek.
Szóval akármilyen kritikusan olvastam ezt a könyvet, mert többeknél olvastam, hogy rosszabb, mint az eddigiek, egyszerűen nem tudtam nem imádni!
Imádom a csapatot.
A versenyt.
Kornélt.
A szerelmi szálat.
A humort.
A családot.
Hogy igyekezett Laura az eddigi könyveihez képest kicsit komolyítani a témán. Lehet ellenkezni velem, de szerintem jól sikerült neki.
Hanna egy kimondottan jó főszereplő lett, nagyon bírtam.
A barátság egy megingathatatlan közös pont az LL könyvekben és itt is nagyon fontos szerepe volt, imádtam ezeket a részeket is.
A borító is jó, de nem tudom megkülönböztetni őket, a könyvesboltban nagy sietségben majdnem az Ég veledet vettem meg ehelyett, annyira nem feltűnő a különbség :D.
Hiába, akárhogy is nézem én nem érzem úgy, hogy kinőttem volna belőle, vagy ha mégis, nem bánt, mert még mindig ugyanannyira szórakoztat, mint az eddigiek. Amíg ez így van, addig nem érdekel ki mit mond róla, vagy hány évesek a főszerplői. Lehet egy-két könyv múlva megunom, lehet egy-két sorozat múlva unom meg, de az is lehet, hogy amíg Laura ír, én olvasni fogom. Mindegy is, mert nem változtat a tényen őszintén IMÁDTAM ezt a trilógiát. Kíváncsiak várom a következőt.
★★★★
Tetszett.
Anise szenvedélye a szörf iránt gyönyörűen le volt írva. Én ugyan nem tudok és nem is akarok szörfözni mégis, ezt olvasva elfogott a vágy, hogy kirohanjak a tengerpartra és ússzak.
A sport és az adrenalin szeretetével nem tudtam azonosulni, de nem zavart különösebben. Ha már választanom kéne inkább szörf, mint gördeszka, mert én nem vagyok olyan, aki a századik esés után is visszaszáll rá, ha egyszer a beton folyamatosan lehorzsolja valamijét. Persze kétségtelenül jól voltak leírva ezek a jelenetek is. :)
Egyébként Anise minden más szempontból is szimpatikus főszereplő volt. Megviselte persze, hogy el kellett mennie egész nyárra, de nem volt önző, távolról sem és a rossz kedvét igyekezett elrejteni. Ezzel és más tulajdonságaival is tudtam azonosulni(nem a sport élvezetével, mint már írtam :D), szerintem ezért is bírtam ennyire. Teljesen együtt tudtam érezni vele, hogy legszívesebben az egész életét egy helyen élné le, ha az indokaink, mint később kiderült mások is. Az ismerős, otthoni közegéről szóló leírásait, tökéletesen átéreztem. A barátaival a viselkedését már annyira nem, de egy kicsit azt is. Nagyon nehéz mindennapos kapcsolat nélkül szoros kapcsolatokat fenttartani. Ettől függetlenül ezt tényleg máshogy kellett volna kezelnie.
A családjához való ragaszkodása is nagyon szép volt. Üdítően hatott a sok lázadó kamasz főszereplő után.
A szerelemi szál(/ak), kivételesen nem a kedvenc részem volt a könyvben. Cuki persze, meg tetszett. Lincoln is bejött, de nem volt az egészben semmi különleges, így bár tényleg szerettem ezeket a részeket is, a könyv többi értéke most túlszárnyalja.
Nehéz dolog szlenget, tájnyelvi kifejezéseket fordítani. Így egyáltalán nem a fordító hibája, az ebből adódó pár suta párbeszéd. Magyarországon egyszerűen nincsenek olyan a hatalmas távolságokból adódó kifejezések, vagy csak nagyon nagyon kevés, amit magyarázni kellene. Amerikában vannak, ezen nem lehet se változtatni, se az ezzel foglalkozó párbeszédeket normálisan lefordítani.
A mellékszereplőket is mind megszerettem :).
Összességében egy jó hangulatú, nyugodt könyv a barátságról, családról, a sportról és a felnőtté váláshoz vezető útról. A maga nemésben, fantasztikus könyv és tényleg jó érzés volt olvasni. A csillag levonás, se konkrétan a könyv hibája, mert nem tudnék konkrét hiányosságra rámutatni, egyszerűen olvastam már jobbat. Ettől függetlenül bátran ajánlom. :) Szerettem, de nem hiszem, hogy újraolvasom.
★★★★és fél
„Every locked door has a key. Every problem has a solution.”
Az elején egy parám volt: attól féltem, hogy a Legendában leírt múltbeli természeti és társadalmi katasztrófák ebben a sorozatban fognak megtörténni, tekintve, hogy előtte játszódik és itt még minden normálisnak tűnik. Örömmel láttam, hogy ebben a részben nem történt semmi ezzel kapcsolatos(vagy csak nem vettem észre). Nem tudom mi lesz a második részben, de ezzel kapcsolatban bizakodó vagyok.
Viszont abban biztos vagyok, hogy ezt a “játékot” olvastuk a Született tehetségben is az Antarktiszon. Nem lennék ennyire biztos benne, de visszaköszönt a, ha meglocsold ezt a növényt kapsz egy pontot mondat és ez szinte az egyetlen példa, amit a játék leírásából megjegyeztem a trilógiában. Meg persze a másik kapocs Asher Wing, akinek van egy … Daniel Wing(első nevét elfelejtettem) nevű bátyja. :DD Ennyit is a Legendáról, most koncentráljunk erre, ami nem mellesleg jobban elnyerte a tetszésem, mint az előbbi.
Már pár fejezet után imádtam *_* <3.
Emika csodás főszereplő volt. Logikusan gondolkodik, de hallgat a szívére is, feltalálja magát és humoros.
A Warcross egy nagyszerű alapot biztosított az egésznek, szórakoztató volt megtanulni a játék szabályait, a működését.
Nem vagyok épp Japán mániás, de nagyon tudom értékelni, amikor egy könyv ott játszódik.
Hideo… húúú *_* imádtam, de eufemizmus, ha azt mondom, hogy titokzatos. Shippelem őket.
A többi szereplőt is nagyon bírtam.
Az egész egyszerűen olyan gyönyörű volt! Persze, mert a nagy része illúzió, de attól még szuper volt elképzelni azokat a tájakat, a várost, a játékot, Emikát a szivárványszínű hajával, Hideot az ősz tincsével(sajnos nem találtam róla nekem tetsző fanartot, így muszáj volt elképzelnem magamtól :D), a meleg vízű forrást, a házakat… Élettel zsongott minden. A borítót is imádtam!
„Beauty can make people forgive a thousand cruelties.”
Vannak benne gondolatok is a szórakoztató részek mellett. Gyász, menekülés a valóság elől, nagyobbik jó.
A történet izgalmas.
Fájt letenni este, csak olvastam és olvastam volna tovább, de sajnos, mint mindig a másnapi suli közbeszólt, így nagy nehezen leraktam. Másnap délután persze első dolgom volt befejezni. A befejezés… Erre nem számítottam. *mindblown* Egyik fordulatra sem. (idegesítő módon barátnőm kitalált a mesélésemből, de azzal nyugtatom magam, hogy neki könnyebb dolga volt, csak a lényeges információkat kapta meg) Az a befejezés, ami egyértelművé tette, hogy meg kell vennem elektronikusan és el kell olvasnom minél előbb a következő részt! Reménykedem, mert én ilyen vagyok, de ijesztő a tudat, hogy ezt is az az írónő írta, aki képes volt a Champion végét megírni úgy, ahogy…
Összegezve: IMÁDTAM az elejétől a végéig és nagyon remélem, hogy a következő rész nem rontja el ezt a zseniális kezdést! Ha nem, akkor utólag megkapja az öt csillagot, amit nem tudom miért nem azonnal adok meg neki. :D
★★
Nem volt annyira vészes, de ezt nagyrészt annak köszönheti, hogy rövid volt. Plusz pont, amiért nem voltak benne hosszas leírások vagy összegabalyodott metaforák, amiknek a megértéséhez bölcsészdiploma kell. Toldi és Lajos is elég impulzív.
Örülök, hogy a Toldi szerelme nem kötelező, azt nem mentené meg a hossza, mert ránézésre nagyon hosszú.
A rosszabb, de kibírható kötelezők közé raktam be.
Nem volt annyira vészes, de ezt nagyrészt annak köszönheti, hogy rövid volt. Plusz pont, amiért nem voltak benne hosszas leírások vagy összegabalyodott metaforák, amiknek a megértéséhez bölcsészdiploma kell. Toldi és Lajos is elég impulzív.
Örülök, hogy a Toldi szerelme nem kötelező, azt nem mentené meg a hossza, mert ránézésre nagyon hosszú.
A rosszabb, de kibírható kötelezők közé raktam be.
★★★★
Sokáig gondolkodtam, hogy ez mégis mikor játszódik, volt, hogy azt hittem még a Cifra palota előtt, de azért szerintem sikerült helyreraknom.
Jó volt, tetszett. Könnyen lehetett olvasni, nem is volt hosszú, így elrepült vele az idő. Gideon nagyon aranyos dolgokat tudott mondani :)
Semmi bajom nem volt vele, nagyon szerettem olvasni, de az eredeti trilógia jobb volt. Olyan érzetet kellett, mint ami, egy köztes/fél rész. Szerintem mondjuk lett volna több a történetükben, de hát ez ilyen kis rövid lett, ez van. Kíváncsi vagyok a többi könyvre is.
Sokáig gondolkodtam, hogy ez mégis mikor játszódik, volt, hogy azt hittem még a Cifra palota előtt, de azért szerintem sikerült helyreraknom.
Jó volt, tetszett. Könnyen lehetett olvasni, nem is volt hosszú, így elrepült vele az idő. Gideon nagyon aranyos dolgokat tudott mondani :)
Semmi bajom nem volt vele, nagyon szerettem olvasni, de az eredeti trilógia jobb volt. Olyan érzetet kellett, mint ami, egy köztes/fél rész. Szerintem mondjuk lett volna több a történetükben, de hát ez ilyen kis rövid lett, ez van. Kíváncsi vagyok a többi könyvre is.
★★★és fél
Jobb volt, mint számítottam rá. Mondjuk ez nem valami sokat jelent, mert elég alacsonyak voltak az elvárásaim, ez is magyarázza, hogy több, mint egy évet vártam vele.
A későbbi részek ismerete nélkül ugyan, de szerintem ennek a résznek a fülszövege naaagyon félrevezető. Egyedül az első mondat igaz. Az összes többit olvasva nagyon másra asszociálsz, mint ami a könyvben ténylegesen benne van.
Sokszemszöges könyv. Luke és Abi főszereplősége egy ideig fel sem tűnik, annyi mindenki más kap még szemszöget rajtuk kívül. A kedvencem egyébként Euterpe nénijé volt azt hiszem.
Volt egy-két meglepő fordulat benne.
A borító nem tetszik.
Az alapötletet jónak tartom, de nem kifejezetten új. Mindenesetre nem rosszul volt megoldva.
Nem rossz, nem rossz, ilyen ez a könyv. Nem rossz, de nem is kifejezetten jó. Vannak jó részei, rossz részei és semleges részei.
A karaktereket nem tudtam megszeretni. Sokan sablonkarakterek. A legérdekesebb talán Silyen, de lehet ő is sablon és csak azért vagyok elnéző, mert olyan mintha alapján készült, amit szeretek. Benne talán van potenciál, kíváncsi leszek mit forral, egyelőre gőzöm sincs.
Szóval igen, annak ellenére, hogy nem nyűgözött le távolról sem, adok neki még esélyt, hátha a következő résszel meggyőz. Megvárom a fordítást és meglátom.
A történet még csak kezdődik szerintem, ennél sokkal többre számíthatunk. A vége nem kifejezetten kedvemre való, egyszerűbben nem tetszett, sajnáltam nagyon két embert benne Euterpét és a kancellárt én egymásnak szántam, ha nem is éppen jó emberek, de megszívták. Aztán meg volt, akiben csalódtam.
Összességében csak ismételni tudom magam: nem volt rossz.
Jobb volt, mint számítottam rá. Mondjuk ez nem valami sokat jelent, mert elég alacsonyak voltak az elvárásaim, ez is magyarázza, hogy több, mint egy évet vártam vele.
A későbbi részek ismerete nélkül ugyan, de szerintem ennek a résznek a fülszövege naaagyon félrevezető. Egyedül az első mondat igaz. Az összes többit olvasva nagyon másra asszociálsz, mint ami a könyvben ténylegesen benne van.
Sokszemszöges könyv. Luke és Abi főszereplősége egy ideig fel sem tűnik, annyi mindenki más kap még szemszöget rajtuk kívül. A kedvencem egyébként Euterpe nénijé volt azt hiszem.
Volt egy-két meglepő fordulat benne.
A borító nem tetszik.
Az alapötletet jónak tartom, de nem kifejezetten új. Mindenesetre nem rosszul volt megoldva.
Nem rossz, nem rossz, ilyen ez a könyv. Nem rossz, de nem is kifejezetten jó. Vannak jó részei, rossz részei és semleges részei.
A karaktereket nem tudtam megszeretni. Sokan sablonkarakterek. A legérdekesebb talán Silyen, de lehet ő is sablon és csak azért vagyok elnéző, mert olyan mintha alapján készült, amit szeretek. Benne talán van potenciál, kíváncsi leszek mit forral, egyelőre gőzöm sincs.
Szóval igen, annak ellenére, hogy nem nyűgözött le távolról sem, adok neki még esélyt, hátha a következő résszel meggyőz. Megvárom a fordítást és meglátom.
A történet még csak kezdődik szerintem, ennél sokkal többre számíthatunk. A vége nem kifejezetten kedvemre való, egyszerűbben nem tetszett, sajnáltam nagyon két embert benne Euterpét és a kancellárt én egymásnak szántam, ha nem is éppen jó emberek, de megszívták. Aztán meg volt, akiben csalódtam.
Összességében csak ismételni tudom magam: nem volt rossz.
★★★★★
Újraolvasás
Újraolvasás
Charliet jobban megkedveltem így második újraolvasásra, nem volt akkora kontraszt köztük, hogy Silast hú, de mennyire imádom Charliet, meg hogy utálom!
Minden más kb. változatlan maradt. Történetileg szerintem az első rész tetszett a legjobban, ott érződik leginkább az újra megismerés folyamata, hiszen a második részben ez elég egyoldalú, Silas megismeri Charliet, a lány meg álmodik egyet aztán ennyi. A harmadik részben, meg ugye a fiú előnnyel indult, így nincs meg az a kölcsönös vonzódás folyamata. Ez első olvasásra nem tűnt fel. Ettől függetlenül persze a másik két részt is imádom, mindegyiknek más az erőssége.
Nem a legvalósabb trilógia azt elismerem és megértem, hogy sokan miért nem szeretik, de a kedvenceim között kap helyet. Aranyosan romantikus, nagyon érdekes és izgalmas, valamint foglalkozik olyan témákkal, amik engem érdekelnek. Én ajánlom.
Ui.: Az újraolvasás két legfőbb oka amellett, hogy nem kell ok egy kedvenc újraolvasásához, hogy a saját kihívásom teljesíteni akarom és hogy feljebb tornásszam az olvasásaim számát szeptemberre. :D
Új szerzemények
Vége van a második saját magam állította könyvvásárlási tilalomnak is. Ettől függetlenül a 15 új könyvemnek a nagy része szülinapi ajándék volt. Egyet cseréltem, a két Poket-zsebkönyvet vettem csak.
Októberi TBR
Első 6 szeptemberről maradt, 2 ráadásul augusztusból is, sőt, egyet július óta halogatok.
Jó olvasást mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése