Könyvfesztiválon jártam

Elmentem életem első Könyvfesztiváljára. Természetesen előtte szépen mindent elterveztem (csak azt nem, hogy mit veszek), dedikálások, találkozók. Mindent sikerült teljesítenem, amit akrtam, még többet is.
Nagyon jól éreztem magam végig. 

Kicsit hamar odaértem, így háromnegyed tízkor, amikor óvatosan beléptem az épületbe, azzal a lendülettel küldtek is ki, mert még nem nyitottak meg. 
Jó akkor várakoztam kint egy darabig. Szerencsésen összefutottam @Biry-vel és pár másik mollyal (akik később az ajándékozos molytalit csinálták), így hozzájuk csatlakozva sikeresen megtaláltam a főbejáratot (egyedül valószínűleg bolyongtam volna egy jóó darabig). Akire vártam, még nem volt ott, ezért elindultam felfedezni a helyet. 

Eközben véletlenül pont rábukkantam az On Sai dedikálásra (tényleg véletlenül azt se tudtam hol vagyok), be is álltam azonnal a sorba. Álltam ott vagy két percig, amikor befutott egy másik könyvfesztiválos „programom” Kalcsó Krisztina és Tóth Írisz személyében (ők csinálják instagrammon a Hunbooks oldalt), velük akartam találkozni, de nem beszéltünk meg semmit, majd összefutunk, hát össze is futottunk. Így már sokkal élvezetesebb volt a sorban állás, főleg, hogy közben befutott, akire vártam, és találkoztam még árnyvadászokkal is. Dedikáltattam On sai-nál az Apa, randizhatok egy lovaggal könyvem és kaptam könyvjelzőt :D. 

A sorban állva felfedeztem a következő progmamom helyszínét a LOL piknikét. Így sajnos otthagytam mindenkit akivel sorban álltam és mentem a piknikre. Jó volt, szereztem csomó könyvjelzőt sok olyat is, amit az író dedikált, hoztam a barátnőmnek is. Viszont nem maradhattam sokáig, várt az Árnyvadász találkozó. 


Én eddig egyetlen találkozón voltam, a télin, amikor maximum 12-en voltunk (persze az is nagyon jó volt), hát most sokkal többen. Beszélgettünk, ismerkedtem, kiengedtem kicsit a fangirl énem ámokfutni, megint árnyvadásszá avadtak most boszorkánykövet is kaptam. 


Közben egyszer kiugrottam, hogy beszerezzem a várva várt és előrendelt Vakmerő boszorkányt. Erre vártam már az előző rész megjelenése óta, ami már több, mint egy éve volt. De végre itt van, megkött és nemsokára neki is állhatok olvasni! 


Az árnyvadász találkozó sztárvendége Rácz-Stefán Tibor volt. Érdekes volt a beszélgetés vele, tetszett. 


Ezután többen átmentünk a talákozóról a Para-Piknikre, amit a Blogturné klubosok szerveztek. Rég szerettem volna már találkozni @deszy-vel mert követem az oldalait és nagyon szeretem és most sikerült is! Meg is kérdezhettem, amit már rég tudni szerettem volna, vagyis hogy, hogy tud minden nap ilyen rendeteget posztolni. Más érdekességeket is megtudtam a Blogturné Klubról, örülök, hogy elmentem.

Sajnos hamar leléptem (miután megtudtam,a mit akartam :D) és mentem Időfutár dedikálásra. Onnan Gaura Ágnes dedikálásra. Utána véletlenül belefutottam Vivien Holloway dedikálásába, így ha már ott voltam megvettem a Vinie Langton sorozat hiányzó részeit és dedikáltattam is, sőt fotó is készült, sajnos egyetlenként a dedikálások közül, de legalább erről van. 
Utána zárásként a programok közül dedikáltattam Szabó Tündével az Alibit és kaptam csokit, karkötőt és beleolvasót az 5. részből. 


És ebből a beszámolóból eddig feltűnően kimaradtak a könyvek. Nem vettem egyet se(a Vakmerő boszorkányon kívűl)? Ó, dehogynem! 


Egyik árnyvadásztól megvettem az Édesemet kezdésként. 


Aztán ugye a már említett Vakmerő boszorkányt a Maxim Kiadótól. 


A KMK-nál nem terveztem semmit venni, mert már így is várom a Rubinpöttyös akciókor rendelt csomagomat, de nem bírtam ki és megvettem az Esővágyat és a Hollófiúkat (és kaptam ajándékba nyakláncot). 


A Fumax-nál úgy mentem oda a pulthoz, hogy csak az Elveszett emlékek volt nálam, de aztán benéztem a pult mögé és megvettem a második részét és az Assassin's Creed Reneszánszt is (és kaptam könyvjelzőt). 


Gaura Ágnes dedikálás után csak az Attila koporsóját vettem volna meg. Már olyan közel voltam, hogy a Könyvhéttől eltérően, amikor 3 könyvet vettem a Delta Visionttől pedig egyet se terveztem, most csak egy könyvet vegyek, de végül rábeszéltek (nem volt nehéz) az Embertelen jóra és a Napnak fényére. Egész jó áron megvettem így mindhármat. A Napnak fényét véletlenül még dedikáltatni is sikerült. Itt is kaptam könyvjelzőt. 


Utána (Vagy előtte? Nem jó, mondhatni borzalmas az emlékező tehetségem) a Főnix Kiadónál, mint mondtam megvettem a 3;3,5;4;5. Vinie Langton történetet illetve a 3,5-öt ajándékba kaptam. És találjátok ki, mit kaptam itt még? Hát könyvjelzőt! 


Végül, amikor a pénztárcám már az utolsókat rúgta, megvettem a Papírmágust a Gabo Kiadónál. 


Így 15 könyvvel jöttem haza (bár a Vivien Holloway könyvek igen vékonyak), rengeteg könyvjelzővel és élménnyel (meg fáradtan, egész nap vagy a földön ültem magam alá felhúzott lábbal (kényelmetlen) vagy sorban álltam, esetleg sétáltam). 


Remélem jövőre is eljutok ide.

Maggie Stiefvater: Shiver ​– Borzongás

Történet:
Gracet, a főszereplő lányt kiskorában megtámadták a farkasok, akkor azt hitte ott vége is van neki, de nem, mert ott volt Ő. 
Ő, akit minden télen vágyakozva néz. 
Ő, aki minden nyáron eltűnik és ez alatt az idő alatt szörnyen hiányzik Gracenek.
Ő, aki egy farkas. (Nem erre számítottál mi?)

Grace mániákusan rajong a farkasokért. Az összes érdekli, de leginkább az ő farkasa, akit minden télen néz és aki minden télen visszanéz rá. 

Aztán egy szerencsétlen esemény folytán a farkasát a verandán találja lőtt sebbel. És pontosan tudja miért lőtték meg, mert pillanatokkal azelőtt még farkas volt.

És kiderül a neve, Sam.

Ennyi év után végre találkoztak, nem akarnak elvállni, de közeleg a tél. És mint minden évben a hidege visszakényszeríti Samet farkas alakjába, amit úgy utál. Ez még nem minden, ha idén átváltozik jól tudja, hogy nincs az a meleg, ami visszacsalogatná emberi alakjába, örökké farkassá válik. 

Közben egy új vérfarkas szabdul a városra, akit meg kell találni, mert erőszakos és leleplezheti őket.

"– Mit esztek? 

– Kölyöknyuszikat – feleltem. Grace szeme összeszűkült, hát rávigyorogtam. – Felnőtt nyuszikat is. Esélyegyenlőségre törekszem a nyuszievésben."

Vélemény:

Nagyon nagyon tetszett. Nem tudom, miért tartogattam eddig. Pedig, tudtam, hogy tetszeni fog és mégse olvastam el már karácsony óta. Mondjuk ez jó is, mert mostmár megvan a 2. és 3. része is, ami ezután a befejezés után igenis kell.

Jó volt, hogy kicsit máshogy írták le a vérfarkasokat, mint mindig. Nem holdra változnak, hidegre. Nagyszerű. Imádom a telet, de itt teljesen át tudtam érezni a hidegtől, a széltől, a huzattól, a téltől való félelmet. Mert ezek együtt járnak a gátlásaid és az önuralmad elvesztésével. Nagyon jól meg volt írva. Bár az elején sok kivetnivalót találtam a hidegben átváltozunk elméletben, mert mi van ha végig a házban maradnak? Egész télen. Nem lehet olyan nehéz. Erre nem mondtak egyelőre magyarázatot, de jó nem keresek hibákat.

Sam nem az a szívtipró, jóképű pasi. Nem ő aranyos és törékeny. Nem tudom miért, de a törékenysége miatt hasonlított kicsit Henryre az Időutazó feleségéből. Hiszen mindketten bizonyos hatásokra elveszítik az uralmat maguk fölött. Ráadásul a tél és a hideg megjelenik az Időutazó felesége végén is. 

"Törékeny volt, akár egy őszi pillangó, amit az első fagy elpusztít."

"– Gyönyörű vagy és szomorú – mondtam végül, s közben nem néztem rá. – Mint a szemed. Olyan vagy, mint egy dal, amit kiskorában hall az ember, de nem emlékszik rá, amíg nem hallja újból."

Grace farkasos mániája nagyon tetszett, teljesen átéreztem mennyire csodálatos teremtményeknek tartja őket. Kedvem támadt tőle farkast simogatni, bár nyilván a valóságban nem ilyenek.  

"– Itthon vannak a szüleid? 

– Viccelsz? – horkantottam fel. – Én nevelem saját magam. Adókedvezményt kéne kapnom, mint főállású háztartásbelinek."

A kapcsolatuk is nagyon tetszett, nem siettek, megismerték egymást, hihetetlenül aranyosak voltak és nem volt egyszerű dolguk, ígí az egész valóságosabbnak tűnt.

Beckre fél könyvön át azt hittem, hogy nő, mert ez a név nekem abszolút női, erre nem. Nehéz volt már utána átállítani az agyam férfi kinézetre. Nekem szimpatikus mármint nyilván, ami kiderül az nem, de csak a Sames része.

"Te vagy a második bőröm
nyaraim-teleim-őszöm
Kikelet átkelni érted
s e veszteség csodaszép, érzed?"

Grace szüleiről Sam gondolta jól. Olyanok, mintha egyetemisták lennének, egyszerűen nem fogják fel, hogy lennének kötelességeik a lányuk féle. Nyilván pont ezért lett Grace olyan önálló, ami jó, viszont neki marha rossz lehetett így felnőni. Mi volt akkor, amikor még nem tudott főzni? Vagy egyéb dolgokat honnan tanult meg? Nyilván nem a szüleitől. Bár legalább miattuk határozottan nem kellett aggódni a könyv során.

"– Oké, milyen szavakkal írnál le? 
Hátradőltem és gondolkodtam, miközben Sam aggodalmasan nézett. Minden oka megvolt rá. Nem igazán bántam jól a szavakkal, legalábbis az absztrakt, leíró jelzőkkel. 
– Érzékeny – próbálkoztam. 
– Lekvár – fordította Sam. 
– Kreatív. 
– Veszélyesen emó. 
– Megfontolt. 

– Fengshui."

Shelby bolond, nincs több hozzáfűznivalóm.

A stílusa nagyon tetszett, igazán le tudta írni és át tudta adni az érzéseket.

Nem igazán találok benne kivetnivalót. Nagyszerű volt és kész.

Értékelés: 10/9

Olvasd el!

Legszebb könyvborítók 1.

Mivel nagyon sok gyönyörű borító van, ezért ez egy sorozat lesz Legszebb könyvborítók néven és ez az első része. Egy kivétellel csak olyan borítókat gyűjtöttem össze, amiket olvastam. Mindegyik borító az én személyes véleményem szerint gyönyörű, valószínűleg sokan nem fogtok egyetérteni ezzel, de hát pont ezért jó nem? Így mindenki csinálhat ilyen posztot és nem lesz unalmas. Ezzel meg is kérem a Könyvespolc blog bloggerináját, hogy ha van kedve, meg ideje ő is csinálja ezt meg, a külföldi borítós bejegyzési is nagyon jól sikerültek.
Na de jöjjenek a borítók.
Elsőnek egy egész sorozat borítóit hoztam, amik mind nagyon jók, de amiket itt láttok azok a kedvenceim a sorozatból borító alapján

Kék és lila, gyönyörő öltözet, csuklya és tökéletesen illik a történethez.

Szép kék és teljesen illik a történethez. A betűstílus is tetszik.

Gyönyörű színe van és szintén hihetetlenül illik a történethez. 

Ahhoz képest, hogy az összes Celaenát (khm, az utolsó...) ábrázolja, egyáltalán nem egyhangúak. Mindig sikerült a könyvre legjellemzőbb arcát eltalálni. Az összes ő, de ahogy a történetben is a borítókon is folyamatosan változik.

A következő az írónő másik sorozatának az első része. Nem tudom, hogy van ez, de a borítói ugyanolyan zseniálisak, mint maga a történet.

Szintén a főszereplő van a borítón, de határozottan rejtélyesebben, mint Celaena, hiszen csak félig látszik és a szeme nem is, ami az álarcokat juttatja eszembe(hmm). Tüskék, a tetoválás, az erdő a szélén kis dolgok, de minden a könyvet tükrözi.

Most jöjjön egy másik író. A következő amit hoztam legeslegeslegeslegkedvencebb sorozatom borítói. Az összes ugyanis az összeset imádom. A borítóinál csak magukat a könyveket imádom jobban.

Csillagos kék ég, hatalmas hold elé emelkedő boszorkány árnyalak és alul Chicago. Gyönyörű. Ez a könyv, ha jól emlékszem pont a borító miatt keltette fel az érdeklődésem.

A második rész borítója egyenes arányban a történettel, jobban tetszett még az előzőnél is. A színe még jobban tetszik. Villanypóznán ülő zenét hallgató boszorkány egy kikötői városka fölött. Csodás!

(elnézést a kép minőségéért ez volt róla az egyetlen) És ez az a kivétel amitt említettem az elején (,de már biztos mindenki elfelejtette). Ugyanis ezt nem olvastam, mert nem jelent meg. De a borítója már most elvarázsolt és tudom, hogy a történet is elfog (és nem csak azért, mert nem bírtam és már elkezdtem angolul olvasni) Imádom az óceánt a tengert ezért az egyik kedvencem állatom a delfin így a borító teli találat.

Ha már a víznél tartunk. A következő könyv sellőkről szól.

Láttam már olyat, hogy valaki kiomondottan utálta ezt a borítót, de én nagyon szeretem. Víz alatt van, szép színű, nem baj, hogy nem a legvalóságosabb, vagy találóbb.

Következők az egyik kedvenc irónőmtől Cassandra Claretől. Rengeteg könyve van, soknak van több borítója is, de most kiválasztottam a kedvenceim.

Gyönyörű. A fakó színteln háttér ellőt a színes ruha és sugárzó könyv. Tessát én így képzeltem. Mint a trilógia előző részei ez is teljesen illik a könyvhöz, de nekem ez a kedvencem, mind történetben, mint borítóban.

Két kedvencem a éjszakai csillagos illetve a víz alatti borítók. Ez a második kategóriába tartozik és nagyon szép, amellett, hogy fontos részét jeleníti meg a könyvnek persze.

Bár a régi borítók is tetszettek, de összesítve mindegyik borítót ez a legszebb. Tetszenek az összesen hátérben ott lévő rúnák, az, hogy rajta vannak a legfontosabb szereplők és szerintem ez az Izzys lett a legjobb.

Most pedig egy minden eddiginél egyszerűbb és mégis zseniális borító.

A maga egyszerűségével, nem is lehetett volna jobb borítót kitalálni nem csak amiatt,hogy fekete fehér egy darab piros sállal, de ahogy a figurák állnak rajta, a madrak a csillagok. Egyszerű, csodás és nagyon találó.

Most egy aminek a története ugyan nem hagyott maradandó nyomot bennem mégis szeretem a borítóját.

Szép kékeszöld, indák, jég és bájos főszereplőnk fél arca. :)

Az első Legszebb borítós posztom zárásaként pedig egy eddigiektől merőben eltérő borító (és történet)

Főleg a színei nyertek meg, ezek az őszi biztonságot sugalló, piros, sárga és a kényelmesenk tűnő olvasós kuckó. Ugyan a történethez annyira nem sok köze van, de megragadta a legábrázolhatóbb momentumát. Ha legjellemzőbbet akarta volna, azt hittük volna, hogy fantasy, amitől azért nyilván távol áll.

Remélem tetszett ez a bejegyzés, ha igen és akartok még olvasni több ilyet, akkor azt jelezzétek kommentben, de ha nem jelzitek akkor is lesz!

Jennifer L. Armentrout : 1.: Obszidián

Obszidián a Luxen sorozat 1. része.

Spoilermentes az egész nyugodtan lehet olvasni.

Történet:

Katy Swartz és anyukája Nyugat-Virginiába költöznek Floridából, miután Katy apukája meghalt. Nyugat-Virginia unalmas, alig van ott valami. 

Ó, igen! Kivéve a földönkívülieket. Ne, ne most ne azokra a zöld furcsa kis lényekre gondolj! Nem, a Luxenek szinte ugyanolyanok, mint az emberek, azt a kis dolgot eltekintve, hogy fényből vannak. 

A Luxeneknek azonban van egy „természetes ellenségük” az Arumok, akik a Luxenek elpusztítására születtek, ők támadták meg a Lux bolygót, amiért Luxennek el kellett menekülnie. 

"– Messziről, nagyon messziről származunk. A gyomrom egyszerre a lábujjamig zuhant, a karom a térdemre szorult. – Hogy érted azt, hogy messziről, nagyon messziről? Mert most a Star Wars főcímét látom magam előtt."

És mily meglepő Katy szomszédjában is lakik kettő! Dee és Daemon Black földönkívüliek, ikrek, mindketten embertelenül jól néznek ki, de jobban nem is különbözhetnének. 

"– Alapjáraton ilyen kedves és sziporkázó vagy?Ellépett mellettem, és elzárta a vizet.– Mindig. És te alapjáraton mindig megbámulod a pasikat, amikor átugrasz, hogy megkérdezd az utat a boltig?– Mindig félmeztelenül nyitsz ajtót?"

Dee kedves, energikus és azonnal legjobb barátnőjének kiáltja ki Katyt. Damonnek ellenben ez egyáltalán nem tetszik. Mindent megtesz, hogy Katy megutálja őt és távol maradjon Deetől. 

„Szép arc. Fantasztikus test. Rémes modor. A helyes fiúk szentháromsága.”

Ez viszont lehetetlennek viszonyul. Képtelen sokáig távol maradni a lánytól és Dee se tervez távol maradni új legjobb barátnőjétől. Így elég nehéz eltitkolni, hogy mik ők és senki nem lepődik meg, ha azt mondom nem is tudják titkolni sokáig. 

"– Következő kérdés?– Miért vagy ekkora seggfej? – A szavak kicsúsztak a számon, mielőtt meggondolhattam volna.– Mindenkinek ki kell tűnnie valamiben, nem?– Nos, remekül csinálod."

Egy baleset miatt Katy élete veszélybe kerül, így nem tarthatja magát távol az idegesítő, arrogáns és bunkó Damontől, akihez ennek ellenére is vonzódik.

Vélemény:

Nagyon tetszett.

Nem ilyenre számítottam. Azt hittem ilyen űrlényes, sci-fis könyv lesz, de egyáltalán nem inkább fantasy, az űrből jött teremtményekkel is. 

Nagy elvárásaim voltak, mert rengeteg helyen láttam kedvenc könyvként, meg Daemon, így, meg Daemon úgy, love, szívecskék stb. Engem nyert meg magának, de nem is teljesen reménytelen a helyzet, ez csak az első rész, még bőven van ideje javulni. 

Nagyon izgalmas volt a veszekedéseik viccesek, ahogy marják egymást, mint egy oroszlán és egy kiscica, csak, hogy a cicánál maradjunk. Rengeteget nevettem ezeken a részeken, nagyon szórakoztató volt.

Kevesebb, mint egy nap alatt olvastam el, olvastatta magát. Nem voltam a legjobb állapotban az olvasása során, így kicsit fura érzés visszagondolni rá. Hatással van a könyvre is, hogy milyen kedvem volt, amikor olvastam.

Kedvenc szereplőm Dee egyszerűen csodás csaj. Olyan cuki, ahogy barátokat akar szerezni. Pörög, tele van élettel, hatalmas a szíve és erősen aranyos kishúg szerepet sugároz magából legtöbbször.

Daemon egyelőre nem nyűgözött le. Attól eltekintve, hogy viccesen veszekszik és nagyon jól nézhet ki. Én egyértelműen tudom, mint YA könyvek ismerője, hogy a bunkósága csak álca és tuti segíteni akar vele. Egyszerűen ebben a műfajban nem lehet máshogy.

"– Akkora seggfej vagy! Mondta már neked valaki?
Őszinte, jókedvű mosolyt villantott rám.
– Ó, cica, életem minden áldott napján."

Katy viszonylag szimpatikus, főleg hogy könyvmoly. Egyelőre nem idegesít, nem hagyja magát, amikor Daemon bunkózik vele és nem annyira nyámnyila, csak egy kicsit. A könyvmániájával nagyon tudtam azonosulni, mint gondolom oly sokan a többi olvasó közül is.

"– (…) Imádok olvasni, és élvezem, ha könyvekről beszélgethetek."

Az írónő stílusa tetszik, könnyen olvasható, pörgős, nagyon vicces és szórakoztató.

Összegezve, ez egy műfaján belül kiváló könyv, egy jó első résszel, de innen még fejlődhet. Nekem elnyerte a tetszésem folytatom a sorozatot.

Borító:

A borítókon látható jóképű srác Tóth Pepe magyar származású modell. Van vele egy interjú Vivi könyves blogján ott többet megtudhattok róla.

Vannak akik nem szeretik, ha a borítón szereplőt ábrázolnak, de én kimondottam szeretem, ha a könyves leírásnak nagy részben megfelel. Nagyon nehezen képzelem el a szereplőket, van egy kezdeti sablon, aztán az, ha hosszú sorozat akkor sikerül átalakítanom pl.: Végzet ereklyéi, Üvegtrón. De legtöbbször szeretem ha vannak róluk képek, mert nagyon szokott idegesíteni hogyha ugyanúgy néz ki mindenki a fejemben, szerephez igazodva. A sablonjaim kb. ezek: főszereplő fiú, lány, anyuka, apuka, húg, nővér, öcs, báty, legjobb barát/nő, és ezekből jó, illetve rossz. 

És ezen a borítón szerintem Pepe pont úgy néz ki, mint Daemon szóval, nekem tetszik. Katy szerintem nem így néz ki, de őt szinte sose látjuk teljesen így nem zavar.

Nem értem a tengert a háttérben, de ennél nagyobb borító baklövéseket is láttam már.

Értékelés: 10/8,5 (fejlődjön csak)

Olvasd el!