Gondolkodtam, hogy melyik könyvről írjak első értékelést blogra, aztán rájöttem, hogy ez nem is kérdés a SzJG-ről!
Hogy miért?
Az alapsztorit biztos mindenki ismeri, egy budapesti (
Imádom, imádom, imádom, imádom.
Nekem a borítók is nagyon tetszenek. A régiek jobban, de az új se rossz, csak mindegyik ugyanolyan.
Hatalmas Leiner Laura fan vagyok, szóval az ehhez hasonló rajongó értékelésekre lehet számítani a könyveiről a továbbiakban.
Vigyázat,
súlyosan rajongó vélemény!
Mert
imádtam, és nem csak a sorozatot magát (mert azt is nagyon
nagyon), hanem hogy miközben olvastam egyszerűen mindennek utána
kellett néznem. Minden zenének, filmnek, utalásnak és
hála neki alakult ki a saját stílusom. Előtte csak azt hallgattam
amit anyáék, azt néztem meg ami éppen ment. De aztán hála a
sorozatnak elkezdtem magamtól zenét hallgatni, filmeket nézni és
ami a legfontosabb olvasni.
Körülbelül
két hónap alatt végeztem vele ami így visszatekintve nagyon
soknak tűnik, de akkor még nem.
Miután
először végigolvastam és teljesen magába szippantott és
elvarázsolt, elolvastam újra a kedvenc részeimet aztán a
kevésbé kedvenceket aztán az egészet újra és újra. A családom
már szólt, hogy ez azért kicsit túlzás lesz már, de nem éreztem
annak. Mindenkivel erről akartam beszélni, a mamám még el is
olvasta a kedvemért, így vele jókat beszélgettünk.
Aztán
hozott nekem két új könyvet, hogy már olvassak mást is és ezzel
elindított egy lavinát aminek az a végeredménye, hogy ma már nem
tudom elképzelni a napjaimat olvasás nélkül. És ezt a
Szjg-nek köszönhetem.
Sok
hibája van a könyvnek nem vitatom egy pár hiba:
– valóság
hűtlen, mert épp egy árnyalatnyival minden jobb mint a valóság
– nyálas
– Reni
lúzer
– néhol
sablonos
– kicsit
túl részletes ami egyeseknek unalmas is lehet már
Ennyi.
Biztos van több is de ezeket is elég nehéz volt leírni,
rajongóként, csoda, hogy sikerült. Most, hogy a nehezén túl
vagyunk jöjjön egy kis ömlengés.
A
könnyed, egyszerű de nem igénytelen stílust ami Leiner Laura
összes könyvét jellemzi, a rengeteg humort , hogy a fél
sorozatban a hasamat fogtam a nevetéstől, a nagyszerű osztályt, a
szereplőket ( főleg Cortezt, de hát őt ki nem szereti?), azt hogy
századik újraolvasásra is ugyanolyan izgalmas (pedig csak suliba
jár!) , hogy olyan könnyű vele azonosulni, szurkolsz Reniért
(hiszen hatalmas szüksége van rá, tekintve a fentebb említett
hibájára), vele sírsz (mondjuk én könyvön nagyon ritkán így
ebben is csak a 8-ban ejtettem pár könnycseppet), vele örülsz,
vele vagy reménytelenül szerelmes A Fiúba és végül már megint
a humor, mert tényleg lehetetlenül vicces, a poénok, a helyzetek,
Zsolti, Virág, hogy csak a fő okokat említsük. Tényleg
az egész, úgy, ahogy van nagyszerű és varázslatos a maga
egyszerűségével.
Kedvenc
kötetek: Remény, Ketten, Örökké
Kedvenc
idézet (az egyik):
SPOILER
KEZDETE!!!
.
.
.
"Igaz
barát az, akivel soha nem beszélhettem az érzéseimről, akivel
közös a zenei ízlésünk meg szeretünk olvasni, de egyszer sem
mondhattam el neki, hogy mit és miért érzek valójában? Vagy
Virág az igazi barát aki egy S.O.S. üzenet elküldése után tíz
perc alatt nálam van, Ricsi, aki végigdrukkolta, hogy Cortezzel
végre összejöjjünk. Zsolti, akit ha most felhívok, hogy bajban
vagyok, zokszó nélkül rohanna, hogy segítsen. Kinga, aki többet
segített az elmúlt években, mint bárki, úgy, hogy még csak meg
sem kellet köszönnöm. Dave, aki, ha már az eredetiségnél
tartunk, kilencedik óta, amióta csak ismerem, totál renitens,
egyszerűen más dimenzióban él. Vagy Cortez. Aki órákat vár rám
egy könyvesboltban, szó nélkül, csak mert tudja, hogy nekem ez
fontos. Aki nem jön át addig, amíg nem tanultam meg mindent. Aki
képes megnézni velem a béna, nyálas filmeket, csak hogy ne mindig
azt nézzük, amit ő akar. aki kiáll az ablakba, vállalva minden
következményt, hogy mindenki előtt bejelentse, a barátnője
vagyok, és szeret. Ők a legfontosabbak számomra, és ma úgy
jöttem el tőlük, hogy senkitől nem köszöntem el. Arnold miatt.
Aki vérig sértett, letámadott, megbántott, és olyan dolgokat
vágott a fejemhez, ami őt zavarja, nekem padig a boldogságomat
jelenti." (Leiner Laura: Szent Johanna Gimi 6. Ketten
373.o.)SPOILER
VÉGE!
Nem
hiszem, hogy teljesen leírtam mit érzek a könyvvel kapcsolatban,
de hát arra nincsenek szavak én meg megpróbáltam azért.
Olvasd el!
10/10***
Ha
megjött a kedved az olvasásához (vagy az újraolvasásához)
akkor jó olvasást és köszönöm, hogy megnézted.
10/10***