Csak úgy repül az idő, a tanév második hónapjának is vége. Elkezdtem vezetni, az október 23-ai műsort mi adtuk elő a sulinkban, voltam moziban, bicóztam, élveztem az őszi szünetet, voltam pár háziversenyen, tanultam és 10 nap késéssel ezt a bejegyzést is megírtam!
Filmek/sorozatok:
Apával néztem két rész Last Week Toonight with John Oliver-t. Tesómmal és apával újranéztük a Sherlock 4. évadának az 1. részét és a Hullámot, ami durva volt. Újranéztem a Hercegnő és a békát, mert 1920-as évek New Orleans és a Merida a bátort, mert Skóciaaaaa *_*! Moziban is voltam a Demóna második részét néztem a húgommal. Ó, és a Micsoda nőt is láttam, nem volt nagy szám.
Könyvek
Olvasások
10 könyvet olvastam októberben, ez darabra ugyanannyi, mint előző hónapban, de az oldalszám több lett. Összesen 4.152 oldal. 2 angol. 2 újraolvasás. 14 darab könyv volt a TBR listámon, ebből 8-at olvastam el, lehetett volna jobb. De nézzük is milyen könyvekről van szó!
★★★★★
Nemrég, valaminek a hatására(nem emlékszem pontosan) kedvet kaptam újraolvasni a sorozatot, ezért amikor könyvtárban jártam, kivettem és minden más elfoglaltságom ellenére másnap neki is estem :D.
Annyira imádom!
Egyszerre durva és gyerekes, egyszerű és elgondolkoztató. Igazából tetszene az egész felépítése a társadalmuknak, ha nem látnék mögé. Felépítették egy tökéletes világ tökéletes illúzióját. Nincs éhínség. Ja, mert fejadagok vannak és nem választhatsz, hogy mit eszel, arról nem beszélve, hogy mivel érik el, hogy pont annyi ember legyen, akit még a rendszer etetni tud. Mindenkinek neki megfelelő munkája van. Ja, hogy nem dönthetik el, hogy mit lesz az? Nincs csúfolódás, kirekesztés, diszkrimináció, senkit nem ítélnek meg a kinézete, vallása vagy a származása alapján. Ez azért lehet, mert az utolsó két szót nem is ismerik az elsőnek meg semmi jelentősége. Egyenlőség van és egyformaság. Nincs féltékenység, szerelmi fájdalom, irigység, erőszak. Nincsen szerelem, mindenki egyenlő, nincsenek színek. Nincs szeretet. Szomorúság nélkül nincs boldogság. Ezek nélkül minek élni?
Annyira zseniális könyv!
Kicsit depis lettem tőle persze, de ugyanakkor szépen mutatja, hogy minden rossz ellenére is megéri élni.
Gyerekkönyv, de nem érződik annak, idősebbnek kell lenned, hogy megértsd a mélységét a könyvnek.
Olyan kérdésekkel foglalkozik, hogy: Szabadon vagy biztonságban élnél inkább? Mennyi mindenről mondanál le, hogy egy kényelmes, békés és biztonságos életet élhess? Megéri megszabadulni minden rossztól, ha cserébe egy színek, szeretet, zene és szabad akarat nélküli világban kell élned?
A világfelépítésen túl Jonas karaktere is fantasztikusan kidolgozott lett. Teljesen együtt tudtam vele érezni, pedig a helyzetünk messze áll egymástól. Gyönyörűen volt leírva a fejlődése, ahogy szépen lassan felfedezi a való világot, ahogy elhidegül a környezetétől, az a frusztráció, amit az életének a megváltozása okoz neki. Szívszaggató volt olvasni, ahogy az életében először szerez jó és rossz élményeket.
Zseniális, vicces, izgalmas és elgondolkodtató.
Én nem szoktam csak úgy, ezzel dobálózni, de ezt a könyvet minden további nélkül kötelezővé tenném. Bátran ajánlom mindenkinek! Nem hosszú, menjetek olvassátok el és gondolkodjatok el rajta!
Ui.: A film nem tükrözi a könyvet!! Láttam, egynek elment, voltak benne jó megoldások, de számos helyen eltér a könyvtől, ami természetesen sokkal jobb.
Uui.: Meg kéne szereznem angolul és a többi részt is újra kéne olvasnom, bár nem olyan jók, mint ez.
★★★★★
Egy éve sok helyen láttam a könyvet, de nagyon tucatnak tűnt, a kiadótól se olvastam még, így én ebből a magam részéről úgy gondoltam kimaradok. Aztán nemrég valamiért megváltozott a vélemény ebben a témában. Talán @Börtöntöltelék-nek hála, de ez most kivételesen nem biztos, nem emlékszem már :D A lényeg, hogy akkor is erre csak olyan lépcsőként tekintettem a Menyasszony rendelésre előtt, ami úgy hallottam, jobb ennél. Szóval elolvasom ezt, úgyis bent van könyvtárban, a másikat megkaptam szülinapomra, de mindig a „rosszabbal” kezdek, így hát ezzel akartam kezdeni. Kb. egy napja vettem ki a könyvtárból, amikor délután épp odébb akartam rakni a könyvet a kanapéról, így a kezembe került. Na, gondoltam, akkor már elolvasom az első pár mondatot. Ebből az lett, hogy kicsit sarkítva a dolgot legközelebb éjfélkor raktam le azzal, hogy vége. Ebből kitalálhattátok, de el is árulom ezután a túl hosszúra sikeredett bevezető után, hogy IMÁDTAM!
Annyira imádtam, hogy az olvasása után még mindig a könyvvel akartam foglalkozni, az újraolvasást túlzásnak tartottam, ezért kezdtem bele ebbe az értékelésbe, magamhoz képest extra korán.
Mint írtam, az első pár mondattal megnyert. Stella nagyszerű és érdekes főszereplő volt. Többynire kimondta, amit gondol, egyenes volt, tényleg nagyon bírtam.
Természetesen Michaelt is imádtam. *_*
Együtt ketten, pedig WOW <333 Kiakadt a cukiság- és szenvedély-mérőm is. :DD
Színessé tette a könyvet egyrészt, hogy Stella autista másrészt a Michael felől jövő vietnami kultúra. Nagyon szerettem olvasni ezeket a részeket, mert én jóformán semmit sem tudok az országról.
Imádtam Michael családját is. Aranyosak, támogatóak és nem féltek kimondani, hogy mit gondolnak a kapcsolatukról, ezzel segítve őket, amikor kicsit elbizonytalanodtak magukban.
Ami az ilyen könyveket el tudja nekem rontani, az a drámás konfliktus. Szerencsére ilyenből csak egy volt, a végén és az se volt annyira durva, nem is tartott sokáig, szóval azt teljesen elnéztem, még azt is megkockáztatom, hogy kellett az oda. Hozzájárult a karakterfejlődéshez.
A borító is nagyon tetszik.
Még hozzáadott az egészhez az írónő utószava, amiben ír a női autizmusról, amiről speciel én is ugyanúgy nem hallottam eddig. És így Stella viselkedése kapott egy biztos alapot, hiszen Helen Hoang is ugyanezzel küzd.
Összegezve IMÁÁÁÁÁDTAM! Tele van aranyos és szenvedélyes jelenetekkel. Nagyon érdekes és romantikus. A szereplők imádnivalóak. Nem tudok semmit felidézni, ami ellene szólna. Újraolvasós.
Viszont most jön az erotikus-limonádé könyvekkel kapcsolatos örök dilemmám, kaphat-e 5 csillagot…. Lehet még túlságosan a hatása alatt vagyok és később megváltoztatom, d emost azt mondom, hogy igen!
Viszont most meg nem hiszem el, hogy ezt a Menyasszony rendelésre felül tudja múlni. De majd meglátom… Vajon meddig bírom ki, hogy nem olvasom el? :D
Ui.: Klasszisokkal jobban tetszett, mint a Micsoda nő!
★★★és fél
Hááát. Már eleve rosszul kezdődik ez az értékelés, mi? Hááát-tal…
Nem volt rossz, de kimondottan nagyon jó se. Számítottam rá, az értékelések alapján, hogy nem lesz olyan jó, mint a Bori sorozat, így nem ért nagy hidegzuhanyként, hogy tényleg nem olyan jó. De igazából, butaság is lett volna ugyanazt várni, hiszen teljesen más műfaj. A műfajért kap is egy pluszpontot, mert eredeti. A körmondatok tetszettek, csak túl sok egy rakáson már fárasztó volt kicsit. Nem tudom megmagyarázni miért, de az igazi tündérnevek nagyon tetszettek, sajnos csak Három Csillaggal Álmodó-ét jegyeztem meg. A háromszor ismétlődő halld meg az igazi nevét jelenet volt a kedvencem. Aranyos, romantikus és népmesés.
Liliom szimpi volt. Idegesített a bizonytalansága, de tekintve, hogy neki konkrétan ez volt az egyik legfontosabb tulajdonsága, nem panaszkodom.
Szilárdot is szerettem.
Az illusztrációk és borító gyönyörű *_*. Ráadásul a borító megvan plakátként is :).
A történteket elég lassan értettem meg, ami zavart. A rituálé túl összetett volt nekem, aztán még találgathattam is, hogy kik voltak az eddigiek elszenvedői.
Rókaszó macskája, a 22-es csapdája :D. Bírtam a kis törpéket, csak egy idő után az ő szenvedésük is fárasztó volt.
Féltettem Árnyékot. Nem szerettem az ő részeiket, mert az volt a legdepisebb, de őket magukat meg szerettem.
A budapesti rész volt a kedvencem, ott csak az idegesített, hogy az utaló jeleket igyekeztem kitalálni.
A közepe körül megakadtam kicsit, ott szenvedtem, de aztán túllendültem és kiolvastam.
A vége tetszett.
Szóval a legnagyobb probléma a könyvvel mindössze annyi volt, hogy nem nekem íródott.
Tettszett, de újraolvasni nem fogom.
★★★★és fél
Harmadjára ültem neki, de végre sikerült megfogni és végigolvastam! Ne kérdezzétek, nem tudom mi bajom volt vele az első két alkalommal, de egyszerűen nem érdekelt, így 60 oldalnál mindig abbahagytam. Aztán most a könyves csoportunkban többen is nagyon hangoztatták, hogy ez milyen jó, legyen témahete. Meg lettem hát győzve, újra kivettem a könyvtárból és elolvastam.
Nagyon tetszett.
Lia egy szimpatikus főhősnő. Lehet nem értettem egyet minden döntésével, de megkedveltem.
Maga a világfelépítés meg az alapsztori nem igazán új, én például már hallottam pár verzióját, de szépen lett felépítve. Egyelőre a háttérben lévő dolgokat még balladai homály fedi, de érdekesnek tűnik.
A herceg és az orgyilkos…. :DD A szemszöge alapján a hercegnek szurkoltam, de aztán meg a lány inkább Rafe felé hajlott…. Annyit mondhatok, hogy komisz az írónő, én számítottam rá, mert valahol láttam erre utaló mondatot, de még így is meggyőztem magam, hogy én tévedek, olyan profin oldotta meg. Ehhez tehetség kell. Ez a kis trükk tornászta fel 4,5-re a csillagozást 4-ről.
Az is tetszett, hogy nincs hagyományos értelemben vett szerelmi háromszög. Ha lenne, jóval kevesebb csillagot látnátok itt, az értékelésemnél.
Paulinet nem bírom. Őt magát se különösen, de attól tartok inkább a szerepével van bajom. Illetve biztos vagyok benne, hogy problémát fog még okozni a drágalátos szerelme.
Terravint nem lehetett nem szeretni, annyi szeretettel írta le Lia a helyet. A vagabund tábor is tetszett.
Voltak izgalmas részei is néhol, főleg a végén, meg szomorúak is :(, két részen már majdnem könnyeztem.
A borító nekem annyira nem tetszik, a belsejéből meg hiányzott egy térkép. Voltak sablonos dolgok benne. Ezeken kívül tényleg tetszett :)
Kíváncsi leszek a következő részre, amint tudom kezdem is. :)
★★★és fél
@Yomi erősen ajánlotta kb. két éve. Most kijött Poket-ként, ezt jelnek vettük, megvettem. Azért jó, hogy ennyivel azután olvastam, mint mondta, mert már nem emlékszem mit mondott róla és spoilerezett rendesen :D.
Gyorsan lehet olvasni. Rövid és pörgős.
Továbbra is utálom(minden könyvben) ezeket az előre utalásokat: “Ha akkor nem ezt tettem volna, minden jobb lenne most.” “Itt kellett volna menekülnöm.” “Miért voltam ilyen kíváncsi?” “Akkor még nem tudtam mennyi szörnyűség vár rám.” stb… Ez könyv hemzsegett az ilyenekkel.
Idióta fiú. Perszeee csináljunk totális hülyeséget, miért is ne? De legalább van önkritikája. A jövőre nézve: Nem érdemelte meg és csak baja lesz belőle, de tényleg nem tehetett mást, mert ő jó és a lelkiismerete nem bírta volna. De ez akkor is rohadt szívás neki. Annak ellenére sajnálom, hogy azonosulni egyáltalán nem tudtam vele. És nem csak azért, mert egy évekkel fiatalabb kissrác. Lásd: „Kiskoromban nagyon szerettem félni.” "Amit a felnőttek nem bírnak, az általában fantasztikusan jó szokott lenni." Barátnőmre jobban hasonlít :D. Úgy az egész könyv inkább az ő műfaja, nem csoda, hogy ennyire tetszett neki. A könyv legtöbbet idézett része is ezt bizonyítja: „A valóságos életről tudni kell, hogy ha valami marhaságot csinálsz, rendszerint megkeserülöd. A könyvekben a hős annyi hibát követhet el, amennyit csak akar. Nem számít, mit csinál, a végén úgyis minden jóra fordul.” Én vele ellentétben a jó végek híve vagyok. Ebben meg eddig csak szörnyűségek történtek szerencsétlen gyerekkel.
A barátját utálom.
Crepsleyre kíváncsi vagyok.
A többi mellékszereplő sok vizet nem zavart
A történet erősen első rész, de a rövidségéhez képest sok minden történik benne, izgalmas.
A hangulata borongós, nem tetszett.
A kiadása cuki, de tekintve, hogy ez egy szabvány, magához a könyvhöz sok köze nincs, de ez volt az első zsebkönyv, amit olvastam és tetszett, csak kicsit büdös. Viszont jó puha, könnyű fogni és kényelmes a beépített könyvjelző.
Összességében nem éppen az én könyvem, de nem is volt rossz. Bent van az egész 12(!!!) részes sorozat könyvtárban, így biztos folytatni fogom, barátnőm azt mondta, jobb lesz. Az nem biztos, hogy végigolvasom, de egy-kép könyvnyi esélyt még kap.
★★★★és fél
Ez a rész is nagyon tetszett. Olvastatta magát, észre se vettem és vége is lett.
Kezdjük megérteni a régi szövegek értelmét, történetét.
Lia továbbra is szuper főszereplő. Minden látomásnál varázslatosabb nekem, hogy hogy tud pár oda-vissza úttal kiismerni egy hatalmas épületet. Én nemhogy nem ismerném ki, de a bejárt útvonalon is eltévednék sokadjára is! De persze ezen kívül vannak fontosabb jó tulajdonságai :D. Okos, gyorsan tanul, indulatos, de ha nagyon akarja vissza tudja fogni magát, kitartó és kedves.
A szerelmi szál is a helyén volt. Az én ízlésemnek persze lehetett volna belőle több, de amikor volt, akkor az remekül volt megírva, így azt hiszem nem panaszkodhatok.
Rafet nagyon szeretem, Kadent megértem valamennyire.
A komizár pszichopata. Veszélyes több szempontból is. Igaza van, de közben érzi az ember, hogy ez így nem járja, túllépett egy határt.
Ennek a borítója jobban tetszik, mint az elsőjé.
Pauline szerencsére nem kapott csak kb. 3 fejezetet, nem is hosszúakat. Ennek örültem, mert nagyon nem hiányzott az ő szála, féltem, hogy majd mindig megszakítja az izgalmas történéseket Liáéknál.
A végén egy kicsit meglepődtem és nagyon sajnáltam :((.
Összességében nagyon tetszett, fenttartotta a figyelmem, helyenként izgalmas volt, tele titokkal és a szereplőkre se panaszkodok, de még valami plusz hiányzik belőle. Egyelőre nem tartom valószínűnek, hogy 5 csillagos kedvenc lesz a trilógia. Persze ezen az utolsó rész változtathat.
Könyvtárból olvasom(de boltban sem volt, szóval mindegy) a sorozatot és nem volt bent a harmadik rész, így azt majd kicsit később olvasom.
★★★★
Fülszöveg megint félrevezető „A kick-box bajnok Haley egy tragikus végű este után”. Én kick-boxos balesetre esetleg tragédoára gondolnék. Ami valóban történt tényleg szörnyű, de az előbb említettek egyike sem igaz rá.
Haley otthontalansága szíven ütött.
"– Tudod, mi hiányzik legjobban? – rebegi Haley.
– Mi? – kérdezem, és előre rettegek a választól.
– Az az érzés, hogy bármi történik, bármit teszek, mindig marad egy hely, ahol nyugodtan összerogyhatok, nem ütöm meg magam."
Ez a bajom többek között az utazással, hogy igazán sosem tudok pihenni. Biztos vagyok benne, hogy sok ember pont egy új közegben tud kikapcsolódni, de én kuckózós vagyok, Haley fájdalmát az otthona elvesztése miatt át tudtam érezni.
West és igazából az összes többi szereplő elég tipikus, sajnos most ennél több nem telik tőlem. Jó srác, büszke, vakmerő, cuki, csak, hogy keretesen jellemezzem.
Abbyt bírtam, az ő története talán még érdekelne.
A borítót nagyon nem szeretem.
A történet… kiszámítható, de végülis jó volt.
Nem volt ez rossz sorozat, sőt, tetszett, de itt volt az ideje, hogy vége legyen. Ezt a rossz szülős témát túltárgyalták a tiltott szerelmi szállal együtt.
Echóék története volt a kedvencem, vagyis az 1. és a 1,5. rész.
Ha valaki egy egész fordulatos, nagyon könnyen olvasható, de kiszámítható és sablonos, aranyos és vicces romantikus sorozatot akar olvasni, akkor ajánlom, nekem nagyon tetszett!
Ui.:A könyv szempontjából teljesen lényegtelen idézet, ami miatt nem tudok elmenni:
“Van még pár milliárd ember, aki segíthet kiokoskodni a megoldást a globális felmelegedésre.
(…)
– A globális felmelegedés miatt nem fáj a fejem.”
És miért nem? Az előzőre neg no comment.
★★★★★
Újraolvasás után:
Miután elolvastam az eddig megjelent részeket, egyértelmű volt, hogy ezt újra kell olvasnom, mert mostmár jobban értékelném. A Térdig sárban várható megjelenése meg is adta a remek indokot és igazam is lett, másodjára jobban tetszett. Még mindig nem annyira jó, mint a 2. és a 3., de szegény hátrányból indul, nincs benne Sid :D. De Mitzukit odaképzelhettem, ha Naga nem is emlékezett rá :D.
Vicces volt úgy olvasni, hogy minden tudtam előre. Hogy Ticca azon filózott, hogy talán ez lesz az egyetlen kaland az unalmas életében, Aisha(és Ticca) hízelgő véleménye Nagáról még a találkozásuk előtt, “a mágnesvasutat mindenképpen békén hagyják”… :D
Imádtam, hogy mennyire máshogy látték a szereplők a dolgokat. Olvastuk egy helynek/események a leírását többek szemszögéből és mindenkié annyira más volt!
Ezt se vettem észre első olvasásra, de Ticcának nagyon jófej szülei vannak.
Ugyan, ha választanom kéne ez a legkevésbbé kedvenc részem a sorozatból, de ettől függetlenül mostmár majdnem minden dícsérő szó, amit azokról írtam, itt is igaz.
Imádom a szereplőket, a hangulatot, a stílus zseniális, a humor szintén, a történet izgalmas és letehetetlenné teszi a könyvet, ezúttal 3 nap alatt kiolvastam suli mellett.
Az újraolvasás örömére storyzgattam is idézeteket belőle és örömmel láttam, hogy többen jelezték, megtetszett nekik a könyv, remélem ezért még többen elolvassák majd.
Ajánlom!
Ui.: Természetesen azt a hiányzó fél csillagot megkapta.
★★★és fél
Kötelező volt.
A Vaskapu fejezetet azonnal ugrottam is, hogy egyik kis előnnyel induljak. És lássanak csodát, ez tényleg sokkal jobb, mint a film! A legjobb példa erre, hogy az elején, amikor süllyed a hajó, a filmben Tímár szól Tímeának, hogy meneküljön és vigye a ládát, erre az, mint egy kuka csak ül ott és mire visszatérünk hozzá, nem változott semmi. Mi meg ráztuk a fejünket, hogy ennek meg mi baja van, érthetetlen. A könyvben meg szépen le van írva, hogy megérti, amit mondanak neki, fogja a ládát(a rosszat, de azt most hagyjuk), megy a kormányoshoz, aki utálja őt, kvázi elküldi, ezért találja Tímeát ugyanabban a helyzetben a visszatérő Tímár. Kicsinek tűnő, de jelentős különbség! És tele van ilyenekkel, holnapig sorolhatnám. De most megpróbálom elfelejteni a filmet egy kis időre és a könyvre koncentrálni.
A korkülönbség nagy. 20 év! A gyereke lehetne mindkettő lány. Értem én, hogy más viszonyok, de azért, na!
Nem bírom különösen Tímeát, semleges, de amit Athalie művel vele az kegyetlenség! A filmet nézve is ezt gondoltam és most is! A többiek meg csak hallgatnak véletlenül se szólnak neki! Kacsuka sem! A lány szerelmének kb, abban a pillanatban kellett volna eltűnnie, amikor erre fény derült, de nem, ez még évekig nevelgette magában!
Ez a Timár fifikás egy jó ember. „Íme egy lény valahára a széles világon, aki őt szeretni tudja. Akinek az „arany ember”-ből nem kell arany, csak az ember!” Ez tetszett :)
Meglátásom szerint nem Tímár a valótlanul jó ember, hanem Noémi. Nem azt mondom, hogy nem kedveltem, de van neki akár egy rossz tulajdonsága is? Hozott valaha rossz döntést? Nekem nem rémlik…
Örültem, hogy találtam ismerős helységneveket :).
Nehéz elképzelni, ahogy Fabula János cigánykerekezget :DD Főleg a filmes kinézete alapján, de akár a könyves leírás alapján sem tűnik olyan embernek, aki lazán végigcigánykerekezik a folyósón, aztán meg vissza :D. És mégis ez történik.
Fúú de utálom ezt az Atheliet! Álnok. Mások, konkrétan kettejük szenvedéséből táplálkozik, borzalmas ember, de legalább ez nem valami légbőlkapott gyűlölet, mindennek megvan a háttere. Érdekes karakter, de utálatos a javából.
Amikor kiderült, hogy mit művelt öt hónap alatt Timea… Ügyes. Ráadásul erős arculcsapás Tímárnak, mert míg ő csalta a feleségét, ő fáradságot nem kímélve igazgatta az üzletét, sikeresen.
Minden döntése csak jót hoz neki és mégis százszor megbánja az összeset magában. Valamikor jogosan, valamikor nem. Erősen 'vívódó hős'. Viszont mit gondolt mégis meddig folytathatja ezt így? Komolyan valós életnek tűnt neki, hogy 6 hónapot itt, 6 hónapot ott? (Lop,) csal, hazudik, titkolózik, félrevezet és mégse tesz egy kivételével(amiért meg lehet érteni) semmi rosszat ez felfoghatatlan! Mi lett volna, ha azonnal Tímeának adja a kincset? Brazovics eltékozolja. Oké, hogy Tímár felhasználta, de csak többet csinált belőle és aztán Tímeának adta jóformán. Aztán jöttek a bajok és hősünk erősen szenvedett. Depressziós lett! Meg is őrült kissé, ezt akkor vettem észre, amikor hajnali kettőkor akart átkelni a befagyott Dunán, miért? Az a nagy baja ennek, hogy nem tudja mit akar! Pénzt, hatalmat, hírnevet? Maradjon Komáromban! Szerelmet, nyugalmat, kétkezi munkát? Akkor menjen a szigetre! De nem, ez egyszerre akar mindent, csak nem értem miért, mert nekem nem jött át, hogy az előbbi dolgok a valós világban annyira izgatnák. Persze, ez nem ilyen egyszerű, ott van Tímea, akit szeretett, aki őt nem szerette, aki egy szent, aki mellett folyamatosan szenved és bűntudata van, aki teljes odaadással 'szolgálja' őt, aki, ha csalná is megköszönné a másik nőnek, hogy boldoggá tette őt, aki ha kérné se válna el! Érdekes rész volt a Kacsuka-Tímea párbeszéd a vége fele.
Amikor már csak 100 oldal volt hátra, éreztem, hogy nem olyan rossz ez, de már vártam a végét nagyon, itt volt az ideje neki, már csak húzták halasztották a dolgokat.
HOGY ODA NE ROHANJAK! Nehogy már még te legyél az áldozat! Nem miatta szerezte a sebeket! Azt mondta Tímár neki hogy ugyan lopj már meg, rágalmazz már, rángasd a gyereket? Persze, hogy nem! Krisztyán Tódort is utáltam és hiába volt érdekes a története és a nagymonológja, nem értek vele egyet. Ha ő kapja meg a kincset jókor se lesz belőle soha jó ember. Az apjával se értek egyet, utáltam azt a részt, a pénzkeresés nem feltétlenül lopás.
Felfedeztem, hogy Jókainak van humora :D Ez engem meglepetésként ért.
"Abban az időben, talán most már nem, az volt az államgazdászati főelv, hogy „stehlen und stehlen lassen”. Lopni és lopni hagyni.
Nyugodalmas, békeszerető irányelv.
Hanem ennek a szisztémának is volt egy ellensége, egy francia irányelv. Hiába, az a francia csak mindenben ellensége a németnek.
Ez pedig az, hogy „ôte toi, que je m'y mette”.
Szabadon fordítva: „eredj onnan, hadd lopok már én is!”"
Az is meglepett, hogy esznek benne popcornt :D, meg, hogy az „Áldott jó eledel. Az ember igen jóízűt ehetik belőle, anélkül, hogy valaha jóllaknék vele; mert mire eleget evett belőle, már akkorra megint megéhezett.”
A nagyon hosszú leírások egy részét átugráltam, de nem volt sok ilyen most szerintem, max 3-szor.
Még jobban elültette bennem az egyébként is ott lévő gondolatot, hogy egy napig sem bírnám a vadonban. :/ :D Ez beárnyékolta kicsit a Senki szigetén töltött időt :D.
Ebben a könyvben minden második ember öngyilkos lett/akart valamikor lenni, van aki többször is.
A vége tetszett. Egyedül Tímea szívta meg, de ez a személyisége miatt valamilyen szinten elkerülhetetlen volt, ettől függetlenül átok Athaliera.
Összegezve túl hosszú volt, helyenként túl depis és szenvedős, voltak benne számomra érthetetlen dolgok, utálatos szereplők, rossz értelemben nevetséges dolgok, döntésképtelenség és balszerencse, de valahogy így utólag visszatekintve rá, most, hogy már nincs az bennem, hogy jajj még x oldalt el kell olvasnom, legyen már vége, azt kell mondanom, hogy egészen tetszett. Tímár nagyon érdekes szereplő volt, a lelki tusáival és igazából én kedveltem. Tímea tudott meglepetést okozni néha, de nekem úgy általánosságban unszimpatikus volt, egyszerűen, ha láttam is az okát, nem tudtam megérteni, hogy mit miért gondol és tesz. Athaliet és Krisztyánt természetesen ki nem állhattam, megérdemelték, amit kaptak. Noémi túl tökéletes volt, kedveltem :D a többi szigetlakóval együtt. A történet regényes és izgalmas volt, csak időközönként rendesen ellaposodott. A stílus meglepően tetszett, az újonnan felfedezett humorral együtt. Tehát meglepő, de most, hogy túl vagyok rajta, azt kell mondanom, hogy tetszett. A stílusomhoz ez a kalandos, szerelmi történet gondolom közelebb áll vagy már jobban tudok értékelni egy Jókai könyvet, mint anno, de nem emlékszem, hogy a Kőszívű befejezése okozott volna nekem bármi pozitív érzést azon kívül, hogy végre vége! De persze az egy teljesen más műfaj.
Tehát, ugyan szenvedtem is ezzel a könyvvel, mégis be kell vallanom, hogy pozitívan csalódtam benne, mert tetszett.
★★★★★
„“I’m not going to tell you it’s never too late,” I reply. “But, in my experience, it’s always the not doing that I regret more.””
Az első rész után azonnal olvasni akartam, megvettem e-bookként és ugyan pár hét múlva, de tényleg el is olvastam :D. Egyébként nagyon bejött az ebookolvasás, mert csak rányomtam az ismeretlen szóra és kiírta magyarul illetve a kijelölt kedvenc idézeteket aztán goodreadsről simán kimásolhattam ide, nem kellett egyesével bepötyögni őket.
Féltem, mert sok féle képpen elronthatta volna ezt a könyvet az előző vége miatt, de nem tette!
Imádtam!
Minden, amit az előző részről írtam, most is igaz, csak ez izgalmasabb volt, úgy értve, hogy a kihívások nőttek, már nem csak a játék és a közvetlen környezet volt veszélyben, hanem ahogy az szokott lenni az ilyen könyveknél, minden veszélybe került. A borítók jól mutatják a különbséget a kettő között, ez a második rész egyértelműen sötétebb.
Spoilerezés nélkül alig tudok valamit írni erről a könyvről :D meg úgy általánosságban is nehéz most erről írnom, de már nem halogatthatom tovább.
Az elején nem voltam meggyőződve róla, hogy az tényleg rossz dolog, az ötlet nem rossz, de a megvalósítás lehetetlen hibák nélkül.
Sokat gondolkodtam azon, hogy vajon mi lehet mindennek a hátterében, de nem találtam ki, csak közvetlenül a „leleplezés” előtt, amikor már mindenki rájön. Tehát mondhatom, hogy csavaros volt a történet, ilyen nem jutott volna eszembe. Elismerésem, tényleg meglepő volt. Amikor megtudtuk, hogy hogy történtek a dolgok az évek alatt, az egész folyamatot látni fájdalmas volt és persze dühítő is.
Azok a gyönyörű mondatok! Nem úgy gyönyörűek, hogy azta, micsoda tájat írnak le, milyen gyönyörű szavakkal, hanem egyszerű mondatok, amiket így elolvasol és érzed, hogy azt nem lehetne jobban leírni, az úgy jó ahogy van.
Továbbra is nagyon tetszett a virtuális valóság. Egyszerre érzem azt, hogy ez nekem nagyon tetszene és azt, hogy szörnyű lenne :D. De a könyvben imádtam, mindenestre.
Az akciójelenetekből volt egy csomó, de nem igazán tudtam követni őket, de ezt most tudjuk be annak, hogy nem vagyok anyanyelvi angol. Csak néztem, hogy most milyen is a helyszín, ki, mit csinált és hogy is áll most a csata? :D
A szereplők!
Emika egy annyira fantasztikus hősnő! Komolyan, elismerésem. Intelligens, következetes, kedves, kitartó és vannak hibái(igen, mostanában minden szereplőnél plusz pontként számolom, ha vannak hibái, mert ez azt jelenti, hogy emberi).
Hideo az előző részbeni vezető szerepből, áldozat lett. Úgy sajnáltam őt is! Meg persze imádtam! *_*
A kettejük kapcsolata nagyszerű volt. Érződött a kapocs köztük mindig.
Az első jelenetük nem volt valami sikeres, fájt. A hajós jelenet viszont, egyáltalán nem meglepően a kedvencem lett.
Ha már a romantikus szálaknál tartunk, igazán megszerettem ebben a részben Tremainet, nagyon kiakadtam, annál a résznél, annyira azt akartam, hogy újra összejöjjön Roshannal és mindketten boldogak legyenek! Imádtam *_*.
Jax annyira nem nyert meg magának, de érdekes volt, hogy mennyire hűséges Zerohoz. Sajnálom.
A csapat együtt szuper volt. <3
"“To good friends.”
“To pulling each other up.”
“To sticking together, no matter the apocalypse.”
“To our team.” "
A vége nem csak egy epilógus volt, ami jó, de így se volt elég! Valós volt. Boldog, de mégis voltak következmények, amik valahogy sokszor kimaradnak, mert mindegy mit csinálnak a hősök, ha aztán megmentik a világot, amire akár pont ők hoztak veszélyt, a végén minden meg van bocsájtva. Itt nincs.
Kikészít, amikor főleg a filmekben a tervezős részeknél, ha egy ötlet nem azonnal sikeres, akkor nem kijavítják, hanem keresnek egy másikat.
Az utolsó jelenet nagyon szép volt és ahhh. Azt hiszem ez a hajós jelenet mellett a kedvencem lett. Minden összeért annyira awwww *_*.
A cikkrészletnek nagyon örültem, kíváncsi lennék hány év telt el eközött és a vége között.
Imádtam a gondolatokat benne. Van benne egy csomó: kitartás, szülő elvesztése, kirekesztés, mesterséges intelligencia, félelem a haláltól, gyász, emberkísérletek, tudományos kutatások etikája, önkényuralom, a technika hatalma, cél szentesíti-e az ezköszt, szabad akarat…
Összességében imáááádtam, mert izgalmas volt, le se tudtam tenni hajnali fél háromig olvastam, fordulatos, elmés. Imádtam a főszereplőket, a stílust és kb. mindent. Nem is tudom volt-e, ami nem tetszett.
Fantasztikus duológia volt, örülök, hogy elolvastam, jobban tetszett, mint a Legenda, de ez tuti azért van, mert az disztópia.
Ajánlom bátran, remélem lefordítják, hogy többen elolvashassák :))
Ui.:Megyek és megadom a hiányzó fél csillagot a Warcrossnak:D.
Új szerzemények:
Novemberi TBR:
Most sem akartam TBR listát írni, de egyszerűen nem bírom abbahagyni, így itt vagyok megint. Az első 6 az előzőről (esetleg az azelőttiről, vagy az azelőtti előttiről)
Jó olvasást mindenkinek!
