Cassandra Clare: Árnyak ​ura (Gonosz fortélyok 2.) (Árnyvadász univerzum)

Cassandra Clare két év kihagyás után most eszembe jutatta miért is imádtam/imádom ennyire az árnyvadász világot. Az értékelésem spoileres az összes eddigi árnyvadász könyvre, de főleg a trilógia előző részére. Az erre a könyvre vonatkozó spoilereket kifeketéztem.

Fülszöveg:
A napos Los Angeles igazán sötét hely is tud lenni.
Emma Carstairs végre megbosszulta a szülei halálát. Azt hitte, békében élhet, mégsem tud megnyugodni. Hiába vágyakozik Julian után, meg kell védenie őt a parabataiok közötti szerelem rettenetes következményeitől, ezért inkább a fiú bátyjával, Markkal jár. Mark azonban öt évet töltött a tündérek között – vajon lehet-e még belőle valaha igazi árnyvadász?

Tündérföldén sincsen nyugalom. Az ellentündérek királya belefáradt a hidegbékébe, és többé nem hajlandó úgy ugrálni, ahogy az árnyvadászok fütyülnek. A tündérkirálynővel kötött alku és a Klávé törvényei között egyensúlyozva Emmának, Juliannek és Marknak meg kell találnia a módját, hogy megvédjék mindazt, ami kedves a szívüknek, még mielőtt túl késő lenne.

Gazdagítsd az élményeidet!


Vélemény:

Féltem nekikezdeni. Tudtam, hogy függővége van, ezért közelebb akartam olvasni az utolsó rész legalább angol megjelenéséhez. Ez remek ötlet volt ezúton is gratulálok önmagamnak. Más kérdés, hogy végül többek között az vett rá, hogy elolvassam, hogy (készakarva ha jól emlékszem) megláttam egy spoilert a végéről. Gondoltam, ha már tudom a végét akkor akár olvashatom is. Ezzel már egy kicsit tévedtem, hiszen nyilván tudni és olvasva átélni teljesen más dolog.

A függővégen kívül a másik dolog, ami visszatartott Emma és Julian kapcsolata volt. Cassienek mániái a tiltott kapcsolatok, ami kezdett már nagyon idegesíteni különösen, hogy ez mindig társul jó nagy adag kommunikációhiánnyal is. Olvasás közben megnéztem jessethereader videóját az első részről és ott meghallottam, amit eddig is tudtam csak annyira nem tudatosítottam, miszerint az árnyvadászok katasztrófák, ha kommunikációra kerül a sor. Nem lehetek együtt a szerelmemmel, mert különben megőrülünk majd ön és közveszélyessé válunk? Hmm a legjobb lesz, ha összejövök a tesójával és nem mondom el neki, hogy miért szakítottam vele. Véletlenül se ülünk le és beszéljük meg a dolgot. Neeem miért tennénk ilyet a végén még megoldanánk egy problémát!!!
Szóval attól tartottam, hogy ebben a könyvben annak a szenvedésnek leszek kitéve, amit Emma okoz az idióta tervével. Szerencsére sok enyhítő körülmény volt és végül(csak pár száz oldal kellett hozzá) megbeszélték a dolgot. Tudom. Döbbenet. Így szinte egyáltalán nem szenvedtem(csak kicsivel a megoldás előtt, de akkor jóformán fizikai fájdalmat éreztem). Emiatt.


Cassie viszont rendesen megkínzott egyéb dolgokkal is. Sarah J. Maas mellett indulhat a ki-tud-a-lehető-legalkalmatlanabb-helyen-szemszögöt-váltani versenyen a fődíjért. Ezeket kb. így képzeljétek el: (Star Wars) Luke, én vagyok az apád. SZEMSZÖGVÁLTÁS Mert miért is ne kínozna minket. De ez csak a türelmünk és az idegeinket teszi próbára, Cassie ezzel nem elégszik meg, neki a szívünk is kell, így abban is jól megforgatja a Végzet kardját. Hupsz, most jöttem rá milyen tökéletes hasonlat ez. A vége durva. Sokkoló.

De ne szaladjunk ennyire előre. Ott tartottam, hogy Emma és Julian nem szenvednek annyit, mint féltem és végre kommunikáltak kicsit. Nézzük kik miatt imádtam addig a bizonyos beszélgetésig is a könyvet.
A mellékszereplők. Amilyen idegesítő főszálakat, olyan remek mellékszálakat ír CC. A Végzet ereklyéiben Malec(jó azt a bizonyos halhatatlanság ügyet, azért nem tudtam elfelejteni, ha már idegesítésről van szó), Sizzy és a többi szereplő akik feldobják a sztorit, amíg a fő szerelmes párunk szenved a saját(részben) hülyesége miatt. Ebben a trilógiában se fukarkodott az írónő, olyan szereplő csoportokat ismertünk meg, hogy ihajj!
"– És hol vannak a gyerekek? Magnus levette a kabátját, és odadobta Alecnek, aki gyakorlott mozdulattal kapta el. Láthatólag rendszeresen így csinálták.
– Egy Cristina nevű kedves lánnyal hagytam őket. Azt mondta, szereti a gyerekeket.
– Te idegenekre hagytad a gyerekeinket?
Kieran elég fura ezen a képen, de Christina és Mark jó.

– Mindenki más alszik – mondta Alec. – Aztán meg ismer altatókat. Spanyolul. Rafe beleszeretett."

Kezdjük a Christina-Mark-Kieran hármassal. Te jó ég. Amíg olvastam azt hittem csak én képzelem, hogy ezek mindjárt olyan édes hármasba állnak össze, hogy olyat én még nem láttam, DE NEM! Nem csak én képzeltem!! :DDD hahaha Emma is megjegyzete én meg hirtelen nagyon egyetértettem a lánnyal. Szakadok. Egyébként minden támogatásom az övék. Ilyet még nem shippeltem, de most készséggel. Hajrá! Remélem összejön nekik, igazán kegyetlenség lenne, ha valamelyikük végül kiesne. Tartok tőle, hogy ez lesz és valamelyikük meghal. :(

"– Ki kíváncsi a filmekre meg a tévére, amikor vannak könyvek is? – kérdezte méltatlankodva Ty."
Ty-Kit-Livvy. Az ikreket már az előzőben is bírtam, ez most sem változott. Kitet még csak most ismerjük meg. Néha nagyon szeretem, de fel tud bosszantani. Tipikus Herondale összegezve, le se takadhatná. Elmés és vicces dolgokat mond, segít ha kell aztán meg hopp meg akar szökni. Áhh, megbocsátom neki a megfutamodási vágyát és maradjunk abban, hogy imádom a kölyköt. Legjobb példa rá a Cohors(nagyon keverem Colleen Hoover rajongóival remélem most jól írtam, csak egy betű tér el)-zal kapcsolatban a gondolatai: nem jó, ha elkezdünk listázni, ez már a mondénoknak sem jött be lásd II. Világháború. Sok helyzetben nagyon tudtam vele azonosulni. Tyjal shippelem. Ja és Simonnal sürgősen meg kell ismertetni! Ha már így eszembe jutott, ők nagyon hiányoztak nekem(persze, így is szereplő túltengés van). Ja és róluk jut eszembe szegény Marisolék.
"– Egyszer találkoztam Jace Herondale-lel. – Zara várakozással telve nézett körbe. – Azta! – szólt Kit.
Ez a fiú tényleg Herondale, gondolta Emma. Sikerült Jace-éhez fogható közönyt és szarkazmust sűrítenie egyetlen szóba."

Druval eddig nem sokat foglalkoztunk, de érzéseim szerint ez változni fog. És itt megragadom az alkalmat és felszólítok mindenkit, hogy emlékezzünk meg egy perc néma csenddel azokról a szereplőkről, akik elhanyagolva érzik magukat, a többiek közé nem tartozónak gondolják magukat ilettve mindenből kihagyják őket. ...... Na, ezzel is meglennénk. Tovább.

Jace és Clary. Tudom, tudom, de ebben igenis mellékszereplők vagy még az se. Nem valami jó hangulatban váltam el tőlük az utolsó rész vége után. Lehet erre kicsit a tv-sorozatos karaktereik iránt érzett utálatom is rájátszott, de mindenestre nagyon kiakadtam Claryre, amikor Jace lánykérésén habozott, majd nem mondott igent. Nagyon nagyon kiakadtam. Azóta van időm lenyugodni, örömmel jelentem, hogy teljesen sikerült. Mondhatom, hogy egész tiszta lappal indított nálam Clary ebben a könyvben és nem játszotta el a bizalmamat. Merthogy az ok, amiért nem mondott neki igent az az, hogy tudja, hogy hamarosan meg fog halni és a házasság során olyan esküt tenne Jacenek, amit nem tud sokáig betartani, hiszen meg fog halni. Még olyan kegyes voltam, hogy azt is elnéztem neki, hogy természetesen ezt sem Jaceszel beszéli meg. Valamilyen szinten még meg is értem, hogy miért titkolózik, de azért mégis inkább meg kéne ezt beszélniük.


"Max viszont úgy aludt, akár egy kőszikla – méghozzá egy imádni való, nagy szemű, foghíjas mosolyú sötétkék kőszikla. Amikor Cristina, Mark és Kieran lerohant a lépcsőn, és Alecet, Magnust meg a két gyereküket találták az Intézet szalonjában, Evelyn már ott morgolódott, amiért boszorkánymesterek tették be a lábukat a házba, meg mert a sötétkék szerinte nagyon nem kívánatos szín, ha valakinek a bőréről van szó."
Maleeec. Úúúristen még mindig totálisan imádom őket. Szerepeltek többet és a gyerekek is és segítenek és rohadt menők áááá. De mi van Magnusszal és a boszorkánymesterekkel? Ez aggasztó.
"– Á, a Cohors! – Magnus összenézett Aleckel. – Jól ismerjük őket. Horace Dearborn és a lánya, Zara. – Horace? – csodálkozott Mark.
– Sajnálatos módon ez a neve – bólintott Magnus. – Ennélfogva úgy gonosz, ahogy van."

Éés meg is van a következő utált szereplőm, gratulálok a poszthoz Zara! És egy társa is van, csodás! Gratulálok Samantha! De tudjátok mit, ne álljunk meg itt legyen akkor már az egész rohadt csoportuk. Olyan szinten taszítanak! És vannak emberek, akik bedőlnek. És tudjátok mit, a való életben is vannak olyan emberek, mint Zara és társai és az emberek itt is bedőlnek. Rendkívül frusztráló az ellenük folytatott harc. Amit Zara ott levágott a végén Alecnak a Magnusszal való kapcsolatáról! Az egyik kedvenc jelenetem lett :DD Alec drágám, nagyon jól csinálta. Awww <3
"– A Herondale-ek mindig is híresen csinosak voltak – mondta Bridget –, de ha engem kérdeztek, szexuálisan a Lightwoodok a legvonzóbbak.
Alec kiköpte a teáját. Magnus meg sem rezzent, de látszott, hogy komoly erőfeszítésébe telt."
Will Herondale. Nem szerepel szigorúan véve ebben a könyvben mégis éreztem a jelenlétét és fáááááj. Nem tudom elfogadni, hogy meghalt! Tudom, hogy szép, boldog és hosszú élete volt, de akkor is szomorú. A mazochizmus következő fokozataként eldöntöttem, hogy újraolvasom a Pokoli szerkezeteket. Még a könyv olvasása előtt szembejött velem ez az idézet és percekig folyamatosan röhögtem rajta:
"A hatalmas könyvtárban akadt pár drágának tűnő első kiadás, de a legtöbbet telefirkálta valami Will H. nevű nyomoronc."
Szeretem Kitet és ez tényleg jó volt most elnézem, de legközelebb ne merje lenyomoroncozni! Elkezdeném fejtegetni mennyi nézőpontból fergeteges ez a rövid kis idézet, de akkor elrontanám a viccet :D.

Dianat és Gwynt shippelem, mondjuk egy kicsit szerintem problémás lenne a kapcsolatuk tekintve Gwyn khm "foglalkozását". Nem sejtettem, az ő szálukról semmit, így minden kellemes meglepetésként ért. ARRA pedig nem számítottam.


Néha a feszültség elérte azt a szintet, amikor le kellett raknom a könyvet. A legdurvább ilyen résznél fogtam magam és vagy fél óráig magyaráztam tesómnak az egész helyzetet(ő is magyarázott nekem valamit cserébe) és dühöngtem neki valamint különböző hangokkal, amik még véletlenül se álltak össze értelmes szavakká, igyekeztem kifejezni az érzelmeimet a könyvvel kapcsolatban. Csak ezután voltam képes folytatni.


Valamikor a könyv háromnegyedénél figyeltem fel a fejezetcímekre. :DD Kicsit se vészjósló az összes áhhh.


Nagyon megviselt. A folyamatos feszültség, a szerelmi huzavona, hogy minden egy átkozott katyvasz és persze az írónő kegyetlenkedése. Például a vége. Pont találtak egy legkisebb rossz megoldást. Árnyvadász létüket meghazudtoló módon ezt majdnem őszintén elmondták a klávé egy emberének, Robertnak. Erre átszúrja egy rohadt kard, amit egy labilis pszichopata forgat, akinek évszázadok óta halottnak kéne lennie és nem mellesleg egy rendkívül veszélyes könyvet hordoz magával. Pedig már pont kezdtem megkedvelni, szegény Alec. De itt még nincs vége és most jöt az, amit már lespoilereztem magamnak, Livvy halála. Ugyanis az előbb említett kard hát nem őt is átszúrja?! Hát, de. Sajnos ez elkerülhetetlen volt. A Blackthorn testvérek túl sokan voltak egyszerűen lehetetlen volt, hogy mind túléljék. Nagy esély van rá, hogy még valaki meghal közülük :(((. Livvyt pedig nagyon bírtam. :,(( Könnyeztem is kicsit.

"Ahogy Kit apja szokta volt mondogatni különböző bűnözőkkel kapcsolatban, Julian az a fajta ember volt, aki ha leereszkedett a pokolba, úgy jött ki onnan, hogy maga az ördög tartozott neki egy szívességgel."

Összegezve IMÁDTAM! Már szinte azt hittem, hogy kezd elmúlni az Árnyvadász szeretetem erre jött ez és wow! A karakterek, a történet, a stílus az egész világ fantasztikus! Imádom Emmát, mert igazi harcos és hihetelen beszólásai vannak, Juliant mert úgy képes szeretni, ahogy senki és a végletekig odaadó (imádom, de néha megijeszt, osztom Emma véleményét). Amikor épp nem kerget ki a világból, akkor az egyik legerősebb alapokra épülő kapcsolat az övék az Árnyvadász világban. Nekem is kell egy Jules. Imádom Kierant, Markot, Christinát, Tyt, Kitet, Livvyt, Alecet, Magnust, Willt (jólvanna tudom!), Gwynt, Dianat, a kisgyerekek pedig imádnivalóak. Druval őszintén nem tudok mit kezdeni, őt inkább csak szeretem. Imádom a humort, ami még mindig a toppon van. Meg természetesen letehetetlenül izgalmas, de ezt már említenem se kéne.
"– Más családoknak vajon mi lehet a mottójuk? – elmélkedett Emma.
– Ismersz párat?
– A Lightwoodoké az, hogy „Jót akarunk”
– Nagyon vicces.
Julian a lányra pillantott.
– Nem, tényleg ez a mottójuk.
– Komolyan? És a Herondale családé? „Kifinomultak, de undokok”?
A fiú rántott egyet a vállán.
– „Ha nem tudod, mi a vezetékneved, valószínűleg Herondale lehet”.
Emma nevetésben tört ki.
– És a Carstairseké? – kérdezte, és megkocogtatta Cortanát. – „Van ám kardunk”? „Tompa szerszámok lúzereknek”?
– A Morgensternekét is sejtem – folytatta Julian. – „Kétség esetén robbants ki egy háborút”.
– Vagy mondjuk: „ Volt köztünk egyáltalán akár csak egy jó arc is, de most úgy komolyan”?"
A csillagozás nehéz. Annyi szuper dolog van benne, hogy simán kiadná az 5 csillagot, de találok benne kevésbé jó dolgokat is rendesen, így kötünk ki a 4,5 csillagnál. Mínusz a szerelmi huzavonáért, a kommunikáció sokáig hanyagolásáért, a feszültségért, az egész átkozott katyvaszért és egyéb kicsiségekért.
Ja, a borító kicsit fura. Nem illik a trilógia többi részéhez. A város és a színvilág jó, de a figura. A-a.
Kell a következő rész, még jó, hogy előrendeltem. Viszont erősen félek, mert Cassie nagyon kegyetlen és úgy veszem észre, hogy egyre kegyetlenebb. A megoldandó problémákra inkább nem is gondolok. Lehetetlen, hogy minden jól sikerüljön, így könnyekre számítok.

Na, ez hosszú lett. De hát a könyv is hosszú, nincs mit tenni. Így se fejtettem ki mindent, úgy ahogy megérdemelné.


10/9
Olvasd el!

Képek: Pinterest táblámról

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kiemelt bejegyzés

On Sai: Artúr (Szivárgó sötétség 3.)

Molyos adatlap Sziasztok! Derült égből villámcsapásként tudom, de új blogposzt született! Az első az évben! Tudom, csúnyán elhanyagolta...

Címkék

romantikus értékelés könyv fantasy kedvenc KMK ifjúsági a hónapban olvasott könyveim kritika vörös pöttyös sorozat Blogprojekt booktag havi összegző Sarah J. Maas film kaland Cassandra Clare Arany pöttyös történelem Üvegtrón angol nyelven VII.Könyvmoly Párbaj Árnyvadászok ACOTAR Joss Stirling On Sai kihívás komoly tündérek Harry Potter LOL karácsony lista Book A Sloth Box Leiner Laura Outlander Rubin Pöttyös időutazás manó könyvek scifi Delta Vision J.K.Rowling Lélektársak Maxim Kiadó Summer Forever Projekt móra kiadó vígjáték Agave kiadó Alexandra kiadó Dream válogatás Gabo kiadó Gaura Ágnes Halloween Kedvenc karakterek Kedvenc kiadó Kedvenc író Könyvfesztivál Leigh Bardugo Mini-Könyvklub 7. Tilos az Á könyvek angyalok ikrek krimi thriller trilógia vizek vámpírok zafír pöttyös A Karib-tenger kalózai A varázslók-trilógia Along for the ride Atheneum Borbíró Borbála Colleen Hoover Crystal Debora Geary Erin Morgenstern Fumax Hatalom trilógia Holdbéli krónikák Jennifer L. Armentrout Kaméleon könyvek Kerstin Gier Maggie Stiefvater Magyar vándor Misty Modern boszorkány Phoenix Read-a-thon Richelle Mead Rick Riordan Sarah Dessen Vámpírakadémia borítók cirkusz dan wells disztópia horror karel capek könyvesdoboz városok Álom két keréken Éjszakai cirkusz 100 A különös Wilcox lányok A mobil Anna és a francia csók Cartaphilius Egy ikerpár titkos naplója Egymás szemében Fabrice Colin Főnix Kiadó Gayle Forman Hollófiúk Időfutár Jojo Moyes Kelly Oram Kiera Cass Kiválasztottak Legenda Legszebb könyvborítók Libri London vámpírjai Luxen sorozat Marie Lu Mielőtt megismertelek NA Nyereményjáték Salazar bosszúja Sky Stephen King Szent Johanna Gimi Szivárgó sötétség Szűcs Vanda a lány a vonaton a néma lány az ördög egyetlen barátja beth flynn démonok frankenstein hans rosenfeldt harc a szalamandrákkal izgalmas kass morgan kilenc perc krakatit költészet mary shelley michael hjorth milk and honey mutáció napló nem akarlak megölni nem vagyok sorozatgyilkos nyomozás pablo de santis paula hawkins párizsi rejtély retelling robin cook rossz rupi kaur sebastian bergman spanyol krimi szörnyeteg úr tej és méz vakság vers véres zene